disco

disco

2011. november 15., kedd

MAUREEN McGOVERN

Maureen Therese McGovern (Egyesült Államok, Ohio, Youngstown, 1949. július 27.) ír származású amerikai énekesnő és színésznő az 1970-es évek első felében vált ismertté. Első nagy slágere A Poszeidon katasztrófa (1972) című világsikert aratott kalandfilm Oscar-díjas betétdala, a The Morning After volt. Egy másik katasztrófafilm, a Pokoli torony (1974) általa előadott betétdala, a We May Never Love Like This Again szintén Oscar-díjat kapott. Az 1970-es évek második felében énekesnői karrierje hanyatlani kezdett. Az 1980-as években színpadi színésznőként ismerhette meg a közönség, természetesen elsősorban zenés darabokban játszott. Az 1990-es években két albumát is Grammy-díjra jelölték. Az új évezredben énekesnőként és színésznőként egyaránt aktív.


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Maureen egy ohiói kisvárosban jött világra, szülei: James Terrence McGovern és Mary Rita Welsh. Édesapja egy éneknégyes tagja volt, a kvartett gyakran próbált a McGovern család otthonában. A kislány állítólag már hároméves korában közölte a szüleivel, hogy énekesnő lesz belőle. Gyakran énekelgette a rádióban hallott dalokat lefekvés előtt. Az énekesi pálya iránti elkötelezettsége az évek múlásával nemhogy csökkent volna, inkább egyre növekedett. Nem kevésbé lelkes életrajzírói szerint nyolcéves korában már profi énekesnői karriert tervezgetett. Előadói stílusára főleg Barbra Streisand és Dionne Warwick hatott. Maureen a Boardman High Schoolban diplomázott 1967-ben. Titkárnőként kapott állást, mellékfoglalkozásként pedig énekesnőként lépett fel a Sweet Rain folkegyüttessel. Szólókarrierje 1972-ben kezdődött, amikor felkérték, hogy énekelje lemezre egy világsikert aratott kalandfilm, A Poszeidon katasztrófa betétdalát.


Másnap reggel
A Poszeidon katasztrófa Paul Gallico 1969-ben megjelent regénye alapján készült. A szerzőt két emlékezetes incidens ihlette meg, mindkettő a híres Queen Mary óceánjáróval történt. A második világháborúban a hajó amerikai katonákat szállított a viharos Atlanti-óceánon át Európába. Egy óriási hullám hatására a Queen Mary annyira megdőlt, hogy csak néhány centiméteren múlt, hogy nem borult fel. Évekkel később maga Gallico élt át egy ehhez hasonló élményt a hajón. Éppen az étteremben ült, amikor egy hullám annyira kibillentette az egyensúlyából a Queen Maryt, hogy az utasok a rögzítetlen berendezési tárgyakkal együtt az alacsonyabbra került hajófalnak vágódtak. Irwin Allen producernek köszönhető, hogy a nem túl sikeres könyvből film készült. Allen szívós eltökéltséggel szerezte meg a forgatáshoz szükséges pénzt, és kitűnő szereplőgárdát válogatott össze: a főbb szerepeket Gene Hackman, Ernest Borgnine, Shelley Winters, Stella Stevens, Roddy McDowall, Red Buttons, Carol Lynley, Pamela Sue Martin és Leslie Nielsen játszották, a rendezést Ronald Neame vállalta.

A betétdalt Al Kasha és Joel Hirschhorn írták, állítólag egyetlen éjszaka alatt. A szerzemény eredeti címe ez volt: Why Must There Be a Morning After? (Miért kell lennie egy másnap reggelnek?). Ezt viszont a 20th Century Fox filmgyár illetékesei túl pesszimistának találták, ezért a cím The Morning Afterre (Másnap reggel) rövidült. A vége főcímen mindazonáltal a dalt cím nélkül tüntették fel, ezzel a megnevezéssel: The Song from The Poseidon Adventure. A filmbeli énekesnő, Nonny az egyik jelenetben a The Morning Aftert énekli bátyja együttesének kíséretében. A Nonnyt alakító Carol Lynley éveken át kitartott azon állítása mellett, hogy ő énekelt a filmben, noha valójában a stúdió énekesnője, Renée Armand hangját használták. Miután A Poszeidon katasztrófa kiemelkedő sikert aratott a mozikban, várható volt, hogy a The Morning After is sláger lesz, ha megjelenik kislemezen. Lynley vagy Armand helyett azonban Russ Regan, a cég későbbi elnöke a teljesen ismeretlen Maureen McGovernt ajánlotta, akinek csupán a hangját ismerte egy demofelvételről. Munkatársaival ellentétben – akik Barbra Streisandot akarták, de hiába – annyira bízott benne, hogy saját zsebből fizette a lemezfelvétel költségeit. Maureen meghálálta a bizalmat, hiszen a The Morning After általa előadott verziója hamar a slágerlista élére került, és aranylemez lett belőle. A fiatal tehetséget 1974-ben a legjobb új énekesnőnek járó Grammy-díjra jelölték a The Morning After előadásáért, és több évre szerződtette őt a 20th Century Fox. (Maga az eredeti dal 1973-ban Oscar-díjat kapott ugyan, de a filmben elhangzott verziói egészen 2010-ig nem jelentek meg semmilyen hivatalos hanghordozón.) 


Pokoli torony
1974-ben Irwin Allen egy újabb nagyszabású katasztrófafilm elkészítését vette a fejébe. A Pokoli torony két regény (Richard Martin Stern: The Tower; Thomas N. Scortia és Frank M. Robinson: The Glass Inferno) kombinálásával és két filmvállalat (20th Century Fox, Warner Bros.) alkalmi társulásával valósult meg. A rendezői székben ezúttal John Guillermin ült, ámbár bizonyos jelenetek felvételét maga Allen irányította. A producer mindig készen állt az improvizációra: az egyik báltermi jelenet forgatása közben például úgy érte el, hogy valódi döbbenet tükröződjön a szereplők arcán, hogy elsütött egy revolvert. Noha a Pokoli torony a korszak legmodernebb technikai trükkjeivel készült, Allen a szereposztásra is nagy hangsúlyt fektetett. A legkülönbözőbb közönségrétegek kedvenceit szerződtette, hogy minél többen elmenjenek megnézni a filmet. A névsor még ma is impozáns: Steve McQueen, Paul Newman, William Holden, Richard Chamberlain, Fred Astaire, Jennifer Jones, Robert Wagner, Robert Vaughn, Susan Blakely, O. J. Simpson és végül, de egyáltalán nem utolsósorban e sorok írójának örök kedvence, a gyönyörű és tehetséges Faye Dunaway. Napjaink szuperfilmjeivel ellentétben a Pokoli toronyban nem a látvány, hanem a szereplők állnak a középpontban, és valószínűleg ennek köszönhető, hogy a trükkök avultsága ellenére a film még ma is nézhető. 

A The Morning After Oscar-díja után kézenfekvőnek tűnt volna, hogy ismét az Al Kasha–Joel Hirschhorn párost kérjék fel a betétdal megkomponálására, de ez nem így történt. A filmzenét a legendás John Williams írta, és Allen tőle várta a betétdalt is. Hirschhorn viszont nem adta fel. Demót készített a Kashával közösen írt We May Never Love Like This Again című szerzeményéből, és bevitte Allen irodájába. A producer habozott, tanácsot kért a titkárától, akinek viszont tetszett a dal. Végül Allen is beadta a derekát. Williams igazi profi módjára nem sértődött meg azon, hogy a betétdalt végül nem ő írhatta meg, sőt a Kasha–Hirschhorn-páros szerzeményének motívumait beépítette az általa komponált filmzenébe is. Egyébként nem John Williams volt a szerzőkettős egyetlen konkurenciája. A film egyik főszereplője, a legendás Fred Astaire szintén előállt egy dallal, amely azonban Hirschhorn szerint annyira ódivatú volt, mintha az 1930-as években írták volna. A We May Never Love Like This Again előadására Maureent kérték fel, aki ezúttal látható is a filmben a nyitóünnepség elején. A Pokoli toronyt 1975-ben nyolc kategóriában jelölték Oscar-díjra, köztük a dalt is. Három kategóriában győzött, az egyik Oscart Al Kasha és Joel Hirschhorn vehették át. A rangos díj ellenére a We May Never Love Like This Again később nem lett igazán nagy sláger, hiszen a hivatalos amerikai toplistán csupán a 83. helyig jutott. Érdekesség, hogy az Oscar-versenyben Maureen egyik vetélytársa saját maga volt, az Aranybánya (Gold) című brit filmben előadott Wherever Love Takes Me című dalát ugyanis szintén jelölték az Amerikai Filmakadémia aranyszobrocskájára.


Válság
1976-ban lejárt McGovern szerződése a 20th Century Foxszal, és az énekesnő karrierje hanyatlásnak indult. A BBC Women's Hour című műsorának 2009. május 18-i adásában Maureen azt állította, hogy menedzsere irreálisan magas, 40 százalékos részesedést kért, és kísérőzenészeit is fizetnie kellett, függetlenül attól, hogy voltak-e fellépéseik, vagy sem. Emiatt anyagi helyzete labilissá vált, és végül visszatért eredeti szakmájához. Glenda Schwartz álnéven titkárnői állást vállalt egy kaliforniai kisvárosban, Marina del Reyben. Idővel mégis visszatért a könnyűzene világába, hiszen külföldre is többször meghívták. 1979-ben úgy tűnt, újra kedvező fordulatot vesz énekesnői karrierje. Lemezfelvételt készített a Superman (1978) című világhírű sci-fi Can You Read My Mind című szerelmi témájából. Verziója ötödik helyezést ért el a Billboard Adult Contemporary (felnőttorientált popzene) slágerlistáján, ahol még ugyanabban az évben első lett az Angie című szituációs komédiasorozat számára írt dala, a Different Worlds. 1980-ban parányi filmszerepet vállalt: ő volt Angelina nővér a méltán népszerű Airplane! című klasszikus vígjátékban. 


A Broadway és a Carnegie Hall
1981-ben Maureen újabb területen próbálta ki a képességeit. Színésznőként lépett fel a Broadwayn, noha semmilyen számottevő színészi tapasztalattal nem rendelkezett. Gilbert & Sullivan Penzance kalózai című musicaljében Mabel szerepét vette át híres kolléganőjétől, Linda Ronstadt country-énekesnőtől. Fellépett a Pittsburgh Civic Light Opera két produkciójában is: 1981-ben Mariát játszotta A muzsika hangjaiban, 1982-ben pedig Nellie Forbush szerepét a South Pacificben. 1985-ben a Brownstone című darabban Mary szerepét alakította, és Marmee szerepében láthatta a közönség A kisasszonyok musicalverziójában. Az 1980-as évek közepén a könnyűzene világába is egyre többször visszatért. Turnékat és vendégszerepléseket vállalt, éjszakai klubokban és kabarékban lépett fel. 1987 és 1990 között négy nagylemeze jelent meg a CBS-nél: az 1987-es album címe (Another Woman in Love) nyilvánvaló utalás egyik példaképe, Barbra Streisand Women in Love című örökzöld világslágerére. 1989-ben lépett először a Carnegie Hall színpadára. Műsorán George Gershwin dalai szerepeltek. Ezek egyike az 1917 körül írt és sokáig elveszettnek hitt A Corner of Heaven with You, amelynek talán legelső lemezfelvétele Maureen 1989-es koncertalbumán hallható. 


Az 1990-es évektől napjainkig
Maureen karrierje az 1990-es évektől kezdve megoszlik a színpad, a tévé és a lemezstúdiók között. Baby I'm Yours című 1992-es albumán azokat a kedvenc dalait énekli, amelyek 1955 és 1970 között születtek. A négy évvel későbbi Out of This World Harold Arlen dalaiból készült összeállítás. Alan és Marilyn Bergman szerzeményeinek szentelte a The Music Never Ends című albumát, amelyet Grammy-díjra jelöltek, akárcsak az 1998-as The Pleasure of His Companyt. Az Out of This World és a The Music Never Ends 2003-ban bónuszfelvételekkel kiegészülve újra forgalomba került. 2005-ben McGovern visszatért a Broadwayre, ahol megint Marmee-t alakította A kisasszonyok musicalverziójában. A felújítás nem aratott nagy sikert, ámbár Maureen alakítását dicsérték a kritikusok. 2008-as albumát az 1960-as évek olyan legendás szerző-előadóinak szentelte, mint Paul Simon, Joni Mitchell, a Lennon–McCartney-kettős és Randy Newman. 2010. október 12. és november 14. között a Geva Theatre Center nézői láthatták a Carry It On című egyszemélyes női musicalt, amelyet Maureen Philip Himberggel együtt írt. Az énekesnő aktívan részt vesz az izomsorvadásban szenvedő betegeket támogató egyesület munkájában is.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1972: The Morning After / Midnight Storm
* 1973: I Won't Last a Day Without You / Darlene
* 1974: Nice to Be Around
* 1974: Give Me a Reason to Be Gone / Love Knots
* 1974: We May Never Love Like This Again (Stereo) / We May Never Love Like This Again (Mono)
* 1974: Wherever Love Takes Me / If I Wrote You a Song
* 1975: Even Better Than I Know Myself / All I Want (All I Need)
* 1975: Love Songs Are Getting Harder to Sing
* 1976: The Continental / Lullaby of Broadway
* 1978: We'll Never Have to Say Goodbye / I Thought You Might Like to Know (promóciós lemez)
* 1979: Different Worlds / Carolina Moon
* 1979: Can You Read My Mind / You Love Me Too Late
* 1979: Can't Take My Eyes off You
* 1980: We Could Have It All
* 1981: Halfway Home
* 1981: He's a Rebel / Yes, I'm Ready
* 1983: The Morning After / Nice to Be Around
* 1985: A Love Until the End of Time (Közreműködik: Placido Domingo) (promóciós lemez)

Albumok
* 1973: The Morning After
* 1974: Nice to Be Around
* 1975: Academy Award Performance
* 1979: Maureen McGovern
* 1987: Another Woman in Love
* 1988: State of the Heart
* 1989: Naughty Baby (koncertlemez)
* 1990: Christmas With Maureen McGovern
* 1992: Baby I'm Yours
* 1996: Out of This World
* 1997: The Music Never Ends
* 1998: The Pleasure of His Company
* 2003: Out of This World (az 1996-os album két bónuszdallal)
* 2003: The Music Never Ends (az 1997-es album három bónuszdallal)
* 2008: A Long and Winding Road

Válogatások
* 1990: Greatest Hits
* 2005: 20th Century Masters – The Millennium Collection: The Best of Maureen McGovern

VIDEÓK

The Morning After (részletek A Poszeidon katasztrófa című filmből)

We May Never Love Like This Again (részletek a Pokoli torony című filmből)
 

Can You Read My Mind (részletek a Superman című filmből)

Different Worlds (részletek az Angie című tévésorozatból)


The Continental (részletek a Vidám válás című filmből)