disco

disco

2013. április 17., szerda

SHAKESPEAR’S SISTER

A brit Shakespear's Sister 1988-ban alakult, miután Siobhan Fahey énekesnő kivált korábbi együtteséből, a Bananaramából. Eredetileg szólistaként akart érvényesülni, új művésznevét a The Smiths egyik dalának címéből kölcsönözte. Mivel első kislemeze nem lett különösebben sikeres, ezért zenész férje javaslatára bevette a produkcióba Marcella Detroit amerikai énekesnőt is, aki addig a háttérben szerzőként vette ki a részét a munkából. A fúzió jelentős sikert aratott olyan dalokkal, mint például a You're History, az I Don't Care vagy a Stay, amely nyolc hétig vezette a brit toplistát, és ezzel rekordot állított fel. A színfalak mögött azonban megromlott a viszony Siobhan és Marcella között, ami 1993-ban szakításhoz vezetett. Fahey egyedül már nem tudta megismételni a korábbi sikereket, ezért a Shakespear's Sister 1996-ban megszűnt. 2004-ben az énekesnőnek sikerült megegyeznie korábbi kiadójával, és a Shakespear's Sister megint megjelent a könnyűzene porondján. Marcella nem tért vissza, és az újabb nagy sikerek is elmaradtak, a szűkebb rajongótábor azonban rendszeresen ritkaságok és friss felvételek birtokába juthat, elsősorban Fahey honlapján keresztül. 2013-at a Shakespear's Sister comebackjeként emlegetik, mivel ebben az évben új kiadványok, továbbá a klasszikus albumok remaszterizált és kibővített változatainak megjelenése várható.


TAGOK 
* Siobhan Fahey [Máire Siobhan Deirdre Fahey] (Írország, Dublin, 1958. szeptember 10.) – 1988–1996 és 2009-től 
* Marcella Detroit [Marcella Levy] (Egyesült Államok, Michigan, Detroit, 1952. június 21.) – 1989–1993

KARRIERTÖRTÉNET
Az előzmények 
A brit Bananarama együttest 1979-ben alapította három lány, akik „sírig tartó barátság”-ot fogadtak: Siobhan Fahey, Karen Woodward és Sara Dallin. A trió karrierje 1982-ben kezdett felfelé ívelni, és ez a periódus nagyjából 1989-ig tartott. 1986-ban a kortárs brit popzene slágergyárosai, Mike Stock, Matt Aitken és Pete Waterman (a SAW-trió) vette kézbe a Bananarama ügyeit. Nem is eredménytelenül, hiszen ekkoriban születtek meg a lányok olyan klasszikussá vált slágerei, mint a Venus, az I Heard a Rumour, a Love in the First Degree és az I Can Help It. Nemzetközi sikerek ide vagy oda, Siobhannek egyáltalán nem tetszett, hogy az underground formációként indult Bananarama zenéje kommersz europopba váltott át, és 1988-ban kivált a trióból. Ebben állítólag szerepet játszott az is, hogy Karen és Sara mellett egyre inkább háttérbe szorult. Fahey még 1987-ben feleségül ment a Eurythmics zenészéhez, Dave Stewarthoz, és abban bízott, hogy férje segítségével saját karriert építhet ki magának. Új művésznevét a The Smiths egyik 1985-ös felvétele, a Shakespeare's Sister címéből kölcsönözte. Porszem került azonban a gépezetbe, és végül Shakespear's Sister lett az énekesnőből. Fahey azt állította, csupán véletlen elírás történt, mindazonáltal ragaszkodott a helyesírási hibához, mert úgy gondolta, ebből az írásmódból már egyértelműen rá fognak gondolni, és nem a The Smiths dalára. Hozzátette azt is, hogy „Siobhan Fahey az anya, a testvér, a leány, és nem a művész. A művész a Shakespear's Sister.” Azt viszont jelen sorok írója teszi hozzá, hogy az új művésznévre valószínűleg azért is szükség volt, mert a Siobhan Fahey túlságosan kapcsolódott a Bananaramához. Az első helyesírási hibát egyébként újabbak követték, és a formáció neve azóta a legkülönfélébb írásmódokkal is megjelent már: Shakespears Sister, Shakespears Sisters, Shakespear’s Sisters stb. 


Szent szív 
A Shakespear's Sister eredetileg úgy indult, mint Siobhan Fahey szólóprojektje. Az énekesnő Richard Feldman szerző-producerrel kezdett dolgozni új repertoárja kialakításán. Feldman a dalíráshoz igénybe vette az amerikai Marcella Levy segítségét is. Levy az 1970-es évektől jelen van a könnyűzenei életben, 1982-ben szólóalbuma is megjelent, de az igazán nagy sikerek elkerülték. Feldman azt javasolta munkatársnőjének, hogy vegyen fel egy hangzatos művésznevet: így lett Marcella Levyből Marcella Detroit. A Shakespear's Sister első kislemeze, a dupla A oldalas Break My Heart (You Really) / Heroine még 1988-ban megjelent. Siobhan úgy vélte, már ez az első két dal markánsan körvonalazta, mire számíthat tőle a közönség, mindazonáltal a kislemez nem aratott különösebb kereskedelmi sikert. Dave Stewart ekkor előállt azzal az ötlettel, hogy a Shakespear's Sister legyen inkább duó, mert Siobhan és Marcella ragyogóan kiegészítené egymást. Ebbe mindenki beleegyezett, még Fahey kiadója, a London Records is. Az ötlet egyébként bevált: a duó első kislemeze, az 1989 júliusában kiadott You're History a brit toplista hetedik helyéig jutott. Noha a klasszikussá vált borítón a két énekesnő hátulról és meztelenül látható, a legelső széria borítója csak Siobhant ábrázolta a dalhoz forgatott videoklip egyik jelenetében. Ezt a klipet egyébként Sophie Muller rendezte, akárcsak korábban a Break My Heart (You Really) és a Heroine klipjeit. Bő egy hónappal később, 1989. augusztus 28-án boltokba került a Shakespear's Sister debütáló albuma, a tizenhárom felvételt tartalmazó Sacred Heart (Szent szív), amely a brit albumlistán a harmadik helyig jutott. Bár a formáció ekkor már hivatalosan is duó volt, a borító elején csak Siobhan látható, csupán a dalszövegeket tartalmazó belső mellékleten látható egy fekete-fehér közös fotó. Két hónappal később újabb dalt másoltak kislemezre: a Run Silent azonban meg sem közelítette a You're History sikerét, ahogyan az 1990 márciusában piacra dobott Dirty Mind sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 


Hormonálisan a tiéd 
Nem sok jóval kecsegtetett a második album, a Hormonally Yours előhírnökeként 1991 októberében megjelent Goodbye Cruel World sem, amely megállt a brit toplista 32. helyén. Az újabb kislemez, a következő év januárjában forgalomba hozott Stay viszont átütő sikert aratott: vezette a brit, az ír és a svéd slágerlistát, második volt Svájcban, harmadik helyre került Németországban és Ausztráliában, és jól fogadták a világ többi pontján is, beleértve az Egyesült Államokat is. Az angol siker poptörténeti rekordnak számít, azelőtt ugyanis soha nem fordult elő, hogy egy női együttes felvétele nyolc hétig álljon a toplista élén. Kicsit ironikus, hogy bár a Shaespear's Sister Siobhan Fahey szólóprojektjeként indult, a duó legnagyobb slágerében mégis inkább Marcella Detroit énekhangja dominál. Mondani sem kéne, hogy a klipet ismét Sophie Muller rendezte, aki kiváló munkát végzett. Az ihletet a Cat-Women of the Moon című 1953-as amerikai film szolgáltatta. (A Hormonally Yours egyik trackjének a címe egyébként: Catwoman.) A Music Week szerint a Stay klipje lett 1993-ban a legjobb videó, és ugyanebben a kategóriában győzött a Brit Awards díjkiosztóján is. A Channel 4 tévéállomás később minden idők 100 legjobb klipje közé sorolta.


A klip az éjszakai égbolt képével indul, és a kékes, hideg színvilág jellemzi. Egy kórházi ágyon kómában fekszik egy fiatal férfi. (Őt Dave Evans játszotta, a Bananarama-tag Karen Woodward exbarátja.) Marcella ül a beteg mellett, és arról énekel neki, hogy ne hagyja el őt, maradjon vele. Váratlanul a magasban megjelenik a halál angyala (Siobhan), aki lefelé indul egy lépcsőn, miközben gúnyosan arról énekel Marcellának, hogy úgysem tudja megmenteni a szerelmesét, és jobban tenné, ha inkább önmagát mentené. Marcella kétségbeesetten kezdi ébresztgetni a fiatalembert, miközben Siobhan ördögi mosollyal az arcán közeledik, hogy magával vigye a férfit. A két nő tusakodni kezd egymással: szimbolikus értelemben Élet és Halál kel birokra a fiatalember lelkéért. Végül az Élet győzedelmeskedik, a fiatalember magához tér, a halál angyala pedig megvető mosollyal az arcán visszaindul oda, ahonnan jött. Egyszer úgyis ő fog győzni.


Mondani sem kéne, hogy a Stay megérdemelt sikerét követően óriási érdeklődés fogadta a Shakespear's Sister új albumát: a 12 felvételt tartalmazó Hormonally Yours (megjelenés: 1992. február 18.) kétszeres platinalemez lett az Egyesült Királyságban, továbbá aranylemez Németországban és Svájcban. A furcsa cím (magyarul: Hormonálisan a tiéd) állítólag arra utal, hogy mindkét énekesnő a stúdiómunka közben tudta meg, hogy állapotos. A kritikusok kihangsúlyozták, hogy Marcella és Siobhan hangja tökéletesen kiegészíti egymást, igényes a zene, a szöveg pedig úgy érzelemgazdag, hogy sohasem giccses. Siobhan nyilván örömmel olvasta azokat a kritikákat, melyek kiemelték, hogy a Shakespear's Sister minden szempontból figyelemreméltóbb és színvonalasabb produkció, mint a Bananarama. A Stay sikerét a duó nem tudta felülmúlni, de a következő kislemezek, az I Don't Care és a Hello (Turn Your Radio On) fogadtatására sem lehetett panasz. Két évvel később a The Bates német punkegyüttes a Hello feldolgozásával debütált, és tulajdonképpen nagyobb sikert ért el vele, mint az eredeti előadó. Majdnem egy évvel a Hormonally Yours megjelenése után, 1993 februárjában hozták forgalomba az album utolsó kislemezét: a My 16th Apology szép csendben megbukott, hiszen az anyai örömöket élvező énekesnők nem tudtak aktívan részt venni a kiadvány népszerűsítésében. Még nagyobb gondot jelentett azonban az a tény, hogy Siobhan és Marcella között megromlott a viszony, és 1993-ban a Shakespear's Sister mint duó megszűnt létezni. 


Elbocsátó szép üzenet 
Eleinte arról volt szó, hogy csak rövid ideig szünetel a Shakespear's Sister, amíg Marcella befejezi második szólóalbumát, Siobhan pedig a családjának szenteli magát néhány hónapra. Fahey viszont úgy döntött, hogy véget vet a Marcellával való együttműködésnek. Nem tudni, hogy miért, de elhatározását személyesen nem közölte vele. Detroit akkor értesült arról, hogy nincs már szükség rá, amikor az 1993-as Ivor Novello-díjak átadásán – ahol mellesleg a Hormonally Yours győzött az egyik kategóriában – Siobhan nem jelent meg, férjével viszont üzenetet küldött, melyet a díj átvételekor olvastak fel. Ebben Siobhan minden jót kívánt kolléganőjének a jövőre nézve. A két énekesnő azóta nem találkozott és nem is beszélt egymással. Azt pletykálták, hogy Siobhan nem tudta megbocsátani partnernőjének a Stay kiugró sikerét, mivel azon a felvételen Marcella énekhangja dominált. Állítólag annak idején még azt is megpróbálta megakadályozni, hogy kislemezre másolják ki a dalt, ám ebben végül a kiadó akarata érvényesült. Fahey a színfalak mögött azzal vádolta kolléganőjét, hogy ki akarja sajátítani magának a Shakespear's Sistert. Detroit mindazonáltal abban a hitben volt, hogy a konfliktusokat sikerült megnyugtatóan tisztázni, ezért érték hideg zuhanyként az ominózus díjátadón történtek. Ennek ellenére úgy gondolja, a közös munka sok örömet is jelentett, ezért nem gondol haraggal Siobhanre, és a legjobbakat kívánja neki két évtized után is.


Újra egyedül 
A Shakespear's Sister 1996 júniusában hallatott magáról ismét: az I Can Drive című kislemez 30. lett a brit slágerlistán. A London Records viszont már nem látott fantáziát Siobhanben, ezért a kislemezt külföldön forgalomba se hozta, sőt elállt a harmadik album megjelentetésétől is. Fahey távozott a kiadótól, és évekig tartó huzavona vette kezdetét. Ez idő alatt a Shakespear's Sister jószerivel feledésbe is merült. Ráadásul az énekesnő magánélete sem alakult túl jól: kénytelen volt beismerni, hogy pszichés problémái vannak, 1996-ban pedig elvált Dave Stewarttól. (A házaspárnak két fia van, Sam és Django James, akik azóta szintén a könnyűzene területén próbálnak érvényesülni.) Siobhan előbb 1998-ban, majd 2002-ben kis időre visszatért a Bananaramához. A második comeback évében szólókislemezt jelentetett meg Bitter Pill címmel, amely éppúgy nem aratott sikert, mint a három évvel későbbi Pulsatron és a Bad Blood. 2004-ben sikerült megszereznie harmadik albumának minden jogát a London Recordstól, és a következő év áprilisában megjelentette az anyagot saját honlapjáról letölthető formában. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy az album annak idején nem az I Can Drive szerényebb fogadtatása miatt nem jelenhetett meg, hanem azért, mert vele egyetértésben a kiadó túl alternatívnak találta azt egy közel negyvenéves énekesnőtől. 


Az újabb nekifutás 
A Shakespear's Sister 2004-ben válogatásalbumot adott ki, amely nemcsak a nagy slágereket tartalmazta, hanem ritkaságokat és addig kiadatlan dalokat is. A CD-hez egy DVD-t is mellékeltek, melyen a formáció legemlékezetesebb klipjei és tévéfellépései tekinthetők meg. Nem kis meglepetésre a következő évben egy újabb válogatásalbum is a boltokba került, amely azonban a slágerek helyett a ritkaságokra koncentrált. Szó volt arról, hogy ehhez a kiadványhoz kapcsolódóan megjelenik Fahey szólóalbuma, a Bad Blood is, de ez végül elmaradt. Az anyag 2009-ben Shakespear's Sister néven jutott el a közönséghez Siobhan saját kiadója, az SF Records forgalmazásában. Időközben nemcsak az előadó neve, hanem az album címe is megváltozott: Songs from the Red Room. A tizennégy track közül három (Bitter Pill, Pulsatron, Black Blood) már évekkel korábban megjelent. A negyedik kislemezt It's a Trip címmel 2010 áprilisában hozták forgalomba. Az akusztikus verzió kizárólag Fahey honlapján keresztül volt elérhető. 


Az It's a Trip megjelenését követően a Shakespear's Sister turnéra ment, amelynek Liverpool volt az első állomása. 2011 februárjában bejelentették, hogy hamarosan CD-t és DVD-t adnak ki a koncertek anyagából, ám ez a kiadvány azóta sem született meg. A Shakespear's Sister Facebook-oldalán később megjelent egy olyan információ, hogy a megjelenés 2013-ban várható. Mindazonáltal a rajongók 2011-ben sem maradtak koncertlemez nélkül: korlátozott ideig elérhető volt Siobhan honlapján a Shakespear's Sister 1992-es koncertjéről felvett anyag, melyet a BBC Radio rögzített, és rövidített változatban még abban az évben le is adott. Aki az újdonságokra volt kíváncsi, az 2011 márciusában letölthette Siobhan honlapjáról a hat felvételt tartalmazó The Red Room Session EP-t. 2011 novemberében a Cosmic Dancer című új album ismét Siobhan honlapján keresztül jutott el először a rajongókhoz, a következő hónapban azonban hagyományos CD-n is megjelent. Az „új” jelzőt persze nem kell teljesen komolyan venni, hiszen a 15 track nagyobb része feldolgozás vagy korábbi dalok akusztikus változata. Az anyag elkészítésében az énekesnő egyik fia, Sam is részt vett.


2012 januárjában Siobhan honlapján vált elérhetővé a Rarities, amely címének megfelelően ritkaságok gyűjteménye. Az albumot viszont úgy hirdették, mint a The Red Room Sessions EP kibővített változatát, noha arról valójában csak két felvételt vettek át. A Rarities utolsó trackje nem kis meglepetésre a Bananarama-korszak legnagyobb slágere, a Venus volt. 2012 nyarán Siobhan bejelentette, hogy a következő évben a Shakespear's Sistertől több új megjelenés is várható. Így például a Sacred Heart és a Hormonally Yours remaszterizált változata, melyekhez DVD is társul majd. Állítólag valamilyen formában Marcella is részt vesz az újrakiadások előkészítésében. 2013-ra várható a két évvel korábbra ígért koncertalbum is, valamint egy Greatest Hits-DVD, amely 1988-tól 2010-ig tekinti át a Shakespear's Sister pályafutását. 2012-ben az Amazonon és az iTuneson keresztül újra elérhetővé vált a formáció néhány korábbi lemeze, melyek korábban Siobhan honlapjáról csak korlátozott ideig voltak letölthetők. 


DISZKOGRÁFIA 
Kislemezek, maxik 
* 1988: Break My Heart (You Really) / Heroine 
* 1988: Break My Heart (You Really) (Extended Version) / Heroine (Extended Version) / Break My Heart (You Really) (Acidic Mix) 
* 1988: Break My Heart (You Really) (The Shep Pettibone House Mix) / Heroine (Heavenly Remix) / Break My Heart (You Really) (Dub Mix) 
* 1988: Break My Heart (You Really) (Shep Pettibone 'House Mix') / Break My Heart (You Really) (Seven Inch Version) / Heroine (Extended Version) 
* 1988: Break My Heart (Copa Mix) / Break My Heart (Break My Dub) / Break My Heart (Instrumental) / Break My Heart (Yesterday, Today Mix) / Run Silent (Revolution Mix) 
* 1988: Break My Heart (You Really) (Shep Pettibone House Mix) / Break My Heart (You Really) (Seven Inch Version) / Break My Heart (You Really) (Dub Mix) / You Made Me Come to This 
* 1988: Break My Heart (You Really) (The Shep Pettibone House Mix) / Break My Heart (You Really) (Dub Mix) / Pretty Boy (promóciós lemez) 
* 1989: Break My Heart (Radio Mix) / Break My Heart (LP Version) / Break My Heart (Copa Mix)
* 1989: Heroine / Heroine (Novella Version) / Dirty Mind / Heroine (Live) / Dirty Mind (Live) 
* 1989: Heroine (Extended Version) / Heroine (LP Version) / Heroine (Live in Leningrad) / Dirty Mind (Live in Leningrad) 
* 1989: Run Silent / Mr. Wrong / Run Silent (The Run Deep Mix) 
* 1989: Run Silent (Revolution Remix) / Run Silent (Revolution Dub) / Mr. Wrong 
* 1989: Run Silent / Mr. Wrong 
* 1989: You're History / Dirty Mind (Live in Leningrad) 
* 1989: You're History (Voodoo Remix) / You're History (7" Edit) / Dirty Mind (Live in Leningrad) 
* 1989: You're History (Voodoo Remix) / You're History (Maximized Version) / You're History (7" Mix)
* 1989: You're History (Maxmized Version) / Heroine (Live in Leningrad) / Dirty Mind (Live in Leningrad)
* 1989: You're History (Edit) / You're History (promóciós lemez) 
* 1990: Dirty Mind (1990 Version) / Electric Moon / Dirty Mind (Extended 1990 Version) 
* 1990: Dirty Mind (E-Zee Remix) / Run Silent (Revolution Remix) 
* 1990: Dirty Mind (1990 Version) / Dirty Mind 
* 1991: Stay / Stay (LP Version) / The Trouble With Andre 
* 1991: Stay / Stay (LP Version) / The Trouble With Andre / Excerpts from the Forthcoming Album, Hormonally Yours 
* 1991: Stay (Radio Mix) / The Trouble With Andre 
* 1991: Goodbye Cruel World / Black Sky 
* 1991: Goodbye Cruel World / Black Sky (LP Version) / Black Sky (The Black Widow Mix) / Black Sky (The Black Dub) 
* 1991: Goodbye Cruel World / Black Sky (The Black Widow Mix) / You're History 
* 1991: Black Sky (Dub Extravaganza Part One) / Black Sky (Dub Extravaganza Part Two) 
* 1991: Black Sky (The Black Widow Mix) / Black Sky (The Black Dub) / Black Sky (LP Version) (promóciós lemez) 
* 1992: Black Sky (Dub Extravaganza Part 2) / Goodbye Cruel World (Bio Remix) / Stay (Andre Betts 12" Remix) 
* 1992: Goodbye Cruel World / Moonchild 
* 1992: Goodbye Cruel World / Moonchild / Stay (Acoustic Version) 
* 1992: Goodbye Cruel World / Moonchild / Are We in Love Yet 
* 1992: Goodbye Cruel World / Stay (Acoustic Version) / Black Sky (The Green Eyed Dub) / Break My Heart (You Really) (Acidic Mix) 
* 1992: Stay / Remember My Name / Cat Woman – Goodbye Cruel World – I Don't Care 
* 1992: Stay (LP Version) / Dirty Mind (E-Zee Remix) / Run Silent (Revolution Remix) / Excerpts from the Forthcoming Album, Hormonally Yours 
* 1992: Stay (Acoustic Version) / Stay (LP Version) 
* 1992: Stay (promóciós lemez) 
* 1992: I Don't Care (7" Remix) / Remember My Name 
* 1992: I Don't Care (Radio Edit) / I Don't Care (7" Remix) 
* 1992: I Don't Care (Radio Edit) / I Don't Care (7" Remix) / I Don't Care (Henley Board Mix) / Catwoman / Remember My Name 
* 1992: I Don't Care (Radio Edit) / Stay (Acoustic Version) 
* 1992: I Don't Care (7" Remix) / I Don't Care (Henley Board Mix) / I Don't Care (LP Version) / Remember My Name 
* 1992: I Don't Care (Radio Edit) / Catwoman (BBC) / I Don't Care (BBC) / You're History (Voodoo Mix) 
* 1992: I Don't Care (Radio Edit) / I Don't Care (Alternate Radio Edit) / I Don't Care (LP Version) 
* 1992: I Don't Care (LP Version) / I Don't Care (Live Radio One Version) / Catwoman (LP Version) / Catwoman (Live Radio One Version) 
* 1992: Hello (Turn Your Radio On) (7" Version) / Hello (Turn Your Radio On) (Alternative Piano Mix) / Goodbye Cruel World (BTO Remix) / Stay (Andre Betts Remix) 
* 1992: Hello (Turn Your Radio On) / Black Sky (Dub Extravaganza Part 2) / Goodbye Cruel World (BTO Remix) / Stay (Andre Betts 12" Remix) 
* 1992: Hello (Turn Your Radio On) (7" Version) / Hello (Turn Your Radio On) (Alternative Piano Mix) / Hello (Turn Your Radio On) (Album Version) / Stay (Andre Betts Remix) 
* 1992: Hello (Turn Your Radio On) / Stay (Andre Betts Remix) 
* 1992: Hello (Turn Your Radio On) (7" Version) (promóciós lemez) 
* 1993: My 16th Apology / Catwoman 
* 1993: My 16th Apology / Catwoman (Live) / Hot Love (Live) / Dirty Mind (Live) 
* 1996: I Can Drive / Oh No, It's Micheal 
* 1996: I Can Drive / Oh No, It's Micheal / Suddenly 
* 2010: It’s a Trip (Album Version) / It’s a Trip (Smalltown Boy Mix) / It’s a Trip (Bis Club Mix) / It’s a Trip (Punx Soundcheck Mix) / It’s a Trip (Apollo 440 Mix) / It’s a Trip (Lord And Master Early Dawn Mix) / It’s a Trip (Bis Radio Mix) / It’s a Trip (Stems Mix) / C U Tonight (Demo) / Dedication / Heroine (Gully's Ingestion Mix) 
* 1996: I Can Drive (Pull Down Your Pants Mix) / I Can Drive (Pull Down Your Pants Dub) / I Can Drive (Roger Weed Mix) 
* 2011: Dancing Barefoot (Album Version) / Oh No, It's Michael (Album Version) / Fial F for Freedom (Album Version) / A Man in Uniform (Alternative Version) 
* 2011: Do I Scare You? (Radio Edit) / Do I Scare You? (Album Version) / Do I Scare You? (Extended Version) / Do I Scare You? (Alternate Version) / Do I Scare You? (Indian Strings Mix) / Can U Wait That Long (Album Version) / I Never Could Sing Anyway (Alternate Version) / Suddenly (Alternate Edit) (Shakespear’s Sister and Billy Mackenzie) 
* 2011: Really Saying Something / A Loaded Gun 


EP-k 
* 2011: The Red Room Sessions 
* 2013: Cherchez la femme 

Albumok 
* 1989: Sacred Heart 
* 1992: Hormonally Yours 
* 2004: #3 
* 2009: Songs from the Red Room 
* 2011: Live 1992 
* 2012: Cosmic Dancer 

Válogatások 
* 2004: Best of 
* 2005: Long Live the Queens! 
* 2012: Remixes 

VHS, DVD 
* 1989: Sacred Heart 
* 1992: Hormonally Yours 
* 2010: S.F.T.R.R: Videos 

2013. április 11., csütörtök

MORY KANTÉ

Mory Kanté (Guinea, Kissidougou, 1950. március 29.) afrikai énekest és zenészt gyerekkora óta a zenei pályára képezték. 1988-ban világsikert aratott a Yé Ké Yé Ké című saját szerzeményével, amely minden idők legsikeresebb afrikai slágerének számít, kislemezen több mint egymillió példányban kelt el. Nemzetközi viszonylatban azóta keveset hallani róla, mindazonáltal mindmáig aktív a szakmában, legutóbbi albuma 2012-ben jelent meg. 2001-ben az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) jószolgálati nagykövetévé választották. Mory Kanté többször adott koncertet Magyarországon is.


KARRIERTÖRTÉNET 
A kezdetek 
Mory Kanté egyes források szerint a Guinea déli részén fekvő Kissidougou-ban született, más források úgy tudják, a Kissidougou közelében található Albadaniában jött világra. A Kanté família Guinea legősibb griot (zenész történetmondó) családjának számít, amelynek zenei múltja a XIII. századig nyúlik vissza. A kedves papa, a 109 évet megélt El Hadj Djelifode potenciájával egész biztosan nem volt semmilyen probléma, Moryn kívül ugyanis még harminchét (!!) gyermeket nemzett. Az édesanya, Fatouma Kamissoko Maliból származott. A gyermeket az anyai nagyapa, Jali Mory Sanda Kamissoko után nevezték el. A családi legenda szerint a kis Mory előbb tanult meg balafonon (afrikai xilofon) játszani, mint beszélni. Ebből persze valószínűleg egy szó sem igaz, de kétségtelen, hogy a kisfiú örökölte a családra jellemző muzikalitást, és zenei képzése is igen korán elkezdődött. Tizenöt éves (más források szerint: hétéves) volt, amikor nagynénjéhez, a szintén griot Manamba Kamissokóhoz – a Mali International Ensemble tagjához – költözött Mali fővárosába, Bamakóba. Itt a legkülönbözőbb zenei irányzatokkal ismerkedhetett meg, mint például a kongói rumba, az angol és amerikai popzene, valamint a kubai mambo. Legjobban az amerikai R&B hatott rá. Első együttesében, az Apollóban gitáron játszott és énekelt: a formáció neve James Brown híres albuma, az 1963-as Live at the Apollo címére utalt. 


1971-ben gitárosként és balafonistaként csatlakozott Mali leghíresebb együtteséhez, az egy évvel korábban alakult Rail Bandhez, amelynek zenéje a hagyományos afrikai és a modern nyugati hangszerek (például az elektromos gitár) kombinációjára épült. 1973-ban távozott az együttes énekese, Salif Keita, és Mory lépett a helyébe. A Rail Band nyugat-afrikai turnéját követően Kanté 1976-ban Nigériában Voix d'or (Arany Hang) díjat kapott. Állítólag ekkoriban fedezte fel magának a korát (a hárfához hasonló afrikai pengetős hangszer), és autodidakta módon megtanult játszani rajta. 1977-ben kivált a Rail Bandből, elhagyta Bamakót, és Elefántcsontpart akkori fővárosában, Abidjanban telepedett le. Itt Les Milieus Branches néven megalapította saját együttesét, amely nem kevesebb, mint 35 zenészből állt. Céljuk az volt, hogy nyugati stílusú zenét – főleg funkyt – játsszanak alapvetően hagyományos afrikai hangszereken, mint a balafon, a kora, a dzsembé (afrikai dob) és a bolon (hárfaszerű hangszer). 1981-ben jelent meg első saját albuma, a Courougnegre. Karrierjének egyik jelentős állomása volt, amikor 1982-ben az abidjani Francia Kultúrcentrumban megrendezte azt az előadást, amelynek keretében egyszerre 75 tradicionális és modern zenész játszott együtt a színpadon. 1984-ben Franciaországba költözött, ahol rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert.


Yé Ké Yé Ké 
Mory Kanté 1986-os albuma, a 10 Cola Nuts különösen kedvező fogadtatásra talált a francia közönség körében, jelölték a Victories de la Musique-díjra is. Az igazi nemzetközi sikert 1987-es saját szerzeménye, a Yé Ké Yé Ké hozta meg számára, amely a következő évben vezette a spanyol, a holland és a Eurochart slágerlistát, második volt Svájcban és az NSZK-ban, valamint szinte mindegyik fontosabb európai lemezpiacon bejutott a Top 10-be. A kislemez több mint egymillió példányban kelt el, és ennek köszönhetően mindmáig a Yé Ké Yé Ké a legsikeresebb és legnépszerűbb afrikai sláger. A dal eredeti változata már 1984-ben megjelent az À Paris című albumon, Kanté azonban nem volt tökéletesen elégedett vele. Gyorsított a tempón, és változtatott a hangszerelésen is: így született meg a ma már klasszikusnak számító verzió, amely az 1987-es Akwaba Beach című albumának húzóslágere volt. A BBC egyik műsorában azt mondták róla, hogy a mandinka kora és a fekete amerikai house zene fúzióját testesíti meg. A Yé Ké Yé Ké elhangzott A tűz útja című 1990-es indiai filmben is, amely oly nagy sikernek bizonyult a több száz milliós országban, hogy 2012-ben remake-et készítettek belőle. Egy másik Mory Kante-dal, a Tama – szintén az Akwaba Beach albumról – ihlette egy másik 1990-es indiai film, a Thanedaar egyik betétdalát is. 1991-ben – újfent Indiában – forgatták a Hum című filmet, amelynek nagy slágere, a Jumma Chumma De De a Tama zenei motívumain alapul, a főcímdalt pedig az Inch Allah című Mory Kante-felvétel inspirálta.


Az 1990-es évektől napjainkig 
1990-ben Mory Kanté és Khaled képviselte Franciaországot azon a nagyszabású szabadtéri zenei fesztiválon, amelyet a New York-i Central Parkban rendeztek többezres közönség előtt. Ugyanabban az évben a legendás harlemi Apolló Színházban is a New York-i közönség elé lépett, Touma című albumáért pedig aranylemezt vehetett át Franciaországban. Nem kevesebb, mint 130 griot adta elő a párizsi Grande Arche de la Défance 1991-es megnyitóján Kante szerzeményét, a Guineai szimfóniát. Ekkor határozta el, hogy megvalósítja régi álmát, és a mandinka kultúra megőrzése és népszerűsítése érdekében egy települést alapít Afrikában. Első lépésként földet vásárolt Guinea fővárosa, Conakry vonzáskörzetében, hogy majd itt épüljön fel az „álomfalu”, a zenei centrumnak szánt Nongo Village. Első lépésként egy stúdiót építettek, ahol Kanté 1993-ban egy új albumot készített, természetesen Nongo Village címmel. A kiadványt egy turnéval népszerűsítette, melynek keretében Európában és Kanadában koncertezett.


Párizsban Griot d'or (Arany Griot) díjat kapott, a francia–afrikai rádióállomás, az Africa No. 1. pedig a Kilimandzsáró-díjat ítélte neki. Miközben a világot járta, hogy a mandinka kultúrát népszerűsítse, Nongo Village kezdett kiépülni, és a helyi lakosság róla nevezte el a települést. A Yé Ké Yé Ké időközben a könnyűzene örökzöldjévé érett, számos remix készült belőle, az egyik, az úgynevezett HardFloor Mix elhangzott A part című 2000-ben bemutatott amerikai filmben is. Állítólag maga a főszerepet játszó világsztár, Leonardo DiCaprio kért erre engedélyt a zenésztől. Tamala című albumának megjelenése alkalmából Mory Kanté egy nagyszabású turnét bonyolított le: 48 koncertet adott 15 európai országban, valamint Dél-Afrikában és Marokkóban. 2004-es albuma, a Sabou visszatérést jelentett akusztikus zenei gyökereihez. 2012-ben jelent meg eddigi utolsó albuma, a La Guinéenne (A guineai nő), amely tisztelgés Afrika és Guinea előtt, a címadó felvétel pedig a guineai nők dicséretét zengi. Ők azok, akik Kanté szerint gyakran szorulnak háttérbe, sőt olykor az áldozat szerepébe kényszerülnek, pedig nélkülük nemcsak az élet, de a fejlődés is elképzelhetetlen.


DISZKOGRÁFIA 
Kislemezek, maxik 
* 1987: Yeke Yeke (Remix) / Akwaba Beach / Yeke Yeke (Single Version) 
* 1987: Yé Ké Yé Ké (Mory's House Remix) / Akwaba Beach / Yé Ké Yé Ké (The French Remix) 
* 1987: Yé Ké Yé Ké (French Remix) / Yé Ké Yé Ké (Afro Acid Mix) / Yé Ké Yé Ké (Mory's House Version) / Yé Ké Yé Ké (French Edit) / Akwaba Beach 
* 1987: Yé Ké Yé Ké (The Afro Acid Remix) / Akwaba Beach / Yé Ké Yé Ké (The French Remix) 
* 1987: Yé Ké Yé Ké (Extended Remix) / Akwaba Beach / Yé Ké Yé Ké (Mory's House Remix) / Yé Ké Yé Ké (7'' Version) 
* 1987: Yé Ké Yé Ké (Extended Remix) / Akwaba Beach / Yé Ké Yé Ké (Remix) (promóciós lemez)
* 1987: Yé Ké Yé Ké / Akwaba Beach 
* 1987: Yé Ké Yé Ké (The Afro Acid Remix) / Akwaba Beach 
* 1987: Tama (The Deepest Africa Mix) / Inch' Allah / Tama 
* 1988: Tama (The Deepest Africa Mix) / Ye Ke Ye Ke (The Afro Acid Remix) / Inch' Allah 
* 1988: Tama (The Deepest Africa Mix) / Ye Ke Ye Ke (The Afro Acid Remix) / Inch' Allah / Tama (Single Version) 
* 1988: Tama (The Gold Coast Mix) / Inch' Allah 
* 1988: Tama / Inch' Allah 
* 1988: Tama (Gold Coast Remix) / Tama (Single Version) / Tama / Deni 
* 1988: Yé Ké Yé Ké (Martyn Young Remix) 5:25 / Akwaba Beach / Yé Ké Yé Ké (Martyn Young Remix) 3:44 
* 1988: Deni / Africa 2000 
* 1988: Africa 2000 / Deni / Deni (Extended Mix) 
* 1990: Bankiero (Techno Roots Mix) / Bankiero (Short Techno Roots Mix) / Bankiero (Dub Roots) 
* 1990: Bankiero (Long Disco Version) / Bankiero (Short Disco Version) / Bankiero (Dub Roots) 
* 1990: Bankiero / Sanfing 
* 1990: Bankiero (Single Version) / Bankiero (Long Disco Version) / Bankiero (Short Disco Version) / Bankiero (Dub Roots) 
* 1990: Mankene (Remix – Long Version) / Mankene (Remix – Short Version) / Chill Out! 
* 1990: Mankene (Single) / Mankene (Remix – Long Version) / Mankene (Remix – Short Version) / Chill Out! 
* 1992: Ye Ke Ye Ke / Ye Ke Ye Ke (Mory's House Remix) / Don't Walk Away / Stop Your Fussin (Mory Kanté / Toni Childs) (promóciós lemez) 
* 1993: La Tension / Sima / La Tension (Disco D's on the Mix) / La Tension (Sud African Mix) 
* 1993: La Tension (Disco D's on the Mix) / La Tension (Bibi's Hi-Tech Mix) / La Tension (Sub-African Mix) / La Tension (Sub-African Beats) / La Tension (Super Zdar Bros 2 Bonus Mix) (promóciós lemez)
* 1993: La Tension (Vocal Mix) / La Tension (Mastermix) / La Tension (Apple Crumble Mix) / La Tension (Bass & Drums Mix) (promóciós lemez)
* 1993: La Tension (Disco D'S on the Mix) / La Tension (Version Single) (promóciós lemez) 
* 1994: Mogo Djolo (Ambush Vocal Mix) / Mogo Djolo (Ambush Vocal Edit) / Mogo Djolo (Ambush Instrumental Mix) / Mogo Djolo (Dub Vocal Mix) / Yeke Yeke (Martyn Young Mix) / Mogo Djolo (Dub Instrumental Mix) 
* 1994: Yeke Yeke (Hardfloor Mix) / Yeke Yeke (Hardfloor Dub) 
* 1995: Yeke Yeke (Hardfloor Mix) / Yeke Yeke (Hardfloor Dub) / Yeke Yeke (Afroacid Mix) 
* 1995: Yeke Yeke (Afroacid Edit) / Yeke Yeke (Hardfloor Remix) 
* 1995: Yeke Yeke (Afroacid Edit) / Yeke Yeke (Hardfloor Edit) / Yeke Yeke (Hardfloor Mix) / Mogo Djolo (Ambush Vocal Mix) 
* 1995: Yéké Yéké (Hardfloor Edit) / Yéké Yéké (Hardfloor Mix) / Yéké Yéké (Hardfloor Dub) / Mogo Djolo (Dub Vocal Mix)
* 1995: Yéké Yéké (Hardfloor Edit) / Yéké Yéké (Hardfloor Dub) 
* 1996: Yeke Yeke (Klubbheads Mega Blast) / Yeke Yeke (Greatski's Tribal Dub Mix) 
* 1996: Yeke Yeke (Klubbheads Mega Blast) / Yeke Yeke (Hardfloor Mix) / Yeke Yeke (Hardfloor Dub)
* 1996: Yeke Yeke (Hardfloor Edit) / Yeke Yeke (Klubbheads Mega Blast) / Yeke Yeke (Hardfloor Mix) / Yeke Yeke (Greatski's Tribal Dub Mix) 
* 1996: Totebola / Mariage 
* 2001: Dimini (Matty's II Deep Allstar Radio Edit) / Dimini (Matty's II Deep Allstar Mix) / Dimini (II Deep Allstar Instrumental Track) / Dimini (Matty's Soulflower Mix) 
* 2001: Dimini (Matty's II Deep Allstar Mix) / Dimini (Matty's Soulflower Mix) / Dimini (Matty's Soulflower Mix Dub) 
* 2005: Yeke Yeke (Friday Night Mix) / Yeke Yeke (Saturday Night Mix) 
* 2005: Yeke (Vox) / Yeke (Dub) 
* 2005: Yeke Yeke (French Mix) / Yeke Yeke (Greatski's Tribal Dub Mix) / Yeke Yeke ("Afro Acid" Mix) / Yeke Yeke (Hardfloor Dub Mix) / Yeke Yeke (Hardfloor Mix) / Yeke Yeke (Mory's House Mix) / Yeke Yeke (Klubbheads "Mega Blast" Mix) / Yeke Yeke (Electroclash Dub Mix) 
* 2006: Yeke Yeke (Simon Nedeczky Tribal Mix) 
* 2006: Narama (Radio Edit) / Narama (Original Mix) / Narama (Jurgen Vries Remix) / Narama (Dale Corderoy Remix) / Narama (Sheriff Remix) / Narama (MDE Alternative Elektro Remix) (DT8 Project featuring Mory Kanté) 
* 2006: Narama (Original Mix) / Narama (Jurgen Vries Remix) (DT8 Project featuring Mory Kanté) 
* 2006: Narama (Corderoy Ambient Remake) (DT8 Project featuring Mory Kanté) 
* 2006: Narama (Original Mix) / Narama (Jurgen Vries Mix) / Narama (Dale Corderoy Mix) / Narama (Sheriff Mix) / Narama (MDE Mix) (DT8 Project featuring Mory Kanté) 
* 2008: Yeke Yeke (Jakob Carrison Remix) 
* 2008: Yeke Yeke (STFU Remix) 
* 2008: Yeke Yeke (Afro Acid Mix) / Yeke Yeke (Hardfloor Dub Mix) 
* 2009: Yeke Yeke (10th Year Anniversary Mix) / Yeke Yeke (Afro Acid Remix) 
* 2009: Yeke Yeke (Remix by Simon Nedeczky) 
* 2011: Yeke Yeke 2011 (11-féle mix) (promóciós lemez) (Mory Kanté vs. Loverush UK!) 
* 2011: Yeke Yeke 2011 (14-féle mix) (Mory Kanté vs. Loverush UK!) 
* 2011: Yeke Yeke 2011 (15-féle mix) (Mory Kanté vs. Loverush UK!) 
* 2011: Yeke Yeke 2011 (DJ Raymundo's I Love Eivissa Mix) / Yeke Yeke 2011 (Soul Conspiracy Mix) / Yeke Yeke 2011 (DJ Silence Mix) (Mory Kanté vs. Loverush UK!) 
* 2011: Yeke Yeke 2011 (Robbie Rivera Mix) / Yeke Yeke 2011 (Loverush UK! Mix) (Mory Kanté vs. Loverush UK!) 


Albumok 
* 1981: Courougnegre 
* 1982: N'Diarabi 
* 1984: À Paris 
* 1986: 10 Cola Nuts 
* 1987: Akwaba Beach 
* 1988: Salif Keita & Mory Kante (Rail Band featuring Salif Keita & Mory Kante) 
* 1990: Touma 
* 1993: Nongo Village 
* 1996: Tatebola 
* 2001: Tamala – Le Voyageur 
* 2004: Sabou 
* 2006: Classic Titles (Rail Band featuring Mory Kante) 
* 2012: La Guinéenne 

Válogatás
* 2002: Best of Mory Kante 

VIDEÓK 

Yé Ké Yé Ké

Tama

Inch Allah (csak zene!)

Deni (csak zene!)

Bankiero

Mogo Djolo (csak zene!)

Yeke Yeke (HardFloor Mix)

Nafiya

Yeke Yeke 2011 (Mory Kanté vs. Loverush UK!)

La Guinéenne (csak zene!)

FELDOLGOZÁSOK

Tama Tama (részlet a Thanedaar című filmből)

Jumma Chumma De De (részlet a Hum című filmből)


2013. április 3., szerda

NIK KERSHAW

Nik Kershaw (Egyesült Királyság, Bristol, 1958. március 1.) angol dalszerző és énekes teljes neve: Nicholas David Kershaw. A hetvenes évek közepétől foglalkozik aktívan a zenével. 1983-ban jelent meg első kislemeze, az I Won’t Let the Sun Go Down on Me. Az igazi áttörést a Wouldn't It Be Good hozta meg számára. Első két nagylemeze – mindkettő 1984-ből – platinaalbum lett az Egyesült Királyságban. További slágerei: The Riddle, Wide Boy, Don Quixote. Későbbi kis- és nagylemezei már korántsem voltak annyira sikeresek, mint a korai kiadványok. Az 1990-es években főleg szerzőként dolgozott, ő írta például Chesney Hawkes The One and Only című 1991-es slágerét. Nik Kershaw az új évezredben is aktív: nemcsak lemezeket ad ki, hanem rendszeresen koncertezik is. 2010-ben lépett fel Budapesten egy retrogálán Kim Wilde, Rick Astley, Boy George és Paul Young társaságában. Kétszer nősült, két házasságából négy gyermeke született. 


KARRIERTÖRTÉNET 
A kezdetek 
A Kershaw család fiuk egyéves korában költözött Bristolból Ipswichbe, Nik itt élt a következő húsz esztendőben. A Morland Road-i Általános Iskola elvégzése után a Northgate Fiúgimnázium tanulója lett. Itt találkozott Russell Chestermannel, akinek volt egy Gibson 335 márkájú gitárja. A srácok gyorsan összehaverkodtak, és vasárnap délutánonként együtt zenéltek. A Black Sabbath és a Deep Purple dalait játszották: Russell gitározott, Nik énekelt. 1974 augusztusában Rushmere-ben léptek először a gyanútlan közönség elé Thor néven: Nik gitározott és énekelt, Russell basszusgitáron játszott, Roger Waters (a Pink Floydból!) dobolt, Nig Cook pedig szintén gitározott. David Bowie Gene Jeanie és a Slade együttes Look Wot You Dun című örökzöldje is szerepelt a műsorukban. Produkciójuk egyáltalán nem aratott sikert, ám ez Niket egyáltalán nem zavarta. Meggyőzte Kim Williamsont, hogy legyen az állandó dobosuk (Waters csak vendégzenész volt), és a kvartett felvette a Half Pint Hogg nevet. Nik 1975-ben abbahagyta az iskolát, hogy zenei karrierjére koncentráljon. Kettős életet élt: nappal jól öltözött, szolid tisztviselő volt az Ipswichi Munkaügyi Központban (Ipswich Unemployment Benefit Office), este viszont divatos trapéznadrágba és tarka pólóba bújt. Együttese nevét rövidesen Hoggra rövidítette. A dolgok nem alakultak túl biztatóan, ezért Chesterman és Cook kivált a zenekarból, helyükre Paul Hart és Roy Little érkezett. 


Egy alkalommal Ipswichben adott koncertet a dzsesszt, funkyt és rockzenét játszó Fusion. Az együttes basszusgitárosa, Kenn Elson a városban bolyongva elvetődött a Hogg egyik próbájára. Talán maga sem tudta, hogy pontosan miért, de ott helyben meghívta Kershaw-t, hogy legyen a Fusion gitárosa, merthogy ez a poszt éppen megüresedett. Az első közös fellépések kissé kínosak voltak, még csak nem is Nik csiszolatlan gitárjátéka miatt, hanem inkább azért, mert kénytelen volt elődje lila-zöld fellépőruháját viselni, amely azonban túl nagy volt rá. A Fusionnek 1980-ban jelent meg első és egyetlen albuma, a 'Til I Hear from You, amelyen Kershaw gitározott és énekelt. A másik énekes, Roger Webb játszott a billentyűs hangszereken, a dobokat Alan Clarke püfölte. A Fusion 1982-ben feloszlott, és Nik hirtelen munkanélkülivé vált. Megfelelő állásajánlat híján bőven volt ideje arra, hogy dalokat írjon. Ezekből egyik haverja segítségével demókat készített, melyeket számos kiadóhoz eljuttatott. Külön dossziét nyithatott az elutasító leveleknek. Végül mindent egy lapra tett fel, és hirdetést tett közzé a Melody Makerben. Erre összesen tíz választ kapott. Ezekből az tűnt a legígéretesebbnek, amelyik Mickey Modern álnéven érkezett. Rövid nyomozás után kiderült, hogy a Nine Below Zero együttes menedzseréről van szó, aki új kihívásokat keresett, és felajánlotta szolgálatait a tehetséges és találékony Kershaw-nak. 


I Won’t Let the Sun Go Down on Me
Mickey nem beszélt a levegőbe, hanem energikusan hozzálátott, hogy befuttassa új védencét. Ugyanazoknál próbálkozott, akik magát Niket korábban elutasították. Mickey azonban nem hagyta magát lerázni: az a típus volt, akit ha kidobnak az ajtón, visszamászik az ablakon. Az MCA Records egyik lányvállalata, az A&R főnöke, Charlie Eyre végül beleegyezett abba, hogy lehetőséget adjon Kershaw-nak a bizonyításra. Rövid ideig Rupert Hine producer foglalkozott Nikkel, majd Peter Collins vette át a feladatot. Az ő irányításával készült 1983 nyarán Nik Kershaw debütáló albuma, a Human Racing. A munka tíz héten át zajlott a londoni Sarm East Studiosban és a Sarm West Studiosban, valamint a Los Angeles-i Cherokee Studiosban. Az album beharangozójaként 1983. szeptember 16-án megjelent Nik debütáló kislemeze, az I Won’t Let the Sun Go Down on Me. Mi tagadás, nem keltett különösebb figyelmet, a brit slágerlistán csupán a 47. helyig jutott. 


Az MCA mindazonáltal nem írta le az új tehetséget, hanem 1984. január 21-én egy újabb kislemezt jelentetett meg tőle. Ez volt a Wouldn't It Be Good, amely meghozta a várt eredményt: a brit toplistán a negyedik helyre küzdötte fel magát, és ezt a pozícióját három hétig meg tudta őrizni. Külföldön is meghódította a közönséget, Írországban és az NSZK-ban például második lett. A siker farvizén 1984. február 24-én boltokba került maga az album, a tíz felvételt tartalmazó Human Racing, amelyről áprilisban a Dancing Girls jelent meg kislemezen: Angliában tizenharmadik, Írországban tizennegyedik, az NSZK-ban pedig huszonegyedik lett. Az MCA ekkor gondolt egy merészet, és újra piacra dobta az I Won’t Let the Sun Go Down on Me kislemezt. A taktika bevált, a dal a brit toplistán meg sem állt a második helyig, és szinte mindegyik nagyobb poppiacon bekerült a Top 20-ba. A fülbemászó sláger valójában nagyon is komoly témáról szólt: az 1980-as évek elején újra kiéleződött a viszony a két világhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, és ismét a nukleáris háború réme fenyegetett. Mindazonáltal a dalszöveg inkább szatirikus hangvételű, semmint drámai. Ironikus az is, hogy bár az I Won’t Let the Sun Go Down on Me végül népszerűbb lett, mint a Wouldn't It Be Good, Kershaw-t mégis az utóbbi miatt sorolták be az „egyslágeres csodák” közé  – szerintem indokolatlanul, hiszen nem csak egy slágerrel büszkélkedhet. 


The Riddle 
Addig kell ütni a vasat, amíg meleg, ezért Nik Kershaw második albuma, a szintén tíz dalt tartalmazó The Riddle még 1984-ben eljutott a közönséghez. Ha lehet, még nagyobb sikert aratott, mint a Human Racing. A címadó felvétel szinte az összes fontosabb lemezpiacon bejutott a Top 10-be, Angliában és Írországban például harmadik volt. A dalszöveget többen is megpróbálták megfejteni, elvégre a The Riddle „talány”-t, „rejtély”-t, „rejtvény”-t jelent, Kershaw azonban azt állította, szó sincs semmiféle mélyebb értelemről, az egész csupán egy nyolcvanas évekbeli popsztár zavaros fecsegése. Akár van értelme a dalnak, akár nincs, kétségtelen, hogy fülbemászó slágerről van szó, melyet 1999-ben Gigi D’Agostino is műsorára tűzött. Majdnem akkora sikert ért el vele, mint az eredeti előadó, ámbár gyorsított a tempón, és megváltoztatta a verssorok sorrendjét: nyilván úgy gondolta, ha úgy sincs értelme az egésznek, teljesen lényegtelen, hogy milyen sorrendben énekli a sorokat. Kershaw második albumáról egyébként a Wide Boy és a Don Quixote szintén kislemezre került, és jelentős sikert aratott világszerte. Úgy a Human Racing, mint a The Riddle platinalemez lett az Egyesült Királyságban. Nem sok pályakezdő dicsekedhet egyetlen esztendő alatt két platinaalbummal is, ám ennek hátulütője, hogy a csúcsról csakis lefelé vihet az út: Kershaw későbbi lemezei meg sem közelítették első két albumának sikerét. Mindez azonban nem valamiféle látványos színvonaleséssel, inkább a zenei divatok megváltozásával magyarázható, valamint azzal, hogy az énekes tudatosan el akart szakadni a trendektől, és megpróbált divatoktól független, szuverén előadóművésszé válni. 


Az 1980-as évek második fele 
Mint az egyik legdivatosabb új sztár, Nik Kershaw is fellépett az 1985-ös Live Aid-koncerten, a londony Wembley Stadionban. A következő slágereit énekelte: Wide Boy, Don Quixote, The Riddle, Wouldn't It Be Good. A szupersztár Elton John is vendégszereplésre kérte: népszerű slágere, a Nikita lemezfelvételén Kershaw gitározik, és háttérvokált énekel George Michaellel. Az Act of War című Elton John–Millie Jackson-duettben szintén Kershaw gitárjátéka hallható. 1986-ban a Wouldn't It Be Good a Danny Hutton Hitters előadásában hangzott el az Álmodj rózsaszínt című romantikus tinivígjátékban. Nik harmadik albuma, a szintén 1986-os Radio Musicola igen jó kritikákat kapott, kereskedelmileg viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy Kershaw megpróbált kikerülni az „ügyeletes tinibálvány” kategóriából, ami egy 28 éves énekes esetében mellesleg nagyon is érthető törekvés. Úgy a borító, mint a tíz felvétel az 1950-es évek hangulatát idézte, a dalszövegek is túlléptek a popslágerek szokásos csacskaságain, ámbár ezen a téren Nik korábbi felvételeire is az átlagosnál nagyobb igényesség volt jellemző. Mindazonáltal 1989-es albuma, a The Works sem röpítette vissza a toplisták élére. Ez persze egyáltalán nem meglepő, mivel ő sem volt elégedett a végeredménnyel, noha a lemez majdnem három évig készült. Elégedetlensége miatt nem vett részt a The Works promóciójában: később úgy nyilatkozott, képtelen volt arra, hogy egy olyan albumot reklámozzon, melyet ő maga nem vásárolna meg szívesen. Peter Wolf producerrel sem tudott jól együtt dolgozni: Wolf a slágergyártás zenei paneljeit erőltette, Kershaw viszont saját elképzeléseit szerette volna megvalósítani. Gyakori összetűzéseik mindig kompromisszummal zárultak, melynek eredményeként azonban egy olyan album született, amely igazából egyik félnek sem tetszett. A The Works megjelenése után az MCA Records és Nik munkakapcsolata véget ért.


Az újrakezdés 
A The Works kudarcát követő egy évtizedben Kershaw főleg szerzőként volt jelen a könnyűzenében. Ebben az időszakban kezdett olyan sztárok számára komponálni, mint például Chesney Hawkes, Cliff Richard, Bonnie Tyler, Lulu, Ronan Keating, Jason Donovan, Nick Carter, a The Hollies és Gary Barlow. Kiemelkedő sikert aratott a The One and Only című 1991-es szerzeménye, melyet Chesney Hawkes vitt sikerre, és eredetileg a Buddy's Song című filmhez vették fel. A sláger vezette a brit és az osztrák toplistát, de a többi nagy lemezpiacon is általában bejutott a Top 10-be, sőt olykor a Top 5-be is. A Let Loose fiúegyüttes számára írt Seventeen című szerzeményével lényegében ugyanaz történt, mint annak idején az I Won’t Let the Sun Go Down on Me című saját dalával: a kislemez az első kibocsátáskor (1994-ben) nem aratott különösebb sikert, a második megjelenéskor (1995-ben) viszont slágerré vált. Az 1990-es évek végére egy albumnyi anyag gyűlt össze azokból a dalokból, melyeket Kershaw nem tudott elképzelni mások előadásában, ezért úgy döntött, saját maga énekli fel őket a stúdióban. A tizenhárom dal közül kettő jelent meg kislemezen, a What Do You Think of It So Far? és a Somebody Loves You. Valószínű, hogy ezeket az Eagle Records kiadó választotta ki, mert maga Kershaw 2008-ban úgy nyilatkozott, hogy két legkedvesebb szerzeménye két másik dal ugyanerről az albumról: a Billy és a Have a Nice Life, melyeket mellesleg a szokásosnál jóval rövidebb idő alatt komponált, annyira belülről jött mindkettő. 


2001-es To Be Frank című albumát egy on-line szakkritika sikertelen kísérletnek és ügyetlen marketingnek minősítette, mellyel Nik alighanem korai nagy slágereinek hangulatát próbálta felidézni. A közönség sem fogadta jól a kiadványt: a kislemezre kimásolt Wounded megállt a brit toplista 100. helyén. Egyértelműen a múltidézés jellemzi a 2005-ben megjelentetett Then & Now című albumot is: tizenhat kisebb-nagyobb sláger az elmúlt bő húsz évből és ráadásként négy vadonatúj dal (Times Like These, Dangerous Eyes, Cloud Nine, What It Is). A kiadványhoz egy DVD is járt, amelyen tíz népszerű Kershaw-felvétel klipje kapott helyet. A 2006-os album, a You've Got to Laugh eleinte csak az énekes saját weboldalán keresztül, illetve az iTunes által volt elérhető, később megjelent Kershaw saját cége, a Shorthouse Records forgalmazásában is. A két albumot Nik egy turnéval népszerűsítette. 2009-ben írt dala, a Falling Backwards a Heavy Rain című play-station játék kísérőzenéjeként ismert. 2010-ben az If It Gets Much Better Than This című saját szerzeményét énekelte a Round Ireland With a Fridge című film fő zenei témájaként, sőt statisztaként is megjelent a produkcióban. 2012-es albuma, az Ei8ht megjelenése alkalmából nemcsak Angliában, hanem Európában is vállalt néhány koncertet. Ugyanebben az évben megjelent klasszikussá vált albuma, a Human Racing remaszterizált és kibővített változata. A kedvező fogadtatáson felbuzdulva bejelentette, hogy 2013-ban a The Riddle is korszerűsített formában jut el majd újra a közönséghez. Nik Kershaw koncertezett Magyarországon is: 2010. október 2-án Kim Wilde, Boy George, Rick Astley és Paul Young társaságában lépett fel egy retrogálán. Dolgozott hazánkfiával, Mándoki Lászlóval (Leslie Mandoki) is, aki ugyan évek óta a rock és a dzsessz egyik művelőjének és propagátorának számít, mégis legtöbben a Dschinghis Khan popegyüttesből emlékeznek rá. Bár a nagyobb sikerek jó ideje elkerülik Nik Kershaw-t, 2010-ben Spilling the Beans on Making It in Music címmel vicces útmutatót jelentetett meg arról, hogyan lehet érvényesülnie egy kezdőnek a könnyűzenei szakmában. 


Magánélet 
Nik Kershaw húsz évig élt együtt első feleségével, Sherivel – korai albumainak háttérénekesnőjével –, akitől három gyermeke született. 2003-ban váltak el. Hat évvel később feleségül vette Sarah nevű barátnőjét. 2010. június 10-én az énekes bejelentette, hogy megszületett első közös gyermekük, egy fiú. (Sarah-nak korábbi kapcsolatából már van egy gyermeke.) Felváltva élnek az angliai Little Dunmow-ban és az írországi West Corkban. 


DISZKOGRÁFIA 
Kislemezek, maxik 
* 1983: I Won’t Let the Sun Go Down on Me / Dark Glasses 
* 1983: I Won’t Let the Sun Go Down on Me (Extended Remix by Simon Boswell) / Dark Glasses
* 1984: I Won’t Let the Sun Go Down on Me / Dancing Girl (Special New Mix) 
* 1984: Wouldn't It Be Good / Monkey Business 
* 1984: Wouldn't It Be Good (Special Extended Mix) / Monkey Business 
* 1984: Wouldn't It Be Good (Long Version) / Wouldn't It Be Good (LP Version) (promóciós lemez) 
* 1984: Wouldn't It Be Good (3:58) / Bogart / Dancing Girls / Wouldn't It Be Good (4:30) (promóciós lemez) 
* 1984: Human Racing (Re-mix by Simon Boswell) / Faces (Re-mix by Simon Boswell) 
* 1984: Human Racing (Special Extended Mix) / Wouldn't It Be Good (Remix) / Faces (Special Remix)
* 1984: Human Racing / Faces / Cloak And Dagger (Live at Hammersmith Odeon) / Drum Talk (Live at Hammersmith Odeon) 
* 1984: The Riddle / Progress (Live at Hammersmith Odeon) 
* 1984: The Riddle (Extended Riddle) / Progress (Live) 
* 1984: Dancing Girls (Remixed Version) / She Cries 
* 1984: Dancing Girls (Remixed Version) / Drum Talk (Special Extended Version) / She Cries 
* 1984: Dancing Girls (Special Hi-energy Remix) / Drum Talk (Special Hi-energy Remix) / She Cries 
* 1984: Dancing Girls (Remixed Version) / She Cries 
* 1984: Don Quixote / Don't Lie 
* 1985: Don Quixote (Extra Special Long Mix) / Don't Lie 
* 1985: Wide Boy (Remix) / So Quiet 
* 1985: Wide Boy (Extended Mix) / Shame On You / So Quiet 
* 1985: When a Heart Beats / Wild Horses 
* 1985: When a Heart Beats (Extended Mix) / Wild Horses (Extended Mix) 
* 1986: Radio Musicola / L.A.B.A.T.Y.D. 
* 1986: Radio Musicola (Extended Version) / L.A.B.A.T.Y.D. / Radio Musicola 
* 1987: James Cagney (Extended Version) / Radio Musicola (Remix) 
* 1987: James Cagney (Edit) / Radio Musicola 
* 1987: I Won’t Let the Sun Go Down on Me / Wide Boy 
* 1988: One Step Ahead / When I Grow Up 
* 1988: One Step Ahead (Industrial Mix) / One Step Ahead (7" Version) / When I Grow Up 
* 1988: One Step Ahead (7" Version) / When I Grow Up / Wouldn't It Be Good / The Riddle 
* 1989: Elisabeth's Eyes / My Friend John 
* 1989: Elisabeth's Eyes (Extended Version) / My Friend John / Elisabeth's Eyes (Club Dub) 
* 1989: Elisabeth's Eyes (7" Version) / My Friend John / Elisabeth's Eyes (Extended Version)
‎* 1991: Wouldn't It Be Good (Extended Mix) / The Riddle / Wouldn't It Be Good (7" Mix) 
* 1991: I Wanna Change the Score / Hero for an Hour (Tony Banks & Nik Kershaw) 
* 1991: I Wanna Change the Score / Hero for an Hour / Big Man / The Waters of Lethe (Tony Banks & Nik Kershaw) 
* 1997: On And On / Diggin' Down Too Deep / Borrowed Love (Man Doki With Ian Anderson, Nik Kershaw, Jack Bruce, Bobby Kimball, Chaka Khan, Guru & David Clayton-Thomas) 
* 1998: Wouldn't It Be Good '98 (Hartmann's Radio Mix) / Wouldn't It Be Good '98 (Five Key Cut) / Wouldn't It Be Good '98 (Phunky Rabbits' Havana Club Mix) 
* 1998: Wouldn't It Be Good '98 (Hartmann's Radio Mix) / Wouldn't It Be Good '98 (Five Key Cut) / Wouldn't It Be Good '98 (Phunky Rabbits' Havana Club Mix) / Wouldn't It Be Good '98 (Phunky Rabbit's Havana Club Mix) / Wouldn't It Be Good (Original Version) 
* 1998: I Won’t Let the Sun Go Down on Me '98 (Rio Planet's Radio Remix) / Wouldn't It Be Good '98 (Hartmann's Radio Mix) / I Won’t Let the Sun Go Down on Me '98 (Dean'N's Radio Cut) / I Won’t Let the Sun Go Down on Me '98 (Phunky Rabbits' Cobacabana Club Mix) / Wouldn't It Be Good '98 (Phunky Rabbits' Havanna Club Mix) / I Won’t Let the Sun Go Down on Me '98 (Revival Dub) / Wouldn't It Be Good (Original Version) / I Won’t Let the Sun Go Down on Me (Original Version) 
* 1998: Somebody Loves You (Radio Edit) / The Wrong Man / Woman 
* 1999: Somebody Loves You (Single Edit) / Wouldn't It Be Good ('99 Acoustic) / The Riddle (Acoustic – Live) 
* 1999: What Do You Think of It So Far? / Oxygen (Acoustic) / Woman 
* 2001: Wounded (Single Edit) / They Said / Food for Fantasy 
* 2001: Wounded (Radio Edit) (promóciós lemez) 
* 2005: The Riddle (Pete Lorimer Club Mix) / The Riddle (Pete Lorimer Dub Mix) / The Riddle (Pete Lorimer Radio Mix) (promóciós lemez) 
* 2012: The Sky's the Limit (Single Version – Robbie Bronnimann Mix) / I Fell / The Sky's the Limit (Album Version – Mark 'Tufty' Evans Remix) 


Albumok 
* 1984: Human Racing 
* 1984: The Riddle 
* 1986: Radio Musicola 
* 1989: The Works 
* 1998: 15 Minutes 
* 2001: To Be Frank 
* 2006: You've Got to Laugh 
* 2010: No Frills 
* 2011: Live in Germany 1984 
* 2012: Ei8ht 
* 2012: Human Racing (2 CD) (az 1984-es album bónuszfelvételekkel) 

Válogatások 
* 1985: Anthology 
* 1991: The Collection 
* 1993: The Best of Nik Kershaw 
* 1993: Wouldn't It Be Good 
* 1998: Greatest Hits 
* 2000: The Essential Nik Kershaw 
* 2005: Then & Now – The Very Best of Nik Kershaw 

VHS, DVD 
* 1984: Live from The Hammersmith Odeon (VHS) 
* 2005: Classic (DVD) 

VIDEÓK (MINT ELŐADÓ)











Billy (csak zene!)


VIDEÓK (MINT KÖZREMŰKÖDŐ VAGY SZERZŐ)

Nikita (Előadó: Elton John)

Act of War (Előadó: Elton John és Millie Jackson)

Love Conquers All (Előadó: Kim Wilde és Nik Kershaw) (csak zene!)

The Lamia (Előadó: Steve Hackett és Nik Kershaw)

The One and Only (Előadó: Chesney Hawkes)

Seventeen (Előadó: Let Loose)