disco

disco

2014. december 12., péntek

MOUTH & MACNEAL

A Mouth & MacNeal duó 1971 és 1974 között létezett. A holland könnyűzene egyik kulcsfigurája, Hans van Hemert szerző-producer hívta életre a formációt, amikor összepárosította a jellegzetes hangú, „mackós” külsejű Willem Duynt (alias Big Mouth) a filigrán, szőke énekesnővel, Sjoukje van't Spijkerrel (alias Maggie MacNeal). A duó 1972-ben aratta legnagyobb nemzetközi sikerét a How Do You Do? című dallal, melyet magyar nyelven Koós János és Kovács Kati énekelt. Két évvel később a Mouth & MacNeal képviselte Hollandiát az Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol az ABBA és Gigliola Cinquetti mögött, Olivia Newton-Johnt éppen megelőzve a harmadik helyen végzett az I See a Star című dallal. Ennek ellenére a duó még abban az évben feloszlott. A tagok új segítőtársakkal folytatták karrierjüket, de közös sikereiket egyikőjük sem tudta megismételni. 2012-ben Roel Smit tollából jelent meg a Mouth & MacNeal, duo tegen wil en dank című könyv, amely a duó sikertörténetének kulisszatitkaiba avatta be az olvasót. Megtudhatjuk belőle, hogy a két énekest kizárólag az üzlet tartotta együtt, valójában egy cseppet sem szívlelték egymást: alkoholproblémák, szexuális zaklatás, közúti baleset, de még a közös karrier állítólagos szabotálása is szóba kerül a kötet lapjain. Smit a 70-es évek elején tizenévesként még a Mouth & MacNeal fanklubját szervezte, és alighanem eszébe se jutott, hogy négy évtizeddel később leleplező könyvet fog írni egykori kedvenceiről. Itt kell leszögezni azt is, hogy a névazonosság ellenére nem rokona Maggie férjének, Frans Smitnek. 


TAGOK
* Big Mouth [Wilhelmus Jacobus Duyn] (Hollandia, Haarlem, 1937. március 31. – Hollandia, Almelo, 2004. december 4.)
* Maggie MacNeal [Sjoukje van't Spijker] (Hollandia, Tilburg, 1950. május 5.)

KARRIERTÖRTÉNET
Az előzmények
Willem Duyn – művésznevén: Big Mouth (Nagy Száj) – a hatvanas években kezdte könnyűzenei karrierjét. Játszott például a Holland Quintet, a Whiskers és a Jay-Jays együttesben: néhol csak dobolt, máshol énekelt is. Egyik formáció sem aratott különösebb sikert, és Big Mouth már-már arra gondolt, hogy felhagy ezzel a pályával, amikor Hans van Hemert producer összehozta őt a Maggie MacNeal művésznevet használó Sjoukje van't Spijker pályakezdő énekesnővel. Van Hemert nevével már nem először találkozhat az olvasó ebben a blogban: ő pártfogolta a hetvenes évek végének és a nyolcvanas évek elejének olyan népszerű női popegyütteseit is, mint például a Luv’, a Babe és a Doris D. & The Pins. Maggie-t szintén Van Hemert fedezte fel, és kiadta a 21 esztendős énekesnő első szólókislemezét, melyen az örökzöld Marvin Gaye-dal, az I Heard It Through the Grapevine hallható. (Ez később felkerült a Mouth & MacNeal első albumára is.) A kiadvány nem lett különösebben sikeres, a producer azonban úgy gondolta, Maggie tehetségéhez nem férhet kétség, tehát kell mellé valaki, akivel jól kiegészítik egymást. Így jött létre 1971-ben a Mouth & MacNeal duó, amely működésének három esztendeje alatt nagyjából valóra váltotta Van Hemert reményeit.


Hogy vagy, pajtás?
Hollandiában már az első kislemez, a Hey, You Love figyelemre méltó sikert ért el: 1971. augusztus 21-én került fel a toplistára, ahol nyolc hétig volt jelen, és az ötödik helyig jutott. Bő három hónappal később következett be az igazi áttörés: a How Do You Do? című kislemez november 27-én jelent meg a holland slágerlistán, tizenhét hétig szerepelt a Top 40-ben, ebből öt héten át az első helyen. Hans van Hemert és Harry van Hoof közös szerzeménye az egész világot meghódította: a toplista élére került Belgiumban, Dániában, Svájcban, sőt Új-Zélandon is, második lett Kanadában és ötödik az NSZK-ban. A skót–német duó, a Die Windows 1972-es feldolgozása viszont még az eredetinél is nagyobb sikert aratott a németeknél, hiszen vezette az ottani slágerlistát. Ugyanebben az évben készült például a spanyol Bruno Lomas (Ven sin temor), az ír Gentry, a holland De Strangers (Alle Na Toe Moemoe), a szlovák Orchester Braňa Hronca (Ako Sa Máš), az olasz Kathy and Gulliver és a német James Last verziója is, hogy csak néhányat említsek az átiratok közül. Magyar változat is született – ugyancsak 1972-ben – Koós János és Kovács Kati előadásában Hogy vagy, pajtás? címmel, a szöveget Tardos Péter írta. Visszatérve az eredeti dalra, az amerikai siker sem maradt el: a Billboard Hot 100 toplistáján tizenkilenc hétig szerepelt a How Do You Do?, legmagasabb pozíciója a nyolcadik hely volt. Csak az Egyesült Államokban több mint egymillió példány fogyott el a kislemezből, amely nemcsak a tengerentúlon, hanem a világ több más pontján is aranylemez lett, összességében több mint kétmillió fogyott belőle. A nemzetközi sikernek köszönhetően elsőként a Mouth & MacNeal kapta meg az 1972-ben alapított Conamus Export (ma: Buma Export) holland könnyűzenei díjat, melyet minden évben annak a hazai könnyűzenei előadónak adnak, akinek a lemezei a legnagyobb példányszámban keltek el külföldön.


Az újabb sikerektől a feloszlásig
A harmadik kislemez, a Hello-A 1972. május 20-án került fel a holland slágerlistára, ahol tizenhárom hétig időzött, ebből hat hetet az első helyen. Vagyis egy héttel tovább állt az élen, mint a How Do You Do?, de annak nemzetközi sikerét csak megközelíteni tudta, megismételni vagy pláne felülmúlni már nem. Az 1973-ban kiadott kislemezek – You-Kou-La-Le-Lou-Pie (#7), Bat-Te-Ring-Ram (#21), Minnie Minnie (#10), Do You Wanna Do It (#21) – már Hollandiában is valamelyest szerényebb fogadtatásban részesültek. 1974-ben a Mouth & MacNeal részt vett a március 7. és 9. között megrendezett San Remó-i Dalfesztiválon. Versenydala, az Ah! L'Amore bejutott ugyan a döntőbe, de nem került a legjobb három közé. A versenyt Iva Zanicchi nyerte a Ciao cara, come stai? című dallal, a második helyen Domenico Modugno (Questa è la mia vita), a harmadikon Orietta Berti (Occhi rossi) végzett. A résztvevők között volt többek között Milva, Nicola Di Bari, a Middle of the Road, Al Bano (ezúttal Romina Power nélkül) és a nálunk inkább blőd filmvígjátékairól ismert francia komikuscsapat, a Les Charlots is. Ha a San Remó-i Dalfesztivál nem is, az egy hónappal később megtartott Eurovíziós Dalfesztivál már szép sikert hozott a Mouth & MacNeal számára. A versenyt eredetileg Luxemburg rendezte volna, ám ugyanitt volt az 1973-as rendezvény is, és az ország anyagi okokból nem tudta vállalni két egymást követő évben a házigazda szerepét. (A szabályok értelmében ugyanis a győztes ország rendezi a következő fesztivált, de 1972-ben és 1973-ban is Luxemburg nyert.) 


Az eseménynek végül a nagy-britanniai Brighton, a The Dome épülete adott otthont 1974. április 6-án. A helyszínváltozás mellett akadtak még kisebb-nagyobb problémák. Franciaország Georges Pompidou köztársasági elnök halála miatt szinte az utolsó pillanatban lemondta a szereplést. Málta ismeretlen okokból végül mégsem indult, noha Enzo Guzman személyében még kiválasztotta a versenyzőjét. A versenydalok körül is támadtak problémák. Olaszország a tíz évvel korábbi győztest, Gigliola Cinquettit indította, ám az olasz állami tévé, a RAI végül nem közvetítette a versenyt. Az a feltételezés alakult ki ugyanis, hogy Cinquetti dalának címe, a (Igen) valójában burkolt kampány a következő hónapi választással kapcsolatban, melynek tétje a válások engedélyezése vagy tiltása volt. Ennek a teóriának a jegyében magát a dalt is egy hónapig letiltották az olasz média minden műsorában. A házigazdák az ausztrál Olivia Newton-Johnt nevezték, aki állítólag egyáltalán nem kedvelte a Long Live Love című versenydalát, de ezt kellett énekelnie, mert a brit selejtezőn az általa előadott dalok közül ezt választotta a közönség. A svéd ABBA együttes 1973-ban már megpróbált bejutni a versenyre, de a nemzeti selejtezőn elbuktak. 1974-ben szóba került, hogy a Hasta Mañana című dalukkal indulnak, mert az remekül illett volna a fesztivál hagyományaihoz, de aztán mégis a merészebb Waterloo mellett döntöttek, mert hűségesebb képet adott arról, hogy az együttesben mindenki egyenjogú tag. A portugál versenydal, az E depois do adeus a fesztivál után néhány héttel kapott politikai felhangokat, mert az április 25-én megindult sikeres portugál katonai puccs indulójaként használták fel. Az Eurovíziós Dalfesztiválok lelkes krónikása, John Kennedy O'Connor szerint ez volt a rendezvény történetének egyetlen versenydala, amely valódi forradalmat robbantott ki, ám ez a megfogalmazás alighanem szerzői túlzásnak nevezhető. 


A Mouth & MacNeal az I See a Star (Egy csillagot látok) című dalával indult, amely tizenkettediknek hangzott el, angol nyelven. (Abban az évben ugyanis nem volt érvényben a nemzeti nyelv kötelező használatára vonatkozó kikötés.) Három pontnál többet senkitől sem kapott, ezt is csak Jugoszlávia és Svédország adta meg neki. (Egy-egy ország összesen 10 pontot oszthatott el a versenyzők között.) Két pontot adott Görögország, és 1-1 pontot Finnország, Norvégia, Izrael, Belgium, Írország, az NSZK és Portugália. Egyetlen pontra sem értékelte a produkciót az Egyesült Királyság, Spanyolország, Monaco, Luxemburg (ennyit a Benelux-összetartásról!), Svájc és Olaszország. Végül a Mouth & MacNeal 15 ponttal a harmadik helyen végzett, egyetlen ponttal előzve meg Olivia Newton-Johnt. Második lett Gigliola Cinquetti (18 pont), az első pedig az ABBA (24 pont). Visszatérve a Mouth & MacNealre, az I See a Star tulajdonképpen egy szerelmes duett, amelyben az énekesek arról dalolnak, hogy szerelmük által másképp látják a világot. A címbéli csillagot egymás szemében pillantják meg. Mouth évekkel később jóval prózaibb szövegértelmezéssel állt elő, mert szerinte a szöveg burkoltan valójában a cannabis élvezetére utal. A fentebb már idézett John Kennedy O'Connor szerint Big Mouth bohóckodása a produkció közben jelentősen rontotta a duó nyerési esélyeit. Mindazonáltal a rajongók körében az I See a Star az egyik legkedveltebb „nem győztes dal”-nak számít, amely helyet kapott a 2005-ös jubileumi CD-n is. (Mellesleg nincs még egy olyan Eurovíziós Dalfesztivál, melynek első négy helyezettjéről külön blogbejegyzéseket írtam volna.) A duó egyébként felvette a dalt németül (Ein goldner Stern) és franciául (L'amour au pas) is. A holland verzió címe: Ik zie een ster. A felvétel Hollandiában és Belgiumban a harmadik, az Egyesült Királyságban a nyolcadik lett a toplistán. Paródia is készült belőle, a Dit gaat te ver, amely a Farce Majeure című zenés-szatirikus tévéműsorban hangzott el.


Külön utakon
Noha úgy tűnt, az I See a Star újabb lökést ad a Mouth & MacNeal nemzetközi karrierjének, 1974 decemberében mégis bejelentették a duó megszűnését. Willem Duyn a következő évben már egy másik kettős, a Big Mouth & Little Eve tagjaként tűnt fel. Little Eve-ről el kell mondani, hogy nem azonos Little Evával, a The Locomotion című 1962-es örökzöld sláger előadójával. Igazi neve: Ingrid Kup, és ő lett Willem második felesége. Három gyermekük született, ámbár a férfinek még három gyereke volt az első házasságából is. A Big Mouth & Little Eve kislemezei 1975 és 1977 között jelentek meg, ezek közül a legelső, az Uncle / Hi, Hey, Ho And Hello keltette a legnagyobb figyelmet. Az igazán nagy sikerek azonban elmaradtak, ezért a formációnak nem jelent meg albuma, és 1977-ben megszűnt. Ingrid 1978-ban szólókarrierbe kezdett, de az Evie Adams művésznéven megjelent kislemeze (I Need Your Love Tonight) észrevétlen maradt. 1980-tól már az igazi nevét használta, 1982-ben egy albuma is kijött Feel Me címmel, ám 1984-től már nem jelentek meg lemezei. Willem színészi feladatokat kapott a holland televízióban, ahol különösen a Pompy de Robodoll című műsorban aratott nagy sikert. Jellegzetes hangjának köszönhetően többször hívták szinkronizálni különféle Walt Disney-produkciókhoz, így például A dzsungel könyvében (Lajcsi, a majomkirály), a Macskarisztokratákban (Sicc-vicc) és az Olivér és társaiban (DeSoto) hallhatták a holland gyerekek. 2004. december 4-én szívmegállás következtében vesztette életét.


Maggie MacNeal még 1973-ban feleségül ment Frans Smit zenészhez, aki korábban a De Maskers, a Brainbox és a September együttesben játszott. Frans is jelen volt az 1974-es Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol – megfeledkezve a férji hűségről – a kulisszák mögött állítólag igencsak tette a szépet az egyik ABBA-énekesnőnek, Fridának. A Mouth & MacNeal megszűnése után Maggie a férjével alapított egy saját együttest, amelyben ő énekelt, Frans dobolt, Adri de Hont gitározott, Ben Vermeulen és Wil de Meyer pedig basszusgitározott. Valami nem lehetett teljesen rendben a művészek között, mert 1977-ben a házaspárt leszámítva mindenki elment. A távozók helyére Jons Pistoor, Lex Bolderdijk és Robert Verwey érkezett. A rendelkezésemre álló forrásokból nem derült ki a zenekar neve, így azt feltételezem, hogy alighanem csupán Maggie kísérő együtteséről volt szó, és nem önálló formációról. Maggie szólókarrierje egyébként évekig egész jól alakult. 1975 és 1999 között számos kislemeze és négy albuma is megjelent. 1980-ban immár szólistaként vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon az Amsterdam című dalával. A rendezvénynek abban az évben épp Hollandia adott otthont (mellesleg beugróként az előző évi győztes, Izrael helyett): a döntősök 1980. április 19-én léphettek a hágai Congresgebouw színpadára. Maggie tizenötödikként énekelte versenydalát, melyre 93 pontot kapott, ami az ötödik helyre volt elegendő. Ausztriától, Törökországtól és Luxemburgtól megkapta a maximális 12 pontot, és a szavazás elején még ő állt az élen. A későbbi pontszámai azonban már nem voltak túl jók: 12 pontot csupán Franciaországtól kapott még, Marokkó, Olaszország, Dánia és Norvégia közönsége pedig egyetlen pontra sem méltatta a produkcióját. (A fesztivált egyébként az ír Johnny Logan nyerte a What’s Another Year című dallal, melyre 143 pontot kapott.) 


2000-ben Maggie, Marga Built (a Babe együttes volt énekesnője) és Sandra Reemer megalapították a The Dutch Divas formációt, amely élő fellépéseivel Hollandia-szerte népszerűvé vált. Mindhárom hölgynek van eurovíziós múltja: Maggie 1974-ben és 1980-ban, Marga 1987-ben, Sandra pedig 1972-ben, 1976-ban és 1979-ben képviselte Hollandiát a nemzetközi fesztiválon. 2005-ben elhunyt Maggie férje, Frans Smit. Ugyanabban az évben Sandra kivált a trióból. Justine Pelmelay lépett a helyére, aki 1989-ben indult az Eurovízión holland színekben. Justine nem bírta sokáig, 2006-ban már le is lépett. (Mellesleg 2011-ben utas volt a szerencsétlenül járt Costa Concordián, de túlélte a katasztrófát.) 2006 óta a The Dutch Divas duóként működik Marga és Maggie közreműködésével. 2008-ban Maggie társult Arie Ribbensszel, és újjászervezte a Mouth & MacNealt – Mouth özvegyének határozott rosszallása ellenére –, ám nem aratott számottevő sikert. 


MOUTH & MACNEAL-DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1971: Hey, You Love / Rosianna
* 1971: How Do You Do? / Land of Milk And Honey
* 1972: Hello-A / Talk a Little Louder
* 1972: You-Kou-La-Le-Lou-Pie / Let Your Life Lead by Love
* 1972: Hey, You Love / Why Did You, Why?
* 1972: Hello-A / Sing Along
* 1972: How Do You Do? / Hello-A
* 1973: Do You Wanna Do It / You, You
* 1973: Wie Denn? Wo Denn? Was Denn? (Do You Wanna Do It) / You, You
* 1973: Minnie, Minnie / I Don't Wanna Be the Richest Man on the Cemetery
* 1973: Minnie, Minnie / Kopf oder Zahl
* 1973: Battering Ram / Hands Up
* 1973: Ah! L'Amore / Batteringram
* 1973: Ah! L'Amore / I Wanted to be
* 1973: Medizinmann / Hands Up
* 1974: I See a Star / My Friend
* 1974: Ik zie een ster / Liefste
* 1974: L'amour au pas (I See a Star) / Cêst comme une orange (Ah! L'amore)
* 1974: We're Gonna Have a Party / I Wanted to be
* 1974: Ein gold'ner Stern / Liebling

Albumok
* 1971: Mouth & MacNeal
* 1972: Mouth & MacNeal II 
* 1972: Hello (Hello And Thank You címmel is megjelent)
* 1973: Pocketful of Hits

Válogatások
* 1973: Sing a Song With Mouth & MacNeal
* 1974: I See a Star
* 1974: Ik Zie Een Ster
* 1980: The Best of Mouth & MacNeal / Big Mouth & Little Eve
* 1995: The Singles
* 2000: Absolutely The Best ‎
* 2001: The Singles + (2 CD)

DVD
* 2004: Greatest Hits 


BIG MOUTH (WILLEM DUYN)-DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1971: Remember Walking in the Sand / It Happened Long Ago
* 1978: Mamy Oh Mamy / Come Alive 
* 1979: Ik dacht niet te kunnen leven / Suukzeven 
* 1979: Willem / Barend's ABC 
* 1980: Dag dikke olifant / Goeiemorgen 
* 1980: Marie An / Levenslang 
* 1980: Zal ik een krekel wezen / Intercity 
* 1981: Angelina – Oh mamma / Hans, Frans, Dennis en Marianne 
* 1982: Wat een rare man / Sonja ga jij met me mee 
* 1982: Je zeurt te veel / Zonder jou 
* 1982: It hurts to much / Je zeurt te veel 
* 1983: Ik neem de eerste trein naar Zandvoort / Voor jou 
* 1984: Ik word ziek van aerobic / Zwemmen 
* 1984: Stamcafé / Een lied voor jou 
* 1984: Wat maakt dat nou uit / Een lied voor jou 
* 1986: Kom nou Elles / Muziek 
* 1987: Opa is verliefd / Dat gewicht van jou 
* 1988: Lola / Een lekker leven leven 
* 1989: M'n Allessie / M'n Allessie (Sub Mix) 
* 1994: Score met die hap / Score met die hap (Speciale maxi versie) / Score met die hap (Karaoke versie) 
* 1995: Ruwe Bolster, Blanke Pit 
* 1996: Terug naar de basis 
* 1996: Nachtstapper / Lekker Wijf 
* 1997: Heilige Clint Eastwood / Spijkerhard 
* 1999: Als jij er was / Als jij er was (Karaoke) 
* 1999: Piet Hein 2000 

Albumok, válogatások
* 1980: Willem Duyn
* 1984: Wat maakt dat nou uit 
* 1992: Niet normaal meer 
* 1996: Nachtstapper 
* 2003: Greatest Hits (Hollands Glorie) 


BIG MOUTH & LITTLE EVE-DISZKOGRÁFIA
Kislemezek
* 1975: Uncle / Hi Hey Ho and Hello 
* 1975: Yodelaydee / Tell 'm ja tell 'm nee 
* 1976: What a Beautiful Day / Let Me Hoopapa 
* 1976: Love Me Baby / We're Gonna Have a Party 
* 1976: Daddy Won't You Play Me / Rosie 
* 1976: Daddy Won't You Play Me / Love Me Baby
* 1977: Jingle Jungle Johnny / Tanz den Humpapa mit mir 
* 1977: Welcome Home / Broken Hearted Me 

Válogatás
* 1978: The Best of Mouth, MacNeal & Little Eve 


MAGGIE MACNEAL-DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1971: I Heard It Through the Grapevine / Isolation
* 1975: Nothing Else to Do / I Don't Lay My Head Down 
* 1975: When You're Gone / Mother Nature 
* 1976: Terug naar de kust / Life is Going On 
* 1976: Love Was in Your Eyes / Dr. Brian 
* 1976: Make the Man Love Me / The Letter 
* 1976: Blackbird / Make the Man Love Me
* 1977: Jij alleen / He Never Said his Name 
* 1977: Fools Together / Empty Place, Empty Space 
* 1978: You and I / It Hurts 
* 1979: Ooh / Take It Easy 
* 1979: Nighttime / Take It Easy 
* 1980: Amsterdam / Take It Easy 
* 1980: Amsterdam (Dutch Version) / Amsterdam (English Version) 
* 1980: Amsterdam (English Version) / Amsterdam (French Version) 
* 1980: Why Your Lady Says Goodbye / Sail around the World 
* 1980: Be My Friend / Why Your Lady Says Goodbye
* 1981: Be My Lover Tonight / Together 
* 1983: I've Got You, You've Got Me / Won't You Tell Me 
* 1983: Still Can't Believe It / On the Beat (Instrumentaal) 
* 1985: You Are My Hope / Say Hello Again 
* 1989: Verloren tijd / Heel verliefd 
* 1989: Papa is lief / Heel verliefd 
* 1990: Terug naar de kust / Heel gewoon 
* 1997: Only love / A Night in the City 
* 1999: Old Friend / Live in My Dreams 

Albumok, válogatások
* 1976: When You're Gone (1981-ben újra megjelent)
* 1977: Fools Together 
* 1979: Nighttime 
* 1980: Amsterdam 

MOUTH & MACNEAL-VIDEÓK



How Do You Do? (másik klip)






I See a Star (Official Video)

I See a Star (1974 Eurovision)

BIG MOUTH & LITTLE EVE-VIDEÓK



MAGGIE MACNEAL-VIDEÓK




Amsterdam (1980 Eurovision)

HOW DO YOU DO?-FELDOLGOZÁSOK

How Do You Do? (Előadó: Die Windows)

Ven sin temor (Előadó: Bruno Lomas)

How Do You Do? (Előadó: James Last)

Alle Na Toe Moemoe (Előadó: De Strangers) (csak zene!)

How Do You Do? (Előadó: Kathy And Gulliver) (csak zene!)

Hogy vagy, pajtás? (Előadó: Koós János és Kovács Kati) (csak zene!)

2014. november 28., péntek

2 PLUS 1

A 2 plus 1 (2+1, Dwa plus Jeden) lengyel triót 1971-ben alapította Janusz Kruk gitáros és Elżbieta Dmoch énekesnő. A harmadik zenészt, Andrzej Rybińskit rövid időn belül Andrzej Krzysztofik váltotta fel. Kezdetben népzenét és popzenét játszottak, repertoárjuk később szintipop- és rockfelvételekkel bővült. Tíz stúdióalbumuk jelent meg, számos országban felléptek, és különféle szakmai és közönségdíjakat kaptak. Pályafutásának bő két évtizede alatt a 2 plus 1 az egyik legsikeresebb együttesnek számított Lengyelországban. 1976-től működött legsikeresebb felállása: Janusz Kruk, Elżbieta Dmoch és Cezary Szlązak. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején népszerűsége Nyugat-Európára is kiterjedt (különösen az NSZK-ra), köszönhetően az angol nyelven előadott slágereknek, mint például az Easy Come, Easy Go, a Singapore és a Mama Chita. Janusz Kruk 1992-ben bekövetkezett halála a 2 plus 1 megszűnését jelentette. Hat évvel később Elżbieta és Cezary újjászervezte a 2 plus 1-et, ám az új felállás már nem trió, hanem előbb kvartett, majd kvintett lett.


TAGOK
Az eredeti felállás
* Janusz Kruk [Lengyelország, Varsó, 1946. augusztus 7. – Varsó, 1992. június 18.] – ének, gitár (1971–1992)
* Elżbieta Dmoch [Varsó, 1951. szeptember 29.] – ének, fuvola (1971–1992, 1998–1999)
* Andrzej Rybiński [Lengyelország, Łódź, 1949. október 30.] – gitár, háttérvokál (1971)

Később csatlakoztak
* Andrzej Krzysztofik [1948. november 21.] – basszusgitár, harmonika, háttérvokál – (1971–1976)
* Cezary Szlązak [Varsó, 1947. február 21.] – szaxofon, klarinét, háttérvokál (1976–1992, 1998–1999)
* Bogusław Mietniowski – basszusgitár (1978–1989)
* Michał Król – gitár (1998–1999)
* Dariusz Sygitowicz – ütős hangszerek (1998–1999)
* Urszula Blaszyńska – ének (1999-től)
* Tomasz Kosiarkiewicz – billentyűs hangszerek (1999-től)
* Adam Blaszyński – ütős hangszerek (2009-től)

Ideiglenes háttérzenészek
* Adam Pilawa (zongora, hegedű) 
* Andrew Carter (ütős hangszerek) 
* Zbigniew Brzezinski (mellotron, hegedű, gitár) 
* Andrew Pawlik (basszusgitár, ének) 
* Peter Ross (ütős hangszerek)
* Andrzej Wójcik (ütős hangszerek)


KARRIERTÖRTÉNET
A megalakulástól az első sikerekig: 1971–1975
1971 januárjában Varsóban Janusz Kruk gitáros és Elżbieta Dmoch fuvolás-énekesnő együttest alapított, amelyhez csatlakozott a szintén gitáros Andrzej Rybiński. Az új trió szövetkezett az előadóművészként sem ismeretlen Katarzyna Gärtner szerzővel. Első fellépéseik helyszínéül a varsói Bristol Hotel szolgált. A formáció a Smak Miodu (A méz íze) nevet vette fel, de ezt rövidesen Maciej Pietrzyk („a lengyel Cseh Tamás”) javaslatára 2 plus 1-re (lengyelül: Dwa plus Jeden) változtatták. Ezen a néven léptek fel 1971 nyarán az Opoléban megrendezett nemzeti dalfesztiválon, ahol a Nie zmogła go kula című daluk díjat kapott. Ez a szereplés jelentette az első találkozást a nagyközönséggel és az első komoly visszajelzést, hiszen korábban a Bristol Hotel koncerttermének befogadóképessége sokkal korlátozottabb volt. A biztató kezdet ellenére Andrzej Rybiński még 1971-ben távozott, és Eliza Grochowiecka énekesnővel társulva megalapította az Andrzej i Eliza duót. Rybiński helyére Andrzej Krzysztofik érkezett. Az új felállás a Już nie będę taki głupi című dallal mutatkozott be a publikumnak a kołobrzegi fesztiválon. 

Már 1971-ben az üzletekbe került a 2 plus 1 első EP-je, rajta négy népzenei ihletésű dallal, melyek Janusz Kruk és Katarzyna Gärtner szerzeményei: Panna radosna / Spij, baju baju / Juz nie będę taki głupi / Nie zmogła go kula. A hazai sikerekre külföldön is felfigyeltek, és a triót vendégszerepelni hívták például Nyugat-Berlinbe és a Szovjetunióba. 1972-ben beindult a szekér: a Czerwone słoneczko és a Chodź, pomaluj mój świat című friss felvételek pillanatok alatt slágerré váltak, és a 2 plus 1 rajongói tábora dinamikusan növekedett. 1972 nyarán a triót a Sopoti Nemzetközi Dalfesztivál közönsége is láthatta. Novemberben az RCA Italiana számára dolgoztak, decemberben pedig kijött első albumuk, a Nowy wspaniały świat (Csodálatos új világ). A 13 dalt tartalmazó LP aranylemezzé vált (és még mondja valaki, hogy a 13 az szerencsétlen szám!), a fentebb már említett két sláger mellé pedig csatlakozott a Hej, dogonię lato és a Wstawaj, szkoda dnia. (Később az 1995-ös CD-verzión öt bónusztrack is helyet kapott, a 2001-es változat azonban úgy a borítót, mint a tracklistát tekintve hűen követte az 1972-es eredeti albumot.) Mondani sem kéne, hogy a különböző népszerűségi szavazásokon akkoriban rendre a 2 plus 1 lett a legjobb együttes, köszönhetően elsősorban lelkes tizenéves rajongóinak. 


A sikeres szakmai együttműködés során érzelmi kapcsolat alakult ki Elżbieta és Janusz között, s a szerelmespár 1973 márciusában házasságot kötött. A következő hónapban az együttes meghívást kapott a Disco című népszerű nyugatnémet tévéshow-ba. A Zjechaliśmy kapelą című dal hangzásvilága meglehetősen eltért a Nyugat-Európában akkoriban divatos mainstream popzenétől, mindazonáltal a német közönség jól fogadta. Június 2-án egy újabb fellépés következett az opolei dalfesztiválon, ahol a Codzienność az újságírók díját kapta. 1973-ban készült Henryk Sienkiewicz népszerű ifjúsági regényének kétrészes mozi-, és négyrészes tévéfilmváltozata, a Sivatagban, őserdőben (jelen sorok írójának egyik kamaszkori kedvence), amelyhez a 2 plus 1 írt egy dalt Gwiazda dnia címmel. 1974 tavaszán indult az a nyugati turné, melynek keretében a trió eljutott az Egyesült Államokba, Kanadába, Skóciába, Franciaországba, Svájcba és az NSZK-ba. 

Az együttes a Kołysanka matki című szerzeménnyel a Sopoti Nemzetközi Dalfesztiválon harmadik helyezést ért el. A mezőnyben fellépett a keletnémet Puhdys együttes is, amely később feldolgozta a lengyel kollégák versenydalát. A lengyel tévénézők a Piosenki z autografem című tévéműsorban láthatták a 2 plus 1-et – amely a Na luzie című dalt énekelte – más hazai sztárok társaságában. A Music Week brit szaklap a lengyel triót nevezte meg az esztendő sztárjaként. 1975-ben kelet-európai fellépések következtek az NDK-ban, a Szovjetunióban és Csehszlovákiában, de természetesen hazai koncertekre is sor került. 1975-ben jelent meg a formáció második albuma, a Wyspa dzieci, amelynek dalai a tizenévesek problémáiról szólnak. A 11 felvétel között szerepeltek a korábbról ismert slágerek (Gwiazda dnia, Kołysanka matki, Na luzie), melyek sora a címadó szerzeménnyel bővült. Nem maradt el sem a szakmai, sem a közönségsiker. A méltató kritikák kihangsúlyozták, hogy az új album egyértelműen az együttes művészi fejlődéséről tanúskodik: gazdagabb hangszerelés, szélesebb tematikai és zenei repertoár jellemzi, mint az előzőt.


A művészi fejlődés korszaka: 1976–1979
A 2 plus 1 1976-os EP-jéről az Odpłyniesz wielkim autem című dal aratta a legnagyobb sikert, It's No the Way to Say Goodbye címmel az NSZK-ban is kiadták. Ezután a művészek elhatározták, hogy egy szvitet írnak a nagy lengyel színészről, Zbigniew Cybulskiról, aki 1967-ben hunyt el egy tragikus vonatbalesetben. A szerzemény premierjére Opoléban került sor, a fogadtatás egyértelműen pozitív volt. Ugyanebben az évben távozott az együttesből Andrzej Krzysztofik. Utódja Cezary Szlązak lett, aki már korábban is dolgozott a formációval, de hivatalosan nem számított tagnak. A 2 plus 1 az Elżbieta–Janusz–Cezary-felállással érte el legnagyobb sikereit. 1977-ben gőzerővel dolgozott harmadik stúdióalbumán, amelyet teljes egészében Cybulski emlékének szenteltek. Az LP címe: Aktor (Színész), alapjául az előző évben előadott szvit szolgált. Az újabb dalok közül a Muzyka w serca wstąpi nam vált népszerűvé, mindazonáltal a Cybulski halálának tizedik évfordulójára kiadott album kereskedelmileg nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kritikusok ugyan dicsérték, de a közönség kevésbé honorálta, hogy a könnyedebb műfajok képviselőjeként elkönyvelt trió ezúttal nem törekedett a popularitásra. Ennek ellenére a 2 plus 1 az új repertoárral turnézott Lengyelországban, az NDK-ban és Csehszlovákiában, ahol a Cybulski-album Herec címmel került forgalomba. Egyébként azok sem csalódhattak az együttesben, akik a populárisabb dalokat favorizálták: nekik köszönhetően került fel a slágerlistákra az U kowala című friss szerzemény. Az NSZK-ban megjelent új kislemez, a Ring Me Up / Free Me szintén a slágeres hangzást képviselte. 

Az 1978 elején kiadott negyedik album, a Teatr na drodze a 2 plus 1-től megszokott könnyed pop-folk dalokat tartalmaz. Ezek egyike repertoárjuk talán legnépszerűbb darabja, a Windą do nieba, de szép sikert ért el a Romanse za grosz, a Ding-Dong és a Ballada łomżyńska is. Ez utóbbi vendégelőadója nem más, mint a világhírű Czesław Niemen. Az Aktorral ellentétben a Teatr na drodze kiugró kereskedelmi sikert aratott. Az esztendő nyarán a trió Kubában vendégszerepelt, ahol egy tévéműsor is készült velük. Az ottani közönség kedvéért La Habana mi amour címmel spanyolul adták elő legújabb dalukat, a California mon amourt. Nem hagyták ki a soron következő sopoti dalfesztivált sem, ahol a Windą do nieba és a Ding-Dong előadásáért kaptak díjat. Egy négy évvel korábbi taxibaleset ihlette a Taksówka Nr 5 című dalt, amely kizárólag kislemezen jelent meg, sorlemezen nem hallható. 1979 márciusában a 2 plus 1 újabb kubai meghívásnak tett eleget, és egy kéthetes koncertsorozatot adott a távoli szigetországban. Első lengyel előadóművészként egy kislemeze is megjelent ott, a Margarita / La Habana mi amour. Lengyelországban ezalatt kijött az ötödik stúdióalbum, az Irlandzki tancer (Ír táncos), amellyel a formáció megelőzte a kelta zene évekkel későbbi divatját. A 13 ír ballada átértelmezése lelkes kritikákat kapott. Egy promóciós film is készült az album népszerűsítésére ugyancsak Irlandzki tancer címmel, premierjét 1979 májusában tartották. Említsük meg azt is, hogy pályafutása során a trió több rádiófelvételt is készített, melyeket lemezen soha nem adtak ki. Ezek közül a Droga donikąd és a Cafe Magnolia a legismertebbek.


A nemzetközi karrier: 1979–1981
1979 nyarán elkészült a 2 plus 1 harmadik kislemeze a nyugatnémet piacra, rajta két pop-disco jellegű dallal: Easy Come, Easy Go / Calico Girl. Ezek már német szerzők nevéhez fűződnek. Az Easy Come, Easy Go Wolff-Eckehardt Stein és Wolfgang Jass szerzeménye, akik ugyanabban az évben kiugró nemzetközi sikert értek el a Goombay Dance Band számára írt Sun of Jamaica című dallal. A Calico Girl Bernd Dietrich, Gerd Grabowski (mint szólista G. G. Anderson néven ismert), Siegfried Michalsky és Timothy Touchton szerzeménye. Az Easy Come, Easy Go lett sikeresebb, a nyugatnémet toplistán a 40. helyig jutott, amit hajlamosak lennénk egy kézlegyintéssel elintézni, pedig saját akkori popsztárjaink (a Neoton Família és Szűcs Judit) ennyi eredményt sem értek el az NSZK-ban. A dal elhangzott a népszerű német könnyűzenei tévéshow, a Musikladen 49. adásának nyitányaként is. A műsort később cenzúrázva leadta a magyar tévé is, a Dschinghis Khan által előadott utolsó dal (Rocking Son of Dschinghis Khan) azonban kimaradt a hazai változatból. Elżbieta egyébként igencsak szexis volt a Musikladenben, hiszen áttetsző lila felsőjén keresztül egyértelműen kirajzolódtak a mellei, de ez az „egészséges erotika” egyébként is a műsor egyik jellemzője volt. Egyébiránt a keletnémetek sem maradtak le a diszkósláger élő verziójáról, ők az Ein Kessel Buntes (a magyar tévében: Zenés ajándékkosár) című műsorban láthatták a lengyel triót. Az Easy Come, Easy Go nyugatnémet sikere lehetővé tette az azonos című album elkészítését, amely német és amerikai vendégzenészek közreműködésével készült el. A 11 angol nyelvű felvétel közül a My Gipsy Lady, a More és a Singapore szintén slágerré vált. Az utóbbira még a távoli Japánban is „ráharaptak”, ahol hetedik lett az ottani toplistán. 

A nemzetközi könnyűzenei média az ABBA-val állította párhuzamba a lengyel triót, ami megtisztelő összehasonlítás ugyan, de értékéből valamennyit mégis levon az a tény, hogy az ABBA-hasonlat túl gyakori volt akkoriban a popbizniszben. (Anno a Neoton Famíliával kapcsolatban is elsütötték.) Ugye sejti a kedves olvasó, hogy most megint egy sopoti fellépésről fogok megemlékezni, ahol a 2 plus 1 immár sztárelőadóként lépett fel angol nyelvű dalaival? 1981 áprilisában mutatta be a lengyel állami televízió a Moje marzenia című zenés műsort, amely a sztártrió lengyel és külföldi slágereiből állt. Ugyanabban az évben a sok angol nyelvű dal között megjelent egy lengyel szerzemény is, az Iść w stronę słońca, amely a 2 plus 1 legnépszerűbb felvételei közé került. A nemzetközi könnyűzenei piacon egy újabb angol nyelvű album, a Warsaw Nights biztosította a trió helyét a popkedvencek között. Erről a Blue Lights of Pasadena és a Mama Chita aratták a legnagyobb sikert. Mivel az album fogadtatása az Easy Come, Easy Go LP népszerűségével vetekedett, teljesen érthetetlen, hogy miért nem adták ki mindmáig CD-n. Az 1981-es esztendőbe egyébiránt egy osztrák fellépés és egy többhetes amerikai turné is belefért. A nemzetközi siker azonban amilyen könnyen jött (easy come), olyan könnyen ment (easy go): 1981 decemberében Lengyelországban bevezették a szükségállapotot. A külföldi turnék lehetősége elillant, és a trió számára csak a lengyel piac maradt. Utolsó angol nyelvű dala, a Rocky Doctor a politikai helyzet miatt csak 1983-ban jelenhetett meg. 


Az új zenei irányvonal: 1982–1987
A lengyel és az angol Wikipédia szerint a 2 plus 1 1982-ben társult Andrzej Mogielnicki zeneszerzővel, ám valójában már az 1978-as Taksówka Nr 5 / Z popiołu i wosku kislemez is közös munka volt. Az együttműködés 1982-es eredményeként került a boltokba a Kalkuta nocą / Obłędu chcę című kislemez. Ezek a dalok már az új hullám hatását tükrözik, és egy újabb imázsváltás előhírnökeit jelentették. 1983-ban a trió ismét az opolei nemzeti dalfesztiválon lépett fel, ahol avantgárd műsoruk gerincét készülő új albumuk dalai alkották. A kritikusok és a közönség kedvezően fogadták az arculatváltást, különösen a tinédzserek. A nyolcadik stúdióalbum, a Bez limitu dalai a rock és a szintipop sajátos egyvelegeként hatottak. A siker nem maradt el, a slágerlistákon a pörgős rocknóta, a Nic nie boli és a Requiem dla samej siebie című szintipopballada szerepelt a legjobban. A tracklistáról említést érdemel a futurisztikus XXI wiek (Dla wszystkich nas) és a Superszczur, amelyet a könnyűzenei média olykor „antikommunista himnusz”-ként emleget, noha a direkt politizálás egyébiránt nem volt jellemző a trióra. A Bez limitu elragadtatott kritikákban részesült, és magas eladási példányszámainak köszönhetően aranylemezzé vált. A 2 plus 1 ezzel az albumával bebizonyította, hogy megállja a helyét bármelyik zenei műfajban, és eredményesen folytatni tudja az előző évtizedben megkezdett karrierjét. A nyolcvanas évek lengyel könnyűzenéjét a rock határozta meg, és az azok az 1970-es években feltűnt popsztárok, akik nem tudtak vagy nem akartak átváltani erre a stílusra, kiestek a nagyközönség kegyeiből.

1984 februárjában a trió a Varsói Kongresszusi Központban adott koncertet, és itt vehette át két korábbi albuma, az Easy Come, Easy Go és a Bez limitu aranylemezeit. A műsort a lengyel televízió is közvetítette. A következő album beharangozójaként a Wielki mały człowiek című kislemez jelent meg, amely jól szerepelt a slágerlistákon, és a 2 plus 1 örökzöldjeinek számát gyarapította. Maciej Zembaty és John Porter személyében újabb alkotótársak tűntek fel a színen, akik tevékeny részt vállaltak a kilencedik stúdióalbum, a Video elkészítésében. A lemez 1985-ben jutott el a közönséghez. A Bez limitu nyomdokain haladt úgy zeneileg, mint a fogadtatást illetően. A rock és a szintipop mellett azonban a new romantic stílus is képviseltette magát. A legnépszerűbb dalok: Koszmar, Video és Chińskie latawce. Ez utóbbi sláger angol nyelvű sorait Porter énekli. Ahogyan pár éve az Irlandzki tancer esetében történt, a Video népszerűsítésére is külön tévéműsor készült. Ugyanabban az évben Cezary Szlązak szólókislemezt adott ki, de mivel a Bezpłatny kurs / Inne życie, inny nem aratott számottevő sikert, ezért fel is adta önállósodási törekvéseit. Az 1980-as évek második felében a 2 plus 1 korábbi aktivitása mérséklődött. 1986-ban például csak egy válogatáslemeze jelent meg, a Greatest Hits Live, ritkán koncertezett, és a televízióban is csak elvétve tűnt fel. 1987-ben Janusz különféle színházi produkciók számára komponált. Házassága egy másik nő miatt válságba került. Elżbietát állítólag hideg zuhanyként érte ez a fordulat. Mindennek ellenére a házaspár 1989-ben elvált ugyan, ám Janusz és Elżbieta barátok maradtak. 


Az utolsó stúdióalbum és a feloszlás: 1988–1997
A magánéleti válság ellenére a 2 plus 1 nem szűnt meg. Ocalić coś című új felvétele rendhagyó módon nem kislemezen, hanem egy különböző előadók dalaiból készített válogatásalbumon (Całuj gorąco) debütált. A művészek a privát problémákban való elmerülés vagy a dicső múlton való merengés helyett előre néztek, és ötleteket gyűjtöttek következő albumukhoz. Ehhez az ismert lengyel szövegíró, Jacek Cygan segítségét is igénybe vették, ő írta a dalszövegek többségét. A lengyel tévénézők a Premie i premiery című műsorban kaptak ízelítőt az albumból, amely 1989-ben jelent meg Antidotum (Ellenméreg) címmel, a pop-rock jegyében. A hangzásvilág nem sokban különbözött a legutóbbi két albumétól, ennek ellenére a siker ezúttal szerényebb volt. Csupán az Ocalę Cię, a Chłodnym okiem és a Niech w Tobie gra coś pięknie című dalok tűntek fel a slágerlistákon.

A 2 plus 1 a lemez megjelenését követően amerikai turnéra kapott meghívást. Az egyik koncerten Janusz Kruk – akinél már korábban szívproblémák jelentkeztek – elájult a színpadon. A trió ekkor úgy döntött, hogy szünetet tart a karrierjében. Miután elhagyhatta a kórházat, Janusz újra a színházi világban aktivizálta magát. Az együttes 1990-ben a Nocny Klub Jedynki című műsorban megint a nyilvánosság elé lépett, és előadta két friss dalát: Ameryka Cię zje és Margarita. 1991-ben a Sonic Records válogatáslemezt hozott forgalomba a 2 plus 1-től, sőt CD-n kihozta az első albumát is, amely mellesleg az első lengyel könnyűzenei CD volt. 1992. június 18-án Janusz szívrohamban elhunyt. Elżbietát porig sújtotta volt férje halála, és úgy határozott, nemcsak a nyilvánosság elől vonul vissza, hanem a művészi pályát is feladja. A következő tíz évet egy kis faluban, Gładków-ban töltötte. A 2 plus 1 neve ebben az egy évtizedben a Sonic Records által kihozott újabb válogatásalbumoknak köszönhetően sem ment feledésbe.


A visszatérés: 1997-től napjainkig
1998 őszén Elżbieta és Cezary elhatározták, hogy aktivizálják a 2 plus 1-et. Két új zenész (Michał Król, Dariusz Sygitowicz) csatlakozásával azonban nem trió, hanem kvartett jött létre, ennek ellenére a 2 plus 1-ből nem lett 2 plus 2. Az első fellépésre egy varsói iskolában került sor, majd a formáció egy Gnieznóban rendezett koncerten lépett színpadra. A közönség nagy tetszéssel és még nagyobb szeretettel fogadta régi kedvenceit, és ennek köszönhetően egy diadalmenetnek beillő hazai turnéra kerülhetett sor. A régi rajongókhoz újabbak csatlakoztak, és a nagy érdeklődés miatt az előre meghirdetett turnéállomásokat új helyszínekkel kellett kibővíteni. Elżbieta a Dozwolone od lat 40 című tévéműsor vendégeként nyilatkozott emlékeiről és terveiről. Szóba került egy új album készítése is. 1999-ben a Szansa na sukces című tévéshow szereplői a 2 plus 1 slágereit adták elő, és a műsorban maga a kvartett is fellépett. Ez volt a formáció utolsó televíziós szereplése. A sikeres visszatérés ellenére Elżbieta felülvizsgálta a jövőre vonatkozó terveit, és a 2 plus 1 másodjára is megszűnt. Cezary Szlązak ekkor egy saját együttest alapított, melyet saját magáról Cezary Szlązak Groupnak nevezett el. 

Az új évezredben már nemcsak a Sonic Records, hanem más cégek is piacra dobtak 2 plus 1-válogatásalbumokat. 2002-ben Łomżában tizenéves fiatalok vitték színpadra az Iść w stronę słońca című zenés darabot, melyet a 2 plus 1-nek ajánlottak, és a zenekar repertoárjából válogatták a betétdalokat. Egyetlen közös dal erejéig Elżbieta Dmoch is színpadra lépett. 2005-ben a TVN lengyel tévécsatorna sugározta az Uwaga! című műsor azon epizódját, melyet a 2 plus 1 karrierjének szenteltek. Az adás nagy visszhangot váltott ki, a tévénézők meghökkenve értesültek arról, hogy Elżbieta jelenleg kifejezetten nehéz körülmények között él. 2005 őszén került az üzletekbe a 2 Plus 1: Interpretacje 2005 című maxilemez, amely az együttes négy örökzöldjét tartalmazza más előadók feldolgozásában. Három év múlva a TVN Style a Taka miłość się nie zdarza című sorozatának egyik epizódja Elżbieta Dmoch és Janusz Kruk pályafutását dolgozta fel. A műsor a két művész szerelmi kapcsolatára fókuszált, és a pár számos barátját megszólaltatta. Néhány hónappal később Elżbieta megjelent a 2 plus 1 rajongóinak egyik varsói találkozóján, ahol válaszolt a feltett kérdésekre, sőt néhány dalt is elénekelt a résztvevőkkel közösen. Cezary Szlązak időközben újjáélesztette a 2 plus 1-et. Mivel Elżbieta nem kívánt csatlakozni hozzá, Urszula Blaszyńska lett az új énekesnő. Jelen sorok írásakor a 2 plus 1 kvintettként működik, tagjai: Cezary Szlązak, Urszula Blaszyńska, Michał Król, Tomasz Kosiarkiewicz és Adam Blaszyński.


VÁLOGATOTT DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1971: Panna radosna / Śpij, baju baju
* 1974: Na luzie / Lato na urodziny 
* 1974: Kolędy / Lada dzień przyjdą święta
* 1975: Gdzieś w sercu na dnie / Song rodziców
* 1975: Na naszym piętrze nowina / Bez pieniędzy
* 1975: Schlafe ein und fang die Träume / Sei so frei 
* 1975: Wyspa dzieci / Bez pieniędzy
* 1976: A ty się z tego śmiej / Urodzeni nad Wisłą 
* 1976: It's No the Way to Say Goodbye / Outing
* 1977: Ring Me Up / Free Me
* 1978: California Mon Amour / Podobny do ludzi 
* 1978: Orkiestra Klownów / Oszczędzaj serce
* 1978: Ding-dong / Windą do nieba
* 1978: Ding-dong / W ringo graj ze mną
* 1978: Taksówka Nr 5 / Z popiołu i wosku
* 1979: Easy Come, Easy Go / Calico Girl
* 1980: Mama Chita / Singapore
* 1980: Singapore / Easy Come, Easy Go
* 1980: Allah Inch' Allah / More
* 1981: Blue Lights of Pasadena / I'll See You Around
* 1981: Hurry Home (Hurricane) / Warsaw Nights
* 1981: Iść w stronę słońca
* 1981: Lady Runaway / Man of Mystery
* 1982: Kalkuta nocą / Obłędu chcę
* 1983: Krach / XXI wiek
* 1983: Rocky Doctor / Bang Bang Tambourine
* 1984: Mały wielki człowiek / Cudzy ogień nie grzeje 
* 1985: Koszmar / Chińskie latawce
* 1985: Video / Samo życie
* 1986: Orły do boju / Trochę nadziei na wygraną

EP-k
* 1971: 2+1 [Panna radosna / Spij, baju baju / Juz nie będę taki głupi / Nie zmogła go kula]
* 1974: Two Plus One [The Mother's Lullaby (Kołysanka Matki) / There Was No Bullet (Nie Zmogła Go Kula) / I'll Catch The Summer (Hej, Dogonię Lato)]
* 1976: Dwa Plus Jeden [Odpłyniesz wielkim autem / Miłość narcyza / Śpiewanki, malowanki / Oj, biedne panny]


Albumok
* 1972: Nowy wspaniały świat
* 1975: Wyspa dzieci 
* 1977: Aktor
* 1978: Teatr na drodze 
* 1979: Irlandzki tancerz
* 1980: Easy Come, Easy Go
* 1981: Warsaw Nights
* 1983: Bez limitu
* 1985: Video
* 1989: Antidotum

Válogatások
* 1986: Greatest Hits Live
* 1991: 21 Greatest Hits
* 1997: Greatest Hits Vol. 2
* 1998: Gold
* 1999: Easy Come, Easy Go, Warsaw Nights ...And More
* 1999: Złote przeboje
* 2004: Wielki mały człowiek
* 2004: Chodź, pomaluj mój świat / Iść w stronę słońca / Windą do nieba i inne hity

LENGYEL NYELVŰ VIDEÓK

Nie zmogła go kula (csak zene!)




Hej, dogonię lato (csak zene!)





U kowala (csak zene!)






Kalkuta nocą (csak zene!)







Ocalę Cię (csak zene!)

ANGOL NYELVŰ VIDEÓK


Calico Girl (csak zene!)



Warsaw Nights (csak zene!)


Mama Chita (csak zene!)

Rocky Doctor (csak zene!)

2014. november 14., péntek

ROCKY M.

Rocky M. (NSZK, Düsseldorf, 1969. december 12.) német énekes eredeti neve: Raphael Van Dango. Az 1980-as évek második felének egyik tizenéves sztárja volt olyan slágereinek köszönhetően, mint a Fly with Me to Wonderland, a Disco Lady, a Look in My Heart, a Hot Love és a Rokoko. Az általa képviselt zenei stílus az évtized végén kiment a divatból, és Rocky M. neve is eltűnt a slágerlistákról. Az 1990-es évektől Van Dango néven jelennek meg újabb felvételei, ezek azonban nemzetközi viszonylatban nem annyira ismertek, mint a korábbi Rocky M.-dalok.


KARRIERTÖRTÉNET
Rocky M.
Raphael Van Dango édesapja szíriai, édesanyja libanoni származású: nekik köszönheti egzotikus arcvonásait. Mint oly sokan ebben a műfajban, ő is korán kezdett érdeklődni a zene iránt. Különböző tehetségkutató versenyeken indult, nem is eredménytelenül. Popkarrierje tizennégy éves korában kezdődött. Felvette a Rocky M. művésznevet, és az 1980-as évek második felében egyike lett a német nyelvterület tizenéves popkedvenceinek. Kissé feminin megjelenése Thomas Anders imázsára emlékeztetett, sérója pedig a fenti képen egyenesen C. C. Catchre. 1986-os debütáló kislemezei, a Disco Lady és a Fly with Me to Wonderland egész Európában jól szerepeltek a slágerlistákon, ámbár jelen sorok írójának egyik kedvence, a Turn to Me csak egy B-oldalas dal volt. Az 1986/87-es szezonban nemigen akadt olyan menő diszkó, ahol ne játszották volna Rocky M. slágereit. A Disco Forum zsűrije neki ítélte a Golden Star-díjat. Kezdettől fogva fontosnak tartotta a közönséggel való eleven kapcsolatot, ezért „élő” koncerteket éppúgy vállalt, mint televíziós szerepléseket. Olyan népszerű zenés német tévéshow-kban lépett fel, mint a WWF Club, a Formel Eins, a Spielbude és a ZDF Fernsehgarten. 1987-ben került a boltokba a Look in My Heart című kislemez, amely a legnagyobb favoritom Rocky M. repertoárjából. Annak ellenére, hogy egy róla szóló on-line életrajz szerint dalai a sikerlisták élén tanyáztak, és népszerűségére sem panaszkodhatott, a Rocky M.-időszakban mégsem jelent meg egyetlen albuma sem, csupán első korszaka lezárásaként dobtak piacra tőle egy válogatáslemezt. A 11 felvételt tartalmazó kiadványról éppen csak a fentebb említett két kedvencemet (Turn to Me, Look in My Heart) sikerült lehagyni. 


Van Dango 
Néhány csendesebb év után, 1992-ben Raphael újra hallatott magáról mint előadó. A Rocky M. művésznevet nevet immár saját családnevére, a Van Dangóra cserélte. Ez lehet annak szimbóluma is, hogy végleg maga mögött kívánta hagyni a „tinédzsersztár” imázst és a 80-as évek popzenéjét, de az sem elképzelhetetlen, hogy nem ő rendelkezett a Rocky M. név jogaival. A ZDF német tévécsatorna a kilencvenes évek elején a hatvanas évek hagyományos német táncdalfesztiváljainak felélesztésével próbálkozott. A Schlager 92 című élő adás helyszíne a böblingeni sportcsarnok volt, a műsort a veterán médiaszemélyiség, Dieter Thomas Heck vezette. Van Dango a Ruf mich nicht an című dallal versenyzett, melyet jó barátjával, az Ed Olegna művésznevet használó énekessel, Nino de Angelóval írt, és a holland Bo Shannon énekesnővel közösen adott elő. Eleinte szerencséjük volt, mert a 462 nevezett dal közül bekerültek a legjobb 25 közé, majd a következő elődöntőn a legjobb tízbe is. Végül az ötödik helyen végeztek 10 391 szavazattal. 102 szavazattal kaptak kevesebbet, mint a negyedik helyezett, az Erwin goes to Helgoland (10 493). A versenyt Hanne Heller nyerte a Schatz, ich will ja nicht meckern című dallal, melyre 32 014 szavazat érkezett. 


Bo és Raphael duója 1993-ban is kiadott egy kislemezt Eisblick címmel, majd újra csendesebb évek következtek. Ez idő alatt Van Dango a kollégái számára hangszerelt. Az új évezredben szólistaként tért vissza, a ZYX-szel kötött szerződést. Noha a cég specialitása az italodisco, Raphael mégsem a diszkókorszakából ismert Rocky M., hanem a kevésbé bejáratott Van Dango nevet használta. Új dalai, a Giganten és a Was wirklich zählt egyes vélemények szerint a hagyományos német slágerzene megújulásának bizonyítékai. 2001 nyarán végre megjelenhetett első és mindmáig egyetlen sorlemeze, a Tausend Gesichter (Ezerarcú), amelynek ő az egyik producere is. A 18 track között táncorientált felvételeket éppúgy találhatunk, mint érzelemgazdag balladákat. A címbeli ezerarcúság Raphael zenei repertoárjának sokszínűségére utal, hiszen a rocktól a popig, a reggae-től a dzsesszen át a hagyományos slágerzenéig sokféle stílust próbál képviselni és elfogadtatni koncertjei közönségével. Aktívan jótékonykodik, például az SOS gyermekfalvak megsegítése érdekében már több fellépést is vállalt. Kedves és közvetlen előadóművész, a hazug, képmutató és felszínes embereket azonban igyekszik elkerülni. Szeretetteljes kapcsolatot ápol édesanyjával, és rajong az arab konyháért. 2014-ben egyik legnagyobb slágere, a Fly with Me to Wonderland új verzióival jelentkezett. Mivel idén még csak 45 éves, zenei karrierjét egyáltalán nem tekinthetjük lezártnak.


ROCKY M-DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1986: Disco Lady / Disco Lady (Instrumental)
* 1986: Disco Lady (Special DJ-Mix) / Disco Lady
* 1986: Fly with Me to Wonderland / Turn to Me
* 1987: Fly with Me to Wonderland / Fly with Me to Wonderland (Radio Edit)
* 1987: Look in My Heart (Maxi-Version) / Look in My Heart / An Angel Passed My Way
* 1987: An Angel Passed My Way / Look in My Heart
* 1987: Hot Love / Can't Get Enough
* 1988: Rokoko (Power Mix) / Rokoko / Shoot
* 1988: Rokoko / Shoot
* 1989: Burning Heart / Fail with Another Boy
* 1989: Fail with Another Boy / Welcome to Lambada Rockys Dance Machine / Burning Heart
* 2014: Fly with Me to Wonderland (2014) / Fly with Me to Wonderland (2014 Dj-Mix) (MP3)

Válogatás
* 1989: The Best of Rocky M.

VAN DANGO-DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1992: Ruf mich nicht an / Alles nur, weil ich dich Liebe
* 1993: Eisblick / 100.000 Mal
* 2000: Remix Giganten (Der Kurze) / Wo bist du, wenn ich träume (Radio Edit) / Wo bist du, wenn ich träume (Maxi Version) / Remix Giganten (Der Lange) / Maxi Radio Mix Giganten
* 2000: Was wirklich zählt (Radio Edit) / Was wirklich zählt (Der Elementare Mix) / Wie Feuer und Eis (Radio Edit) / Und jeden Tag
* 2001: Wasser wird zu Wein (Radio Edit) / Wasser wird zu Wein (Extended Mix) / Erinnerung
* 2001: Wie Feuer und Eis (Radio Remix) / Wie Feuer und Eis (Maxi Version) / Was wirklich zählt (Abtanz Remix) / Wie Feuer und Eis (Party Mix) / Was wirklich zählt (Extended Mix)

Album
* 2001: Tausend Gesichter 

ROCKY M.-VIDEÓK

Disco Lady (csak zene!) 

Disco Lady (Italo-Dance Instrumental)


Turn to Me (csak zene!)

Look in My Heart (csak zene!)


VAN DANGO-VIDEÓK

Ruf mich nicht an (egyperces felkonferálással!)

Eisblick (csak zene!)

Was wirklich zählt (csak zene!)