disco

disco

2011. december 30., péntek

THE RUBETTES

Az angol The Rubettes együttes formailag 1973-ban alakult, a tulajdonképpeni felállás azonban csak első kislemeze, a Sugar Baby Love megjelenése után vált véglegessé. Ezt követő kis- és nagylemezeivel nem tudta ugyan megismételni a Sugar Baby Love sikerét, ám néhány évig a fiatalabb közönség (főleg a tinilányok) egyik kedvencének számított. A zenekar 1975 után többnyire csak a Rubettes nevet használta, névelő nélkül, egészen 1983-ban bekövetkezett feloszlásáig. Az új évezredben viszont két Rubettes is színre lépett, mivel a két egykori tag, Alan Williams és Bill Hurd nem tudott megegyezni a névhasználatban. A bíróság végül Williams javára döntött.


TAGOK
A klasszikus felállás
* Alan Williams [Alan James Williams] (Egyesült Királyság, Welwyn Garden City, Hertfordshire, 1948. december 22.) – ének, gitár 
* John Richardson [John George Richardson] (Egyesült Királyság, South Ockendon, Essex, 1947. május 3.) – ének, dob
* Mick Clarke [Michael William Clarke] (Egyesült Királyság, Grimsby, Lincolnshire, 1946. augusztus 10.) – basszusgitár, ének
* Tony Thorpe [Anthony John Thorpe] (Egyesült Királyság, London, 1947. július 20.) – szólógitár, ének
* Pete Arnesen [Peter Arnesen] (Ausztria, 1947. augusztus 25.) – zongora
* Bill Hurd [William Frederick George Hurd] (Egyesült Királyság, London, 1948. augusztus 11.) – zongora, orgona 

The Rubettes featuring Alan Williams
* Alan Williams
* John Richardson
* Mick Clarke
* Mark Haley

The Rubettes featuring Bill Hurd
* Bill Hurd
* Alex Bines 
* Billy Hill
* Ian Pearce
* George Bird


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A The Rubettes története tulajdonképpen már 1973-ban elkezdődött. Wayne Bickerton és Tony Waddington az 1960-as években együtt játszottak a liverpooli Pete Best Four együttesben, és több közös dalt is írtak. Az 1970-es évek elején egy rock 'n' roll musicalt terveztek, amelyhez elsőként a Sugar Baby Love című szerzeményt írták meg. Szerettek volna benevezni vele az Eurovíziós Dalfesztiválra, ám a kiszemelt előadók – előbb a Showaddywaddy együttes, majd a The Move volt énekese, Carl Wayne – visszautasították a felkérést. A szerzők ekkor úgy döntöttek, hogy stúdiózenészekkel veszik fel a dalt. A fő szólamot Paul Da Vinci (eredeti neve: Paul Prewer) énekelte. A kislemez 1974 januárjában jelent meg The Rubettes néven. Mivel a kiadvány jól fogyott, az együttest meghívták az aktuális slágereket bemutató Top of the Pops című népszerű angol tévéműsorba. Bickerton gyorsan összetrombitálta a stúdiózenészeket, ám legnagyobb meglepetésére Paul Da Vinci bejelentette, hogy nem óhajt a The Rubettes tagja lenni, mivel nem bízik az együttes jövőjében. Inkább a szólókarriert választotta, ami meglehetősen rossz döntés volt, hiszen semmiféle számottevő sikert nem hozott számára. A Sugar Baby Love viszont a szerzők legmerészebb álmait felülmúló nagy sikert aratott: májusban előbb a brit slágerlistát vezette egy hónapig, majd az NSZK-ban, Svájcban, Hollandiában, Ausztriában és Belgiumban is a toplista csúcsára került. (Magyar változatát Napsugár címmel Máté Péter énekelte.) Tulajdonképpen ez a dal hozta divatba az úgynevezett falzett (falsetto) éneklési stílust, amely később a The Bee Gees diszkóslágereinek fő ismérve lett. 


A csúcstól a feledésig 
Az utánpótlásra nem kellett sokat várni, hiszen az együttes következő két kislemezének húzóslágereit a Sugar Baby Love-val együtt még 1973 végén rögzítették. A Tonight egyértelműen a Sugar Baby Love „kistestvérének” tekinthető, a Juke Box Jive pedig az együttes másik nagy slágerének bizonyult. Ezek már Wayne Bickerton új lemezcégénél, a State Recordsnál jelentek meg. 1974 novemberében a New Musical Express magazin közölte először a hírt, hogy a The Rubettes szerepet kapott a Never Too Young to Rock című filmben olyan divatos előadók társaságában, mint a Mud és a The Glitter Band. Mondani sem kell, hogy az 1974-es év a fellépések jegyében telt, hiszen a zenészek angliai turnén vettek részt, és igyekeztek eleget tenni a külföldi televíziós felkéréseknek is. 1975-ben folytatódott sikersorozatuk az I Can Do It és a Foe Dee O Dee című kislemezekkel. Repertoárjukat élőben mutatták be egy nagyszabású európai turnén, sőt Japánba is elutaztak, ahol szintén nagy sikert arattak. 1976 elején Bill Hurd bejelentette, hogy szólókarrierbe kezd. A többiek úgy döntöttek, hogy nem keresnek a helyére senkit, hanem négyesben folytatják tovább. Megpróbáltak kilépni a tinizenekar szerepköréből, és következő dalukban – az elsők között a poptörténetben – egy kényes témáról énekeltek. Az Under One Roof ugyanis egy homoszexuális fiúról szól, akinek másságát az édesapja olyannyira nem tudta elfogadni, hogy előbb megtagadta, majd meggyilkolta a fiát. A kislemez Európában sikeresebb lett, mint Angliában, ahol csupán néhány kritikus értékelte a témaválasztás bátorságát. 


Szép sikert értek el viszont a Baby I Know című country jellegű balladával, amely 1977 elején Angliában és az NSZK-ban egyaránt bekerült a Top 10-be. A sikernek köszönhetően a Polydor céghez szerződtek, ám a szerencse elpártolt mellőlük, és népszerűségük csökkenni kezdett. A Still Unwinding című nagylemez stúdiómunkálatai közepette Tony Thorpe bedobta a törülközőt, és kivált a zenekarból. A munka Bob Benhammel, a The Tremeloes volt tagjával folytatódott. A Rubettes 1979-re tervezett koncertturnéja meghiúsult, és a lemezeik iránti csökkenő érdeklődés miatt a Polydor 1980-ban felbontotta a zenekar szerződését. A trióvá (John, Alan és Mick) fogyatkozott együttes 1981-ben a CBS Recordsszal kötött szerződést, ám újabb kislemezei sem lettek sikeresek. 1983-ban, pályafutásuk tizedik évfordulóján a zenészek bejelentették a Rubettes feloszlását. Kis- és nagylemezeikből addigra több mint harmincmillió példány fogyott el világszerte, népszerűségük Franciaországban a The Beatlesével vetekedett. Paul McCartney egyszer állítólag elmesélte Alan Williamsnek, hogy egy francia tévéshow-ban mindjárt a bemutatkozást követően megkérdezték tőle, hogy ismeri-e a The Rubettes együttest. (Ismerte, a két zenész ugyanis akkor találkozott, amikor a The Rubettes és McCartney zenekara, a Wings egy közös műsorban lépett fel. Mellesleg Bickerton és Waddington első együttese, a Pete Best Four a Beatles első dobosa, Pete Best zenekara volt.) 


Nosztalgia és pereskedés
1994-ben a Muriel esküvője című világsikerű ausztrál filmben elhangzott az akkor húszesztendős Sugar Baby Love, és ismét sikert aratott. A Rubettes azonban csak az új évezredben került ismét az újságok címlapjaira, méghozzá egy jogvita miatt. Az eredeti felállás három tagja, Alan, John és Mick ugyanis újjászervezte az együttest, a névhasználatra azonban az 1976-ban kivált Bill Hurd is igényt tartott. A vita a bíróságon végződött, az ítélet azonban kimondta, hogy mindkét fél jogosult a névhasználatra, amíg nevükben egyértelművé teszik, hogy melyik formációnak ki a frontembere. (A Middle of the Road, a Baccara és a Boney M. körül is hasonló gondok támadtak, és hasonló bírósági ítéletek születtek.) 2005-ben Williams azzal vádolta Hurdöt, hogy egy németországi tévéfellépés alkalmával megszegte az egyezséget. Az újbóli per viszont azt állapította meg, hogy a megállapodást valójában mindkét fél felrúgta. Mivel vétkességüket nem egyenlő arányban mondták ki, ezért a perköltségeket Hurdnek kellett állnia. Ő fellebbezett az ítélet ellen, ám elveszítette az újabb tárgyalást. A jogerőssé vált ítélet miatt anyagi csődbe került. Alan Williams együttese továbbra is koncertezik, 2008 májusában és júniusában például a Sweet és a Showaddywaddy társaságában turnézott. Ugyanazon év március 28-án a német RTL tévécsatorna egyik műsorában a Sugar Baby Love-ot választották meg a legsikeresebb régi slágernek. 


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek
* 1974: Sugar Baby Love / You Could Have Told Me
* 1974: Tonight / Silent Movie Queen
* 1974: Juke Box Jive / When You're Falling in Love
* 1975: I Can Do It / If You´ve Got The Time
* 1975: Foe Dee O Dee / With You
* 1975: Little Darling / Miss Goodie Two Shoes
* 1976: You’re the Reason Why / Julia
* 1976: Julia / Dancing in the Rain
* 1976: Under One Roof / Sign of the Times
* 1976: Allez Oop / Rock ‘n’ Roll Queen
* 1977: Baby I Know / Dancing in the Rain
* 1977: Ooh La La / Ladies of Laredo
* 1977: Ladies of Laredo / I’m in Love With You
* 1977: Come On Over / Let Him Bleed
* 1977: Cherie Amour / Come On Over
* 1978: Sometime in Oldchurch / Top of the World
* 1978: Goodbye Dolly Gray / Great Be the Nation
* 1978: Little 69 / No No Cherie
* 1978: Movin’ / San Andreas
* 1978: Movin' / Goodbye Dolly Gray
* 1979: Lola / Truth of the Matter
* 1979: Stay with Me / Au Revoir
* 1979: Kid Runaway / Southbound Train
* 1981: Stuck On You / Breakdown
* 1981: I Can´t Give You Up / We’re Doing It Wrong
* 1982: Don´t Come Crying / Breakdown
* 1985: Keep on Dancing / You Gotta Laugh
* 1987: Sugar Baby Love (Remix 87)
* 1989: Megamix
* 1992: I Never Knew


Albumok
* 1974: Wear It´s At
* 1975: We Can Do It
* 1975: Rubettes
* 1976: Sign of the Times
* 1977: Baby I Know
* 1978: Sometime in Oldchurch
* 1978: Still Unwinding
* 1979: Shangri'la
* 1982: Impact
* 1992: Riding on a Rainbow
* 1995: Making Love in the Rain
* 1995: Smile

Válogatások
* 1976: Pop Power: The Fantastic Rubettes
* 1976: The Best of Rubettes
* 1976: The Rubettes
* 1990: The Best of
* 1992: The Singles Collection
* 1994: Sugar Baby Love
* 1994: 20th Anniversary
* 1997: The Rubettes (Master Series)
* 1998: The Very Best of The Rubettes
* 2000: The Rubettes
* 2002: Very Best of The Rubettes (újra felvett dalok)
* 2003: Super Gold
* 2010: The Hits

VIDEÓK


Sugar Baby Love  (másik klip)



Juke Box Jive (másik klip)



Foe Dee O Dee (másik klip)  








SHOCKING BLUE

A holland Shocking Blue 1967-ben alakult Hágában. Az együtteshez a következő esztendőben csatlakozott a magyar származású Mariska Veres énekesnő. Vele készültek a Shocking Blue leghíresebb slágerei, mint például a Venus, a Mighty Joe és a Never Marry a Railroad Man. 1974-ben az együttes feloszlott. Mariska ezután megpróbált szólistaként érvényesülni. Az 1990-es években régi zenésztársai beleegyeztek abba, hogy az énekesnő Shocking Blue néven lépjen fel új kísérőivel. 2006. december 2-án az ANP holland hírügynökség bejelentette, hogy Mariska Veres 59 éves korában rákban elhunyt.


TAGOK
Az eredeti felállás
* Robbie van Leeuwen (Hága, 1944. október 29.) – gitár, szitár, háttérvokál (1973-tól színpadon már nem lépett fel)
* Fred de Wilde – ének, 1968-ig 
* Klaasje van der Wal – basszusgitár, 1971-ig
* Cor(nelius) van der Beek – dobok

Később csatlakoztak
* Mariska Veres (Hága, 1947. október 1. – Hága, 2006. december 2.) – ének, 1968-tól és 1993–2006
* Leo van de Ketterij – gitár, 1970–1971
* Henk Smitskamp (1942. augusztus 1.) – basszusgitár, 1971–1974
* Martin van Wijk – gitár, 1973–1974
* Andre van Geldorp – gitár, háttérvokál, 1993-tól
* Michael Eschauzier – billentyűs hangszerek, háttérvokál, 1993-tól
* Bert Meulink – basszusgitár, 1993–1994
* Paul Heppener – basszusgitár, 1994-től
* Gerben de Bruijn – dobok, 1993–1998
* Jeff van Veen – dobok, 1998
* Michel Schreuder – dobok, 1998-tól


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A Shocking Blue-t Robbie van Leeuwen gitáros és dalszerző alapította 1967-ben. Ezt megelőzően a Motions együttesben gitározott, ahol azonban Rudy Bennett énekessel többször is konfliktusba keveredett. Ezért döntött úgy, hogy saját zenekart alapít, amelyhez három zenész csatlakozott más hágai zenekarokból. Az új csapat a Lucy Brown Is Back in Town című kislemezével szép sikert ért el Hollandiában. Ugyanebben az időszakban egy másik holland zenekar, a Golden Earring a Dong-Dong-Di-Ki-Di-Gi-Dong című slágerének sikerét egy nagyszabású bulival ünnepelte meg, amelyre meghívást kapott a Shocking Blue menedzsere és kiadója is. A partin mindketten felfigyeltek a vendégként fellépő együttes énekesnőjére, egy bizonyos Mariska Veresre, és meghívták, hogy csatlakozzon a Shocking Blue-hoz. Mariska édesapja a Hollandiában élő Veres Lajos cigányprímás volt, édesanyja egy félig orosz, félig francia származású német asszony. Tizenhét éves korában, 1964-ben Mariska az újonnan alakult Les Mysteres együttes énekesnője lett. 1965-ben megjelent egy szólókislemeze a Topkapi és az Is het waar Imperial című felvételekkel, amelyeknek azonban nem volt számottevő visszhangjuk. 1966-ban a Blue Fighters, 1967-ben pedig a Danny & Favourites és a Motowns zenészeivel lépett színpadra. A Shocking Blue tagjaként vált világhírűvé: divatos, ám származása miatt mégis egzotikus megjelenése, jellegzetes énekhangja markáns arculatot adott az együttesnek, amelynek dalait Van Leeuwen írta. 


Hazai és nemzetközi sikerek
A Shocking Blue első kislemeze az új énekesnővel a Send Me a Postcard címet kapta. A dal nagy slágerré vált Hollandiában, és a következő felvétel, a Long and Lonesome Road szintén bekerült a holland Top 20-ba. A nemzetközi áttörést a Venus című szerzemény hozta meg, amely külföldön még nagyobb sikernek bizonyult, mint odahaza. Hollandiában ugyanis a harmadik helyig jutott a slágerlistán, Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és az NSZK-ban azonban vezette a slágerlistát. Csak a nyugatnémet poprajongók 350 ezer példányt vásároltak a kislemezből. Az európai siker hatására az amerikai Colossus lemezcég főnöke, Jerry Ross szerződést írt alá a Shocking Blue-val és két másik ígéretes holland együttessel, a Tee Settel és a George Baker Selectionnel. A Venus 1970 februárjában átvette a vezetést az amerikai Billboard Hot 100 slágerlistáján. Ez volt az első alkalom, hogy ezt a szakmailag is tekintélyesnek számító rangsort egy holland előadó felvétele vezette.


A kislemezből az Egyesült Államokban több mint egymillió példány talált gazdára, és ennek köszönhetően az együttes aranylemezt kapott. Nemzetközi viszonylatban egyébként több mint ötmilliót adtak el a Venusból. A következő két kislemez, a Mighty Joe és a Never Marry a Railroad Man eladási példányszámai szintén meghaladták az egymilliót, ennek ellenére sem ezek, sem a következő dalok nem arattak már olyan kiugró nemzetközi sikert, mint a Venus. A Shocking Blue népszerűsége egyre inkább kezdett Hollandiára korlátozódni. Van Leeuwen számára csalódást okozott, hogy együttesének amerikai karrierje oly hamar véget ért. 1974-ben, az ABBA eurovíziós győzelmét követően ugyan újra feltámadt az érdeklődés a könnyűzenei szempontból „periférikus” európai országok zenekarai iránt, ám ezt a Shocking Blue már nem tudta meglovagolni, és az együttes még ugyanabban az évben feloszlott. 


A feloszlás után
A Shocking Blue megszűnése után Mariska szólistaként próbált érvényesülni. Take Me High című kislemeze azonban még Hollandiában sem lett igazán sikeres, ahogyan a későbbiek sem, noha ezek némelyikét volt kollégája, Robbie van Leeuwen írta. 1978-ban Mariska Van Leeuwen stúdiózenekara, a Mistral lemezein énekelt. 1980-ban megjelent kislemeze hiába kapta a Looking Out for Number One címet, még a slágerlistára sem került fel, nemhogy a címének megfelelően listavezetővé vált volna. 1984-ben a hollandiai Den Boschban Back to the Sixties (Vissza a hatvanas évekbe) címmel egy nosztalgiafesztivált rendeztek, és erre az egy estére a Shocking Blue újra összeállt. A zenészek nemcsak saját dalaikat adták elő, hanem a Jefferson Airplane Somebody to Love és White Rabbit című slágereit is. Nagy sikerük volt, ennek ellenére nem maradtak együtt. Az 1990-es években Mariska új zenészeket gyűjtött maga köré, akikkel Shocking Blue néven turnézott, miután régi kollégái beleegyeztek a névhasználatba. Az eredeti együttes időközben a zenekritikusok által újra felfedezett kultuszzenekarrá vált, Mariskát pedig egy ideje a műfaj olyan nagy egyéniségeivel együtt emlegetik, mint Julie Driscoll és Grace Slick. A Venust 1986-ban a brit Bananarama női trió dolgozta fel. Az általuk előadott változat szintén nagy sikert aratott, és az eredeti felvételhez hasonlóan az Egyesült Államokban is vezette a toplistát. 


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek
* 1967: Love Is in the Air / What You Gonna Do
* 1968: Lucy Brown Is Back in Town / Fix Your Hair Darling
* 1968: Send Me a Postcard / Harley Davidson
* 1969: Long and Lonesome Road / Fireball of Love
* 1969: Venus / Hot Sand
* 1969: Mighty Joe / Wild Wind
* 1969: Scorpio's Dance / Sally Was a Good Old Girl (promóciós lemez)
* 1970: Never Marry a Railroad Man / Roll Engine Roll
* 1970: Hello Darkness / Pickin' Tomatoes
* 1971: Shocking You / Waterloo
* 1971: Serenade / Sleepless at Midnight
* 1971: Blossom Lady / Is This a Dream
* 1971: Out of Sight Out of Mind / I Like You
* 1972: Inkpot / Give My Love to the Sunrise
* 1972: Rock in the Sea / Broken Heart
* 1972: Eve and The Apple / When I Was a Girl
* 1973: Let Me Carry Your Bag / I Saw You in June
* 1973: Oh Lord / In My Time of Dying
* 1973: Oh Lord / Everything That's Mine
* 1974: This America / I Won't Be Lonely Long
* 1974: Dream on Dreamer / Where the Pick-Nick Was
* 1974: Good Times / Come My Way
* 1975: Gonna Sing Me a Song / Get It On
* 1978: Venus / Hot Sand
* 1984: Venus / Long and Lonesome Road
* 1986: Venus
* 1986: The Jury and the Judge / I Am Hanging on to Love
* 1987: Venus / Mighty Joe
* 1990: Venus (BHF Remix) / Venus (Red Bullet Remix) / Venus (Red Bullet Edit) / Venus (Original Mix)
* 1990: Venus (The Dutch Boom Boom Edit) / Venus (Original Version) / Venus (BHF Remix) / Venus (The Dutch Boom Boom Remix) 
* 1990: Venus (Don Pablo's Remix) / Venus (Original Version) / Venus (The Dutch Boom Boom Remix) 
* 1992: Venus / Mighty Joe
* 1994: Body and Soul / Angel


Albumok
* 1968: Beat with Us
* 1969: At Home
* 1970: Scorpio's Dance
* 1971: Third Album (Shocking You címmel is megjelent) 
* 1972: Inkpot
* 1972: Inkpot (nyugatnémet kiadás)
* 1972: Live in Japan
* 1972: Attila
* 1972: Eve and the Apple (az Attila anyaga + egy dal) 
* 1973: Dream on Dreamer
* 1973: Ham (a Dream on Dreamer anyaga + 3 dal) 
* 1974: Good Times 


Válogatások
* 1969: Sensational
* 1972: With Love
* 1972: Shocking Blue
* 1973: Shocking Blue’s Best
* 1974: Een groot uur
* 1975: Golden Stars
* 1980: Greatest Hits
* 1986: Best of Shocking Blue
* 1986: Classics
* 1990: The Very Best of Shocking Blue
* 1997: Singles A's and B's

VIDEÓK



Send Me a Postcard (csak zene!) 



Venus (másik klip)









Take Me High (Előadó: Mariska Veres)   

2011. december 28., szerda

MAYWOOD

A Maywood két holland lánytestvér, Alie és Doetie de Vries duója, amely 1979-ben alakult. A lányok művésznevük (Alice MAY és Caren WOOD) kombinálásával alkották meg az együttes nevét. Mindketten énekeltek, Alie azonban több hangszeren is játszott, valamint megtervezte a koreográfiát, és intézte a Maywood ügyeit. Nemzetközi viszonylatban az 1980-as évek elején voltak népszerűek, különösen az NSZK-ban. Repertoárjukon érzelemgazdag, lírai felvételek (Mother, How Are You Today?, Give Me Back My Love, I Believe in Love stb.) és lendületes ritmusú, vidám dalok (például Late at Night, Rio, Be My Man, Standing in the Twilight) egyaránt szerepeltek. 1995-ben a testvérek úgy döntöttek, hogy befejezik a közös munkát. Viszonyuk nem sokkal később megromlott, és az új évezred első évtizedében sem rendeződött.


TAGOK
* Alice May [Alie (Aaltje) de Vries] (Hollandia, Harlingen, 1954. december 20.)
* Caren Wood [Doetie (Doetje) de Vries] (Hollandia, Harlingen, 1953. február 24.) 

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Alice és Caren már a Maywood előtt együtt énekelt, duójuk, a De Karina’s azonban nem bizonyult hosszú életűnek. Csupán két kislemezük jelent meg 1975-ben, a Manana / Ik zal je nooit vergeten és a Wat jij verdient / De zon schijnt. Ezután a lányok csatlakoztak a Colt 45 nevű, countryzenét játszó együtteshez, amelynek tagja volt még Ries van Oostrom, Frans de Bruin, Harry de Vroege és Henk Smit. A formációnak egyetlen albuma jelent meg, az 1976-os Live Like a Hobo. 1978-ban a Colt 45 feloszlott, Alice és Caren pedig újra duóként próbált meg érvényesülni. Carennek az éneklés volt az erőssége, Alice-nek viszont a sokoldalúság: dalokat írt, gitározott, dobolt, szaxofonon és klarinéton játszott, koreográfiát tervezett, és intézte a duó ügyeit. A lányok művésznevük kombinálásával alkották meg a Maywood nevet. Pim Koopman producer figyelt fel rájuk, aki az EMI-hoz szerződtette őket. Első kislemezük, a Since I Met You / If You and I 1979-ben jelent meg, különösebb visszhang nélkül. A következőről azonban a You Treated Me Wrong már három hétig szerepelt a holland slágerlistán, ahol a 32. helyig jutott. A dal Skandináviában és Dél-Afrikában szintén népszerűvé vált. 1980-ban indult be igazán a Maywood szekere. A Mother, How Are You Today? című kislemezével újra felkerült a holland toplistára. A felvétel kilenc hétig szerepelt a legjobbak között, majdnem a Top 10-be is bejutott, hiszen legmagasabb helyezése a 11. hely volt.


A siker évei
A következő kislemez, a Late at Night nemcsak hogy bekerült a legjobb 10-be, hanem még vezette is a holland rangsort, amelyben egyébként 14 héten keresztül volt jelen. A vidám dal meghódította egész Európát: 14 ország slágerlistáján szerepelt, beleértve az NSZK-t is. A német piac számára a Maywood ebből és előző kislemezéből egyaránt készített német nyelvű változatot is, ám egyik sem lett annyira sikeres, mint az angol nyelvű verziók. Ugyanez volt a helyzet a Mother, How Are You Today? spanyol verziójával. 1980 őszén megjelent a duó nevét viselő bemutatkozó album, amelyről a lírai Give Me Back My Love szintén sikert aratott. A nagylemez fogadtatására sem lehetett panasz, hiszen mind Hollandiában, mind Svédországban aranylemez lett. 1981-ben folytatódott a lányok sikersorozata. Új kislemezük, a Distant Love második albumuk előhírnökeként jelent meg. A holland Top 10-be ugyan nem jutott be, ám mégis slágerré vált egész Európában. A trópusi hangulatot idéző Rio viszont a Late at Night fogadtatásához mérhető sikert aratott: 11 héten át szerepelt a holland slágerlistán, ahol bekerült a Top 3-ba is. (Magyar változatát az 1990-es években Szűcs Judit énekelte.) 1981 őszén megjelent Alice és Caren második nagylemeze, a Different Worlds, amely természetesen a tőlük megszokott stílust képviselte, vagyis vidám, lendületes ritmusú dalok váltakoztak lágyabb, érzelmesebb felvételekkel. Hollandiában ez az LP is „bearanyozódott”. Egy évvel később következett az utánpótlás, a Colour My Rainbow, amely 12 dalt tartalmaz. Elsőként a Get Away jelent meg róla kislemezen, majd a Star következett. (Ennek B oldalán hallható egyik kedvenc Maywood-dalom, a Be My Man.) További két kislemez került még forgalomba erről az albumról, a címadó dal azonban csak az NSZK-ban jelent meg. Ott egyébként a Colour My Rainbow volt az utolsó Maywood-kislemez. Dél-Afrikában 1982-ben a Maywood lett „Az év sztárja”.


Túl a csúcson
A Colour My Rainbow-val tulajdonképpen befejeződött a Maywood nagy sikereinek korszaka. A lányok európai karrierje ezzel az albummal lényegében lezárult, sőt ettől kezdve hazájuk slágerlistáján is ritkábban, inkább csak a középmezőnyben tűntek fel. Ennek oka elsősorban a könnyűzenei divat jelentős változása volt. 1982-ben véget ért az eurodisco évekig tartó egyeduralma, a vén kontinens már egészen másfajta zenei divatok lázában égett. A Maywood egy letűnt korszak sztárjaként divatjamúlttá vált. Mindazonáltal Caren és Alice szorgalmasan járta a világot, turnézott Dél-Amerikában és Dél-Afrikában, részt vett a szöuli dalfesztiválon és a tokiói Yamaha-fesztiválon is. A külföldi turnék gerincét természetesen a korábbi nagy slágerek alkották, melyek időről időre megjelentek egy-egy válogatásalbumon. Először természetesen Hollandiában jelent meg egy Best of-lemez, a Het beste van Maywood, amelyhez két új dal is készült, a Show Me the Way to Paradise és a My Love for You. Egyikből sem lett sláger, ahogyan abból a gospel-egyvelegből sem, amelyet egy japán koncert alkalmával rögzítettek, és szintén rátettek erre a holland válogatáslemezre. 


1984-ben a Polygram égisze alatt jelent meg a Standing in the Twilight című új kislemez, amely csupán mérsékelt sikert aratott. 1987-ben a lányok új stúdióalbuma szintén csak csekély érdeklődést keltett. Ugyanabban az évben a Wings of an Eagle című dallal részt vettek az NDK-beli Rostockban megrendezett Menschen und Meer elnevezésű fesztiválon. Ott három díjat is nyertek, ennek ellenére nem készült lemezfelvétel a dalból. (E sorok írója nem szeretné kisebbíteni a Maywood érdemeit, mindazonáltal megjegyezné, hogy az 1980-as évek végéig sajátos diplomácia jellemezte a keleti és nyugati dalfesztiválokat: Nyugaton a keleti, Keleten a nyugati résztvevőknek illett valamilyen díjat adni, és ez olykor teljesen független volt az előadott produkció zenei színvonalától.) Ugyancsak 1987-ben a Maywood elkészítette a Help the Children of Brazil című jótékonysági kislemezt. A jótékonyság egyébként nem állt távol a lányoktól, hiszen két évvel korábban az afrikai éhezők megsegítésére felvett Samen / Together című kislemez elkészítésében is közreműködtek. 


Holland nyelvű dalok
1989-ben a Maywood újra lemezcéget váltott, és egy új kiadóhoz, a Durecóhoz szerződött. A testvérek hazájuk közönségének kedvében kívántak járni azzal, hogy holland nyelvű felvételeket kezdtek énekelni. 1990-ben újra a világhírnév közelébe kerültek, hiszen az Ik wil alles met je delen című dallal ők képviselték Hollandiát a Zágrábban megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválon. Az eseményre összesen 22 ország küldött versenyzőt, akik a Vatroslav Lisinski Koncertteremben léptek a közönség elé. A Maywood ötödikként adta elő a versenydalát, a török versenyző, Kayahan után. Sajnos a szerencse nem szegődött melléjük: 25 pontot kaptak, amivel a 15. helyen végeztek. (A fesztivált az olasz résztvevő, Toto Cutugno nyerte 149 ponttal. Az Insieme: 1992 című dalt énekelte.) Mindazonáltal az Ik wil alles met je delen angol nyelven is megjelent No More Winds to Guide Me címmel. Az 1990-ben megjelent Achter de Horizon című új stúdióalbum egy tucat holland nyelvű felvételt tartalmaz. Caren és Alice a következő évben egy különleges kiadvánnyal lepte meg leghűségesebb rajongóit. A Six of the Thirties című CD mindössze 500 példányban került forgalomba. Mint a cím is utal rá, az album az 1930-as évek hangulatát idéző hat felvételt tartalmaz. A borítófotón a két énekesnő külseje természetesen ugyanerre a korszakra utal. Németországban még ugyanabban az évben megjelent az 1960-as éveket idéző Walking Back to Happiness című Maywood-CD, amelyen 15 régi sláger feldolgozása hallható, mint például a Stupid Cupid, a Da Doo Ron Ron, az I’m Sorry és a Let’s Dance.


1992-ben a holland EMI adott ki egy újabb Maywood-válogatást. A következő évben a két énekesnő átszerződött a Red Bullett céghez. Újra angol nyelven énekeltek, miként a már említett két nosztalgiaalbumon is. Új kislemezük, a You and I azonban nem került fel a slágerlistára, ahogyan az 1994-ben megjelent Blue Sunday Morning sem. Caren és Alice ekkor új változatban énekelte el első nagy slágerét, a Mother, How Are You Today? című dalt. More Maywood című friss válogatáslemezükre a Late at Night, a Give Me Back My Love és a Rio szintén új változatban került fel. Ez a kiadvány zárta le a Maywood pályafutását. A testvérek 1995-ben úgy határoztak, hogy befejezik a közös munkát. Alice 1997-ben jelentetett meg egy kislemezt a Rise in the Morning és a Stars Will Go on Shining című dalokkal, illetve részt vett egy újabb jótékonysági akcióban, a Srí Lanka-i gyerekek megsegítésére felvett Merry Christmas Everyone című CD elkészítésében.


Viták és comeback
Az 1995-ös megszűnést követően a két testvér között elmérgesedett a viszony, amivel a holland bulvárlapok előszeretettel foglalkoztak. A konfliktus 1999-ben élesedett ki, amikor Alice pert indított Caren ellen a Maywood név használata miatt. Álláspontja szerint ő írta a dalok szövegét és zenéjét, ezért őt illeti meg a névhasználat joga. A bíróság Alice javára döntött. 2004-ben egy békéltető tárgyaláson vettek részt, amely azonban sikertelenül zárult. 2006-ban bejelentették, hogy Alice újjászervezi a Maywoodot. Új partnernője Rose Louwers lett volna, ám a meghirdetett koncertet lemondták, mivel az előkészületi munkák alatt kiderült, hogy Alice és Rose mégsem illenek össze. 2010-ben Inge Peters személyében Alice végre megtalálta új társát, akivel azóta többször is fellépett. A média érdeklődésére mindazonáltal nem zárta ki a Carennel való újabb együttműködést sem, hiszen mint mondotta: „csodák mindig történhetnek”. Közben Caren sem tétlenkedett, 2007-ben társult Henk Smaling kabarésztárral, akivel közösen állította össze a Nostalgia Hotel című műsorát. 


DISZKOGRÁFIA
(Zárójelben a slágerlistás helyezések. Rövidítések: D = NSZK, NL = Hollandia, S = Svédország)

Kislemezek, maxik
* 1979: Since I Met You / If You and I
* 1979: You Treated Me Wrong / I Can't Let You Go Now (NL #32)
* 1980: Mother, How Are You Today? / Let Me Know (NL #11)
* 1980: Late at Night / One, Two, Three (D #18, NL #1, S #7)
* 1980: Mutter / Gib mir Zeit (csak az NSZK-ban)
* 1980: Lichtermeer / Gib mir Zeit (csak az NSZK-ban)
* 1980: Give Me Back My Love / That Certain Feeling (D #27, NL #5)
* 1981: Distant Love / I'm in Love for the Very First Time (D #38, NL #15)
* 1981: Rio / It's a Different World (D #22, NL #3)
* 1981: Mano / Just a Little Bit of Love (NL #14)
* 1981: Pasadena / Just a Little Bit of Love (csak Japánban)
* 1982: Get Away / What a World (NL #11)
* 1982: Star / Be My Man (NL #15)
* 1982: Colour My Rainbow / I Believe in Love (csak az NSZK-ban)
* 1982: I Believe in Love / Friday Night
* 1983: Ask for Tina / Circumstance
* 1983: Show Me the Way to Paradise / Un Poquito Mas de Amor
* 1984: Late at Night / Mother, How are You Today?
* 1984: Standing in the Twilight / Stay with Me (NL #31)
* 1985: It Takes a Lifetime / You
* 1985: Lonely Nights / You
* 1986: When I Look Into Your Eyes / Oh, What a Lonely Day
* 1987: Help the Children of Brazil / Help the Children of Brazil (gyerekkórus nélkül) 
* 1987: If You Need a Friend / Someone Like Me
* 1987: Break Away / Live it Up
* 1989: Kom In Mijn Armen / Waar is Onze Liefde Heen
* 1989: Hey Hey Hey / Die Regenboog
* 1990: Ik Wil Alles Met Je Delen / Wat Zijn We met de Wereld aan het Doen? (NL #36)
* 1990: No More Winds to Guide Me / I Was Born to Love You (csak az NSZK-ban)
* 1991: Ik Blijf Naar Jou Verlangen / Zonder Jou
* 1992: Stupid Cupid / The End of the World / Sixties Medley
* 1993: You and I (Face to Face) / Losing You
* 1993: Give Me Something / Mother, How are You Today?
* 1993: Blue Sunday Morning / You're Making Me Crazy
* 2010: Late@Night 2010 


Albumok
* 1980: Maywood
* 1981: Different Worlds
* 1982: Colour My Rainbow
* 1987: Beside You
* 1990: Achter de Horizon
* 1991: Six of the Thirties
* 1991: Walking Back to Happiness
* 2000: Maywood / Different Worlds (két sorlemez egy CD-n)

Válogatások
* 1983: Collection
* 1983: Het beste van Maywood
* 1989: Het beste van Maywood (CD)
* 1990: Famous Favourites – Mother, How Are You Today?
* 1992: De Hits van Maywood
* 1993: Late at Night
* 1994: More Maywood
* 1996: Good for Gold
* 2001: Maywood
* 2003: Hit Expresse – Late at Night
* 2003: Hollands Glorie: Maywood
* 2004: Cantado en Español
* 2005: The Biggest Hits of Maywood (csak Dél-Afrikában)
* 2005: Premier Collection (csak Dél-Afrikában)
* 2006: Box Set 4 CD Collection
* 2008: Hollands Stierne Collection

VIDEÓK




Late at Night (másik klip) 


Give Me Back My Love (másik klip) 


Rio 

Rio (másik klip) 

Rio (még egy klip) 

Mano 






   

GEORGE BAKER SELECTION

A holland George Baker Selection 1967-ben alakult, de ezt a nevet csak 1969-ben vette fel. Addig az együttes Soul Invention néven futott. 1969-ben megjelent első kislemeze, a Little Green Bag, amely jelentős nemzetközi sikert aratott. Magyarországon hat évvel későbbi slágere, az Una Paloma Blanca volt különösen népszerű. 1977-ben George Baker énekes kivált a zenekarból, hogy szólistaként dolgozzon tovább. 1982-ben újjászervezte az együttest, de 1989-től ismét szólóban énekel. (A George Baker Selectionről meglepően kevés információ található a világhálón, ráadásul az adatok részben hiányosak, gyakran pedig ellentmondanak egymásnak.)


TAGOK
Az eredeti felállás
* George Baker [Johannes Bouwens] (ének, gitár, furulya, orgona, zongora, mandolin, 1967–1977, 1982-től)
* Jacques Greuter (ének, orgona, zongora, fuvola, harmonika, 1967–1982)
* Eric Bardoen (szaxofon, 1967–1970)
* Job Netten (gitár, 1967–1970)
* Henk Kramer (szaxofon, 1967–1970)
* Ton Vredenburg (dob, 1967–1970)
* Theo Vermast (basszusgitár, 1967–1968)

Később csatlakoztak
* Jan Visser (basszusgitár, 1968–1971)
* Jan Hop (dob, 1970-től)
* George Thé (ének, gitár, basszusgitár, 1970-től)
* Cor Veerman (basszusgitár, 1971–1974)
* Martin Schoen (basszusgitár, 1974–1982)
* Lida Bond (ének, 1974–1977)
* Nathalie More (ének, 1977–1982)
* Willy Delano (ének, 1977–1982)
* Nelleke Brzoskowsky (ének, 1982-től)
* Elly Bloothoofd (ének, basszusgitár, 1982-től)
* Pieter Goeman (orgona, zongora, 1982-től)


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A George Baker Selection története 1967-ben kezdődött, amikor a Soul Invention együttes énekest keresett. A 23 éves Johannes (Hans) Bouwens (művészneve: George Baker) elment a meghallgatásra. Fiatal kora ellenére Bouwens mozgalmas múltat mondhatott magáénak: állítása szerint tizenkét együttesben fordult már meg, és mintegy negyvenféle foglalkozást űzött építőmunkástól a kéményseprőig. A próbaéneklés sikeresen végződött, ám a formáció karrierje csak két évvel később kezdett beindulni, amikor a Soul Invention részt vett a Negram lemezcég által meghirdetett meghallgatáson. Ennek eredményeként Richard de Bois producer irányításával három dalt vettek fel. Ezek egyike volt a Little Green Bag, Bouwens és Jan Visser közös szerzeménye. Állítólag alig egy óra leforgása alatt született meg egy Visser által improvizált gitármotívumból, amelyhez Hans írt szöveget, és ő végezte a teljes hangszerelést. A producer úgy döntött, hogy a három felvett dal közül elsőként a Little Green Bag jelenik meg kislemezen, mert biztosra vette, hogy siker lesz. Ennek érdekében a Soul Invention az énekes művészneve nyomán felvette a könnyebben megjegyezhető George Baker Selection nevet. Richard de Bois egyébként nem tévedett, hiszen a Little Green Bag nemcsak a holland, hanem az amerikai és a kanadai slágerlistára is felkerült. George Baker később így emlékezett vissza első sikerükre: „Soha nem felejtem el, amikor a fiatal Lex Harding, a híres holland rádiós lemezlovas felkonferálta a lemezünket: »Következik egy új együttes legelső és kiváló kislemezével, a Little Green Baggel. Reméljük, nem ez lesz az egyetlen slágerük.«”


A siker hullámain
Lex Harding reményei valóra váltak, a George Baker Selection újabb dalai is sikert arattak, különösen a Midnight és az Over and Over. 1970-ben azonban az együttes jelentős átalakuláson ment keresztül. Négyen távoztak, de csak ketten érkeztek a helyükre. Az új felállásban készült el a 12 felvételt tartalmazó bemutatkozó nagylemez, amely természetesen a Little Green Bag címet kapta. Ezt egy külföldi turné követte Suriname-ben és a Holland Antillákon, majd 1971-ben Olaszországban. Mindez már nem kis részben már Jaap Buys menedzser érdeme volt, aki Bakerrel szövetkezve kezébe vette az együttes ügyeinek intézését, hogy a fiúknak a zenén kívül semmi egyébbel ne kelljen foglalkozniuk. 1971-ben távozott a zenekarból Jan Visser basszusgitáros, akinek a helyét a Left Side együttesből érkezett Cor Veerman foglalta el. 1972-ben a George Baker Selection holland, belga és nyugatnémet turnén vett részt, miközben a slágerlistákon olyan dalokkal szerepelt, mint a Holy Day és az I’m on My Way. Érdekes módon a Baby Blue című felvétel Hollandiában csak 1974-ben jelent meg, az előző évben azonban a belga, a dél-afrikai és az új-zélandi slágerlistán egészen a csúcsig jutott. 1974-ben újabb tagcserékre került sor. Cor Veermant leváltotta Martin Schoen, az újonnan érkezett Lida Bond énekesnő hangja pedig lehetővé tette, hogy az együttes zenei repertoárja az amerikai countrytól a holland népzenéig íveljen. Aranylemez lett az 1974-es stúdióalbum, a Hot Baker, illetve az ugyanabban az évben kiadott dupla válogatáslemez is.


Fehér galamb a reggeli égbolton
1975 különösen sikeres esztendő volt a George Baker Selection karrierjében. Una Paloma Blanca című kislemeze világslágernek bizonyult, heteken át vezette a holland, a nyugatnémet, a svájci, az osztrák, a dán, a lengyel, a török, a dél-afrikai, az ausztrál és az új-zélandi slágerlistát. Magyarországon is nagy sikert aratott, ahogy mondani szokás, egy időben „még a csapból is ez folyt”. Olyannyira, hogy a korabeli magyar szlengben elterjedt az „Unom a Paloma Blankát!” szólás is. Erre az unalomra kellő okot szolgáltathatott még az is, hogy Korda György Fehér galamb című magyar nyelvű verzióját szintén gyakran lehetett hallani a Magyar Rádióban. A világslágerből külföldön a The Wurzels készített parodisztikus feldolgozást I Am a Cider Drinker (Almaborivó vagyok) címmel, amely az angol slágerlistán a második helyig jutott. Az Una Paloma Blanca egyébként több mint kilencmillió példányban kelt el, és állítólag már akkoriban világszerte 125-féle változat készült belőle. Pedig George Baker eredetileg instrumentális szerzeménynek szánta egyik kislemezük B oldalára, de aztán áthangszerelte, és szöveget írt hozzá. Mondani sem kell, hogy az azonos című albumból szintén aranylemez lett, a következő kislemezből, a Morning Skyból (Reggeli égbolt) pedig egy újabb sláger. 1976-ban a George Baker Selection egy német nyelvű nagylemezt készített So lang die Sonne scheint (Ameddig a nap süt) címmel, továbbá Bronz Oroszlán-díjat kapott a Radio Luxembourgtól. Munkásságát Hollandiában is elismerték, ahol ugyanabban az évben megkapta a Gouden Harp (Arany Hárfa) zenei életműdíjat. 


Se veled, se nélküled
A sikerek csúcsán, 1977-ben bekövetkezett a válság: George Baker és együttese útjai szétváltak. Az énekes évekkel később így emlékezett vissza erre: „A ránk nehezedő nyomás és az elvárások elviselhetetlenné váltak.” A kiválás ellenére Baker szólólemezeinek stílusa lényegében ugyanaz maradt, mint az együttesé, ahová két új énekes érkezett Nathalie More és Willy Delano személyében. A megváltozott felállás azonban nem bizonyult sikeresnek. Baker viszont szólóban is megállta a helyét, hiszen például a Rosita című felvétele hetedik lett a holland slágerlistán, a belgáknál pedig a második helyig jutott a Beautiful Rose. Slágerré vált még a Sing for the Day, az All My Love és a Oh Magdalena is. 1981-ben Baker dalokat írt egy fiatal énekesnő, Nelleke Brzoskowsky számára. A következő évben úgy döntött, hogy újjászervezi együttesét, amelybe meghívta Nellekét is. Az új formáció ugyan már nem ért el akkora sikereket, mint elődje egy évtizeddel korábban, ám néhány dala Európa-szerte népszerűvé vált, mint például a Santa Lucia by Night és a Marie-Julie. 1989-ben Baker ismét a szólópályát választotta, ennek ellenére az 1990-es évek elején inkább dalszerzőként volt aktív. Olyan holland sztárok számára dolgozott, mint például az Andy Star & Stripes, a BZN, Corry Konings, a Next One és a The Shoes.


1992-ben az akkor még kezdőnek számító Quentin Tarantino a Kutyaszorítóban című filmje zenéjéhez felhasználta a George Baker Selection Little Green Bag című slágerét is. A produkció jelentős szakmai és közönségsikert aratott, az akkor bő 20 esztendős dal pedig újra felkerült a slágerlistákra. Néhány évvel később az örökifjú sztár, Tom Jones is előadta a Reload című albumán, a Heineken cég pedig az új sörreklámjához használta fel 1999-ben. Ugyanabban az évben az Una Paloma Blanca a német nyelvterület közönségét hódította meg újra, ezúttal Stefan Raab és az Una Paloma Blanca Boys feldolgozásában. 2000-ben megjelent George Baker vadonatúj szólóalbuma, a Flashback. A rajongók három évvel később egy három CD-t és egy DVD-t tartalmazó exkluzív kiadványt vásárolhattak meg, amely kiváló keresztmetszetét adta az együttes pályafutásának. 2004-ben Ausztráliában jelent meg egy újabb válogatás a George Baker Selection slágereiből, miután a távoli földrészen az Una Paloma Blanca egy Toyota-reklámnak köszönhetően ismét népszerűvé vált. Pályafutása kezdetének negyvenéves jubileuma alkalmából 2007-ben George Baker hónapokon keresztül járta a holland színházakat, és mindenütt telt házak előtt lépett fel. Mint mondotta: „A színház olyan számomra, mint egy forró fürdő. Mindent a kedvem szerint állíthatok be, például a fényt és a hangot. Egy színházi fellépés során úgy érzem magam, mint hal a vízben.” 2009 legvégén megjelent az énekes legújabb CD-je, a 12 dalt tartalmazó Lonely Boy.


DISZKOGRÁFIA
(A felsorolás tartalmazza George Baker szólólemezeit is.)

Kislemezek, maxik
* 1969: Little Green Bag / Pretty Little Dreamer
* 1969: Bolsita verde / Linda pequena sonodora
* 1970: Dear Ann / Fly
* 1970: Midnight / Sunday Lover
* 1970: Over and Over / Cindy
* 1971: Nathalie / Jesus Told Us
* 1971: Tonight / Suzanna
* 1971: Mama Oh Mama / 1954
* 1972: Holy Day / Where Is My Baby Tonight
* 1972: The Prisoner
* 1972: I'm on My Way / Marian
* 1972: Marie Jeanne / Mademoiselle
* 1973: Morning Light / Blue Eyes
* 1973: Drink, Drink, Drink / Down by the Riverside
* 1974: Baby Blue / Catherine
* 1974: (Fly Away) Little Paraguayo / We'll Make It Right Someday
* 1974: Sing a Song of Love / I've Bee Away Too Long
* 1974: Merry Christmas / Christmas Song
* 1975: Una Paloma Blanca / Dream Boat
* 1975: Morning Sky / Don’t Forget Me
* 1976: Wild Bird / If You Understand
* 1976: Mañana (mi amor) / As Long As the Sun Will Shine
* 1977: Beautiful Rose / Jimmy
* 1977: Marja / Movie Lovers
* 1978: Rosita / Mama’s Coat
* 1978: Lonely Christmas Night / Jesus Will Carry My Soul
* 1979: Sing for the Day / Good Morning, Morning
* 1979: Oh Magdalena / Little Love
* 1980: Nino del Sol / As Long Your Heart Is Young
* 1980: All My Love / Benjamin
* 1981: You Don't Love Me Anymore / Daddy
* 1982: Love is the Sweetest Rose / It’s Up to You
* 1982: Little Green Bag / The Prisoner
* 1982: Papillon / Sail Out on the Winds of Time
* 1982: When We're Dancing / Marie Rose
* 1983: The Wind / Let Me be the One
* 1983: Paradise Island / Tell Me
* 1983: Gipsy Woman / So Alone Am I
* 1984: Bye Bye My Love / Moonlight Serenade
* 1984: How Can I Live without Your Love / The Desert Song
* 1985: Santa Lucia by Night / Santa Lucia by Night (Instrumental)
* 1985: Manolito / Maya
* 1986: When You Learn to Fly / Maya
* 1986: True Love / Tell Me Why
* 1987: Viva America / Forever Lonely
* 1987: Bella Maria / Save All Your Songs
* 1988: Marie-Julie / Only Friend
* 1988: Que Viva Summer Holiday / Goodbye Little Boy
* 1989: So Sad / Music Man
* 1990: From Russia with Love / Do You Know
* 1990: Save All Your Lovesongs / Souls on Fire
* 1991: Love in Your Heart
* 1991: Marie-Louise
* 1992: Fifty Nine
* 1992: Pistolero
* 1999: Little Green Bag
* 1999: Kingsize Coca Cola Man
* 2005: Als je iets kan doen
* 2005: Una Paloma Blanca
* 2009: Lonely Boy


Albumok, válogatások
* 1970: Little Green Bag
* 1971: Love in the World
* 1971: Greatest Hits
* 1971: NOW
* 1974: Hot Baker
* 1974: 5 Jaar Hits
* 1975: Paloma Blanca
* 1975: A Song for You
* 1976: So lang die Sonne scheint
* 1976: River Song
* 1977: Summer Melody
* 1977: The Best of Baker
* 1978: Another Lonely Christmas
* 1978: In Your Heart
* 1979: Sing for the Day
* 1980: Wild Flower
* 1982: The Winds of Time
* 1983: Paradise Island
* 1985: Santa Lucia by Night
* 1986: Het complete hitoverzicht
* 1987: Viva America
* 1988: Dreamboat
* 1991: Love in Your Heart
* 1992: Memories
* 1999: The Very Best Of
* 2000: Flashback
* 2002: Die Goldene Stimmen
* 2003: The Complete Collection
* 2009: Lonely Boy

DVD
* 2003: George Baker The DVD Collection

VIDEÓK 


Midnight (csak zene!)











Una Paloma Blanca (másik klip)









Dreamboat (csak zene!)