disco

disco

2011. december 10., szombat

DANIEL SENTACRUZ ENSEMBLE

A Daniel Sentacruz Ensemble 1974-ben alakult az olasz könnyűzene nagy reménységének tartott Ciro Dammicco kezdeményezésére. Két dalával (Soleado, Linda bella Linda) is szerepelt az olasz slágerlista élmezőnyében, noha végül nem sikerült a valóban nagy sztárok közé emelkednie. Legismertebb felvételeit annak idején a Magyar Rádió is gyakran játszotta. 


TAGOK
* Ciro Dammicco [Cyrus Dammicco] (Bari, 1947. június 16.) – ének, billentyűs hangszerek
* Mara Cubeddu (Monza, 1956. május 5.) – ének 
* Linda Lee [Rossana Barbieri] (Modena) – ének
* Savino Grieco – basszusgitár
* Gianni Calabria – dobok
* Gianni Minuti Muffolini – gitár
* Stefano Dammicco – gitár
* Bruno Santori (Trezzo sull'Adda, 1957. október 12.) – billentyűs hangszerek
* Angelo Santori – billentyűs hangszerek

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A Daniel Sentacruz Ensemble kulcsfigurája egyértelműen Ciro Dammicco, művésznevén: Zacar. Dammicco az 1960-as évek végén tűnt fel az olasz könnyűzenében. 1972-től jelentek meg kislemezei, mint például a Così era e così sia / Autunno vagy a Vorrei poterti dir „ti amo” / Forse domani ritorno da te, de egyik sem aratott igazán nagy sikert. 1973-ban az Un uomo nella vita című szerzeménnyel különösebb visszhang nélkül vett részt az Un disco per l’estate versenyén: a dal szövegét Alberto Salerno írta, a zenét Ciro szerezte. A következő évben Zacar néven komponált egy új dalt, amelynek a Soleado címet adta. Ehhez felhasználta két évvel korábbi szerzeménye, a Le rose blu zenei motívumait is. Az alapvetően instrumentális Soleado előadásához egy új együttes alakult, a Daniel Sentacruz Ensemble. Hogy a tagok miért éppen ezt a nevet vették fel, az nem derül ki egyértelműen az on-line forrásokból, hiszen a zenekarnak nincsen Daniel Sentacruz nevű tagja. Bizonyos források szerint azonban Ciro fivére, Stefano Dammicco használta a Daniel Sentacruz művésznevet, és az együtteshez természetesen mindkét testvér csatlakozott. Ciro mellé két énekesnő társult be a vokálba: Mara Cubeddu és Rossana Barbieri, aki Linda Lee néven szólólemezeket is megjelentetett. A Soleadóval az új együttes részt vett a Festivalbar 1974-es versenyén, ahol 58 911 szavazattal az ötödik helyre került. (A győztes dal az E tu… lett Claudio Baglioni előadásában 93 716 szavazattal.)


Soleado, avagy Édes kisfiam
A Soleado kereskedelmi sikere minden előzetes várakozást felülmúlt: több mint ötmillió példányt adtak el a kislemezből. A szerzeményt műsorára tűzte többek között James Last, Fausto Papetti, Nini Rosso és Paul Mauriat együttese is. Az Egyesült Államokban karácsonyi dalként vált ismertté, amelyhez Fred Jay írt angol szöveget When a Child Is Born címmel. Ezt később olyan sztárok is elénekelték, mint például Charles Aznavour, Bing Crosby, Kenny Rogers, Demis Roussos, Andrea Bocelli, Sarah Brightman, a Boney M. és Cissy Houston. Spanyolul (Todo el tiempo del mundo) Manolo Otero, franciául (On ne vit pas sans se dire adieu) Mireille Mathieu, németül (Tränen lügen nicht) Michael Holm, törökül Adja Pekkan, cseh nyelven (Měl jsem rád a mám) pedig Karel Gott adta elő ezt a világslágert. Johnny Mathis angol nyelvű verziója 1976 decemberében 3 hétig vezette a brit toplistát. Húsz évvel az eredeti kislemez után, 1994-ben a német Mark 'Oh (Marko Albrecht) a diszkókedvelők számára dolgozta fel a dalt Tears Don't Lie címmel, amely több európai országban a slágerlista élére került. 

1975-ben Bradányi Iván Édes kisfiam címmel írt magyar szöveget az eredeti melódiához. A magyar változat előadására Kovács Katit kérték fel, ő azonban átengedte a lehetőséget kiváló kolléganőjének, Cserháti Zsuzsának, akinek akkoriban született meg a kisfia. Az Édes kisfiam Cserháti egyik legnépszerűbb slágere és a magyar könnyűzene egyik örökzöldje lett. Bradányi a Ketten az úton című 2003-as könyvében viszont egyetlen szót sem ír arról, hogy az eredeti előadó Kovács Kati lett volna, aki egyébként később szintén műsorára tűzte a dalt. (Igaz, arra sem tért ki, hogy valójában – szabad – fordításról van szó, Fred Jay angol szövegének átköltéséről.) A szövegíró így emlékezett: „Amikor megírtam, Zsuzsa kórházban feküdt, akkor született a kisfia. Bementem, s a rózsacsokorhoz ezt a szöveget mellékeltem. Zsuzsa aludt, de felébredt, amikor az ágyához közeledtem. […] Úgy volt, hogy a Nagy Tiborral írt Ez majdnem szerelem volt című dalomat ő viszi ki a párizsi fesztiválra, terhessége akadályozta ebben, így hullott ez a sikerszám Máté Péter ölébe. Az Édes kisfiam kárpótlás volt a részemről. Nem bántam meg, az elmúlt huszonöt év során a részletes jogdíjlistámon mindig ez áll az élen.” (Számos forrás – a Wikipédiát és Bradányi említett könyvét is beleértve – 1978-ra datálja a slágert, ezért először magam is ezt az évszámot vettem át. Egy időközben megtalált magyar honlap szerint azonban Cserháti kisfia, Szirtes Krisztián 1975. szeptember 30-án született.)


További sikerek
Még 1974-ben megjelent a Daniel Sentacruz Ensemble debütáló albuma, amely természetesen a Soleado címet kapta. Érdekes módon az Autunno című szerzeményt Ciro Dammicco a saját nevén jegyzi, további négy dal esetében viszont a művésznevét használta. Az LP 12 felvétele között megtalálható többek között Beethoven Für Elisének modern – sőt egyes vélemények szerint tiszteletlen – feldolgozása (Per Elisa), Carole King Corazon című slágerének átirata, a Jesus Christ Superstar című klasszikussá vált rockopera világslágere, az I Don't Know How to Love Him, a Beatles örökzöldje, az A Hard Day's Night, illetve egy másik Paul McCartney-szerzemény instrumentális feldolgozása, a Junk. Egyes források szerint 1975-ben a Daniel Sentacruz Ensemble az Aguador című dallal vett részt a Festivalbar versenyén, e sorok írója azonban nem talált erre vonatkozó bizonyítékot a rendezvény on-line archív anyagaiban. Ami viszont egészen biztos, hogy 1976-ban megjelent az együttes második albuma, a Dos, amelyet a milánói G. R. S. Studióban vettek fel. Ezen az LP-n is 12 felvétel kapott helyet, és ismét hallhatók feldolgozások is, mint például Harry Belafonte örökzöldje, a Banana Boat, a Jerome Kern és Oscar Hammerstein kettős által jegyzett Ol’ Man River, vagy a sokféle feldolgozásból ismert The Lion Sleeps Tonight


A gyönyörű Linda
Mivel a Dos népszerűsége nem vetekedhetett az előző albuméval, a Dammicco fivérek elhatározták, hogy megint újítani fognak. A kórussal kísért instrumentális felvételek és az angol nyelvű feldolgozások után egy olasz nyelvű dalt írtak, amellyel beneveztek az 1976-os San Remó-i Dalfesztiválra. Bár a Linda bella Linda a versenyen csak 7. helyezést ért el 18 induló közül, ennek ellenére igen nagy sikert aratott, az olasz slágerlistán például egészen a harmadik helyig jutott. A vidám, fülbemászó sláger egy fiatal lányról szól, aki élvezi a szabad, független életet, nyitott a világ szépségeire és örömeire. Az internetes források nem szólnak arról, hogy a dalt vajon a Linda művésznevet használó Rossana személyisége ihlette-e. A változó felállású együttes hét fővel vett részt a San Remó-i versenyen: Ciro, Mara, Rossana, Stefano, Savino, Gianni Calabria és Gianni Minuti. A kislemez B oldalára a La vita e gli amori di Scaramouche című filmvígjáték fő zenei témája került, amely az együttes egyik albumán sem hallható. 

A filmet a leginkább spagettiwesternjeiről ismert Enzo G. Castellari rendezte, a női főszerepet pedig minden idők egyik leggyönyörűbb – ámbár nem a legjobb – színésznője, az első és legtökéletesebb mozifilmes Bond-lány, Ursula Andress játszotta. Ursula a férfi közönség nagy örömére az 1960-as évek második felétől kezdve gyakran vetkőzött a filmjeiben – ki is érdemelte a kritikusoktól az Undress (Ruhátlan) becenevet –, és ezt a szép hagyományt Castellari vígjátéka sem törte meg. A Daniel Sentacruz Ensemble népszerűségét jelzi, hogy a nagy múltra visszatekintő és a legkelendőbbnek számító olasz műsorújság, a Sorrisi e Canzoni TV által meghirdetett szavazáson 1976-ban a legnépszerűbb olasz együttesnek választották. 1976. szeptember 14-én a bolognai csarnokban léptek fel a győztesek: a Daniel Sentacruz Ensemble mellett Marcella (a legnépszerűbb énekesnő), Sandro Giacobbe (a legnépszerűbb énekes) és a Chocolate (a legnépszerűbb külföldi együttes). 


A siker hullámain
1975-ben és 1976-ban az együttes mindkét énekesnője szólófelvételeket is megjelentetett, ámbár ezek nem arattak igazán kiemelkedő sikert. Mara önálló produkciói közül a Come una bambolina, míg Rossana (Linda Lee) slágerei közül a La fine dell’innocenza című drámához (rendező: Massimo Dallamano) írt Annie Belle érdemel említést. A Daniel Sentacruz Ensemble 1977-ben már sztárvendégként lépett fel a San Remó-i dalfesztiválon az Allah Allah című új dalával, amely az olajválság örökösen visszatérő problémáját dolgozta fel a könnyűzene eszközeivel. Mi tagadás, a közönséget nem hozta lázba a naiv propagandadalocska, ezért a kislemez B oldalára a Linda bella Linda nyomdokain járó Bella mia került. A dallal az együttes részt vett a Festivalbar 1977-es versenyén, amelyen olyan sztárok indultak még, mint például Umberto Tozzi (Ti amo), Roberta Kelly (Zodiacs), Donna Summer (I Feel Love), a Matia Bazar (Solo tu), El Pasador (Amada Mio Amore Mio), a Champagne (Oh me oh my goodbye), Cerrone (Cerrone’s Paradise) és a Gibson Brothers (Come to America). A versenyt Tozzi nyerte, a nagy felfedezettnek pedig a Matia Bazar bizonyult. 

A Daniel Sentacruz Ensemble 1977-es albumán természetesen a Linda bella Linda, a Bella mia és az Allah Allah egyaránt helyet kapott, sőt még Rossana szólóslágere, az Annie Belle is. Hogy Mara se érezze mellőzöttnek magát, a Bambolina című saját dala szintén felkerült az LP-re, amelyen hallható a West Side Story híres slágere, az America feldolgozása is. Az album nem ért el igazán jelentős kereskedelmi sikert, mindazonáltal tökéletesen megfelelt arra, hogy köztudatban tartsa az együttes nevét. 1978-ban a Daniel Sentacruz Ensemble a 1/2 notte című szerzeménnyel versenyzett a San Remó-i Dalfesztiválon. Hagyományaiknak megfelelően a kórusra és Mara jellegzetes énekhangjára építették fel a dalt, amely végül a kilencedik helyen végzett. (A versenyt az előző évben feltűnt Matia Bazar nyerte az ...E dirsi ciao című slágerével.) Ez a helyezés ugyan nem mondható a legjobbnak, ennek ellenére nem ártott az együttes hírnevének. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a RAI őket kérte fel egy új gyerekműsor-sorozat, az Uffa domani è lunedì főcímdalának előadására. Az egyes epizódokat a nagy népszerűségnek örvendő varietéműsor, a Domenica in keretein belül sugározták. A legelső 1977. február 27-én került adásba, az utolsót 1978. május 7-én láthatták a nézők. 


Az utolsó album
1979 az utolsó fontosabb esztendő a Daniel Sentacruz Ensemble karrierjében. Ekkor jelent meg utolsó albuma, a Diventiamo più amici. Erről először az Io, tu, noi című dal jelent meg kislemezen. Nemcsak a felvétel rövidült meg az albumverzióhoz képest, hanem az együttes neve is, hiszen a borítón mindössze ennyi szerepel: Sentacruz. A korábbiakkal ellentétben a Diventiamo più amici mindössze hét felvételt tartalmaz, igaz, ezek hosszabbak, mint amilyeneket a közönség megszokott tőlük. Változtatás volt a korábbiakhoz képest az is, hogy ezúttal egyetlen feldolgozás sem hallható az LP-n: valamennyi szerzemény a Dammicco fivérek nevéhez fűződik, társszerző: Corrado Castellari. Az 1980-as évektől kezdve a Daniel Sentacruz Ensemble karrierje már nem sok szót érdemel. Olykor megjelent egy-egy felvétele, és szerepelt az olasz tévében is, például az Una rotonda sul mare 1990-es szezonjában, ahol a Soleadót adta elő teljesen új szöveggel. 

SAN REMÓ-I FELLÉPÉSEK
* 1976: Linda bella Linda (7. hely)
* 1977: Allah Allah (versenyen kívül)
* 1978: 1/2 notte (9. hely)

DISZKOGRÁFIA
(Zárójelben az olasz slágerlistán elért legmagasabb helyezés.)

Kislemezek, maxik
* 1974: Soleado / Per Elisa (#2)
* 1975: Un sospero / Ea-rio (#16)
* 1975: Aguador / Para bailar, para cantar
* 1975: Christmas carol / Lullaby
* 1976: Linda bella Linda / Scaramouche (#3)
* 1977: Allah Allah / Bella mia (#36)
* 1978: 1/2 notte / E tu su di me (#38)
* 1978: Uffà domani è lunedì / Barabam (#18)
* 1979: Io, tu, noi / Giapponesi e americani
* 1980: Pepper / Onda blu
* 1980: Nel cielo / Donna
* 1981: Oceano blu / Canto corale
* 1982: Per una volta ancora insieme / Voglio stare con te
* 1990: Soledad (Viejecita) (Latino Mix) / Soleado '90 (New Version)

Albumok
* 1974: Soleado
* 1976: Dos
* 1977: Allah Allah
* 1978: Mezzanotte
* 1978: Uffà domani è lunedì
* 1979: Diventiamo più amici

VIDEÓK

Soleado (csak zene!)