disco

disco

2011. december 16., péntek

BACCARA

A spanyol Baccara duót két táncosnő, Mayte Mateos és María Mendiola alapította 1977-ben. Első kislemezük, a kiugró sikert aratott Yes Sir, I Can Boogie ma már a popzene örökzöldjei közé tartozik. A Baccara az NSZK-ban készítette kis- és nagylemezeit, melyeknek köszönhetően az eurodisco egyik legnépszerűbb sztárjává vált. Néhány további slágere: Sorry, I'm a Lady; Koochie-Koo; Darling; Parlez-vous francais?; Light My Fire; Body-Talk; The Devil Sent You to Lorado; Ay, Ay Sailor; Colorado. María és Mayte között az 1980-as évek elején megromlott a viszony, és a formáció megszűnt. A két énekesnő előbb szólóban próbálkozott, majd mindketten új partnert választottak maguknak, ám egyformán ragaszkodtak a Baccara névhez. Noha a média szerint idővel kibékültek, továbbra is saját együttesükkel, egymástól függetlenül lépnek fel.


AZ EREDETI FELÁLLÁS
* Mayte Mateos (Spanyolország, Logroño, 1951. február 7.)
* María Mendiola (Spanyolország, Madrid, 1952. április 4.)

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A Baccara története 1976-ban kezdődött. A tánctanári diplomával rendelkező Mayte évekig dolgozott a Spanyol Televízió táncegyüttesénél, ahol összebarátkozott Maríával. Elhatározták, hogy kiválnak a társulatból, és közös műsorral fognak fellépni. Együttesüknek a Venus nevet adták. Különös véletlen folytán azonban eltévesztették első meghallgatásuk helyszínét. Az éjszakai klub tulajdonosa, akinek végül bemutatták a produkciójukat, színpadra engedte ugyan őket, de egy hét elteltével úgy ítélte meg, hogy műsoruk túl elegáns a klub közönsége számára. A kitartó lányok nem csüggedtek, és Mayte összeköttetéseinek köszönhetően a Fuerteventura szigetén található Tres Islas hotelban kaptak munkát. Flamencót táncoltak, és tradicionális spanyol dalokat énekeltek a zömmel német turistákból álló közönségnek. Műsoruk mindig az est fénypontjának számított. Az egyik német vendég, Leon Deane 1977. január 17-én látta a lányok programját. Lelkesedésében meghívta őket Hamburgba. Néhány héttel később María és Mayte már az NSZK-ban voltak Rolf Soja zeneszerző-producer irodájában. Bemutatkozásuk annyira meggyőzően sikerült, hogy napokon belül hozzákezdhettek első kislemezük, a Yes Sir, I Can Boogie felvételéhez. A Baccara művésznevet választották: a szó egy rózsafajta neve, a duó szimbóluma pedig évekig egy rózsaszál volt.


Igen, bugizni is tudnak
A Yes Sir, I Can Boogie sikere talán még a két énekesnőt is meglepte: a kislemezből 16 millió példányt adtak el világszerte. A Baccara volt az első női duó, amely ekkora eladási példányszámot tudott elérni, és ezzel az eredménnyel bekerült a Guinness-féle Rekordok Könyvébe. A kislemez mindenhol a sikerlisták élvonalában szerepelt, az NSZK-ban és Angliában például egészen a csúcsig jutott. Ez egy újabb rekordot jelentett: spanyol előadó (és női duó) addig még nem büszkélkedhetett listavezető slágerrel Nagy-Britanniában, ahol ráadásul az eurodisco sohasem volt annyira népszerű, mint Európa többi országában. (A Baccara rekordját négy évvel később tudta megismételni egy másik spanyol előadó, mégpedig Julio Iglesias.) A tévéállomások versengtek a Baccaráért, hogy a közönség a képernyőn is láthassa, a hölgyek valóban tudnak bugizni. A folytatás a Sorry, I'm a Lady című kislemez volt, majd megjelent a duó nevét viselő album, a Baccara is, amely előbb arany-, dupla arany-, platina-, majd dupla platinalemez lett. Az LP szerzeményei zömmel Rolf Soja és Frank Dostal nevéhez fűződnek. 


A siker hullámain
Az eurodisco számos más felfedezettjével ellentétben a Baccara nem csupán egynyári csoda volt. 1978-ban újabb nagylemezt adott ki Light My Fire címmel. A címadó dal a The Doors klasszikusának több mint tízperces, spanyolos ízű diszkóátirata volt, amely sikeres lett ugyan, de a legkevésbé sem járult hozzá a média és a fanatikus rajongók által gerjesztett rock–diszkó háború elcsitulásához. A Light My Fire LP tartalmazza egyébként a Darling (évekkel később az osztrák Joy együttes is feldolgozta), illetve a Parlez-vous français? című slágert is, utóbbit teljes terjedelmében. A rövidebb változattal a Baccara még az album megjelenése előtt benevezett az 1978-as Eurovíziós Dalfesztiválra Luxemburg színeiben, de nem nyerte meg a versenyt. Hetedik helyezést ért el, viszont a győztes dalt és előadót már rég elfeledte a nagyvilág. A fesztiválokkal egyébként a Baccarának korábban sem volt szerencséje: az 1977-es tokiói Yamaha Fesztiválon az NSZK-t képviselte a Mad in Madrid című dallal, ám csupán a nyolcadik (más források szerint a tizennegyedik) helyen végzett.

1979-ben The Devil Sent You to Lorado címmel újabb Baccara-kislemez jelent meg, amely azonban nem került fel a soron következő albumra, noha a duó egyik legnépszerűbb slágerének bizonyult. (A B oldalon hallható Somewhere in Paradise e sorok írójának egyik kedvenc felvétele a hölgyektől.) A Colours című LP-t két másik kislemez harangozta be: Body-Talk; Ay, Ay Sailor. A töretlen sikernek köszönhetően María és Mayte egyik fellépésről sietett a másikra, és gyakori vendégei voltak a különböző országok népszerű könnyűzenei tévéműsorainak is, mint például a britek Sacha Distel Show-ja vagy a nyugatnémet televízió Musikladen című programja, amelyben többször is szerepeltek. 1979-et a UNICEF a gyerekek évének nyilvánította, a Baccara pedig a One, Two, Three, That's Life című slágere német változatának (Eins Plus Eins Ist Eins) bevételeit ajánlotta fel jótékony célra.


Megtorpanás és hullámvölgy
Az 1980-as évek a könnyűzene frontján is jelentős változásokat hoztak. A Baccara által képviselt hangzás hirtelen divatjamúlt lett, sőt maga a diszkó is háttérbe szorult a brit new wave és a nyugatnémet Neue Deutsche Welle óriási népszerűsége mellett. Alapvetően mégsem a zenei piac átrendeződése vezetett a Baccara szétválásához, hanem a Sleepy Time Toy című kislemez körüli problémák. María ragaszkodott ahhoz, hogy a kislemezt vonják vissza a piacról, mert véleménye szerint énekhangja egyáltalán nem érvényesült a felvételen. Követelte a dal újrakeverését, és ügyvédet bízott meg, hogy képviselje érdekeit a bíróságon a lemezcéggel szemben. Mayte értetlenül állt az események előtt, mert véleménye szerint a Baccara hangját mindig is elsősorban ő jelentette, és nem María. A jogi huzavona miatt a Soja–Dostal-páros végül megszakította az együttműködést a Baccarával. Helyükbe Bruce Baxter és Graham Sacher léptek. A Colorado című kislemez még a régi Baccara-hangzást idézte, a Bad Boys című album azonban már némi arculatváltozást tükröz. Ez rögtön a lemezborítón is látható: a korábbi estélyi ruhás, „luxusnős” megjelenés helyett a hölgyek lezserebben öltözve, farmerben állnak egy graffitikkel telepingált téglafal előtt, háttérben marcona motorosokkal. A régi imázsra csupán a színek utalnak: akárcsak korábban, Mayte itt is fekete, María pedig fehér színű ruhát visel. A dalok hangszerelése szintén változott a korábbiakhoz képest, ám ennek ellenére az LP megbukott. Mivel az RCA-val kötött szerződés lejárt, Mayte elhagyta az együttest. Mindkét énekesnő úgy döntött, hogy szólóban folytatja tovább énekesi karrierjét.


Külön utakon
A szólópálya egyikőjük számára sem hozott igazán jelentős sikereket, ezért elsőként Mayte látott hozzá, hogy újjászervezze a Baccarát. Előbb egy Hamburgban élő ausztrál származású tánctanárnővel, Jane Comerforddal kezdett dolgozni, aki zongorázni is tudott, színészi tapasztalatainak köszönhetően pedig a színpadon is otthonosan mozgott. Együttműködésük nem volt tartós: Jane-t az évek során újabb énekesnők váltották fel. Előbb Gina T. (később szólólemeze jelent meg), majd Marisa Pérez, 1999-től Christina Sevilla, 2004-től pedig Paloma Blanco. A rajongókat alaposan összezavarta, hogy 1985-ben María is egy új együttest szervezett, ráadásul volt kolléganőjéhez hasonlóan előbb a New Baccara, később a Baccara nevet használta. María álláspontja az volt, hogy a név az RCA tulajdona (María ottmaradt a cégnél), a kiválással tehát Mayte nemcsak a lemezcéget, hanem a Baccarát is elhagyta. Mayte viszont arra hivatkozott, hogy joga van a név használatához, hiszen mindig is ő volt az együttes meghatározó hangja. A különféle lemezcégek sem könnyítették meg a rajongók dolgát, mert az 1990-es évektől kezdve számos olyan válogatást dobtak piacra, melyek borítóin ugyan az eredeti Baccara fotói láthatók, ám valójában vagy María, vagy Mayte együttesének dalait tartalmazzák.


Eleinte María együttese volt sikeresebb az 1980-as évek közepén divatba jött italodisco népszerűségének köszönhetően: Call Me Up, Fantasy Boy, Touch Me. 1990-ben F. U. N. címmel új nagylemezük jelent meg, amelyen szerepel a Yes Sir, I Can Boogie modern változata is. María partnere Marisa Pérez – korábban a Mayte-féle Baccara tagja! – volt, akit szintén a Spanyol Televízió táncegyüttesében ismert meg, ugyanabban az időben, mint Maytét. Már akkor összebarátkoztak, és barátságuk kiállta az idő és az énekesi pálya viszontagságait, noha María Spanyolországban, Marisa pedig Franciaországban él a családjával. 1999-ben Made in Spain címmel újabb album látott napvilágot María és Marisa énekével. A lemezen az eredeti Baccara két korai slágere, a Yes Sir, I Can Boogie és a Sorry, I’m a Lady feldolgozásai is szerepelnek. A következő esztendőben Face to Face című lemezükkel örvendeztették meg rajongóikat. Az album slágere egy új dal, az I Want to be in Love with Somebody volt, a korábbi sikerszámok közül pedig a Cara Mia és újra a Sorry, I’m a Lady – ezúttal flamenco stílusú – feldolgozásai kaptak helyet rajta. 2008 vége felé Marisánál krónikus ízületi gyulladást diagnosztizáltak. Az énekesnő beleegyezett abba, hogy felépüléséig María unokahúga, Laura Mendiola vegye át a helyét a Baccarában.


Mayte az 1990-es évek közepétől lett igazán aktív saját együttesével a lemezpiacon. Volt partnernőjéhez hasonlóan ő is a két nagy Baccara-sláger, a Yes Sir, I Can Boogie és a Sorry, I'm a Lady feldolgozásaival idézte fel a dicső múltat, hangszerelésben pedig követte az aktuális diszkódivatot. Ugyanez volt a recept néhány évvel később is: a Yes Sir, I Can Boogie 1999-es, felturbósított változatának elkészítésében a diszkókban akkoriban igen sikeres rapper, Michael Yuniversal segédkezett. A Baccara 2000 címmel megjelent CD néhány régebbi Baccara-sláger mellett új dalokat is tartalmazott. 2004-ben a Mayte-féle Baccara a Soy tu Venus című dallal részt vett az Eurovíziós Dalfesztivál svédországi selejtezőjén. A győztes azonban a svédek új kedvence, Lena Philipsson lett. 2008-ban a duó új albumot jelentetett meg: a Satin… In Black & White producerei az eredeti Baccara szerzői, Rolf Soja és Frank Dostal. A hűséges rajongók lelkesen fogadták a kiadványt, kereskedelmileg azonban nem aratott jelentős sikert.

DISZKOGRÁFIA (Az eredeti Baccara)
Kislemezek
* 1977: Yes Sir, I Can Boogie / Cara Mia
* 1977: Sorry, I'm a Lady / Love You till I Die
* 1977: Granada / Sorry, I'm a Lady
* 1977: Koochie-Koo / Number One
* 1977: Mad in Madrid / Love You Till I Die (Japán)
* 1978: Darling / Number One
* 1978: Darling / Mad in Madrid
* 1978: Parlez-vous français? / Amoureux
* 1978: Parlez-vous français? (English version) / You and Me (English version of Amoureux)
* 1978: Parlez-vous français? / Adelita
* 1978: The Devil Sent You to Lorado / Somewhere in Paradise
* 1978: El diablo te Mandó a Laredo (Spanish version of The Devil Sent You To Lorado) / Somewhere in Paradise
* 1979: Body-Talk / By 1999
* 1979: Baila tú (Spanish version of Body-Talk) / En el año 2000 (Spanish version of By 1999)
* 1979: Ay, Ay Sailor / One, Two, Three, That's Life
* 1979: Ay, Ay Sailor / For You
* 1979: Eins Plus Eins Ist Eins (German version of One, Two, Three, That's Life) / For You
* 1980: Sleepy-Time-Toy / Cándido
* 1981: Colorado / Mucho, mucho

Maxik
* 1977: Sorry, I'm a Lady (Extended Mix) / Yes Sir, I Can Boogie (Extended Mix)
* 1979: Body-Talk (Extended Mix) / By 1999 (Extended Mix)
* 1980: Sleepy-Time-Toy / Cándido

Stúdióalbumok
* 1977: Baccara (RCA-Victor)
* 1978: Light My Fire (RCA-Victor)
* 1979: Colours (RCA-Victor)
* 1981: Bad Boys (RCA-Victor)

Válogatások
* 1978: The Hits of Baccara (RCA-Victor)
* 1990: The Original Hits (BMG-Ariola)
* 1991: Star Collection (BMG-Ariola)
* 1993: The Collection (BMG-Ariola)
* 1994: Yes Sir I Can Boogie (BMG-Ariola)
* 1994: Star Gala (BMG-Ariola/Spectrum)
* 1995: Golden Stars (BMG-Ariola)
* 1998: The Collection (BMG-Ariola)
* 1999: Woman to Woman (BMG-Ariola/Disky Communications)
* 2001: The Best of Baccara - Original Hits (BMG-Ariola/Hot Town Music-Paradiso)
* 2005: The Best of Baccara (Sony-BMG/Camden UK)
* 2006: The Very Best of Baccara (Sony-BMG)
* 2007: 30th Anniversary (3 CD Box-Set) (Sony-BMG)


DISZKOGRÁFIA (María Mendiola's Baccara)
Kislemezek
* 1987: Call Me Up / Talismán
* 1988: Fantasy Boy
* 1989: Touch Me
* 1990: Yes Sir, I Can Boogie '90
* 1999: Sorry, I'm a Lady (Dance Version)
* 2000: I Want to Be in Love With Somebody
* 2000: Face to Face
* 2002: Yes Sir, I Can Boogie (Copa Remix)
* 2005: Yes Sir, I Can Boogie 2005

Maxilemezek
* 1990: Yes Sir, I Can Boogie '90
* 2002: Wind Beneath My Wings
* 2005: Yes Sir, I Can Boogie 2005
* 2008: Fantasy Boy 2008

Stúdióalbumok
* 1990: F.U.N.
* 1999: Made in Spain
* 2000: Face to Face
* 2002: Greatest Hits (újra felvett régi dalok + 4 új dal)
* 2006: Singles Collection (válogatásalbum + 2 új dal)


DISZKOGRÁFIA (Mayte Mateos' Baccara)
Kislemezek
* 1994: Yes Sir, I Can Boogie (Italo Disco Mix)
* 1994: Sorry, I'm a Lady (Italo Disco Mix)
* 1999: Yes Sir, I Can Boogie '99

Maxilemezek
* 1999: Yes Sir, I Can Boogie '99
* 2004: Soy tu Venus

Stúdióalbumok
* 1994: Our Very Best (újra felvett régi dalok + 5 új dal)
* 1999: Baccara 2000
* 2004: Soy tu Venus
* 2008: Satin… In Black & White

VIDEÓK


Yes Sir, I Can Boogie (másik klip)

Yes Sir, I Can Boogie  (és még egy klip)



Sorry, I'm a Lady  (másik klip)







Somewhere in Paradise (csak zene!)






Call Me Up (Előadó: New Baccara)

Fantasy Boy (Előadó: New Baccara)

Touch Me (Előadó: New Baccara)

Yes Sir, I Can Boogie '99 (Előadó: Mayte Mateos' Baccara feat. Michael Yuniversal)

Soy tu Venus (Előadó: Mayte Mateos' Baccara)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése