disco

disco

2011. december 27., kedd

HARANGOZÓ TERI

Harangozó Teri (Bátya, 1943. augusztus 8. – 2015. szeptember 8.) magyar táncdalénekesnő az 1965-ös Ki mit tud?-on tűnt fel, akárcsak Kovács Kati. A közönség hamar megkedvelte a kellemes hangú, rokonszenves énekesnőt, aki főleg az 1960-as évek második felében és az 1970-es évek elején örvendett nagy népszerűségnek. Énekhangjához elsősorban a hagyományos táncdalok illettek. Amikor ez a stílus háttérbe szorult, Harangozó Teri kikerült az élmezőnyből. Ebben szerepet játszott az is, hogy saját bevallása szerint soha nem volt egyik alkotói team tagja se, nem kereste a könnyűzene cézárjainak kegyeit, ezért az illetékesek sem viselték szívükön a karrierjét. A kereskedelmi televíziózás beindulása óta kicsit gyakrabban látható a képernyőn, főleg nosztalgiázó tévéműsorokban. Bár sok kislemez készült vele, nagylemezek és CD-k szinte alig őrzik a hangját.


KARRIERTÖRTÉNET
Mindenkinek van egy álma
Harangozó Teri a rácok lakta Bátya községben született, amely Kalocsa közelében található. Szüleiből nem hiányoztak a művészi hajlamok: édesapja tehetségesen rajzolt, választékosan beszélte a magyar nyelvet, és jól tudott hegedülni, édesanyja pedig szépen énekelt. A család paprikatermesztéssel foglalkozott. A szülők keményen dolgoztak azért, hogy három gyermeküket taníttatni tudják. Teri nővére, Anna később óvónő lett, bátyja, Péter pedig iskolaigazgató. A gyerekek részt vettek a házimunkában, sőt ha szükség volt rá, kimentek a szüleikkel a földekre kapálni. Terire kisgyermekkorában apácák felügyeltek. Szép énekhangjára az egyik nővér, Cicelle figyelt fel, aki kántor volt a templomban. Teri egyházi énekeket tanult tőle, és lehetőséget kapott arra is, hogy a templomban szólót énekeljen magyarul és latinul. Az általános iskolában dr. Fehér Zoltán énektanár figyelmét sem kerülte el tanítványának szép énekhangja. Ennek köszönhetően az új dalokat mindig Teri mutathatta be az osztálytársainak. Kilencéves volt, amikor nővére, a pári óvodában dolgozó Anna megkérte, hogy jöjjön el szerepelni egy óvodai műsorba. Fellépése nagy sikert aratott az óvodások és szüleik körében. Tizenkét éves korában egy iskolai mesejátékban, a Jávorfácskában a királylány szerepét kapta. Amikor bátyja a Tanárképző Főiskola zenekarában játszott, gyakran elhívta a húgát, hogy énekeljen az együttessel. Teri szívesen énekelt saját gimnáziumi osztálytársnőinek is, akik a lyukasórákon mindig szerették volna hallani tőle az aktuális slágereket. Érettségi után a Valaki kell című dallal felvételizett a KISZ Központi Művészegyüttes énekkarába. Felvették, ezért Budapesten maradt, ahová szülei nehezen engedték el. Az énekkari tagság azonban nem volt elegendő a megélhetéshez, emiatt előbb egy csemegeüzletben vállalt munkát mint eladó, majd a Díjbeszedő Vállalatnál mint adminisztrátor.


Azok a szép napok
Teri Sík Olgánál szeretett volna éneket tanulni, ám ő Fábry Edit opera-énekesnőt ajánlotta maga helyett. Fábry Edit ingyen elvállalta Harangozó Teri tanítását. Oly eredményesen foglalkozott vele, hogy tanítványát felvették a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. Teri osztálytársa volt többek között Kalmár Magda és B. Nagy János, mindketten nemzetközi hírű operaénekesek. Megszaporodott tennivalói – munka, tanulás, fellépések – miatt azonban otthagyta a KISZ énekkarát. Egyszer a munkahelyi KISZ-titkár meghallotta őt énekelni, és benevezte a Ki mit tud? 1965-ös versenyébe. Az egész ország felfigyelt a szép hangú bátyai lányra, aki rengeteg szavazatot kapott a nézőktől. A táncdalénekesi kategóriát Kovács Kati nyerte, ám a Ki mit tud? reflektorfénybe állította Harangozó Terit is. Jelentkezett a Magyar Rádió tánczenei stúdiójába, ahová csak harmadik nekifutásra vették fel. 1968-ban végre siker koronázta addigi erőfeszítéseit. Az ORI engedélyével hivatásos táncdalénekes és előadóművész lett, és dalait játszani kezdte a rádió. A Filharmónia megadta neki a dal-, népdal- és virágénekesi engedélyt. Ugyanis tanárnője, Fábry Edit tanácsára már a zeneművészeti szakközépiskolában énekelt népdalokat és virágénekeket. (Amikor a Magyar Rádió felkérte Benkő Dánielt, hogy népdalokat és virágénekeket hangszereljen, a lantművész Harangozó Terit hívta meg énekesnőnek a felvételekhez.) A művésznő az 1968-as Made in Hungaryn énekelte először a Mindenkinek van egy álma című dalt, amely országos slágeré vált, akárcsak a Táncdalfesztiválon előadott Sose fájjon a fejed. Ez utóbbi második helyezést ért el a versenyben.


1969-ben az énekesnő újabb sikereket könyvelhetett el. Két aktuális világslágert adott elő magyar nyelven, és mindkettő állta az összehasonlítást az eredeti felvételekkel. A zápor Gigliola Cinquetti La pioggia című San Remó-i versenydalának feldolgozása volt, az Azok a szép napok eredetije, a Those Were the Days pedig Mary Hopkin előadásában vezette az angol slágerlistát. Ugyanabban az évben megjelent Teri első nagylemeze, a Bim-bam, az osztrák Amadeo cég pedig kiadta három kislemezét. Ezeken saját dalait énekelte németül, illetve német szerzők szerzeményeit szólaltatta meg. Mivel a külföldi közönség számára a Harangozó Teri név megjegyezhetetlennek és kiejthetetlennek tűnt, ezért az énekesnő osztrák kislemezei Terry Black művésznéven jelentek meg: a „black” utalás fekete színű hajára. (Senki se gondolta volna akkor, hogy néhány évvel később egy másik magyar Terry Black is feltűnik a színen, az ő ténykedése azonban nem tartozik e blog profiljába.) Ugyancsak 1969-es keltezésű a Szeretném bejárni a földet című sláger. Az énekesnőnek tulajdonképpen megadatott, hogy bejárja a földet, hiszen számos külföldi meghívást kapott. Például Szécsi Pállal és Kovács Katival Innsbruckban lépett fel, részt vett több sopoti dalfesztiválon, énekelt Splitben és Kubában, Kanadában és az Egyesült Államokban, ahová szinte minden évben visszahívták. Akkoriban az ő lemezei fogytak a legnagyobb példányszámban Magyarországon, ezért meghívást kapott az 1969-es cannes-i MIDEM-fesztiválra, ahol a francia szervezők egy díjat szerettek volna átadni neki. A hanglemezgyár illetékesei nem akarták magukkal vinni az énekesnőt a fesztiválra, mondván, hogy majd ők hazahozzák neki a díjat. Teri ekkor panasszal élt a Művelődésügyi Minisztériumban. Végül mégis elutazhatott Cannes-ba, ahol Maurice Chevalier-től vehette át a díjat.


Minden ember boldog akar lenni
Harangozó Teri szerényen élte meg a siker időszakát, nem szállt fejébe a dicsőség. Nem irigykedett sikeres(ebb) pályatársnőire, nem áskálódott, nem rivalizált, hanem arra törekedett, hogy fellépéseivel örömet szerezzen a nézőknek, és mindenekelőtt megfeleljen szeretett szüleinek, hogy büszkék legyenek rá. Szinte mindegyik rádiófelvétele megjelent kislemezen. Repertoárjából két személyes kedvencemet emelném ki. A Nekünk találkozni kellett G. Dénes György örökzöldje (sajnos nem találtam meg az interneten, hogy csatoljam a Videókhoz), az Ördögtáncban pedig Teri olyan, nyelvtörőnek is beillő sorokat énekel, mint például „hétrét görnyedt ördög dörmög: öreg ördög nem vén ördög”, hogy a „Lucifer a gebinfőnök”-féle csacskaságokat már ne is említsem. Sajnos az 1970-es évektől az énekesnő karrierje hanyatlásnak indult. Nem benne volt a hiba, hiszen hangja semmit sem kopott az évek múlásával, nem volt szüksége playbackre. A közönség is mindig szeretettel fogadta, ám az általa képviselt hagyományos tánczene kissé háttérbe szorult. Új stílusok, új előadók jöttek divatba: Teri dalait egyre ritkábban lehetett hallani a rádióban, lemezei elfogytak az üzletekből, utánpótlás pedig nem érkezett. A hazai illetékesek szerint csökkent a művésznő iránti közönségigény, mindezt azonban cáfolták az ország különböző pontjairól és külföldről érkező meghívások. A gyakori fellépéseknek azonban megvolt a hátrányuk, mivel az ORI évekig nem emelte meg Harangozó Teri gázsiját arra való hivatkozással, hogy „úgyis olyan sok a haknija”. 1976-ban Várkonyi Zoltán az előző évtized emlékezetes filmsikerei (A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán) után egy újabb nagyszabású Jókai-filmet rendezett a nagy történetmesélő Fekete gyémántok című regényéből Huszti Péter, Haumann Péter, Sunyovszky Szilvia, Koncz Gábor, Márkus László és más jeles színművészek főszereplésével. Dike Rézi, a vidéki bárénekesnő mellékszerepére Harangozó Terit hívta meg. A művésznő táncórákat is vett, hogy minél hitelesebb legyen a szerepben. Várkonyi már az első felvétellel elégedett volt, mindenesetre Teri kérésére még egyszer felvették a jelenetet. Ahogy az a korábbi Várkonyi-produkciókkal is történt, a közönség lelkesen fogadta a filmet, a kritikusok viszont fanyalogtak.


1976-os második nagylemeze, a Lánynak születtem után Harangozó Teri szinte teljesen eltűnt a hazai médiából, és már akkor a tegnap sztárjaként emlegették, amikor vele együtt indult pályatársnői még javában a csúcson voltak. Az 1990-es években a kereskedelmi televíziózás beindulása után a korábbiaknál kicsit gyakrabban tűnt fel a képernyőn, igaz, elsősorban archív felvételekről, illetve nosztalgiázó műsorokban. A színházba járó közönség a művésznőt a Ruttkai Éva Színház A kaktusz virága című zenés vígjátékában láthatta, amelyben egy párizsi bártulajdonosnőt alakított. Az új évezredben többször szerepelt a bulvármédiában, ám ennek egyáltalán nem örült. Olykor egyenesen drámai hírek jelentek meg róla, például az, hogy édesanyja halála után és egy autóbaleset következményeként a padlóra került, egészségi állapotát egy Operaházban elszenvedett sérülés, lelki állapotát pedig a magány súlyosbította. A művésznő túlzásnak minősítette ezeket a beszámolókat, ámbár nem tagadta, hogy mint minden embernek, neki is megvannak a maga ilyen-olyan problémái. Teljesen jogosan tette szóvá, hogy szívesebben szerepelne a sajtóban művészi pályája okán, ám az újságírók számára az ilyesmi sajnos nem hír. Kollégái közül elsősorban Poór Péterrel és Aradszky Lászlóval ápol régi és tartós barátságot. Pályakezdése negyvenéves jubileuma csendben telt el, egyetlen menedzser sem tartotta fontosnak, hogy ebből az alkalomból önálló koncertet szervezzen az énekesnőnek. A fiatal tehetségekről az a véleménye, hogy sokan vannak, ám kevés közöttük az igazi egyéniség. Jelen sorok írója ezzel kapcsolatban maximálisan osztja Harangozó Teri álláspontját: „…ebben nem az adott énekes, hanem az oktatási rendszer a hibás. Megfigyeltem, hogy vannak olyan tanárok, akik ugyanazt tanítják, ugyanolyan metódussal a növendékeknek, így egyforma vagy nagyon hasonló hangokat hallhatunk a különböző kereskedelmi tévék sztárcsináló műsoraiban.”

Harangozó Terit 2015. augusztus 22-én kórházba szállították hátsófali infarktus gyanújával. Felépülése érdekében családja teljes nyugalmat kívánt biztosítani számára, ezért hírzárlatot léptettek életbe, ami viszont különféle pletykákra adott alkalmat a betegség valódi okát illetően. A művésznőn végül tüdőműtétet kellett végrehajtani, ami után kómába esett. Szeptember 8-án este elhunyt. A haláláról megjelent MTI-közleményben családja e szavakkal emlékezett meg róla: „Gondoskodó szeretete, a végső napokig kitartó szórakoztató humora, gyönyörű hangja, egyénisége hiányozni fog rokonainak, barátainak, közönségének.” Harangozó Teri 72 évet élt.


DISZKOGRÁFIA
(Harangozó Terinek egyes internetes források szerint mintegy száz kislemeze jelent meg, e sorok írója azonban sehol nem talált részletesebb adatokat ezekről a kiadványokról. Talán idővel sikerül kiegészíteni a művésznő diszkográfiáját a kislemezekkel is.)

Albumok
* 1969: Bim-bam
* 1976: Lánynak születtem
* 1992: Minden ember boldog akar lenni
* 2001: Sose fájjon a fejed

VIDEÓK



A zápor (csak zene!)



 
Ördögtánc (csak zene!) 

Még hazakísér (csak zene!) 




Kíváncsi lennék rá  (csak zene!)

Álmodj velem (csak zene!) 

Chiquitita (csak zene!)