disco

disco

2011. december 1., csütörtök

KATE BUSH

Kate Bush (Egyesült Királyság, Kent, Bexleyheath, 1958. július 30.) angol énekesnő, zenész, dalszövegíró és lemezproducer eredeti neve: Catherine Bush. Egyéni zenei világa és dalszövegei révén az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb és legjelentősebb brit előadóművészének számít. Pályafutása során három alkalommal jelölték Grammy-díjra. Tizenhat éves volt, amikor a Pink Floyd együttes egyik tagja, David Gilmour javaslatára szerződtette a világhírű EMI lemezcég. Mindjárt bemutatkozó kislemeze, a Wuthering Heights ismertté tette a nevét, hiszen 1978-ban négy hétig vezette az angol slágerlistát. Először fordult elő, hogy egy énekesnő a saját maga által írt dallal került a brit toplista élére. 1979-ben zajlott le Bush első és egyetlen turnéja. A Never for Ever című 1980-as albumával újabb rekordot döntött meg: ő lett az első brit énekesnő, aki a nagylemezlista csúcsáig jutott. Albumai közül egyébként összesen három érte el ezt a pozíciót, a kislemezek listáján pedig olyan dalokkal került be a legjobb 10 közé, mint a Running Up That Hill, a King of the Mountain, a Babooshka, a The Man with the Child in His Eyes vagy a Don’t Give Up, amely egy duett Peter Gabriellel. 2002-ben szövegírói munkássága elismeréseként Ivor Novello-díjat kapott. Tizenkét év szünet után, 2005-ben Aerial címmel készített egy újabb albumot. A kiadvány Angliában jelentős szakmai és közönségsikert aratott, Busht jelölték a legjobb albumnak és a legjobb szólóénekesnőnek járó brit könnyűzenei díjra. 2011-es Director's Cut című albumán két korábbi CD-je, a The Sensual World és a The Red Shoes néhány szerzeményének zenei újraértelmezései hallhatók.


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Kate édesapja Robert Bush angol orvos, édesanyja az ír származású Hannah Daly. Két bátyja van, John és Paddy. A család a Kenthez és Londonhoz közeli East Wickhamben élt. Az apa kitűnően zongorázott, az anya ír néptáncos volt, nem meglepő tehát, hogy a gyerekek is hamar érdeklődni kezdtek a művészetek iránt. Paddy hangszerkészítő, John költő és fényképész lett, továbbá mindketten oszlopos tagjai voltak a helyi népzenei körnek. Kate sem lógott ki a muzikális családból: tizenegy évesen már tudott zongorázni, sőt hamarosan a komponálással is megpróbálkozott. Szerzeményeihez saját maga írt szöveget. Az iskolában azt javasolták neki, hogy tanuljon meg hegedülni, ám kedvence mégis a zongora maradt. Az 1970-es évek közepén felvételt nyert a londoni St. Joseph's Convent Grammar Schoolba. A Bush család egyik közeli barátja, Ricky Hopper ismerte a sikeres zenekar, a Pink Floyd egyik tagját, David Gilmourt. Hopper eljuttatott Gilmourhoz egy demót, amely Kate néhány dalát tartalmazta. Gilmournak nagyon tetszett az anyag, ezért segített Kate-nek abban, hogy egy jobb minőségű demót készíthessen, amely felkeltheti a piacorientált lemeztársaságok érdeklődését is. Ebben Gilmour barátja, Andrew Powell is segédkezett, aki később Bush első két albumának producere lett. Gilmour ajánlására az EMI szerződtette az akkor még csak tizenhat esztendős, tehetséges lányt. A szerződés első két esztendeje azonban eseménytelenül telt, mert az EMI nem sietett azzal, hogy lemezfelvételi lehetőséget adjon új sztárjelöltjének. Közben Kate abbahagyta az iskolát. Az EMI jelentős előleget folyósított számára, amelyből beiratkozott a híres táncművész, Lindsay Kemp tanfolyamára. Bush egy 2005-ös interjúban azt nyilatkozta, hogy korai szerződtetésével szerinte az EMI mindenekelőtt azt szerette volna megakadályozni, hogy egy másik lemezcéggel állapodjon meg. Mindazonáltal ő ebben a két évben sem tétlenkedett. Mintegy 200 dalhoz írt szöveget, és újabb demókat készített. Ezek egy része később kalózkiadványokon, Phoenix Recordings összefoglaló címmel vált ismertté. 1977 márciusa és augusztusa között Kate a KT Bush Band nevű formáció énekesnőjeként lépett fel London környéki szórakozóhelyeken, például a Lewishamben található Rose of Lee-ben (új neve: Dirty South). Az együttes többi tagja: Del Palmer (basszusgitár), Brian Bath (gitár) és Vic King (dobok). Bush 1977 augusztusában látott hozzá bemutatkozó albumának elkészítéséhez. Két dal viszont már korábban, 1975 nyarán megszületett.


1978–1979: Az első sikerek
Az LP The Kick Inside címmel 1978-ban jelent meg. Kate ekkor még nem volt húszéves. Az albumon tizenhárom éves korából származó dalok is találhatók. A The Saxophone Song és a The Man with the Child in His Eyes már a Gilmourral készített demón is szerepeltek. Ugyancsak korábbi szerzemény a Wuthering Heights, amely Angliában és a távoli Ausztráliában egyaránt vezette a slágerlistát. Kate Bush volt az első énekesnő, aki saját szerzeménnyel került a brit toplista élére. Az EMI eredetileg a James and the Cold Gun című dalt szerette volna első kislemezként megjelentetni, az énekesnő viszont ragaszkodott a Wuthering Heightshoz. Ezzel a következetességével már pályakezdőként ízelítőt adott arra vonatkozó eltökéltségéből, hogy bele kíván szólni a munkáját érintő döntésekbe. Dalainak jelentős részén az irodalom és a filmművészet hatása érződik, ami például a Wuthering Heights esetében is kimutatható. A cím Emily Brontë Üvöltő szelek (angolul: Wuthering Heights) című regényére utal, ám Kate-t nem a könyv, hanem egy abból készült tévéfilm ihlette meg. (Később persze a regényt is elolvasta.) G. I. Gurdjieff személye inspirálta a Them Heavy People című felvételt, míg a címadó The Kick Inside Lizie Wan történetét mondja el, aki öngyilkos lett, miután teherbe esett a bátyjától. A szexualitás témáját érinti a Feel It és a L'Amour Looks Something Like You című szerzemény is. Az LP második kislemeze, a The Man with the Child in His Eyes szintén meleg fogadtatásban részesült, 1979-ben Bush Ivor Novello-díjat kapott ezért a szövegéért. Még ezt megelőzően, 1978. december 9-én az amerikai NBC Saturday Night Live című műsorában élőben adta elő a dalt a Them Heavy People-lel együtt. (A tengerentúli slágerlistán azonban a kislemez csak a 85. helyig jutott.)


Noha az énekesnő továbbra is fellépett a KT Bush Banddel, bemutatkozó albumát mégis vendégzenészekkel készítette, akik közül többekkel máskor is dolgozott még. Így például fivére, Paddy Bush játszott harmonikán és mandolinon, a későbbi lemezeken pedig olyan egzotikus hangszereket szólaltatott meg, mint a balalajka és a didgeridoo. Stuart Elliott ült a doboknál, a további albumokon pedig egyéb ütős hangszereken is játszott. Charlie Morgan szintén dobolt a debütáló nagylemezen. A közreműködők között található még Preston Heyman, aki főleg Kate 1979-es turnéján jutott fontos szerephez. Az EMI a nagylemezt egy olyan poszterrel népszerűsítette, amelyen Kate a melleit kiemelő szűk, rózsaszín topban látható. Egy 1982-es New Musical Express-interjúban az énekesnő bírálta a cég marketingpolitikáját, mondván, hogy szerzői-előadói érdemei helyett inkább női mivoltát hangsúlyozták, neki pedig emiatt be kellett bizonyítania, hogy ő nem csupán egy női test, hanem egy művész női testben. 1978-ban viszont az EMI még arra is rávette új sztárját, hogy lovagolják meg a The Kick Inside népszerűségét, és Kate gyorsan készítsen egy újabb nagylemezt. Így született meg a Lionheart, amellyel kapcsolatban Bush később többször hangot adott az elégedetlenségének. Az albumot a franciaországi Nizzában vették fel, meglehetősen rövid idő alatt. (Mellesleg a Lionheart az énekesnő egyetlen olyan lemeze, amely külföldön készült.) Az LP dalai közül különösen a Wow volt sikeres, maga a nagylemez azonban nem részesült a The Kick Inside-hoz hasonló fogadtatásban. Az album címe az egyik dal címéből származik. Az Oh England, My Lionheart egy pilótáról szól, akinek lelőtték a gépét, és miközben a halálba zuhan, élete utolsó pillanataiban szülőföldjét látja maga előtt. Kate később többször kritizálta ezt a dalát, noha rajongóinak ez az egyik kedvencük tőle.


Az irodalmi vonatkozások ezúttal olyan szerzeményekben fedezhetők fel, mint az In Search of Peter Pan és a Coffee Homeground. Nem hiányoznak a filmes utalások sem: a Hammer Horror célzás a gótikus horrorjairól ismert Hammer filmstúdióra, a Wow pedig egy népszerű bűnügyi tévésorozatra, a The Sweeney-re. A Lionhearton közreműködik a KT Bush Band egyik tagja, Del Palmer, aki a későbbi albumokon Kate állandó kísérőzenésze lett, sőt egy ideig a magánéletben is a párja volt. Busht bosszantotta, hogy hagyta magát belerángatni a Lionheart idő előtti elkészítésébe. A hasonló helyzetek elkerülésére saját lemezcéget alapított Kate Bush Music néven, illetve egy reklámcéget, a Noverciát. A vállalatok kulcspozícióiba saját maga, illetve családtagjai kerültek. Az EMI a Lionheart megjelenése után ragaszkodott ahhoz, hogy az énekesnő egy nagyszabású turnéval népszerűsítse az albumot. A The Tour of Life Bush pályafutásának egyetlen turnéja volt: 1979. április 3-án kezdődött, és május 13-áig tartott. Ha már beleegyezett ebbe a turnéba, Kate ragaszkodott ahhoz, hogy beleszólása legyen a legfontosabb kérdésekbe, mint például a koreográfia, a díszlet és a háttérstáb. A The Tour of Life-hoz mellesleg egy technikai újítás is kapcsolódik: Bush volt az első énekes, aki drót nélküli, fejre erősített mikrofont használt egy koncerten. Az eszköz lehetővé tette, hogy látványos táncprodukciókat tudjon bemutatni a show-ban. A turné ellenére Kate nem kedvelte a nyilvánosságot, és kerülte azt a felhajtást, amely a hírességek életének egyik velejárója. A munkájára kívánta helyezni a hangsúlyt, és nem akart médiasztár lenni. A sajtóval való találkozást csak albumai megjelenésekor tartotta fontosnak. Mivel egyes lemezei között olykor hosszú évek teltek el csendben, a hallgatás különféle visszatérő pletykákra adott alkalmat, például olyasmikre, hogy problémák támadtak az egészségével, sőt a külsejével is.


1980–1982: A zenei élvonalban
1980 szeptemberében került az üzletekbe a harmadik album, a Never for Ever, amelynek társproduceri teendőit Jon Kelly látta el. (Ő a producere az 1979-ben megjelent On Stage című EP-nek is.) Amíg az első két nagylemez hangzásvilága egységes volt, addig a Never for Ever már többféle zenei stílust képvisel: a két véglet a The Violin és az Army Dreamers. Az új album elsősorban szintetizátorokra és dobgépekre épült. A zenei hangzás megváltoztatása nem volt rossz ötlet, ugyanis az LP a brit nagylemezlista csúcsáig jutott, márpedig ekkora sikert az első két album nem ért el. (Mellesleg Kate volt az első énekesnő, akinek sikerült a brit nagylemezlista élére kerülnie.) Az LP nagy slágere a Babooshka, amely a kislemezek listáján az 5. helyig jutott. Mondani sem kell, hogy a Never for Ever esetében sem maradtak el az irodalmi és a filmes utalások. A The Infant Kiss ihletője Az ártatlanok című 1961-es film volt, amelyben Deborah Kerr és Michael Redgrave játszották a főszerepeket. (Maga a film egy Henry James-regény alapján készült.) A The Wedding List ötlete François Truffaut A menyasszony feketében volt című 1967-es alkotásából származik. Itt érdemes megemlíteni, hogy a Never for Ever az énekesnő egyetlen olyan albuma, ahol a címnek semmi köze sincs egyik dalhoz sem. Két hónappal az LP megjelenése után Kate a December Will Be Magic Again című karácsonyi dallal került fel a slágerlistákra, ám ez a felvétel önálló kislemez, nem szerepel egyetlen stúdióalbumán sem. Pontosan két évvel a Never for Ever megjelenése után, 1982 szeptemberében jött ki Bush negyedik albuma, a The Dreaming. Ez az első nagylemeze, amelynek ő az egyetlen producere. Ennek köszönhetően tág teret engedett a zenei kísérletezésnek, és a dalok ismét többféle zenei stílust képviselnek.

A The Dreaming Angliában eleinte kedvezőtlen kritikákat kapott, mivel a bírálók úgy vélték, a producer Bush túlságosan tág teret engedett az énekesnő Bushnak. Az Egyesült Államokban viszont pozitív szakmai fogadtatásban részesült, számos kritikus mesterműként méltatta. Ennek ellenére bár felkerült a tengerentúli albumlistára, de végül nem ért el igazán szép helyezést. A kritikusabb angoloknál viszont a harmadik helyig jutott, vagyis kereskedelmileg kifejezetten sikeres volt, miközben a róla kimásolt kislemezek nem szerepeltek túl jól a slágerlistán. Az első kislemez, a Sat in Your Lap még az album megjelenése előtt a boltokba került. Tizenegyedik helyezése jónak mondható, főleg ha arra gondolunk, hogy a következő kislemez, a The Dreaming (az LP címadó dala) csak a 48. helyig jutott, a There Goes a Tenner pedig fel sem került a toplistára, annak ellenére, hogy az EMI és Bush kiemelten népszerűsítette. Kate a húszas évei elején járt, amikor a The Dreaminget készítette. Az album dalaihoz már nemcsak személyes életéből és élményeiből merített, hanem szélesebb körből választott témákat. A There Goes a Tenner régi bűnügyi filmek hatására született, a Pull Out the Pinhez egy vietnami háborúról szóló dokumentumfilm adott ötletet, a címadó The Dreaming pedig az ausztrál őslakosok nehéz helyzetére hívja fel a figyelmet. A Houdini a híres mágus, Harry Houdini haláláról szól, a Get Out of My House ihletője pedig Stanley Kubrick Ragyogás című 1980-as filmje volt, amely Stephen King bestsellere alapján készült. Az album két dala lényegében önvallomás: a Sat in Your Lap az önbizalomról és annak hiányáról szól, a Leave It Open pedig a személyiség sötétebb oldaláról, amely többnyire túlságosan háttérbe szorul.


1983–1987: Csúcsformában
A The Dreaming elkészítéséhez Kate-nek stúdiót kellett bérelnie magas bérleti díjért. Célszerűnek tűnt tehát, hogy inkább otthona közelében építtessen egy magánstúdiót, ahol saját munkatempója szerint, megkötöttségek nélkül tud dolgozni. 1985 augusztusában a New Musical Express cikket jelentetett meg az akkor már közel három éve hallgató énekesnőről a Where Are They Now? című sorozatában. Két nappal később a The Wogan Show című műsorban került sor Kate új kislemeze, a Running Up That Hill bemutatójára. A dal az énekesnő újabb arcát mutatta meg a közönségnek, akárcsak a Hounds of Love című album, amely épp olyan sokszínű lett, mint az előző két nagylemez. Az LP felkerült a brit albumlista élére, nem kisebb sztárt szorítva le az első helyről, mint Madonnát a Like a Virgin című nagylemezével. A Hounds of Love A oldalán (alcíme szintén Hounds of Love) hallható öt dal a populárisabb hangzást képviseli, természetesen minőségi engedmények nélkül. Az ötből négy szerzemény (Running Up That Hill; Hounds of Love; The Big Sky; Cloudbusting) kislemezen is megjelent. A Running Up That Hillnek köszönhetően az énekesnőnek a tengerentúlon is lelkes, ámbár szűk rajongótábora lett. Az album B oldala a The Ninth Wave alcímet kapta, amely Alfred Tennyson egyik versére utal. Az itt hallható 7 dal egy olyan nő történetét mondja el, aki magára maradt a tengeren, és a vízbefúlás réme fenyegeti. A nagylemezt 1986-ban négy kategóriában (legjobb énekesnő, legjobb album, legjobb kislemez, legjobb producer) jelölték a brit könnyűzenei díjra, ám egyikben sem győzött. Ennek ellenére sokan úgy gondolják (e sorok íróját is beleértve), hogy a Hounds of Love Kate pályafutásának csúcspontja. Ugyanebben az évben Bush egy duettel is felkerült a slágerlistára: a Don’t Give Up eredetileg Peter Gabriel So című nagylemezére készült. A duett sikerét az EMI is igyekezett meglovagolni, ezért kiadták Kate válogatáslemezét, a The Whole Storyt. Az album számára az énekesnő új vokált énekelt a Wuthering Heightshoz, illetve egy vadonatúj felvételt is készített Experiment IV címmel. 1987-ben e válogatáslemezzel elnyerte a legjobb angol szólóénekesnőnek járó brit könnyűzenei díjat.


1988–1994: Zenei kísérletek
Személyes hangvétel jellemzi az 1989-ben kiadott The Sensual World című albumot is. A ki nem mondott és viszonzatlan szerelemről szól a Love and Anger és a Never Be Mine. A modern párkapcsolatok problémái jelentik a témáját a Between a Man and a Woman című dalnak, míg a The Fog a szülői otthon nyújtotta kényelem és az önbizalomhiány összefüggéseit érinti. Az énekesnő morbid humora érvényesül a Head’s We’re Dancing című felvételben: a dal egy olyan nőről szól, aki áttáncolja az éjszakát egy elbűvölő ismeretlennel, és csak reggel tudja meg, hogy az illető neve: Adolf Hitler. A címadó The Sensual Worldöt James Joyce Ulysses című regénye ihlette. Miután Joyce örökösei megtiltották a Kate által kiszemelt eredeti regényszöveg felhasználását, az énekesnő új szöveget írt a dalhoz, amely egyébként Joyce mellett William Blake And did those feet in ancient time című versére is utal. Három dalban (Deeper Understanding; Never Be Mine; Rocket’s Tail) a Trio Bulgarka bolgár együttes énekelt háttérvokált. A The Sensual World lett Kate Bush legnagyobb példányszámban eladott albuma az Egyesült Államokban, Angliában pedig a slágerlista második helyéig jutott. A nagylemezen hallható a This Woman’s Work átdolgozott változata is. A dal eredetileg a Segítség, apa lettem! (1988) című vígjátékhoz készült. (A film Magyarországon Drágám, terhes vagyok címmel is ismert.) A felvételt később máshol is felhasználták, így például 2005. november 27-én a Walk Away and I Stumble című angol tévédrámában hangzott el. Ennek köszönhetően a UK Download Chart adatai szerint abban az esztendőben a This Woman’s Work volt a 8. legnépszerűbb letöltött dal. Egy gyerekek elleni erőszak megelőzésével foglalkozó tévéműsor számára éppúgy felhasználták Bush szerzeményét, mint a Miami helyszínelők című sikeres amerikai tévésorozat 2007–2008-as szezonjának nyitóepizódjához, illetve az Extras című brit komédiasorozat 2007-es karácsonyi különműsorához. 

1991-ben Kate feldolgozta Elton John Rocket Man című dalát. A reggae motívumokat tartalmazó feldolgozás a brit Gallup slágerlistáján 12. helyezést ért el, az amerikai Billboard Hot Modern Rock Tracks listáján pedig a 11. lett. A CD bónuszfelvétele egy másik Elton John-dal, a Candle in the Wind feldolgozása. A rajongók 1993 novemberében vehették kezükbe az énekesnő újabb albumát, amely a The Red Shoes címet kapta. A cím Michael Powell és a magyar származású Emeric Pressburger közös alkotásának (A vörös cipellők, angolul: The Red Shoes) címéből származik, amely egy Andersen-mesén alapul. A nagylemez világszerte több mint hárommillió példányban fogyott el. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a dalokat az élő hangzáshoz közelítik, vagyis kevesebb stúdiótrükköt alkalmaznak, amelyeket egy élő fellépés alkalmával egyébként is nehéz lenne reprodukálni. A rajongók egy része nem fogadta lelkesen ezt a változtatást, mások viszont érdekesnek találták az újabb dalokat, melyeknek a szövegei már-már egy napló bensőséges hangulatát árasztják. 


Magánéleti szempontból ez az időszak igen nehéz volt Kate számára. Előbb régi barátját, Alan Murphy gitárost vesztette el, majd édesanyját, Hannah-t. Fájdalmát a Moments of Pleasure című dalban énekelte meg, amely emléket állít a szintén elhunyt Michael Powellnek is, akivel további együttműködést tervezett. Ugyanerre az időszakra esett szakítása Del Palmerrel, bár a munkakapcsolatuk megmaradt. A The Red Shoes albumon egyébként számos rangos művész vállalt közreműködést. Michael Kamen zeneszerző és karmester a Moments of Pleasure elkészítéséhez nyújtott segítséget, Lenny Henry komikus a Why Should I Love You? vokáljában segédkezett, amelyben maga Prince is közreműködött. Az And So Is Love gitárszólamait Eric Clapton, Trevor Whittaker, Jeff Beck és a Procul Harum volt tagja, Gary Brooker játszották. 1993-ban Kate tehetségének egy újabb oldalát is megcsillogtatta: ő írta és a rendezte a The Line, the Cross & the Curve című filmet, amelyben a főszerepet is eljátszotta Miranda Richardson partnereként. A filmhez a The Red Shoes hat dalát használták fel: Rubberband Girl; And So Is Love; The Red Shoes; Moments of Pleasure; Eat the Music; Lily. Az 1978-as Wuthering Heights óta először fordult elő, hogy az egyik dalhoz (Rubberband Girl) az énekesnő két különböző videoklipet is készített: az egyiket az európai, a másikat az amerikai közönség számára. Az európai klip tulajdonképpen a The Line, the Cross & the Curve egyik részlete volt. Az amerikai videóban a bőrdzsekis Kate nagy napszemüvegben látható, miközben dús haját a szél borzolja. Ehhez a kliphez szintén felhasználták a The Line, the Cross & the Curve egyes részleteit.


1995-től napjainkig
A The Red Shoes megjelenése után Kate Bush hosszú évekre eltűnt a nyilvánosság elől, és ezalatt különféle híresztelések jelentek meg róla. Ezek közé tartoztak az új albumról szóló híradások is. A hallgatás időszakát Kate valójában a családjának szentelte. 1998-ban született Albert (Bertie) nevű fia. A gyerek édesapja Kate gitárosa és jelenlegi férje, Danny McIntosh. Számos hírességgel ellentétben az énekesnő nem haknizta végig a médiát a bébivel, sőt a nyilvánosság csak két évvel később értesült az eseményről. A család évekig London délkeleti részén élt egy tágas viktoriánus házban, jelenleg azonban két otthonuk is van: egy 2 és fél millió fontot érő ház Salcombe-ban és egy udvarház Sulhamsteadben. Kate Bush nyolcadik stúdióalbuma, az Aerial 2005. november 7-én jelent meg Angliában dupla CD-n és bakeliten. Egy nappal később az amerikai rajongók is megvehették a lemezt. A sajtó képviselői hónapokkal a megjelenés előtt meghallgathatták a kész anyagot, amelyről így már a kibocsátás előtt számos híradás megjelenhetett. Az album első kislemeze a King of the Mountain volt, amely egyrészt Elvis Presley személyére utalt, másrészt Orson Welles híres filmjére, az Aranypolgárra (1940). A dalt 2005. szeptember 21-én mutatta be a BBC Radio 2, és még abban a hónapban hivatalos formában is letölthetővé vált. Az Aerial kritikai visszhangja igen kedvező volt, számos méltatás jelent meg róla, amelyekben kiemelték, hogy bravúrosan elegyíti a népzene, a reneszánsz muzsika, az európai klasszikus zene, a reggae és a szamba motívumait egy izgalmas popzenei hangzással. 

Mint korábban a Hounds of Love, az Aerial anyaga is két külön egységre tagolódik. Az első lemez címe: A Sea of Honey. Ez olyan dalokat tartalmaz, mint a King of the Mountain, az énekesnő reneszánsz ódája a fiához, a Bertie, vagy a Jeanne d’Arc élettörténetének ihletésére született Joanni. A π című dalban Bush a Ludolf-féle szám számjegyeit énekli el egészen a 137. tizedesjegyig, ám ismeretlen okból kihagyja a 79. és a 100. tizedesjegy közöttieket. A brit kritikusok az énekesnő egyik legszebb dalaként méltatták a Coral Room című felvételt, amelynek keletkezése egy szomorú eseményhez, édesanyja halálához kapcsolódik. A második lemez címe: A Sky of Honey. Ennek szerzeményeit madárdal kapcsolja össze. Az egyik felvételen Rolf Harris didgeridoojátéka hallható. Harris a The Dreaming című 1982-es kislemezen ugyanezt a hangszert szólaltatta meg, a The Painter’s Link című dalban pedig énekesként működött közre. A további vendégművészek között található Peter Erskine, Eberhard Weber, Lol Creme, Gary Brooker, Michael Kamen és a London Metropolitan Orchestra. Megjelentek olyan hírek, hogy a vendégszereplő művészek soron következő saját albumain Kate is szerepelni fog. Noha a nagylemez nem kapott igazán nagy reklámot, mégis jól fogyott, továbbá 2006-ban két jelölést hozott Bush számára a brit könnyűzenei díjra a legjobb brit szólóénekesnő és a legjobb brit album kategóriában. Az énekesnő még az előző év végén úgy nyilatkozott a Weekend Australian nevű lapnak, hogy folytatni szeretné a pályát, vagyis nem az Aerial az utolsó albuma.


2006. március 13-án az EMI újra kiadta Bush valamennyi korábbi albumát CD-n olyan csomagolásban, amely az eredeti bakelitváltozatokat idézte. Az énekesnőt ugyanabban az esztendőben a BBC2 tévécsatorna The Culture Show című műsorának nézői a 10 legnagyobb élő legenda közé választották. 2007-ben Kate elismerését fejezte ki a Placebo együttes zenészeinek, akik feldolgozták a Running Up That Hill című dalát. A Bush által 1991-ben készített Elton John-feldolgozást, a Rocket Mant a The Observer magazin olvasói minden idők legjobb feldolgozásának választották. 2007. november 13-án a New Line Cinema bejelentette, hogy az énekesnő Lyra címmel felvett egy dalt Az arany iránytű című film számára, amely a vége főcím alatt hangzik el. 2011 elején Kate Bush szóvivője megerősítette azt a híresztelést, hogy az énekesnő rövidesen újabb felvételeket jelentet meg, ám függőben hagyta azt a kérdést, hogy csak néhány szerzemény vagy egy teljes album jut majd el a közönséghez.


Director’s Cut
2011. május 16-án Director’s Cut címmel egy új Kate Bush-album került az üzletekbe. Egész pontosan nem teljesen új anyagról van szó, hanem két korábbi album, a The Sensual World és a The Red Shoes néhány dalának „újragondolásáról”, prózaian fogalmazva: remixekről. Az album címe ismét a filmvilágból származik, ahonnan Kate rendszeresen ihletet merített: Ridley Scott Szárnyas fejvadász (1982) című filmklasszikusát 1992-ben újra bemutatták, immár a rendező eredeti elképzelésének megfelelő formában (director’s cut = rendezői vágás). A bemutató akkora sikert aratott, hogy azóta divatba jöttek a director’s cutok, bár az esetek többségében nincs szó a koncepció alapvető átértelmezéséről, csupán a merészebb erőszak- és szexjelenetek cenzúrázatlan formában történő bemutatásáról. (James Cameronnak például három híres filmje is létezik rendezői változatban is: az 1986-os A bolygó neve: Halál és az 1989-es A mélység titka director’s cutja valóban átértelmezi az eredeti filmet, az 1991-es Terminátor 2-é viszont szerintem csak megnyújtja a dramaturgiailag egyébként sem igazán átgondolt eredeti opuszt.) Visszatérve Kate-re, az új remixek elsődleges célja, hogy a korábbi digitális hangzás helyett „melegebben” szóljanak a dalok. Ennek érdekében Kate újra felénekelte mind a 11 dal vokálját, új dobkíséretet vettek fel, és változtattak a hangszerelésen is. 

Három dalt – az egyik a This Woman’s Work – teljes egészében újra felvettek, sőt helyenként még az eredeti szövegen is változtattak. Érdemes külön szólni a The Sensual Worldről is, amely az új albumon a Flower of the Mountain címet kapta. Mint arról korábban szó volt, Bush szeretett volna felhasználni hozzá egy részletet James Joyce Ulysses című regényéből, de nem kapta meg az engedélyt. Nos, az új változat esetében a Joyce-örökösök végre hozzájárultak a kért részlet felhasználásához, amely nem más, mint Molly Bloom monológja. A kész album fényesen igazolta Bush elképzeléseit, hiszen gazdagabbá, érettebbé vált hangjához tökéletesen illeszkednek az új verziók. A Director’s Cut az EMI egyik új leányvállalata, a Fish Records égisze alatt jelent meg, és azonnal a brit albumlista második helyéről startolt. A rajongók kedvéért egy speciális kiadvány is megjelent, amely a Director’s Cut mellett tartalmazza a The Sensual World és a The Red Shoes hasonló szempontok szerint remaszterizált CD-it is. A Fish Records bejelentette, hogy még 2011-ben kihozza a The Dreaming és a The Hounds of Love szintén analóg szempontok szerint remaszterizált új változatát is. A Director’s Cut első klipjét, a Deeper Understandinget maga az énekesnő rendezte. Fia, Albert hangja is hallható a dalhoz felvett vadonatúj kórusban. A klip témája az ember és kapcsolata a számítógéppel. A férfit Robbie Coltraine, a feleségét Frances Barber játssza, a számítógép Albert Bush hangján szólal meg. 


50 szó a hóra
A Director’s Cut megjelenése kapcsán Kate megerősítette, hogy egy vadonatúj albumon is dolgozik, sőt az anyag egy része már elkészült, de a pontos megjelenési időpont még bizonytalan. Nos, 2011. november 21-én megjelent ez az új album, az 50 Words for Snow, amely – címének megfelelően – a hó és a tél témája köré épül. Mindössze hét felvételt tartalmaz, de ez senkit ne tévesszen meg, mert a teljes játékidő meghaladja a 65 percet. Az első kritikák rendkívül lelkesek, az ítészek szerint az új album méltó folytatása a kivételes tehetségű énekesnő eddigi munkásságának. A közreműködők között találjuk Steve Gadd dobost, Stephen Fry színművészt és Elton Johnt is, a Snowflake című nyitódalban pedig ismét Kate fiát, Bertie-t hallhatjuk énekelni. A Wild Man című szerzeményhez egy animációs videoklip készült – az első animációs klip Kate pályafutásában –, amely a teljes feketeségből jut el a teljes fehérségig. A dal a jeti utáni hajszáról szól a Himalájában. Tagadhatatlanul érdekes és merész ötletként a teljes zenei anyag meghallgatható volt az NPR rádióhálózat honlapján egészen a megjelenés napjáig. Theo Bleckmann berlini születésű énekes szintén 2011-ben jelentette meg a Hello Earth! című albumát, amelyen kizárólag Kate Bush-feldolgozásokat ad elő. A repertoárt Budapesten is bemutatta. Elmondása szerint a Hello Earth! célja, hogy az énekesnő helyett a szövegíró Kate Busht állítsa középpontba titokzatos, költői ihletésű szövegei által.


DISZKOGRÁFIA
(Zárójelben a legmagasabb slágerlistás helyezések. Jelmagyarázat: UK = Egyesült Királyság, IRE = Írország, NZ = Új-Zéland, AUS = Ausztrália, D = Németország, AUT = Ausztria, SWI = Svájc, F = Franciaország, NL = Hollandia, NOR = Norvégia, SWE = Svédország, FIN = Finnország, JAP = Japán, USA = Egyesült Államok)

Kislemezek, EP-k
* 1978: Wuthering Heights / Kite
* 1978: The Man with the Child in His Eyes / Moving
* 1978: Them Heavy People (Csak Japánban és Írországban jelent meg.)
* 1978: Moving / Wuthering Heights (Csak Japánban jelent meg.)
* 1978: Hammer Horror / Coffee Homeground
* 1979: Wow / Fullhouse
* 1979: On Stage (EP, a Hammersmith Odeonban adott élő koncert anyaga.)
* 1979: Symphony in Blue / Hammer Horror
* 1979: Strange Phenomena (Csak Brazíliában jelent meg.)
* 1980: Breathing / The Empty Bullring
* 1980: Babooshka / Ran Tan Waltz 
* 1980: Army Dreamers / Delius / Passing Through Air
* 1980: December Will Be Magic Again / Warm and Soothing (Karácsonyi dal, albumon nem jelent meg.)
* 1981: Sat in Your Lap / Lord of the Reedy River 
* 1982: The Dreaming / Dreamtime
* 1982: There Goes a Tenner / Ne t'enfuis pas
* 1982: Suspended in Gaffa / Ne t'enfuis pas
* 1983: Night of the Swallow / Houdini (Csak Írországban jelent meg.)
* 1983: Ne T'enfuis Pas (Csak kislemezen, kizárólag Franciaországban és Kanadában jelent meg.)
* 1983: Kate Bush (EP, csak az Egyesült Államokban és Kanadában jelent meg.) 
* 1985: Running Up That Hill (A Deal with God) / Under the Ivy
* 1985: Cloudbusting / Burning Bridge
* 1986: Hounds of Love / The Handsome Cabin Boy
* 1986: Hounds of Love / Burning Bridge
* 1986: Alternative Hounds of Love / Jig of Life / The Handsome Cabin Boy
* 1986: Alternative Hounds of Love / Burning Bridge / My Lagan Love
* 1986: The Big Sky (Special Single Mix) / Not This Time
* 1986: The Big Sky (Meteorological Mix) / Not This Time / The Morning Fog
* 1986: Experiment IV / Wuthering Heights (New Vocal)
* 1986: Don't Give Up (duett Peter Gabriellel) / In Your Eyes (Special Mix) / This Is the Picture
* 1986: Don't Give Up (duett Peter Gabriellel) (LP Version) / Don't Give Up (duett Peter Gabriellel) (Edit) / Curtains
* 1986: Don't Give Up (duett Peter Gabriellel) / In Your Eyes (Special Mix)
* 1989: The Sensual World / Walk Straight Down the Middle
* 1989: The Sensual World / The Sensual World (Instrumental) / Walk Straight Down the Middle
* 1989: This Woman's Work / Be Kind to My Mistakes (A Segítség, apa lettem! című film zeneanyagában is szerepel. A 3. legnépszerűbb letöltött dal volt 2005-ben az UK Downloads Chart szerint.)
* 1989: This Woman's Work / Be Kind to My Mistakes / I'm Still Waiting 
* 1990: Love and Anger / Ken
* 1990: Love and Anger / Ken / The Confrontation / One Last Look Around the House Before We Go
* 1990: Love and Anger / Walk Straight Down the Middle (promóciós lemez)
* 1991: Rocket Man (I Think It's Going to Be a Long Long Time) / Candle in the Wind
* 1991: Rocket Man (I Think It's Going to Be a Long Long Time) / Candle in the Wind / Candle in the Wind (Instrumental Version)
* 1993: Rubberband Girl / Big Stripey Lie
* 1993: Rubberband Girl (Extended Mix) / Rubberband Girl / Big Stripey Lie
* 1993: Rubberband Girl / Rubberband Girl (Extended Mix) / Show a Little Devotion / Home for Christmas 
* 1993: Eat the Music / Eat The Music (12" Version) / Big Stripey Lie / Candle in the Wind
* 1993: Eat the Music / Eat The Music (Extended Mix) / You Want Alchemy / Shoedance (The Red Shoes Dance Mix)
* 1993: Moments of Pleasure / Moments of Pleasure (Instrumental) / Home for Christmas
* 1993: Moments of Pleasure / Show a Little Devotion / December Will Be Magic Again / Experiment IV
* 1993: Moments of Pleasure / December Will Be Magic Again / Experiment IV
* 1994: The Red Shoes / You Want Alchemy
* 1994: The Red Shoes / You Want Alchemy / Cloudbusting (Video Mix) / This Woman's Work
* 1994: Shoedance (The Red Shoes Dance Mix) / The Big Sky (Special Single Mix) / Running Up That Hill (12" Version)
* 1994: The Man I Love / Rhapsody in Blue (Edit) (Kate Bush és Larry Adler közös felvétele a George Gershwin tiszteletére megjelent albumon.)
* 1994: The Man I Love / Rhapsody in Blue / Rhapsody in Blue (Edit)
* 1994: And So Is Love / Rubberband Girl (U.S. Mix)
* 1994: And So Is Love / Rubberband Girl (U.S. Mix) / Eat the Music (U.S. Mix) 
* 2005: King of the Mountain / Sexual Healing
* 2011: Deeper Understanding
* 2011: Wild Man


Albumok
* 1978: The Kick Inside (Debütáló album. Az EMI egyik első CD kiadványa volt 1983-ban.) (UK #3, NZ #2, AUS #3, D #21, F #3, NL #1, NOR #4, SWE #8, JAP #37)
* 1978: Lionheart (UK #6, NZ #5, AUS #12, D #25, NL #5, NOR #5, SWE #16, JAP #30)
* 1980: Never for Ever (UK #1, NZ #31, AUS #7, D #5, F #1, NL #4, NOR #2, SWE #16, JAP #40)
* 1982: The Dreaming (UK #3, AUS #22, D #23, F #8, NL #5, NOR #12, SWE #45, JAP #36, US #157)
* 1985: Hounds of Love (Az énekesnő első olyan albuma, amely azonnal megjelent CD-n is. 1997-ben remaszterizálva, 6 bónuszdallal újra kiadták CD-n.) (UK #1, IRE #1, NZ #17, AUS #6, D #2, AUT #14, SWI #3, F #9, NL #1, NOR #12, SWE #9, JAP #35, US #33)
* 1989: The Sensual World (UK #2, IRE #17, NZ #27, AUS #30, D #10, SWI #11, F #38, NL #16, NOR #7, SWE #17, JAP #18, US #43)
* 1993: The Red Shoes (UK #2, NZ #30, AUS #17, D #18, AUT #34, SWI #26, F #14, NL #23, SWE #16, JAP #24, US #28)
* 2005: Aerial (UK #3, IRE #6, NZ #22, AUS #25, D #3, AUT #23, SWI #12, F #12, NL #7, NOR #4, SWE #7, FIN #2, JAP #53, US #48)
* 2011: Director's Cut (UK #2, IRE #4, NZ #38, AUS #41, D #11, AUT #35, SWI #23, F #31, NL #6, NOR #2, SWE #12, FIN #8, JAP #132)
* 2011: 50 Words for Snow (UK #5, IRE #12, NZ #39, AUS #22, D #7, AUT #26, SWI #12, F #21, NL #10, NOR #18, FIN #11, JAP #49, US #83)

Válogatások
* 1983: The Single File 1978–1983
* 1986: The Whole Story (UK #1, IRE #65, NZ #4, AUS #28, D #11, NL #15, NOR #10, SWE #48, JAP #38, US #76)
* 1990: This Woman's Work: Anthology 1978–1990
* 1993: Moments of Pleasure: The Best Works 1978–1993
* 2005: Kate Bush Sampler (promóciós lemez)

Videokiadványok
* 1981: Live at the Hammersmith Odeon
* 1983: The Single File
* 1986: Hair of the Hound
* 1986: The Whole Story
* 1989: The Sensual World: The Videos
* 1993: The Line, the Cross and the Curve

VIDEÓK


Wuthering Heights  (másik klip)


Wow 



Babooshka (másik klip)

















Don't Give Up (Közreműködik: Peter Gabriel)







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése