Az angol Big Fun trió 1988-ban alakult. A Blame It on the Boogie című 1978-as sláger feldolgozásával vált népszerűvé világszerte. 1990-ben jelent meg egyetlen nagylemeze, az A Pocketful of Dreams. Amilyen gyorsan népszerűvé vált, olyan hamar le is áldozott a csillaga. A trió az 1990-es évek elején duóvá fogyatkozott, majd 1994-ben megszűnt.
TAGOK
* Mark Gillespie (Egyesült Királyság, Elgin, 1966. november 28.)
* Jason John [John Herbert] (Egyesült Királyság, Coventry [más források szerint: Longford], 1967. március 18.)
* Phil Creswick [Phillip William Creswick] (Egyesült Királyság, Charlwood, 1965. október 12.)
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A Skóciában született Mark Gillespie négyéves korában szüleivel együtt Ausztráliába költözött. Nyughatatlan gyerek volt, az iskolában örökösen csínytevésen járt az esze. Tizenéves fiatalemberként egy európai utazás alkalmával úgy döntött, hogy Londonban marad. Jason John a világhálón fellelhető adatok szerint Coventryben született, a Big Fun fénykorában megjelent popsajtó szerint azonban Longfordban jött világra. A 182 cm magas, kék szemű fiatalember modellként kezdte karrierjét, és filmszínészi ambíciókat is dédelgetett. (Ez utóbbiak e sorok írásáig nem realizálódtak.) A 187 cm magas Phil Creswick popkarrierje kezdetén fontosnak találta megosztani rajongóival azt a problémáját, hogy nagyon nehéz megőriznie a testsúlyát – sőt leadni belőle valamennyit –, mert imádja az olasz tésztákat és a hamburgert. (Mellesleg 75 kg volt akkoriban: ez tényleg olyan sok egy 187 cm magas férfi esetében?) A három srác 1986-ban találkozott egymással a londoni Wag klubban. Kiderült, hogy egy közös vonásuk mindenképpen van: mindhárman szeretnének popsztárok lenni. Szerencséjükre Ian Levine producer akkoriban kívánt új arculatot adni az általa menedzselt Seventh Avenue nevű fiúbandának. Az együttes 1979-ben vált ismertté az öt tételből álló Midnight in Manhattan című albumával, amely egyes értelmezések szerint valójában egy homoerotikus szerelemről szól. Jason, Phil és Mark táncosként csatlakoztak az újjászerveződött együtteshez. Ebben az időszakban jelent meg a Seventh Avenue The Right Combination és a The Love I Lost című kislemeze, illetve a The Love I Lost című albuma. Más források szerint azonban – és ezt néhány fotó is alátámasztja – csak Jason és Phil voltak a Seventh Avenue tagjai, Mark később tűnt fel a színen.
A siker kapujában
1988-ban Jason, Mark és Phil saját együttest alapítottak Big Fun (Nagy móka) néven, ugyanis mindhárman szerették a vidámságot és a szórakozást. Bill Grainger menedzser vette kezébe az ügyeiket, és neki köszönhetően szerződést kaptak a Jive lemezcégtől. Marshall Jefferson producer irányításával készült el első kislemezük, a Living for Your Love. Rövidesen a Stock–Aitken–Waterman-slágergyár is felkarolta őket. A SAW-trió szerzeményei és sztárjai uralták akkoriban a slágerlistákat, melyekre rövidesen a Big Fun dalai is felkerültek. A célközönséget elsősorban a tinédzserek jelentették, akik számára a külsőségek és különcségek többnyire sokkal fontosabbak, mint a zenei tehetség és képzettség. Éppen ezért a SAW-sztárok tulajdonképpen bátran énekelhették volna (olykor énekelték is!) egymás dalait, a különbség valószínűleg nem lett volna túl jelentős. Alighanem a külsőségek előtérbe helyezésének köszönhető az is, hogy a SAW-trió által befuttatott sztárok szinte kivétel nélkül eltűntek a süllyesztőben, amint az általuk képviselt popzene konjunktúrája elmúlt. Carole King I Feel the Earth Move című 1971-es slágerének feldolgozása lett volna a Big Fun következő kislemeze, ám ebből végül csak promóciós példányok kerültek forgalomba. A menedzsment ugyanis egy „ütősebb” dalt akart, és választása a The Jacksons előadásában 1978-ban világsikert aratott Blame It on the Boogie című slágerre esett.
A közhiedelemmel ellentétben nem a The Jacksons verziója az eredeti. A dalt 1977-ben komponálta Mick Jackson, akit mellesleg semmiféle rokoni kapcsolat nem fűz a The Jacksons tagjaihoz. Mick abban reménykedett, hogy szerzeményét – melynek társszerzői fivére, David Jackson és Elmar Krohn – majd Stevie Wonder fogja elénekelni, ám végül ő maga énekelte lemezre a magyar származású diszkóproducer, Sylvester Levay közreműködésével. Az 1978-as MIDEM-gálán figyelt fel a dalra Peter Kerstin, a The Jacksons menedzsere. Érdeklődése komolynak bizonyult, és rövidesen megszületett a The Jacksons változata, amely meghódította az egész világot. Mellesleg nem könnyű előre megjósolni, hogy mikor mi lesz az „ütős dal”: például a Blame It on the Boogie még a The Jacksons lemeze előtt elkészült a népszerű angol énekesnő, Tina Charles feldolgozásában is, ám Tina kiadója, a Sony nem tartotta elég jónak Mick Jackson szerzeményét, ezért nem jelentette meg Charles verzióját. Ugyanakkor azonban a Big Fun menedzsmentje által mellőzött I Feel the Earth Move még 1989-ben megjelent egy addig szinte ismeretlen énekesnő, Martika előadásában, és az év egyik nagy slágere vált belőle.
A csúcstól a feledésig
A Blame It on the Boogie a Big Fun előadásában is nagy slágerré vált, az angol toplistán például 1989 augusztusában a negyedik helyig jutott. A kommersz popsajtó rögvest „az új Bros” címkét aggatta a trióra. Novemberben került a boltokba újabb kislemezük, a kifejezetten nekik írt Can't Shake the Feeling, amely Angliában nyolcadik lett, és más európai országokban is bejutott a Top 10-be. A Big Fun ezután turnéra ment. Angliában a fiúk Jason Donovannel léptek fel, az Egyesült Államokban és Japánban többek között Taylor Dayne és Kylie Minogue koncertjein szerepeltek. 1990-ben megjelent a trió első és egyetlen albuma, az A Pocketful of Dreams, amely az angol albumlistán a Top 20 kapujában, a 21. helyen állt meg. Akik bakeliten szerezték be a lemezt, be kellett érniük 10 felvétellel. A CD és a magnókazetta vásárlói viszont bónuszként megkapták az I Feel the Earth Move című felvételt is. A kiadó a Handful of Promises című szerzeményt szánta a következő slágernek, ám ez nem lett annyira népszerű, mint az elődjei. Ugyanerre a sorsra jutott a Hey There Lonely Girl, amelynek eredetijét Eddie Holman énekelte 1970-ben, illetve a Fight for the Right to Party, amelynek azonban semmi köze a The Beastie Boys hasonló című slágeréhez. Sikert aratott viszont a You've Got a Friend című jótékony célú kislemez, amelyet a fiúk a SAW-team új favoritjával, a vörös hajú Soniával közösen vettek fel. (A szaxofonszólót Gary Barnacle játszotta.) Az alkalmi kvartett eredetileg Carole King 1971-es szerzeményét énekelte fel a stúdióban, ám ezt a menedzsment ismeretlen okból félretette. A SAW-trió egy teljesen új dalt írt szintén You've Got a Friend címmel, és végül ez került forgalomba. A dal az A Pocketful of Dreams 1990-es japán kiadásán is hallható. A Cherry Pop lemezcég 2010-ben újra kiadta a Big Fun albumát, amelyre bónuszként a Carole King-féle sláger feldolgozása és a SAW-trió által írt szerzemény egyaránt felkerült.
A Hey There Lonely Girl bukása után a Jive Records felbontotta a Big Funnal kötött szerződését. Ebben szerepet játszott az is, hogy a Stock–Aitken–Waterman-slágergyár már nem látott több fantáziát a Big Funban. Úgy vélték, a trió nem lesz képes megismételni kezdeti sikereit, hiszen időközben nagy lett a konkurencia, gombamód szaporodtak a fiúbandák. Jason John ekkor kivált az együttesből, Mark és Phil viszont a folytatás mellett döntöttek. Big Fun II-re keresztelték át magukat, és a független Scratch kiadóhoz szerződtek. Abban a reményben, hogy talán megismétlődik a Blame It on the Boogie sikere, egy másik korabeli amerikai diszkóklasszikust, a The Brothers Johnson Stomp című 1980-as slágerét dolgozták fel. A kislemez elsősorban terjesztési okok miatt nem aratott túl nagy sikert, ezért a kiadó törölte terveiből a Big Fun II nagylemezét. A duó még 1994-ben feloszlott. Mindhárom fiatalember a könnyűzene világában maradt: Jason mint producer, Phil és Mark pedig mint zeneszerzők. 2011 legelején felvetődött, hogy egy televíziós show kedvéért a Big Fun esetleg újra összeáll. A témában eddig csak Phil nyilatkozott, aki úgy véli, Jason valószínűleg vállalná a visszatérést, Mark szereplése azonban bizonytalan, mivel ő tökéletesen elégedett jelenlegi életével, amelyben a fotózás játssza a főszerepet.
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1989: Living for Your Love (Extended Mix) / Living for Your Love (7" Radio Mix) / Living for Your Love (Instrumental)
* 1989: Living for Your Love (House Mix) / Living for Your Love (Garage Mix) / Living for Your Love (Instrumental)
* 1989: I Feel the Earth Move (Club Mix) / Living for Your Love (Blow The Amp Mix) / Past Lover (promóciós lemez)
* 1989: Blame It on the Boogie (PWL Mix) / Blame It on the Boogie (Dub Mix) / Blame It on the Boogie (Instrumental Mix)
* 1989: Blame It on the Boogie (Boogie Remix) / Blame It on the Boogie (Dub Mix) / Blame It on the Boogie (Instrumental Remix)
* 1989: Blame It on the Boogie (PWL Mix) / Blame It on the Boogie (Dub Mix) / Don't Say It's Over
* 1989: Blame It on the Boogie / Blame It on the Boogie (Instrumental Mix)
* 1989: Blame It on the Boogie (7" Version) / Blame It on the Boogie (PWL Mix) / Blame It on the Boogie (Dub Mix) / Blame It on the Boogie (Instrumental Mix)
* 1989: Can't Shake the Feeling / Don't Say It's Over
* 1989: Can't Shake the Feeling / Don't Say It's Over / I Feel the Earth Move (7" Version)
* 1989: Can't Shake the Feeling / Don't Say It's Over / Can't Shake the Feeling (Instrumental)
* 1989: Can't Shake the Feeling / Don't Say It's Over / Can't Shake the Feeling (Instrumental) / I Feel the Earth Move (7" Version)
* 1990: Handful of Promises (7" Version) / Handful of Promises (12" Version) / Catch a Broken Heart / Can't Shake the Feeling
* 1990: Handful of Promises (12" Version) / Handful of Promises (Instrumental) / Catch a Broken Heart
* 1990: Handful of Promises / Catch a Broken Heart
* 1990: You've Got a Friend / You've Got a Friend (Instrumental) (featuring Sonia)
* 1990: You've Got a Friend (Extended Mix) / You've Got a Friend (Extended Instrumental) (featuring Sonia)
* 1990: You've Got a Friend / You've Got a Friend (Extended Mix) / You've Got a Friend (Extended Instrumental) (featuring Sonia)
* 1990: Can't Shake the Feeling (Single Version) / Can't Shake the Feeling (Extended Version) / Can't Shake the Feeling (Instrumental Version) / Don't Say It's Over
* 1990: Hey There Lonely Girl (Alternative Mix) / Hey There Lonely Girl (7" Version) / Fight for the Right to Party
* 1990: Hey There Lonely Girl / Fight for the Right to Party
* 1992: Someday in My House (Club) / Someday in My House (Dub) / Someday House Dub / A Groove for the D.J.'S
* 1994: Stomp / I Don't Wanna Hurt You (Big Fun II néven)
Album
* 1990: A Pocketful of Dreams
* 2010: A Pocketful of Dreams (Special Edition)
VIDEÓK
You've Got a Friend (featuring Sonia)
Stomp (Big Fun II)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.