disco

disco

2014. október 30., csütörtök

HOLLY JOHNSON

Holly Johnson (Egyesült Királyság, Liverpool, Merseyside, 1960. február 9.) angol énekes, zenész, dalszerző és képzőművész születési neve: William Johnson, hivatalos neve: William Holly Johnson. Az 1970-es évek második felében kezdődött a zenei karrierje. Az 1980-as évek egyik hírhedt botránybandája, a Frankie Goes to Hollywood énekese volt. A formáció első albuma, az 1984-es Welcome to the Pleasuredome és a róla kimásolt kislemezek (főleg a Relax és a Two Tribes) elsöprő sikert arattak. Ennek ellenére az együttes csak 1986-ban hallatott magáról ismét, ám a második album, a Liverpool nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Holly és társai között egyre feszültebbé vált a viszony, és az énekes 1987-ben kivált a zenekarból, hogy szólókarriert kezdjen. Ezt kiadója, a ZTT Records peres úton próbálta megakadályozni, ám a két évig elhúzódó ügy Johnson győzelmével zárult. Első szólóalbuma, a Blast a Welcome to the Pleasuredome-hoz mérhető sikert aratott olyan slágereknek köszönhetően, mint a Love Train, az Americanos, az Atomic City és a Heaven’s Here. Sajnos Hollynak rövidesen az új kiadójával, az MCA Recordsszal is nézeteltérései támadtak, és miután második szólóalbuma az elégtelen promóció miatt megbukott, távozott a cégtől. 1993-ban nyilvánosságra hozta, hogy HIV-fertőzött. A kilencvenes években festőművészként is aktívan ténykedett, több kiállítása is volt. 1999-ben saját cége, a Pleasuredome gondozásában jelent meg harmadik önálló albuma, a Soulstream. Noha a médiában viszonylag folyamatosan jelen van, és fellépéseket is vállal, csak 2014 szeptemberében adott ki új CD-t Europa címmel. 


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Holly Johnson a liverpooli Rathbone Road 206. szám alatt született. Szülei Eric és Pat Johnson. Van egy John nevű bátyja, egy öccse, Jimmy és egy nővére, Clare. A családi legenda szerint Holly ötéves korában már verseket írt, egy glockenspielen („harangjáték”) megkomponálta első dalát, és rendszeresen fellépett az iskolai színielőadásokon. A középiskolában tagja volt a rögbicsapatnak, és továbbra is élénk érdeklődést mutatott a könnyűzene iránt. Gyerekszobáját anno a Beatles poszterei díszítették, tizenhárom éves korában azonban már új bálványai voltak: a T. Rex énekese, a fiatalon elhunyt Marc Bolan (1947–1977), a Velvet Underground, illetve a glam-rock egyik sztárja, David Bowie, akinek akkoriban éppen uniszex megjelenése volt. Különösen Bowie extravaganciája hatott rá: Holly is befestette a haját, meghökkentő öltözékekbe bújt, ami miatt őt és legjobb barátját különféle atrocitások érték a suliban. Nem csoda, hogy Holly idővel kerülni kezdte az iskolát. Bowie-gyűjteményét elcserélte, vett egy akusztikus gitárt, és újra megpróbálkozott a komponálással. Tizennégy éves korában felfedezte magának a társművészetek olyan ikonikussá vált homoszexuális személyiségeit, mint Andy Warhol, Derek Jarman, William Burroughs és Jean Genet. 1976-ban otthagyta az iskolát, és csatlakozott a Liverpool's Demi Monde együtteshez. 


A következő évben egy new wave banda, a Big in Japan basszusgitárosa lett. A formációnak a híres-hírhedt liverpooli Eric’s klubban volt a székhelye. Holly az együttes egyik tagjával, Jayne Casey-vel The Sausages from Mars néven is vállalt fellépéseket. A Big in Japan igazi „pre-supergroup” volt, mivel a tagok nem a közös munka előtt (és által), hanem azt követően váltak ismertté. Az erős egyéniségek jelenléte miatt gyakoriak voltak a konfliktusok és az ezekből fakadó tagcserék. Holly távozása után nem sokkal az együttes is megszűnt: munkásságát mindössze hét hivatalos felvétel őrzi. Az Eric’s klub saját kiadója jelentette meg Holly első két szólókislemezét: a Yankee Rose 1979-ben, a Hobo Joe 1980-ban került forgalomba. Az ezeken hallható öt felvétel mindegyike saját szerzemény. Tulajdonképpen már ekkoriban összeállt a Frankie Goes to Hollywood legeslegelső felállása, de három havi próba után megszakadt a közös munka, mert Holly inkább beszállt Steve Lowell Win nevű stúdióprojektjébe, amely két évig létezett. Közben dolgozott egy londoni építkezésen is, majd kiruccant Párizsba, hogy felkeresse egyik bálványát, Jean Genet írót. Matrózsapkában tért vissza Liverpoolba. (Genet egyik leghíresebb műve, a Magyarországon inkább filmről ismert melegdráma, a Querelle címszereplője egy matróz.) A belvárosban, Toxteth-ben lakott, és egyáltalán nem zavarta, hogy ott akkoriban zavargások törtek ki. Az 1980-as évek elején kipróbálta az LSD-t, és kisebb szerepet kapott egy „gótikus operá”-ban, amely H. P. Lovecraft The Case of Charles Dexter Ward (Charles Dexter Ward esete) című kisregényén alapult.


Frankie Hollywoodba megy
Miközben Holly – részben Warhol munkásságának hatására – egyre intenzívebben kezdett foglalkozni a képzőművészettel, sőt egy művészeti iskolába is felvételt nyert, új felállásban összeállt a Frankie Goes to Hollywood is. Johnson azt állította, hogy a The New Yorker magazin egyik Frank Sinatráról szóló cikkének címéből származik a nevük. A kiadók kezdetben nem sok lelkesedést mutattak a zenéjük iránt, de aztán mégis beindult a gépezet. A BBC 1 felvett velük négy dalt, a Channel 4 tévécsatorna pedig lehetővé tette, hogy videó készüljön a Relax című szerzeményükhöz. Ezek az anyagok felkeltették a zenészből producerré avanzsált Trevor Horn érdeklődését, és az FGTH leszerződött Horn újonnan alakult cégéhez, a ZTT Recordshoz. A kiváló szakember mindazonáltal csak Holly Johnson énekesi produkciójával volt elégedett, ezért a Relax zenei alapjait vendégzenészekkel vette fel. Az FGTH megbízott Horn szakértelmében, és a fogadtatás a producert igazolta. A Relax megjelenését kiterjedt, merész és kissé agresszív médiakampány kísérte, amely a toplista élére repítette a dalt. A szexuális tartalmú szöveg miatt viszont több lemezlovas és rádióállomás bojkottálta a felvételt, a homoszexuális utalásokkal tarkított klipet pedig sem a BBC, sem a Music Tv nem volt hajlandó játszani. A cenzúra bizonyos fokig növelte a dal és a botránybanda iránti érdeklődést, ellenben a nemzetközi piac meghódítása érdekében muszáj volt egy konzervatív klipet is forgatni, melyet elvileg bármelyik tévécsatorna lejátszhatott, ha a kétértelmű szöveg nem okozott problémát számára. 


A következő kislemez, a Two Tribes leszorította a slágerlista első helyéről a Relaxet, ámbár végül kevesebb fogyott belőle, mint az elődjéből. A klip ezúttal nem a (homo)szexuális utalások, hanem az erőszakos motívumok miatt ütközött cenzúrába: az amerikai elnök és a szovjet pártfőtitkár képzeletbeli összecsapását láthatjuk, melynek során Reagan beleharap Csernyenko fülébe. A harmadik kislemez, a The Power of Love is listavezetővé vált, és ezzel az FGTH megismételte a szintén liverpooli Gerry and the Pacemakers rekordját: első három kislemeze a brit toplista élére került. Debütáló albuma, a Welcome to the Pleasuredome címadó felvételét ugyancsak kimásolták kislemezre, és bár listavezetőként hirdették, valójában „csak” a második helyig jutott. Maga az album viszont vezette a slágerlistát, és külföldön is jól fogadták, akárcsak az addigi kislemezeket. Az igencsak pozitív fogadtatás ellenére közel másfél évig nem jelent meg újabb FGTH-lemez, és mire a második album, a Liverpool eljutott a közönséghez, az együttes iránti érdeklődés jelentősen visszaesett. Az első kislemez, a Rage Hard negyedik lett a brit slágerlistán, az NSZK-ban viszont egészen a csúcsig jutott. Ellenben a Warriors of the Wasteland és a Watching the Wildlife után már korántsem kapkodott úgy a lemezvásárló közönség, mint a korábbi kiadványokért. Ennek oka lehetett az is, hogy az FGTH imázsa némi generálozásra szorult volna, a ZTT Records azonban továbbra is az eredeti arculatot népszerűsítette. Még nagyobb problémának bizonyult, hogy Holly és a többiek között feszültségek támadtak. Johnson egyre látványosabban elkülönült a társaitól, ami egyre élesebb vitákhoz vezetett. Még az énekes menesztése is szóba került, ám 1987-ben maga Holly jelentette be, hogy kiválik a Frankie Goes to Hollywoodból.


Szabadságharc
Az FGTH feloszlását követően az MCA Records szerződést ajánlott Holly Johnsonnak szólólemez készítésére. A ZTT azonban túl sok pénzt fektetett a Liverpoolba, különösen a digitális felvételi rendszerbe, és úgy ítélte meg, hogy amíg ezek a befektetések nem térülnek meg, addig Johnson velük kötött szerződése van érvényben, ami a ZTT-hez köti az énekest. Mivel Holly ezt nem így gondolta, a lemezcég és leányvállalata, a Perfect Songs beperelte őt. A ZTT álláspontja szerint amíg az eredeti szerződésben vállalt kötelezettségeket az FGTH nem teljesíti, addig a távozó énekes a szólóanyagait is csak a ZTT-nek adhatja át. A pereskedés mindkét fél számára kínossá vált, az indiszkrét brit popsajtó ugyanis számos belső titkot kürtölt világgá. Két év után a bíróság Johnson javára döntött, és megállapította, hogy az eredeti szerződés kirívóan előnytelen volt az énekes számára: „Mr. Johnsont még hetvenéves korában is kötötte volna a szerződése”. Mondani sem kéne, hogy a ZTT Records fellebbezett, de a Fellebbviteli Bíróság 1989. július 26-án kelt ítélete szintén az énekesnek adott igazat. Johnson győzelme egyet jelentett azzal, hogy volt zenésztársai is kiszabadultak a ZTT-szerződés korlátjai közül. A peres ügy precedenst teremtett a nemzetközi könnyűzenei életben, mert korábban nem volt példa arra, hogy hasonló ügyekben ne a lemezcég javára döntöttek volna. Egyes médiavélemények szerint a bírósági ítélet alapjaiban rengette meg a zeneipart. Holly 2001-ben úgy nyilatkozott, hogy Trevor Horn és Jill Sinclair (a ZTT társtulajdonosa és Horn felesége) sosem bocsátották meg neki, hogy a bírósági ítéletek jóvoltából visszanyerte szabadságát. Hozzátette, hogy a legrosszabb dolog, amit az FGTH tett a karrierje során, hogy aláírta a ZTT-szerződést. Az előzmények után talán nem meglepő, hogy Holly nem vett részt azon a 2004-es jubileumi koncerten, melyet Trevor Horn negyedszázados szakmai pályafutása tiszteletére rendeztek a londoni Wembley stadionban, ámbár néhány volt zenésztársa fellépett az eseményen. 


Robbanás és pukkanás
A Fellebbviteli Bíróság ítéletét követően még 1989-ben megjelenhetett Holly első szólóalbuma, a Blast (Robbanás). A címet a XX. század elejének radikális avantgárd mozgalma, a vorticizmus rövid életű irodalmi magazinjának nevétől vette kölcsön. Az album sikere talán még őt magát is meglepte: 17 héten keresztül szerepelt a brit toplistán, ahol egészen a csúcsig jutott, és több mint 300 ezer eladott példányszámának köszönhetően platinalemezzé vált. A tíz felvétel mindegyike Johnson saját szerzeménye, kivétel az Atomic City, melynek Dan Hartman a társszerzője. A tíz dal közül négyet másoltak ki kislemezre, és az első kettő (Love Train, Americanos) bejutott a brit Top 5-be. A sort a Love Train indította, melynek gitárszólóját a Queen gitárosa, Brian May játszotta. A sikerben nagy szerepe volt a kétértelmű dalszövegnek és a bolondos klipnek, melyben az ismert kanadai komikus, John Candy is feltűnt. A következő kislemez, az Americanos elődjéhez hasonlóan a negyedik helyig jutott a brit toplistán, első volt viszont Ausztriában, második Franciaországban és Németországban, és minden nagyobb európai poppiacon bejutott a Top 10-be. A klip a bárgyú és értelmetlen amerikai televíziós játékshow-kat figurázta ki. A harmadik kislemez, az Atomic City valamelyest szerényebb sikert aratott, a Top 20-on belül maradt. A Heaven’s Here című ballada Írországban szerepelt a legjobban, de ott is csak a 22. hely jött össze. Mellesleg magának Johnsonnak állítólag a Heaven’s Here és a Love Will Come a kedvencei az albumról. A Blast húsz évvel később, 2009 novemberében újra megjelent, 2010 decemberében pedig egy speciális, két CD-s változat került forgalomba. Ehhez a remaszterizált eredeti anyagot ritkaságokkal és remixekkel egészítették ki. A kiadvány része egy DVD is, amely öt promóciós klipet tartalmaz.


Johnson még a Blast megjelenése előtt részt vett egy jótékony célú kislemez, a Ferry Cross the Mersey elkészítésében. A Gerry and the Pacemakers 1964-es slágerének feldolgozásában közreműködött még maga a szerző (Gerry Marsden), valamint Paul McCartney, a The Christians és a Stock Aitken Waterman szerző-producertrió. A kiadvány három hétig vezette a brit toplistát, bevételeit a hillsborough-i focikatasztrófában elhunytak hozzátartozóinak megsegítésére ajánlották fel. 1989. április 15-én a sheffieldi Hillsborough Stadionban tartották volna a Liverpool FC – Nottingham Forest FA-kupa elődöntőt. A szurkolók beengedése túlságosan lassan haladt, és nem sokkal a meccs kezdése előtt még mindig ezrek várakoztak türelmetlenül, hogy beengedjék őket. A rendőrség végül megnyitotta a kapukat a kint rekedtek előtt, akik épp abba a két szektorba nyomultak be, amely már amúgy is zsúfolásig telt. Az elöl állókat a mögöttük lévő tömeg nekinyomta a biztonsági rácsoknak. Aki nem tudott ezeken a rácsokon keresztül átmászni egy másik szektorba vagy le a játéktérre, azt halálra taposták. A tömegpánik miatt hat perccel a kezdés után lefújták a mérkőzést. 95-en (más források szerint: 96-an) vesztették életüket, és több száz volt a sebesültek száma. Könnyűzenei érdekesség, hogy a dalt már 1983-ban feldolgozta Holly együttese, a Frankie Goes to Hollywood a Relax egyik maxijának B oldalán, de rákerült debütáló albumukra is.


Az új évezredben már igazi kuriózumnak számít Johnson remixalbuma, a Hollelujah, amely még 1989-ben megjelent. A Blast négy nagy slágerének egy-egy remixe hallható rajta, valamint egy kislemezen addig ki nem adott dal, a Perfume új változata, továbbá a címadó Hollelujah, amely Georg Friedrich Händel (1685–1759) zenéjére épül. A kritikusok igencsak fanyalogtak, és az volt a véleményük, hogy csupán egy rókabőrről van szó, melyet sebtében lehúztak a remekül sikerült szólóalbumról. Kereskedelmi kudarcot jelentett az 1991-ben megjelent album, a Dreams That Money Can't Buy (Az álmokat nem lehet pénzért megvenni). A címet Hans Richter 1947-ben bemutatott szürrealista filmjétől vették kölcsön. A beharangozóként megjelent két kislemez (Across the Universe, Where Has Love Gone?) nem szerepelt túl jól az angol slágerlistán, mert a kiadó elhanyagolta a promóciót. Ez Holly és az MCA Records közötti kapcsolat megromlásához vezetett. Miután az énekes szembesült azzal, hogy a cég magára az albumra is csak szerény reklámköltséget irányzott elő, megvált az MCA-tól. Több hónapos jegelés után a Dreams That Money Can't Buy végül mégis megjelent, de éppúgy nem került fel a toplistára, ahogyan a harmadik kislemez (The People Want to Dance) sem. Johnson egyébként sokkal jobb döntésnek tartotta volna, ha személyes kedvence, a Penny Arcade jelent volna meg kislemezen, de az MCA nem osztotta a véleményét. Az idő egyébként az énekest igazolta: 2011-ben már pazar kiadásban hozták újra forgalomba a lemezt. Az első CD-n az eredeti album anyaga és a kislemezek B oldalai hallhatók remaszterizálva, a másodikon remixek és ritkaságok kaptak helyet. A kiadványhoz járt egy DVD is, rajta három promóciós klippel. 


Meleglista
Holly 1991 novemberében tudta meg, hogy HIV-fertőzött. A megdöbbentő hír miatt hosszabb időre visszavonult a nyilvánosság elől, ámbár a médiában időnként mégis hallani lehetett róla. Betegségét saját maga jelentette be a nyilvánosságnak egy interjúban, melyet a The Times készített vele 1993 áprilisában. Közel egy évvel később, 1994 márciusában került a könyvesboltokba önéletrajza, az A Bone in My Flute, amelyben saját szemszögéből írta meg az FGTH karriertörténetét is. A kötet bestsellerré vált. 1994-ben Legendary Children címmel egy újabb kislemezt adott ki. A dalszövegben híres homoszexuálisok nevét sorolja fel, köztük van ő maga és élettársa, Wolfgang Kuhle. A felvétel már megjelenése előtt kisebbfajta vihart kavart, mert az a pletyka terjedt el róla, hogy a szövegben Johnson olyan személyiségekről akarja lerántani a leplet, akik a nyilvánosság előtt titkolják másságukat. Holly természetesen tagadta, hogy ez lett volna a szándéka, mindazonáltal az ingyen reklám jól jött. Talán mondani sem kéne, hogy a dal óriási sikert aratott a melegek körében, valóságos meleghimnusszá vált: Holly az 1994-es londony Gay Pride-on is előadta a Relax és a The Power of Love mellett. A meleg fogadtatás ellenére a Legendary Children csak egyetlen országban, Izraelben (!) lett listavezető. Szemezgessünk egy kicsit az ominózus névsorból: minden bizonnyal lesz, akin meglepődünk, vagy esetleg azt se tudjuk, kicsoda! „Michelangelo, Leonardo da Vinci, William Shakespeare, Nyizsinszkij, Nagy Sándor, Csajkovszkij, Bernstein, Mahler, Liberace […] Andy Warhol, Johnny Ray, William Burroughs, Jean Genet, Isherwood, Wilde, Capote, Auden, Jean Cocteau, Joe Orton […] Mapplethorpe, Crisp, Keith Haring, Derek Jarman, Candy Darling, Hartman, Somerville […] Gyagilev, Nurejev, Michael Mouse, Little Richard, George O´Dowd, Divine, Cole Porter...” 


A zenei visszatérés
Az 1990-es években Johnson festőművészként is nevet szerzett magának, műveit többek között kiállították a Tate Liverpool és a Royal Academy of Arts (London) galériában. Dolgozott a Modern Painters és a Carlos magazin számára is. A könnyűzene világába való visszatérését a Hallelujah! című 1998-as kislemez harangozta be, amely két különböző verzióban jelent meg. Az első alcíme: The First Cut Is the Deepest, a másodiké: The Second Cut is the Neatest. A szerző természetesen ismét Holly Johnson, társ-zeneszerzője: Nick Bagnall. 1999-ben Soulstream címmel jött ki a várva várt új album, melyet Holly saját otthoni stúdiójában vett fel, és a Pleasuredome nevű saját cégén keresztül forgalmazott. A cím ismét kultúrtörténeti utalás, ezúttal egy Florence Margaret Smith (ismertebb nevén: Stevie Smith) költő- és írónőről szóló 1978-as filmre. A másodikként kiadott kislemez, a Disco Heaven vendégelőadója Boy George. A dal szép sikert aratott a diszkókban, de a slágerlistára nem került fel. Az album tracklistáján megtalálható a Legendary Children új verziója és a jól ismert örökzöld, az In the House of the Rising Sun feldolgozása is. A toplistára azonban csak az FGTH klasszikusának 1999-es verziója, a The Power of Love került fel, de az se jutott feljebb az 56. helynél. 2011-ben a Soulstream is exkluzív kiadásban jelent meg újból: a 2 CD az eredeti zeneanyag remaszterizált változata mellett ritkaságokat és remixeket tartalmaz. 


2009 augusztusában Johnson bemutatta a Beatlesről szóló egyórás show-ját In the Beginning címmel, és közreműködött az FGTH örökzöldje, a Relax aktuális változatának klipjében is mint DJ. Ugyanabban az évben egy interjúban bejelentette, hogy egy új albumon dolgozik. 2010-ben az Americanos című szólóslágerével a német tévében lépett fel, a francia televízióban pedig a Relaxet adta elő. 2011-ben Bécsben, a Life Ball megnyitóján hallhatta őt a közönség, a The Power of Love-ot énekelte. 2011 februárjában Jools Hollanddal és annak együttesével újra feldolgozta a The House of the Rising Sunt, melyet tizenkét évvel korábbi saját albumán már elénekelt. 2011 augusztusában a Rewind Festivalon lépett a publikum elé: az FGTH nagy slágereiből készített egyvelege mellett előadta saját örökzöldjeit (Americanos, Love Train, Heaven’s Here) is. 2014 májusában kezdte meg első angliai szólóturnéját, amely Dancing with No Fear címmel futott. A hét koncert Holly új albuma, a Europa közelgő megjelenését reklámozta. A 2014. szeptember 29-én megjelent CD kétféle változatban is beszerezhető: a Deluxe Edition az eredeti 11 felvétel mellett még két bónuszt [Europa (Original Mix), So Much It Hurts (Piano Mix)] tartalmaz. Az iTunes által beszerezhető verzión a két bónusz: a Europa (Club Ralph Mix) és a Glorious (Demo Version). Eddig két kislemez került forgalomba a Europáról: a Follow Your Heart és az In and Out of Love. A korlátozott példányszámban forgalomba hozott remix CD-n e két dal négy-négy remixe kapott helyet. A Europa 2014 októberében feljutott a brit slágerlistára, ahol jelen sorok írásakor a 63. helyen áll.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1979: Yankee Rose / Treasure Island / Desperate Dan (Holly néven)
* 1980: Hobo Joe (The Windblow) / Stars of the Bars (Holly néven)
* 1989: Love Train / Murder in Paradise
* 1989: Love Train (Americana Big Beat Version) / Love Train (Iron-Horse Instrumental) / Love Train (Americana 12" Version) / Love Train (Bonus Big Beat Radio Version) / Love Train (Americana Pop Version)
* 1989: Love Train (Ride The 'A' Train) / Love Train (Stoke It Up) (7" Mix) / Murder in Paradise
* 1989: Love Train (Americana Big Beat Mix) / Amercianos (PWL U.S. Mix) (promóciós lemez)
* 1989: Americanos (Liberty Mix) / Americanos (Radio 7" Mix) / Americanos (Mambo Dub Mix)
* 1989: Americanos / Americanos (Mambo Dub Mix)
* 1989: Americanos (Extended Version) / Americanos (P. W. L. Extended Version)
* 1989: Americanos (Megamix) / Americanos (Megamix Dub)
* 1989: Americanos (House Piano Remix) / Americanos (Bonus Piano And Effects)
* 1989: Heaven's Here (Mount Olympus Mix) / Hollelujah / Heaven's Here
* 1989: Heaven's Here / Hollelujah
* 1989: Atomic City / Beat the System
* 1989: Atomic City (Extended Version) / Beat the System
* 1989: Atomic City / Beat the System / Atomic City (Extended Version)
* 1989: Atomic City (The Bona Biodegradable Mix) / Beat the System / Atomic City (Environmental Instrumental)
* 1989: Ferry 'Cross the Mersey / Abide With Me (Gerry Marsden & The Christians & Holly Johnson & Paul McCartney / The Liverpool Metropolitan Cathedral Choir)
* 1990: Where Has Love Gone? / Perfume (Aromatherapy Mix) / Where Has Love Gone? (The Search for Love Mix)
* 1990: Where Has Love Gone? (The Search For Love Mix) / Perfume (Aromatherapy Mix)
* 1990: Where Has Love Gone? (G. T. O. Mix) / Where Has Love Gone? (Dreaming Mix)
* 1990: Americanos / Natural / Americanos (P. W. L. Extended Version)
* 1991: The People Want to Dance (Raving Harder! Mix) / The People Want to Dance (Apollo 440 Mix) / Love Train (Americanos Big Beat Version)
* 1991: The People Want to Dance (Rave Hard Mix) / The People Want to Dance (Apollo 440 Mix)
* 1991: The People Want to Dance (Rave Hard! Mix) / Love Train (Americanos Big Beat Version) / The People Want to Dance (Raving Harder! Mix)
* 1991: Across the Universe (Space-A-Go-Go Mix) / Across the Universe / Funky Paradise
* 1991: Across the Universe (Space-A-Go-Go-Mix) / Across the Universe (Space-A-Go-Go Instrumental Mix) (promóciós lemez)
* 1989: Across the Universe / Funky Paradise
* 1994: Legendary Children (The Loop's Radio Cut) / Legendary Children (The Loop's Classic Extended Mix) / Legendary Children (The Hall of Trance Mix) / Legendary Children (Rick's Queer Piano Version) / Legendary Children (Percapella)
* 1994: Legendary Children (The Loop's Radio Cut) / Legendary Children (The Loop's Classic Extended Mix) / Legendary Children (The Hall of Trance Mix) / Legendary Children (Percapella)
* 1994: Legendary Children (Dances With Handbags) / Legendary Children (Saturday Night in Heaven Mix) / Legendary Children (The Loop's Classic Extended Mix) / Legendary Children (The Hall of Trance Mix) / Legendary Children (Rick's Queer Piano Version)
* 1994: Legendary Children (Saturday Night in Heaven Mix) / Legendary Children (Dances With Handbags) / Legendary Children (London 12" Dub) / Legendary Children (Rick's Queer Piano Version) / Legendary Children (Radio Mix)
* 1994: Legendary Children (Radio Mix) / Legendary Children (Dances With Handbags) / Legendary Children (Saturday Night in Heaven Mix) / Legendary Children (London 12" Dub) / Legendary Children (The Loop's Radio Cut) / Legendary Children (The Loop's Classic Extended Mix) / Legendary Children (The Hall of Trance Mix) / Legendary Children (Rick's Queer Piano Version) / Legendary Children (Percappella)
* 1994: Love & Hate (Edit) / Love & Hate (Love Mix) / Love & Hate (Hate Mix) / Love & Hate (NYC Personal Mix) / Love & Hate (Extended Mix) (Ryuichi Sakamoto featuring Holly Johnson)
* 1994: Love & Hate (Love Mix) / Love & Hate (Hate Mix) / Love & Hate (Extended Mix) / Love & Hate (NYC Personal Mix) (Ryuichi Sakamoto featuring Holly Johnson) (promóciós lemez)
* 1994: Love And Hate (Hate Mix) / Love And Hate (Message Mix-Single Edit) / Love And Hate (Love Mix) / Love And Hate (NYC Personal Mix) (promóciós lemez)
* 1998: The First Cut Is the Deepest: Hallelujah! (Soundscapers, Jazzed Up Club Mix) / Hallelujah! (Eric Kupper, 12" Pump Mix) / Hallelujah! (Eric Kupper, 12" Pump Mix Dub)
* 1999: The Power of Love (Radio Mix) / In the House of the Rising Sun (12" Definitive Mix) / In the House of the Rising Sun (Doogs House Mix)
* 1999: The Power of Love (Radio Mix) / The Power of Love (Millennium Mix) / In the House of the Rising Sun (12" Definitive Mix) / In the House of the Rising Sun (Doogs House Mix) / In the House of the Rising Sun (DNA Instrumental Mix)
* 1999: The Power of Love (Millennium Mix) / In the House of the Rising Sun (DNA Instrumental Mix) / All U Need Is Love (Demo Version)
* 1999: Disco Heaven (Wayne G's Heaven Mix) / Disco Heaven (Sicario Club Mix) / Disco Heaven (Frankie Says... Edit) / Disco Heaven (7" Version)
* 1999: Disco Heaven (Sicario Club Mix Radio Edit) / Disco Heaven (Daz & Andy's Heavenly Remix) / Disco Heaven (Sicario Club Mix)
* 2014: Follow Your Heart (Frankie Knuckles And Eric Kupper Director's Cut Signature Mix) / Follow Your Heart (Extended Mix)
* 2014: Follow Your Heart (Radio Edit) / Follow Your Heart (Frankie Knuckles And Eric Kupper Director's Cut Signature Mix Radio Edit) / Follow Your Heart (Extended Mix) / Follow Your Heart (Frankie Knuckles And Eric Kupper Director's Cut Signature Mix) / Follow Your Heart (Hard Ton Remix) / Follow Your Heart (Frankie Knuckles And Eric Kupper Director's Cut Signature Mix Instrumental)
* 2014: Follow Your Heart (Radio Edit) (promóciós lemez)


Albumok
* 1989: Blast
* 1989: Hollelujah (The Remix Album) 
‎* 1991: Dreams That Money Can't Buy
* 1999: Soulstream
* 2014: Europa

VHS
* 1989: Blast – The Video

VIDEÓK





Ferry Cross the Mersey (Gerry Marsden & The Christians & Holly Johnson & Paul McCartney / The Liverpool Metropolitan Cathedral Choir)




Love & Hate (Ryuichi Sakamoto featuring Holly Johnson)




2014. október 11., szombat

FRANKIE GOES TO HOLLYWOOD

A liverpooli Frankie Goes to Hollywood (FGTH) az 1970-es évek végén alakult. Neve állítólag egy Frank Sinatráról szóló újsághírből származik. Az együttest 1983-ban Trevor Horn szerződtette újonnan alakult lemezcégéhez, a ZTT Recordshoz. Az első kislemez, a Relax a provokatív médiakampánynak köszönhetően óriási sikert aratott. Kevésbé köztudott, hogy Horn csak az énekes, Holly Johnson produkciójával volt elégedett, ezért a zenei alapokat inkább vendégzenészekkel vette fel. Mindez azonban nem volt gátja a további sikereknek: a Two Tribes, a The Power of Love és a Welcome to the Pleasuredome szintén szép helyezéseket értek el a hazai és a külföldi toplistákon. A debütáló album, a Welcome to the Pleasuredome vezette a brit albumlistát. Ezt követően különböző okok miatt közel másfél évig nem jelent meg újabb FGTH-kiadvány. Mire a második album, a Liverpool végre forgalomba került, az együttes iránti tömegérdeklődés észrevehetően visszaesett. Holly Johnson és a többiek között feszültségek támadtak, és az énekes 1987-ben bejelentette kiválását. Két évig tartó pereskedést követően sikerült megszabadulnia előnytelen szerződésétől, és szólókarriert kezdett. Az FGTH nagy slágerei időről időre újra felbukkantak a toplistákon (például 1993-ban és 2000-ben), ami máig életben tartja az együttes nevét. Mindazonáltal Holly Johnson nem járult hozzá ahhoz, hogy volt társai ezen a néven zenéljenek tovább, ezért a 2004-ben újjászerveződött csapat három évvel később felvette a Forbidden Hollywood nevet. 


TAGOK
Az eredeti felállás
* Mark O’Toole [Mark William James O’Toole] (Egyesült Királyság, Liverpool, 1964. január 6.) – basszusgitár (1980–1987, 2004–2007) 
* Jed O’Toole – gitár (1980–1982, 1984, 1987, 2004)
* Peter Gill (Liverpool, 1964. március 8.) – dobok (1980–1987, 2004–2007)
* Holly Johnson [William Johnson] (Liverpool, 1960. február 9.) – ének (1980–1987) 
* Frankie Vacarrello – gitár (1980–1982, 2004–2007) 
* Sonia Mazumder – háttérvokál (1980)
* Paul Rutherford (Liverpool, 1959. december 8.) – billentyűs hangszerek, háttérvokál, tánc (1980–1987, 2004–2007)

Később csatlakoztak 
* Brian Nash [Brian Philip Nash] (Liverpool, 1963. május 20.) – gitár (1982–1987) 
* Ryan Molloy (Egyesült Királyság, North Shields, 1976. november 21.) – ének (2004–2007)

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A Frankie Goes to Hollywood az 1970-es évek végén alakult Liverpoolban. Szinte mindegyik tagja rendelkezett már némi zenei múlttal. Holly Johnson a Big in Japan együttesben basszusgitározott, Peter Gill (dob), Jed O’Toole (gitár) és Brian Nash (gitár) pedig a Sons of Egypt zenekarban játszott. Johnson kis időre szintén beszállt a Sons of Egyptbe, amely néhány koncertet adott kisebb liverpooli szórakozóhelyeken, majd feloszlott. A srácok közti barátság azonban megmaradt, és hamarosan egy újabb formáció született, melynek magvát Johnson, Gill és Mark O’ Toole basszusgitáros – Jed fivére és Brian Nash unokatestvére – alkotta. Rövidesen csatlakozott hozzájuk Jed O’Toole is, illetve Sonia Mazumder énekesnő. Az új együttes felvette a Frankie Goes to Hollywood (Frankie Amerikába megy) nevet. Johnson azt állította, hogy a név a The New Yorker magazin egyik régebbi számából származik: a lap egyszer Frank Sinatráról közölt hírt, és a filmszínészként is jól ismert énekesről szóló cikknek ez volt a címe. Kekec újságírók utánajártak a dolognak, és diadalittasan kürtölték világgá, hogy a Johnson által megnevezett lap ominózus oldalán szó sem volt Sinatráról. Ettől persze még teljesen hihető a névválasztás története, és valószínű, hogy csupán Johnson memóriájával volt probléma. 


A Frankie Goes to Hollywood a liverpooli The Warehouse-ban lépett először a közönség elé. A műsort látta Paul Rutherford is, egy helyi punkzenekar, a The Spitfire Boys tagja. Annyira lenyűgözte őt Holly produkciója, hogy a tettek mezejére lépett, és állítólag még aznap este belépett az FGTH-ba, a sebtében kipenderített Mazumder helyére. Mivel így egy kizárólag férfiakból álló zenekar született, kézenfekvőnek tűnt az ötlet, hogy a nőkből álló The Leatherpets duóval lépjenek fel. A srácoknak sikerült támogatókat találniuk demók, sőt promovideók készítésére is, anyagaikat azonban az Arista és a Phonogram egyaránt elutasította. Mindazonáltal 1982 októberében a BBC 1-nél rögzítették négy dalukat: Krisco Kisses, Two Tribes, Disneyland, The World is My Oyster. Nagyjából ekkoriban Jed O’Toole úgy döntött, hogy kilép az együttesből. Helyére a régi barát és családtag, Brian Nash érkezett. A média szakemberei felismerték, hogy az FGTH a közeljövő egyik sztárja lehet, ezért a Channel 4 tévécsatorna lehetőséget adott arra, hogy videót forgassanak a Relax című szerzeményükhöz. Miután a videót bemutatták, a BBC 1 újra lejátszotta műsoraiban a korábban rögzített négy FGTH-dalt, sőt három újabbat is felvett: Welcome to the Pleasuredome, The Only Star in Heaven, Relax. A BBC-felvételek és a Channel 4-videó hatására Trevor Horn producer 1983 májusában szerződtette az együttest új lemezcégéhez, a ZTT Recordshoz.


Lazíts!
A ZTT 1983. október 24-én dobta piacra az FGTH első kislemezét Relax (Lazíts!) címmel. Állítólag a végső változatban Trevor Horn elképzelései érvényesültek, mert a zenészek annyira elismerték a szakértelmét, hogy ellenkezés nélkül elfogadták a javaslatait. Pedig a maximalista Horn az énekest leszámítva senkivel sem volt megelégedve, így a zenei alapokat végül vendégzenészek játszották fel: Ian Dury kísérőegyüttese, a Blockheads, továbbá Norman Watt-Roy, Andy Richards és az Art of Noise-ból érkezett JJ Jeczalik. Hogy az FGTH zenészei se maradjanak ki a munkából, ők produkálták az egyik hangmintát azzal, hogy közösen beleugrottak egy medencébe. Horn mindenesetre azt állította, hogy az eredeti zenészek mellőzése ellenére is az FGTH által sugallt életérzést közvetíti a felvétel, amelynek összköltsége 70 ezer fontra rúgott. Eleinte úgy tűnt, a derék producer az ablakon dobta ki ezt a pénzt, mert a Relax nem hozta lázba a közönséget. Aztán a provokatív médiakampánynak köszönhetően a dal emelkedni kezdett a brit toplistán, és 1984. január 24-én átvette a vezetést. A kislemez csak az Egyesült Királyságban kétmillió példányban kelt el, és ezzel bekerült minden idők tíz legkelendőbb brit kislemeze közé (a hetedik helyre). De térjünk vissza a médiakampányra, amelyet a homoszexualitásra hegyeztek ki! Az egyik újsághirdetés Paul Rutherfordot és Holly Johnsont ábrázolta. Paul matrózsapkát és bőrmellényt viselt, a kopaszra borotvált Holly pedig gumikesztyűt. Az aláírás ez volt: „All the Nice Boys Love the Sea Men” (Minden szépfiú szereti a tengerészeket). A meleg szubkultúrában kevésbé járatosak is tudják, hogy a meleg szexfantáziák egyik legnépszerűbb alakjai a tengerészek, a gumikesztyű pedig egyértelmű utalás az ökölszexre.


A médiareklám keretében egyébként a csapat beszólt divatos riválisának is: „Jön a Frankie Goes to Hollywood… A Duran Duran lenyalhatja a szart a cipőjükről.” Nem mindenkinek tetszett azonban ez az agresszív és (homo)szexuális töltetű médiakampány, és egyes lemezlovasok kerek perec megtagadták, hogy a Relaxot játsszák a műsoraikban. A bojkottálókhoz csatlakozott a BBC is, de mondani sem kéne, hogy a cenzúra csak növelte az érdeklődést az FGTH és a Relax iránt. Természetesen hamarosan a videoklip is tiltólistára került. A Bernard Rose által rendezett eredeti klipet nemcsak a BBC, hanem az MTV sem volt hajlandó játszani. A felvétel világméretű népszerűsítésében ez már olyan súlyos hátrányt jelentett volna, amelyet muszáj volt egy konzervatívabb vizuális ízlést tükröző klippel ellensúlyozni: Godley and Creme (Kevin Godley és Lol Creme) rendezte ezt a verziót. A Rose-féle eredeti klip egyébként szintén a homoszexuális utalások miatt kavart botrányt: a helyszín egy szado-mazo melegklub, ahol a vendégként érkezett Hollynak egy tigrissel kell megküzdenie. A békés simogatássá szelídülő viadalt az egyik páholyból egyre növekvő (szexuális) izgalommal figyeli egy római császárnak öltözött kövér férfi, aki a küzdelem tetőfokán felugrik a helyéről, ledobja tógáját, és miközben teste ritmikusan rángatózik, ágyéka magasságából – nyilvánvaló utalásként az ejakulációra – nagy sugárban folyadék (pezsgő?) spriccel előre, egyenesen az alant fetrengő énekesre. Később Holly meglovagolja a bőrruhás Rutherfordot, meglehetősen egyértelmű célzásként az anális szexre.


A botránydalra felfigyelt Új-Hollywood kitűnő rendezője, Brian De Palma is, aki épp akkoriban forgatta az Alibi test (1984) című krimijét, amely a Melanie Griffith által játszott figura révén a pornóvilág felé is kikacsint. A történet főszereplője egy rossz passzban lévő színész (Gregg Henry), aki jómódú új barátja házába költözik egy időre, amíg az külföldre utazik. Az unatkozó férfi távcsövön meglesi a közelben lakó szexis hölgy otthoni vetkőzőszámát, melyet a kukkolóról mit sem sejtő gyönyörű nő minden este bemutat. Egyik este azonban a férfi a távcsövön át szemtanúja lesz a nő brutális meggyilkolásának. Az ügy kulcsfigurája a vagány pornószínésznő, akivel hősünk még egy filmet is forgat egy klubban, ahol éppen a Relax szól – természetesen élőben, az eredeti előadókkal. A film jeleneteinek felhasználásával egyébként a Relaxhoz még egy klip is készült, amely a Rose-féle eredeti videoklip egyfajta remake-jeként is értelmezhető. A teljesen egyértelmű szexuális utalások miatt fölöttébb furcsa, hogy maguk a zenészek sokáig tagadták, hogy a Relax szövege szexuális színezetű lenne, noha a médiareklám és a klipek ezt az értelmezést erősítették meg. Valószínű azonban, hogy csupán a BBC és az MTV bojkottjának szerettek volna véget vetni a cáfolattal. Nem tudni, hogy hittek-e nekik, vagy sem, mindenesetre a Relaxszal szembeni tilalmakat idővel feloldották, ámbár a Rose-féle klip sokáig nemkívánatosnak minősült az MTV műsoraiban, és inkább egy koncertverziót játszottak, amelyet David Mallet kifejezetten a zenetévé számára rendezett.


Két törzs
A Relax még javában a toplistákon tanyázott, amikor 1984. május 28-án megjelent a következő FGTH-kislemez, a Two Tribes (Két törzs). Elvileg az elődjénél is nagyobb sikert aratott, hiszen kilenc hétig vezette a brit slágerlistát, amelynek éléről épp a Relaxet nyomta le. (Ámbár a Two Tribes kedvező fogadtatása nyomán a Relax csökkenő eladási példányszámai váratlanul ismét megugrottak.) Kereskedelmileg azonban nem aratott akkora sikert, hiszen „csak” 1 580 000 darab fogyott a kislemezből. A cím állítólag a népszerű futurisztikus akciófilm, a Mad Max 2 (1981) egyik mondatából származik, amely az angol Wikipédia szerint így hangzik: „…when two great warrior tribes go to war” (…amikor két nagy harcos törzs háborúba megy). Ezt a mondatot a dal elején Holly Johnson is idézi. Az IMDB szerint viszont a filmben valójában ez hangzik el: „For reasons long forgotten, two mighty warrior tribes went to war and touched off a blaze which engulfed them all.” (Rég elfeledett okokból két hatalmas törzs harcba indult, és fellobbantottak egy lángot, amely mindkettőjüket elnyelte.) A kislemez a nyolcvanas évek hidegháborús hangulatának tetőfokán jelent meg, amikor sokan világméretű nukleáris háború kitörésétől rettegtek. 


Holly Johnson szerint a címbéli két törzs vonatkozhat bármilyen, egymással hadban álló felekre, például a cowboyokra és az indiánokra, sőt akár a Star Trek-sorozatból ismert Kirk kapitányra és a klingonokra is, ám teljesen egyértelmű, hogy igazából az Egyesült Államokról és a Szovjetunióról van szó. Ezt az értelmezést erősítette meg a Godley and Creme által rendezett hivatalos klip, amelyben az amerikai elnök (Ronald Reagan) és a szovjet pártfőtitkár (Konsztantyin Csernyenko) szó szerint összecsapnak egymással. Az egyik jelenetben Reagan beleharap Csernyenko fülébe. Részben ennek, részben más erőszakos motívumoknak köszönhetően az MTV csak egy átszerkesztett változatot volt hajlandó műsorára tűzni. Az ún. Hibakusha Mixhez is készült egy klip, amely rövid részletet tartalmaz Richard Nixon 1960-as elnökválasztási kampánybeszédéből, valamint Lord Beaverbrook, Jasszer Arafat és John Fitzgerald Kennedy hivatalos beszédeiből is. Később a zenekar videoklipjeit tartalmazó válogatásokon egy harmadik verzió jelent meg, amely a két klip kombinációjának tekinthető. 


A szerelem hatalma és a gyönyör háza
Az FGTH harmadik kislemeze, a The Power of Love 1984. november 19-én került a boltokba. Elődjeihez hasonlóan vezette a brit toplistát, és ily módon a Frankie Goes to Hollywood lett a második olyan brit együttes, melynek első három kislemeze listavezető volt Angliában. (Ez először a szintén liverpooli Gerry and the Pacemakersszel esett meg 1963-ban.) Ebben talán szerepet játszott a pimasz reklámkampány is, amely a megjelenés pillanatától listavezetőként reklámozta a kiadványt, holott csak később lett az, de csak az Egyesült Királyságban és csak egy hétig. A The Power of Love mindazonáltal a nagyobb zenepiacokon sem szerepelt rosszul. Második volt Írországban, Svájcban és Új-Zélandon, negyedik az NSZK-ban, hatodik Olaszországban, hetedik Kanadában, nyolcadik Ausztriában, tizedik Hollandiában, tizennegyedik Svédországban és huszadik Franciaországban. Az eladott példányszámok alapján az Egyesült Királyságban és Olaszországban vált aranylemezzé. Paul Rutherford kivételével mindegyik zenész részt vett a dal megírásában. Egy bibliai motívumokat sem nélkülöző balladáról van szó, ezért a lemezborítón Tiziano egyik vallási témájú festménye, a Mária mennybemenetele (1516–1518) részletei láthatók. Bár a Godley and Creme által forgatott klipet nem tiltották be, mégis támadt körülötte némi műbalhé. 


Az FGTH debütáló albumának címadó szerzeménye szintén kislemezre került: a Welcome to the Pleasuredome (Üdvözlünk a gyönyör házában!) borítóján szintén ott díszelgett a megjelenés pillanatától, hogy listavezető, de ez a marketingtrükk most nem jött be, mert csak a második helyig jutott a toplistán. A dalszöveget Samuel Taylor Coleridge (1772–1834) egyik verse, az 1797-es Kubla Kán ihlette: „Kéjpalotát emelt a kán / Egy xanadui hegy fokán / Hol a szent folyó, a nagy Alph / A naptalan tengerbe tart / Vak barlangokon át”. A botrány újfent kitört, még ha nem is csaptak oly magasra a hullámok, mint a Relax esetében. Többen azt kifogásolták, hogy a Welcome to the Pleasuredome a kicsapongásokat dicsőíti, holott a dal – és ezúttal még a Bernard Rose által rendezett klip is – inkább ennek a létformának a veszélyeire figyelmeztet. A maxiverziókon hallható szöveges bevezetők Friedrich Nietzsche A tragédia születése című művének 1967-es, Walter Kaufmann-féle fordításából származnak. A Welcome to the Pleasuredome volt az első FGTH-kislemez, amely a bakelittel párhuzamosan nem jelent meg azonnal CD-n is. Bár a második hely egyáltalán nem mondható rossz helyezésnek, mindazonáltal ezt követően 17 hónapig semmilyen új kiadvány nem jelent meg az együttes nevével. Kár volt ilyen hosszú időt kihagyni, mert mire az FGTH újra hallatott magáról, már a Welcome to the Pleasuredome kislemez slágerlistás eredményeit sem tudta produkálni. 


A második album
A Frankie Goes to Hollywood fellépett az 1986-os montreux-i rockfesztiválon, amelyet a brit televízió is közvetített. Itt hangzott el először a Rage Hard és a Warriors of the Wasteland, melyek később más formában jelentek meg lemezen. Elsőként a Rage Hard került forgalomba 1986 augusztusában. A dal címét Dylan Thomas (1914–1953) Ne ballagj csöndben amaz éjszakába (Do not go gentle into that good night) című költeményének szövege ihlette. Ez volt az FGTH egyetlen olyan CD-kislemeze, amely a brit toplistán csak a negyedik helyig jutott, az NSZK-ban viszont listavezető lett. Nem lehetett azonban nem észrevenni a lemez promóciója és a zenekar aktuális imázsa közti különbséget: a ZTT Records továbbra is kiemelten népszerűsítette az FGTH-t az eredeti arculatnak megfelelően, az együttes mégis inkább két évvel korábbi önmaga paródiájaként hatott. 1986 októberében kiadott második albuma, a Liverpool többnyire kedvezőtlen kritikákat kapott, és kereskedelmi szempontból sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Érdekessége, hogy az LP, a CD és a kazetta eltérő borítókkal jelent meg. A másodikként kimásolt kislemez, a Warriors of the Wasteland Holly Johnson szerint három forrásból táplálkozott: T. S. Eliot (1888–1965) verse, az Átokföldje (1922), Walter Hill kultfilmje, a Harcosok (1979) és George Miller futurisztikus akciófilmje, a Two Tribes kapcsán már említett Mad Max 2 (1981). Noha a dal három különböző maxilemezen is megjelent, épphogy befért a brit Top 20-ba: a 19. helyig jutott. Az 1987 februárjában piacra dobott Watching the Wildlife még ennyit sem ért el: a 28. helyen állt meg a slágerlistán. 


Feszültségek és pereskedés
A Liverpool szakmai és kereskedelmi kudarca nem magyarázható kizárólag és elsődlegesen magával a zenével, sokkal inkább a zenészek viselkedésével. Holly Johnson és a többiek között igen feszültté vált a viszony, ami ahhoz vezetett, hogy az FGTH fellépései megritkultak. Mindez egy cseppet sem segítette elő az album népszerűsítését, ráadásul a színfalakon kívül Johnson látványosan elkülönült a társaitól. Emiatt 1987 januárjában a Wembley Stadionban tartott fellépés kulisszái mögött heves szóváltásra került sor Holly és Mark O’Toole között, ami az egyébként sem rózsás helyzetet még tovább rontotta. A dolgok odáig fajultak, hogy komolyan szóba került az énekes menesztése, ám a helyére kiszemelt Pete Wylie nem kívánt csatlakozni a bandához. Az elmérgesedő szituációnak Johnson vetett véget, miután a turné befejezését követően bejelentette, hogy önként távozik a zenekarból. Nem tagadta, hogy a zenésztársaitól való elhidegülés miatt döntött így, ámbár szerinte nem emberi, hanem szakmai véleménykülönbségek vezettek idáig.


Az FGTH feloszlását követően az MCA Records szerződést ajánlott Holly Johnsonnak szólólemez készítésére. A ZTT azonban túl sok pénzt fektetett a Liverpoolba, különösen a digitális felvételi rendszerbe, és úgy ítélte meg, hogy amíg ezek a befektetések nem térülnek meg, addig Johnson velük kötött szerződése van érvényben, ami a ZTT-hez köti az énekest. Mivel Holly ezt nem így gondolta, a lemezcég beperelte őt. A ZTT álláspontja szerint amíg az eredeti szerződésben vállalt kötelezettségeket az FGTH nem teljesíti, addig a távozó énekes a szólóanyagait is csak a ZTT-nek adhatja át. A pereskedés mindkét fél számára kínossá vált, az indiszkrét brit popsajtó ugyanis számos belső üzleti titkot kürtölt világgá. Két év után a bíróság Johnson javára döntött, és megállapította, hogy az eredeti szerződés kirívóan előnytelen volt az énekes számára. Johnson győzelme egyet jelentett azzal, hogy volt zenésztársai is kiszabadultak a ZTT-szerződés korlátozásai közül. A peres ügy precedenst teremtett a nemzetközi könnyűzenei életben, mert korábban nem igazán volt példa arra, hogy a hasonló ügyekben nem a lemezcég javára döntöttek.


Külön utakon
A pernyertes Johnson aláírta szerződését az MCA-val, és 1989-ben megjelent szólóalbuma, a Blast. Több mint 300 ezer példány fogyott el belőle, platinalemez lett, és vezette a brit albumlistát. Négy nagy sláger született róla: Love Train, Americanos, Atomic City, Heaven’s Here. Ezt egy remixalbum követte, majd a második CD, a Dreams That Money Can't Buy. Ezt követően viszont megromlott a kapcsolata új kiadójával. 1993-ban bejelentette, hogy HIV-fertőzött, és visszavonult a popvilágból. Előtte azonban kiadta az A Bone in My Flute című önéletrajzát, melyben saját szemszögéből írta meg a Frankie Goes to Hollywood történetét. Annak ellenére sikerült befutnia festőművészként is, hogy ezekben az években kerülte a nyilvánosságot. 1999-ben visszatért a popvilágba, Soulstream címmel adott ki egy újabb albumot, melyen megtalálható az FGTH egyik klasszikusa, a The Power of Love új változata is. Csak tizenöt év múlva, 2014-ben jött a következő album, a Europa. Az FGTH másik nyíltan meleg tagja, Paul Rutherford néhány kislemez és egy szólóalbum után visszavonult, és új-zélandi partnerével a Waiheke-szigeten telepedett le. 


A másik három zenész együtt maradt, és megpróbálták egy új énekessel feltámasztani a Frankie Goes to Hollywoodot. Egyik jelöltjük Dee Harris volt a Fashionből, majd Grant Boult (Jeckyl Ice) a The Premise-ből. Őt különösen jól ismerték, hiszen az FGTH angliai és európai koncertjein általában a The Premise volt az előzenekar. Boult csatlakozását követően a zenészek felvették a Boss Dog nevet. A Virgin Records hajlandó lett volna szerződtetni őket, egyetlen feltétellel: ha a Frankie Goes to Hollywood nevet használják. Holly Johnson azonban kifogást emelt a névhasználat ellen, és nem sikerült megállapodni vele. A Boss Dog szétesett, a tagok külön utakon folytatták tovább. Grant Boult és Brian Nash befejezte a többiekkel megkezdett album, az Enter the Bigger Reality készítését, ami 1992-ben került a boltokba Low néven. A kiadást a Swanyard Records vállalta. A lemez nem lett különösebben sikeres, ezért a Low megszűnt, de a két zenész munkakapcsolata megmaradt. Brian Nash 1999-ben és 2003-ban Nasher néven szólóalbumokat adott ki, melyek elkészítésében Boult is közreműködött. Peter Gill eleinte a zeneipar kulisszái mögött dolgozott tovább, majd beszállt a Lovestation együttesbe. Mark O’Toole Floridába ment, ahol megnősült és fia született. Néha zenél is nemzetközi viszonylatban nem különösebben ismert előadókkal. 


Újjáalakulás és visszatérés
A Frankie Goes to Hollywood neve 1993-ban újra feltűnt a brit Top 10-ben a Relax és a The Power of Love új kiadásainak köszönhetően. Ugyanebben az évben a Welcome to the Pleasuredome című dal is új változatban került forgalomba. 2000-ben újabb remixek jelentek meg, melyek közül a Two Tribes és a The Power of Love került be a brit Top 20-ba. A The Power of Love remixei már egyértelműen a táncklubok igényeire szabva készültek, noha eredetileg egy balladáról van szó. Ugyanebben az évben digitálisan remaszterizálva újra kiadták CD-n az FGTH debütáló albumát: a Welcome to the Pleasuredome két bonus trackje korábban csak kislemezen jelent meg (One September Monday, One February Friday). 2002-ben a brit popsajtóban közzétették minden idők legkelendőbb hazai kislemezeinek toplistáját: a Relax a hetedik, a Two Tribes a huszonkettedik helyet foglalta el. A VH1 zenecsatorna Bands Reunited című műsorának egyik 2003-as adásában a Frankie Goes to Hollywood egykori tagjai voltak a vendégek: Johnson, Rutherford, Gill, Nash és Mark O'Toole. A meghívás célja az volt, hogy a zenészek valamiféle közös fellépést rögtönözzenek, ám ezzel kapcsolatban Johnsonnak és Nashnek egyaránt fenntartásai voltak. Nem is annyira a közös zenélés ellen emeltek vétót, inkább a felkérés megkötöttségeit kifogásolták. 


A legendás producer, Trevor Horn (a The Buggles, a Yes és az Art of Noise egykori tagja) 2004-ben ünnepelte könnyűzenei karrierje megkezdésének 25. évfordulóját. A jubileumról novemberben egy nagyszabású koncerttel emlékeztek meg a londoni Wembley Stadionban. Az FGTH-t Mark O'Toole, Peter Gill, Paul Rutherford és Jed O'Toole képviselte. Holly Johnson az interneten keresztül jelentette be, hogy nem vesz részt a koncerten. Brian Nash szintén távolmaradt, indokait nem részletezte. A koncerten nyílt meghallgatást tartottak az énekesi szerepkörre, aminek eredményeként Ryan Molloy került az együttesbe. Az új felállás 2005-ben turnézni ment, különféle európai zenei fesztiválokon lépett fel. A meghirdetett turnédátumok körül azonban bonyodalmak támadtak, amire a zenekar végül a saját honlapján volt kénytelen felhívni a figyelmet. A kulisszák mögött egy új album érlelődött, amelynek megjelentetését 2007-re tervezték. Ebben az évben viszont Gill, Rutherford, Jed O'Toole és Molloy bejelentették, hogy felveszik a Forbidden Hollywood nevet, hogy elkerüljék a Frankie Goes to Hollywood név használata miatti jogi vitákat Holly Johnsonnal. A Forbidden Hollywood az FGTH repertoárja mellett új dalokat is játszana. 2007-ben meghirdették a formáció koncertjeinek pontos időpontjait, nem sokkal később azonban a fellépések elmaradásáról érkeztek hírek. 2010-ben a boltokba került a Welcome to the Pleasuredome 25. évfordulós kiadása. A dupla CD első lemeze az eredeti album anyagát tartalmazza remaszterizálva, a második korongon ritkaságok és korábban ki nem adott felvételek hallhatók. A következő évben a Liverpool is hasonló koncepció szerint került újra forgalomba. 2012-ben Frankie Said címmel egy válogatásalbum látott napvilágot, melyet két évvel később az együttes legismertebb klipjeit és fellépéseit tartalmazó DVD-vel kiegészítve újra piacra dobtak.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1983: Relax / One September Monday
* 1983: Relax (Warp Mix) (promóciós lemez)
* 1983: Relax (U.S. Mix) / Ferry Cross the Mersey / Relax
* 1983: Relax (Sex Mix) / Ferry Cross the Mersey / Relax
* 1983: Relax (Sex Mix Edit) / Ferry Cross the Mersey / Relax (Instrumental)
* 1983: Relax (Long Version) / Relax (7" Version) / Relax (Instrumental)
* 1983: Relax (DJ Mix) / Relax (Sex Mix) / Ferry Cross the Mersey / Relax
* 1983: Relax (Original Mix) / Ferry Cross the Mersey / Relax
* 1984: Relax (New York Mix) / Ferry Cross the Mersey / Relax
* 1984: Two Tribes / One February Friday
* 1984: Two Tribes (Annihilation) / War (Hide Yourself) / Two Tribes (Surrender) / One February Friday
* 1984: Two Tribes (Carnage) / War (Hide Yourself) / Two Tribes (Surrender) / One February Friday
* 1984: Two Tribes (Carnage) / War (Hide Yourself) / One February Friday / Two Tribes (Surrender) / The Last Voice
* 1984: Two Tribes (Hibakusha) / War (Hide Youself) / One February Friday [Abridged] / Two Tribes (Surrender) / The Last Voice (Edited)
* 1984: Have Sex With As Many Objects As Possible (Unlisted) / Two Tribes (At Madison Square Garden) / Two Tribes (The Carnage, The Annihilation) / One February Friday / War (Somewhere Between Hiding And Hidden) / War Is Peace
* 1984: Two Tribes (Annihilation) / War (Hide Yourself) / Two Tribes (Surrender)
* 1984: Two Tribes (Annihilation) / Two Tribes (Surrender) / One February Friday
* 1984: War (Hidden) / Two Tribes (Carnage) / One February Friday
* 1984: Two Tribes (Carnage) / Relax (U.S. Mix)
* 1984: Relax / Two Tribes 
* 1984: The Power of Love / The World Is My Oyster (Scrapped) / Holier Than Thou (The First) / The World Is My Oyster (Trapped) / Holier Than Thou (The Second) / The Power of Love (Instrumental)
* 1984: The Power of Love / The World Is My Oyster
* 1984: The Power of Love / The World Is My Oyster / Scrapped And Trapped / Holier Than Thou
* 1984: The Power of Love / The World Is My Oyster / Welcome to the Pleasuredome (Pleasure Fix) / The Only Star in Heaven (Star Fix)
* 1984: Welcome to the Pleasure Dome (Altered Real) / Get It On / Happy Hi!
* 1984: Welcome to the Pleasuredome (Pleasure Fix) / The Only Star in Heaven (Star Fix)
* 1985: Welcome to the Pleasure Dome (Vocal / KZAP Edit) / Relax (Vocal / Live Version) / Welcome to the Pleasure Dome (Trevor Horn Re-Mix Vocal / Edit)
* 1985: Welcome to the Pleasure Dome (KZAP Edit) (promóciós lemez)
* 1985: Welcome to the Pleasure Dome (Altered Real) / Get It On / Happy Hi! / Relax (International)
* 1985: Welcome to the Pleasure Dome (Real Altered) / Happy Hi! / Relax (International)
* 1985: Welcome to the Pleasure Dome (Re-mix) / Get It On / Happy Hi! / Born to Run
* 1985: Welcome to the Pleasuredome (Trevor Horn Remix) / Welcome to the Pleasuredome (Urban Mix) / Relax International (Live)
* 1985: Welcome to the Pleasure Dome (Altered Real) / Happy Hi!
* 1985: Welcome to the Pleasuredome (Trevor Horn Remix) / Relax International (Live)
* 1985: Relax / Born to Run
* 1986: Rage Hard / (Don't Lose What's Left) Of Your Little Mind
* 1986: Rage Hard / Suffragette City / (Don't Lose What's Left) Of Your Little Mind
* 1986: Rage Hard / Suffragette City / (Don't Lose What's Left) Of Your Little Mind / Always Note the Sequencer…
* 1986: Rage Hard / Suffragette City / (Don't Lose What's Left) Of Your Little Mind / …The Factory
* 1986: Rage Hard (Broad Mix) / Roadhouse Blues / (Don't Lose What's Left) Of Your Little Mind
* 1986: Rage Hard (Vocal Remix) / Rage Hard (Remix Edit / Vocal) / Rage Hard (Remix Dub / Instrumental)
* 1986: Warriors of the Wasteland / Warriors (of the Wasteland)
* 1986: Warriors (The Attack Mix) / Warriors (Instrumental) / Warriors (Return) / Warriors (End)
* 1986: Warriors (Compacted)
* 1986: Warriors of the Wasteland (Edited) / Warriors of the Wasteland (Extended)
* 1986: Warriors (Turn of the Knife Mix) / Warriors (Instrumental) / Warriors (Return) / Warriors (End)
* 1986: Warriors (Turn of the Knife Mix) / Warriors (Return) / Warriors (End)
* 1986: Warriors (Twelve Wild Disciples Mix) / Warriors (Return) / Warriors (End)
* 1986: Warriors (Twelve Wild Disciples Mix) / Warriors (Instrumental) / Warriors (Return) / Warriors (End)
* 1986: Warriors of the Wasteland (12 Wild Disciples Mix) / Warriors of the Wasteland (Turn of the Knife Mix)
* 1987: Watching the Wildlife / The Waves
* 1987: Watching the Wildlife (Die Letzten Tage Der Menschheit Mix) / Watching the Wildlife / The Waves
* 1987: Watching the Wildlife / Wildlife (Voiceless) / The Waves
* 1987: Watching The Wildlife (Movement 2) / Watching The Wildlife (Bit 3) / Watching The Wildlife (Bit 4) / The Waves
* 1989: Relax 89 (Club Mix) / Relax 89 (Inner Style Mix) / Relax 89 (Detroit Remix)
* 1989: Relax 89 (Club Mix) / Relax 89 (Detroit Remix)
* 1993: Relax (MCMXCIII) (promóciós lemez)
* 1993: Relax (Ollie J Remix) / Relax (Trip-Ship Edit) / Relax (Ollie J's Seven Inches) / Relax (Jam & Spoon HI-N-R-G Mix) / Relax (Jam & Spoon Trip-O-Matic Fairy Tale Mix) / Relax (MCMXCIII) (promóciós lemez)
* 1993: Relax (Ollie J Remix) / Relax (The Trip Ship Edit) / Relax (MCMXCIII) / Relax (Jam & Spoon Hi N-R-G Mix) / Relax (Jam & Spoon Trip-O-Matic Fairy Tale Mix)
* 1993: Relax / Relax (MCMXCIII)
* 1993: Relax / Relax (MCMXCIII) / Relax (Ollie J Remix) / Relax (Jam & Spoon Trip-O-Matic Fairy Tale Mix) / Relax (Jam & Spoon HI N-R-G Mix) / Relax (U.S. Mix)
* 1993: Relax / Relax (MCMXCIII) / Relax (Ollie J Remix) / Relax (Jam & Spoon Trip-O-Matic Fairy Tale Mix) / Relax (Jam & Spoon HI N-R-G Mix) / Relax (New York Mix – The Original)
* 1993: The Power of Love / Rage Hard (Original DJ Mix) / The Power of Love (Original Extended Version)
* 1993: The Power of Love / Rage Hard (Original DJ Mix)
* 1993: The Power of Love / The Power of Love (Original Extended Mix)
* 1993: The Power of Love / The Power of Love (Original Extended Mix) / Rage Hard (Original DJ Mix) / The Power of Love (Alternative Mix)
* 1993: The Power of Love / The Power of Love (Original Extended Mix) / Rage Hard (Original DJ Mix) / The Power of Love (Holier Than Thou Edit)
* 1993: Welcome to the Pleasuredome (Brothers in Rhythm Rollercoaster Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Pleasurefix Original 12" Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Elevatorman's Non-Stop Top Floor Club Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Deep Down Bass-Ment Dub)
* 1993: Welcome to the Pleasuredome (Brothers in Rhythm Rollercoaster Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Elevatorman's Non-Stop Top Floor Club Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Elevatorman's Deep Down Bass-Ment Dub)
* 1993: Welcome to the Pleasuredome (Original Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Elevatorman's Non-Stop Top Floor Club Mix)
* 1993: Welcome to the Pleasuredome (Original 7") / Welcome to the Pleasuredome (Brothers In Rhythm Rollercoaster Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Elevatorman's Non-stop Top Floor Club Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Real Altered)
* 1994: The Power of Love (1994 Radio Love Mix) / The Power of Love (Album Version)
* 1994: Relax (MCMXCIII) / Relax (The Ollie J Remix) / Relax (Jam & Spoon Trip-O-Matic Fairy Tale Mix) / Relax (Jam & Spoon Hi N-R-G Mix) / Relax (New York Mix – The Original 12") / Relax (The Trip Ship Edit) / Welcome to the Pleasuredome (Brothers in Rhythm Rollercoaster Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Elevatorman's Non-Stop Top Floor Club Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Pleasurefix Original 12" Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Elevatorman's Deep Down Bass-Ment Dub)
* 1994: Relax (Jam & Spoon Trip-O-Matic Fairytale Mix) / Relax (Jam & Spoon Hi-N-R-G Mix) / Relax (Ollie J Remix) / Relax (Original Mix A.K.A. New York Mix)
* 1994: Relax (Jam & Spoon Trip-O-Matic Fairytale Mix) / Relax (Jam & Spoon Hi-N-R-G Mix) / Relax (Ollie J Remix) / Relax (Trip Ship Edit) / Relax (Original Mix A.K.A. New York Mix)
* 1994: Two Tribes (808 State Remix) (promóciós lemez)
* 1994: Two Tribes (Intermission Legend Mix) / Two Tribes (Intermission Legend Instrumental) / Two Tribes (Intermission Workout Mix) / Two Tribes (Intermission Workout Instrumental)
* 1994: Two Tribes (Fluke's Magimix) / Two Tribes (Carnage Mix) / Two Tribes (Fluke's Moulimix) / Two Tribes (Teckno Prisoner Featuring Adamski)
* 1994: Two Tribes (Fluke Magimix) / Two Tribes (Fluke Magimix Instrumental) / Two Tribes (Fluke Moulimix) / Two Tribes (Carnage Mix) / Two Tribes (Teckno Prisoner: Featuring Adamski) / Two Tribes (Kosmos Dub) (promóciós lemez)
* 1994: Two Tribes (Legend Mix) / Two Tribes (Fluke's Magimix) / Two Tribes (Fluke's Magimix Instrumental) / Two Tribes (Fluke's Moulimix) / Two Tribes (Work Out Mix) / Two Tribes (Carnage Mix) / Two Tribes (Teckno Prisoner: Featuring Adamski) / Two Tribes (Kosmos Dub)
* 1994: Two Tribes (Fluke's Minimix) / Two Tribes (Don't Want to Die) / Two Tribes (Fluke's Magimix) / Two Tribes (Fluke's Magimix Instrumental) / Two Tribes (Hibakusha Mix) / Two Tribes (Annihilation Mix)
* 2000: Two Tribes (Almighty Definitive Remix) / Two Tribes (Almighty Radio Edit) (promóciós lemez)
* 2000: Two Tribes (Apollo Four Forty Remix Edit) / Two Tribes (Rob Searle Remix Edit) / Two Tribes (Olav Basoski Tiberium Power Mix) / Two Tribes (Apollo Four Forty Remix) / Two Tribes (Rob Searle Club Mix) / Power of Love (Rob Searle Club Mix Edit)
* 2000: Two Tribes (Rob Searle Club Mix) / Two Tribes (Olav Basoski's Tiberium Power Mix)
* 2000: Two Tribes (Rob Searle Club Mix) / Two Tribes (Fluke Magimix)
* 2000: Two Tribes (Rob Searle Club Mix) / Two Tribes (Apollo Four Forty Remix Edit)
* 2000: Two Tribes (Rob Searle's Club Mix) / Two Tribes (Apollo Four Forty Remix) / Two Tribes (Fluke Magimix) / Two Tribes (Olav Basoski's Tiberium Power Mix) / Two Tribes (Rob Searle's Club Dub) 
* 2000: Two Tribes (Rob Searle Club Mix Radio Edit) / Two Tribes (Apollo Four Forty Remix Edit) / Two Tribes (Rob Searle Club Mix) / Two Tribes (Fluke's Magimix) / Two Tribes (Fluke's Magimix Instrumental) / Two Tribes (Rob Searle Dub Mix) / Two Tribes (Carnage Mix)
* 2000: Two Tribes (Rob Searle Club Mix Radio Edit) / Two Tribes (Apollo Four Forty Remix) / Two Tribes (Rob Searle Club Mix)
* 2000: Power of Love (Rob Searle Club Mix) / Power of Love (Minky's Yaba Mix)
* 2000: The Power of Love (Original Version) / The Power of Love (Original Extended Version) / The Power of Love 2000 (Rob Searle Club Mix Edit) / The Power of Love (Original Video)
* 2000: The Power of Love (Rob Searle Club Mix Edit) / The Power of Love (Rob Searle Club Mix) / The Power of Love (Minky's Yaba Mix Edit) / The Power of Love (Minky's Yaba Mix) / The Power of Love (Original Mix)
* 2000: The Power of Love (Rob Searle Club Mix Edit) / The Power of Love (Rob Searle Club Mix) / The Power of Love (Minky's Yaba Mix Edit) / The Power of Love (Minky's Yaba Mix)
* 2000: The Power of Love (Rob Searle Club Mix Edit) / The Power of Love (Rob Searle Club Mix) / The Power of Love (Minky's Yaba Mix Edit)
* 2000: Welcome to the Pleasuredome (Nalin & Kane Vocal Remix) / Welcome to the Pleasuredome (Nalin & Kane Dub Remix)
* 2000: Welcome to the Pleasuredome (Nalin & Kane Remix) / Welcome to the Pleasuredome (Sander's Coming Home Mix)
* 2000: Welcome to the Pleasuredome (Sleazesisters Anthem Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Paralyzer Remix) / Welcome to the Pleasuredome (Sleazesister Edit)
* 2000: Welcome to the Pleasuredome (Nalin & Kane Remix) / Welcome to the Pleasuredome (Sander's Coming Home Remix) / Welcome to the Pleasuredome (Paralyzer Remix) / Welcome to the Pleasuredome (Nalin & Kane Dub)
* 2000: Welcome to the Pleasuredome (Sleazesisters Anthem Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Nalin & Kane Remix Edit) / Welcome to the Pleasuredome (Sleazesister Anthem Mix)
* 2000: Welcome to the Pleasuredome (Nalin & Kane Full Length Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Sander's Coming Home Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Paralyzer Remix) / Welcome to the Pleasuredome (Nalin & Kane Dub) / Welcome to the Pleasuredome (Sleazesister Edit) / Welcome to the Pleasuredome (Sleazesister Full Length Club) / Welcome to the Pleasuredome (Pleasurefix Mix)
* 2001: Welcome to the Pleasure Dome (Original 7" Mix) / Welcome to the Pleasure Dome (Elevatorman's Non-Stop Top Floor Club Mix) / Get It On / Happy Hi / Welcome to the Pleasure Dome (Video)
* 2001: Welcome to the Pleasuredome / Get It On / Welcome to the Pleasuredome (Elevatorman's Non-Stop Top Floor Club Mix) / Welcome to the Pleasuredome (Original Video)
* 2001: The Power of Love (The Orphean Mix) / The Power of Love (Perez & Prabo Remix)
* 2001: Relax (Peter Rauhofer's Doomsday Mix) (promóciós lemez)
* 2001: Relax (Doomsday Radio Mix) / Relax (Doomsday Club Mix) / Relax (Marc Et Claude's Respect Remix) / Relax (Doomsday Club Dub Mix)
* 2001: Relax (Original New York 12" Mix) / Relax (Peter's Doomsday Mix)
* 2001: Relax (Saeed & Palash Full String Mix) / Relax (Cold Cut Remix)
* 2001: Relax (Peter Rauhofer's Doomsday Radio Mix) / Relax (Peter Rauhofer's Doomsday Club Mix) / Relax (Saeed & Palash Addictive Journey) / Relax (Cold Cut Remix) / Relax (Peter Rauhofer's Doomsday Dub) / Relax (Original New York 12" Mix) / Relax (Original Radio Mix)
* 2001: Relax (Doomsday Club Mix) / Relax (Marc Et Claude's Respect Remix)
* 2001: Relax (Original 7'' Mix) / Relax (MCMXCIII) / Relax (Club 69 Doomsday Club Mix) / Relax (Club 69 Doomsday Radio Edit) / Relax (Club 69 Doomsday Dub Mix) / Relax (Coldcut Remix) / Ferry Cross the Mersey / One September Monday / Relax (video)
* 2001: Relax / One September Monday / Ferry Cross the Mersey / Relax (MCMXCIII) / Relax (video)
* 2004: Welcome to The Pleasuredome (Mac Devila RMX) / Words (Extended Vocal Mix) (FGTH / Mac Devila)
* 2008: The Power of Love / The Power of Love (Original Extended Mix)
* 2009: Relax (Chicane Radio Edit) / Relax (Chicane Full Mix) / Relax (Jody Den Broden Radio Mix) / Relax (Jody Den Broden Club Mix) / Relax (Jody Den Broden Dub Mix) / Relax (LMC Remix) / Relax (Lockout Radio Edit) / Relax (Lockout's London Mix) / Relax (Spencer & Hill Remix Radio Edit) / Relax (Spencer & Hill Remix) / Relax (Scott Storch Mix)
* 2009: Relax (Chicane Remix) / Relax (Lockout's Radio Edit) / Relax (US Mix) / Relax (Den Broden, Cox, Cantrelle Radio Edit)
* 2009: Relax (Lockout's Radio Edit) / Relax (Chicane Remix) / Relax (LMC Remix) / Relax (Spencer & Hill Remix) / Relax (Jody De Broeder Club Mix) / Relax (Lockout's London Mix) / Relax (Hardino Remix) / Relax (Jody De Broeder Dub Mix)
* 2009: Relax (Chicane Radio Edit) / Relax (Jody Den Broden Radio Mix) / Relax (Lockout Radio Edit) (promóciós lemez)
* 2012: The Power of Love (Original 7" Mix) / The Power of Love (Original 7" Instrumental) / The Power of Love (Original 12" Mix) / The World Is My Oyster / The Power of Love (Alternative Mix) / The Power of Love (Best Listened To By Lovers) / The Power of Love (Instrumental, Singlette Version) / The Power of Love (video)
* 2012: Orchestral Wildlife [Wildlife Bit 4] / Hotter Wildlife [Watching The Wildlife (Hotter)] / The Waves / One Bit [Wildlife Bit 1] / Two Bit [Wildlife Bit 2] / The Condom Mix [Wildlife Bit 3]
* 2013: Maximum Joy / Is Anybody Out There? (Voiceless)


Albumok
* 1984: Welcome to the Pleasuredome 
* 1986: Liverpool
* 2000: Welcome to the Pleasuredome (az 1984-es album CD-n + 2 bónusz)
* 2010: Welcome to the Pleasuredome: 25th Anniversary Deluxe Edition (2 CD)
* 2011: Liverpool: Deluxe Edition (2 CD)


Válogatások
* 1985: Bang!
* 1985: Pleasure-Pak (Box)
* 1993: Bang!... The Greatest Hits of Frankie Goes to Hollywood 
* 1994: Reload! Frankie: The Whole 12 Inches
‎* 2000: Maximum Joy 
* 2000: The Club Mixes 2000 (2 CD)
* 2001: Twelve Inches 
* 2001: Rage Hard – The Sonic Collection (SACD)
* 2002: Bang! ... Hard On (The Greatest Hits & The Complete ZTT Videos)
‎* 2002: Greatest Pleasure (12 Inches And More...) (2 CD)
* 2009: Frankie Say Greatest 
* 2009: Return to the Pleasuredome (Box)
‎* 2009: Welcome to the Pleasure Dome / Liverpool / Return to the Pleasuredome (Box)
‎* 2012: Sex Mix (Archive Tapes And Studio Adventures, Volume One) 
* 2012: Frankie Said 
* 2013: The Best of (2 CD)
* 2014: Frankie Said : Deluxe Edition (CD + DVD)

VIDEÓK

Relax (Original Uncensored Video)

Relax (Laser Version)

Relax (részlet az Alibi test című filmből)

Relax (New York Mix) (csak zene!)

Two Tribes (Video Destructo Mix)


The Power of Love (Original Video)


Rage Hard (Original Video)

Rage Hard (Peter Illmann Treff)



Relax (Ollie J Remix)

The Power of Love (Rob Searle Mix)

Two Tribes (2000 Video Remix)