KOVÁCS KATI – 2/2: A SIKER KOVÁCSA

Az 1980-as évektől napjainkig

1980-ban Kovács Kati kimagasló munkásságáért SZOT-díjat kapott. 1981-ben részt vett a több év kihagyás után ismét megrendezett Táncdalfesztiválon, amelyet az Újra otthon című dallal nyert meg. (Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a közönség figyelmét akkor is, azóta is egyéb versenydalok jobban felkeltették: Limbó hintó, Vidéki lány vagyok, Bábu vagy, Szóljon hangosan az ének stb.) 1982-ben két diszkó stílusú világslágert tűzött műsorára: a Hol vagy Józsi? eredetijét az Ottawan énekelte (Hands Up), a Napfényes álom pedig a Goombay Dance Band Sun of Jamaica című örökzöldjének feldolgozása. Kati újabb nagylemeze, az Érj utol megint a V’Moto-Rock közreműködésével született meg. (Az együttes tagja, Lerch István volt Kati második férje.) Az Elfutok című szerzemény különösen nagy sikert aratott, a tragikus sorsú világsztár, Dalida több nyelven is elénekelte, a francia verzió címe: Une vie d'homme. (Kevésbé köztudott, hogy pár évvel korábban egy másik világsztár, Sylvie Vartan is elénekelt egy Kovács Kati-dalt, a Nálad lenni újra jó lenne francia változatát.) Az albumon hallható Szép szavak című dalból készült Kati első videoklipje. 1985-ben fellépett az Élő segély Afrikáért jótékonysági koncerten. 1986-ban művészi pályája elismeréseként Liszt-díjat vehetett át, amely a hazai könnyűzene legrangosabb elismerésének számít. 1988-ban a Tessék választani! soron következő versenyét nyerte meg a Kiabálj rám című dallal.

Az 1990-es évektől kezdve Kovács Kati többször szerepelt a televízióban különféle zenei műsorok háziasszonyaként, illetve vendégelőadójaként. A siker Kovácsa című műsorában például Gianni Morandit is vendégül látta. 1991-ben szerepet vállalt a Mechanikus narancs című musicalben, amely Anthony Burgess híres-hírhedt regényén alapul, zenéjét Pierrot szerezte. 1992-ben a sevillai világkiállításon Sarolt szerepét énekelte Szörényi Levente és Bródy János István, a király című rockoperájában. (A szerepet eredetileg is neki szánták, ám különböző okokból az ősbemutatón még nem tudta eljátszani.) A következő évben Szörényi új rockoperájában, az Atilla, Isten kardjában lépett színpadra. 1994-ben újabb magas állami kitüntetésben részesült: a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vehette át a Parlamentben. 1995-ben Vangelis 1492 című világslágeréhez írt magyar szöveget, amelyet az akkori magyar valóság ihletett. A feldolgozás kiemelkedő sikert aratott, a világhírű zeneszerző levélben gratulált a magyar énekesnőnek. Kati ugyanabban az évben tartotta pályafutása 30. évfordulójának jubileumi koncertjét a Budapesti Parkszínpadon. 1999-től három évig vezette a Magyar Televízió Slágertévé című nosztalgiázó könnyűzenei műsorát Haumann Péter társaságában.

2002-ben megjelent az énekesnő új albuma, a Gyere és szeress, amelynek címadó dalát Koncz Tibor és Szenes Iván írta. Négy évvel később Artisjus-életműdíjat kapott a magyar zeneművek bemutatása és megismertetése érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért. Hűséges külföldi közönsége, a németek sem feledkeztek meg róla, 2007-ben válogatást adtak ki német nyelvű dalaiból. Kati az új évezredben is fáradhatatlanul koncertezik, fellépett többek között a Cotton Club Singers, Jamie Winchester, Hrutka Róbert és a The Qualitons társaságában. Az utóbbi együttessel 2010 tavaszán országos turnén vett részt, melyet nyáron a Póka Egon Experience-szel folytatott. Ugyanebben az esztendőben megérdemelt sikert aratott a Volt Fesztiválon, az EFOTT-on és a Sziget Fesztiválon. A hazai bulvármédia már-már túlzott lelkesedéssel számolt be arról, hogy a világhírű Christina Aguilera 2010-es új albumán feldolgozta Kati emlékezetes fesztiválslágerét, az Add már uram az esőt! című dalt. A hír igaz is volt, meg nem is. Aguilera valójában nem dolgozta fel a számot, csupán kölcsönvett belőle egy néhány másodperces hangmintát (sample) a Woohoo című saját felvételéhez. Noha az effajta hangmintakölcsönzés állítólag jogdíjmentes (??), mindenesetre a külföldi kiadó Aguilera CD-jén korrektül feltüntette a felhasznált magyar szerzemény címét, szerzőit és eredeti előadóját. Koncz Tibor munkájuk elismerésének tekintette, hogy Aguilera pontos forrásmegjelölést adott, hiszen „aki csak úgy meghallgatja Aguilera számát, biztosan nem ismer rá benne a miénkre”. (Jómagam is csak nagyon nehezen figyeltem fel a kölcsönvett részletre.) A Woohoo mindazonáltal egy újabb esélyt jelent arra, hogy a külföldi közönség újra felfigyeljen a magyar könnyűzene történetének egyik legjelentősebb, legsokoldalúbb és legrokonszenvesebb egyéniségére: Kovács Katira.

2011 tavaszán az MSZP nőnapi ünnepségén a párt nőtagozata által alapított közéleti díjat akarták átadni az énekesnőnek. Kovács Kati visszautasította a díjat, és nem jelent meg a rendezvényen. Az MTI-hez eljuttatott közleményében emlékeztetett arra, hogy 45 évig kizárólag az énekléssel foglalkozott, és nem vett részt a politikában. Ezen az álláspontján a jövőben sem kíván változtatni. „Zeneszerető embereknek szeretnék énekelni a jövőben is, mindenféle elkötelezettség nélkül. Köszönöm azoknak, akik szeretnek és mellém állnak, de a [...] díjat nem vehetem át, mivel úgy érzem, hogy a politikához kapcsolódik.” Tíz évvel később, 2021 szeptemberében azonban Kovács Kati is aláírta a Fidesz kormánypárt által kezdeményezett „Stop Gyurcsány! Stop Karácsony!” petíciót, ahogy több más híresség is, például Zalatnay Sarolta. Jelen sorok írójának ezzel igen nagy csalódást okozott. Nem azért, mert Kati nem szereti Gyurcsányt, akit magam sem kedvelek, hanem azért, mert önmagát meghazudtolva mégiscsak felsorakozott a politikai partvonalon, és a gyűlölet ellen egy olyan petíciót tartott fontosnak aláírni, amely szerintem éppenhogy gyűlöletet kelt. Aláírásával párhuzamosan – bár a művésznő állítása szerint attól teljesen függetlenül – Zalatnay tízmilliós állami támogatást kapott egy „életmű-koncertsorozat” lebonyolítására. Hogy Kovács Kati is kapott-e ilyen nagyvonalú állami támogatást merő véletlenségből épp az aláírás időpontjának környékén, arról még nincsenek hiteles információk.  

Az elmaradt világhír

Erdős Péter, a magyar „popcézár” az 1970-es évek végén egy nagy visszhangot kiváltott nyilatkozatában három éven belül magyar világsztárt ígért a közönségnek. (Azóta nem három, hanem harminc év is eltelt, magyar világsztár még sehol.) Kimondatlanul is valószínűleg a Neoton Famíliára gondolt, amelynek karrierjére kiemelt figyelmet fordított. Pedig Kovács Kati előtt már évekkel korábban megcsillant a lehetőség, hogy Nyugat-Európában is befusson. Tehetségére a vasfüggönyön túl is felfigyeltek, tévészereplésekre, koncertekre, lemezfelvételekre hívták, ám az ajánlatok nagy része a magyar illetékes szervek bürokratizmusa és érdektelensége miatt elúszott. A magyar énekesek és zenészek akkoriban nem rendelkeztek állandó útlevéllel (ahogyan a mezei honpolgárok sem), a nyugati meghívások alapkövetelménye viszont a gyorsaság volt, vagyis napokon belül vagy akár azonnal utazni kellett volna. A nemzetközi poppiac ugyanis folyamatos mozgásban van, sehol nem tudnak hetekig, hónapokig várni egy-egy ígéretes előadóra. A magyar művészeknek szigorúan tiltották az önmenedzselést, vagyis azt, hogy az előadó saját magának keressen hazai és külföldi fellépési lehetőségeket. Erdős Péter később maga is elismerte, hogy – szakmai tévedésekkel bőségesen tarkított – pályafutása során Kovács Katit illetően tévedett a legnagyobbat, mert nem fordított kellő figyelmet a menedzselésére akkor, amikor még döntési pozícióban volt. Az elszalasztott vagy éppen másoknak átjátszott külföldi lehetőségekről Kovács Kati részletesen beszámolt Dám László Rockszámla című könyvében. Érdemes néhány esetet felidézni a tragikomikus példatárból.

1971-ben Kovács Kati vezette a nyugatnémet slágerlistát a Solang’ es Liebe gibt című dallal, amelyet Günter Loose és az akkoriban igen népszerű James Last bátyja írt Kai Warner művésznéven. A dal felkerült egy válogatáslemezre is, amely szintén sikert aratott. A nyugatnémet közönség élőben szerette volna látni és hallani Kovács Katit, akit a külföldi menedzser a lakásán hívott fel telefonon. Két hétre hívta meg az énekesnőt tízezer márkás gázsiért. Kati hitetlenkedő hangon kérdezett vissza: „Két hétre? Tízezer márkáért?” A vonal másik végén alighanem elégedetlenséget véltek felfedezni a hangjában, mert azonnal módosult az ajánlat: tíz napi munka ugyanezért a gázsiért. Kati azonban nem tudott azonnal utazni, mert minimum egy hónapig tartott az útlevéllel kapcsolatos ügyintézés. A nagyvonalú ajánlatot a külföldi partner nem ismételte meg. Egy másik alkalommal Kati a magyar küldöttség tagjaként utazott ki a cannes-i MIDEM-gálára. Véletlenül fedezte fel, hogy a japánok az ő egyik dalával reklámozzák magukat és a Yamaha-dalfesztivált. Amikor felhívta erre a japán képviselő figyelmét, szinte perceken belül szerződést tettek elé, hogy legyen a Yamaha-fesztivál díszvendége, egy francia menedzser pedig lekötötte őt két hétre egy menő együttes turnéjához. A történet hazai folytatását Kati így idézte fel: „Amikor hazajöttünk, első utam az Interkoncertbe vezetett, és elmeséltem a dolgot. A hölgy kinézett az íróasztal mögül, felhúzta a szemöldökét, és kimérten annyit közölt, hogy »kikéri magának az Interkoncert nevében, és vegyem tudomásul, hogy ezért ebben az országban büntetnek!«” Kati tudta nélkül az Interkoncert azt a választ adta a hivatalos meghívót is küldő francia félnek, hogy a művésznő megbetegedett, felépülése hosszabb időt fog igénybe venni. Szász Gábor menedzser az Omega együttest küldte ki arra a francia turnéra, amelyre eredetileg Kovács Katit hívták meg.

Előfordult, hogy csupán azért úszott el egy külföldi lehetőség, mert a váratlanul érkezett felkérés időpontjára Katinak előszerződése volt egy ORI-turnéra, és az iroda egyszerűen nem engedte el. A művésznő megtehette volna, hogy felrúgja a szerződést, ám ezzel az eltiltást kockáztatta. Hiszen önmagát nem menedzselhette, ha viszont az ORI nem foglalkoztatja, a felsőbb szervek pedig körlevélben tiltják meg a vidéki művelődési házak szervezőinek, hogy fellépni hívják őt, akkor Kati munka és megélhetés nélkül maradt volna akár hosszabb ideig is. Kiszolgáltatott helyzetéről keserű szavakkal beszélt: „Itt te a közönség előtt sztár lehetsz, de egy zenészhivatalnok előtt senki se vagy! Megalázott senki, aki a legképtelenebb helyzetekbe kerülsz az ORI folyosóján. Még a régi székházban, a Semmelweis utcában odalép mellém egy férfi, vállon vereget, és sejtelmes hangon mondja, hogy menjek be holnap hozzá. Amikor kérdezem, hogy »már ne haragudjon, de kihez kell majd bemennem?«, akkor megsértődik. […] James Last meg az öccse, aki az NSZK-beli sikeremet írta annak idején, és akinek végül is az istállójába tartoztam akkor, ő nem sértődött meg, és bemutatkozott… […] Nem mondja neki senki, ha másnap utazni akar egy fellépésre vagy tévéshow-ra, hogy »jaj, hát hagyjuk ezeket a gyerekségeket, és jöjjön vissza két hét múlva…« Mert ez szó szerint így történt, amikor egyszer azt hittem, hogy életem újabb nagy lehetőségével megyek be az Interkoncertbe, és ehhez viszont egy héten belül el kell utaznom!” (Megjegyzés: Kati nyugatnémet slágerének szerzője valójában nem az öccse, hanem a bátyja volt James Lastnak.)

Amikor néha mégis sikerült kijutni egy-egy nyugati vendégszereplésre, újabb probléma jelentkezett: a pénztelenség. Kati nem mert a hivatalosan megállapított kereten felül titokban több valutát kivinni magával, ám hiába könyörgött, hogy természetesen kifizeti forintban azt a pluszpénzt, amelyre külföldön szüksége lenne, elutasították a kérését. Mit tudott tenni? „…ha külföldön meghívtak valahová, akkor a legtöbbször lemondtam. Nem tudhattam, hogy mikor kerülök olyan helyzetbe, amikor nem tudom kifizetni a számlámat. […] Valuta folyószámlám egyszerűen nem volt, úgyhogy rettegtem attól, hogy egy szórakozott vendéglátóm véletlenül elfelejti kiegyenlíteni az általa számomra rendelt cehhet, és akkor ott, helyben süllyed el a magyar popsztár a szégyentől! Az egyszerű magyar popnyuszi ki se merte tenni a lábát esténként a szállodából, nemhogy vacsorameghívásokat fogadjon el! Nagystílűen begubóztam, mintha az lett volna az allűröm, közben állandóan rettegtem, hogy még véletlenül se kerüljek egy sztárhoz illő helyzetbe, mert az üres zsebű sztárokat arrafelé nem nagyon ismerik, és bizony gyorsan elcsattan egy meghívás vagy taxirendelés, amit viszonozni is illik.” Az akadályok az évek múlásával elhárultak, az énekesek és zenészek jó ideje állandó útlevéllel rendelkeznek, és valutakorlát sincs már. Csak éppen a magyar könnyűzene iránt az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején feltámadt élénk nyugati érdeklődés múlt el visszahozhatatlanul…

DISZKOGRÁFIA

Kislemezek

* 1966: Nem leszek a játékszered / Isten veled szomorúság (Előadó: Harsányi Frigyes)

* 1966: Ami volt, az volt (Előadó: Koncz Zsuzsa) / Szeretném

* 1966: Ördögből angyal lehetnél (Előadó: Mátrai Zsuzsa) / Többé ne telefonálj

* 1967: Bolond az én szívem / Veszíteni tudni kell

* 1967: Csak az igazat / Ráz a villamos

* 1967: Még visszaléphetsz (Előadó: Magay Clementina) / Neked se jó

* 1967: Tedd boldoggá / Majd ha beszél a jég

* 1968: Egy pesti vasárnap / Mindennap találkozhatnánk (Közreműködik: Aradszky László)

* 1968: Itt van a világ vége / Nem születünk százszor

* 1968: Ne akard őt elrontani / Szerelemben soha nincsen igazság

* 1968: Ne lépd át a küszöbömet többé

* 1969: A festő és a fecskék / Fekete Beat (Előadó: Zalatnay Sarolta)

* 1969: Babák (Közreműködik: Harangozó Teri) / Hazudik a drága

* 1969: Hull a hó a kéklő hegyeken / És mégis mozog a föld (Előadó: Bencze Márta)

* 1969: Jaj, de hideg van / A zápor (Előadó: Harangozó Teri)

* 1969: Jó szerencsét / Vad szelek (Előadó: Mezei György)

* 1969: Katicabogár / Keserű a méz

* 1969: Lady Carneval (Előadó: Korda György) / Dalmát elégia

* 1969: When the Gypsies Sing and Dance Tonight / The Park in the City

* 1969: Zigeunerliebe / The Park in the City

* 1970: Cigánydal (Előadó: Koós János) / Mini vagy maxi? (Közreműködik: Koós János)

* 1970: Jó barátom (Előadó: Komár László) / Átmentem a szivárvány alatt

* 1970: Mégis ő / Még van időnk

* 1970: Rézkilincs / Ezt az egyet akarom

* 1970: Szívkirály / A szerelem (Közreműködik: a Bergendy együttes)

* 1970: Túl vagyok én (Előadó: Dékány Sarolta) / Jaj, nem vigyáztam!

* 1971: Vihar után / A pesti férfi

* 1971: A régi ház körül / Most kéne abbahagyni

* 1971: Csúzlis Tom / Akkor bizony furcsa világ lesz

* 1971: Fekete madár / Mondd, mi bajod van?

* 1971: Love Story / Free Again

* 1971: Ninna, nanna / Cigányfiú (Előadó: Koós János)

* 1971: Rózsák a sötétben / Mit remélsz?

* 1971: Solang' es Liebe gibt / Ein Tag im September

* 1971: Jahr für Jahr / Wenn ich wüsste, dass es Liebe

* 1972: Add már uram az esőt! / Aranyhídon mentem

* 1972: Egy mákszemnyi szerencse / Soha többet

* 1972: Hintáslegény / Elmúlás

* 1972: Hogy vagy, pajtás? (Közreműködik: Koós János) / Földi szerelem (Előadó: Koós János)

* 1972: Kifulladásig / Álom, mutasd meg nekem

* 1972: Mammy Blue / Te kékszemű

* 1972: Merre mentél tőlem / Menjünk világgá

* 1973: Arcok a sötétben / Bolond pár

* 1973: Úgy, mint ő / Aki látta a tengert (Előadó: Mezei Zsuzsa)

* 1973: Voltam már jó, rossz / Miért nem sikerül

* 1973: Wind, Komm, bring den Regen her / Komm laß uns gehn

* 1973: Alles, was du gern hast / Sehnsucht

* 1973: Sunday, Sunday / 悲しみに光さして

* 1974: Dzisiejszy świat to

* 1974: De furcsa ez a világ / Csupasz Hold

* 1974: Egy nagy szerelem / Ugye, szép?

* 1974: Felesleges esték / Minden út érdekes

* 1974: Holnaptól nem szeretlek / Nézlek, amíg alszol

* 1974: Szomorú ló / Ugyanez az utca ez

* 1975: Akinek nincs baja / Én igazán szerettelek

* 1975: Találkozás egy régi szerelemmel / Nehéz a boldogságtól búcsút venni (Előadó: az Apostol együttes)

* 1975: Hej, Finger Weg / Es regnet immerzu

* 1975: Rock'n Roller / Male mir, Sonne

* 1976: Egy hamvas arcú kisgyerek / Légy mással boldogabb

* 1976: Hogyha elhagysz / Egy nyáron át…

* 1977: Ha legközelebb látlak / Indián nyár

* 1977: Nem leszek a játékszered / Most kéne abbahagyni

* 1978: Megtalálsz engem / Rock tanóra

* 1978: Óh, ha rajtam múlna / Kötődés

* 1978: You Don't Bring Me Flowers / Sweet Little Sixteen

* 1979: Bár itt lehetnél / Elmúlt a nyár

* 1979: Bölcsődal (Előadó: Hofi Géza és Bolba Tamás) / Fogsz te a fox helyett (Közreműködik: Hofi Géza)

* 1979: Jó lenne, ha táncolnál velem / Aludnod kéne már

* 1979: Úgy szeretném meghálálni / Isten hozzád, kedves városom

* 1980: Mama Leone / Nem tudjuk még

* 1980: Menetjegy / Ne aludj el

* 1980: Mr. Kojak (Előadó: Somló Tamás és Presser Gábor) / Ennyi kell

* 1981: Újra otthon / Tizenéves őrült voltál (Előadó: Delhusa Gjon)

* 1982: Hívlak / Ne gondolj rám

* 1982: Hol vagy Józsi? / Napfényes álom

* 1982: Így legyen / Ne vedd fel a telefont

* 1983: Где ты, Ёжи? / Солнечный сон

* 1984: Gyere el, ha bántanak

* 1984: Where You Gonna Run / Take Me Home

* 1985: Álmodj, kiskölyök / Johnny and Mary

* 1987: Mindig ami új, az az érdekes / Szerelem száz háton (Előadó: Koncz Tibor)

* 1987: Nyújtsd a két kezed / Segít a dal (Előadó: a Neoton Família)

* 1988: Keringő (Magány) / Árnyék

Albumok, válogatások

* 1970: Suttogva és kiabálva

* 1972: Autogram helyett

* 1974: Kovács Kati és az LGT

* 1974: Kati Kovács (NDK)

* 1975: Intarzia

* 1976: Közel a Naphoz

* 1976: Kati (NDK)

* 1976: Rock and roller (válogatás)

* 1977: Csendszóró

* 1978: Életem lemeze

* 1979: Szívemben zengő dal

* 1980: Tíz

* 1983: Érj utol

* 1985: Szerelmes levél indigóval

* 1986: Kívánságműsor (válogatás)

* 1990: Szólj rám, ha hangosan énekelek (válogatás)

* 1992: A Kovács Kati (válogatás)

* 1992: Forgószél

* 1996: Love Game – Vangelis 1492

* 1999: Édesanyámnak szeretettel

* 2000: Kincses sziget

* 2002: Gyere, szeress

* 2007: Die großen Erfolge (Németország) (válogatás)

FILMOGRÁFIA (filmszerepek)

* 1967: Ünnepnapok

* 1968: Eltávozott nap

* 1968: A hamis Izabella

* 1968: Fejlövés

* 1968: Holdudvar

* 1968: Fényes szelek

* 1977: Ők ketten

* 1990: Kártyaaffér hölgykörökben (tévéfilm)

* 1993: Atilla, Isten kardja (tévéfilm)

* 1999: Rosszfiúk

* 2003: Boldog születésnapot

VIDEÓK

Nálad lenni újra jó lenne 

A legszebb tévedés 

Egy nagy szerelem 

Ugyanez az utca ez (csak zene!)

Én igazán szerettelek 

Találkozás egy régi szerelemmel 

Hogyha elhagysz (csak zene!)

Egy nyáron át... (csak zene!) 

Ha legközelebb látlak 

Indián nyár (csak zene!)

Indián nyár (Közreműködik: Mohai Gábor)

Úgy szeretném meghálálni (csak zene!)

Nem tudjuk még (csak zene!)

Menetjegy

Napfényes álom 

Elfutok 

1492 (csak zene!) 

KOVÁCS KATI – 2/1: AZ ELSŐ 15 ÉV

Kovács Kati (Verpelét, 1944. október 25.) magyar énekesnő, dalszövegíró és színésznő 1965-ben vált országosan ismertté, amikor megnyerte a Ki mit tud? című tehetségkutató tévéműsort. A következő évben az első magyar Táncdalfesztiválon diadalmaskodott a Nem leszek a játékszered című dallal. Pályája gyorsan ívelt felfelé, rövid idő alatt az ország egyik legnépszerűbb és legsikeresebb énekesnőjévé vált. Tehetségére külföldön is felfigyeltek, számos meghívást kapott a szocialista országokból, sőt Nyugat-Európából is. Nemzetközi sztár válhatott volna belőle, ám a korabeli magyar hivatalos szervek nehézkes ügyintézése és bürokratizmusa miatt nem sikerült maximálisan kihasználnia külföldi lehetőségeit. Repertoárja széles zenei skálát képvisel, hiszen saját bevallása szerint sokféle stílust kedvel, éppen ezért szívesen kísérletezik velük. Egyes zenekritikusok olykor szóvá tették, hogy e sokféleség miatt nem sikerült egy csak rá jellemző egyéni arculatot kialakítania, és gyakran kényszerült arra, hogy a közönség kegyeinek megőrzése érdekében kevésbé nívós, szakmai kihívást alig vagy egyáltalán nem jelentő dalokat is elénekeljen. Énekesi pályafutásában főleg az 1960-as, 1970-es évtized jelentős és sikerekben gazdag. Az új évezredben valóságos reneszánszát éli, hiszen egy újabb generáció fedezte fel kivételes előadói képességeit. Az 1960-as évek második felében több filmben is szerepelt, és színésznőként szintén figyelemre méltó tehetségnek bizonyult. Számos hazai, illetve külföldi díjban és kitüntetésben részesült. E sorok írója a tehetségen túl két fontos tényezőben látja Kovács Kati tartós sikereinek titkát. Az egyik, hogy korunk „megasztárjaival” ellentétben Kati sohasem az öncélú technikára, képességeinek mindenáron való megcsillogtatására helyezte a hangsúlyt, hanem elfogadta a „közvetítő” szerepét, vagyis nem eszközként használta a dalokat ahhoz, hogy az énektudásával tündököljön, hanem saját magát tekintette eszköznek ahhoz, hogy az általa előadott szerzemények minél jobban hassanak a közönségre. Alighanem ennek köszönhető, hogy egyformán hiteles akkor is, amikor érzelmes, netán érzelgős táncdalt ad elő, és akkor is, amikor rockot, spirituálét vagy bármilyen más műfajú dalt énekel. A másik, hogy sohasem tetszelgett a „nagy magyar énekesnő” pózában, hanem mindig is a közönséget szolgálta anélkül, hogy Honthy Hanna módjára bájolgott volna „az én édes kis közönségem”-ről. 

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek

Kovács Kati szülei hamar elváltak, az édesanya egyedül nevelte három gyermekét. A család sokat nélkülözött, ám a nehézségek még jobban összekovácsolták őket. Kati az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumba járt, és már ott arról álmodozott, hogy egyszer énekesnő lesz belőle. (Ugyanakkor 1967-ben az Ünnepnapok című filmje kapcsán adott villáminterjúban azt nyilatkozta, hogy építész szeretett volna lenni, de nem vették fel az egyetemre. Dám László Rockszámla című könyvében pedig ezeket mondta: „Én nem akartam énekesnő lenni! Így alakult! A mamám benevezett a Ki mit tud?-ra.”) Az énekesi karrierért tenni is hajlandó volt, hiszen odahaza lelkesen próbálta utánozni azoknak az énekét, akik tetszettek neki. Little Richardot éppúgy szerette, mint Ella Fitzgeraldot, Louis Armstrongot, az opera-énekesnő Maria Callast vagy éppen az érzelmes olasz táncdalokat. Az egri gimnázium növendékeiből alakult amatőr együttes kísérte az énekét. Együtt neveztek be az első Ki mit tud?-ra egy Little Richard-dallal. Már a megyei selejtezőn kiestek. A zsűri állítólag e szavakkal indokolta döntését: „Itt kérem, nem üvöltözni kell, hanem szépen énekelni.” Kati – aki érettségi után orvosírnokként helyezkedett el – 1965-ben újra szerencsét próbált. Együttese kiesett, és őt egy másik zenekarral párosították össze, ahonnan viszont az eredeti énekesnő nem jutott tovább. Ennek a Ki mit tud?-nak már egyértelműen Kovács Kati volt a legnagyobb felfedezettje, megérdemelten nyerte meg a versenyt. Ekkoriban ismerkedett meg Koncz Tibor zeneszerzővel, aki a debreceni elődöntőn zongorán kísérte. Ismeretségükből munkakapcsolat, szerelem, majd házasság lett, amely később ugyan felbomlott, ám a munkakapcsolat és a barátság megmaradt. Koncz Tibor évekig Kati egyik állandó szerzőjének számított, számos slágert írt az énekesnőnek. 1966-ban a Magyar Televízió megrendezte az első magyar Táncdalfesztivált, amely óriási társadalmi eseménynek számított. Az utcák valósággal elnéptelenedtek, amikor az egyetlen magyar tévécsatorna a fesztivál elődöntőit, illetve a döntőt sugározta. Gyulai Gál János zeneszerző a Nem leszek a játékszered című szerzeményével (szöveg: Hajnal István) nevezett be a versenyre, és ragaszkodott ahhoz, hogy a dalt a Ki mit tud?-győztes kislány, Kovács Kati énekelje. Szerencsésen választott, hiszen Kati megnyerte a fesztivált, a Nem leszek a játékszered pedig országos slágerré vált, amely ma már a magyar könnyűzene egyik becses örökzöldjének számít. Akármilyen hihetetlenül hangzik is manapság, de az ORI (Országos Rendező Iroda) kezdetben csak ideiglenes működési engedélyt adott Kovács Katinak, vagyis mindig vizsgáznia kellett ahhoz, hogy engedélyét meghosszabbítsák.

A filmszínésznő

Kati énekesnői karrierjével párhuzamosan kezdett kibontakozni filmszínésznői pályafutása is. Az új tehetségek iránt mindig is fogékony Bacsó Péter állítólag már 1963-ban – vagyis még a sorsdöntő Ki mit tud? előtt! – szerepet ajánlott neki a Nyáron egyszerű című filmjében, ám Kati visszautasította a felkérést, a szóbeszéd szerint egy vetkőzős jelenet miatt. Négy évvel később Bacsó Nyár a hegyen (1967) című filmjében a Neked se jó című dalt énekelte. (Jelen sorok írója valószínűbbnek tartja, hogy Kati mint színésznő ezt filmet utasította vissza, hiszen ebben valóban vetkőzik a hősnő, az ilyesmit viszont egy 1963-as filmben valószínűleg eleve nem engedte volna a cenzúra.) Kardos Ferenc Ünnepnapok (1967) című drámájában játszotta első filmszerepét. A rendező a forgatás időszakában így nyilatkozott készülő művéről: „Egy öreg munkásember áll a film középpontjában, aki a körülötte zajló élet törvényszerűségei miatt valahogy az emberi és társadalmi lét perifériájára kerül. Nagy energiával, céltudatosan kinevelt magának egy értelmiségi családot, s ez a család eltávolodik tőle.” Az öreg munkásembert Görbe János alakította, Kati a motorversenyzőt megformáló Koncz Gábor kedvesét játszotta. A legnagyobb nehézséget egy kórházi jelenet okozta számára, amelyet valódi betegek között vettek fel. Koncz Gábort ráadásul oly hitelesen maszkírozták egy baleset sérültjének, hogy az az orvos, aki először meglátta, és nem tudott a filmforgatásról, állítólag azonnal műtőbe akarta vitetni.

Valós történeten alapul Mészáros Márta Eltávozott nap (1968) című első játékfilmje. Egy árvaházban nevelkedett lány, Erzsi véletlenül megtudja, hogy halottnak hitt édesanyja valójában él. Az asszony valaha azért dobta el őt magától, mert „törvénytelenül” született. Erzsi felkeresi az anyját, a találkozás azonban rádöbbenti arra, hogy semmi nem köti őt ehhez a vadidegen nőhöz. Feltűnik a színen viszont egy kétes alak, édesapja régi barátja, de az sem kizárt, hogy valójában ő maga az apa. Mészáros Mártát elsősorban Erzsi összetett alakja foglalkoztatta, aki önmagát akarja megtalálni, és passzív figurából fokozatosan válik önálló döntéseket hozó egyéniséggé. A rendezőnő a bemutató alkalmából kedves szavakkal nyilatkozott főszereplőjéről: „S első filmem forgatásánál nagyon sokat köszönhettem mindenekelőtt Kovács Katinak, aki szerintem óriási tehetségű filmszínész-egyéniség; mindig szavak nélkül tudta, mit kell csinálnia. A filmbeli sztorihoz persze semmi köze – hiszen ők édesanyjával és testvéreivel nagyon szeretik egymást –, de gondolatilag annál több közössége van ezzel a saját egyéniségét kialakító, erős figurával.” További szereplők: Horváth Teri, Szirtes Ádám, Agárdi Gábor, Juhász Jácint és Pálos Zsuzsa. Természetesen Kati énekelte az Eltávozott nap című betétdalt is, amelyet az Illés együttes még ugyanabban az évben felvett a repertoárjába. Mészáros Márta később így emlékezett vissza a film egyik külföldi fesztiválvetítésére: „Az olaszországi Pesaro városában vettünk részt az Eltávozott nap bemutatóján. A fesztivált gálaest követte, és a rendezők kedves ötlete volt, hogy a filmek főszereplői énekeljenek is a helyi zenekar kíséretében. Némi ódzkodás után Kati is a mikrofon elé lépett, és a Massachusetts című Bee Gees-dalt adta elő. Képzelhetik, micsoda frenetikus sikert aratott a többi, a filmvásznon világsztár, de énekesként amatőr színész mellett. »Jé, hát énekelni is tud?« – csodálkoztak…” 

Ugyancsak megtörtént események ihlették Bacsó Péter Fejlövés (1968) című filmjét, amelynek forgatókönyvét a rendező Zimre Péterrel közösen írta. Egy fiatal pár közös öngyilkosságot akar elkövetni, ám a lány az utolsó pillanatban megretten. Ennek ellenére nem akadályozza meg a kedvesét abban, hogy végezzen magával. Akárcsak Mészáros Márta, Bacsó Péter is meleg szavakkal dicsérte az énekesnő tehetségét, művészi alázatát és színészi teljesítményét: „…alapos megfontolás után döntöttem mellette, mert úgy találtam, hogy ezt a rendkívül nagy ellentmondásokból összegyúrt lányt leginkább olyan egyéniség tudná megjeleníteni a mozivásznon, mint Kovács Kati. […] Például a film végén majdnem két percig az ő arcának közelijét látjuk, az öngyilkosság után. Óriási dráma játszódik itt le a lányban, aki eddig tulajdonképpen hitte is, nem is, hogy a fiú öngyilkos lesz; azt szerette volna hinni, hogy ez nem lehet igaz, most mégis megtörtént. Rádöbben saját felelősségére és arra is, hogy most már nem tud segíteni. Mindez kétperces beállításban, ami végeérhetetlen hosszú egy filmben. S ezt a két percet Kovács Kati minden különösebb külsőség nélkül, teljesen hitelesen tölti ki érzelmekkel, indulatokkal, gondolatokkal. Mindössze azt az instrukciót adtam neki, gondoljon arra, mit érezne, ha a férjét autóbaleset érné. Kati egyébként a munka során a legfegyelmezettebb, a legnagyobb áldozatokat vállaló munkatársunk volt, akivel igazán nagyszerű volt együtt dolgozni.” Az énekesnő a forgatás két hónapjára minden felkérést visszautasított, hogy akadálytalanul a produkció rendelkezésére tudjon állni. A két férfi főszerepet Horváth Charlie (akkor éppen az Olimpia együttes tagja) és Bacsó Péter egyik színésztanítványa, Miller József alakította. Az Eltávozott napban és a Fejlövésben nyújtott alakításáért Kovács Kati az 1969-es pécsi játékfilmszemlén megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat. 

Az Eltávozott nap és a Fejlövés közötti hónapokban került a mozikba Bácskai Lauró István krimije, A hamis Izabella (1968), amelyhez Gyulai Gál János írt zenét: ennek része a Kati által előadott főcímdal is. A főszerepeket Ruttkai Éva, Pécsi Sándor, Kállai Ferenc és Iglódi István játszották. Kati egy Vadász Ica nevű diáklányt alakított, aki napokig nem ment iskolába, ezért tanárnője „nyomozni” kezdett utána. Kiderül, hogy a lány elköltözött otthonról albérletbe egy elhanyagolt budai villába. A tanárnő ebben a villában holtan találja az idős főbérlőt, Icának pedig nyoma veszett. Később ugyan előkerül, ám élete egyáltalán nincs biztonságban… 1968-ban Kati még két filmben játszott, amelyek azonban csak a következő évben kerültek a közönség elé. Jancsó Miklós Fényes szelek című alkotása a világhírű művész egyik legjelentősebb és legvitatottabb műve, amely az ötvenes évek NÉKOSZ-mozgalmát idézte meg. Ebben Kati a rendező állandó színészeivel (Balázsovits Lajos, Kozák András, Madaras József) szerepelt együtt. Jancsó akkori felesége, Mészáros Márta második játékfilmjében, a Holdudvarban az énekesnő ismét egy szuverén egyéniséget formált meg, aki maga akar dönteni a sorsáról, még akkor is, ha ezek a döntések olykor fájdalmasak. A történetben Balázsovits Lajos és Törőcsik Mari játszott még fontos szerepeket. Közel húsz évvel később Mészáros Márta így emlékezett vissza erre a közös munkára: „Amikor a második filmemben, a Holdudvarban dolgoztunk, Törőcsikkel forgatott együtt, aki nagyon nyitott és kedves volt vele, noszogatta Katit, hogy menjen a főiskolára tanulni. Mindegy, hogy lesz-e belőle színésznő, vagy sem, de valami alapdolgot, valami magatartásformát, műveltséget és stílust tanulhat. Ebben Marinak tökéletesen igaza volt. Kati akkor olyan sok filmben játszott, hogy vizsga nélkül is fölvették volna, de ő nem ment. Nem értettem, és meg is haragudtam rá.”

1968 végén egyébként amilyen gyorsan elkezdődött, oly gyorsan véget is ért Kovács Kati filmes karrierje. Ennek okáról e sorok írója az évek folyamán többféle magyarázatot is olvasott-hallott. Az egyik szerint az intenzív filmezést egyre nehezebb volt összeegyeztetni az énekesi pályával, és Kati számára az utóbbi volt a fontosabb. A másik magyarázat szerint a Fejlövés forgatása során az énekesnő csalódott a filmezésben. Bacsó alkotásában ugyanis a Kati által játszott hősnőnek van egy vetkőzős jelenete, amelyet az énekesnő nem vállalt, csupán arra volt hajlandó, hogy lecsúsztassa a válláról kombinéja pántját. Állítólag nem tudott arról, hogy Bacsó utána egy dublőzzel felvette a vetkőzést, amely úgy lett bevágva a filmbe, mintha Kati vetkőzött volna. A filmtrükk miatti csalódottság érzése idővel elhalványodott, ráadásul az énekesnő kapcsolata sem szakadt meg teljesen a filmvilággal, hiszen azóta számos hazai és külföldi filmben énekelt (Hugó, a víziló, A kenguru, Dédelgetett kedvenceink, Álmodik az állatkert, Gyermekrablás a Palánk utcában stb.), illetve önmagát alakítva olykor meg is jelent (Ők ketten, Rossz fiúk, Boldog születésnapot). Sándor Pál Miss Arizona (1988) című rosszul fogadott olasz–magyar koprodukciós drámájában Kati énekelte a német Hanna Schygulla által megformált címszereplő dalait.

A fesztivál-énekesnő

Pályafutása első évtizedében, 1965 és 1975 között Kovács Kati állandó szereplője volt a hazai és a külföldi táncdalfesztiváloknak és dalversenyeknek (Táncdalfesztivál, Made in Hungary, Tessék választani!). Ebben az időszakban megjelent kislemezein elsősorban különféle versenydalai, illetve az általa előadott külföldi slágerek magyar változatai hallhatók. 1967-ben a Majd ha beszél a jég és a Tedd boldoggá, 1968-ban a Ne akard őt elrontani és a Szerelemben soha nincsen igazság, 1969-ben pedig a Jó szerencsét című dalokkal indult a Táncdalfesztiválon. 1969-ben három új felvétele aratott kiugró sikert: Hull a hó a kéklő hegyeken (a Made in Hungary győztes dala), A festő és a fecskék (Schöck Ottó és Sztevanovity Dusán szerzeménye), Jaj, de hideg van (az olasz Nada Ma che freddo fa című slágerének magyar változata). 1970-ben megjelent első nagylemeze, a Suttogva és kiabálva, amelyhez tévéshow is készült. Az ilyesmi akkoriban szenzációszámba ment, hiszen egy énekes már annak is örülhetett, ha egyáltalán nagylemez készült vele, a Hanglemezgyár erősen korlátozott kapacitását ugyanis elsősorban a komolyzenei kiadványok kötötték le. A Magyar Televízió Kovács Kati show-jával vett részt a soron következő montreaux-i tévéfilmfesztiválon, ahol az énekesnő műsora oly nagy sikert aratott, hogy felkérést kapott egy külföldi forgatásra is. Ez az esztendő három örökzöld slágerrel gyarapította Kati repertoárját: Átmentem a szivárvány alatt, Most kéne abbahagyni, A régi ház körül. 1971-ben A pesti férfi és a Vihar után című dalokkal indult a Táncdalfesztiválon, ám a versenyt nem ő, hanem Zalatnay Sarolta nyerte a Fák, virágok, fény című szerzeménnyel. (El kell ismerni: teljesen megérdemelten.) Kati abban az évben két nagy olasz sláger magyar változatát énekelte kislemezre: a Rózsák a sötétben (Rose nel buio) eredetijét Gigliola Cinquetti adta elő, a Mit remélsz? (Che sará) pedig egy addig alig ismert együttes, a Ricchi e Poveri első világslágere volt. 

Az 1972-es Táncdalfesztiválon Kati szintén két dallal vett részt: Add már uram az esőt! (Koncz Tibor – Szenes Iván); Aranyhídon mentem (Victor Máté – Huszár Erika). Az Add már uram az esőt! kirobbanó sikert aratott, az énekesnő megnyerte vele a fesztivált. A dal háttértörténetéről tudni érdemes, hogy Koncz Tibor az 1970-es évek elején Berlinben tartózkodott, ahol gyakran hallgatta az amerikai katonai adót, amelynek műsorán folyamatosan szerepeltek soul balladák és spirituálék. Ezek ihlették a Kati számára írt fesztiváldalt, amely új színnek számított a hazai könnyűzenei palettán. E sorok írója jól emlékszik arra, hogy miután az énekesnő az eredményhirdetést követően újra elénekelte a szerzeményt, másnaptól több napos eső követte az addigi tartós szárazságot. Néhai nagymamám meg is jegyezte: „Nem kellett volna a Katikának annyira rimánkodnia ezért az esőért”. A magyar „popgyarmatok”-nak számító szocialista országokban szintén felfigyeltek a győztes slágerre. A Drezdában megrendezett nemzetközi táncdalfesztivált 1972-ben szintén az Add már uram az esőt! nyerte, és mivel az NDK-ban Kovács Kati mindig is nagyon népszerű volt, ezért a következő évben kislemezen jelent meg a sláger német nyelvű verziója, a Wind, Komm, bring den Regen her. A csehszlovák közönség számára Marie Rottrová készített egy cseh nyelvű feldolgozást On má címmel. A magyar közönség még 1972-ben megvásárolhatta Kovács Kati második nagylemezét, amely Autogram helyett címmel jelent meg.

Útkeresés

Kovács Kati harmadik nagylemeze az LGT együttessel készült kimondatlanul is azon törekvés jegyében, hogy a művésznő végre kitörjön a hagyományos táncdalok világából, a fesztivál-énekesnői szerepkörből, és tehetségének addig kevésbé ismert oldalát mutathassa meg a közönségnek. Az album 1974 márciusában került a boltokba. Kati maximálisan elégedett volt ezzel a munkájával, és a kritikusok is jól fogadták a nagylemezt. A közönség érdeklődése sem maradt ugyan el, ám kezdetben kissé idegenkedve fogadták a korábbiaktól eltérő stílusú szerzeményeket. Az album egyes dalait (Szólj rám, ha hangosan énekelek; Várlak; Tanítsd meg a gyerekeket stb.) később az LGT is felvette a repertoárjába. A legnagyobb sláger a Rock and roller lett, amelyet Kati eredetileg rendes énekhangon énekelt fel, ám később az az ötlete támadt, hogy rekedt hangon is előadja. Végül az utóbbi verzió került az albumra, méghozzá azon az áron, hogy a másikat le kellett törölni. (Belegondolni sem érdemes, hogy a magyar könnyűzene hőskorában mennyi pótolhatatlan felvétel semmisülhetett meg hasonló okokból, a stúdiómunkára kiszabott szűkös időintervallumok és a takarékossági szempontok miatt.) A Várlak című blues gitárszólóját Barta Tamás játszotta, aki később az Egyesült Államokba távozott, ahol gyilkosság áldozata lett. A dal számos zenekritikus szerint Kovács Kati egyik legjobb felvétele. Ennek ellenére amikor a Pesti Műsor 1980-ban körkérdést intézett számos zenekritikushoz, hogy nevezzék meg az elmúlt húsz év legjobb magyar könnyűzenei lemezeit, a megkérdezettek egyike sem említett egyetlen Kovács Kati-albumot sem. E sorok írójának véleménye szerint azonban ez a mulasztás sokkal inkább minősítette a megkérdezetteket, mint Kovács Kati pályafutását, ámbár akkoriban ez a vitatható felmérés volt az egyik nyomós érv azon elmélet mellett, miszerint az énekesnő elpazarolja (valóban elpazarolta?) a tehetségét.

1974-ben Kati főszerepet játszott Victor Máté és Huszár Erika Holnaptól nem szeretlek című rádiós musicaljében. Ennek anyagából a Holnaptól nem szeretlek és Nézlek, amíg alszol című dalok kislemezen is megjelentek. A zenei kíséretet a Gemini együttes szolgáltatta, akárcsak később az Intarzia című nagylemezen. Az énekesnő 1974 szeptemberében megnyerte az írországi Castlebarban rendezett nemzetközi popfesztivált a Nálad lenni újra jó lenne (It Would Be So Good to See You Again) című dallal, és ugyanabban az évben megkapta a Music Week angol zenei szaklap elismerő oklevelét. Ezen a következő szöveg olvasható: „This is to certify that Kati Kovacs of Qualiton has been voted Hungary’s Star of the Year for an outstanding contribution to the world of music, 1974.” Az 1975-ben kiadott Intarzia című albumon Kati visszatért jól bevált arculatához, és táncdalokat, fülbemászó slágereket énekelt, amelyek közül A legszebb tévedés és a fesztiválgyőztes Nálad lenni újra jó lenne aratták a legnagyobb sikert. Ekkoriban megjelent kislemezei szintén hagyományos táncdalokat tartalmaznak, amelyeket a közönség nagy tetszéssel fogadott, és Kati repertoárjának máig legkedveltebb darabjai közé tartoznak: Találkozás egy régi szerelemmel (Gábor S. Pál és Szenes Iván szerzeménye), Egy nagy szerelem (Peppino di Capri Un grande amore című olasz slágerének emlékezetes feldolgozása, amely szerény véleményem szerint felülmúlja az eredetit), Egy hamvas arcú kisgyerek (a Bimbo Jet instrumentális felvételének feldolgozása Vándor Kálmán magyar szövegével), Indián nyár (Joe Dassin világslágerének hazai változata), Egy nyáron át… Ez utóbbi a Kamaszkorom legszebb nyara (1971) című világsikerű amerikai film Michel Legrand által írt zenéjén alapul, amelyhez Bradányi Iván írt magyar szöveget. (A film női főszerepét e sorok írójának egyik kamaszkori „szerelme”, a szépséges Jennifer O’Neill alakította.) Készült egy újabb nagylemeze is az LGT-vel, a Közel a Naphoz, amely újra a „másik” Kovács Katit próbálta elfogadtatni a közönséggel, a Csendszóró című következő album azonban jobban fogyott. Ezen hallható Koncz Tibor és Szenes Iván Ha legközelebb látlak című szerzeménye, amely Kati legnagyobb slágere volt külföldön. A magyar nyelv közismert nehézsége ellenére a külföldi közönség nemcsak jól tudta a dal magyar címét, hanem például egy kubai koncert nézői magyarul (!) énekelték együtt az énekesnővel a szöveget. Amikor évek múlva egyes zenei szakemberek azon tanakodtak, vajon Kati miért nem folytatta tovább az LGT-vel való ígéretes közös munkát, ő az egyik nyilatkozatában rátapintott a lényegre: „A Locomotivval készített első nagylemezem fordulópontja volt mind életemnek, mind művészi utamnak. Szerintem ez az album azóta is az egyik legjobb a szakmában. A Csendszóró és az Intarzia eladási száma felülmúlta ezt a lemezét. Ez is szempont.”

Szívemben zengő dal

Tévedés lenne azonban Kati szavaiból azt a következtetést levonni, hogy a kereskedelmi szempontokat tartotta szem előtt pályafutása során. Hiszen az 1970-es évek második felében két újabb „kísérletező”, „útkereső” nagylemezt készített: 1978-ban Szörényi Leventével és Adamis Annával, 1979-ben pedig a V’Moto-Rock együttessel. Hogy milyen nagy reményeket fűzött ezekhez a munkáihoz, azt már a Szörényi–Adamis-féle album címe is jelzi: Életem lemeze. A kiugró közönségsiker azonban elmaradt, ámbár főleg a V’Moto-Rockkal közösen készített Szívemben zengő dal című LP egyáltalán nem volt sikertelen, sőt az egyik dal, a Boogie-voogie Lady nagy sláger lett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az éppen aktuális zenei divatok sem kedveztek a kísérletezgetésnek. Akkoriban ugyanis az egész világ „szombat esti láz”-ban égett, a hazai illetékesek pedig boldogan engedtek szabad utat a diszkózenének, hiszen nem kellett tartaniuk ideológiai felforgatástól, mint például a beatzene nagy korszakában. A magyar közönség pedig először érezte azt, hogy lépést tart a külföldi divattal, és nem másodkézből, feldolgozások által ismeri meg a világslágereket, hanem nap mint nap hallhatja az eredeti dalokat a rádióban és a gombamód szaporodó diszkóklubokban. Ebben a miliőben Kati „kísérletező” lemezei érthető módon nem váltottak ki jelentős visszhangot.

Megérdemelt sikert aratott azonban 1979-ben Gábor S. Pál és Szenes Iván Úgy szeretném meghálálni című szerzeménye, amely az énekesnő repertoárjának egyik legszebb darabja. Nem csupán érzelemgazdag énektudását tudta benne megcsillogtatni, hanem méltó módon fejezhette ki azt a szeretetet is, amely édesanyjához fűzte. 1980-ban jubileumi albumot adott ki Tíz címmel. Ez valójában csak a kilencedik sorlemeze volt, a cím alighanem az első albuma óta eltelt egy évtizedre utalt. A kritikai fogadtatásban a negatív hangvétel dominált: „A jubileumi lemez meghallgatásakor szomorúan kell elkönyvelni, hogy Kovács Kati pályafutása a Syrius elkallódásán kívül a magyar popszakma talán legnagyobb vesztesége, csalódása. […] Pályafutása során mindent elvállalt, legyen az olasz szirup, amerikai konfekció vagy a hazai popmaffia tucatslágere, hagyományos tingli-tangli vagy jazz, sanzon, popgiccs. Ebben a tömegtermelésben csak néha sikerült egy-egy felejthetetlen, művészi színvonalú dalt előadnia. Ki tudná ezeket kapásból felsorolni? A sok hordalék között nehéz észrevenni az aranyszemcséket. Talán egy hazai poptörténetben majd kiválogatják, mi az érdemleges, maradandó a munkásságában. Félek, hogy a poptörténésznek majd homokhegyeket kell átszitálnia, és valószínű, hogy ebben a jubileumi albumban nem talál aranyrögöket.” Ugyancsak 1980-ban Kati két világslágert énekelt kislemezre. Az egyik a Bino előadásában ismertté vált Mama Leone, amelynek eredetijét valójában a német Mike Mareen énekelte, aki az 1980-as évek közepén az italodisco egyik meghatározó sztárja lett. A másik dal az Eruption Menetjegy (One Way Ticket) című diszkóslágerének átirata, amely a „feldolgozás feldolgozása”, hiszen az Eruption-sláger egy régi Neal Sedeka-felvétel alapján készült. 

FOLYT. KÖV.: KOVÁCS KATI – 2/2: A siker Kovácsa

VIDEÓK

Nem leszek a játékszered 

Hull a hó a kéklő hegyeken 

A festő és a fecskék  (csak zene!)

Jaj, de hideg van!  (csak zene!)

Átmentem a szivárvány alatt (csak zene!)

Most kéne abbahagyni

A régi ház körül

A pesti férfi

Rózsák a sötétben (csak zene!)

Mit remélsz? / Csúzlis Tom / Most kéne abbahagyni (egyveleg)

Add már uram az esőt! (csak zene!)

On má (Előadó: Marie Rottrová)

Menjünk világgá! (csak zene!)

Arcok a sötétben (csak zene!)

Rock and roller

Várlak (csak zene!)