disco

disco

2012. október 27., szombat

CLAUDJA BARRY

Claudja Barry (Jamaica, 1952. – Bizonyos források 1954-ről tudnak.) jamaicai származású kanadai énekesnő színpadi színésznőként kezdte a pályát. Egy turné alkalmával utazott az NSZK-ba, ahol 1975-ben egy új együttes, a Boney M. tagja lett. Mivel úgy vélte, a formációnak nincs jövője, ezért a következő évben szólókarrierbe kezdett későbbi férje, Jürgen Korduletsch szerző-producer támogatásával. Már első albuma, a Sweet Dynamite figyelemre méltó sikert aratott, ám Claudja mégsem vált olyan szupersztárrá, mint például Donna Summer. Kiugró sikert ért el a (Boogie Woogie) Dancin' Shoes című 1978-as dalával. Az 1980-as években sikerek és kudarcok követték egymást a pályáján. Bobby Orlandóval közös dalai (Born to Love, Whisper to a Scream) újra felkeltették iránta az érdeklődést, az 1990-es években viszont már alig lehetett hallani róla. 2006-ban az I Will Stand című friss dalával ismét felbukkant a slágerlistákon, és úgy tűnt, egyike lesz a nagy visszatérőknek az 1970-es évekből – mint például Donna Summer, Grace Jones és Amanda Lear –, ám beígért új albuma azóta se jelent meg.


KARRIERTÖRTÉNET 
A kezdetek 
Claudja Barry hatéves volt, amikor családja Kanadába emigrált. Az Ontario állambeli Scarborough-ban nevelkedett. Tizenöt éves korában kezdett énekelni, és már iskolás lányként felléphetett különféle helyi tévéműsorokban. Középiskolai tanulmányai befejezése után New Yorkba utazott. A metropolisban először színpadi szerepeket kapott a Hair és a Catch My Soul című musicalekben. (Utóbbi mű Shakespeare Othellójának motívumaira épül, zeneszerzők: Tony Joe White és Emil Dean Zoghby.) A társulat átvitte az előadást Európába. 1975 tavaszán az NSZK-ban ért véget a turné. A tehetséges és dekoratív énekesnőt a Hot Foot lemezcég szerződtette, és még abban az évben kiadta a Reggae Bump című kislemezét. (Érdekes véletlen, hogy Donna Summer is egy színházi turnéval került Nyugat-Németországba, és neki is ott indult szólóénekesnői karrierje.) Kanadában a Hansa forgalmazta a kislemezt, és Claudja megismerkedett a cég egyik fejesével, Frank Fariannel. Az énekesként is ténykedő Farian épp akkoriban vett fel egy dalt Baby Do You Wanna Bump címmel, melyet Boney M. néven jelentetett meg. A kislemez váratlan sikert aratott a Benelux-államokban, ezért Farian úgy döntött, egy igazi együttest szervez annak érdekében, hogy a közönség arcokhoz tudja kötni a Boney M. nevet. Claudja Barry is csatlakozott a formációhoz, de a következő évben lecserélték Liz Mitchellre. Állítólag nem Farian volt elégedetlen Claudjával, hanem Barry énekesnői ambícióit nem elégítette ki, hogy csupán tátognia kellett a színpadon az előre felvett zenére és vokálra. Ráadásul úgy vélte, a Boney M.-nek nincs jövője a Baby Do You Wanna Bump után. Nos, ebben nagyot tévedett. 


Édes dinamit 
Claudja még a Boney M. tagjaként ismerkedett meg Jürgen Korduletsch német szerző-producerrel, aki elindította őt a szólóénekesi pályán. Egymásba szerettek, és később házasságot kötöttek. Korduletsch 1976-ban megalapította a Lollipop Records lemezcéget, melynek egyik első kiadványa természetesen Claudja debütáló albuma, a Sweet Dynamite volt. Erről a címadó dal és a Love for the Sake of Love (jelen sorok írójának egyik kedvence Barrytől) már az LP megjelenése előtt szép sikert aratott kislemezen a nyugatnémet diszkókban. Az albumról a címadó felvétel és a Why Must a Girl Like Me a soul, a funky és az eurodisco sajátos ötvözetét képviseli. A Sweet Dynamite LP sikerének köszönhetően Claudja 1977-ben It Takes Two címmel duettet énekelt a Lollipop Records másik favoritjával, Ronnie Jonesszal. (A Lollipop Records lemezeit az Egyesült Államokban és Kanadában a Salsoul Records terjesztette.) A debütáló album időszakában Barry bázisa még Kanadában volt, 1978-ban azonban visszatért az NSZK-ba. Noha abban az évben a diszkó népszerűsége az egeket ostromolta, Claudja menedzserei – mindenekelőtt Korduletsch – már előre tekintettek, és az énekesnő sokoldalúságát kívánták reprezentálni a műfajilag eklektikus The Girl Most Likely című albummal. Ezen helyet kapott például a Gladys Knight and the Pips örökzöldje, az Every Beat of My Heart feldolgozása, illetve egy másik átirat, a Take Me in Your Arms, melynek eredetijét a Doobie Brothers énekelte. Az igazán nagy sikert azonban egy vérbeli diszkófelvétel, a Dancin' Fever aratta.


Bugi-vugi táncos cipellők 
A The Girl Most Likely sikerén felbuzdulva Korduletsch még 1978-ban megjelentette Claudja harmadik albumát, immár Kanadában is a Lollipop Records címkéjével. A címadó I Wanna Be Loved by You nem más, mint a Marilyn Monroe előadásában ismert dal a Van, aki forrón szereti (1960) című klasszikus Billy Wilder-vígjátékból. Kevesen tudják azonban, hogy Herbert Stothart és Harry Ruby szerzeménye – melyhez Bert Kalmar írt szöveget – valójában az 1928-as Good Boy című musicalhez született, és még ugyanabban az évben Helen Kane énekelte először. Barry ötven évvel későbbi verziója nem keltett különösebb figyelmet, hiszen albumának igazi szenzációja a (Boogie Woogie) Dancin' Shoes című dal volt, amely 23 hétig szerepelt a kanadai slágerlistán (legmagasabb pozíciója a 7. hely volt), de a világ többi részén is nagy sikert aratott. Az amerikai jogokat a Chrysalis Records szerezte meg. A cég a nagy sláger húzóerejében bízott (nem is hiába), így az Egyesült Államokban az album (Boogie Woogie) Dancin' Shoes címmel jelent meg. Nem csupán a cím változott, hanem a tracklista is. Először is, az amerikai kiadásról lemaradt az eredeti címadó dal, az I Wanna Be Loved by You. Ismeretlen okokból mellőzték a Down by the Water és a Love of the Hurtin' Kind című szerzeményeket is, hallható viszont a Forget About You, amely a nem amerikai kiadásokon nem szerepel. 1978-ban Claudja Barry két kategóriában (a legjobb énekesnő, a legígéretesebb énekesnő) is esélyes volt a Juno-díjra (a kanadai Grammy-díj), de egyikben sem ő győzedelmeskedett. (Pályája során egyébként összesen kilencszer nevezték erre a díjra.) 


Hullámvölgyben 
A nagy sikert nagy csalódás követte. Az énekesnő 1979-es nagylemeze, a Feel the Fire szinte teljesen visszhangtalan maradt, csupán a (You Can Make Me) Feel the Fire ért el említésre méltó sikert. A hűvösebb fogadtatás oka az lehetett, hogy a tengerentúlon gyorsabban változott a tánczenei divat, mint Európában, és ami 1978-ban még az Atlanti-óceán mindkét partján friss és trendi volt, az 1979-ben Amerikában már nem számított menőnek. Az LP záró felvétele, a Love Seemed So Easy Without You bebizonyította, hogy Donna Summerhez hasonlóan Claudja Barry énekesnői kvalitásai is jócskán túlmutatnak a diszkón, hiába koronázták e műfaj egyik királynőjévé. Tehetségének elismeréseként 1979-ben végre megkapta a legígéretesebb énekesnőnek járó Juno-díjat. Az 1980-as esztendő a diszkó látványos bukásának éve volt az Egyesült Államokban, Claudja Barry pályafutásában pedig az új arculat keresésének időszakát jelentette. Abban az évben csupán egy válogatásalbuma jelent meg. 1981-es nagylemeze, a Made in Hong Kong a korábbi, főleg fúvósokra és vonósokra épülő diszkóhangzás helyett az aktuális trendek (a new wave és a Hi-NRG) jegyében készült. Határozottan jól sikerült albumról van szó, mindazonáltal csupán a bő hatperces Radio Action fogadtatása mondható kedvezőnek. A divatos hangzásvilág ellenére a Made in Hong Kong amerikai terjesztését egyetlen cég sem vállalta. A Ronnie Jonesszal készített újabb duett, a The Two of Us sem aratott akkora sikert, mint az előző. Claudja 1983-as minialbuma, a No La De Da Part 2 leginkább csak a címe miatt keltett némi feltűnést, ugyanis senki nem emlékezett arra, hogy lett volna No La De Da Part 1. Az énekesnő 1984-ben a francia diszkómágus, Cerrone szerzeményét, a Trippin' on the Moont tűzte műsorára, és szép sikert aratott vele a diszkókban.


Suttogások és sikolyok 
1985-ben Barry mint énekesnő szerepelt Joel Silberg Rappin' című alkotásában, amelynek Mario Van Peebles játszotta a főszerepét. Ugyanabban az évben jelent meg új kislemeze, a Born to Love, amelynek produceri teendőit Bobby Orlando látta el. Orlando stílusa akkoriban igen divatosnak számított, nem csoda tehát, hogy a Born to Love a 14. helyig jutott a Billboard Hot Dance/Club Play slágerlistáján. Az Orlandóval közös produkciók közül Európában a Whisper to a Scream (Suttogástól a sikolyig) a legismertebb, a népszerű tinihorrorszéria, a Rémálom az Elm utcában második részében (1985) is elhangzott. Az 1980-as évek közepén Claudja csillaga ismét emelkedni kezdett. A Down and Counting című felvétele 1986-ban egy hétig vezette a Hot Dance/Club Play slágerlistát. Ez a siker elég ajánlólevél volt ahhoz, hogy 1987-ben megjelenjen az énekesnő hatodik stúdióalbuma, az I, Claudja a nagy múltú lemezcég, az 1953-ban alapított Epic Records gondozásában. Az együttműködés azonban egyik fél reményeit sem váltotta valóra. 


A kilencvenes évektől napjainkig 
1987 után Claudja elsősorban kanadai karrierjére koncentrált. Az 1990-es évek elején „underground siker”-t aratott a Love Is an Island és a Summer of Love című maxija. 1993-ban a német General Base (Thomas Kukula eurodance-projektje) Poison című maxijának elkészítésében vett részt. 1995-ös albumán karácsonyi örökzöldeket énekelt diszkóritmusban. Az 1990-es évek végén divatos előadók kölcsönöztek hangmintát Barry soulklasszikusából, a Love for the Sake of Love-ból: Montell Jordan R&B énekes a Get It On Tonite című dalával negyedik lett a Billboard Hot 100 toplistáján, a másik felvétel, a What'chu like viszont Da Brat és Tyrese előadásában nem keltett számottevő figyelmet. 2006-ban maga Claudja is újra feltűnt a Billboard slágerlistáján az I Will Stand című friss dalával, amely egészen a negyedik helyig jutott. A hírek szerint tervezi egy új stúdióalbum megjelentetését is, de ez a 2006 nyara óta eltelt hat év alatt sem készült még el. Rajongóinak azonban nem kell nélkülözni őt, hiszen még mindig vállal fellépéseket, sőt nemcsak énekesnőként, hanem olykor színésznőként is a világot jelentő deszkákra lép. 


DISZKOGRÁFIA 
Kislemezek, maxik 
* 1975: Reggae Bump / How Could You Do It Again 
* 1976: Sweet Dynamite / Do It Again 
* 1976: Sweet Dynamite / Sweet Dynamite (Instrumental) 
* 1976: Sweet Dynamite / Love for the Sake of Love 
* 1976: Why Must a Girl Like Me / Love for the Sake of Love 
* 1976: Sweet Dynamite / Ride on My Fire 
* 1976: Nobody Loves Me Like You Do Do / Disco Love 
* 1977: Dancin' Fever / Johnny, Johnny Please Come Home 
* 1977: Dancin' Fever / Take It Easy 
* 1977: Dancin' Fever / Long Lost Friend 
* 1977: Dancin' Fever / Summertime 
* 1977: Take Me in Your Arms / Wanna Win Your Love Back 
* 1977: Sweet Dynamite / This Taste of Love 
* 1977: Sweet Dynamite / Johnny, Johnny Please Come Home 
* 1977: It Takes Two / Dance, Dance, Dance (Claudja Barry & Ronnie Jones) 
* 1977: It Takes Two / Take Me (Claudja Barry & Ronnie Jones) 
* 1977: Under My Thumb / It's The Same Old Song / Take It Easy (Ronnie Jones & Claudja Barry) 
* 1977: Take It Easy / Johnny, Johnny Please Come Home 
* 1977: Take It Easy / Wanna Win Your Love Back 
* 1977: Dancin' Fever / Me And Myself (Claudja Barry & Ronnie Jones) (promóciós lemez) 
* 1978: (Boogie Woogie) Dancin' Shoes / I Wanna Be Loved by You 
* 1978: (Boogie Woogie) Dancin' Shoes / Forget About You 
* 1978: (Boogie Woogie) Dancin' Shoes / Boogie Tonight 
* 1978: (Boogie Woogie) Dancing Shoes / Boogie Woogie 
* 1978: Down by the Water / Forget About You 
* 1978: Boogie Tonight / Sunshine Love 
* 1979: (Boogie Woogie) Dancin' Shoes / Love of the Hurtin' Kind 
* 1979: You Make Me Feel the Fire / Everybody Needs Love 
* 1979: (You Make Me) Feel the Fire / Wake Up And Make Love With Me 
* 1979: Boogie Tonight / Give It Up 
* 1980: Banana Boat (Day-O) / Girl Crazy 
* 1980: Stop He's a Lover / Sweet Sensation 
* 1980: Get Your Mind Made Up / Wake Up And Make Love With Me 
* 1980: Sera / Get Your Mind Made Up (Drupi / Claudja Barry) 
* 1980: Radio Action / Video Games (Claudja Barry / Ronnie Jones) 
* 1981: The Two of Us / Southside Philly (Claudja Barry & Ronnie Jones) 
* 1981: The Two of Us / United We Stand (Claudja Barry & Ronnie Jones) 
* 1981: The Two of Us / Tonite (Claudja Barry & Ronnie Jones) 
* 1981: The Two of Us / Radio Action (Claudja Barry & Ronnie Jones) 
* 1981: Radio Action / I Got You 
* 1982: Video Games / The Two of Us (Claudja Barry & Ronnie Jones) 
* 1982: I Will Follow Him / Work Me Over 
* 1982: If I Do It To You (Long Version) / If I Do It To You (Short Version) 
* 1982: If I Do It To You / Up All Night 
* 1982: Don’t Stop / The Two of Us (Claudja Barry & Ronnie Jones) 
* 1983: For Your Love / Beat My Drum 
* 1983: For Your Love (Radio Version / No La De Da Version) / Beat My Drum / I Got You / For Your Love (Strip Mix) 
* 1984: For Your Love (Special Remix) / Beat My Drum 
* 1984: Trippin' on the Moon (Vocal 1) / Trippin' on the Moon (Instrumental 1) / Trippin' on the Moon (Vocal 2) / Trippin' on the Moon (Instrumental 2) 
* 1984: Trippin' on the Moon (Version 1) / Trippin' on the Moon (Version 2) 
* 1984: Born to Love / Your Sweet Touch 
* 1984: Born to Love / Your Sweet Touch (Vocal) / Your Sweet Touch (Instrumental) 
* 1984: Born to Love (Multi Mix NBR 4) / Born to Love (Hi-NRG Strip Mix) / Your Sweet Touch (Remix) / Your Sweet Touch (Vocal #2) / Your Sweet Touch (Instrumental) 
* 1984: For Your Love (Remix) / What Becomes of a Broken Hearted (Remix) (Claudja Barry / Ronnie Jones) 
* 1985: Whisper to a Scream / Whisper to a Scream (Dub) (Bobby O. and Claudja Barry) 
* 1985: Medley / Over And Over (Claudja Barry / Disco Circus) 
* 1985: Born to Love / Touch Me (All Night Long) (Claudja Barry / Fonda Rae) 
* 1986: Down and Counting (Extended Mix) / Down and Counting (Emulator Dub) 
* 1986: Down and Counting (Remixed Extended Version) / On the Edge / Down and Counting (Jack The Mega Dub) / Down and Counting (Acamella) 
* 1987: From a Whisper to a Scream (Extended Version) / From a Whisper to a Scream (Instrumental Long Version) (Bobby O. and Claudja Barry) 
* 1987: Secret Affair (Fair Affair) / Secret Affair (Nervous Affair) / Secret Affair (Royal Affair) / Secret Affair (Air Affair) 
* 1987: Hot to the Touch (Remix) / Hot to the Touch (Instrumental) / Hot to the Touch (Extended Album Mix) / Hot to the Touch (Mixado Latino) 
* 1987: Hot to the Touch (Remix) / A Touch Too Hot (Instrumental) / Hot to the Touch (Extended Album Mix) / Hot to the Touch (Mixado Latino) / Too Hot to Touch (Don't Touch The Beats Dub) 
* 1987: Hot to the Touch (Houseboy Mix) / Hot to the Touch (Houseboy Dub) / Hot to the Touch (Towering Inferno Dub) / Hot to the Touch (Mellow Mix) 
* 1987: Can't You Feel My Heart Beat / Can't You Feel My Heart Beat (Percapella Dub) 
* 1987: Can't You Feel My Heart Beat / Can't You Feel My Heart Beat (Percapella Dub) / Can't You Feel My Heart Beat (Late Night Dub) 
* 1987: Take It Easy (Original Master Remix) / Take It Easy (Club Mix) / Take It Easy (Instrumental) 
* 1988: Whisper to a Scream (Remix) / Passion (Remix) / Passion (Dub) (Bobby O. and Claudja Barry / The Flirts) 
* 1988: (I Don't Know If You're) Dead Or Alive / (I Don't Know If You're) Dead Or Alive (Crescendo Mix) 
* 1989: Whisper to a Scream / The Letter (Bobby O. and Claudja Barry / Gomez Presley) 
* 1991: Good Time (Party Mix) / Good Time (Original Mix) / Good Time (Prime Dub) (S. I. N. featuring Claudja Barry) 
* 1991: Good Time (Original Mix) (Voice of S.I.N. Mix) / Good Time (Prime Dub) (S.I.N. in the Mix) / Good Time (Party Mix) (Sax"'N S.I.N. Mix) (S. I. N. featuring Claudja Barry) 
* 1991: Love Is an Island (Club Transcendental) / Love Is an Island (Pleasure Dub) / Love Is an Island (Acapella) / Love Is an Island (Raymond's Radio Frequency) / Love Is an Island (Scotish Dub) / Love Is an Island (Nico's Brainkiller Mix) 
* 1991: Love Is an Island (Tropical Heat Mix) / Love Is an Island (Island Instrumental Mix) / Love Is an Island (Casa Vocal Mix) / Good Time (Work It Mix) 
* 1991: Boogie Woogie Dancing Shoes / Work Me Over 
* 1991: (Boogie Woogie) Dancin' Shoes (Club Mix) / (Boogie Woogie) Dancin' Shoes (7" Swing Edit) / (Boogie Woogie) Dancin' Shoes (Radio Edit) / (Boogie Woogie) Dancin' Shoes (Remastered Original) 
* 1992: Summer of Love (The Real Feel Mix) / Summer of Love (The Real Feel Instrumental) / Summer of Love (The Anniversary Mix) / Summer of Love (The Anniversary Dub) (Claudja B. néven) 
* 1992: Summer of Love (12-féle Mix) (Claudja B. néven) 
* 1993: No La Di Da (Vocal) / No La Di Da (Instrumental) / No La Di Da (A.C. Mix) / No La Di Da (Queen Mix) / No La Di Da (Prince Mix) 
* 1993: Poison (Radio Vocal Edit) / Poison (Extended Vocal) / Poison (ATB-Remix) / Deep Down / Poison (Extended Vocal) (General Base featuring Claudja Barry) 
* 1994: Poison (Extended Vocal) / Poison (U.S. Harlyn Club Mix) / Poison (J's Chopstix Mix) / Poison (Rhythm Remix) / Poison (ATB-Remix) / Poison (Chemical Rush – Remix) (General Base featuring Claudja Barry) 
* 1994: Boogie Woogie Dancing Shoes (Airwave Mix) / Boogie Woogie Dancing Shoes (Club Mix) / Boogie Woogie Dancing Shoes (Tribal Dance) / Boogie Woogie Dancing Shoes (Original Version) 
* 1996: Ain't Gonna Miss You (Euro Bay Rum Mix) / Ain't Gonna Miss You (The Truly Overwhelmingly Old School Mix) 
* 1997: Take It Easy (The Twisted Mix) 
* 2004: Love for the Sake of Love / When Life Was Just a Game 
* 2006: I Will Stand (Tony Moran & Warren Rigg Radio Edit) / I Will Stand (Gadbois Up All Night Club Mix) / I Will Stand (Sugardip Radio Edit) / I Will Stand (Tony Moran & Warren Rigg Club Mix) / I Will Stand (Gadbois Radio Edit) / I Will Stand (Sugardip Club Mix) 
* 2006: I Will Stand (Escape & Dom Capello Main Mix) / I Will Stand (Escape & Dom Capello Dub) (promóciós lemez) 
* 2010: Good Time Girl (Joint Forces) / Good Time Girl (Instrumental) 
* 2010: Good Time Girl (Joint Forces Remix) / Good Time Girl (Joint Forces Remix Instrumental) / Good Time Girl (Suite 306 Remix) 
* 2010: Sweet Dynamite (Glenn Rivera ReStructure Mix) 


Albumok 
* 1976: Sweet Dynamite 
* 1978: The Girl Most Likely (Claudja címmel is megjelent) 
* 1978: I Wanna Be Loved by You (Dancin' Shoes címmel is megjelent)
* 1979: (Boogie Woogie) Dancin' Shoes (USA) 
* 1979: Feel the Fire 
* 1981: Made in Hong Kong 
* 1983: No La De Da Part 2 
* 1987: I, Claudja 
* 1995: Disco 'round the Christmas Tree (X-Mas Disco Party címmel is megjelent) 

Válogatások 
* 1980: Disco Mixes 
* 1980: Profile 
* 1980: Claudja Barry 
* 1991: The Best of Claudja Barry 

VIDEÓK

Sweet Dynamite (csak zene!)



It Takes Two (Claudja Barry & Ronnie Jones) (csak zene!)

Dancin' Fever (csak zene!)




Made in Hong Kong (csak zene!)

Radio Action (csak zene!)



Whisper to a Scream (Bobby O. & Claudja Barry) (csak zene!)

Down and Counting (csak zene!)

Love Is an Island (csak zene!)

Poison (General Base feat. Claudja Barry)

I Will Stand (csak zene!)

2012. október 23., kedd

FRECUENCIA MOD / SUPER

A chilei Frecuencia Mod 1970-ben alakult Santiagóban. Az együttest a négy García nővér – Dolores, Soledad, Patricia és Macarena – alkotta, ámbár Macarena valamikor az 1970-es évek közepén kiszállt a formációból. A Frecuencia Mod a zavaros belpolitikai helyzet ellenére nagy népszerűségre tett szert Chilében és a környező országokban. Spanyol és angol nyelven előadott dalai a pop, a disco és a rock stíluselemeire építkeztek. Az 1970-es évek második felében a lányok Európába tették át a székhelyüket, és egy időre felvették a könnyebben megjegyezhető Super nevet. A Baccara slágergyárosai, Rolf Soja és Frank Dostal írtak számukra néhány dalt, de egyik sem aratott átütő sikert. A trió 1986-ban feloszlott. 


TAGOK 
* Dolores (Lola) García 
* Soledad García 
* Patricia Garcia (Patricia Salas) 
* Macarena García 

KARRIERTÖRTÉNET 
Politikai háttér 
Chile az 1970-es években állandó szereplője volt a politikai híreknek. 1970-ben Salvador Allende vezetésével marxista kormány került hatalomra, amely államosította a chilei nemzetgazdaság legfontosabb ágazatát, a rézbányászatot is. Mivel abban az amerikai tőke is jelentősen érdekelt volt, ezért a Richard Nixon vezette amerikai kormány – a CIA bevonásával – jelentős erőfeszítéseket tett az Allende-rendszer megdöntésére. 1973-ban egy katonai puccs megbuktatta a chilei elnököt, Allende az elnöki palota ostroma közben életét vesztette. A jobboldali Pinochet tábornok diktatúrája kegyetlenül leszámolt a néhai elnök híveivel és szimpatizánsaival: brutális kínzások és kivégzések híre járta be a világsajtót, több tízezren pedig emigrációba kényszerültek. A rendszer megszilárdulását követően fokozatosan enyhültek a szólás- és gyülekezési szabadságra vonatkozó korlátozások. Pinochet szabadpiaci gazdaságpolitikája eredményesnek bizonyult, és a tábornok egészen 1988-ig hatalmon maradt. Ahogyan a magyar Kádár János vagy a román Nicolae Ceaușescu, úgy napjainkban Pinochet személyének megítélése sem egyértelmű: egyesek úgy vélik, közönséges gyilkos volt, aki állami szintre emelte a terrort, mások szerint nemzeti hős, aki megmentette hazáját a kommunizmustól. 


Popkarrier egy diktatúrában 
A García nővérek édesapja egy spanyol bevándorló volt, aki menedzserré avanzsált, miután felfigyelt lányai szép énekhangjára. Sok kamasz lánnyal ellentétben a testvéreknek állítólag nem voltak különösebb énekesnői ambícióik, ennek ellenére még be sem fejezték az iskolát, de már elkezdődött zenei karrierjük. Eleinte a Las Incógnitas (Az Ismeretlenek) nevet használták, mivel fellépéseiken álarcot viseltek. Ének- és tánctudásuk nagy tetszést aratott, ezért a különféle iskolai rendezvényeket és helyi fesztiválokat idővel országos turnék követték. Természetesen nem gondolták magukról azt, hogy profik lennének, ezért Paco Mairenánál folyamatosan továbbfejlesztették a tánctudásukat. Korai repertoárjukra főleg az amerikai könnyűzene hatott. Az édesapa váratlan halála sem vetett véget a lányok kibontakozó karrierjének. Az IRT kiadó szerződtette őket, nevüket pedig Frecuencia Modra változtatták. A kiadó szakemberei úgy döntöttek, hogy az érzékiséget hangsúlyozzák védenceik megjelenésében éppúgy, mint a dalszövegekben. 1971-ben jelent meg a kvartett első kislemeze, a No te fíes de la rosa, amely Carlos Alegría és Juan Carlos Gil szerzeménye. Az 1972-es kislemezre Luis Poncho Venegas írta a La lluvia, tú y yo című dalt. Mindkét kiadvány szép sikert aratott, ezért 1973-ban megjelenhetett a Frecuencia Mod első albuma, a 12 dalt tartalmazó Show Rock. (Ennek borítóján még négyen vannak.) A lányok öt évvel későbbi albuma, a Frecuencia Mod már egyértelműen a diszkózene hatását tükrözi: például a Duele duele esetében nem lehet nem ráismerni a Donna Summer által ismertté vált erotikus diszkóslágerek – mindenekelőtt a Love to Love You, Baby – hangzásvilágára. Ugyanezen az LP-n hallható a Baccara világslágere, az angol nyelvű Sorry I'm a Lady spanyolul előadott feldolgozása, a Yo soy una dama, illetve Bonnie Tyler örökzöldje, az It's a Heartache (Oh! Que pena)


Európai próbálkozások 
Az RCA lemezkiadó úgy vélte, a Frecuencia Modnak a dél-amerikai sikerek után érdemes lenne megpróbálkoznia Európával is, ezért a lányok 1978-ban a diszkózene európai fellegvárába, az NSZK-ba utaztak. A Baccara slágergyárosai, Rolf Soja és Frank Dostal vették pártfogásba őket. Mivel a Frecuencia Mod név az európai közönség számára nem volt olyan könnyen megjegyezhető, és a kontinensen egyébként sem volt ismert, ezért a trióvá fogyatkozott együttes felvette a Super nevet. Első kislemeze, a Gigolo egyértelműen a Baccara-féle zenei világot képviselte. Annak idején gyakran hallható volt a Magyar Rádióban is, akárcsak az egy évvel későbbi Hello Tiger, összességében azonban egyik dal sem keltett különösebb figyelmet. A reklám érdekében a Super fellépett a népszerű nyugatnémet tévéshow, a Musikladen 43. adásában is, amelyet 1978. december 14-én sugároztak először. A Gigolo című dalt hallhatta a közönség, a többi fellépő között volt a La Bionda, a Luv', Alicia Bridges, az Emly Starr Explosion, a Clout, a Chilly és a Teach-In. A két Super-kislemez iránti mérsékelt érdeklődés mintha azt igazolta volna, hogy a siker nem a néven múlik, ezért a továbbiakban a García nővérek megint a Frecuencia Mod nevet használták. Ezen a néven léptek fel a Musikladen 70. adásában 1982. április 15-én: a Happy Everything című dalt énekelték.

Videoklipet forgattak, próbálkoztak poppal, rockkal, diszkóval, spanyol folklórral, kiadótól kiadóig vándoroltak, de a szerencse nem szegődött melléjük. Visszatértek Chilébe, ahol a punkzenét (!) próbálták meghonosítani. Mondani sem kéne, hogy próbálkozásukat a közönség megdöbbenése fogadta. Soledad később elismerte, nem volt szerencsés dolog, hogy felhagytak a popzenével, mert a punkot nem tudták ugyanolyan meggyőző erővel képviselni. Az 1980-as évek közepén a Frecuencia Mod feloszlott, bár később hébe-hóba újra összeállt egy-egy fellépés erejéig. A nővérek visszatértek Németországba, ahol férjhez mentek. Patricia szólókarrierrel próbálkozott: Patricia Salas néven lépett fel kisebb szórakozóhelyeken. 1995-ben Macarena halála miatt a testvérek hazautaztak Chilébe. Soledad és Patricia itt jelentette be, hogy hamarosan megjelenik kettőjük Kubában felvett albuma, a Sentidos próximos. A Frecuencia Mod ettől kezdve duóként lépett fel helyi zenészek kíséretében. Mindazonáltal a lányok állandó lakóhelye már nem Chile volt: Lola és Patricia Németországban, Soledad Spanyolországban él. 2008-ban mutatták be a Tony Manero című chilei–brazil filmet, amely egy sorozatgyilkosról szól, aki a Szombat esti láz (1977) John Travolta által játszott főszereplőjének (Tony Manero) bűvöletében él. A kedvezően fogadott filmdráma egyik betétdala a Cállate (Ya no me mientas) című 1978-as Frecuencia Mod-sláger volt. 


FRECUENCIA MOD-DISZKOGRÁFIA 
Kislemezek 
* 1971: No te fíes de la rosa 
* 1972: La lluvia, tú y yo 
* 1978: Duele duele / Yo soy una dama 
* 1980: Mañana Mama / The Rainbow 
* 1980: Please Make Me Burn / Oh!... What Kind of Man You Are? 
* 1982: Happy Everything / The Rainbow 
* 1983: Did You Believe? / Step Out 

Albumok, válogatások 
* 1973: Show Rock 
* 1978: Frecuencia Mod 
* 1980: Super Frecuencia Mod (promóciós minialbum) 
* 1981: Frecuencia Mod 
* 1983: Songs aus Lateinamerika 
* 1995: Sentidos próximos 
* 2003: Super Exitos 

SUPER-DISZKOGRÁFIA 
Kislemezek 
* 1978: Gigolo / American Dream 
* 1979: Hello Tiger / Rien ne va plus 

VIDEÓK


Yo soy una dama (csak zene!)




Hello Tiger (csak zene!)

2012. október 20., szombat

PAYER ANDRÁS

Payer András (Budapest, 1941. július 31. – Budapest, 2011. március 31.) magyar énekes és zeneszerző közismert beceneve: Payer Öcsi. Gyógyszerésznek tanult, de végül a zenei pályán kötött ki. Egy 1966-os könnyűzenei könyv szerint 1963-ban találkozott S. Nagy Istvánnal. Nemcsak tartós barátság, hanem gyümölcsöző munkakapcsolat is kialakult közöttük: szerzőként és előadóként egyaránt eredményesen ténykedtek. (Halálának évében, 2011-ben András szerzői pályafutásának ötvenedik, énekesi karrierjének pedig a negyvenötödik évfordulójára készült.) Szerzőként olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint például a Nincsen olyan ember (Koncz Zsuzsa), a Nevető almák (Magay Klementina) és a Gedeon bácsi (Szécsi Pál), énekesként pedig mindenekelőtt a Minden jót, Mónika! és az Annyi arc ismerős. 1991-től Zsámbékon élt a családjával. A 2000-es évek közepén tért vissza a könnyűzenei életbe. Munkássága elismeréseként 1999-ben eMeRTon-díjat, 2003-ban Záray Márta–Vámosi János-díjat kapott, 2004-ben pedig a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet vehette át.


KARRIERTÖRTÉNET 
A kezdetek 
Payer András édesapja, dr. Payer Dénes – a Chinoin orvostudományi osztályának egykori vezetője – találta fel a Quarelint (fejfájás-csillapító). Noha az új gyógyszer állítólag még a mindenható pártfőtitkárnál, Kádár Jánosnál is bevált, Payer doktornak mégsem sikerült engedélyeztetnie. A bürokratikus küzdelemben gyomorfekélyt kapott, és hét infarktuson esett át. Halála után az „illetékesek” mindössze ötvenezer forintért vették meg az özvegytől a találmány jogát. András korán érdeklődést mutatott a zene iránt: a családi legenda szerint négyéves korában már karmesterként állt a hanglemezjátszó előtt, amikor édesapja feltette Ray Anthony vagy Ella Fitzgerald valamelyik lemezét. 1959-ben érettségizett. Gyógyszerésznek készült, mint az apja, de a kémiát nem nagyon szerette, ami elég komoly hátrány ezen a pályán. 1962-ben Modugno szerepében lépett fel a Legfeljebb elválunk című zenés darabban, de álnevet használt, mert félt, hogy a szereplés miatt kirúgják az Orvostudományi Egyetemről. Apjától kapott egy gitárt, amelyen autodidakta módon megtanult játszani. Amikor a hangszer elromlott, természetesen elvitte megjavíttatni. Ott találkozott S. Nagy Istvánnal, aki akkor már többé-kevésbé ismert szövegírónak számított. (A bevezetőben említett 1966-os könnyűzenei könyv szerint a két fiatalember a Balaton partján ismerkedett össze 1963-ban.) Hamar szót értettek egymással, és elhatározták, hogy ezentúl közösen dolgoznak. 1963 őszén Róna Tibor két dalt kért tőlük a Magyar Rádió szilveszteri műsorába. Ekkor született meg a Hé, taxi és az Alfa Rómeó című szerzeményük. Miután a rádióstúdióban előadták ezeket, a szerkesztők ragaszkodtak ahhoz, hogy a műsorban is ők énekeljék. Az új duó oly nagy sikert aratott, hogy utána Payer és S. Nagy évekig együtt lépett fel. Közös szerzeményeik közül néhány: Ki figyel oda?, Állj most elém, Veled nem jó, de nagyon rossz nélküled, Hogyha látni akarsz, Dzsingisz kán, Hogyha egyszer elhagysz engem, Nem kell nékem nagyhercegnő, Szólj csak, hegedű, Bumcsili, A régi korban, Minden olyan más, Nincsen olyan ember. A népszerű páros szerepelt Bán Frigyes Kár a benzinért (1964) című vígjátékában is, amelyben olyan közkedvelt színészek játszották a főszerepeket, mint Sinkovits Imre, Pécsi Sándor, Alfonzó, Kállai Ferenc, Garas Dezső, Kibédi Ervin és Szemes Mari. 


A fénykor 
Az 1960-as, 1970-es években Payer élvonalbeli hazai sztárok számára komponált, mint például Koncz Zsuzsa, Németh József, Záray Márta, Vámosi János, Kovács Erzsi, Toldy Mária, Sárosi Katalin, Zalatnay Sarolta, Aradszky László, Magay Klementina, Szécsi Pál, Korda György, Katona Klári, Németh József, Mikes Éva, Komár László és Koós János, valamint az Omega, az Illés és a Bergendy együttes. A Koncz Zsuzsa által előadott Nincsen olyan ember az első, 1966-os Táncdalfesztivál egyik versenyszáma volt. A Nevető almák (ismertebb címén: Almát eszem) Magay Klementina előadásában a hazai könnyűzene egyik legnépszerűbb örökzöldjévé érett, és évek óta a karaokeprogramok megunhatatlan darabjának számít. A Szécsi Pál előadásában megjelent Gedeon bácsi (1972) a fiatalon elhunyt táncdalénekes legkedveltebb dalai közé tartozik. Mondani sem kéne, hogy Payer előadóként is szép sikereket ért el. A Táncdalfesztiválon 1969-ben az Én nem tudtam, hogy harcolni kell érted, 1971-ben pedig a Csókolj meg a villamoson című dallal indult. Vicces, hogy talán legnépszerűbb szólóslágere, a Minden jót, Mónika! – az 1972-es Táncdalfesztivál egyik versenydala – kivételesen nem saját szerzeménye, hanem Ullmann Ottó és G. Dénes György nevéhez fűződik. (A „nagyvárosi legenda” szerint Ullmann Ottó a születendő kislányáról nevezte el a dalt, amelyet eredetileg Poór Péternek szánt: a bökkenő csupán annyi, hogy Ullmann Mónika 1973. augusztus 2-án született, a sláger viszont egy évvel korábban hangzott el a fesztiválon, amikor a boldog apa még nem tudhatott a kislány érkezéséről. Számomra valószínűbbnek tűnik, hogy a későbbi színésznőt nevezték el a dal után, és nem fordítva.) Payer szólóslágerei közül feltétlenül említést érdemel még az Annyi arc ismerős. A dal a Magyar Televízió 1974-es szilveszteri műsorában is elhangzott a korabeli hazai könnyűzene krémjének előadásában, ám e sorok írójának magánvéleménye szerint senki nem akkor nyújtotta tehetsége legjavát. Payer kifogyhatatlan volt a slágerekből, de olykor szívesen énekelte mások dalait is: nevéhez fűződik például Lobo (I'd Love You to Want Me) és a Ricchi e Poveri (Cosa sei) egy-egy népszerű felvételének magyar változata. 


Mellékutakon 
Az 1970-es évek második felétől divatba jött zenei irányzatok (például a disco, a punk vagy a new wave) távol álltak Payer egyéniségétől, és az énekes mind szerzőként, mind előadóként eltűnt a reflektorfényből. Régi rajongói azonban nem feledkeztek el róla, ő pedig szívesen ment fellépni bárhová, ahová meghívták. Közvetlenségével, megnyerő stílusával úrrá tudott lenni a nem mindig ideális technikai körülményeken. 1991-ben Zsámbékra költözött a feleségével, Andival. Tervezték, hogy mindketten elvégeznek egy vendéglátóipari szakközépiskolát, miután egy arcidegbénulás kétségessé tette, hogy András tudja-e folytatni énekesi karrierjét. A Payer házaspár egy ideig egy látványpékséget üzemeltetett, de az üzlet befuccsolt, miután a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola – melynek hallgatói alkották a vevőkör tekintélyes részét – 2003-ban leégett. Ezt követően egy lottózót nyitottak, mivel akkoriban jött divatba a kenó. A zsámbékiak hamar befogadták és megszerették a házaspárt, Andrást képviselőnek is megválasztották: a környezetvédelem és a kultúra tartozott hozzá. Az új évezredben a Szenes Turnéval tért vissza a könnyűzenei életbe. Régi és új kollégákkal lépett fel, mint például Kovács Kati, Aradszky László, Koós János, Mary Zsuzsi, Bakacsi Béla, Gallusz Niki, Bebe és mások. 2009-ben leukémiát diagnosztizáltak nála: masszőre, Piroska figyelt fel először a betegség tüneteire. A kemoterápiás kezelések meghozták a remélt eredményt, és András a következő évben már arról nyilatkozhatott, hogy legyőzte a rettegett betegséget. Felesége és két gyermeke (Lili és Cili) kitartása és támogatása nagyban segítette a felépülését. Mindenki megdöbbenésére azonban a közkedvelt szerző-énekes 2011 tavaszán elhunyt. Később kiderült, hogy bár valóban legyőzte a betegséget, szervezetét  – amely egy tüdőgyulladás miatt legyengült – a leukémia egy másik fajtája is megtámadta. Payer Öcsi nem érte meg 2011 júliusára tervezett hármas jubileumát: hetvenedik születésnapját, szövegírói pályafutásának fél évszázados és énekesi karrierje kezdetének 45. évfordulóját. 2011. október 15-én emlékestet tartottak a tiszteletére a Honvéd Kulturális Központban. 


DISZKOGRÁFIA 
(Mint számos magyar előadóművésznek, sajnos Payer Andrásnak sem lelhető fel pontos diszkográfiája az interneten. Még honlapja is csupán az utóbbi években megjelent albumait sorolja fel.) 

Albumok 
* 1989: Belvárosi bárzene 
* 1993: Mesebeli Mónika 
* 1999: Minden jót, Monica! 
* 2000: Minden ember szerelmes lesz 1x 
* 2004: Nem mondhatom el... 

VIDEÓK (MINT ELŐADÓ)



Minden jót, Mónika! (csak zene!)


Annyi arc ismerős (részlet az 1974-es szilveszteri tévéműsorból)




A távollét (La Lontananza) (Szécsi Pál emlékére)



VIDEÓK (MINT SZERZŐ)

Nincsen olyan ember (Előadó: Koncz Zsuzsa és az Illés együttes)

Nevető almák (Előadó: Magay Klementina)

Gedeon bácsi (Előadó: Szécsi Pál)

Felmegyek hozzád (Előadó: Hofi Géza)

Fekete beat (Előadó: Zalatnay Sarolta) (csak zene!)

2012. október 16., kedd

SZÉCSI PÁL

Szécsi Pál (Budapest, 1944. március 19. – Budapest, 1974. április 30.) magyar táncdalénekes és szövegíró a hazai könnyűzene történetének legendás és tragikus sorsú személyisége. A szó szoros értelmében nehéz gyerekkora volt: édesapját 1945-ben zsidó származása miatt agyonlőtték, anyja pedig 1956-ban külföldre disszidált, és hallani sem akart három gyermekéről. Szécsi modellként került a szórakoztatóiparba, majd énekleckéket vett Majláth Júliától. Az 1967-es Táncdalfesztiválon figyelt fel rá a közönség: Csak egy tánc volt című versenydalával második helyezett lett. Ettől kezdve haláláig folyamatosan szállította a slágereket, néhányhoz saját maga írt szöveget. Szívesen énekelt olasz dalokat, Sergio Endrigo szerzeményei különösen közel álltak hozzá. 1972-ben tíz hónapnyi szenvedélyes szerelem fűzte Domján Edit színésznőhöz, aki szakításuk után két hónappal öngyilkos lett. A labilis idegzetű Szécsi nehezen dolgozta fel magánéleti problémáit, többször kísérelt meg öngyilkosságot. A hatodik próbálkozásával oltotta ki az életét. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar könnyűzenét: azóta sincs olyan sármos, kellemes hangú hazai énekesünk, aki úgy tudna szívhez szóló, érzelmes táncdalokat énekelni, hogy azok mégsem lesznek émelyítően sziruposak és giccsesek.


KARRIERTÖRTÉNET 
„Ártatlan gyerekek keresik a szépet” 
Szécsi Pál édesapja Szécsi Ferenc (1905–1945) nyelvész és író volt, akinek az 1930-as években több könyve is megjelent: 2000 kérdés és felelet, Általános műveltség lexikona, Ami a történelemből kimaradt, Idegen szavak nagyszótára, Statisztikai-földrajzi világatlasz, Szállóigék. Édesanyja, Szemere Klára (1916–2004) külkereskedelmi levelezőként dolgozott. A szülők 1937-ben kötöttek házasságot, három gyermekük született: 1938-ban Mária, 1941-ben Katalin és 1944-ben Pál. Szécsi Katalin szerint Pali születésének napja bizonytalan: némelyik iratban március 19-e szerepel, más okmányokban viszont március 20. A zsidótörvények miatt mindhárom gyermeket megkeresztelték, és a két kisebbik csak felnőttkorában értesült a származásáról. A második világháború alatt a Szécsi családnak bujkálnia kellett: előbb a XII. kerületi Pagony utcában rejtőztek, majd az édesapa egyik barátjához menekültek a Dayka Gábor utcába. A tragédiát mégsem sikerült elkerülni: Szécsi Ferencet származása miatt 1945. január 6-án agyonlőtték. Mária és Katalin a Vöröskereszt közreműködésével Orosházára, majd onnan Mezőtúrra került, Szécsi Ferenc vidéki szomszédjához. A néhány hónapos Pali az édesanyjával maradt. Katalint a nagybátyja Mezőtúrról az apai nagymamához vitte Temesvárra. A nagy szegénységben, de szerető rokonok között élő lány csak 1954-ben került vissza Budapestre két testvéréhez és anyjához. Az idegileg labilis Szemere Klára idővel több házasságot is kötött (élete során összesen nyolcszor ment férjhez), és olyankor Palit is a mezőtúri nevelőszülőkhöz küldte Mária mellé. A gyerekek ellátásáért rendszeresen fizetett. Mindegyik válása után visszahozta magához őket, de meglehetősen ridegen bánt velük: mindent elzárt előlük, még az ennivalót is, noha foglalkozásának köszönhetően nem éltek rosszul. 

Valószínűleg a zaklatott körülmények miatt Pali nem igazán szeretett tanulni. Nevelőszülei ezt rossz néven vették tőle, ámbár magaviseletével nem voltak különösebb problémák. Nevelőapja félig-meddig tréfásan azt mondta neki, hogy „nem baj, jó leszel majd utcaseprőnek”. A zenével való ismerkedést Pali azzal kezdte, hogy trombitálni tanult, de nem ment neki különösebben jól. 1956-ban az édesanya Amerikába disszidált. Csak a legnagyobb gyermekét vitte magával, talán abban a reményben, hogy számíthat a tizennyolc éves lányra, de aztán őt is a bécsi pályaudvaron „felejtette”. (Szécsi Mária mindazonáltal mégis kijutott Kanadába, és később szintén az Egyesült Államokban telepedett le.) Bár az itthon hagyott gyerekeknek élt a nagymamájuk, az asszony nem törődött velük, állítólag kijelentette, hogy „úgyis bűnözők lesznek”, ezért Szécsi Katalin elintézte, hogy ő és Pali állami gondozásba kerüljenek. A fiú a budapesti Arany János Gimnáziumban tanult, és a Reviczky utcai diákotthonban élt. Sikerült elérnie, hogy visszakerüljön Mezőtúrra. Tanulmányait az ottani Dózsa György Gimnáziumban folytatta, az intézmény kollégiumában kapott szállást. Nem tudni, miért akart visszamenni Mezőtúrra, mivel egy idő után már Pestre vágyott vissza. Mezőtúri volt tanárai szerint mindent megtett annak érdekében, hogy újra a fővárosba kerüljön: bár nem volt buta, dolgozatait nem írta meg, hanem üresen adta be a füzeteit, és emiatt tele volt egyes érdemjegyekkel. Tanárai mégis szerették, mert furcsa viselkedése ellenére sem volt rossz magaviseletű, harsány gyerek.


Modellkedés és az első nagy szerelem 
Szécsi végül valóban visszakerült Pestre, a nagymamához, ahol Kati is lakott. Az asszony pénzt kért tőlük az ott lakásért, mindazonáltal Palit nem sokáig tűrte meg, és a fiú egy Vásár utcai társbérletbe került. Előtte néhány hónapig kabinosként dolgozott a Palatinus strandon, majd segédmunkásként a Posta központi járműtelepén. 1961 júniusától az Athenaeum Nyomdában kapott munkát, az állást Kati férje szerezte. Fél évvel később került a Ruhaipari Tervező Vállalathoz (a későbbi Magyar Divatintézethez). Itt valaki felfigyelt rá, és a raktáros fiatalemberből modell lett. Szerette ezt az új munkát, és őt is szerették a tervezőnők és a manökenek. A Royal Szállóban egyszer KGST-divatbemutatót rendeztek. Szécsi ekkor találkozott a nála öt évvel idősebb Grażyna Hase lengyel modellel. Három hét múlva a nőnek haza kellett utaznia, a fülig szerelmes Pali pedig bánatában öngyilkosságot kísérelt meg: a Szabadság hídról a Dunába ugrott. Az elkeseredés mindazonáltal korai volt: Grażyna rövidesen visszatért Magyarországra, és 1962. június 17-én feleségül ment Szécsihez. Az újdonsült feleség kapott ugyan munkát férje munkahelyén, de már az első néhány hét alatt kiderült, hogy ez a házasság egyáltalán nem nyugszik biztos alapokon. A házastársak szinte beszélni sem tudtak egymással, csak orosz nyelven, amely viszont egyikőjüknek sem volt erőssége, ráadásul a Baross utcai szűkös lakás sem volt éppen ideális családi fészek. Grażyna néhány hét múlva hazatért Lengyelországba. Pali rövidesen utánament. Munkát kapott mint modell, megtanult lengyelül, és keresetét idegenvezetéssel egészítette ki. A biztató kezdetek ellenére 1965 elején a házasság végleg zátonyra futott, mindazonáltal Szécsi csak a következő évben tért vissza Magyarországra. Az Angyal utcában talált albérletet, és folytatta a modellkedést. 


Csak egy tánc volt 
Grażynát egy másik modell, Edit követte Szécsi életében. Fél év udvarlás után Pali megkérte a lány kezét, és ekkor derült ki, hogy Editnek van egy másik udvarlója, akihez rövidesen feleségül is ment. Szécsit annyira megviselte ez a helyzet, hogy 1966 novemberében gyógyszerrel öngyilkosságot kísérelt meg, majd három héttel később újra próbálkozott. Ezt követően beleegyezett, hogy szanatóriumban kezeljék, ahol egészen 1966 karácsonyáig tartózkodott. Nővére, Marika ekkor látogatott először haza a disszidálása óta: a testvérek együtt töltötték a karácsonyt a továbbra is rideg nagymama és Kati négyéves kislánya társaságában. A szilveszter is közösen telt, méghozzá a Gellért Szállóban, ahol Pali modellként és énekesként egyaránt színpadra lépett. Ez volt az első nyilvános fellépése énekesként. Miután 1967 tavaszán megnyerte az amatőröknek rendezett salgótarjáni eszperantó (!) dalfesztivált, elhatározta, hogy képezni fogja a hangját. Majláth Júliánál tanult énekelni. Ott figyelt fel rá a Magyar Televízió könnyűzenei osztályának akkori vezetője, a táncdalfesztiválok egyik kiötlője, Bánki László, aki kiválasztotta őt az 1967-es Táncdalfesztivál énekesei közé. Vadas Tamás (zene) és Varga Kálmán (szöveg) Csak egy tánc volt című szerzeményét énekelte az 1967. július 20-i I. elődöntőben. A II. elődöntőben is színpadra lépett, Bogyai István – ifj. Kalmár Tibor Édes öregem című dalát adta elő. A Csak egy tánc volt aratott valóban nagy sikert a közönség körében. A zsűri nem, de a nézők bejuttatták új kedvencüket a döntőbe, ahol Szécsi II. helyezést ért el megosztva Aradszky Lászlóval (Annál az első ügyetlen csóknál) és Poór Péterrel (Utánam a vízözön).


Énekesi sikerek, magánéleti kudarcok 
Szécsi természetesen az 1968-as Táncdalfesztiválon is indult az Akkor is lesz nyár (Aldobolyi Nagy György – Szenes Iván) és a Gonosz lány (Markos György – Géczy József) című dalokkal. Az előbbi lett a népszerűbb, ámbár a fesztiválon azzal sem nyert díjat. Vándor Kálmán magyar szövegével, Talán sok év után címmel énekelte el kislemezre Sergio Endrigo Canzone per te című San Remó-i győztes slágerét. Az olasz könnyűzene egyébként is közel állt előadói képességeihez, Sergio Endrigo zenei világa pedig különösen, hiszen később is énekelte a dalait. Ahogyan Vándor Kálmán fogalmazott: „egyformának láttam a két embert”. Anélkül, hogy beleavatkozott volna a szövegíró munkájába, Szécsi a hiteles előadásmód érdekében mindig mindent tudni akart a szóban forgó külföldi dal előadójáról: nős-e, vannak-e gyerekei, boldog vagy boldogtalan ember hírében áll-e. Ő maga akkoriban élvezte énekesi népszerűségét, amit tehetségén, előnyös megjelenésén túl főleg annak köszönhetett, hogy nem szállt a fejébe a siker, és megőrizte szerénységét, kedves közvetlenségét. Éppen emiatt a szakmában is mindenki szerette, hiszen sosem áskálódott, sosem rivalizált: egyszerűen nem volt szüksége arra, hogy dicstelen eszközökkel őrizze meg és növelje a hírnevét. Kitartóan kereste a magánéleti boldogságot, romantikus szerelmekbe, gáláns kalandokba bocsátkozott, ám nem sikerült megfelelő társra találnia. 1969 májusában külföldről hazalátogató anyai nagybátyja felfedte előtte és Kati előtt zsidó származásuk titkát. A férfi Liechtensteinben találkozott a Szécsi gyerekek anyjával, aki elmondta neki, hogy minden elől menekül, ami Magyarországot jelenti számára, beleértve a gyerekeit is. Gyuri bácsi hosszas rábeszélés után elárulta Szemere Klára jelenlegi címét. Pali írt az anyjának, amire az asszony egy angol nyelvű levéllel válaszolt. Az énekes nem tudta elolvasni a levelet, szótár segítségével megpróbálta lefordítani, de végül dühében összetépte. Ezzel az angol nyelvű levéllel anyja lényegében másodszor tagadta meg őt, és ez a mély seb a szívében soha nem gyógyult be. 

1969 nyarán Szécsi Katalin a Balaton bárban dolgozott, ahol az egyik esti műsorban felfigyelt egy csodálatos énekhangra, mely egy dekoratív, szőke énekesnőhöz tartozott. Mivel Pali akkor éppen egy női vokálegyüttest akart szervezni, Kati azonnal felhívta az öccsét, hogy jöjjön el, és nézze meg az ismeretlen tehetséget. Szécsi fél órán belül ott volt, és igazat adott a testvérének. A lányt Cserháti Zsuzsának hívták: Pali már másnap beajánlotta őt a Magyar Rádióba, és meghívta a műsoraiba. A közönség is hamar megszerette a kivételes tehetségű énekesnőt, akinek a művészi pályája azonban később éppoly göröngyössé vált, mint személyes életútja. 1970-ben újabb nagy Szécsi-slágerek születtek, mint például a Szereted-e még?, az Én édes Katinkám, a Micsoda igények és persze a Kósza szél, amely megint egy Sergio Endrigo-sláger (L'arca di Noè) feldolgozása volt. Amiről azonban részletesebben meg kell emlékezni, az az Egy szál harangvirág, amely tulajdonképpen zenés köszönetnyilvánítás a kiváló kolléganőnek, Harangozó Terinek. 1970 októberében Szécsi sokadjára találkozott mentorával, a vele mindig nagyon szívélyes és segítőkész Bánki Lászlóval, aki megfeddte, mert lemondott egy televíziós fellépést. Pali akkor éppen labilis idegállapotban volt, a korholást úgy élte meg, hogy csalódást okozott jótevőjének, és elkeseredésében megint öngyilkosságot kísérelt meg. Gyógyszereket vett be, konyakot ivott rájuk, és felhívta nővérét, Katit, hogy elbúcsúzzon tőle. Testvére tudta, hogy Pali másnap Németországba utazik, ezért azt hitte, öccse amiatt búcsúzkodik. Szerencsére Szécsi Harangozó Terit is felhívta, ám telefonálás közben kiesett a kezéből a kagyló, és a beszedett gyógyszerek hatására elaludt. Az énekesnő megijedt ugyan a szituációtól, de maradt annyi lélekjelenléte, hogy kollégája lakására menjen. Riasztotta a házmestert, aki felfeszítette Pali lakásának az ajtaját. Teri azonnal mentőket hívott eszméletlen énekeshez. Szécsin már a mentőben gégemetszést hajtottak végre. Nyolc napig nem nyerte vissza az eszméletét. Ezt követően viszonylag hamar felépült, és hálája jeléül született az Egy szál harangvirág (Ian Ivanovici Donauwellen című keringőjének dallamára), melynek még a Szécsi által írt szövege is Harangozóra utal: „és kívánok még nagyon sok boldog névnapot” – Terinek ugyanis az öngyilkossági kísérlet napján volt a névnapja. 


Újabb slágerek 
Szécsi 1971-ben megint egy olasz dallal aratott megérdemelt sikert: Domenico Modugno La Lontananza (A távollét) című világslágerét énekelte Vándor Kálmán magyar szövegével. Már az eredeti felvétel is egy szirénázó mentőautó hangjával kezdődik. A magyar zenei szerkesztő úgy vélte, ez túl drámai hatású, ezért indítványozta a mellőzését. Vándor hajlott is arra, hogy ne legyen sziréna, Szécsi viszont ragaszkodott hozzá. Neki lett igaza, ez a hangeffektus feltűnővé tette a dalt, amely a magyar közönség körében óriási sikert aratott. Jelen sorok írója az olasz világsztárnak kijáró tisztelet mellett is úgy véli, Szécsi verziója felülmúlja az eredetit. Az énekes két dallal (A lépted koppanása, Pillangó) indult az 1971-es Táncdalfesztiválon, sőt ő volt az egyik tartalékdal (Mert nem engedem, hogy megzavard az életem) előadója is. A Pillangó (Auth Ede – S. Nagy István) jutott be a döntőbe, ahol Szécsi második díjat kapott, ezúttal a Non Stop (Lélegző furcsa hajnalon) és az Illés együttessel (Elvonult a vihar) megosztva. Bár Auth Ede bízott Szécsi tehetségében, a Pillangót eredetileg nem neki, hanem Kovács Katinak szánta, mert úgy vélte, ezt a dalt „keményen” kell énekelni. Végül mégis Pali énekelte a Pillangót, amellyel tovább gyarapodott slágereinek egyre növekvő mennyisége. Noha a magánéleti boldogság továbbra is elkerülte, anyagilag viszonylag jól állt: végre önálló lakást vehetett (a Margit utcában, mellesleg egy villamosmegállónyira jelen sorok írójának otthonától), melyet nem kis összegért rendbe hozatott, és szívesen is időzött ott.


Két összeillő ember 
Szécsi 1972 januárjában a Magyar Rádió Ablak című műsorának egyik vendége volt. Ekkor találkozott Domján Edittel (1932–1972), a Madách Színház színésznőjével, aki több mint tíz évvel volt idősebb nála. A két népszerű művész között fellángolt a szerelem, amely tíz hónapig tartott. Domján Edit testestül-lelkestül átadta magát a kapcsolatnak, eljárt kedvese fellépéseire, szakmai tanácsokkal próbált segíteni neki. Vándor Kálmánt például szelíden rávezette arra, hogy változtassa meg a Szécsinek írt Mint a violák – Peppino Gagliardi Come le viole című olasz slágerének magyar változata – egyik verssorát: a „Betoppansz úgy, mint régen, / Levetkőzöl egy széken” Edit szerint megalázó helyzet egy nő számára, mellesleg tönkreteszi a szöveg addigi költőiséget is. Vándor hallgatott az észrevételre, és új verziót írt: „Betoppansz úgy, mint régen, / Mint fénysugár az éjben...” Szécsit ugyanolyan szenvedély fűtötte, mint Domjánt: egy debreceni fellépés után például hajnalban vonatra ült, hogy Pestre utazzon Edittel találkozni, majd délután visszament Debrecenbe a következő fellépésre. A szerelmespár a közös jövőt tervezgette: építkezni akartak a Szabadság-hegyen, hiszen mindketten kicsi garzonlakásban éltek. 

Környezetükben voltak, akik úgy vélték, a közöttük lévő korkülönbség lényegtelen, mert Edit jóval fiatalabbnak tűnt a koránál, Pali viszont érettebbnek látszott annál, mint amennyi valójában volt. Mások úgy vélték, ez a korkülönbség idővel problémát jelenthetett volna, ráadásul Domján képzett, a szakmát profi szinten ismerő művész volt, Szécsi viszont ösztönös tehetség, aki a színpadi hatáskeltés apró fortélyait még nem ismerte eléggé. A hetvenes évek elején egy idősebb nő és egy fiatalabb férfi kapcsolata nem volt igazán elfogadott, és még ma sem annyira tolerált, mint ennek fordítottja. A kisstílű áskálódások végül tönkretették ezt a szerelmet, ámbár a szakításban közrejátszott az is, hogy Domján áldott állapotba került kedvesétől, de a gyereket nem tartotta meg. (Bizonyos források úgy tudják, a szakításkor Szécsi nem tudott a magzatról.) A színésznő 1972 karácsonyának utolsó napján önkezével vetett véget az életének. Volt férjéhez, Kaló Flórián színművészhez írt búcsúleveléből kiderült, hogy tudatosan készült a halálra, környezete azonban nem figyelt fel az intő jelekre. Szécsivel a nővére, Kati tudatta Domján halálhírét. Megelőzendő egy másik tragédiát, az énekest egy pszichiátriai intézetbe szállították, ahol egy hétig altatták, nehogy kárt tegyen magában.


Gedeon bácsi és a Kismadár 
Az 1972-es esztendő sem múlt el újabb emlékezetes Szécsi-örökzöldek nélkül. A már említett Mint a violák mellett – amely kislemezen 1973-ban jelent meg – 1972-ben született meg a Kismadár és a Gedeon bácsi is. A Kismadár az örmény származású francia énekes, Danyel Gérard Butterfly (Pillangó) című világslágerének átirata, eredeti címét épp az Auth Ede-féle Pillangó miatt kellett megváltoztatni. Pali megérdemelt sikert aratott a saját verziójával, melyhez egyébként maga írta a magyar szöveget. A Gedeon bácsi (Payer András – S. Nagy István) egyike volt személyes kedvenceinek, mert a sok érzelmes, szerelmes dal között vidámságra, mókázásra adott alkalmat: egyéniségének ezt az oldalát énekesként ritkábban tudta megcsillogtatni. És természetesen nem szabad megfeledkezni a Két összeillő emberről sem, amely a Domjánnal való szerelem kellős közepén született, és az 1972-es Táncdalfesztivál egyik versenydalaként hangzott el először. (Pali másik versenydala, a Kéklő ég nem jutott a döntőbe.) Noha a Két összeillő ember a mezőny egyik legemlékezetesebb száma volt, Szécsi ezúttal nem került a díjazottak közé. 


Menekülés külföldre 
A külföldön élő harmadik Szécsi gyerek, Marika a Vöröskereszt segítségével megtalálta Szemere Klárát, akivel Kati és Pali 1972. december 24-én telefonon beszélt. Marika ígéretet tett arra, hogy testvéreinek is lehetővé teszi anyjuk meglátogatását. E célból először Kati utazott az Egyesült Államokba 1973. január 16-án. Pali megígérte ugyan neki, hogy hazatéréséig a kórházban marad, szavát azonban nem tartotta be. Attól félt ugyanis, hogy a közvélemény őt fogja hibáztatni Domján Edit haláláért, amely miatt egyébként is felelősnek érezte magát. Az NSZK-ba szökött, anyai nagymamája testvérénél lakott. Innen Hamburgba ment tovább, ahol próbálkozott a lemezkiadóknál is, de nem ért el számottevő eredményt. Felhívta az anyját, és kérte, hadd mehessen ki hozzá ő is. Szemere Klára ridegen közölte vele, hogy nem azért ment Amerikába, hogy a kölykei ott se hagyjanak neki békét. A sokszorosan csalódott Szécsi végül visszatért Magyarországra, útközben azonban karambolozott az autójával. Szerencséje volt. Nemcsak a balesetet úszta meg, hanem elkerülte a disszidálási kísérletért járó komolyabb felelősségre vonást is. 


A vég 
A közeli ismerősök és barátok szerint hazatérése után Szécsi depresszióssá, szétszórttá, komorrá vált. Anyagi nehézségei támadtak, lakását is el kellett adnia. Problémái elől mind gyakrabban az italban talált menedéket. Mivel külföldi tartózkodása alatt nem foglalkozott hangképzéssel, itthon egyre több problémája támadt a hangjával, hangszálai gyakran bevéreztek. Élete utolsó éveiben elmélyült barátságba került S. Nagy István szövegíróval és akkori feleségével, Mancival. Közvetlen környezetében többen – például Domján Edit, Szécsi Katalin és Ambrus Kyri – kételkedtek abban, hogy Szécsinek jót tesz-e ez a barátság. (Paulina Éva Zenészballada című könyvében csak X. néven emlegetik ezt a jó barátot, az információmorzsákból azonban erősen valószínűsíthető, hogy S. Nagyról van szó.) A gyakori együttlétek során formálódott Szécsi harmadik nagylemeze, amelyre Máté Péter is írt egy dalt Éjszakák és nappalok címmel. (Később Máté előadásában vált ismertté ez a szerzemény.) Pali 1974. április 28-án lépett fel utoljára: a margitszigeti Nagyszállóban láthatta-hallhatta a közönség. Gázsiját nem vette fel, azt mondta, nincs már szüksége rá. Két nappal később holtan találták Frankel Leó utcai bérelt lakásában. Önkezével vetett véget életének. S. Nagynak írt búcsúlevelében barátjára hagyta az összes jogdíját és adósságát, melyet S. Nagy állítólag egy évtizeden át törlesztett. Szécsit 1974. május 10-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. Egy 1968-as kiadású könyvben még így nyilatkozott jövőbeli terveiről: „A mi munkánk, azt mondják, nem nyugdíjas állás. Én mégis azt mondom, innen szeretnék nyugdíjba menni. Remélem, sikerül.” Sajnos nem sikerült... 

(Ez az életrajz részben a szecsipal.blogspot.com weboldal információinak felhasználásával készült. Ezúton fejezem ki köszönetemet és elismerésemet Nettikének, aki nagy szeretettel és körültekintő alapossággal gondozza azt a blogot, és ápolja Szécsi Pál emlékét. További forrást jelentett Paulina Éva Zenészballada című kitűnő könyve, amely a szerző magánkiadásában jelent meg, először 1986-ban.) 


DISZKOGRÁFIA 
Kislemezek 
* 1967: Drága bakter úr (Neményi Béla) / Édes öregem
* 1967: Csak egy tánc volt / Csuda jó fej (Karda Beáta)
* 1968: Talán sok év után / Szeretni bolondulásig
* 1968: Gonosz lány / Akkor is lesz nyár
* 1968: Rendhagyó szerelem (Dobos Attila) / Az én szerelmem
* 1969: Ezt kell szeretni / Hét szűk esztendő (Kozák Péter)
* 1969: Ha nem vagy velem / Hetedik csapás
* 1969: Óriáskerék (Juventus együttes) / Kihúzod a gyufát
* 1969: Faragott hintaszék / Nem kell a szerelem tőled (Záray Márta – Vámosi János) 
* 1969: Rongyos lett a lámpaernyő / Gyere, gyere hát (Nagy Éva) 
* 1969: Éjféli randevú (operettrészletek): Szép volt, ami volt – Bárhol is élsz (Szécsi Pál) / Ha te jó volnál – Bár nem vagy playboy (Fenyvesi Gabi)
* 1970: Szereted-e még? / Egy nagy kaland az élet
* 1970: Én édes Katinkám / Maradj még
* 1970: És jött egy lány / Kőbölcső
* 1970: Szöszi / Nincs is jobb a szerelemnél
* 1970: Kész boldogság (Korda György) / Kósza szél
* 1970: Vasárnap este (Karda Beáta) / Nem elég
* 1970: Szomorú szemű lány / Imádom a szőke nőket
* 1970: Egy szál harangvirág / A szélrózsa minden irányában
* 1970: Micsoda igények / Vándorcirkuszos szeretnék lenni (Karda Beáta) 
* 1970: Kék csillag / Nincs az a kincs
* 1970: Ültessétek át a szívemet / Üvegcserepek
* 1970: Három forintért tíz gesztenyét / Könnyezem
* 1971: Cseresznyevirág / Semmittevés
* 1971: Aranyhal / Fáradt éjszakák
* 1971: A távollét (La Lontananza) / Nem tudja a jobb kéz
* 1971: Lépted koppanása / Pillangó
* 1971: Mert nem engedem, hogy megzavard az életem / Jegygyűrű az ujjamon (Kishonti Ildikó)
* 1972: Meddig tart egy szerelem / Ott állt a dombtetőn
* 1972: Azt a rózsaszín szegfűt / Ha álmodni tudnál
* 1972: Kismadár / Jaj, de bolond voltam
* 1972: Gedeon bácsi / Jaj, de bolond voltam
* 1972: Nekem minden sikerül / Minden reggel
* 1972: Az óperenciás tengeren túl / Egy szép régi dal
* 1972: Két összeillő ember / Kéklő ég
* 1973: Mint a violák (Come le viole) / Adagio (Ne félj)
* 1974: Mióta egyszer / Himnusz a nyárhoz
* 1974: Carolina / Zenészballada
* 1974: Tárd ki ablakod / Mit kéne tennem
* 1974: Gyere el / Éjszakai hangulat
* 1974: Az égi lámpagyújtogató / Minden reggel 
* 1974: Örökzöldek fehérben, feketében (Fényes Szabolcs dalai): Ugye, hogy nem felejtesz el – Halló, miért nem jött ma el – Egyszer még – Holnap, ki tudja, holnap / Szeressen egy kicsikét (Szécsi Pál, Ruttkai Éva, Mensáros László) – Odavagyok magáért – Két név egy bérház oldalán
* 1978: Maradj még / A szélrózsa minden irányában


Albumok, válogatások 
* 1971: Hagyjuk szívem
* 1973: Egy szál harangvirág
* 1976: Violák
* 1983: Felettünk az ég
* 1985: Egy szép régi dal
* 1988: Csak egy tánc volt
* 1989: Tárd ki ablakod
* 1992: Mint a violák
* 1992: Két összeillő ember
* 1999: Ha nem vagy velem
* 2001: Kósza szél
* 2003: Ha álmodni tudnál 

PAUL MORO-KISLEMEZEK (NSZK)
????: Armer narr / Was ist los mit mir
1968: Kleiner Boy / Einmal... 
????: Schönes fremdes Madchen / Jeden Tag verliebt
????: Du hast keinen Grund zum Weinen / So jung und schön
1973: Ich bin ein Zigeuner / Dein Geburtstag

VIDEÓK



Szeretni bolondulásig (csak zene!)


Szereted-e még? (csak zene!)

Én édes Katinkám (csak zene!)

Kósza szél (csak zene!)


Micsoda igények (csak zene!)




Kismadár (csak zene!)


Nekem minden sikerül (csak zene!)

Két összeillő ember (csak zene!)




Tárd ki ablakod (csak zene!)