disco

disco

2011. december 19., hétfő

VALERIE DORE

Valerie Dore (Olaszország, Milánó, 1963. május 28.) olasz énekesnő eredeti neve: Monica Stucchi. (Egyes források szerint nem Milánóban, hanem Monte-Carlóban született.) 1984-ben vált ismertté a The Night című slágerrel, amely azóta az italodisco egyik örökzöldjének számít. A következő két évben egyéb dalaival is szerepelt a slágerlistákon, ám első nagy sikerét nem tudta megismételni. Lényegében ugyanazt a romantikus hangzásvilágot képviselte az italodiscóban, mint Gazebo. A műfajjal foglalkozó egyes weboldalak szerint Dore dalait olykor nem Monica – vagy nemcsak ő egyedül – énekelte, hanem eleinte a Novecento együttes énekesnője, Dora Carofiglio működött közre a felvételeken, később pedig Simona Zanini. Simona hangja a műfaj olyan sztárelőadóinak lemezein hallható még, mint például a Martinelli, a Radiorama, a Doctor’s Cat és Raggio di Luna. Amikor az italodisco divatja véget ért, Valerie Dore évekre eltűnt a könnyűzenei életből, és csak az új évezredben hallatott magáról ismét. 


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A családi legenda szerint Monica érdeklődése a zene iránt már hároméves korában megmutatkozott. Előbb évekig zongorázni tanult, nyolcéves korában a templomi kórus tagja lett, két évvel később pedig gitározni kezdett. Tizennégy éves korában felvételizett egy milánói zenei konzervatóriumba, ám a zongoraszakra nem jutott be, más hangszert azonban nem akart választani. Az Iparművészeti Főiskolán grafikai tervezést tanult, egy nyelviskolában pedig az angol nyelvet igyekezett elsajátítani. Szépségének köszönhetően fotómodellként kapott munkát. 1981-ben csatlakozott a Watermelon String Bandhez mint énekesnő. A Bruno Guaitamacchi gitáros által vezetett együttes különféle milánói kocsmákban lépett fel. Monicát egyik fellépésük alkalmával fedezte fel Roberto Gasparini producer 1983-ban. Gasparini ekkoriban a Nicolosi testvérekkel (Giuseppe, Nicola és Rossana) együtt egy új dalt vett fel The Night címmel, amelyet Dora Carofiglio énekelt lemezre Valerie Dore művésznéven. Dora és a Nicolosi testvérek időközben Novecento néven egy új együttest alapítottak, ezért Gasparininek szüksége volt valakire, aki az arcát adná Valerie Dore lemezéhez. Monicára esett a választása, aki egyszerre volt romantikus, érzéki és rejtélyes. A The Night 1984-ben jelent meg, és egész Európában sikert aratott. Olaszországban bejutott a Top 20-ba, német nyelvterületen azonban a legjobb 10 közé is bekerült. Több mint másfél millió példány kelt el a kislemezből, amely az esztendő egyik legnépszerűbb slágerének bizonyult – nem csak a diszkókban. Valerie Dore az év legjobb új előadójának járó Vota la Voce-díjban részesült. A The Night elhangzott a Canale 5 tévécsatorna által évente megrendezett Festivalbar című dalverseny 1984-es mezőnyében is, ahol Valerie Dore mellett az italodisco olyan sztárjai is felléptek, mint a Scotch, a Savage, Sandy Marton, Raf, a Carrara, Gary Low és a már említett Novecento, nem beszélve az olyan külföldi vendégművészekről, mint a Boney M., a Frankie Goes to Hollywood, a Talk Talk, Robin Gibb, a Matt Bianco, Chris de Burgh és Alison Moyet. (A versenyt Gianna Nannini nyerte a Fotoromanza című dallal.) 


Újabb sikerek
A következő évben Valerie a Get Closer című új dalával indult a Festivalbar versenyén. A felvétel fő szólamát ismét Dora Carofiglio énekelte, ám ezúttal Monica is hallatta a hangját. A vetélytársak között megint ott volt Sandy Marton, a Carrara, a Novecento, Gianna Nannini és Raf, továbbá a Righeira, a Fake, Albert One, Baltimora, a The Creatures, a Reeds, Taffy és sokan mások. Noha a versenyt most sem Valerie Dore nyerte (a győztes dal a L’estate sta finendo volt a Righeira előadásában), a Get Closer is slágerré vált, akárcsak a szintén 1985-ös It’s So Easy, amelynek vokálját Dora és Monica megint együtt énekelték. Valerie ezzel a dallal vett részt az Italia 1 tévécsatorna Azzurro című játékos dalversenyében a Vörös Korall (Corallo Rosso) csapat tagjaként. Vele együtt versenyzett még Amanda Lear, a Carrara, Matt Bianco és Howard Jones is, a konkurens csapatokat pedig olyan sztárok erősítették, mint például David Cassidy, a Village People, Riccardo Fogli, a Dead or Alive, Loredana Berté, Sandy Marton, Demis Roussos és a Novecento. A versenyt a Vörös Korall nyerte. 1985-ben Gazebo és Valerie Dore voltak az italodisco legnépszerűbb szólistái, mindazonáltal Monica szeretett volna kipróbálni más műfajokat is. Ennek érdekében Dora Carofiglio és a Nicolosi testvérek helyett új alkotótársak kerültek mellé Marco Tansini és Simona Zanini személyében. Egy Milánóhoz közeli kastélyban dolgoztak az énekesnő új kislemezén, amely 1986-ban jelent meg Lancelot címmel. A helyszín és a dal adta az ötletet ahhoz, hogy Arthur király és a Kerekasztal lovagjainak mondakörét egy teljes nagylemezben dolgozzák fel. (Itt érdemes újra Gazebóra utalni, akinek a Telephone Mama című nagylemeze szintén egyetlen központi témára épült.) 


Legenda
Valerie Dore egyetlen stúdióalbuma, a The Legend a rajongók szerint nemcsak az italodisco egyik gyöngyszeme, hanem az egyik legjobb nagylemez is, amely az 1980-as években megjelent. Monica végre valóban a produkció igazi középpontja lehetett, hiszen nem csupán imázsát formálhatta saját elképzelései szerint a kelta témának megfelelően, hanem megtervezhette az album és a róla kimásolt kislemezek borítóját is. Még fontosabb volt azonban, hogy énekesnőként is végre valóban előtérbe került, ámbár a vokálokba Simona is besegített. A The Legend egyes vélemények szerint megelőzte a korát, hiszen a diszkózene helyett inkább a (kelta) népzenei elemekre, az igényes hangszerelésre és a Simona által írt poétikus dalszövegekre helyezte a hangsúlyt, miközben a szintetizátorokról sem mondott le, azonban ez a zenei hangzás csak később jött divatba. A Lancelot (e sorok írójának kedvence Valerie Dore-tól) szép sikert aratott Európában, a következő kislemezről pedig a King Arthur a Discoring című olasz televíziós showműsor utolsó évadjának szignálja lett, ám külföldön nem aratott kiemelkedő sikert. A Magic Rain és a Bow and Arrow című dalokat az olasz rádióállomások hónapokig műsorukon tartották. Monica szeretett volna továbbmenni a The Legenddel megkezdett úton, Roberto Gasparini azonban ragaszkodott az italodiscóhoz. Anyagi természetű nézeteltérések is keletkeztek közöttük, aminek következményeként munkakapcsolatuk megszakadt.


Munka és magánélet
Az énekesnő 1988-ban Londonba utazott, hogy új karriert kezdjen, elszakadva az italodiscótól, amely egyébként is leszálló ágban volt már akkor. Wrong Direction című kislemezét vőlegénye, Mauro Zavagli producer irányításával készítette, ám a felvétel nem lett igazán sikeres. Ennek egyik oka az lehetett, hogy Valerie megint megelőzte a korát: az új dal ugyanis a grunge stílus egyik korai darabja, ám ez a fajta zene csak az 1990-es évek elején jött divatba. A sikertelenség másik oka az volt, hogy az EMI Italia – alighanem Roberto Gasparininek köszönhetően – ott tett keresztbe az énekesnőnek, ahol csak tudott. A Wrong Direction szinte semmilyen promóciót nem kapott, Valerie Dore-t pedig rövidesen ejtette a média: tévés és reklámszerződéseit sorra felbontották. A sikertelenség ellenére sokan úgy vélik, hogy nem a The Night vagy a Lancelot, hanem a Wrong Direction Valerie Dore legjobb felvétele. 1989-ben Monica hozzáment Mauróhoz. A következő évben Madagaszkárra költöztek, ahol Valerie egy helyi együttes közreműködésével hónapokon keresztül dolgozott második nagylemezén. Az anyag végül mégsem jelent meg, mert egyik olasz lemezcég sem vállalta a forgalmazását, mondván, hogy ez a fajta karibi és latin-amerikai stílusú zene „eladhatatlan”, néhány bevándorlón kívül senkit nem érdekelne. (Néhány éven belül viszont az „eladhatatlan” zene lett az aktuális poptrend világszerte.) A ZYX Records 1992-ben forgalomba hozta Valerie válogatásalbumát, rajta a The Night, a Get Closer és az It’s So Easy hosszabb változataival, illetve két remixszel, amelyeket Oliver Momm készített a The Night alapján. Ugyanezt a slágert dolgozta fel 1994-ben a francia Excess együttes is, felhasználva az eredeti vokált, ám az új verzió nem aratott sikert. 


A visszatérés
Monica az 1990-es évek első felében visszavonult a könnyűzenei életből, és Arezzóban telepedett le a férjével. Itt egy régiségboltot nyitott, Milánóban pedig egy galériát. Bő tíz évvel később, 2006-ban minden különösebb felhajtás nélkül megjelent egy újabb dala, a How Do I Get to Mars?, amely egy duett Styloo közreműködésével. A következő évben a Radio 24 műsoraiban hónapokig kampányolt a dohányzás ellen. 2008-ban ismét kiadott egy kislemezt, ám beígért újabb nagylemeze e sorok írásáig sem jelent meg. Munkássága számos későbbi popsztárra hatott: például a house zene egyik francia képviselője, Play Paul 2000-ben a Get Closer egyes részleteit használta fel a Spaced Out című maxiján, a német Scooter pedig 2003-ban a The Night című slágert dolgozta fel. (Szerény véleményem szerint ez a feldolgozás egyszerűen borzalmas: a vokál például olyan, mintha egy Hupikék törpikék-lemez szólna.) A svéd Sally Shapiro úgy nyilatkozott, hogy zenéjére Valerie Dore különösen nagy hatást gyakorolt. Tiszteletének egyik jeleként a Jackie-Jackie (Spend This Winter with Me) című dalának videoklipjében Valerie Dore Get Closer című slágerének promóciós plakátja is látható néhány pillanatig. 


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1984: The Night (Vocal Version) / The Night (Instrumental Version)
* 1984: The Night (Special Remix) / The Night (Instrumental Version)
* 1985: The Night (Extended Mix) / The Night (Instrumental Extended Mix)
* 1985: Get Closer (Vocal Version) / Get Closer (Instrumental Version)
* 1985: It's So Easy (Vocal Version) / It's So Easy (Dance Version)
* 1985: It's So Easy (A Version) / It's So Easy (B Version)
* 1985: It's So Easy (Vocal Version) / It's So Easy (Instrumental Version)
* 1986: Lancelot (Extended Version) / Lancelot (Single Version) / Lancelot (Instrumental Version)
* 1986: Lancelot / Guinnevere
* 1986: King Arthur (Extended Version) / King Arthur (Single Version) / The Battle (Instrumental)
* 1986: King Arthur / The Magic Rain
* 1988: Wrong Direction (Extended Version) / Wrong Direction (Single Version) / Wrong Direction (Instrumental)
* 1988: Wrong Direction / Wrong Direction (Instrumental)
* 1990: The Night / Get Closer
* 1994: The Night (Radio Mix) / The Night (Extended Mix) (Excess feat. Valery D.)
* 1995: The Night (Single Version) / The Night (Radio Cut) / The Night (Maxi Version) / The Night (Original Mix)
* 1995: It's So Easy in The Night to Get Closer (Valerie Dore Megamix) / The Night (Original Mix) / Get Closer (Single Version) – 2001-ben újra megjelent
* 1998: The Night (Single Rap Version) / The Night (Maxi Rap Version) / The Night (98' Version) / The Night (Original Mix)
* 2001: The Night (Single Version) / The Night (Radio Cut) / The Night (Maxi Version) / The Night (Original Mix)
* 2003: The Night (Radio Cut) / The Night (Single Version) / The Night (Single Rap Version) / The Night (’98 Version) / The Night (Original Mix) / The Night (Maxi Version) / The Night (Maxi Rap Version)
* 2006: How Do I Get to Mars? (feat. Styloo)
* 2008: All My Life (Club Mix) / All My Life (Radio Edit) / All My Life (Dub Version)

Albumok, válogatások
* 1986: The Legend
* 1992: The Best of Valerie Dore (válogatás) – 2001-ben újra megjelent

VIDEÓK





Lancelot (másik klip)


King Arthur  (másik klip)


Wrong Direction (csak zene!)

How Do I Get to Mars? (featuring Styloo) (csak zene!)