disco

disco

2012. március 26., hétfő

CHIC

Az amerikai Chic együttest 1976-ban alapította Nile Rodgers és Bernard Edwards. Elsősorban diszkófelvételeivel aratott világsikert, repertoárján azonban R&B, soul és funky szerzemények is szerepelnek. Ismertebb slágerei: Dance, Dance, Dance (Yowsah, Yowsah, Yowsah), Everybody Dance, Le Freak, I Want Your Love, Good Times, My Forbidden Lover, Chic Mystique. Edwards és Rodgers a Chic mellett producerként is ténykedett, dolgoztak például a Sister Sledge, a Sheila B. Devotion, Debbie Harry, Diana Ross és Carly Simon számára. A Chic öt alkalommal (2003, 2006, 2007, 2008, 2009) kapott esélyt arra, hogy bekerüljön a Rock & Roll Hall of Fame hírességei közé, de eddigi jelölései eredménytelenül zárultak. 2005. szeptember 19-én viszont három kategóriában is beiktatták a Dance Music Hall of Fame hírességei közé.


TAGOK
A legismertebb felállás
* Bernard Edwards (Egyesült Államok, Észak-Karolina, Greenville, 1952. október 31. – Japán, Tokió, 1996. április 18.) – ének, basszusgitár
* Nile Rodgers (Egyesült Államok, New York, New York City, 1952. szeptember 19.) – gitár
* Tony Thompson (1954. november 15. – Egyesült Államok, Los Angeles, 2003. november 12.) – dob
* Norma Jean Wright – ének (1978-ig)
* Luci Martin – ének (1978–1983)
* Alfa Anderson – ének (1978–1983)

A jelenlegi felállás
* Nile Rodgers
* Sylver Logan Sharp
* Richard Hilton
* Gerardo Velez
* Omar Hakim
* Jessica Wagner
* Jerry Barnes
* Bill Holloman
* Cherie Mitchell
* Curt Ramm

(A Chicben karrierje során több tucat zenész és énekes megfordult inkább rövidebb, mint hosszabb időre, ezért felsorolásuktól eltekintek.)

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A Chic története 1970-ben kezdődött New Yorkban. Itt találkozott két stúdiózenész, Nile Rodgers gitáros és Bernard Edwards basszusgitáros. Előbb The Boys, majd The Big Apple Band néven társultak, rockzenéjükkel kisebb klubokban léptek fel. Készítettek néhány demót is, ám ezekkel hiába házaltak a lemezcégeknél, mert az illetékesek kizártnak tartották, hogy jelentős érdeklődés támadna a színes bőrű zenészek által előadott rockzene iránt. 1977-ben a két gitáros duója trióvá bővült, ugyanis csatlakozott hozzájuk Tony Thompson dobos. Közös fellépéseiken javarészt feldolgozásokat játszottak. Már csak egy énekes hiányzott ahhoz, hogy igazi együttessé váljanak. Választásuk Norma Jean Wrightra esett, aki azzal a kikötéssel fogadta el a felkérést, hogy nem adja fel szólóénekesi terveit sem. Ezután Edwardsék szerződtették Bob Clearmountain hangmérnököt, és készítettek egy demót a Dance, Dance, Dance (Yowsah, Yowsah, Yowsah) és az Everybody Dance című szerzeményeikből. Felvették a franciás könnyedséget árasztó Chic (Divat) nevet, és a demót eljuttatták az Atlantic Records lemezcéghez. Hamarosan alá is írhatták a szerződésüket, 1977-ben pedig megjelent az új együttes első nagylemeze, a Chic. Az albumon hallható hét dal közül az a kettő lett a legsikeresebb, amelyek az eredeti demón is szerepeltek. A Dance, Dance, Dance (Yowsah, Yowsah, Yowsah) a Billboard Hot 100 és R&B slágerlistáján egyaránt a hatodik helyig jutott, ellenben vezette a Club Play rangsorát. Ez utóbbi eredményt az Everybody Dance is elérte, amely a Hot 100 slágerlistán a 38., az R&B toplistán pedig a 12. helyet foglalta el. Érdemes megemlíteni, hogy az album egyik háttérénekese Luther Vandross volt, aki az 1980-as években szólistaként vált ismertté, és több Grammy-díjat is kapott. Norma Jean Wright úgy vélte, a debütáló Chic-album sikere megnyitotta az utat hőn áhított szólóénekesi pályája előtt. Edwards és Rodgers elvállalták, hogy albumának producerei legyenek. Az énekesnő saját maga helyett barátnőjét, Luci Martint ajánlotta a Chicbe, akihez rövidesen csatlakozott Alfa Anderson is. Mindazonáltal Norma Jean és Alfa egyaránt részt vettek a Sister Sledge We Are Family című nagylemezének elkészítésében is, amelynek ugyancsak Edwards és Rodgers voltak a producerei. Ez a nagylemez olyannyira párhuzamosan készült a Chic második albumával, hogy még dalcserére is sor került. A He's the Greatest Dancer ugyanis eredetileg a Chic, az I Want Your Love pedig a Sister Sledge nagylemezére íródott, ám végül helyet cseréltek egymással, ráadásul mindkettő slágerré vált. 


Sikkes sikerdalok
1978-ban jelent meg a Chic második albuma, a C'est Chic, rajta az óriási slágerrel, a Le Freak című dallal. A felvételt tulajdonképpen egy meghiúsult találkozás ihlette. Edwardsékat 1977 szilveszterére meghívták a legendás Studio 54 diszkóba, hogy ott találkozzanak Sergio Miramontesszel, aki interjút akart velük készíteni. A találkozón részt vett volna az extravagáns diszkódíva, Grace Jones is, aki azonban elfelejtette előre leadni a vendégek nevét, ezért a diszkó bejáratát felügyelő alkalmazottak – nem túl választékos szavak kíséretében – egyszerűen elzavarták Edwardsékat. (A Studio 54 híres volt arról, hogy tulajdonosa „pofára” rostálta meg a látogatókat, hiszen sokkal többen szerettek volna bejutni a felkapott szórakozóhelyre, mint ahányan befértek, ezért olykor még a hírességek is az ajtón kívül rekedtek, ha a tulaj úgy akarta.) A Le Freak bevezető sora és a refrénje eredetileg a Studio 54 személyzetének szavajárása alapján az „Aaaaahh, fuck off!” lett volna, ám a zenészek végül úgy találták, hogy ez a szóhasználat nem egyeztethető össze a nevük által sugallt eleganciával, ezért a strófa ez lett: „Aaaaahh, freak out!” A freak – egyéb jelentései mellett – egy akkoriban divatos tánc neve is volt, amelynek egyik elemeként a táncpartnerek a zene ritmusára egymáshoz dörgölték a feneküket. A Le Freak című kislemez három Billboard-slágerlistát is vezetett: első volt a Hot 100, a Hot Dance Club Play és az R&B toplistán is. Előbb Barbra Streisand és Neil Diamond duettje, a You Don't Bring Me Flowers, majd a Bee Gees diszkóslágere, a Too Much Heaven szorította le az élről, ám a Le Freak háromszor is visszaküzdötte magát a slágerlista csúcsára. Több mint hatmillió példányt adtak el belőle, és ezt a rekordot csak bő tíz évvel később döntötte meg Madonna Vogue című kislemeze. (Micsoda véletlen, annak is köze van a divathoz!) 


1979-ben került a boltokba a Risqué című LP, amelyről a Good Times aratott kiugró sikert. Vezette a Billboard Hot 100 és az R&B slágerlistáját, továbbá a harmadik helyet érte el a Hot Dance Club Play rangsorában. A Good Times a diszkó műfaj egyik legnagyobb örökzöldje lett, több tucat későbbi felvétel számára kölcsönöztek belőle zenei motívumokat és hangmintákat. Néhány ezek közül: Rapper’s Delight (Sugarhill Gang), Rapture (Blondie), Another One Bites the Dust (Queen), Celebration (Kool & The Gang), Last Night a Dj Saved My Life (Indeep), Wot? (Captain Sensible), The Breaks (Kurtis Blow), Need You Tonight (INXS). A Good Times szövege egyébként részben Milton Ager Happy Days Are Here Again című 1929-es, és Al Jolson About a Quarter to Nine című 1947-es slágerének szövegén alapul. Nile Rodgers később azt állította, hogy ezeknek a régebbi, válságos időszakokból származó dalok szövegeinek felhasználásával burkoltan az 1970-es évek végének amerikai gazdasági problémáira kívántak utalni. A Risqué albumról egyébként a Good Times mellett szép sikert ért el a My Forbidden Lover és a My Feet Keep Dancing című dal is. Edwards és Rodgers ázsiója hirtelen nagyot nőtt, és a Sister Sledge mellett olyan sztárok kérték fel őket szerzői-produceri munkára, mint Diana Ross és a francia Sheila B. Devotion. Diana Ross-szal a Diana című albumot készítették el, amelyről világslágerré vált az I’m Coming Out, az Upside Down és a My Old Piano. A Sheila B. Devotion számára írt Spacer a francia énekesnő sikerekben gazdag pályafutásának egyik legnépszerűbb slágere lett. Azonban nemcsak sztárokkal dolgoztak együtt, hanem pártfogolták az új tehetségeket is, így például lemezeik egyik háttérénekesét, a korábban már említett Luther Vandrosst, illetve a Change együttest, amelynek bemutatkozó albuma, a Chickel készített 1980-as The Glow of Love több mint egymillió példányban fogyott el. 


A feloszlástól az újjáalakulásig
Az 1980-as évek legelején a diszkózene amerikai népszerűsége jelentősen visszaesett, a műfaj addigi sztárjai eltűntek az élvonalból, vagy a korábbinál jóval szerényebb sikereket értek el, ha ugyan meg nem buktak. A Chic 1983-ig továbbra is évente jelentkezett egy-egy új albummal, ám a korábbi nagylemezekhez képest ezek az új kiadványok jóval csekélyebb érdeklődést keltettek. Viszont mint producerek, Edwards és Rodgers továbbra is keresett szakemberek maradtak. Velük készítette első szólóalbumát a Blondie énekesnője, Debbie Harry 1981-ben. A Koo Koo című LP sajnos nem lett különösebben sikeres, noha az alkotók igazán kitettek magukért. A következő évben a Chic filmzenét írt a Soup for One című vígjátékhoz. A soundtracken egy-egy felvétel erejéig közreműködött a Sister Sledge, Carly Simon és Debbie Harry. 1983-ban a Believer című album megjelenését követően a Chic feloszlott. Neil Rodgers elvállalta David Bowie 1983-as Let’s Dance című albumának produceri teendőit, a következő évben pedig Madonna Like a Virgin című nagylemezének elkészítését felügyelte. (Bernard Edwards mindkét albumon közreműködött mint basszusgitáros.) 1984-ben Rodgers részt vett a Robert Plant által életre hívott The Honeydrippers formáció egyetlen EP-jének elkészítésében. Bernard Edwards és a dobos Tony Thompson 1985-ben a Power Station nagylemezén és a supergroup énekese, Robert Palmer Riptide című slágerén dolgozott. A Power Station trió a következő évben feloszlott, John Taylor és Andy Taylor gitárosok visszatértek a Duran Duranhoz, amelynek negyedik albuma, a Notorious produceri teendőit Neil Rodgers intézte. 


Az 1980-as évek második felében újra divatba jöttek az előző évtized diszkóslágerei új köntösbe öltöztetve. A Chic Le Freak és Good Times című slágereinek remixei igen népszerűek lettek a lemezklubokban. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1989-ben, egy születésnapi partyt követően Edwards és Rodgers elhatározták a Chic újjászervezését. Az új formáció az 1992-ben megjelent Chic Mystique című kislemezével újra felkerült a slágerlistákra, így például vezette a Billboard Hot Dance Club Play slágerlistáját. A következő évben megjelent Chis-Ism című nagylemezről a Your Love szintén a toplisták élvonalába került. 1996-ban a Billboard szuperproducerré választotta Rodgerst, aki Edwards, a Sister Sledge, Steve Winwood, Simon Le Bon és Slash társaságában Japánba utazott egy nagyszabású turnéra. (A Sister Sledge egyébként 1987-ben tért vissza Rodgershez, és a Frankie című szerzeménnyel újra nagy sikert aratott.) A turné ideje alatt, 1996. április 18-án Bernard Edwards tüdőgyulladásban elhunyt. Mindössze 43 éves volt. Utolsó koncertfellépését a Live at the Budokan című albumon örökítették meg. A Chic új zenészekkel folytatta a turnét. 2003. november 12-én az eredeti formáció dobosa, Tony Thompson távozott az élők sorából. Veserák végzett vele három nappal a 49. születésnapja előtt. Nile Rodgers viszont legyőzte a prosztatarákot, amint azt 2011 decemberében bejelentették. Két hónappal azt megelőzően került forgalomba a zenész önéletrajzi könyve, a LE FREAK An Upside Down Story of Family, Disco, and Destiny.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1977: Dance, Dance, Dance (Yowsah, Yowsah, Yowsah) / São Pãulo
* 1978: Everybody Dance / You Can Get By
* 1978: Le Freak / Savoir Faire
* 1979: I Want Your Love / (Funny) Bone
* 1979: Good Times / A Warm Summer Night
* 1979: My Forbidden Lover / What About Me?
* 1979: My Feet Keep Dancing / Will You Cry (When You Hear This Song)
* 1980: 26 / Chip Off the Old Block
* 1980: Chip Off the Old Block
* 1980: Real People
* 1980: Rebels Are We / Open Up
* 1981: Stage Fright / So Fine
* 1982: Soup for One / Burn Hard
* 1982: Hangin' / City Lights
* 1982: Why / Why (Live Version) (with Carly Simon)
* 1983: I Feel Your Love Comin' On / When You Love Someone
* 1983: Give Me the Lovin' / You Got Some Love for Me
* 1983: You Are Beautiful / You Got Some Love for Me
* 1984: Party Everybody / In Love With Music
* 1984: Chic Cheer (1984 Remix)
* 1987: Jack Le Freak
* 1988: Good Times (Remix '88)
* 1989: Jack Le Freak
* 1990: Mega Chic
* 1990: I Want Your Love / My Forbidden Lover
* 1992: Chic Mystique
* 1992: Your Love
* 2001: Good Times – The Remixes
* 2002: Everybody Dance Remix
* 2004: Good Times / I Want Your Love
* 2004: Good Times / What's Going On
* 2004: Le Freak / My Forbidden Lover
* 2005: Dance Dance Dance / Touch Me
* 2006: Sensitivity (with The Shapeshifters)


Albumok
* 1977: Chic
* 1978: C'est Chic
* 1979: Risqué
* 1980: Real People
* 1981: Take It Off
* 1982: Tongue in Chic
* 1983: Believer
* 1992: Chic-Ism


Válogatások
* 1979: Les Plus Grands Succès De Chic: Chic's Greatest Hits
* 1979: The Best of Chic
* 1979: Tres Chic
* 1982: Collection
* 1988: Freak Out: The Greatest Hits of Chic and Sister Sledge
* 1990: Megachic: Best of Chic
* 1991: Dance, Dance, Dance: The Best of Chic
* 1992: The Best of Chic, Volume 2
* 1995: Everybody Dance
* 1996: Chic Freak and More Treats
* 1997: Dance, Dance, Dance & Other Hits
* 1999: Live at the Budokan
* 1999: The Very Best of Chic & Sister Sledge
* 1999: The Very Best of Chic & Remix
* 2000: Chic
* 2000: The Very Best of Chic
* 2002: Ultimate Chic
* 2005: Good Times: The Very Best of the Hits & the Remixes (Chic & Sister Sledge)
* 2005: A Night in Amsterdam
* 2006: The Definitive Groove Collection
* 2006: Dance Dance Dance
* 2011: Le Freak (live)
* 2011: Original Album Series (5 CD)

VIDEÓK





Le Freak (másik klip)



Good Times (csak zene!)


My Forbidden Lover  (másik klip)


My Feet Keep Dancing (másik klip)

Chic Cheer (1984 Remix) (csak zene!)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése