disco

disco

2011. november 26., szombat

DSCHINGHIS KHAN

A Dschinghis Khan együttes 1979-ben alakult az NSZK-ban. Dalai az akkoriban népszerű eurodiscót és a hagyományos német tánczenét („schlager”) képviselték. A nemzetközi poppiacon uralkodó angol nyelv ellenére németül előadott szerzeményekkel vált népszerűvé főleg Európában és a Távol-Keleten. Repertoárját szinte kizárólag saját dalok alkották, melyek közül a legismertebb sláger a legendás mongol hadvezérről szóló Dschinghis Khan. Néhány angol nyelvű felvétel segítségével a Dschinghis Khan megpróbálta meghódítani az angol nyelvterület poppiacát is, de ott nem ért el igazán jelentős eredményeket. Az együttes tagsága 1981-ben hat főről ötre csökkent. 1985-ben a Dschinghis Khan feloszlott, 20 évvel később azonban négy alapító tag közreműködésével újjáalakult.


TAGOK
DSCHINGHIS KHAN
* Steve Bender [Karl-Heinz Bender] (NSZK, Mainz, 1946. november 2. – Németország, München, 2006. május 7.) – Egyes források szerint 1942-ben született. 1981-ig volt az együttes tagja.
* Henriette Heichel [Henriette Strobel] (Hollandia, Nieuwer Amstel, 1953. november 13.) – Egyes források szerint Amszterdamban született. 1976 és 1986 között volt Wolfgang Heichel felesége, válásuk óta a lánykori nevét használja.
* Wolfgang Heichel (NDK, Meissen, 1950. november 4.)
* Leslie Mandoki [Mándoki László] (Budapest, 1953. január 7.)
* Edina Pop [Késmárky Marika] (Budapest, 1945. február 2.) – Pontos születési adatai bizonytalanok. A világhálón általában az 1941. február 4. a leggyakoribb dátum, de az együttes első nagylemezéhez kapcsolódó médiaanyagok szerint 1947. február 4-én született.
* Louis Hendrik Potgieter (Dél-Afrikai Köztársaság, Pretoria, 1951. április 4. – Németország, Kapstadt, 1994. november 12.) – Egyes források szerint 1952-ben született, és 1993-ban halt meg. Utóbbi évszámhoz – amely a Dschinghis Khan hivatalos honlapján is megtalálható – sehol nem kapcsolódik hónap és nap. Az együttesnek szentelt weboldal, a Steppenwind a halál évszámaként 1996-ot, helyszíneként a dél-afrikai Fokvárost adja meg.

DSCHINGHIS KHAN FAMILY
* Henriette Strobel
* Leslie Mandoki
* Louis Hendrik Potgieter
* Jürgen Gronholz (NSZK, Bremerhaven, 19??. április 28.)
* Christin Sargent-Brandt (NSZK, Garmisch Partenkirchen, 19??. december 12.)
* Mike Toole (London, 19??. február 21.)

THE LEGACY
* Claus Kupreit (NSZK, Landsberg am Lech, 1985.) – IGEI, A DANDY
* Katja Vogel / Corinna Günzel – ELTUYA, A CSATABÁRD
* Tanja Mueller / Evi Weigand – OHLA, A HERCEGNŐ
* Angelika Nimbach – YESUGAN, A KARDFORGATÓ
* Thomas Graeber / Stefan Sauter – YASSA, A HARCOS
* Attila Mario Diallo – CASH, A VESZÉLYES FEKETE HARCOS
* Benjamin Schobel – ÖGÖDEI, DZSINGISZ KÁN FIA


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Ralph Siegel német zeneszerző és producer 1974-ben és 1976-ban is írt egy-egy dalt az Eurovíziós Dalfesztiválra. A Bye Bye I Love You (társszerző: Michael Kunze) 1974-ben Luxemburgot képviselte Ireen Sheer előadásában, a Sing Sang Song (társszerző: Kurt Hertha) pedig az NSZK versenydala volt 1976-ban, előadó: a Les Humphries Singers. Siegel természetesen nagyon vágyott arra, hogy egyik szerzeményével megnyerje a fesztivált, amelyre egyébként 2011-ig bezárólag 19 alkalommal nevezett dalt. (1982-ben teljesült az álom Nicole Ein bißchen Frieden című slágerével.) 1978 őszén próbálkozott harmadszor, ezúttal Bernd Meinunger szövegírói segédletével. Meinunger eredeti szakmája közgazdász, a szövegírás csupán hobbinak indult. A két jó barát összeült, és három dalt komponált néhány óra leforgása alatt, de egyikkel sem voltak igazán elégedettek. Nyolc óra felé járt, Siegel ment volna vacsorázni, Meinunger azonban rávette, hogy evés előtt írjanak még egy dalt. Ez lett a Dschinghis Khan. Megírásakor a két szerző figyelembe vette, hogy a nemzetközi dalfesztivál különféle nemzetiségű nézőit úgy lehet meghódítani, ha a versenydal lényegét mindenki megérti. Ebből a szempontból a legendás mongol hadvezér ideális témának tűnt, hiszen Dzsingisz kán nevét az egész világon jól ismerik. Az érthetőséget segítette a dallam, a könnyen megjegyezhető refrén, sőt ennek függvényében tervezték meg a jelmezeket és a koreográfiát is. Siegel személyesen énekelt a dal demóján, amelyet eljuttatott az Eurovíziós Dalfesztivál német selejtezőjének zsűrijéhez. A demóhoz mellékelt kísérőlevélben előadóként a Dschinghis Khan együttest nevezte meg. A zsűri elfogadta a nevezést, Siegel pedig megkezdte a versenyfutást az idővel, hiszen alig néhány hét állt a rendelkezésére ahhoz, hogy megszervezze az együttest, az előadók pedig megtanulják a dalt és a koreográfiát.


Casting
Bár a poplegendák szerint Siegel a szűkre szabott idő alatt is több mint egy tucat lehetséges előadót hallgatott meg, de az együttest végül java részben saját háza tájáról toborozta. Fontos szempont volt az érdekes és/vagy előnyös külső, az ének- és a tánctudás, és persze a lelkesedés, az ambíció annak érdekében, hogy a közös produkció sikeres legyen. A kopasz Steve Benderre Siegel akkor figyelt fel, amikor meglátta az énekest egy poszteren egyik alkalmazottja, Werner Schüler irodájában. (Bender 1978-as szólóalbumának Schüler volt az egyik producere.) „A kutyafáját, ez a fickó pontosan olyan, amilyet elképzeltem az együttesbe” – kommentálta a látványt. Mándoki László korábban szintén dolgozott Siegel cégének. Fényképét Siegel egyik barátja, Joachim Neuberger mutatta meg a zeneszerzőnek, aki azonnal megjegyezte: „Ha még énekelni is tud, tökéletesen illene az együttesbe.” Nos, Leslie tudott énekelni. Edina Pop (Késmárky Marika) volt a legnagyobb fogás, vele Siegel szintén dolgozott már korábban. Edina népszerű és főleg rutinos énekesnőnek számított az NSZK-ban, a tévénézők tehát egy ismerős arcot is láthattak az új együttesben.

A tervezett produkcióban a táncnak is nagy szerep jutott, ezért Siegel olyasvalakit is keresett, akinek a tánc a legfőbb erőssége. Billy Miller koreográfus a dél-afrikai születésű Louis Potgietert javasolta, aki akkoriban egy müncheni színházban klasszikus balettet táncolt. Louis rajongott a modern zenéért és táncért, ezért boldogan elfogadta Siegel ajánlatát. Gyorsan közeledett a német döntő napja, de két előadó még mindig hiányzott: egy férfi és egy nő. Siegel az összes szakmabeli ismerősét megkérdezte, tudnának-e ajánlani valakit, aki jóképű és énekelni is tud. Billy Lang gitáros a barátját, Wolfgang Heichelt javasolta. Miután Wolfgang megfelelt a meghallgatáson, Siegel őt is megkérdezte, tudna-e esetleg egy énekesnőt ajánlani. Heichel tudott, méghozzá holland feleségét, Henriette-et. Siegel előre közölte a férjjel, hogy amennyiben Henriette nem felel meg maximálisan az elvárásainak, nem csatlakozhat az együtteshez. Másnap megtörtént a találkozás: a zeneszerző visszaemlékezése szerint Henriette személyében egy imádni való angyal lépett be az irodába, aki perceken belül bebizonyította, hogy nemcsak csinos, de énekelni is tud. Ezzel a Dschinghis Khan létszáma teljessé vált, az együttes ténylegesen megalakult. 


A jelmezek és a koreográfia
A német selejtezőig hátralévő öt hetet rendkívül intenzív felkészítés töltötte ki, ugyanakkor Siegel időt szánt arra is, hogy a tagok összeszokjanak, és megismerjék egymást, hogy egyesült erővel küzdjenek a közös célért. Ennek érdekében szabadidejük egy részét is együtt töltötték közös szórakozással, közös programokkal. Az együttes kosztümjeit Marc Mano tervezte, akinek ügyfelei közé olyan sztárok tartoztak, mint például Amanda Lear, a Silver Convention, Roberta Kelly, Dee D. Jackson és Claudja Barry. A színpompás, látványos kosztümök a Dschinghis Khan imázsának egyik fő jellemzőjévé váltak: mindegyik slágerükhöz stílusos jelmezeket öltöttek magukra, amelyek az adott dal témáját tükrözték vissza. Siegel soha nem fukarkodott a jelmezköltséggel, hiszen nemcsak a fellépésekhez, hanem a reklám- és borítófotózásokhoz is mindig a legmegfelelőbb öltözéket rendelte meg védencei számára. Heidi Moser készítette az előadók sminkjét, figyelembe véve azt a tényt, hogy az erős reflektorfényben az emberi arc elveszíti a karakterét, ezért különféle kozmetikai trükkökkel kell hangsúlyozni a szemet, a szájat és az arcformát. A koreográfia betanulása különösen nagy és nehéz feladatot jelentett, hiszen ezen a téren csupán Louis és Henriette rendelkezett megfelelő tapasztalatokkal. Hannes Winkler koreográfus kitűnő munkát végzett, és olyan baráti viszonyt sikerült kialakítania az énekesekkel és a menedzsmenttel, hogy őt tekintik a Dschinghis Khan tiszteletbeli, hetedik tagjának. Winkler nemcsak azt vette figyelembe, hogy melyik előadó mire képes, hanem ügyelt arra is, hogy hatásosan érvényesüljenek a jelmezek, és a koreográfia látványosnak hasson mind a jelen lévő közönség, mind a tévénézők számára. A felkészülési fázis része volt az is, hogy az együttes lemezfelvételt készítsen a versenydalból. 


A német döntő
1979. március 17-én (a német Wikipédia szerint viszont március 11-én) tartották az Eurovíziós Dalfesztivál nyugatnémet döntőjét a müncheni Rudi Sedlmayer Csarnokban. A verseny az Ein Lied für Jerusalem (Egy dal Jeruzsálemnek) címet kapta, hiszen az Eurovíziós Dalfesztivál 1979-es nemzetközi döntőjének az izraeli főváros adott otthont. A műsort Carolin Reiber, Maxl Graf és Thomas Gottschalk vezette. Tizenkét előadó versenyzett, akik közül a magyar közönség számára az ötödikként fellépett Jerry Rix és Linda G. Thompson, illetve az utolsóként színpadra lépett Orlando Riva Sound lehet a legismerősebb. Jerry és Linda korábban a Silver Convention együttesben énekelt, ám Jerry csupán névtelenül a háttérben, Linda viszont az együttes hivatalos tagjaként. Az 1977-ben alakult Orlando Riva Sound 1980-ban aratta legnagyobb sikereit az Indian Reservation és a Fire on the Water című dalaival. A Dschinghis Khan volt a kilencedik fellépő, versenydala mindhárom szavazásnál az első helyen végzett összesen 4807 ponttal. (Fölényesen győzött, 413 ponttal előzte meg a második helyezett Truck Stop együttest.) A győzelem mindenkit meglepett, hiszen a teljesen ismeretlen együttest a „szakértők” korábban nem sorolták az esélyesek közé. Az első hely azonban nemcsak a boldogságot jelentette, hanem a további kemény munkát is, hiszen a maximalista Siegel mindent megtett annak érdekében, hogy a jeruzsálemi nemzetközi döntőig minden szempontból tökéletesre csiszolja a produkciót.


Izrael, Izrael
1979. március 31-én elérkezett a nagy nap, a jeruzsálemi döntő. Ez volt egyébként az első alkalom, hogy az Eurovíziós Dalfesztivált Európán kívül rendezték meg. A program a jeruzsálemi Binyanei HaUma Központban zajlott. A szervezők szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be, mert tartottak egy esetleges merénylettől. Törökország visszalépett a versenytől, ugyanis az arab országok kifogásolták, hogy egy muszlim állam egy Izraelben tartott fesztiválon vesz részt. A német döntővel ellentétben a Dschinghis Khant a nemzetközi verseny egyik legnagyobb esélyesének tartották. Az énekesek kilencedikként léptek színpadra: a svájci Peter, Sue & Marc trió után (ők akkor már harmadszor indultak az Eurovíziós Dalfesztiválon) és a későbbi győztes, az izraeli Milk and Honey előtt. Az izraeli együttes énekesnője, Gali Atari maga is úgy nyilatkozott, hogy nagyon tetszik neki a német versenydal, melyet a Milk and Honey versenydala, a Hallelujah legnagyobb konkurensének tart. Noha a Dschinghis Khan nagy sikert aratott, végül nem került be az első három helyezett közé: 86 ponttal a negyedik lett. A maximális 12 pontot kapta Dániától, Monacótól, Franciaországtól és Spanyolországtól. Görögország, Norvégia, Svájc és Ausztria egyetlen pontot sem adott a dalra, ami különösen a két német anyanyelvű ország esetében mondható meglepőnek.

Az első két helyért szoros verseny zajlott Izrael és Spanyolország között, a szavazás folyamán egymást váltották az élen. Spanyolország egyetlen ponttal vezetett Izrael előtt, amikor következett az utolsóként szavazó ország: maga Spanyolország. Természetesen egyik nemzet sem szavazhatott saját magára, Spanyolország azonban 10 pontot adott Izraelnek, amely így 125 ponttal győzött. (Az NSZK nem adott pontot az izraeli dalnak.) A harmadik helyen a francia versenyző, Anne-Marie David végzett, aki hat évvel korábban Luxemburg színeiben egyszer már megnyerte a fesztivált. Az izraeli győzelem ellenére az ország nem vállalta, hogy a következő évben is megrendezze a fesztivált, sőt az 1980-as versenyen nem is indult. Addig még soha nem fordult elő, hogy egy győztes ország nem képviselteti magát a következő évi mezőnyben. Hogy a végeredmény mennyire nem tükrözte a közönség tényleges véleményét, azt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a Dschinghis Khan lett a verseny egyetlen világslágere, amely Izraelben is hetekig vezette a slágerlistát. Azt hiszem, a politikai felhangok iránt kevésbé fogékonyak is pontosan megértik, milyen nagy szó az, hogy Izraelben egy német együttes német nyelvű dala került a toplista élére. Néhány hónappal később a Dschinghis Khan már Izraelben turnézott, ahol az év legjobb együttesének járó díjat is megkapta, amelyben külföldi előadó addig még nem részesült. 


A siker hullámain
Miközben a Dschinghis Khan elindult világhódító útjára, és sorra gyűjtötte be az aranylemezeket, a szerzők már azon törték a fejüket, hogy mi legyen a következő dal. Sőt, milyen dalok kerüljenek az együttes debütáló nagylemezére, amely iránt máris óriási érdeklődés mutatkozott. Siegel fiókjában már ott lapult a megoldás, a Moskau című szerzemény, amelyet még a Dschinghis Khan világsikere előtt írt, amikor egyszer kora hajnalban ébredt. Rögvest megkomponálta a dallamot zongorán, és úgy döntött, ha másnap, kipihent állapotban is tetszeni fog neki, tovább foglalkozik vele. Így is lett, sőt Meinungernek és az együttes tagjainak is tetszett az új szerzemény. A szöveg megírásánál fontos szempont volt, hogy kerüljék a politikát, és a dallal inkább a közelgő 1980-as moszkvai olimpiára hívják fel a figyelmet. (A politika azonban mégis közbeszólt, mivel a nyugati országok többsége, beleértve az NSZK-t is, végül bojkottálta a moszkvai olimpiát, mire válaszként négy évvel később a szocialista országok többsége, Magyarországgal egyetemben, a Los Angeles-i olimpiáról maradt távol.) Az új slágerhez – amely végtére is a jól bevált „keleties” hangvételt képviselte – természetesen új koreográfia és új jelmezek készültek. A német közönség 1979. június 14-én a Starparade című tévéműsorban láthatta-hallhatta a friss szerzeményt először. A Moskau a 3. helyig jutott a német slágerlistán, ahol 30 héten át volt jelen a legnépszerűbb felvételek között.

Még 1979-ben megjelent az együttes debütáló albuma, amely természetesen a Dschinghis Khan címet viseli. Tizenegy szerzemény kapott helyet rajta – többségük a Siegel–Meinunger-páros munkája –, köztük az eurovíziós versenydal és a Moskau. A felvételek tematikája azt az egzotikumot tükrözte, amely a Dschinghis Khan arculatának később is szerves részét alkotta. A „keleti témák”-at képviselte a Samurai és a China Boy (ez utóbbi Norbert Daum és Werner Schüler szerzeménye), hiszen az együttes a Távol-Keleten is igen népszerűvé vált. Az izraeli közönség az Israel, Israel című dalnak örülhetett, a „magyaros” színeket pedig a Puszta jelentette, amely Mándoki és Bernd Meinunger közös szerzeménye. (Mellesleg a másik magyar előadó, Késmárky Marika épp ezt a dalt kevésbé kedvelte.) Érdemes említést tenni a kifejezetten Késmárkynak írt Komm doch heim című balladáról, illetve az albumot záró Der Verräterről, amely bibliai témáról szól, a címbeli áruló ugyanis nem más, mint maga Júdás. (Róla egyébként az együttes később is énekelt egy kevésbé közismert dalt.)


Hadschi Halef Omar
A Dschinghis Khan 1979 szilveszterén mutatta be újabb slágerét, a kislemezen kiadott Hadschi Halef Omart. A címbeli személy nem más, mint a népszerű német író, Karl May egyik figurája: Hadschi a német kalandor, Kara Ben Nemsi (Karl May alteregója) szolgája és barátja, aki a szerző számos regényében szerepelt. Teljes neve: Hadschi Halef Omar Ben Hadschi Abul Abbas Ibn Hadschi Dawud al Gossarah, és a dal refrénje tulajdonképpen nem más, mint ennek az ismételgetése. (Már azért dicséret illeti az énekeseket, hogy nem tört bele a nyelvük ebbe a névbe!) Az új slágerhez természetesen új koreográfia és új kosztümök készültek, utóbbiakat ezúttal a híres német divattervező, Gisela és teamje készítette. A kislemez borítófotója az esztendő talán legdrágább német fényképe volt. Elkészítéséhez kibérelték a Münchenhez közeli Puchheim filmstúdióját, ahol többek között Az öreg és a Derrick című sikeres tévésorozatok egyes jeleneteit forgatták. Egy képzőművész 15 méter széles sivatagi horizontot festett az egyik falra. A stúdióba három kamionnal hoztak homokot, amelyet festékkel kevertek, hogy sivatagi homok hatását keltsék. A Schubert Vándorcirkusztól kölcsönöztek egy tevét és egy pónit, majd a hat előadó a környezethez illő jelmezben állt a Bravo magazin fotósa, Bubi Heilemann kamerája elé. Megérte a fáradozás, hiszen a dal 7. helyezést ért el a német slágerlistán, ahol 29. hétig szerepelt a legnépszerűbbek között. 


Viva Róma!
1980 áprilisában vásárolhatták meg a rajongók a Dschinghis Khan második nagylemezét, amelyről Tardos Péter így számolt be az egy évvel később megjelent Rocklexikonjában: „A 80-as év végén (sic!) újabb LP, de ez nem az igazi. Róma a címe, és a lemez fele talán új szerzemény, de a másik oldal csupán az első LP-n található sikerdalaikat tartalmazza.” Nos, Tardos ebben (is) tévedett, hiszen az album 14 dalt tartalmaz, és ebből csupán a B oldal utolsó négy felvétele a korábbról származó bónusz: Moskau (Single Version), Hadschi Halef Omar, Der Verräter, Dschinghis Khan. A siker olyan nagy volt, hogy néhány hónappal később a tulajdonképpeni új album – az első 10 dal – egy külön nagylemezen, Viva címmel is megjelent. Játékideje még a bónuszok nélkül is több mint 50 perc: ennyi talán nem lenne elég egy „igazi” albumhoz? A tíz felvétel többsége természetesen az együttestől megszokott „egzotikus” témákat képviseli. A címadó dal, a közel hatperces Rom (Róma) úgy kezdődik, mintha egy ókori Rómában játszódó szuperprodukció kísérőzenéjét hallanánk. Említést érdemel még a titokzatos talált gyermekről, Kaspar Hauserről szóló felvétel, valamint az inka romvárosról írt Machu Picchu, a Thor Heyerdahl 1947-es expedíciójának vezérhajóját megörökítő Kon-Tiki, illetve a Verne halhatatlan regényhőséről, Nemo kapitányról szóló Käpt'n Nemo. Ez utóbbi Siegel, Steve Bender és Mándoki László közös szerzeménye. 


Mindannyian egy csónakban ülünk
Az együttes 1981-es harmadik albumát két kislemez harangozta be. Az első a mexikói revolverhős, Pistolero történetét mondja el, a második a rajnai sellőről, Loreleyról szól, aki a német balladák gyakori szereplője. A két kislemez megjelenése közötti időszakban a Dschinghis Khan átélte karrierje első nagy válságát: az együttesből kivált a kopasz Steve Bender, aki állítólag újra szólóban akarta folytatni a pályáját. Még abban az évben megjelent két kislemeze – az egyiken például már göndör hajjal látható –, de egyik sem ért el kiugró sikert. A Dschinghis Khan harmadik albumának borítóján már csak öten ülnek egy csónakban: az LP címe – Wir sitzen alle im selben Boot (Mindannyian egy csónakban ülünk) – Siegel ars poeticájának kissé megkésett zenei megfogalmazása, utalás arra, hogy valamennyien ugyanazért a közös célért fogtak össze. Az LP szerény véleményem szerint a Dschinghis Khan legjobban sikerült albuma. A 10 felvétel között két angol nyelven előadott ír népdal feldolgozása kapott helyet: az egyik a What Shall We Do with the Drunken Sailor (magyarul: A részeg tengerész), amely az előző évben a holland Babe trió előadásában ért el említésre méltó sikert, a másik a Michael. Itt érdemes megemlíteni, hogy a Dschinghis Khant sokan a Boney M.-hez hasonlították, ám ezt Wolfgang Heichel többek között azzal hárította, hogy a konkurenciával ellentétben a Dschinghis Khan saját dalokat énekel (és mindannyian énekelnek), míg a Boney M. repertoárjának jelentős részét feldolgozások alkotják (és a lemezeiken nem mindegyik tag énekel). A saját dalok egyértelmű dominanciája egyébként a Boney M. helyett inkább az ABBA-val rokonítja a Dschinghis Khant. Az LP-ről kiemelném személyes kedvencemet, a Die Fremdenlegion (Armee der Verlorenen Seelen) című dalt is.


Hősök és zsiványok
Az 1982-es Dschinghis Khan-album, a Helden, Schurken & der Dudelmoser egy jelentősen megváltozott poppiacon jelent meg. A Sors iróniája, hogy miközben nemzetközi viszonylatban lényegében a Dschinghis Khan fogadtatta el a német nyelven való éneklést, és készítette elő ezzel a terepet a Neue Deutsche Welle németül éneklő új sztárjainak, az új zenei irányzat egyúttal háttérbe is szorította Siegel pártfogoltjait. Az új nagylemez egyfajta útkeresés a régi Dschinghis Khan-hangzás, a hagyományos német tánczene („schlager”) és a Neue Deutsche Welle ösvényein. A tematika és a borító egyértelműen a régi imázst képviseli: a fotókon az előadók az egyes dalok témájához illő jelmezeket viselnek, a felvételek pedig – ahogyan az album címe is egyértelműen jelzi – hősökről és zsiványokról szólnak. A Rocky Marciano hőse a valóban élt veretlen nehézsúlyú bokszbajnok (1923–1969), James Bondot, Ian Fleming – filmvászonról igazán ismert – regényhősét alighanem mindenki ismeri, ahogyan Walter Scott Ivanhoe-ját vagy Defoe Robinsonját is. Mata Hari (1876–1917) a történelem talán leghíresebb kémnőjének számít, noha máig vita tárgya, valóban kém volt-e, vagy csak egy naiv szerelmes nő. Pablo Picasso (1881–1973) a XX. századi képzőművészet zsenijeként vonult be a halhatatlanságba. Tut Ench Amun (Tutanhamon: i. e. kb. 1343–1325) a „gyerekfáraó” főleg arról nevezetes, hogy az ő sírja az egyetlen, viszonylag épségben fennmaradt fáraósír. Az 1922-ben megkezdett feltárás kapcsán terjedt el „a fáraó átká”-nak legendája, amely megannyi regény és film témájául szolgált. Billy the Kid (Billy, a kölyök: 1859–1881) az amerikai Vadnyugat legendás figurája volt, Dudelmoser, Rübezahl és Klabautermann pedig a német folklór kedvelt figurái. (Az eredeti elképzelés szerint Klabautermann lett volna a nagylemez címe is.)


Az utolsó próbálkozások
A Dschinghis Khan utolsó nagylemeze, az 1983-as Corrida (Bikaviadal) merőben más, mint az előző négy LP. Siegel és Meinunger ugyanis lényegében egy mini musicalt írt az együttes számára egy olyan korszakban, amikor a musicalek még nem voltak annyira divatosak, mint manapság. Az ötlet sajnos nem jött be, a lemez megbukott, noha bizonyos vélemények szerint a német könnyűzene egyik alábecsült albumáról van szó. A 14 dal egy árván maradt spanyol fiú történetét mondja el, aki híres torreádor szeretne lenni. Azok, akik olyan dalokra számítottak, mint a Dschinghis Khan vagy a Moskau, nagyot csalódtak, ahogyan azok is, akik azt hitték, hogy az együttes megpróbál alkalmazkodni a Neue Deutsche Welle divatjához. Utóbbira a Corrida bukása után sem került sor. Az 1984-ben és 1985-ben megjelent kislemezek, a Himalaya és a Mexico, visszatérést jelentettek az együttestől megszokott zenei világba, amely azonban akkoriban már idejétmúltnak tűnt. Egyik dal sem került fel a slágerlistákra, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy közeleg a vég. 

Nem sokkal a feloszlás előtt a Dschinghis Khan fellépett végre Magyarországon is. Az 1980-as évek elején volt szó először arról, hogy az együttes koncertet ad a budapesti Kisstadionban, de az előre meghirdetett fellépést a magyar szervező néhány napon belül le is mondta. Azt rebesgették, hogy Mándoki útlevele körül támadtak problémák, a hazai illetékesek ugyanis még nem bocsátották meg a zenész disszidálását. Ebben lehetett valami, hiszen e sorok írója is jól emlékszik például arra az esetre, amikor a Magyar Televízió bemutatta a népszerű nyugatnémet tévéshow, a Musikladen 49. adását, ám a műsor végéről kivágták a Dschinghis Khan dalát (a Rocking Son of Dschinghis Khan angol nyelvű változatát), noha a program elején az együttes neve is elhangzott a fellépők között. Mire az énekesek eljutottak hozzánk, budapesti önálló koncert helyett már csak Szentendrén léptek fel a Szentendre rózsája című tévéműsorban, amely egy több európai tévéállomás összefogásával készült műsorsorozat magyar epizódja volt. A Dschinghis Khan különösebb feltűnés nélkül 1985-ben feloszlott.


Dschinghis Khan Family
Alig néhány hónappal a Dschinghis Khan utolsó fellépése után a közönség elé állt az utódegyüttes, a Dschinghis Khan Family. Méghozzá nem máshol, mint az Eurovíziós Dalfesztivál 1986-os német elődöntőjén, amely az Ein Lied für Bergen címet kapta. (Az 1986-os nemzetközi döntőt a norvégiai Bergenben rendezték.) A versenyt március 27-én tartották a müncheni Deutsches Theaterben. Az est házigazdái Sabrina Lallinger és Wenche Myhre voltak. (A norvég Myhre 1968-ban az NSZK-t képviselte az Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol 6. lett az Ein Hoch der Liebe című dallal.) Tizenketten indultak a versenyben. A hattagú Dschinghis Khan Family harmadikként lépett a színpadra. Hárman képviselték az eredeti felállást: Henriette, Leslie és Louis, az új tagok: Jürgen, Christin és Mark. (Henriette akkor már elvált a férjétől, és a lánykori nevét használta.) Eleinte úgy tűnt, a történelem megismétli önmagát, hiszen a formáció által előadott Wir gehör'n zusammen című dal (szerzők: Siegel és Meinunger) nagy tetszést aratott. Pontozáskor azonban csak a második helyen végzett 4088 ponttal. Az első helyet Ingrid Peters szerezte meg, aki az Über die Brücke geh'n című dalára 4236 pontot kapott. (A bergeni Eurovíziós Dalfesztiválon 20 induló között a 8. helyen végzett.) A Dschinghis Khan Family még abban az évben feloszlott. Az Ein Lied für Bergen versenyén egyébként részt vett Wolfgang Heichel is, de nem a Dschinghis Khan Family, hanem a That's Life nevű új együttes tagjaként. A formáció szereplése nem sikerült túl jól, versenydala, a Telefon az utolsó helyre került.


Az újjáalakulás
A Dschinghis Khant az évek múlásával sem felejtették el a rajongók, és ahogyan az más egykori sztárokkal is megesett, a tagok külön-külön korántsem voltak annyira sikeresek, mint együtt. (Henriette például 1987-ben közel húsz évre visszavonult.) A Távol-Keleten a csapat különösen népszerű maradt, és talán ennek köszönhető, hogy az 1990-es évek végén három alapító tag, Steve, Edina és Leslie – amolyan alkalmi comebackként – fellépett a japán televízióban. 1999-ben, a Dschinghis Khan megalakulásának 20. évfordulójára megjelent a The History of Dschinghis Khan című válogatásalbum. Ezen két, modern hangszerelésű egyveleg mellett helyet kapott a Dschinghis Khan és a Moskau új változata is, ám a többi felvétel nem annyira a slágereket, mint inkább az együttes sokoldalúságát kívánta reprezentálni. 2004-ben egy fiatal énekes, Stephen Folkers egy Dschinghis Khan Revival Bandet szeretett volna létrehozni, és ehhez a tervéhez sikerült megnyernie Edina Popot is. Orosz részről azonban akkor már komoly erőfeszítések történtek az eredeti felállás megvalósítására (Heinz Gross német zenei producer közvetítésével), ezért Folkers együttese a Stolen Diamonds nevet vette fel. A formációhoz csatlakozott az Arabesque alapító tagja, Michaela Rose is, valamint Alessandro Uddin énekes és táncos. A Stolen Diamonds műsorában Arabesque- és Dschinghis Khan-slágerek egyaránt elhangzottak, a program javát azonban feldolgozások alkották. Az együttes rövid időn belül feloszlott, miután előbb a Dschinghis Khan, majd az Arabesque is újjászerveződött.

2005. december 17-én Moszkvában lépett színpadra az újjáalakult Dschinghis Khan. Louis sajnos már nem lehetett ott, ugyanis 1994-ben elhunyt, Leslie pedig nem csatlakozott régi kollégáihoz. Edina, Henriette, Wolfgang és Steve mellett azonban színpadra lépett egy fiatalokból álló táncegyüttes is, a The Legacy. A formáció vezéralakja Claus Kupreit, ő tervezi a koreográfiát is, amely természetesen a mongol (ázsiai) tematika köré épül. A The Legacy felállása változó, érdekesség, hogy a táncosok között is van egy magyar, Attila Mario Diallo. A koncert óriási sikert aratott, nem egész fél évvel később azonban a kollégák és a rajongók már Steve Bendert gyászolták, aki hosszan tartó rákbetegségben hunyt el. 2006. július 15-én a Dschinghis Khan Legacy Ulánbátorban lépett fel a Dzsingisz kán születésének 800. évfordulója alkalmából rendezett műsorban, amelynek egyik vendége a híres hadvezér leszármazottja volt. (Az már más kérdés, hogy Dzsingisz kán születési időpontját 1162-re valószínűsítik a történészek, a 800. évforduló tehát 1962-ben volt, és nem 2006-ban.) 2007-ben – 24 év után – új stúdióalbum jelent meg a Dschinghis Khan nevével: a 7 Leben új dalokat és a régi slágerek új változatait tartalmazza. A német Wikipédia szerint az új CD csalódást okozott a rajongóknak (jelen sorok írója nem tartozik a csalódottak közé), és talán ez az oka annak, hogy azóta nem jelent meg újabb Dschinghis Khan-album. 2009. május 16-án Moszkvában tartották az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét. A megnyitó gálaműsorba a szervezők meghívták a Dschinghis Khant is, hiszen 30 éve a csapat karrierje ezen a fesztiválon kezdődött, és akkori versenyszáma egyike az Eurovízió legnépszerűbb versenydalainak. A moszkvai gálán a csapat természetesen a Moskau című örökzöldjét is előadta. 


DISZKOGRÁFIA
(Németországi megjelenések. Zárójelben a slágerlistán elért legmagasabb helyezés. Jelmagyarázat: D = NSZK, AUT = Ausztria, SWI = Svájc, SWE = Svédország, NOR = Norvégia, SA = Dél-Afrikai Köztársaság)

Kislemezek
* 1979: Dschinghis Khan / Sahara (D #1, AUT #8, SWI #3, SWE #2, NOR #3)
* 1979: Genghis Khan / Desert Land (D #16)
* 1979: Moskau / Rocking Son of Dschinghis Khan (D #3, AUT #2, SWI #11)
* 1979: Moscow / Rocking Son of Dschinghis Khan
* 1979: Hadschi Halef Omar / Komm doch heim (D #7)
* 1980: Rom / Die Fremden (D #12, AUT #19, SA #14)
* 1980: Rome / The Strangers
* 1980: Machu Picchu
* 1980: Samurai / China Boy
* 1981: Pistolero / Sierra Nevada (D #17)
* 1981: Loreley / Windjammer (D #6, AUT #11)
* 1981: Wir sitzen alle im selben Boot / Die Fremdenlegion (D #9)
* 1981: What Shall We Do with the Drunken Sailor / Michael
* 1982: Klabautermann / Pablo Picasso (D #37)
* 1982: Kaboutertjes / Pablo Picasso
* 1982: Der Dudelmoser / Mata Hari (D #46)
* 1983: Olé Olé / Corrida
* 1983: Corrida / Life Is Good, Life Is Scheen
* 1983: Auf der Straße nach Madrid / Olé, Olé
* 1984: Himalaya / Rocky Marciano
* 1985: Mexico / Rund um die Welt
* 1985: Mexico / Give Me a Sign
* 2007: Temudschin (promóciós lemez)
* 2007: In der Mongolei (promóciós lemez)


Maxik
* 1979: Moskau / Rockin' Son of Dschinghis Khan
* 1979: Genghis Khan / Desert Land (Anglia)
* 1980: Rome / The Strangers (Anglia)
* 1981: What shall we do with the drunken Sailor / Michael
* 1985: Mexico / Rund um die Welt

Remixek
* 1993: Huh Hah Dschinghis Khan / Rom
* 1999: The Story of Dschinghis Khan
* 1999: Moskau '99
* 1999: The Story of Dschinghis Khan, Part 2
* 2002: Dschinghis Khan (remixed by DJ Cornfield)

Nagylemezek
* 1979: Dschinghis Khan
* 1980: Rom (a Viva anyaga + 3 dal az első albumról + Hadschi Halef Omar)
* 1980: Viva
* 1980: Greatest Hits (a Viva anyagával) (Japán)
* 1981: Wir sitzen alle im selben Boot
* 1981: Die Großen Erfolge (válogatás)
* 1982: Helden, Schurken & der Dudelmoser
* 1983: Corrida
* 1983: Star Portrait (válogatás)
* 1985: Star Gala (válogatás dupla albumon)


CD-k
* 1990: Dschinghis Khan
* 1992: Greatest Hits (a Viva anyagával) (Japán)
* 1993: Huh Hah Dschinghis Khan
* 1993: Golden Best (Dél-Korea)
* 1994: Dschinghis Khan (az első sorlemez anyaga) (Oroszország)
* 1994: Best of Best (Japán)
* 1994: Dschinghis Khan (az első sorlemez anyaga) (Japán)
* 1995: Rom (a második sorlemez anyaga) (Oroszország)
* 1995: Wir sitzen alle im selben Boot (a harmadik sorlemez anyaga) (Oroszország)
* 1995: Helden, Schurken & der Dudelmoser (a negyedik sorlemez anyaga) (Oroszország)
* 1995: Die Großen Erfolge
* 1998: Die Großen Erfolge (3 CD)
* 1999: History of Dschinghis Khan
* 2001: Genghis Khan Non-Stop Best Hits (Japán)
* 2002: Star Collection (2 CD)
* 2003: In the Mix
* 2004: The Jubilee Album (Hits and Rarities) (Limited Edition)
* 2004: The Jubilee Album (Hits and Rarities)
* 2005: Best of Genghis Khan (Japán)
* 2006: Best of Genghis Khan (Special Edition) (Japán)
* 2007: 7 Leben
* 2007: Hautnah – Die Geschichten Meiner Stars (Németország)

VIDEÓK


Dschinghis Khan  (másik klip)





Rom 

Rom  (másik klip)

Machu Picchu (csak zene!)






Michael (csak zene!)



Billy the Kid (csak zene!)

James Bond (csak zene!)




Mexico (másik klip)