disco

disco

2011. október 7., péntek

MARIANNE FAITHFULL

Marianne Faithfull (London, Hampstead, 1946. december 29.) brit énekesnő, szövegíró és színésznő 1964-ben vált ismertté az As Tears Go By című dallal. Gyorsan kibontakozó karrierjére hosszú évekig tartó árnyékot vetett mind súlyosabbá váló kábítószer-függősége, viharos magánélete, illetve az ezekhez kapcsolódó botrányok. Az 1970-es évek elején mélypontra került. Mértéktelen drog-, cigaretta- és alkoholfogyasztása miatt énekhangja jelentősen megváltozott, rekedtessé vált. Szakmai visszatérését azonban éppen az új hangszínének köszönhette. 1979-ben megjelent Broken English című albumát lelkesen üdvözölték a kritikusok, és ő maga szintén elégedett vele. Noha az 1980-as évek második felétől kezdve sikerült felülkerekednie káros szenvedélyein, továbbra sem hétköznapi életet él. A szórakoztatóipar legfigyelemreméltóbb női előadóművészei között tartják számon még az új évezredben is. Mozgalmas múltjáról és jelenéről 1994-ben (Faithfull) és 2007-ben (Memories, Dreams and Reflections) egyaránt könyvet jelentetett meg. Életét végigkísérték a különféle egészségi problémák: az új évezredben például előbb mellrákot, majd hepatitis C-vírust diagnosztizáltak a szervezetében.


KARRIERTÖRTÉNET
Családi háttér
Marianne édesapja, Robert Glynn Faithfull őrnagy a Brit Hadsereg tisztje és főiskolai pszichológiaprofesszor volt. Nemesi származású édesanyja, a Budapesten született osztrák Eva von Sacher-Masoch, Erisso bárónője nemcsak a Habsburg-dinasztiához kötődött (ámbár az énekesnő szerint a Habsburg-rokonság valójában nem igaz), hanem anyai ágon zsidó gyökerei is voltak. Művészi hajlamait Marianne alighanem az anyjától örökölte, aki fiatal korában Max Reinhardt társulatában táncolt Bertolt Brecht és Kurt Weill nevével fémjelzett produkciókban. A felmenők között megtalálhatjuk a mazochizmus névadóját, Leopold von Sacher-Masoch osztrák nemest is, akinek A bundás Vénusz című 1870-ben megjelent regénye az erotikus irodalom klasszikusai közé tartozik. Faithfull 2007-es turnéja előtt így nyilatkozott nemesi gyökereiről: „Még Budapestre is elmegyek, aminek igen örülök, mert félig angol, félig osztrák–magyar származású vagyok. Örököltem a Sacher-Masoch bárónő címet, amely egyik ősöm, a mazochizmus névadója révén illet meg engem.” A Faithfull család eleinte egy West Lancashire-i mezővárosban, Ormskirkben élt, míg az apa a Liverpooli Egyetemen megszerezte a doktorátusát. Gyermekkora egy részét Marianne egy kommunában töltötte, amelyet édesapja alapított az Oxfordshire-ben található, a XVII. századból származó Braziers Park területén. A kislány hatéves volt, amikor szülei elváltak. Édesanyjával egy berkshire-i nagyvárosba, Readingbe költözött. Tanulmányait a Szent Józsefről elnevezett koedukált katolikus iskolában folytatta. Tagja volt az 1946-ban alapított Progress Theatre hallgatói csoportjának is. Ezekben az években életformáját döntően befolyásolták visszatérő tbc-s rohamai.


Első lépések a könnyűzene világában
Marianne énekesi karrierje 1964-ben kezdődött, kávéházakban népdalokat énekelt. Rövidesen belevetette magát London pezsgő társasági életébe. Barátjával, John Dunbarral 1964 elején eljutott a Rolling Stones tiszteletére rendezett fogadásra, ahol találkozott az együttes menedzserével, Andrew Loog Oldhammel. A férfi szárnyai alá vette az ifjú tehetséget, aminek eredményeképpen még abban az évben megjelent Faithfull első kislemeze, az As Tears Go By. A Mick Jagger és Keith Richards által írt dal egy évvel később a Rolling Stones repertoárjába is bekerült. A 17 éves énekesnő első kislemeze a brit toplista kilencedik helyéig jutott, és Marianne hirtelen sztárrá vált. Újabb sikeres kislemezek következtek, a Come and Stay With Me, a This Little Bird és a Summer Nights. Marianne és John 1965. május 6-án összeházasodtak, a lagzin a Peter and Gordon duó egyik fele, Peter Asher volt a vőfély. Hat hónappal később, november 10-én megszületett a házaspár fia, Nicholas. A kismama sokak megdöbbenésére ezután elhagyta a férjét, hogy a Rolling Stones énekesével, Mick Jaggerrel éljen. Mint később kiderült, a nőfaló rocksztárnak nem a férj, hanem saját zenésztársai jelentették a legnagyobb konkurenciát, amiről Marianne zavarba ejtő nyíltsággal így nyilatkozott a New Musical Expressnek: „A Rolling Stones három tagjával is lefeküdtem, míg végül eldöntöttem, hogy az énekes a legjobb.”


A botrányhősnő
1966-ban Marianne a Rolling Stones egyik tagjára, Brian Jonesra és annak barátnőjére, Anita Pallenberg színésznőre bízta a kisfiát, hogy minél aktívabban részt vehessen Mick Jagger életformájában, amely a szex, a drogok és a rock and roll szentháromsága jegyében zajlott. Marianne összebarátkozott Anitával, és barátságukon az a tény sem változtatott, hogy hamarosan Pallenberg is Jagger barátnőinek népes táborát gyarapította. Jagger mellett Faithfull rászokott a marihuánára, és mindinkább elveszítette önkontrollját. A mélypontot az jelentette, amikor egy rendőrségi razzia alkalmával Keith Richards házában eszméletlenül találták a szőnyegen. Csupán egy szőrmebunda takarta meztelen testét. Egy 27 évvel későbbi interjúban maga is kritikusan nyilatkozott akkori viselkedéséről, ugyanakkor megjegyezte, hogy egy kábítószer-élvező férfit sokkal enyhébben ítél meg a közvélemény, mint egy függőségben szenvedő nőt. 1968-ban Marianne már a kokain rabja volt, szenvedélyének következményeként azonban második gyermekével elvetélt. Pedig várta a kislányt, akit Corinnának nevezett el.

Az alkalmi barátnőkkel ellentétben Faithfull nem csupán egy szexobjektumot, hanem múzsát is jelentett a Rolling Stones számára. Olyan, ma már klasszikus Rolling Stones-dalok megszületésében játszott szerepet, mint például az 1968-as Sympathy for the Devil. Ezt Bulgakov A Mester és Margarita című regénye ihlette, amelyet Marianne ajánlott Jagger figyelmébe. (Jagger szerint viszont a dal ötlete Baudelaire költészetéből származik.) Az 1969-es You Can't Always Get What You Want (Nem szerezheted meg mindig, amit akarsz) állítólag egyértelműen az énekesnőről szól, de még az 1971-es Sticky Fingers című Stones-LP-n is található két olyan dal (Wild Horses, I Got the Blues), amelyeket Faithfull személye ihletett. Az 1969-es Sister Morphine Marianne előadásában jelent meg először, sőt ő volt az egyik társszerző is. Amikor azonban a dal rákerült a Rolling Stones már említett 1971-es albumára, Faithfull neve lemaradt a szerzők közül. Az énekesnő akkoriban annyira lecsúszott – kábítószer-függőségével küzdött, és lényegében hajléktalan volt –, hogy nem tudta képviselni az érdekeit, később azonban jogi úton elérte, hogy nevét feltüntessék Jagger és Richards neve mellett. A The Hollies Carrie Anne és a Beatles And Your Bird Can Sing című dalát állítólag szintén Marianne ellentmondásos egyénisége ihlette.


Mélyponton
1970 májusában véget ért Faithfull és Jagger kapcsolata. Ugyanabban az évben Marianne elveszítette fia feletti felügyeleti jogát, anyja pedig öngyilkosságot kísérelt meg. Magánéletével párhuzamosan karrierje is válságba került, évekig csupán néhány fellépése volt. Ezek egyikére az NBC-nél került sor 1973-ban, ahol David Bowie társaságában a Sonny and Cher duó 1965-ös örökzöldjét, az I Got You Babe-et adta elő. Két évig gyakorlatilag hajléktalanként élt a londoni Soho utcáin, heroinfüggőségben és anorexia nervosában (idegi eredetű evészavar) szenvedett. Barátai megpróbáltak segíteni rajta, bejuttatták az állami egészségügyi szervezet egyik drogprogramjába, ahol orvosi felügyelet mellett fokozatosan próbált leszokni a kábítószerről. A segítség eredménytelennek bizonyult, sem ellenőrizni, sem stabilizálni nem tudták a függőségét. 1971-ben Mark Leander producer az utcán talált rá. A férfi megpróbálta újraindítani Marianne karrierjét, Rich Kid Blues címmel egy teljes nagylemezt vett fel vele, ám az LP végül csak 14 év múlva jelent meg.


Újra az élvonalban
Az 1970-es évek első felében Marianne súlyos gégegyulladáson esett át, amelynek következtében addigi tisztán csengő énekhangja fátyolossá, rekedtessé vált. (Ebben persze a mértéktelenül fogyasztott cigaretta, alkohol és kábítószer is nagy szerepet játszott.) Megpróbáltatásaiban viszont ez volt az egyetlen, amely pozitív következményekkel járt, mivel új, „whisky érlelte” hangja izgalmasan eredetinek tűnt, és több kritikus dicsérően írt róla. 1976-ban végre új nagylemeze jelent meg, a country hatását tükröző Dreamin' My Dreams, amely vezette az ír albumlistát. 1978-ban Faithless címmel újra kiadták, ám nemcsak a csomagolás változott, hanem a dalok keverése, sőt mennyisége is. A könnyűzenébe való visszatérés persze nem volt ennyire egyszerű. Az énekesnő és akkori barátja, Ben Brierly (a The Vibrators punkegyüttes tagja) csupán egy meleg víz és áram nélküli házba tudott költözni Chelsea-ben, amelyet önkényesen foglaltak el. (Angliában a magukra hagyott lakásokba és ingatlanokba való beköltözés nem számít ritkaságnak, sőt a házfoglalók olykor a törvényes tulajdonjogot is megszerzik az eredeti tulajdonossal szemben, pusztán a foglalás okán.) 1979-ben Marianne-t Norvégiában őrizetbe vették marihuána birtoklása miatt. A botrány lényegében egybeesett énekesnői visszatérése csúcspontjával, a Broken English című album megjelenésével. A szakmai sikert magánéleti boldogság kísérte: Marianne és Ben még 1979-ben összeházasodtak.


Broken English
A Broken English rendkívül lelkes kritikákat kapott, és sokan mindmáig Faithfull legjobb albumának tartják. Maga az énekesnő minden szerénység nélkül „remekmű”-nek nevezte az önéletrajzi könyvében. Megváltozott énekhangjához nagyszerűen illettek az új dalok, amelyek a punk, a rock, a new wave és a dance hatását tükrözik, és sokkal nyersebb, ösztönösebb érzelmeket fejeznek ki, mint a korábbi felvételek. A címadó dalt a korszak hírhedt terroristái ihlették, mindenekelőtt Ulrike Meinhof. A nagy sláger, a The Ballad of Lucy Jordan eredetileg Dr. Hook számára íródott, ám Faithfull verziója vált klasszikussá. A dal egy középosztálybeli háziasszony kiábrándulásának szomorú története. 1981-ben a szerb Dušan Makavejev svéd színekben forgatott kiváló szatírája, a Montenegro fő zenei motívumaként hangzott el, tíz évvel később pedig Ridley Scott Thelma és Louise (1991) című híres-hírhedt „feminista” filmjében is felcsendült.

A What’s the Hurry? (Mi ez a sietség?) az énekesnő szándéka szerint egy átlagos kábítószerfüggő mindennapi kétségbeesésének zenei lenyomata. John Lennon Working Class Hero című szerzeményének feldolgozása tiszteletadás azoknak a karizmatikus férfiaknak – Mick Jagger, Keith Richards, David Bowie, Iggy Pop –, akik meghatározták Marianne zenei pályáját és magánéletét. Maga Lennon állítólag el volt ragadtatva Faithfull verziójától. Kisebb vihart kavart az album utolsó felvétele, a Why D'Ya Do It?, amelyet Heathcote Williams állítólag Tina Turner számára írt. Marianne azonban meggyőzte a szerzőt arról, hogy Turner soha nem énekelne el egy ilyen szókimondó dalt. A felvétel ugyanis arról szól, hogy egy nő hogyan reagál szeretője hűtlenségére, a szöveg pedig nem nélkülözi a „négybetűs szavak”-at (mely trágár szavak többsége furcsamód a magyar nyelvben is négybetűs), valamint az orális szexre való nyílt célzásokat. A Broken English azonban nem egy reklámcélú botránylemez volt, hanem egy rendkívül személyes vallomás arról, hogy egy sokat megélt asszony miként tekint vissza saját életére, hogyan látja önmagát és a társadalom aktuális problémáit.


A siker árnyoldalai
1981-ben jelent meg a kilenc dalt tartalmazó Dangerous Acquaintances, amelynek címe utalás Pierre Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok (Les Liaisons dangereuses) című világhírű regényére. Faithfull hét dal megírásában vett részt, ezek közül a Barry Reynoldsszal írt Sweetheart és a Steve Winwooddal közösen jegyzett For Beauty's Sake keltette a legnagyobb figyelmet. A „húzósláger”-nek a Ben Brierly által írt Intrigue bizonyult. Az énekesnő sajnos az előadói sikerek ellenére sem tudta leküzdeni a kábítószer-függőségét, noha egyre komolyabb bajok érték emiatt. Egy ízben például a szer befolyása alatt lezuhant egy lépcsőről, és eltörte az állkapcsát, egy másik eset alkalmával leállt a szíve, és csak a gyors segítségnek köszönhetően sikerült megmenteni az életét. Katasztrofális fellépését a Saturday Night Live műsorában a sok próbának tulajdonították, ám valószínű, hogy az igazi magyarázat szintén a kábítószer volt. 1985-ben a minnesotai Hazelden Alapítvány klinikáján Faithfull egy rehabilitációs programban vett részt. A belmonti McLean Kórházban szintén kezelésben részesült. Ugyanabban az évben megjelent végre tizennégy évvel korábbi albuma, a Rich Kid Blues, amely szintén jó kritikákat kapott. Közreműködött egy Kurt Weill emlékére megjelent album elkészítésében is: a Ballad of the Soldier's Wife (A katonafeleség balladája) című szerzeményt énekelte Chris Spedding társaságában.

Magánélete azonban továbbra is zavarosan alakult. Amíg egy Cambridge-hez közeli hotelben élt, viszonyt kezdett egy Howard Tose nevű férfival, akit mentálisan sérült kábítószer-függőként kezeltek. A labilis állapotú férfi öngyilkos lett, kiugrott 14. emeleti közös apartmanjuk ablakából. 1987-es Strange Weather című albuma hátsó borítóján Faithfull ajánlást helyezett el néhai szeretőjének: „To Howard Tose with love and thanks” (Howard Tose-nak szeretettel és köszönettel). Nyolc évvel később a Flaming September című dalban szintén megemlékezett Tose-hoz fűződő kapcsolatáról. A Strange Weather egy új korszak nyitányát jelentette az énekesnő életében: végre valóban megszabadult több mint másfél évtizede tartó kábítószer-függőségétől, és még abban az évben elvált második férjétől is. Az albummal Marianne egy újabb arcát mutatta meg a közönségnek: a dzsessz- és bluesénekesnőt. A meglepetések egyikét az első sláger, az As Tears Go By új változata jelentette, hiszen ahogy az előadó megfogalmazta: „Negyvenévesnek kell lenni ehhez a dalhoz, és nem tizenhétnek”. A feldolgozás szimbolikus jelentőségű is, hiszen az 1964-es változattal kezdődött Marianne karrierje és vele együtt számos privát problémája, az 1987-es verzió pedig reményei szerint a múlt lezárását jelképezte. 1988-ban Faithfull harmadszor is férjhez ment. Új választottja Giorgio Della Terza író és színész volt, akitől három évvel később vált el.


Az 1990-es évek
Roger Waters irányítása mellett 1990 júliusában Berlinben bemutatták a The Wall című rockoperát. Ebben Marianne játszotta a főhős anyjának szerepét. A brooklyni Szent Anna-katedrálisban vették fel a szintén 1990-es Blazing Away című lemez anyagát. A koncerten Faithfull pályafutása meghatározó dalait énekelte, köztük egy Édith Piaf-sanzon, a Les Prisons du Roy feldolgozását. A koncertről és a lemezről megjelent kritikák egyaránt kiemelték, hogy a korosodó énekesnő a legjelentősebb kortárs női előadóművészek közé tartozik, akitől még sok izgalmas produkció várható. 1994-ben egyszerre, azonos borítóval jelent meg Marianne válogatásalbuma, az A Collection of Her Best Recordings és önéletrajzi könyve. A válogatásalbumon régi barátok is közreműködtek a Rolling Stonesból: Patti Smith Ghost Dance című klasszikusának feldolgozásában Faithfull énekét Ron Wood gitáros és Charlie Watts dobos kíséri, Keith Richards pedig társproducerként vett részt a munkában. A bevételt egy írországi AIDS-alap javára ajánlották fel. A feldolgozás ötlete egyébként az énekesnő egyik barátjától származott, aki később AIDS-ben hunyt el. 1994-ben jelent meg a She című vadonatúj felvétel, Faithfull és Angelo Badalamenti közös szerzeménye. A két művész közösen készítette az A Secret Life című albumot, amelynek prológusa Dante Isteni színjáték, epilógusa pedig Shakespeare A vihar című drámájából tartalmaz részleteket. Marianne hangja – Badalamenti hangszerelésének megfelelően – sokkal lágyabb, mint korábban.

1996-ban Faithfull a San Franciscó-i Oxbow együttes Serenade in Red című albumán működött közre, a következő évben pedig háttérvokált énekelt a Metallica The Memory Remains című felvételén. Mint arról korábban szó volt, Marianne édesanyja valaha Kurt Weill és Bertolt Brecht darabjaiban lépett fel, ezért nem meglepő, hogy az énekesnő is vonzódott a weimari Németország zenéje és az említett két művész munkássága iránt. Éppen ezért örömmel játszotta Kocsma Jenny szerepét a Koldusopera dublini előadásán, 1997-es Twentieth Century Blues című albuma pedig éppúgy Brecht és Weill zenéjére épül, akárcsak a következő évben a Bécsi Rádió Szimfonikusainak kíséretében felvett The Seven Deadly Sins. A Brecht–Weill-produkciókkal az énekesnő élőben is a közönség elé lépett, sőt a Montreali Dzsesszfesztiválon adott műsoráról később DVD jelent meg Marianne Faithfull Sings Kurt Weill címmel. 1998-ban az Island Records dupla válogatásalbumon adta ki az énekesnő legemlékezetesebb felvételeit. Az A Perfect Stranger: The Island Anthology a gyűjtők nagy örömére ritkaságokat is tartalmaz: addig csak B oldalakon megjelent felvételeket, illetve korábban ki nem adott dalokat. 1999-ben Dreaming My Dreams címmel egy újabb Faithfull-DVD került forgalomba. A kiadvány számos archív anyag, valamint családtagok és barátok visszaemlékezései segítségével tekinti át az énekesnő teljes pályafutását.


Az új évezred
A 2000-es években folytatódott Marianne reneszánsza, újabb albumait a kritikusok továbbra is kedvezően fogadták. 2002-es Kissin' Time című albumán dalban emlékezett meg Nicóról, akinek munkásságát nagyra becsüli, illetve elénekelte az önéletrajzi vonatkozású Sliding Through Life on Charm című szerzeményt is, amelyet Jarvis Cockerrel együtt írt. A 2005-ös Before the Poison elkészítésében részt vett PJ Harvey, Nick Cave, Damon Albarn és Jon Brion. Ugyanabban az évben Marianne Sly & Robbie-val közösen dolgozta fel Serge Gainsbourg Lola R Forever című dalát a szerző emlékére készített jubileumi albumon. 2007-ben Patrick Wolffal énekelt duettet (Magpie), illetve a Truands című francia film számára énekelte fel az A Lean and Hungry Look című dalt. 2007 márciusában kezdődött Faithfull újabb turnéja, amely a Songs of Innocence and Experience címet kapta. A koncerteken olyan dalokat is elénekelt, amelyeket élőben még sohasem adott elő. A koncertsorozat Budapesten kezdődött: Marianne a Művészetek Palotájában, a Bartók Béla Hangversenyteremben lépett a hazai közönség elé három zenész kíséretében. Már korábban is szó volt arról, hogy koncertet ad Magyarországon, ezek a tervek azonban meghiúsultak. 2005-ben a Sziget Fesztiválon lépett volna fel, betegsége miatt azonban lemondta a koncertet. A következő évben mellrákot diagnosztizáltak nála, ezért teljes turnéját lemondta, beleértve a budapesti fellépést is.

Az akkor már hatvanesztendős énekesnő abban reménykedett, hogy a 2007-es turné bevételei gondtalan öregkort biztosítanak számára. Belátta persze, hogy korábban kellett volna nyugdíjas éveire gondolnia, mindazonáltal elhatározta, hogy bevételei 10 százalékát a továbbiakban a visszavonulása utáni időszakra teszi félre. Mintha csak a tékozló évekre utalna a feldolgozásokat tartalmazó 2008-as album címe: Easy Come, Easy Go (Könnyen jön, könnyen megy). A produceri teendőket a régi barát, Hal Willner látta el, aki a 20 évvel korábbi Strange Weather producere volt, és nagy szerepet játszott a Brecht–Weill-lemezek megszületésében is. A kiadvány kétféle változatban jutott el a közönséghez: a szimpla CD-n 10 dal hallható, a dupla CD-s verzión összesen 18. Utóbbihoz egy DVD-t is kaptak a vásárlók. Az albumot Marianne egy újabb turnéval népszerűsítette, melynek keretében Franciaországban, Németországban, Ausztriában, New Yorkban, Los Angelesben és Londonban lépett színpadra. 2009. április 16-án Faithfull és kísérője, François Ravard a British Airways egyik járatával Bolognába készültek az énekesnő következő koncertjére. Csekkolásnál a szemmel láthatóan ittas Ravard összetűzésbe keveredett az alkalmazottakkal, akik kihívták a rendőrséget. A férfit letartóztatták. Faithfull nem vett részt az incidensben, ezért elrepülhetett Bolognába. Két nappal később úgy nyilatkozott, hogy bár Ravard még a menedzsere, 15 éves viszonyuk néhány hónapja véget ért. Egy későbbi interjúban arról beszélt, hogy bár reméli, hogy megtalálja az újabb szerelmet, továbbra is képtelen megfelelni az „anya” vagy a „feleség” hagyományos fogalmának, egyúttal rokonszenvét fejezte ki a szintén elég zűrös életvitelű Amy Winehouse iránt is. (Winehouse 2011. július 23-án hunyt el, az első hírek szerint drogtúladagolásban.) 2011. január 31-én került forgalomba Faithfull újabb stúdióalbuma, a Horses and High Heels. A 13 dalból négynek Marianne a társszerzője, a többi kilenc felvétel feldolgozás.


A színésznő
Énekesnői karrierjével párhuzamosan Marianne Faithfull színésznőként is ténykedik, színpadon, televízióban és játékfilmekben egyaránt játszott. 1967-ben lépett először színpadra, a londoni Royal Court Theatre-ben Irina szerepét játszotta Csehov Három nővér című darabjában. Egyik partnernője a brit színjátszás nagyasszonya, a kétszeres Oscar-díjas Glenda Jackson volt. Ugyanebben a színházban a leszbikus Florence Nightingale-t formálta meg Edward Bond Early Morning című darabjában. A St. Martin Theatre-ben John Fowles A lepkegyűjtő című – nálunk inkább az 1963-as filmváltozat révén ismert – regényének színpadi változatában játszott Simon Williams partnereként. A Hampstead Theatre-ben Denholm Elliott-tal szerepelt a Mad Dog című darabban, de játszott Peter Gilmore-ral (a későbbi Onedin kapitánnyal) is N. Richard Nash Az esőcsináló című darabjában, amellyel végigturnézták az Egyesült Királyságot. 1993-as színpadi alakításáról (Kocsma Jenny szerepe a Koldusoperában) korábban már szó esett. Televíziós szereplései közül nem a legjelentősebb, nálunk viszont a legismertebb a Pusszantlak, drágám! című sorozat, amelynek három epizódjában láthatták a nézők. Ebben magát Istent alakította, míg William Burroughs és Tom Waits színpadi musicaljében, a The Black Riderben az Ördögöt formálta meg.

Első filmjét a francia új hullám vezéralakja, Jean-Luc Godard rendezte Made in U.S.A. címmel 1966-ban. A formabontó opusz – melyik Godard-film nem az? – tulajdonképpen egy bűnügyi történet, amelyben Marianne mellett a direktor alkotásainak olyan meghatározó szereplői játszanak, mint Anna Karina, Jean-Pierre Léaud és Szabó László. (Csak nevük kezdőbetűi szerepelnek a stáblistán.) A fontosabb szereplők valóban létező személyek nevét viselik: Léaud például Don(ald) Siegel filmrendezőét, Szabó Richard Widmark színészét, de van egy Richard Nixon nevű szereplő is, illetve egy Aldrich felügyelő (Robert Aldrich filmrendező tiszteletére) és egy Doris Mizoguchi (Kenji Mizoguchi japán rendező emlékére) nevű figura is. Michael Winner I'll Never Forget What's'isname (1967) című alkotása leginkább azzal vált hírhedtté, hogy ebben hangzott el először filmvásznon a „fuck” szó. Kell-e mondani, hogy természetesen Faithfull szájából, noha amúgy nem ő volt a főszereplő, hanem Carol White, Orson Welles és Oliver Reed, akinek mellesleg szintén nem kellett a szomszédba mennie egy kis polgárpukkasztásért. Carol és Oliver orális szexet imitáló jelenete szintén megbotránkoztatta a cenzorokat. A Lány a motorkerékpáron (1968) című alkotást bizonyos on-line források a francia új hullám kulcsfilmjeként emlegetik, noha valójában angol produkcióról van szó. Igaz, a férfi főszerepet a francia sztár, Alain Delon játszotta, és a történet alapjául is egy francia szerző, André Pieyre de Mandiargues egyik regénye szolgált. A sztori mintha egyenesen Marianne számára írodott volna: egy fiatal nő elhagyja a férjét, és motorral nekivág a világnak, hogy szeretőt találjon magának. Ironikus, hogy az akkor már kábítószer-élvező énekesnő a szerepet valójában csak azután kapta meg, hogy az eredetileg kiszemelt német Playboy-modell túladagolta magát. 1969-ben Ophéliát alakította Tony Richardson Hamlet-filmjében a fiatal Anthony Hopkins (Claudius) és Nicol Williamson (Hamlet) partnereként.


Magyarországon csak kevesen ismerik az amerikai és az egyetemes filmművészet egyik legeredetibb alkotóját, Kenneth Angert, mivel filmjei hivatalos formában nem jutottak el hazánkba. Egyik fő műve, a Lucifer felragyog forgatása 1966-ban kezdődött, de csak hat évvel később született meg a végleges verziója, és csupán 1980-tól forgalmazták viszonylag szélesebb körben. A főszerepet a 19 éves Robert Kenneth Beausoleil játszotta, aki elvállalta a filmzene megírását is. Sajnos a kezdeti összhang után Anger és Beausoleil viszonya megromlott, olyannyira, hogy a fiatalember távozott a produkcióból. Nagyobb baj volt, hogy Anger szerint magával vitte a film első változatát, amelyet elásott a Los Angeles-i Halál Völgyében. A kópia a nagy forróságban hamar tönkrement, és nem volt belőle negatív. Beausoleil neve mégsem ezért bukkant fel előbb az amerikai, majd a világsajtóban, hanem azért, mert Charles Manson „családjának” tagjaként 1969. július 27-én részt vett Gary Hinman zenész brutális meggyilkolásában. Egyik tettestársa a tizenéves Susan Atkins volt, aki nem egész két héttel később halálra szurkálta az állapotos Sharon Tate-et a filmsztár Los Angeles-i bérelt villájában. (Állítólag Manson éppen Beausoleil augusztus 6-i letartóztatása miatt utasította híveit a Tate–La Bianca-mészárlás néven elhíresült gyilkosságsorozatra, a Helter-Skelterre.) Beausoleilt halálra ítélték, de mire ügyében az ítélet jogerőre emelkedett, Kalifornia államban megszüntették a kivégzéseket. Legutóbb 2010-ben utasították el szabadlábra helyezésre vonatkozó kérelmét. Már a börtönben tett eleget Anger eredeti felkérésének, és megkomponálta a Lucifer felragyog kísérőzenéjét. Anger ugyanis az 1960-as évek végén újrakezdte a forgatást, ekkor került a stábba Marianne is. Szó volt arról, hogy Mick Jagger fivére, Chris játssza a főszerepet, de Anger vele is összekülönbözött.

Faithfull filmjei közül a magyar közönség főleg az új évezredben forgatott produkciókat ismerheti. Patrice Chéreau Intimitás (2001) című drámája akár Bertolucci híres-hírhedt Utolsó tangó Párizsban (1972) című alkotásának testvérdarabjaként is értelmezhető. Az Intimitás két főszereplője (Mark Rylance és Kerry Fox) szintén a szexre kívánja korlátozni egymással való kapcsolatát (akárcsak Marlon Brando és Maria Schneider Bertolucci opuszában), ám a férfi megszegi ezt az egyezséget, és jobban meg akarja ismerni a nőt, aki után kémkedni kezd. Chéreau alkotása volt az első olyan angol nyelvű film, amely „éles” szexjelenetet is tartalmaz, mégis vágatlanul ment át a brit cenzúrán. A Párizs, szeretlek! (2006) című szkeccsfilmben Marianne az amerikai Gus Van Sant epizódjában látható. Sofia Coppola Marie Antoinette (2006) című történelmi drámájában Mária Teréziát formálta meg. Jelentős szakmai sikert aratott Sam Garbarski Irina Palm (2007) című drámájával. Alakításáért a legjobb színésznőnek járó Európai Filmdíjra jelölték. Egy nagymamát formált meg, aki a család anyagi gondjainak megoldása érdekében titokban munkát vállal egy szexüzletben: egy lyuk mellett üldögélve kezével elégíti ki a kuncsaftokat, és meglepően ügyesnek bizonyul. Egyik partnernője Gryllus Dorka volt, akiről Budapesten így nyilatkozott: „Dorka csodálatos, nagyszerű kis színésznő. Úgy értem, még fiatal, de sokra fogja vinni. Elég sok közös jelenetünk van, amiket nagyon élveztem. A történet szerint ő is ott dolgozik a szóban forgó szexklubban, és van egy nagyon vicces jelenet, amelyben Dorka megtanít engem a szakma »fogásaira«. Az egyszerűen fergeteges.” Faithfull a filmvilágban szintén aktív maradt, 2012-ben két újabb filmjét is bemutatják.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1964: As Tears Go By / Greensleeves
* 1964: Blowin' in the Wind / House of the Rising Sun
* 1965: Come and Stay With Me / What Have I Done Wrong
* 1965: This Little Bird / Morning Sun
* 1965: Summer Nights / The Sha La La Song
* 1965: Yesterday / Oh Look Around You
* 1965: Oh Look Around You / Go Away from My World
* 1966: Coquillages / Les parapluies de Cherbourg
* 1966: Tomorrow's Calling / That's Right Baby
* 1966: Counting / I'd Like to Dial Your Number
* 1967: Is This What I Get for Loving You? / Tomorrow's Calling
* 1969: Sister Morphine / Something Better
* 1975: Dreamin' My Dreams / Lady Madelaine
* 1976: All I Want to Do in Life / Wrong Road Again
* 1978: Wrong Road Again / That Was The Day (Nashville)
* 1978: The Way You Want Me to Be
* 1979: Working Class Hero / What's the Hurry
* 1979: The Ballad of Lucy Jordan / Brain Drain
* 1980: Broken English / Why D'Ya Do It?
* 1981: Truth, Bitter Truth / Strange One
* 1981: Intrigue / For Beautie's Sake
* 1981: Intrigue / Sweetheart
* 1981: Sweetheart / For Beautie's Sake
* 1981: Sweetheart / Strange One
* 1981: Tenderness / Over Here
* 1982: Broken English / Sister Morphine
* 1982: Sister Morphine / Broken English (Long Version) / The Letter (16th Century Poem)
* 1983: The Blue Millionaire (Long Version) / The Blue Millionaire (Album Version)
* 1983: Blue Millionaire / Morning Come
* 1983: Running for Our Lives / She's Got a Problem
* 1987: As Tears Go By / Trouble in Mind (The Return) / The Hawk (El Galivan)
* 1987: As Tears Go By / Yesterday
* 1990: Blazing Away / Times Square
* 1994: She / The Ballad of Lucy Jordan
* 1995: Bored by Dreams / She
* 1996: Don't Forget Me / 20th Century Blues / Mack the Knife
* 1997: Hang It on Your Heart / Hang It on Your Heart (TV Theme Version) / Hang It on Your Heart (Instrumental)
* 2002: Wherever I Go (Radio Edit) / Wherever I Go (Album Version) / Call Out Hook
* 2002: Where Ever I Go (Freakskissmequickspeakeasy) / Where Ever I Go (Freakskissmequickspeakeasydub) / Where Ever I Go (Original) (korlátozott példányszámban)
* 2002: Sex With Strangers / Sex With Strangers (Sly & Robbie Sex Ref Mix) / Sex With Strangers (Sly & Robbie Dub Mix)
* 2004: Crazy Love / My Friends Have
* 2008: Hold On Hold On (promóciós lemez)
* 2008: Easy Come, Easy Go (Franciaország)
* 2011: Why Did We Have to Part?

EP-k
* 1964: Greensleeves / As Tears Go By / Blowin' in the Wind / House of the Rising Sun
* 1965: Come and Stay With Me / What I Have Done Wrong / This Little Bird / Morning Sun
* 1965: Summer Nights / The Sha La La Song / Go Away From My World / The Most of What Is Least
* 1965: Yesterday / Oh Look Around You / Can't You Hear My Heartbeat / Paris Bells
* 1965: Go Away From My World / Most of What Is Least / Et maintenant / The Sha La La Song
* 1966: Coquillages / Les parapluies de Cherbourg / Si demain... / Le coeur gros
* 1966: Scarborough Fair
* 1967: Hier ou demain / North Country Maid / Green Are Your Eyes / Sally Free and Easy
* 1968: Don't Make Promises / In the Night Time / Young Girl Blues / With You in Mind
* 1980: As Tears Go By / Come and Stay With Me / This Little Bird / Summer Nights


Albumok
* 1965: Come My Way
* 1965: Marianne Faithfull
* 1965: Go Away from My World (Egyesült Államok)
* 1966: North Country Maid
* 1967: Love in a Mist
* 1976: Dreamin' My Dreams
* 1978: Faithless (a Dreamin' My Dreams új kiadása bónuszdalokkal)
* 1979: Broken English
* 1981: Dangerous Acquaintances
* 1983: A Child's Adventure
* 1985: Rich Kid Blues (1971-ben vették fel; a True – The Collection című kiadvány is tartalmazza)
* 1987: Strange Weather
* 1990: Blazing Away (koncertlemez)
* 1995: A Secret Life
* 1997: 20th Century Blues
* 1998: The Seven Deadly Sins
* 1999: Vagabond Ways
* 2002: Kissin' Time
* 2005: Before the Poison
* 2005: Live in Hollywood (koncertlemez)
* 2008: Easy Come, Easy Go
* 2008: Live at the BBC (koncertlemez)
* 2011: Horses and High Heels

Válogatások
* 1967: Faithfull Forever
* 1969: Marianne Faithfull's Greatest Hits (az Egyesült Királyságban The World Of Marianne Faithfull címmel jelent meg)
* 1980: As Tears Go By
* 1981: The Best of
* 1987: The Very Best of Marianne Faithfull
* 1987: Marianne Faithfull's Greatest Hits
* 1993: The Little Bird
* 1994: Faithfull: A Collection of Her Recordings
* 1998: A Perfect Stranger: The Island Anthology
* 1999: The Best of Marianne Faithfull
* 2000: It's All Over Now, Baby Blue
* 2000: True – The Collection
* 2001: A Stranger on Earth: An Introduction to Marianne Faithfull
* 2003: The Best of Marianne Faithfull: The Millennium Collection
* 2005: Marianne Faithfull: The Collection
* 2006: An Introduction to Marianne Faithfull
* 2008: No Regrets
* 2008: Star-Club präsentiert Marianne Faithfull

FILMOGRÁFIA
* 1964: Juke Box Jury (tévésorozat, 1 epizódban)
* 1965: The Eamonn Andrews Show (tévésorozat)
* 1966: Zomercarrousel (tévésorozat)
* 1966: Made in U.S.A. (MF néven szerepel a stáblistán)
* 1967: Anna (tévéfilm)
* 1967: I'll Never Forget What's'isname
* 1968: Lány a motoron (The Girl on a Motorcycle)
* 1969: Hamlet
* 1970: Somerset Maugham Theatre: The Door of Opportunity (tévésorozat, 1 epizódban)
* 1971: Thirty-Minute Theatre: Terrible Jim Fitch (tévésorozat, 1 epizódban)
* 1971: The Stronger
* 1972: Lucifer felragyog / Lucifer lázadása (Lucifer Rising)
* 1974: Ghost Story
* 1975: Assault on Agathon
* 1990: The Wall – Live in Berlin (tévéfilm)
* 1991: Screen Two (tévésorozat, 1 epizódban)
* 1992: The Turn of the Screw
* 1993: Amikor a disznók repülnek (When Pigs Fly)
* 1994: Shopping
* 1995: Holdtánc (Moondance)
* 1996: Bűnidő (Crimetime)
* 1996: Pusszantlak, drágám! (Absolutely Fabulous) (tévésorozat, 3 epizódban)
* 2001: Intimitás (Intimacy)
* 2001: Far from China
* 2004: Nord-Plage
* 2006: Párizs, szeretlek! (Paris, je t'aime) (a Le Marais című epizódban)
* 2006: Marie Antoinette
* 2007: Irina Palm
* 2008: Evil Calls (videó) (csak hang!)
* 2009: FM (tévésorozat, 1 epizódban)
* 2011: Faces in the Crowd
* 2011: The Legend of Harrow Woods (videó) (csak hang!)
* 2012: Belle du Seigneur
* 2012: Let Me Survive

VIDEÓK





Working Class Hero (csak zene!)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése