disco

disco

2011. október 26., szerda

PIA ZADORA

Pia Zadora (Egyesült Államok, New Jersey, Hoboken, 1954. május 4.) amerikai énekesnő és színésznő az 1980-as évek egyik sztárja volt, elsősorban Európában. Eredeti neve: Pia Alfreda Schipani. Sokat köszönhet milliomos (első) férjének, aki bőkezűen támogatta ifjú neje művészi törekvéseit. Pia ambíciói ugyanis jóval nagyobbak voltak, mint a tehetsége: színészi teljesítményéért például több alkalommal is neki ítélték a legpocsékabb színésznőnek járó Arany Málna-díjat, e sorok írójának véleménye szerint egyszer sem érdemtelenül. Valamelyest szerencsésebben alakult 1978-ban kezdődött énekesnői karrierje. A videoklipek korában énekhangjának fogyatékosságait meggyőzően ellensúlyozta vitathatatlan mozgáskultúrájával és vadóc, szexis imázsával. Jermaine Jacksonnal közös duettje, a When the Rain Begins to Fall egyike az 1980-as évek emlékezetes popzenei örökzöldjeinek. Említésre méltó sikert ért el a The Clapping Song, a Let's Dance Tonight, a Little Bit of Heaven és a Rock It Out című dalaival is. Az 1990-es években leáldozott a csillaga, az új évezredben pedig már alig lehet hallani róla.


KARRIERTÖRTÉNET
A gyerekszínész
Pia Zadora édesapja az olasz származású Alphonse Schipani hegedűs, édesanyja a lengyel Saturnina Zadorowski színházi ruhatárosnő. Pia már kislányként belecsöppent a színház világába. Hétéves korában lépett először a Broadway színpadára a Midgie Purvis című darabban, amelynek Tallulah Bankhead játszotta a főszerepét. A mű csupán 21 előadást ért meg, ahogyan a The Garden of Sweets is rövid idő alatt lekerült a repertoárról. (Ez utóbbiban Katina Paxinou volt a főszereplő, akit a magyar mozilátogatók leginkább Luchino Visconti Rocco és fivérei című 1960-ban bemutatott drámájából ismerhetnek, amelyben az anyát alakította.) A bukások ellenére a kis Pia nem maradt szerepek nélkül. 1962-ben a Viva Villa musicalváltozatában, a We Take the Townban kapott szerepet Robert Preston partnereként. Tízéves korában forgatta első filmjét. A Karácsony az űrben (1964) kötelező néznivaló a B-filmek minden rajongójának, mert annyira rossz, hogy akár Ed Wood is rendezhette volna. (De azért nem ő rendezte, hanem Nicholas Webster.) Pia ugyanabban az évben Linda Ross szerepét vette át a Hegedűs a háztetőn című világhírű musicalben: Tevje legkisebb lányát, Bjelkét alakította három évadon át. 1967-ben a Peter Sellers nevével fémjelzett Henry Orient világa (1964) című filmvígjáték színpadi musicalváltozatában, a Henry, Sweet Henryben láthatta a Broadway közönsége. A következő évben egy off-Broadway-musicalben, a Dames at Sea című darabban vette át Bernadette Peters szerepét.


Az 1960-as években Pia természetesen nemcsak a világot jelentő deszkákat, hanem az iskolapadot is szorgalmasan koptatta, méghozzá a New York állambeli Forest Hillsben, az Our Lady Queen of Martyrs egyházi iskolában. (Ugyanoda járt David Caruso színész is.) A gyakorinak mondható színházi szereplések ellenére úgy tűnt, karrierje nem lesz túl fényes, mígnem 1972-ben egy turné alkalmával találkozott a nálánál 30 évvel idősebb Meshulam Riklis izraeli üzletemberrel. A férfit elbűvölte a 18 esztendős ifjú hölgy, azt viszont nem érdemes feszegetni, hogy Piát vajon mi bűvölte el, hiszen Riklis sem életkorban, sem külső megjelenésében nem azt a férfitípust képviselte, amilyenről a tizenéves lányok álmodozni szoktak. A szerelmespár mindenesetre 1977. szeptember 18-án összeházasodott. Pia nem sokkal az esküvő után a közismert Dubonnet aperitif reklámarca lett, ugyanis férje részvényes volt a termék amerikai terjesztéséért felelős cégben. A fülig szerelmes Riklis persze tudta, hogy fiatal felesége ennél látványosabb karrierről ábrándozik, a Dubonnet-reklámok azonban kitűnő ugródeszkát jelentettek, mert általuk Pia neve és főleg arca országosan ismertté vált. A következő lépés az énekesi pálya volt, végtére is Pia már kislányként musicalekben lépett fel. 1978-ban jelent meg első kislemeze, amely valószínűleg az utolsó is lett volna, ha férje személyében nem egy mecénás állt volna mögötte.


Pillangó
Riklis nem csupán az újabb kislemezeket finanszírozta, hanem Pia első főszerepét, a Pillangó című filmet is, amelyhez Matt Cimbert szerződtette rendezőnek a hollywoodi „futottak még” kategóriából. A történet alapjául szolgáló regényt James M. Cain, A postás mindig kétszer csenget című bestseller szerzője írta. (Cimber Pillangójának az azonos magyar címen kívül semmi köze a Steve McQueen főszereplésével forgatott 1973-as filmklasszikushoz.) A produkciót az európai közönség az 1982-es nyugat-berlini filmfesztiválon láthatta először. A nagy múltú filmes szaklap, a Filmvilág tudósítója, Zalán Vince így számolt be a premierről: „A versenyprogram sikerfilmjei tehát nem hoztak semmiféle sikert a fesztiválnak; az igazi csődöt azonban a nagy dérrel-dúrral beharangozott, vadonatúj amerikai produkció, a Butterfly bemutatása jelentette. Nem segített az sem, hogy a film női főszerepét játszó Pia Zadora combközépig érő szoknyácskában megjelent a vetítés előtt a színpadon, hogy az ő kedves közönségét üdvözölhesse, s »gyermeki bájjal« történelminek nevezte az idei fesztivált. A szavait követő derültség azonban hamar elillant, kivált, amikor a vásznon egyre vészt jóslóbban bontakozott ki a szerelem apa (Stacy Keach) és lánya (Pia Zadora) között. Matt Cimber rendező jó ideig az incesztus rémével fenyegeti a nézőket, hogy azután kellő lassúsággal (s a »jó ízlésnek« megfelelően) eloszlassa a félreértéseket és tévhiteket. Míg végül a pillangó (butterfly) alakú anyajegy minden kétséget kizáróan megoldja a helyzetet (a lánynak más valaki az apja) – lehet szeretkezni. A százöt perces filmből öt perc az ügyet vizsgáló bíróé (hiszen mondanom sem kell, hogy hőseinket természetesen följelentették), a bíróé, akit Orson Welles játszik, mindvégig a bírói pulpitus mögött maradva. Neki ez a helyzet is megfelel, s ennyi idő is elég arra, hogy visszaadja a színészi játékba, a filmművészetbe vetett hitünket.” 


Mindenki rossz viccnek tartotta, amikor az ifjú színésznő a Pillangóban nyújtott alakításáért megkapta a legígéretesebb új filmsztárnak járó Golden Globe-díjat. Rövidesen kiszivárgott, hogy a díj leginkább Riklis támogatásának köszönhető, aki az exkluzív Riviera Hotel tulajdonosaként nagyvonalú előzetes vendéglátásban részesítette a Golden Globe-ot odaítélő bizottság tagjait. (Mielőtt mélységes megvetéssel sújtanánk mindezért az üzletembert, azt is el kell mondani, hogy az ilyesmi egyáltalán nem számít egyedi esetnek a Golden Globe történetében. Jelöltjeik érdekében a nagy filmstúdiók is mindig szívesen áldoztak arra, hogy a Golden Globe-bizottság tagjainak kedvében járjanak, persze nem pénzzel, hanem egyéb járulékos módokon.) Pia harmatos alakítása (no meg a díjjal kapcsolatos médiabotrány) természetesen hónapokra elegendő muníciót szolgáltatott a rosszmájú kritikusoknak és a csípős nyelvű komikusoknak. A Pillangót 1983-ban 10 kategóriában jelölték Arany Málna-díjra. Ebből „csak” hármat kapott meg, a háromból viszont kettőt Piának ítéltek: ő lett a legrosszabb színésznő és a legtehetségtelenebb új sztár is. A filmről annyit érdemes még megjegyezni, hogy zenéjét Ennio Morricone szerezte, beleértve a Pia számára írt It's Wrong for Me to Love You című betétdalt is. A világhírű zeneszerző aligha őriz szép emlékeket erről a munkájáról, hiszen sikerekben gazdag pályafutásának három Arany Málna-jelölése közül kettőt a Pillangóért kapott. (Kegyelemdöfésként ugyanabban az évben A dolog című horrorfilm zenéjéért is jelölték. John Carpenter alkotásának egyébként meglepően nagy kultusza van, noha e sorok írója egy Arany Málna-jelölést magától a filmtől se sajnált volna.)


Átverés
Bármilyen meglepő, a Pillangó kereskedelmileg nem volt teljesen sikertelen, ezért Matt Cimber még egy filmben rendezhette az ambiciózus sztárjelöltet. Az Átverést (1982) a magyar mozik is bemutatták, valószínűleg nem a művészi értékei miatt, hanem azért, mert a kevés valutából gazdálkodó hazai forgalmazó, a MOKÉP ki tudta fizetni érte a jogdíjat. Pia ezúttal egy énekesnőt játszott, aki egy gengszter szeretője. A rendőrség arra akarja rávenni, hogy kedvese ellen valljon, ám a dizőz erre nem hajlandó, mire mondvacsinált ürüggyel börtönbe csukják. Aki látott már női börtönben játszódó filmet, az nyilván sejti, miféle sorscsapások várnak a hősnőre a rács mögött. Matt Cimber azonban – sajnos vagy szerencsére? – nem egy Jess Franco, vagyis a leszbikus aberrációk bemutatását nem vitte túlzásba. A bonyodalmakról nem szeretnék egyebeket elárulni, hiszen amúgy is oly kevés izgalom jutott a műbe. Annyit muszáj még megemlíteni, hogy Orson Welles Pillangóbeli szereplése után az Átverés számára is sikerült bepalizni egy neves sztárt, ezúttal Telly Savalas személyében.


A magányos hölgy
A magyar közönség nem láthatta a The Lonely Lady (1983) című filmet, Pia filmszínésznői pályafutásának talán legmélyebb pontját, noha az opusznak vannak magyar vonatkozásai. Rendezője ugyanis idegenbe szakadt hazánkfia, Peter Sasdy, akinek nem túl igényes filmográfiája nagyjából hasonló nívójú alkotásokból áll. Egy kisebb szerepet a buja olasz szépség, Carla Romanelli alakított, aki A pusztai farkas (1974) című színvonalas Hesse-adaptáció mellett éppen a Magyarországon forgatott tévé- és mozifilmjeivel (Napraforgó, Herkulesfürdői emlék, Egy erkölcsös éjszaka) bizonyította be, hogy nem csupán szexbombaként, hanem színésznőként is figyelemre méltót tud nyújtani. (A hazai férfi közönség nagy örömére azért a magyar mozifilmjeit sem úszta meg vetkőzés nélkül.) A férfi szereplők közül az akkoriban még kezdőnek számító Ray Liottát érdemes kiemelni. Pia egy ártatlan iskolás lányt játszott, aki híres írónő szeretne lenni, ám az ehhez vezető út egyáltalán nincs kikövezve. Az erotikus drámaként reklámozott alkotásnak sikerült megdöntenie a Pillangó rekordját, ugyanis 11 kategóriában volt esélyes az Arany Málnára. Hatot meg is kapott. Mondani sem kell, hogy ismét Pia lett a legrosszabb színésznő, olyan hírességeket utasítva maga mögé, mint Olivia Newton-John, Faye Dunaway, Loni Anderson és Linda Blair.


Énekesnői sikerek
A színésznői kudarc viszont énekesnői sikerrel párosult. A The Lonely Lady egyik betétdala, a Pia által előadott 1965-ös örökzöld, a The Clapping Song ugyanis felkerült az amerikai slágerlistára. (A dalt egyébként egy évvel korábban az angol The Belle Stars női együttes is feldolgozta.) Ennél is nagyobb sikert aratott a Rock It Out, amelyért az énekesnőt 1984-ben Grammy-díjra jelölték rock kategóriában. 1984-ben mutatták be a Voyage of the Rock Aliens című zenés sci-fi komédiát, amelyben Pia mellett egy reményteljes fiatalember, Craig Sheffer játszotta a főszerepet. (Sheffer idővel Hollywood egyik sokat foglalkoztatott karakterszínészévé vált, ám sohasem sikerült az élvonalbeli sztárok közé emelkednie.) A produkció természetesen nem váltotta meg a filmvilágot, betétdalai viszont meglepően nagy sikert arattak Európában. Különösen a When the Rain Begins to Fall, amelyet Pia a népes Jackson família kevésbé ismert tagjával, Jermaine-nel közösen énekelt. A felvétel vezette a nyugatnémet, a svájci, a holland és a francia slágerlistát. Az NSZK-ban és Hollandiában aranylemez lett a kislemezből, Franciaországban viszont platina, hiszen ott több mint egymillió példányt adtak el belőle. Az évek múlásával a When the Rain Begins to Fall örökzölddé érett, és ma már az 1980-as évek egyik legemlékezetesebb slágereként tartják számon. E sorok írójának igazi kedvence azonban a Let’s Dance Tonight. A slágerlistákra feljutott még a Little Bit of Heaven is, amelynek promóciós klipjében az énekesnőt takarékosan öltöztetett férfi táncosok veszik körül.


Munka és család
1985. január 1-jén Pia megszülte első gyermekét. A kislányt a Pillangóban játszott szerepe után Kadynak nevezte el. Nem sokkal később férjével és csecsemőjével sérülés nélkül úszott meg egy olyan ütközéses autóbalesetet, amelynek súlyos sérültje is volt. Énekesnői pályafutását ugyanabban az évben a Londoni Filharmonikusokkal felvett Pia & Phil című albumával folytatta. A következő két évet elsősorban családjának szentelte, hiszen Kadynek 1987-ben testvére született, Kristopher Barzie. A kismama 1988-ban tért vissza a szórakoztatóiparba. A mozinézők John Waters Hajlakk (1988) című rendhagyó zenés filmjében láthatták, amely állítólag a tíz évvel korábbi világsiker, a Grease (1978) egyfajta paródiája. (Érdekesség, hogy a 2007-es remake főszerepét a Grease egykori szívtiprója, John Travolta alakította.) A rendezőnek számos popsztárt sikerült megnyernie a filmszereplésre. A főszerepet játszó Divine-t nyilván nem kellett sokat győzködnie, hiszen a túlsúlyos transzvesztita sztár gyermekkori jó barátja és állandó élettársa volt. Rajta kívül szerepel még a filmben a Blondie együttes énekesnője, Debbie Harry, az egykori Sonny and Cher duó férfi tagja, Sonny Bono, valamint a The Cars együttes énekes-gitárosa, Ric Ocasek, és persze Pia Zadora, aki egy beatnik szerepében látható. A közönség meglehetősen hűvösen fogadta Zadora visszatérését, hiszen sem a Hajlakk, sem az újabb lemezek nem arattak kiemelkedő sikert, pedig a dalok elkészítésében olyan hírességek vettek részt, mint például Ben Liebrand, Narada Michael Walden, illetve a Clivillés & Cole kettős (C & C Music Factory). 1990-ben Piát az a megtiszteltetés érte, hogy Frank Sinatrával közösen turnézhatott. Kevéssé valószínű azonban, hogy a minden idők egyik legjobb előadójának tartott Sinatrát Zadora énekesi képességei nyűgözték le. Inkább lokálpatriotikus érzelmek buzoghattak benne, elvégre ő is Hobokenben született, akárcsak Pia.


Túl a csúcson
Az 1990-es években Pia karrierje végérvényesen hanyatlásnak indult. Új lemezzel már nem próbálkozott, 1993-ban csupán addigi albumait jelentették meg egyetlen kiadványban. A következő évben epizódszerepet játszott a Leslie Nielsen nevével fémjelzett Csupasz pisztoly 33 1/3: Az utolsó merénylet (1994) című vígjátékban. A filmbeli Oscar-gálán a This Could Be the Start of Something című dalt adta elő. Fellépése egyrészt önparódiának is felfogható, másrészt kifigurázza az Oscar-gálák filmdalainak színpadra állítását is. A ceremónia egyik sztárjaként megjelent az 1960-as, 1970-es évek egyik legszexisebb filmcsillaga, Raquel Welch. Egyes vélemények szerint az egykori szexbombához hasonlóan valószínűleg Piának is inkább a vígjátéki szerepek álltak volna jól, ám ahogyan Raquelnek, úgy Zadorának sem sikerült a megkésett szerepkörváltás. 1995-ben elvált Riklistől, és férjhez ment Jonathan Kaufer író-rendezőhöz. A Broadway színpadán a Crazy for You című musicalben lépett a közönség elé. 1996-ban bejelentette, hogy visszavonul, és a családjának szenteli magát. Harmadik gyermeke, Jordan Maxwell 1997. április 13-án született. Riklis nagyvonalúságának köszönhetően Piának megmaradt az a luxusvilla, amelyet első férje 1988-ban vásárolt. A Pickfairként emlegetett építmény egyike Beverly Hills legnevezetesebb ingatlanjainak. Nevét egykori tulajdonosaitól, a legendás Mary Pickford–Douglas Fairbanks színész házaspárról kapta. Az új évezred közepén Pia megvált a Pickfairtől, amelyet 17 millió 650 ezer dollárért adott el egy koreai üzletembernek. Az egykori sztár politikai állásfoglalásán nehéz eligazodni, hiszen az elmúlt évtizedekben republikánus és demokrata politikusokat egyaránt támogatott, igaz, hollywoodi mércével mérve nem túl nagy összegekkel. Pia ma már ritkán jelenik meg a nyilvánosság előtt, második férjétől 2001-ben elvált. 2005-ben hozzáment Michael Jeffries Las Vegas-i nyomozóhoz, akivel egy betörési ügy kapcsán ismerkedett meg. Kady lányára különösen büszke, aki a mama hivatását választotta, és színésznői pályára lépett. A leányzó szerény filmográfiája egyelőre semmi jót nem ígér, de az idő még neki dolgozik, és pár év múlva talán Kady Zadora nevétől lesz hangos a filmvilág. 2013-ban Pia Zadora neve ismét feltűnt a médiában. Februárban bemutatták a Pia Zadora Back Again and Standing Tall című showműsorát. A művésznőt június 1-jén otthonában letartóztatták, majd négyezer dollár óvadék fejében másnap szabadon engedték. A vád: családon belüli erőszak. 


FONTOSABB FILMES DÍJAK ÉS JELÖLÉSEK
Golden Globe-díj
* 1982: Az év új sztárja (Pillangó)

Arany Málna-díj
* 1983: A legrosszabb új sztár (Pillangó)
* 1983: A legrosszabb színésznő (Pillangó)
* 1984: A legrosszabb színésznő (The Lonely Lady)
* 1990: Az 1980-as évek legrosszabb sztárja (Pillangó, The Lonely Lady)

Arany Málna-jelölés
* 1990: Az 1980-as évek legrosszabb színésznője (Pillangó, The Lonely Lady)
* 2000: Az évszázad legrosszabb színésznője (Pillangó, The Lonely Lady, Voyage of the Rock Aliens)

FILMOGRÁFIA
* 1964: Karácsony az űrben (Santa Claus Conquers the Martians) 
* 1982: Pillangó (Butterfly) 
* 1982: Átverés (Fake-Out)
* 1983: The Lonely Lady
* 1984: Pajama Tops (tévéfilm) 
* 1984: Voyage of the Rock Aliens
* 1985: Der Formel Eins Film
* 1988: Hajlakk (Hairspray)
* 1990: Mother Goose Rock 'n' Rhyme (tévéfilm) 
* 1994: Csupasz pisztoly 33 1/3: Az utolsó merénylet (Naked Gun 33 1/3: The Final Insult)
* 1999: A dumagép (Frasier) (tévésorozat, a Dr. Nora című epizódban) 


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1978: Come Share My Love / Just Make Believe You Love Me
* 1979: Baby It's You / Roses Ain't Red
* 1979: Bedtime Stories / Tell Him
* 1979: I Know a Good Thing When I Feel It / Trouble
* 1982: I'm in Love Again / It's Wrong for Me to Love You
* 1982: The Clapping Song / The Clapping Song (instrumental)
* 1983: Rock It Out / Give Me Back My Heart
* 1984: Let's Dance Tonight / Substitute
* 1984: Let's Dance Tonight / Real Love
* 1984: When the Rain Begins to Fall (with Jermaine Jackson) / Follow My Heartbeat
* 1984: When the Rain Begins to Fall (with Jermaine Jackson) / Follow My Heartbeat / Escape from the Planet of the Ant Men (Jermaine Jackson)
* 1985: Little Bit of Heaven / Follow My Heartbeat
* 1985: Come Rain or Come Shine / Smile (Though Your Heart Is Breaking) / Embraceable You
* 1986: I Am What I Am / For Once in My Life
* 1988: Dance Out of My Head (Jam & Lewis Remix) / Dance Out of My Head (The Dressed-Down Mix) / I Really Like You (Not Him)
* 1988: Dance Out of My Head (Ben Liebrand Remix) / Dance Out of My Head (Jam And Lewis Radio Edit) / I Really Like You (Not Him)
* 1989: Heartbeat of Love (4-féle mix)

Albumok
* 1982: Pia
* 1983: Adorable
* 1984: Let's Dance Tonight (Here Comes Pia és When the Rain Begins to Fall címmel is megjelent)
* 1985: Pia & Phil (& London Philharmonic Orchestra)
* 1986: I Am What I Am
* 1988: When the Lights Go Out
* 1989: Pia Z.
* 1989: Pia Today! (promóciós lemez)
* 1991: Only for Romantics (promóciós lemez)
* 1993: The Platinum Collection (négy sorlemez egy kiadásban)

VIDEÓK





When the Rain Begins to Fall (Közreműködik: Jermaine Jackson)
 


This Could Be the Start of Something (részlet a Csupasz pisztoly 33 1/3: Az utolsó merénylet című filmből) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése