disco

disco

2011. október 29., szombat

YELLO

A Yello együttest 1979-ben alapította két svájci zenész, Boris Blank és Carlos Perón. Hamar felismerték, hogy szükségük lenne egy énekesre is, és ekkor csatlakozott hozzájuk Dieter Meier. Perón 1983-ban kivált a trióból, mert a továbbiakban szólistaként akart érvényesülni. A Yello karrierje ezt követően kezdett igazán felfelé ívelni, és főleg az 1980-as években megjelent nagylemezeinek köszönhetően jelentős rajongótábora alakult ki. Blank komponálta a zenét, amelyhez saját, több mint százezer hangmintát tartalmazó gyűjteményét is felhasználta. Meier írta a szövegeket, énekelt, valamint ő rendezte a duó több videoklipjét is. Néhány ismertebb Yello-sláger: I Love You, Lost Again, Vicious Games, Oh Yeah, Call It Love, The Rhythm Divine, Goldrush, The Race, Rubberbandman, Jingle Bells.


TAGOK
* Boris Blank (Bern, 1952. január 15.) – zeneszerző, billentyűs és ütős hangszerek, hangminták, vokál
* Dieter Meier (Zürich, 1945. március 4.) – vokál, dalszövegek
* Carlos Perón (Zürich, 1952.) – zeneszerző, effektek. 1983-ban kivált.

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A Yello egyik szülőatyja, Boris Blank gyerekként kezdett érdeklődni a zene iránt, ámbár ezen a téren soha nem részesült hivatalos képzésben. Így például nem tanult meg kottát olvasni, viszont már tizenévesként szívesen kísérletezett különféle hanghatásokkal, melyeket magnószalagra rögzített, és gyűjtött. Kíváncsisága azonban veszélyes dolgokra is kiterjedt, gyerekkorában ugyanis puskaporral és töltényhüvelyekkel játszott, és e veszélyes játék következményeként fél szemére megvakult. Az 1970-es évek közepén gitárosként csatlakozott a zürichi Urland együtteshez, amelynek tagja volt a billentyűs hangszereken játszó Carlos Perón is. Rövidesen mindketten megváltak a zenekartól, és Tranceonic néven hoztak létre egy zenei stúdiót, ahol kikísérletezték a későbbi Yello-hangzást. 1978-ban az Egyesült Államokba utaztak, hogy zenéjük iránt felkeltsék az ottani lemezcégek érdeklődését. Jártak a Los Angeles-i RCA és a San Franciscó-i Ralph Records cégnél. Hazatérésük után találkoztak Dieter Meier konceptuális művésszel. A vagyonos családból származó Meier megengedhette magának, hogy a művészeteknek és a szórakozásnak éljen. 1967-től forgatott rövidfilmeket, kiállításai voltak, sőt addigi munkásságáról az 1970-es évek közepén már könyvek is megjelentek. Mellesleg profi pókerjátékos, elismert borász és a svájci nemzeti golfcsapat tagja. A három férfi közös demót készített I. T. Splash címmel. Perónnak nagyon tetszett Dieter „sötét” hangja, Boris azonban kevésbé lelkesedett, ő inkább egy énekesnőt szeretett volna az alakuló együttesbe. Mindazonáltal nem emelt kifogást Dieter csatlakozása ellen, és a Tranceonic rövidesen áttelepült Meier Rote Fabrik nevű műtermébe. A trió felvette a Yello nevet, amely azonban nem a yellow (sárga) szóból származik, hanem az angol „yelled hello” (hellót üvölteni) kifejezésen alapuló szójáték. A fiúk még 1979-ben kiadták első kislemezüket, amelyen az I. T. Splash mellett a Glue Head című szerzemény hallható. (A borítón Perón Carlos Snyder néven szerepel.) 


Az ígéretes együttesre felfigyelt a német elektronikus zene kiemelkedő alakja, a Tangerine Dream egykori tagja, Klaus Schulze, aki szerződést ajánlott a Yellónak. A trió visszautasította az ajánlatot, és a San Franciscó-i Ralph Recordsszal kötött megállapodást. 1980-ban jelent meg első albuma, a Solid Pleasure. A kiadvány hamar népszerűvé vált, hiszen az elektronikus zene akkoriban világszerte igen kelendőnek számított, ugyanakkor a Yello új színt hozott ebbe a műfajba. Zenéje egyszerre volt modern és nosztalgikus, populáris és titokzatos. A nagylemezről a Bostich, a Bimbo és a Night Flanger című szerzemények aratták a legnagyobb sikert. 1981-ben boltokba került a Yello második albuma, a Claro Que Si, szintén a Ralph Records gondozásában. Ugyanabban az évben Carlos Perón Impersonator I címmel szólólemezt adott ki, Dieter Meier pedig elkészítette a Jetzt und alles című filmjét. Nemcsak a forgatókönyvíró és a rendező volt, hanem a betétdalok szerzője is. E dalok is megjelentek hanglemezen. Szintén 1981-ben a The Evening's Young című szerzeményhez született meg a Yello első videoklipje, amelyet természetesen Dieter rendezett. A trió a következő évben hosszú távú szerződést kötött a Phonogram Recordsszal. Ez a cég adta ki 1983-ban a You Gotta Say Yes to Another Excess című harmadik Yello-albumot, amely valóban világhírűvé tette az együttest. Az I Love You című dal nagy sláger lett, a Meier által rendezett videoklip több díjat is nyert. (E sorok írójának a Heavy Whispers az egyik kedvence erről a lemezről.) Carlós Perón ugyanabban az évben zenét komponált a Die schwarze Spinne című svájci horrorfilmhez, majd úgy döntött, hogy távozik a Yellóból, és szólóban dolgozik tovább.


Az aranykor
A kezdeti tartózkodás ellenére Boris és Dieter között rövid idő alatt szoros barátság alakult ki, ezért nem volt kétséges, hogy Perón távozása nem vet véget a Yello működésének. Carlost nem pótolták senkivel, a lemezborítók megtervezésébe azonban továbbra is bevonták Ernst Gamper grafikusművészt, aki már az 1983-as Yello-album borítóját is megtervezte, és munkája nem csak a zenészek tetszését nyerte el. A duó 1983 decemberében a New York-i Roxy színházban adott koncertet, amelynek anyagáról lemezfelvétel jelent meg. 1985 januárjában került forgalomba a negyedik album, a Stella, amelyről a Desire, a Vicious Games és az Oh Yeah aratott megérdemelt sikert, de a rádióállomások műsorán gyakran hallható volt a No Angel és a Koladi-ola is. Az Oh Yeah a Billboard Hot 100 slágerlistáján az 51. helyig jutott. Népszerűségét fokozta, hogy betétdalként használták fel előbb Az ifjú farkasember (1985), majd a Meglógtam a Ferrarival (1986) című sikeres tinifilmekben, nem is beszélve egyéb, későbbi keltezésű mozi- és tévéfilmekről. A dal Dieter által rendezett klipjét az amerikai VH1 zenecsatorna 2009-ben az 1980-as évek 100 legjobb egyslágeres előadóinak klipjeit bemutató összeállításában a 48. helyre sorolta. A helyezés ugyan tiszteletre méltó, ám a besorolás igencsak vitatható, hiszen a Yello egyáltalán nem nevezhető „egyslágeres” formációnak, ráadásul Európában például nem is az Oh Yeah volt a legnagyobb slágere. Az Egyesült Államokban viszont kétségtelenül oly nagy népszerűségre tett szert, hogy az ötödik Yello-nagylemez, a One Second amerikai kiadására is felkerült.


Az 1987-ben kiadott One Second e sorok írójának legnagyobb kedvence a Yellótól, igazi mestermunka. Megjelenését az előző év nyarán kiadott kislemez, a Goldrush harangozta be. Az LP 11 felvétele között található a The Rhythm Divine, amelynek vokálját a nagyszerű walesi énekesnő, a több klasszikus James Bond-filmdal előadójaként is ismert Shirley Bassey énekli. (Mellesleg ez volt Shirley első, CD-n is kiadott kislemeze.) A dalt Dieter, Boris és a The Associates együttes frontembere, Billy Mackenzie kifejezetten Bassey hangjára írta. (A szerzeményt egyébként Mackenzie énekével is felvették, de az a változat csak 1990-ben jelent meg a The Associates válogatáslemezén.) Shirley profizmusának köszönhetően a vokál feléneklése csupán 40 percet vett igénybe a Yello zürichi stúdiójában. A One Second dalai közül a Goldrush és a The Rhythm Divine mellett a Call It Love is felkerült a slágerlistákra.


Az 1988-as Yello-album a Flag címet kapta. Megjelenését az áprilisban kiadott The Race című kislemez előzte meg. Ez a szerzemény számít a Yello legsikeresebb felvételének, Angliában például a slágerlista 7. helyéig jutott. A német televízió Formel Eins című könnyűzenei műsorának szignáljához éppúgy felhasználták, mint a Eurosport tévécsatorna autóverseny-közvetítései alkalmával. A Magyar Televízió Família Kft. című egykori szappanoperájának főcímzenéje szintén a The Race zenei motívumaira épül. A Magyarországon is bemutatott Apócák a pácban (1990) című angol vígjáték zenei anyaga tulajdonképpen a Flag rövidített változata. (Az albumról e sorok írója különösen az A oldal szerzeményeit kedveli, élükön a Blazing Saddles című dallal.) Az Egyesült Államokban nem aratott kiemelkedő sikert, Magyarországon viszont már kultuszfilmnek számít a Ford Fairlane kalandjai (1990) című amerikai bűnügyi vígjáték, amelynek szintén a Yello komponálta a kísérőzenéjét. A betétdalokat rajtuk kívül olyan sztárok éneklik, mint például Billy Idol, Sheila E., a Mötley Crüe, Tone Loc, Richie Sambora, illetve a főszerepet játszó Andrew Dice Clay.


A kilencvenes évektől napjainkig
A Ford Fairlane kalandjaihoz komponált zene képezte a következő Yello-album, az 1991-ben kiadott Baby kiindulási alapját. A tíz felvételt tartalmazó CD-ről az Egyesült Államokban a Jungle Bill lett a legsikeresebb, a Billboard Hot Dance Music slágerlistáján a 40. helyezést érte el. Európában a Rubberbandmannek volt a legnagyobb visszhangja. Maga az album vezette az osztrák slágerlistát, Svájcban szerepelt a Top 5-ben, Svédországban a Top 20-ban, Angliában pedig a Top 40-ben. Érdekes módon a három évvel később megjelent Zebra a tengerentúlon különösen kedvező fogadtatásban részesült, három szerzemény is felkerült róla a Billboard Hot Dance Music toplistájára: a Do It a 46., a How How a 28., a Tremendous Pain pedig a 7. helyig jutott. Az európai közönség azonban már kevésbé lelkesedett ezért az albumért, mint a korábbiakért. (Mi tagadás, e szösszenet szerzője sem jelent kivételt.) Ugyanabban az évben a Télapu (1994) című családi vígjáték kedvéért a Yello feldolgozást készített a Jingle Bells című karácsonyi örökzöldből, amelynek maxilemezén további két változat is meghallgatható. 1995-ben vásárolhatta meg a közönség a Hands on Yello című albumot, amelyen a duó legismertebb dalai születtek újjá az elektronikus zene olyan sztárjai által, mint például Westbam, Moby, a Jam & Spoon, Carl Cox és a The Grid. A rajongók kedvéért korlátozott példányszámban hoztak forgalomba egy kétlemezes változatot, amely néhány hosszabb verziót és egy bónuszfelvételt tartalmaz. Az 1997-ben megjelent Pocket Universe című album egyik felvételén (To the Sea) a svéd Stina Nordenstam énekli a vokált, sőt ő a társszerző is. A 12 felvételt tartalmazó 1999-es Yello-CD címe: Motion Picture. Ugyanabban az évben egy olyan remix CD is megjelent, amelyre ezúttal maguk a Yello-tagok készítették a remixeket. 2005-ben hozták forgalomba a Remaster Series című CD-gyűjteményt, amely a Yello 1980-as években készült albumait tartalmazza technikailag korszerűsítve, mindegyiket bónuszfelvételekkel kiegészítve. Ugyanazon esztendő szeptemberében Zürichben tartották az Electro Pop made in Switzerland című dokumentumfilm premierjét, amely az együttes történetét mutatja be. 2007-ben a Yello készített zenét az Audi A5 gépkocsi reklámjához.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1979: I. T. Splash / Glue Head
* 1980: Glue Head / I. T. Splash
* 1980: Bimbo / I. T. Splash
* 1981: Night Flanger / Bostich
* 1981: Night Flanger / She's Got a Gun
* 1981: She's Got a Gun / Daily Disco
* 1981: Bostich (N'est-ce pas) / She's Got a Gun (Instrumental)
* 1981: Pinball Cha Cha / Bostich (N'est-Ce Pas)
* 1982: She's Got a Gun / Glue Head
* 1982: Pinball Cha Cha / Smile on You
* 1982: You Gotta Say Yes to Another Excess / Desire for Desire
* 1982: Zensation (No More Words) / Heavy Whispers
* 1983: Heavy Whispers / No More Words
* 1983: I Love You / Rubber West
* 1983: I Love You (Extended Dance Version) / Swing / Bostich
* 1983: Let Me Cry / Haunted House
* 1983: Lost Again / I Love You / Bostich
* 1983: I Love You (Extended Mix) / Lost Again / You Gotta Say Yes to Another Excess / No More Words (promóciós lemez)
* 1984: Bostich / Base for Alec
* 1985: Vicious Games / Blue Nabou
* 1985: Desire / Oh Yeah
* 1985: The Stella Suite (Part 1) / XS (The First Ever Version)
* 1986: Goldrush / She's Got a Gun
* 1986: Oh Yeah / La Habanera
* 1985: Oh Yeah (Dance Mix) / La Habanera / Oh Yeah (Indian Summer Version)
* 1987: Call It Love / L'Hotel / Call It Love (Trego Snare Version)
* 1987: The Rhythm Divine / Dr. Van Steiner (Instrumental) / Tool in Rose
* 1988: The Race / Another Race
* 1988: Tied Up in Life / Tied Up in Red / Wall Street Bongo
* 1988: Tied Up In Life / Oh Yeah (Indian Summer Version) / Wall Street Bongo / Tied Up (7" Version)
* 1989: Of Course I'm Lying / Oh Yeah / The Yello Metropolitan Mixdown 1989 Part I
* 1989: Of Course I'm Lying / The Yello Metropolitan Mixdown 1989 Part I / The Yello Metropolitan Mixdown 1989 Part II
* 1989: The Yello Metropolitan Mixdown 1989 Part I
* 1989: The Yello Metropolitan Mixdown 1989 Part II
* 1989: Blazing Saddles / I Love You
* 1990: Unbelievable (Theme From „Ford Fairlane”) (6-féle mix)
* 1991: Rubberbandman (Extended Version) / Rubberbandman (Single Version) / Sweet Thunder
* 1991: Who's Gone? (Extended Version) / Who's Gone? (Single Version) / Ocean Club
* 1992: Jungle Bill / Jungle Bill (Big Pig Shuffle) / Jungle Bill (Space Shuffle) / Jungle Bill (Ian Tregoning Mix) / Jungle Bill (Chicken Dive Mix)
* 1992: The Race (3:15) / The Race (The Pits Mix) / The Race (13:22) / Bostich (Reese Respect Mix)
* 1993: Drive/Driven (Edit) / Drive/Driven (Album Version)
* 1994: Do It (Boris 7") / Do It (Radio) / Do It (Boris 7" Instrumental) / Do It (Spinout & Mellow Mix) / Do It (Buddah-Pic Mix) / Do It (Flow mix)
* 1994: How How (Single Version) / How How (Fluke Radio Edit) / How How (Dee Doo Dee Mix) / How How (Papa-Who-Ma Mix) / The Premix by Yello / How How (In Silence Mix) / Breaks, Beats & Loops – The How How Samples
* 1995: Bostich (Machine Mix) / Bostich (Rush Push Mix) (Westbam’s Hands on Yello)
* 1995: Tremendous Pain (D's Club Remix) / Tremendous Pain (D's House Mix) / Tremendous Pain (Album Version) / Tremendous Pain (Tremendhouse Vocal Mix) / Suite 904 (Alternative Vocal)
* 1995: Jingle Bells (Single Version) / Jingle Bells (Movie Version) / Jingle Bells (Santa Club Mix)
* 1995: You Gotta Say Yes To Another Excess – Great Mission (Uff Die 12-Mix) / You Gotta Say Yes To Another Excess- Great Mission (Haus Mix) (Jam & Spoon's Hands On Yello)
* 1996: La Habanera (The Remixes)
* 1996: On Track (The Mixes)
* 1997: To the Sea (Radio version / Northern mix) / To the Sea (Original Version) / To the Sea (Southern Mix) (featuring Stina Nordenstam)
* 1998: Vicious Games (6-féle mix) (Yello vs. Hardfloor)
* 1999: Vicious Games (Headroom Mix) / Vicious Games (Da Bomb Remix) / Vicious Games (B. Blank @ O. Wollschlager Remix)
* 1999: Squeeze Please (Sounds of Life Radio Mix) / Squeeze Please (Sounds of Dub Radio Mix) / Squeeze Please (Original Radio Mix) / Squeeze Please (Goldkind's Different Class of Brass Mix)
* 2003: Planet Dada (Original Version) / The Race 2003 (Tomcraft on Yello)
* 2003: The Eye (promóciós lemez)
* 2009: Part Love (promóciós lemez)
* 2010: Bostich (J Martini Mashup Remix) / Bostich (Red Cotton Zidan Style Remix) / Bostich (The Cube Guys Repaint) (Mp3)
* 2010: Oh Yeah (Simone Tavazzi Remix) / Oh Yeah (Sergi Moreno, Vincent McFly & Jossy C. Remix) / Oh Yeah (Michael L Penman's Minitek Remix) (Mp3)
* 2010: Vicious Games (Koen Groeneveld Remix) / Vicious Games (Lemon Popsicle Remix) (Mp3) (Yello vs. Hardfloor)
* 2010: Vicious Games (Manuel De La Mare Remix) / Vicious Games (Markus Gardeweg Remix) (Mp3) (Yello vs. Hardfloor)
* 2011: Mean Monday

EP-k
* 1981: Bostich / She's Got A Gun / Downtown Samba / Daily Disco
* 1983: Pumping Velvet (Extended Dance Version) / No More Words (Extended Dance Version) / Lost Again (Extended Dance Version) / Bostich (Extended Dance Version)
* 1984: Yello Live at The Roxy N. Y.
* 1986: I Love You / Swing / Vicious Game / Oh Yeah
* 1986: Vicious Games (Vicious Remix) / Live at The Roxy (Highlights)
* 1987: The Rhythm Divine
* 1992: Jungle Bill (Sabres of Paradise Pt.1) / Jungle Bill (Sabres of Paradise Pt.2) / Jungle Bill (Too Tough 4 Trego Pt.1) / Jungle Bill (Too Tough 4 Trego Pt.2)
* 1994: New Work in Progress (promóciós lemez)


Albumok
* 1980: Solid Pleasure
* 1981: Claro Que Si
* 1983: You Gotta Say Yes to Another Excess (D #26, SWI #13, UK #65, US #184)
* 1985: Stella (D #6, AUT #23, SWI #1, UK #92)
* 1987: One Second (D #11, AUT #6, SWI #4, UK #48, US #92)
* 1988: Flag (D #11, AUT #12, SWI #3, UK #56, US #152)
* 1991: Baby (D #6, AUT #1, SWI #5, UK #37)
* 1994: Zebra (D #44, SWI #4)
* 1997: Pocket Universe (D #17, AUT #21, SWI #7)
* 1999: Motion Picture (D #26, SWI #13)
* 1999: Motion Picture (Rough Mixes) (promóciós lemez)
* 2001: Claro Que Si / Stella (két sorlemez egy CD-n)
* 2001: Solid Pleasure / Baby (két sorlemez egy CD-n)
* 2001: You Gotta Say Yes to Another Excess / One Second (két sorlemez egy CD-n)
* 2003: The Eye (D #98, SWI #22)
* 2005: The Remaster Series (az 1980-as években megjelent albumok remaszterizálva, bónuszfelvételekkel)
* 2007: Progress and Perfection
* 2009: Touch Yello (D #20, AUT #35, SWI #1)

Válogatások
* 1986: Yello 1980–1985: The New Mix in One Go (D #20, SWI #18)
* 1987: Snowball and The Sound of Yello (promóciós lemez)
* 1988: The 12" Collection
* 1988: A Trip Around the World in 1800 Seconds (promóciós lemez)
* 1989: The CD Single Collection (5 CD-maxi)
* 1992: Essential Yello (D #34, SWI #14)
* 1995: Hands on Yello (D #35)
* 1999: Eccentrix Remixes (SWI #30)
* 2010: Die Besten Hörtest-Aufnahmen aus 30 Jahren Yello-Geschichte (promóciós lemez)
* 2010: Yello by Yello – The Singles Collection 1980–2010 (D #24, SWI #14)
* 2010: Yello by Yello – The Anthology

VHS, DVD
* 1983: The Video Singles
* 1989: The Yello Video (promóciós VHS)

VIDEÓK







The Rhythm Divine (Közreműködik: Shirley Bassey)