disco

disco

2011. november 21., hétfő

STÉPHANIE

Stéphanie monacói hercegnő (Monaco, 1965. február 1.) anyakönyvi neve: Stéphanie Marie Elisabeth Grimaldi. Édesapja III. Rainer monacói herceg, édesanyja az 1950-es évek ünnepelt hollywoodi filmcsillaga, Grace Kelly. Bátyja a jelenlegi monacói uralkodó, II. Albert herceg. Nővére, Caroline (Karolina) harmadik férje, Ernst August (Ernő Ágost) révén hannoveri hercegné, noha a pár jelenleg külön él, sőt állítólag válókeresetet adott be. Stéphanie a család „fekete bárány”-ának számít, aki kisebb-nagyobb botrányaival főleg az 1980-as, 1990-es években okozott gyakori fejfájást tiszteletre méltó édesapjának. Az 1980-as évek második felében énekesnőként hallatott magáról. Néhány dala felkerült ugyan a slágerlistákra, ám a rosszmájú kritikusok előszeretettel élcelődtek szerény énekesi képességein. A divatvilágban sem ismeretlen a neve mint modell és fürdőruha-tervező. Édesapja halála után – immár háromgyermekes anyaként – kissé elcsendesedtek körülötte a viharok, és az új évezredben főleg karitatív tevékenysége okán írnak róla.


KARRIERTÖRTÉNET
A szülők
Monaco gazdasági felvirágzása az 1836 és 1933 közötti közel száz évre tehető. Ebben az időszakban ugyanis Franciaországban tilos volt a szerencsejáték, és ezt a tilalmat II. Lajos, monacói uralkodó a törpeállam javára használta ki. A II. világháború alatt és után azonban Monaco hanyatlásnak indult, hiszen kevesen engedhették meg maguknak a fényűző szórakozást a kaszinókban. III. Rainer 1949-es trónra lépése után nem sokkal csődbe ment Monaco legjelentősebb intézménye, a Société des Bains de Mer, és úgy tűnt, a törpeállamnak befellegzett. A mentőangyal a görög mágnás, Aristoteles Onassis személyében érkezett. Onassis megvásárolta a csődbe ment monacói intézményt, és azt tanácsolta Rainernek, hogy egy ügyes házassággal mentse meg az országot, tegye vonzóvá a gazdagok, a szerencselovagok és a pénzes kisemberek számára. Éppen ezért jövendőbelijét ne egy uralkodócsaládból, hanem inkább Hollywoodból válassza. Egy hollywoodi sztár óriási vonzerőt jelentene, hiszen Monacóba csábítaná a filmvilág és a felső tízezer prominens és pénzes képviselőit éppúgy, mint a hírességek közelségére áhítozó kisembereket, akik közben szintén megtennék a maguk tétjeit a kaszinókban. Onassis ugyanis személyes életútja alapján maximálisan hitt a „sok kicsi sokra megy” közmondás igazságában. Rainer akkori szerelme és szeretője, a francia Gisèle Pascal színésznő alkalmatlannak tűnt a hercegné szerepére: nem volt eléggé híres, ráadásul az orvosok meddőnek nyilvánították, ami a Grimaldi-ház jövője szempontjából mindenképpen házasságot kizáró oknak minősült. Az orvosi szakvélemény egyébként tévedett, Gisèle ugyanis 1962-ben gyermeket szült a férjének, Raymond Pellegrin filmszínésznek, akihez 1955-ben ment feleségül. 


Onassis első hollywoodi feleségjelöltje a legendás Marilyn Monroe volt. A szőke szexbombát azonban nem hozta lázba az előkelő házasság lehetősége. Állítólag fogalma sem volt arról, pontosan hol van Monaco, azt hitte, valamilyen isten háta mögötti afrikai országról van szó, ahová esze ágában sem volt „eltemetkezni”. Akkor is, azóta is sokan vitatták, hogy Marilyn vajon tényleg buta volt-e, vagy csak annak tettette magát, ám az biztos, hogy kivételesen nemes lelkű asszony volt. (Erről Simone Signoret francia színésznő is megemlékezett az önéletrajzi könyvében, pedig neki igazán lett volna oka utálni Monroe-t, hiszen Marilyn rövid és zajos viszonyba bonyolódott Simone férjével, Yves Montand-nal.) Állítólag Rainer nem érdeklődött komolyan Marilyn iránt, akinek a családja egyébként sem volt túl előkelő. Grace Kelly viszont a lehető legideálisabb menyasszonyjelöltnek tűnt. Szépsége arisztokratikus eleganciával párosult, ráadásul családi hátterére sem lehetett panasz. Grace ünnepelt filmcsillagnak számított, A vidéki lány (1954) című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott. Ő volt a világhírű rendező, Alfred Hitchcock kedvenc színésznője: együtt készítették a Gyilkosság telefonhívásra (1954), a Hátsó ablak (1954) és a Fogjunk tolvajt! (1955) című filmeket. Ez utóbbit Dél-Franciaországban forgatták, bizonyos képsorokat pedig Monacóban vettek fel. Grace kijelentette az újságíróknak, hogy szívesen élne azon a környéken. 


Rainer gyakorlatilag azonnal beleszeretett a gyönyörű Grace-be, a filmcsillag érzelmei azonban csak később forrósodtak fel. 1956. április 19-én keltek egybe óriási médiaérdeklődés kíséretében. Az eseményen uralkodók és államfők tették tiszteletüket. Grace-nek azonban nagy áldozatot kellett hoznia a szerelemért: férje ragaszkodott ahhoz, hogy hagyja abba a filmezést, sőt az esküvő után betiltotta felesége filmjeinek vetítését Monacóban. (A magamfajta laikus számára ez kissé érthetetlennek tűnik, ha arra gondolunk, hogy a frigy egyik fő motivációja éppen az ara filmszínésznői előélete volt.) A hercegné állítólag nehezen szokta meg az új életformával együtt járó szigorú protokollt, és titkon azt remélte, hogy egyszer mégis visszatérhet a film világába. Alfred Hitchcock például neki szánta a Marnie (1964) című film női főszerepét, ám Grace társadalmi státusa miatt szó sem lehetett arról, hogy a hercegné egy tolvajnőt alakítson, akinek ráadásul egy gyerekkorban elkövetett emberölés nyomja a lelkiismeretét. A kényszerű kötelezettségek ellenére Rainer és Grace házassága alapvetően boldogságban telt, amelyet gyermekáldás kísért. 1957. január 23-án megszületett Caroline hercegnő, 1958. március 14-én Albert herceg, majd 1965. február 1-jén Stéphanie.


A gyermekkor
Stéphanie a monacói Dames de Saint-Maurban kezdte meg iskolai tanulmányait, melyeket a párizsi Dupanloupban folytatott. Iskolai évei alatt klasszikus táncot is tanult, továbbá zongoraórákat vett. A sport sem maradt ki az életéből: 1974 és 1979 között a gimnasztika területén jeleskedett, 1978-ban és 1979-ben a Grand Prix de Gymnastique de la Ville de Paris védnöke volt. Kedvelte az úszást, a vízisíelést és a műlesiklást is. 1982-ben érettségizett. Ugyanebben az évben súlyos csapás érte: autóbalesetben elhunyt az édesanyja. 1982. szeptember 13-án (szerencsétlen szám!) Grace Kelly éppen Stéphanie-val autózott franciaországi nyaralójukból Monaco felé, amikor a hercegnét még a határ francia oldalán szélütés érte. A jármű irányíthatatlanná vált, és a szerpentinútról lesodródva lezuhant a hegyoldalon. A súlyosan sérült Grace-t eszméletlen állapotban, de élve húzták ki a roncsok közül. Másnap halt meg a monacói kórházban, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna. (Három évvel később róla nevezték el a kórházat.) Az első híradások arról szóltak, hogy Stéphanie csak könnyebben sérült meg, később azonban kiderült, hogy komoly nyaksérüléseket szenvedett.


A bulvársajtó előállt azzal a teóriával, hogy a kocsit valójában a vadóc lány vezette, és az ő felelőtlensége okozta a tragédiát, hiszen kora miatt még nem lehetett jogosítványa. Állítólag a baleset után Stéphanie a vezetőülés melletti ablakon mászott ki a járműből, és ez azt bizonyítaná, hogy ő vezetett. „Jól értesültek” szerint a hercegnővel már akkoriban komoly nevelési problémák voltak. Anya és lánya állítólag a kocsiban heves vitába bonyolódott, és a sofőr – bármelyikük volt is az – ekkor veszítette el uralmát a jármű fölött. A hivatalos francia rendőrségi vizsgálat azonban megerősítette a Grimaldi család közleményét, mely szerint a hercegnét végzetes szélütés érte vezetés közben. Grace-t öt nappal a baleset után, szeptember 18-án helyezték örök nyugalomra a monacói Szent Miklós-katedrálisban. A szertartáson több mint 400 prominens vendég vett részt, a televíziónak köszönhetően pedig nézők milliói nézhették végig a temetést. Rainer herceg őszintén meggyászolta szeretett feleségét, és nem nősült meg újra, noha a bulvársajtó szerint viszonyt folytatott a színésznőként is jól ismert hercegnével, Ira von Fürstenberggel. (Őt a magyar közönség leginkább a Gyorsított eljárás című 1974-es olasz film újságírónőjeként ismerheti, ámbár valószínűnek tartom, hogy kevesen emlékeznek erre a produkcióra.)


Modell és divattervező
Miután felépült a végzetes autóbalesetben elszenvedett sérüléseiből, Stéphanie 1983-ban Christian Dior exkluzív divatcégénél kezdett dolgozni. Édesanyja jó barátja, Marc Bohan asszisztenseként divattervezéssel foglalkozott. 1984 végén modellként ismerhette meg a közönség. A spanyol ¡Hola! magazin olvasói számára a Dior cég exkluzív ruhakölteményeit mutatta be. Néhány hónappal később már az ő arcképével jelent meg a Vogue német kiadása és az amerikai Vanity Fair magazin. Ő lett a svájci La Prairie kozmetikai cég arca, akit Horst Paul Albert Bohrmann, a felső tízezer legfelkapottabb fotósa fényképezett. 1986 szeptemberében a francia Vogue borítóján Stéphanie fotója jelent meg, amelyet maga Helmut Newton, a fekete-fehér fotózás nagymestere készített. A hercegnő ugyanekkor állt elő saját tervezésű fürdőruha-kollekciójával, amelynek a Pool Position fantázianevet adta. A tervezésben a Diornál megismert jó barátja, Alix de la Comble segédkezett. A kollekció megismertetéséhez nagyszabású divatbemutatót tartottak a monacói sportklubban. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Rainer herceg, valamint Stéphanie testvérei, Caroline és Albert is. Mondani sem kell, hogy a médiának köszönhetően a divatbemutató az év egyik társasági szenzációjává vált. A következő évben Stéphanie ugyanott egy újabb kollekciót mutatott be. 1989-ben piacra dobta saját tervezésű parfümjét, amely természetesen a Stéphanie márkanevet kapta, ám a termék valamely oknál fogva csak rövid ideig volt forgalomban. Az 1990-es évek közepén a Replay mellett kötelezte el magát: Monacóban, majd Barcelonában nyitott egy kávézóval kombinált Replay üzletet. 2008-ban elvállalta, hogy vendégszerkesztőként részt vesz a francia Vogue összevont lapszámának (2008. december / 2009. január) összeállításában. 


Az énekesnő
1986 februárjában a francia Carrere lemezcégnél jelent meg Stéphanie első kislemeze, az Ouragan (Hurrikán). A dal és angol nyelvű verziója, az Irresistible (Ellenállhatatlan) rövidesen számos nyugat-európai országban bejutott a Top 10-be, Franciaországban például vezette a slágerlistát. A kislemez több mint kétmillió példányban kelt el. A sikerben Stéphanie imázsa és a divatos zenei hangzás egyaránt szerepet játszott. Melyik lány ne szeretett volna gyerekként hercegnő, nagyobb lányként pedig énekesnő lenni? Stéphanie mindkét álmot egy személyben testesítette meg, slágere pedig a Modern Talkingnak köszönhetően népszerűvé vált romantikus diszkózenét képviselte. Első albuma, a Besoin 1986 szeptemberében került az üzletekbe, az LP azonban külföldön Stephanie, illetve Live Your Life címmel jelent meg. Másfél millió példányt adtak el belőle. A kilenc felvétel közül a Flash (angol verziója: One Love to Give) és a Live Your Life arattak még említésre méltó sikert. Az 1987 januárjában kiadott újabb kislemez, a Young Ones Everywhere bevételeit a hercegnő a UNICEF számára ajánlotta fel. Sikerei csúcspontján, 1987-ben Stéphanie Los Angelesbe költözött, és csak 1991-ben adott ki újabb nagylemezt. Kár volt, hiszen az album meghökkentően rosszul fogyott, mindössze háromezer példány talált vevőre az Egyesült Államokban. A tíz dal egyikéhez, a Winds of Chance-hez a Kanári-szigeteken forgattak videoklipet, ám az eladási példányszámot ez sem növelte meg. Az amerikai kritikusok nem fukarkodtak a lesújtó jelzőkkel Stéphanie énekhangját illetően. A sikertelenségnek azonban mégsem ez volt az egyetlen és legfőbb oka. Sokkal inkább az, hogy a hercegnő ragaszkodott az europop stílushoz, amely az Egyesült Államokban soha nem örvendett túl nagy népszerűségnek, másrészt időközben Európában is kiment a divatból. Ugyanabban az évben a hercegnő inkognitóban vokált énekelt Michael Jackson In the Closet című új dalában. A lemezborítón Mystery Girl néven szerepelt, később azonban nyilvánosságra hozták, hogy a név mögött Stéphanie rejtőzött. Ugyanakkor a Naomi Campbell közreműködésével forgatott videoklip kedvéért a női vokált újra felvették, immár Naomival. (Aki őszintén szólva szintén nem volt egy pacsirta, popkarrierje Stéphanie-énál is rövidebbnek bizonyult.) Az In the Closet után Stéphanie befejezte énekesnői pályafutását, 2006-ban azonban részt vett egy karitatív célú kislemez elkészítésében. 


Magánélet
Stéphanie magánélete az 1980-as, 1990-es években állandó témát szolgáltatott a bulvársajtónak. A rokonszenves francia filmsztár, Jean-Paul Belmondo fia, Paul Belmondo volt az első nagy szerelme. A fiatalember támaszt jelentett számára akkor, amikor édesanyja meghalt, ám eljegyzésük mégis felbomlott. A következő szerelem egy másik színészcsemete, Anthony Delon személyében érkezett 1984-ben. A jóképű fiatalember igyekezett híres édesapja, Alain Delon nyomdokaiba lépni, sajnos nem csak a színjátszás terén. Stéphanie-val folytatott viszonya idején ugyanis autólopás és illegális fegyvertartás miatt került összetűzésbe a törvénnyel, ezért természetesen szó sem lehetett arról, hogy a kapcsolat folytatódjon. (Fiatalabb éveiben Alain Delon is többször keveredett gyanús ügyekbe, még gyilkosságokba is.) Stéphanie Alain Prost autóversenyzővel vigasztalódott, áthidalhatatlan problémát jelentett azonban az a tény, hogy a férfi már nős családapa volt. 1986-ban ismét egy színész tűnt fel a színen, az amerikai Rob Lowe, ám ő csak futó kalandot jelentett a hercegnő számára. Mario Oliver Jutard 1986-ban ismerkedett meg Stéphanie-val, két évvel később viszont szakított vele. A bulvársajtó ezalatt persze világgá kürtölte a hírt, hogy a fiatalember büntetett előéletű. Ron Bloom a zene révén került kapcsolatba a hercegnővel, részt vett a Winds of Change című kislemez elkészítésében is. Viszonyuknak a férfi vallási megszállottsága vetett véget: Bloom csatlakozott egy szektához. Jean-Yves Le Fur az 1990-es évek elején bukkant fel Stéphanie életében, ám hamar el is tűnt, amikor kiderült, hogy lopás és okirat-hamisítás miatt börtönbüntetés vár rá. 


Ezek a hosszabb-rövidebb ideig tartó viharos szerelmi ügyek azonban csak az előjátékot jelentették az igazi nagy botrányhoz, amelyre az 1990-es években került sor. Stéphanie beleszeretett személyi testőrébe, Daniel Ducruet-ba. Ez már önmagában skandalumnak számított, hiszen Ducruet ha nem is volt rovott múltú, társadalmi pozícióját illetően labdába se rúghatott elődjei mellett. A botrányt fokozta, hogy Stéphanie teherbe esett a testőrtől, és 1992. november 26-án megszülte első gyermekét, Louis-t. Ráadásul Daniel nem egész egy év leforgása alatt másodszor lett apa, exbarátnője ugyanis 1992. január 9-én szült neki egy fiút. Rainer herceg meggyengült egészségi állapotának egyáltalán nem tett jót a botrány, és hallani sem akart a rangon aluli házasságról. Stéphanie viszont 1994. május 4-én újabb gyermeket szült Ducruet-nak, Pauline-t. Ezek után Rainer sem tehetett egyebet, mint azt, hogy áldását adta az esküvőre, amelyet 1995. július 1-jén tartottak Monacóban. Bő egy év múlva már következett is a válóper, méghozzá egyértelműen Ducruet hibájából. Az extestőr ugyanis túl hamar megszokta az édes élettel együtt járó örömöket, beleértve a futó kalandokat is. Fili Houteman belga sztriptíztáncosnővel való afférja azonban csúfos véget ért. A kikapós hölgy romantikus légyottra hívta Danielt egy félreeső villefranche-i villába. Azt azonban elfelejtette elmondani, hogy titokban mások is jelen lesznek a találkán. Az intim együttlétről fotók jelentek meg – sőt egy videofelvétel is –, amelyek semmit sem bíztak a fantáziára, és eleve kizárták annak lehetőségét, hogy Ducruet kimagyarázza magát felesége és az uralkodócsalád előtt.


Fili Houteman mindent megtett azért, hogy megkapja a tizenöt perc hírnevet, és ennek érdekében effajta nyilatkozatokkal örvendeztette meg a bulvármédiát: „Daniel szó szerint elcsábított. Most pedig azzal fenyeget, hogy megöl! Korábban meg amiatt panaszkodott, hogy a hercegi palota légköre megfojtja, s attól fél, hogy megőrül.” Ducruet kénytelen volt beleegyezni a gyors válásba, méghozzá megalázó feltételek mellett: a továbbiakban nem szólhatott bele gyermekei nevelésébe, és nem utazhat soha többé Monacóba. Élete végéig ötezer márkának megfelelő havi járadékban részesül (akkoriban még nem vezették be az eurót), ám cserébe örökre hallgatnia kell Stéphanie-val kötött házassága részleteiről. A Grimaldi-házban azonban nem tartott sokáig a nyugalom. Stéphanie újra szerelmes lett, méghozzá ismét a személyi testőrébe, aki ezúttal Jean-Raymond Gottlieb volt. Ráadásul újfent teherbe esett, gyermeke apját azonban nem kívánta megnevezni. 1998. július 15-én hozta világra harmadik gyermekét, Camille Marie Kellyt. Az apa valószínűleg Gottlieb, hiszen a szemfüles újságírók később többször is lefotózták a gyerekkel. Egy újabb világraszóló botránytól tartva Rainer herceg hajthatatlannak mutatkozott, és nem egyezett bele még egy rangon aluli házasságba. Kis időre Fabien Barthez, az AS Monaco kapusa tűnt fel a hercegnő körül, a bizalmas kapcsolatból azonban nem lett házasság. 2003-ban Stéphanie újra az oltár elé állt. Választottja a nálánál 10 évvel fiatalabb Adans Lopez Peres, portugál cirkuszi artista volt. Rainer herceg még megélte a 2004-ben, alig 10 hónap házasság után bekövetkezett válást, majd a következő évben elhunyt. Stéphanie magánéletéről azóta kevesebb hír jelenik meg, és a hercegnő neve leginkább a társasági rovatban tűnik fel különféle karitatív rendezvények védnökeként vagy résztvevőjeként. Az AIDS elleni küzdelem egyik élharcosának számít, ennek érdekében 2006-ban újra részt vett egy poplemez, a L'or de nos Vies elkészítésében is. A botránysajtó a skandalumok közepette sem vonta soha kétségbe, hogy Stéphanie mindig igyekezett jó anyja lenni mindhárom gyermekének. 


DISZKOGRÁFIA
(Zárójelben a slágerlistán elért legmagasabb helyezések. Jelmagyarázat: F = Franciaország, SWI = Svájc, D = NSZK, AUT = Ausztria, SWE = Svédország, NOR = Norvégia) 

Kislemezek, maxik
* 1986: Ouragan / Irrésistible (FR #1, SWI #11)
* 1986: Irresistible (Long Version) / Ouragan / Irresistible (Short Version) (D #2, AUT #5)
* 1986: Flash / Le Sega Mauricien (F #4, SWI #28)
* 1986: One Love to Give / Le Sega Mauricien (D #10, SWE #1)
* 1986: One Love to Give (Remix) / Flash / Le Sega Mauricien
* 1986: Live Your Life / Le Sega Mauricien (NOR #9)
* 1986: Live Your Life (Dance Version – Extended Remix) / Fleur Du Mal (A Paul) / Live Your Life (Long Version)
* 1986: Flash (Remix) / Le Sega Mauricien (Remix)
* 1987: Besoin / Young Ones Everywhere (Instrumental)
* 1987: Fleurs Du Mal / Rendez-vous (F #16)
* 1991: Winds of Change (7" Version) / Winds of Change (Instrumental)
* 1991: Winds of Chance (LP Version) / Winds of Chance (7" Version) / Winds of Chance (Semi A Capella Intro) / Winds of Chance (Instrumental) (D #54)
* 1991: You Don't Die from Love / Good Dreams / Winds of Chance (Instrumental)

Albumok, válogatások
* 1986: Besoin (Live Your Life és Stephanie címmel is megjelent) (F #6, D #12, AUT #59, SWE #6)
* 1991: Stephanie (Nem azonos az 1986-os kiadvánnyal!) (F #48)
* 1993: Rendez-vous (válogatás)
* 1999: Ouragan
* 2001: Best of (válogatás) 
* 2011: Référence 80 (válogatás) 

VIDEÓK







L'or de nos Vies (Előadó: Fight Aids) 
 

2 megjegyzés:

  1. Hali! :)
    bocs, de emlékszem, hogy volt egy rövid életrajzi "film"-je is, amiben több szám is bele volt szerkesztve...
    kb 1993 körül volt, ha igaz, de inkább utána, előtte semmiképpen, legalábbis valamelyik magyar TV-ben volt...
    arról valaki valamit??
    köszi, további legjobbféléket:
    Dody
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Sajnos nem tudok semmit arról a filmről. Esetleg az IMDB?

      Üdvözlettel:

      Arnold Stone

      Törlés