disco

disco

2011. november 6., vasárnap

GEORGE MICHAEL – 2/1: AZ ELSŐ FELLÉPÉSTŐL AZ ELSŐ SZÓLÓALBUMIG

George Michael (Egyesült Királyság, London, 1963. június 25. – Egyesült Királyság, Goring-on-Thames, 2016. december 25.) görög származású angol énekes eredeti neve: Georgios Kyriacos Panayiotou (Γεώργιος Κυριάκος Παναγιώτου), családi beceneve: Yog. Az 1980-as években vált világhírűvé a Wham! egyik alapító tagjaként. 1984-ben jelent meg első szólófelvétele, a Careless Whisper, amely kislemezen több mint hatmillió példányban fogyott el világszerte. A Wham! 1986-os feloszlása óta szólistaként ténykedik, egyike a könnyűzene legsikeresebb és legnépszerűbb előadóinak. 2010-ig bezárólag több mint százmillió lemeze kelt el, Angliában hétszer vezette a kislemezlistát és ugyanannyiszor az albumlistát, az Egyesült Államokban pedig nyolcszor állt a kislemezlista élén, és egy listavezető albuma volt. Első önálló nagylemeze, az 1987-es Faith húszmillió példányban fogyott el. A Radio Academy szerint 1984 és 2004 között George Michael dalait játszották a leggyakrabban a brit rádiós lemezlovasok. 1998-ban egy kínos Los Angeles-i incidens miatt kénytelen volt beismerni a homoszexualitását, amelyet előtte évekig cáfolt. Állítása szerint azért titkolta a másságát, hogy édesanyját megkímélje ennek negatív következményeitől. (Az asszony 1997-ben hunyt el.) Az új évezredben kábítószeres ügyei miatt többször összeütközésbe került a hatóságokkal, az egyik eset miatt 2010 szeptemberében nyolc hét letöltendő börtönbüntetésre ítélték. 2011. szeptember 19-én George Michael nagyzenekari kísérettel lépett fel a Budapest Arénában. A koncerten saját és a Wham! slágerei mellett azokat a dalokat is elénekelte, amelyeket különösen kedvel, néhány igazán nagy slágere azonban végül nem hangzott el. George Michael 2016 karácsonyán szívelégtelenségben hunyt el.


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
George Michael London északi részén, North Finchley-ben született. Édesapja, a görög Kyriacos Panayiotou vendéglős az 1950-es években költözött Ciprusról Londonba, ahol felvette a Jack Panos nevet. Édesanyja Lesley Angold Harrison angol táncosnő, aki rákban halt meg 1997-ben. George-nak két nővére van, Yioda és Melanie. Kamasz volt, amikor a család a Hertfordshire megyei Radlettbe költözött. George a közeli Bushey Meads iskolába járt, itt barátkozott össze Andrew Ridgeley-vel. Mindketten zenészkarrierről ábrándoztak. Ennek első lépéseként mint lemezlovasok ténykedtek Bushey, Stanmore és Watford iskoláiban, majd 1979-ben megalapították a The Executive nevű ska zenekart. (A ska akkoriban igen népszerű zenei irányzat volt Angliában: lényegében a jamaicai reggae egyik válfajáról van szó, amelyet a brit előadók a new wave stílussal párosítottak.) A bandában játszott még Andy fivére, Paul Ridgeley, továbbá David Mortimer és Andrew Leaver. Mortimer később felvette a David Austin művésznevet, és szerzőként dolgozott George számára. Andrew Leaver ugyanazon a napon született, mint Andrew Ridgeley. Nem sokkal huszadik életévének betöltése után rákban meghalt. (Andy és George később a Wham! legelső albumát, a Fantasticot Andrew Leaver és egy autóbalesetben meghalt másik barátjuk, Paul Atkins emlékének ajánlották.) A The Executive 1979. november 5-én tartotta első fellépését Bushey egyik metodista egyházi létesítményének csarnokában, amelyet általában a helyi cserkészek használtak. A fiúk természetesen az összes haverjukat meghívták a koncertre, amely a technikai nehézségek ellenére is sikert aratott. George nővére, Melanie viszont egy 1987-es interjúban úgy emlékezett, hogy a The Executive első fellépésére a watfordi Pubhouse-ban került sor. A lány szerint Paul Atkins is a The Executive tagja volt, gitáron játszott, akárcsak Andrew Leaver.


Wham!
A The Executive 1980-ban oszlott fel. A következő évben George és Andy megalapították a Wham! duót, amely öt évig létezett. E fél évtized alatt a fiúk folyamatosan szállították a jobbnál jobb partislágereket, lemezeik több mint 25 millió példányban fogytak el világszerte. A tehetségen túl persze a szerencsére is szükség volt a sikerhez. Első kislemezük, a Wham Rap! ugyanis nem keltett igazán nagy figyelmet, sőt a BBC Radio 1 tiltólistára tette, mert az illetékesek túlságosan profánnak találták a dal szövegét. A Young Guns (Go for It) sem indult túl jól a sikerlistán, amikor közbeszólt a véletlen. Az aktuális slágereket hetente bemutató Top of the Pops című tévéműsor egyik adásából valamiért ki kellett hagyni az egyik műsorszámot, és a szerkesztők a Wham!-et kérték fel beugrásra. A fiúk produkciója – amelynek látványvilágában csinos háttérénekesnőiknek is fontos szerep jutott – nagy sikert aratott, és a Wham! népszerűsége villámgyorsan megugrott. Ettől kezdve állandó szereplői lettek előbb az angol, majd a külföldi slágerlistáknak olyan dalokkal, mint például a Bad Boys, a Club Tropicana, a Wake Me Up Before You Go-Go, a Freedom, a Last Christmas, az I’m Your Man, a Where Did Your Heart Go? és a The Edge of Heaven. A dalok többségét George egyedül komponálta, míg Andy elsősorban az imázsért és a színpadi produkciók látványvilágáért felelt. Anyagi jellegű nézeteltérések miatt 1984-ben peres úton váltak meg első kiadójuktól, az Innervison Recordstól, ahonnan a CBS-hez szerződtek.


A kezdet és a vég
1984-ben jelent meg George első szólófelvétele, a Careless Whisper, melynek megírásában Andy is részt vett. A Wham! vidám, jó hangulatú slágereivel ellentétben a Careless Whisper érzelemgazdag, lírai felvétel, amely a bohém aranyifjú helyett egy egészen más, mély érzésű George Michaelt mutatott be a közönségnek. A dal nagy sikert aratott, több mint hatmillió példány fogyott el belőle. Noha George első szólófelvételéről van szó, a Careless Whisper mégis rákerült a Wham! második albumára, a Make It Bigre. Az Egyesült Államokban viszont Wham! featuring George Michael névvel jelentették meg a kislemezt. Ettől kezdve George igyekezett minél jobban eltávolodni attól az imázstól, amely a Wham! tagjaként alakult ki róla, és amellyel egyre kevésbé tudott azonosulni. Részt vett a brit popsztárok alkalmi társulásaként létrejött Band Aid Do They Know It’s Christmas? című jótékonysági kislemezének elkészítésében. A bevételt az etióp éhezők megsegítésére fordították. Ezzel párhuzamosan került forgalomba a Wham! dupla A oldalas kislemeze, a Last Christmas / Everything She Wants, amelynek nem csekély bevételét a duó ugyanerre a humanitárius célra ajánlotta fel.

George összebarátkozott gyermekkora egyik kedvenc énekesével, Elton Johnnal, akivel az 1985-ös Live Aid koncerten énekelte először a Don't Let the Sun Go Down on Me című dalt, amelyet Elton és Bernie Taupin még 1974-ben írt. Háttérénekesként részt vett barátja két új kislemeze, a Nikita és a Wrap Her Up elkészítésében, illetve vokálozott egy másik gyermekkori kedvence, David Cassidy The Last Kiss című 1985-ös slágerében is. 1985-ben a Wham! óriási médiaérdeklődés kíséretében turnézott a kommunista Kínában. George második szólófelvétele, az A Different Corner 1986 áprilisában jelent meg, amikor a Wham! feloszlását már bejelentették, de a búcsúkoncert még hátravolt. Az A Different Corner – akárcsak két évvel korábban a Careless Whisper – vezette az angol slágerlistát. A Wham! 1986. június 28-án a Wembley Stadionban tartott nagyszabású koncerttel búcsúzott a rajongóitól. Ezzel szinte egy időben a The Final című dupla albumon kiadták a duó összes nagy slágerét, többségüket a ritkaságnak számító hosszabb verzióban.


Tudom, hogy rám vártál
1987 elején egy újabb álom vált valóra: George duettet énekelhetett nagy kedvencével, Aretha Franklinnel, akit a soulzene királynőjének tartanak. Aretha – aki mellesleg Whitney Houston egyik nagynénje – az 1980-as évek közepén újra a csúcson volt a Who's Zoomin' Who? című új nagylemezének köszönhetően, amelyről a címadó dal, továbbá a Freeway of Love és a Eurythmicsszel közösen előadott Sisters Are Doin' It for Themselves világsikert aratott. Állítólag George is felkérést kapott, hogy írjon egy dalt erre az albumra, ám az együttműködés akkor nem valósult meg. Két évvel később azonban a két sztár együtt énekelte el az I Knew You Were Waiting (For Me) című vadonatúj szerzeményt. A kislemez vezette a Billboard Hot 100 slágerlistáját, továbbá az angol, a holland és az ausztrál toplistát. A rosszmájúak szerint George-nak nem sok köze volt a sikerhez, hiszen a dalt ezúttal nem ő írta, hanem Dennis Morgan és az akkor még kevésbé ismert Simon Climie (a Climie Fisher duó egyik fele), ráadásul Aretha valósággal „leénekelte” duettpartnerét.

E sorok írója viszont nagyon örült annak, hogy számos sztárduettel ellentétben ezen a felvételen az énekesek nem akarták mindenáron „túlénekelni” a másikat, hanem mindketten önmagukat adták: eltérő hangi adottságaik részben kiegészítették, részben szerencsésen ellenpontozták egymást. A szakemberek véleménye sem lehetett nagyon más, hiszen 1988-ban az I Knew You Were Waiting (For Me) előadói kapták meg a legjobb R&B duettért járó Grammy-díjat. 1987-ben George unokatestvére, Andros Georgiou Boogie Box High néven egy zenei projektet hívott életre, amellyel először egy 1975-ös Bee Gees-sláger, a Jive Talkin’ új változatát vette fel. Az alkalmi együttesben részt vett a Haircut 100 gitárosa, Nick Heywood, valamint a Style Council billentyűse, Mick Talbot is. Andros megmutatta a demót George-nak, aki az anyagot magával vitte a dániai PUK lemezstúdióba, ahol saját albuma, a Faith felvételein dolgozott. Michael három napot szentelt arra, hogy megfelelő technikai körülmények között vokált énekeljen a Boogie Box High demójára. A Jive Talkin’ később a brit toplistán hatodik lett, Hollandiában pedig a negyedik helyig jutott. Az Epic Recordshoz fűződő szerződése miatt azonban George nevét nem tüntették fel a Boogie Box High lemezén.


Az első szólóalbum
1987 októberében jelent meg George első szólóalbuma, a Faith, amely megérdemelt sikert aratott az egész világon. Ötszörös platinalemez lett Nagy-Britanniában és Ausztráliában, tízszeres platinalemez az Egyesült Államokban és gyémántlemez Kanadában. Mondani sem kell, hogy számos országban heteken át vezette a slágerlistát, akárcsak a róla kimásolt kislemezek. Kilenc dalt tartalmaz, ebből nyolcat George teljesen egyedül komponált, a kilencedikben (Look at Your Hands) pedig régi barátja, David Austin volt a társszerző. Az első kislemez, az I Want Your Sex még az album megjelenése előtt, 1987 júniusában az üzletekbe került, és alaposan felkavarta a kedélyeket a szövegével éppúgy, mint a hozzá készült videoklippel. A túlzottan szexuális töltetű szöveg miatt ugyanis számos angol és amerikai rádióállomás megtagadta a dal lejátszását. Más rádióállomások csak egy szelídített verziót voltak hajlandók bemutatni, amely az I Want Your Love címet kapta, és természetesen a dalszövegben is „love” hangzik el a „sex” helyett. A legnevetségesebben valószínűleg Casey Kasem rádiós lemezlovas viselkedett, ugyanis amikor a slágerlistán elért kitűnő helyezés miatt műsorra kellett tűzni a dalt, nem volt hajlandó kimondani a címét, hanem úgy konferálta be, hogy „George Michael új kislemeze”. Az MTV zenecsatorna csak késő este sugározta a videoklipet, úgyszintén erkölcsi aggályok miatt, annak ellenére, hogy a legmerészebb képkockákat természetesen kivágták belőle. 15 évvel később, 2002-ben egy összeállítás szerint az I Want Your Sex lett a harmadik „legellentmondásosabb” videoklip, amelyet az MTV a zenecsatorna története során műsorára tűzött. (A győztes a The Prodigy Smack My Bitch Up című klipje, második helyezett Madonnától a Justify My Love.)


George a leghatározottabban visszautasította, hogy az I Want Your Sex „erkölcstelen” szerzemény lenne, amely a felelőtlen szexualitást, netán a poligámiát hirdetné. Így nyilatkozott a témáról: „Engem nagyon idegesít a szex és a szerelem megkülönböztetése, vagyis az, hogy a szerelem tiszta, a szex viszont mocskos – ahogy sokszor a gyerekeknek magyarázzák. A dal szövege egyértelműen egy felnőtt párkapcsolatról szól, amelyhez azonban a szexualitás is hozzátartozik. A videoklip tökéletesen tükrözi ezt a szemléletet, ezért csakis a barátnőmmel, Kathyvel készíthettem el, mert mással gátlásaim lettek volna. […] Természetesen az a jelenet, amelyben a fülbevalómon kívül más nem volt rajtam, nagyon feszélyezett. De Kathyn, az operatőrön és a világosítón kívül más nem volt a stúdióban. A Kathyvel forgatott részeknél ügyeltem arra, hogy a kelleténél egyetlen centiméterrel se látszódjon több a testéből.” A botrányok és betiltások ellenére – vagy talán éppen azért? – az I Want Your Sex minden jelentősebb poppiacon bekerült a Top 5-be, és felhasználták a Beverly Hills-i zsaru című bűnügyi vígjáték második részének kísérőzenéjéhez is. A sok műbalhé miatt sajnos nem sok szó esett arról, hogy George nemcsak írta és énekelte a dalt, hanem ő játszott valamennyi hangszeren is, no és mellesleg Andy Morahannel közösen a klipet is ő rendezte.


A Faith LP-ről másodikként a címadó felvétel jelent meg kislemezen. A dal George egyik legnépszerűbb slágerévé vált, nem utolsósorban a kitűnő videoklipnek köszönhetően, amelyet Andy Morahan rendezett. Tulajdonképpen ez a klip teremtette meg George mint szólista jellegzetes imázsát: borostás arcával, hatalmas napszemüvegével, elmaradhatatlan, kereszt alakú fülbevalójával, sötét színű bőrdzsekijével, viseltes Levi’s farmerjával és cowboycsizmájával valóságos divatot teremtett a férfiak körében. Az I Want Your Sex és a Faith után az albumról további három dal került fel a slágerlista élére az Egyesült Államokban: a Father Figure, a One More Try és a Monkey. (Bő 10 évvel később George első hivatalos válogatásalbumáról, az 1998-as Ladies & Gentlemen európai változatáról viszont lemaradt a Monkey, amely az öreg kontinensen kevésbé volt népszerű.) 1988-ban George világ körüli turnéra ment, amelynek keretében Japánban, Új-Zélandon, Ausztráliában, Hawaii szigetén, Hollandiában, Franciaországban, Norvégiában, Svédországban, Finnországban, Dániában, az NSZK-ban, Ausztriában, Olaszországban, Svájcban, Angliában, Írországban, Belgiumban, Spanyolországban, Kanadában és az Egyesült Államokban adott 18 hónap alatt 137 koncertet. A Faith-album dalai mellett a repertoár része volt az Everything She Wants és az I’m Your Man a Wham!-korszakból, továbbá a Labelle trió örökzöld slágere, a Lady Marmelade, illetve a Wild Cherry diszkóklasszikusa, a Play That Funky Music. A Los Angeles-i koncert nézői különleges élményben részesültek: színpadra lépett Aretha Franklin is, aki természetesen az I Knew You Were Waiting (For Me) című duettet énekelte Michaellel. 2005-ben az A Different Story című dokumentumfilmben George úgy nyilatkozott, hogy a kezdeti siker egyáltalán nem tette boldoggá, és nem igazán örült annak, hogy tinilányok milliói bálványként imádták. A másfél éves turné során ugyanis távol került a családjától és a barátaitól, fizikailag pedig teljesen kimerítették a koncertek, illetve a Faith-album egész promóciós kampánya. Éppen emiatt 1990-ben, második albuma megjelenésekor közölte kiadójával, a Sonyval, hogy nem hajlandó még egyszer egy olyan nagyszabású promóciós kampányra, mint első nagylemeze esetében.

FOLYT. KÖV.: GEORGE MICHAEL – 2/2: A világsztár és a botrányhős


VIDEÓK



I Knew You Were Waiting (For Me) (Közreműködik: Aretha Franklin)

Jive Talkin' (Előadó Boogie Box High)





Monkey  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése