disco

disco

2012. március 3., szombat

CERRONE

Jean-Marc Cerrone (Franciaország, Vitry-sur-Seine, 1952. május 24. ) francia zenész, énekes, zeneszerző és producer az 1970-es évek második felében, a diszkóláz időszakában vált nemzetközileg ismertté. Az új évezredben is a francia könnyűzene egyik legnépszerűbb sztárjának számít. Számos arany- és platinalemeze mellett ötször kapott Grammy-díjat, diszkóelőadói munkássága elismeréseként pedig az amerikai Billboard Disco Forum díjait, nem is szólva egyéb szakmai elismeréseiről. 1980-ban Golden Globe-ot vehetett át mint az év producere. (Cerrone szakmai díjait a francia Wikipédia életrajza taglalja, de például a Grammyvel foglalkozó weblapok nem igazolják ezeket az adatokat.) Néhány ismertebb slágere: Love in C Minor, Black Is Black, Cerrone’s Paradise, Supernature, Call Me Tonight, Je suis music. Fia, Greg Cerrone szintén zenész.


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Jean-Marc Cerrone a Párizshoz közeli Vitry-sur-Seinében született. Két idősebb testvére van. Tizenkét éves korában kezdett el érdeklődni a könnyűzene iránt, Otis Redding, Jimi Hendrix, Carlos Santana és a Blood, Sweat & Tears lemezeit hallgatta. Állítólag a zene ritmusa annyira benne lüktetett, hogy még a családi asztalnál ülve is dobolt az ujjaival vagy az evőeszközökkel. Cipész édesapja ugyan nem örült fia szenvedélyének, mindazonáltal idővel vett neki egy kisebb dobot, majd egy másikat is, hogy a gyerek azokat püfölje, amennyiben nem hanyagolja el az iskolai tanulmányait. Tizennégy éves korában Jean-Marc már különféle helyi együttesekben dobolt. Három évvel később meggyőzte Gilbert Triganót, hogy szerződtessen együtteseket világhírű szabadidős klubhálózata, a Club Mediterranée (Club Med) számára. Természetesen ezáltal ő is fellépési lehetőségekhez jutott akkori együttesével, a Kongasszal. E fellépések egyikét megtekintette Eddie Barclay lemezproducer, aki szerződést ajánlott a csapatnak. Hamarosan a Barclay Records gondozásában megjelent a Kongas első kislemeze, a Boom. A zenekar repertoárjából említést érdemel még az Anikana-O, amelynek társszerzője és producere a diszkózene hőskorának egyik jelentős alakja, Alec R. Costandinos. A dal amerikai remixét Tom Moulton készítette, és az Egyesült Államokban a Salsoul Records jelentette meg. A Kongas felvételei közül Magyarországon az Africanism a legismertebb, amely az azonos című nagylemezen hallható. Ezt követően Cerrone kivált az együttesből, hogy szólóban dolgozzon tovább.


A diszkómágus
Cerrone Párizsban rendezkedett be, itt készítette első önálló albumát, amely Love in C Minor címmel 1976-ban jelent meg saját cége, a Malligator kiadásában. A borító kisebbfajta skandalumot okozott, ugyanis a zenész mellett egy meztelen hölgy pózolt. A konzervatívabb amerikai piac számára új borítót készítettek, amelyen női kezek „mentőülés”-t formálnak egymás csuklójának megfogásával. Az album A oldalát a több mint negyedórás címadó felvétel foglalta el, a B oldalra pedig a Los Bravos örökzöldje, a Black Is Black feldolgozása, illetve a Midnite Lady című instrumentális szerzemény került. Az LP elkészítésében újra közreműködött Alec R. Costandinos, ám a két zenész együttműködése ezzel le is zárult. Costandinos ugyanis szintén szerette volna megvalósítani önálló zenei elképzeléseit, így például Rómeó és Júlia történetének megzenésítését „diszkóopera” formájában. A Love in C Minor a diszkózene térhódításának köszönhetően olyan nagy sikert aratott, hogy még ugyanabban az évben megjelent a zenész második albuma, a Cerrone's Paradise. Ennek elkészítésében a Kongas egykori tagja, Raymond Donnez (Don Ray) is részt vett. A lemezborítón a Cerrone mögötti hűtőszekrényen egy hanyatt fekvő meztelen női modell látható. Mondani sem kell, hogy az amerikai piac számára megint másik borítót kellett készíteni, amelyen Cerrone pálmafás inget visel.


1977-ben került az üzletekbe a Supernature című harmadik Cerrone-album, amelyből több mint nyolcmillió példányt adtak el világszerte. A címadó szerzemény sci-fi témát dolgoz fel: az emberiséget sújtó éhezés megszüntetésére a tudósok mutáns lényeket hoznak létre, amelyek azonban fellázadnak az emberek ellen. A dal társszerzője az amerikai Lene Lovich, aki a következő esztendőben már a brit zenei új hullám egyik sztárjaként került reflektorfénybe, és később megjelentette saját változatát is a Supernature-ből. A Cerrone-album mindkét oldala lényegében egy-egy mix: az A oldalon a bő 10 perces Supernature-t a dobok ritmusára épülő Sweet Drums követi, majd a címadó szerzemény motívumait idéző In the Smoke hallható. A B oldal vokális diszkóslágerei a szerelem témáját variálják: Give Me Love, Love Is Here, Love Is the Answer. A Supernature lett a brit The Kenny Everett Video Show című tévéműsor főcímzenéje, amelyre a tánckoreográfiát a Hot Gossip együttes adta elő. (A csapat tagja volt akkoriban a tizenéves Sarah Brightman.) Kell-e mondani, hogy a meztelen modellek most sem maradtak le a francia kiadásról: a kihajtható borító belső részében tekinthetők meg. Az amerikai vásárlók újfent lemaradtak a látványról, hiszen az album az Egyesült Államokban hagyományos és visszafogott borítóval jelent meg. 


Az 1978-as The Golden Touch című LP igen jó kritikákat kapott, és az Egyesült Államokban a Supernature-höz mérhető sikert aratott. A Je suis music, a Look for Love és a Rocket in the Pocket főleg a diszkórajongókat hódította meg, maga az album bizonyos motívumaival azonban már a későbbi Cerrone-nagylemezek zenei stílusát is megelőlegezte. Ugyanabban az évben Cerrone zenét komponált a Brigade Mondaine című francia filmhez. A soundtrack részeként remixet készített néhány korábbi szerzeményéből. Az 1979-ben megjelent Angelina című albumon Cerrone először hallható mint énekes. Az első kislemez, a Rock Me némileg hasonlít Donna Summer akkori világslágerére, a Hot Stuffra. A Rock Me jól futott ugyan a lemezklubokban, ám nem lett annyira sikeres, mint Cerrone korábbi slágerei. A Call Me Tonight című dalt Cerrone Los Anglesben vette fel a Toto együttes kísérőzenészeivel. A társszerzők: Bob Esty producer és Michelle Aller szövegíró-énekes. 


A Panic (más címén: Portrait of a Modern Man) volt az első olyan Cerrone-album, amely az Egyesült Államokban már nem jelent meg. Noha a művész ezen a nagylemezén élt először a Fairlight CMI komputer kínálta lehetőségekkel, a hangzásvilág a korábbiakhoz képest mégis kevésbé ritmusorientált, és nem kizárólag az elektronikus hangszerek dominálnak. A liverpooli születésű, Párizsban élő Pamela Forrest dalszövegei új színekkel gazdagították Cerrone stílusát. Az album egyik ékköve a Herb Alpert ihletésére született Rendezvous. A borítón Cheyco Leydemann egy félmeztelen szőke modellt ábrázoló fotóját egy Cerrone-ról készült fényképpel kombinálták. Az 1981-es You Are the One jelentette a visszatérést a korábbi Cerrone-stílushoz. A pletykák szerint ezt a lemezt kétszer is felvették. Egyszer az angliai Stoke-on-Trentben Kay Garner énekesnővel, majd a színes bőrű amerikai Jocelyn Brownnal. Noha Cerrone néhány korábbi slágere kapcsán dolgozott már Garnerrel, a vele készített változatot végül nem jelentette meg. Felhasználatlan maradt a Cherry Tree című dal 11 perces változata is, az albumra ugyanis egy bő 5 perces verzió került. Mindazonáltal Kay Garner énekelt a maxin kiadott Trippin’ on the Moon című dalban, amely a siker ellenére Észak-Amerikában nem jelent meg. Rákerült viszont a Back Track címmel kiadott nyolcadik Cerrone-albumra, amelyen a Supernature új változata is hallható. Ezt Nanette Workman montreali énekesnővel vették fel. Nem sokkal a Back Track megjelenése után a szintén kanadai Claudja Barry is lemezre énekelte a Trippin’ on the Moont, amellyel jelentős sikert aratott a diszkókban.


Diszkón innen és túl
A Your Love Survived című 1982-es dupla album dalszövegeit ismét Pamela Forrest írta. A férfi szólamot Cerrone mellett Arthur Simms énekelte. Az új slágerek, a Get Your Lovin' és a Workout mellett az LP tartalmazza a Give Me Love, a Look for Love és a Call Me Tonight új változatait is. A Where Are You Now című tizedik nagylemezen Carole Rowley énekel. A címadó dalból Ian Levine készített egy mixet, amely maxilemezen került az üzletekbe a Record Shack kiadványaként. Az LP másik slágere, a Club Underworld szintén megjelent kislemezen mind Franciaországban, mind az Egyesült Államokban a Personal Records forgalmazásában. A korszak egyik legérdekesebb Cerrone-kompozíciója, a Freak Connection azonban csak kislemezen és csak Franciaországban került forgalomba. Cerrone saját vállalkozása, a Crocos címkéjével jelent meg a régi barát, Don Ray albuma, a Garden of Love. Természetesen Cerrone is közreműködött a nagylemez elkészítésében, a dalszövegeket pedig ismét Lene Lovich írta. A Manfred Mann's Earth Band egykori tagja, Rob King énekesként vett részt a munkában. A Garden of Love kiugró sikert ért el az olyan daloknak köszönhetően, mint a Got to Have Lovin', a Body & Soul és a Standing in the Rain. A Crocos másik aduja a stúdiómuzsikusokból álló Revelacion volt, amely a Santa Esmeraldával versenyt futva készített egy teljes nagylemezoldalt kitöltő feldolgozást a The Animals House of the Rising Sun című örökzöldjéből. A Revelacion másik albumán a 16 perces Don't Give a Damn hallható, amely Cerrone korábbi szerzeménye, a Music of Life hangzásvilágát idézte. Ugyancsak a Crocos támogatásával jelent meg Mo Cooper Tonight the Night és a Phonic együttes Phonic című kislemeze. Ez utóbbi azt a zenei stílust képviselte, amelyet a Space együttes Magic Fly című szerzeménye fémjelez. La Toya Jackson énekével került az üzletekbe az Oops Oh No! című kislemez.


1992-ben Cerrone a New York-i Broadway egyik színházában, az Ed Sullivan Theaterben mutatta be a Dreamtime című showműsorát. 1994-ben a művész találkozott a Dalai Lámával, aki az erőszakmentességről és a szeretetről szóló dokumentumot adott át neki. E két kulcsfogalom köré épült a Human Nature című nagylemez. Két évvel később Nizzában mutatták be a Planete Opéra című Cerrone-show-t, amelyet a Dalai Lámával való találkozás élménye ihletett. A műsornak 250 ezer nézője volt, a programban fellépett a világhírű opera-énekesnő, Montserrat Caballe is. Az új évezredben Cerrone ismét sokat hallat magáról. 2002-ben a Hysteria című albuma és az azonos című kislemez aratott nagy sikert. Öt évvel később a Laisser Toucher című kislemeze egy újabb album, a Celebrate! előhírnökeként jelent meg. A korongról a Misunderstanding volt a másik sláger. 2008. július 7-én jelent meg a Love Ritual, amelyről a Tattoo Woman keltette a legnagyobb figyelmet. További slágerek: Love Ritual, It Had to be You. 2009. március 12-én Cerrone a honlapján ingyenesen letölthető formában tette hozzáférhetővé a Cerrone by Jamie Lewis című új albumát. Álláspontja szerint az ingyenes zenéé a jövő, ugyanakkor meg kell találni a mindenki számára megfelelő lehetőségeket a kieső bevételek pótlására. 2010-ben legnagyobb sikere, a Supernature felhasználásával egy új szimfóniát komponált. A zeneanyaghoz kapcsolódó látványos show első előadását Párizsban tartották 2010. október 2-án. A műsort később Los Angelesben, Londonban, Rómában, Dubajban és Moszkvában is megtekinthette a közönség.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1976: Love in C Minor / Black Is Black
* 1977: Give Me Love / Love Is the Answer
* 1977: Give Me Love / Love Is Here
* 1977: Supernature / In the Smoke
* 1977: Take Me / Cerrone’s Paradise
* 1978: Je suis music / Rocket in the Pocket
* 1978: Look for Love / Je suis music
* 1978: Rock Me / Rocket in the Pocket
* 1978: Supernature / Give Me Love
* 1979: Call Me Tonight / Give Me Love (promóciós lemez)
* 1979: Call Me Tonight / Rocket in the Pocket
* 1979: Je suis music / Music of Life
* 1979: Look for Love / Music of Life (promóciós lemez)
* 1979: Love in C Minor / Cerrone’s Paradise
* 1979: Rock Me / Not Too Shabby
* 1979: Rocket in the Pocket / Music of Life
* 1980: Panic / Portrait of a Modern Man
* 1980: Time Is Running Down / 1982
* 1980: Vaudou Aux Caraïbes / Music of Live
* 1981: Hooked on You / Happiness Pill
* 1981: You Are the One / Cherry Tree
* 1982: Back Track / Back Track (Instrumental)
* 1982: Back Track / Strolling on Sunday
* 1982: Get Your Lovin’ / Workout
* 1983: Cycle’s Woman / Exodus
* 1983: Freak Connection / Your Love Survived
* 1983: Where Are You Now? (Extended Mix) / Where Are You Now? (Instrumental)
* 1984: Club Underworld / Club Underworld (Dub Underworld)
* 1985: The Collector / Shame on You
* 1985: The Collector Part II / The Collector Part III
* 1985: The Collector Part II / Over the Sky
* 1985: Trippin’ on the Moon / Phonic
* 1986: Oops Oh No! (5-féle verzió) (Cerrone and La Toya Jackson)
* 1987: Flight of the Phoenix (3-féle verzió) (Cerrone avec Robey)
* 1989: Cerrone Megamix – Back to the Future / Sweet Drums (Breaks and Pieces)
* 1989: Top Dance Medley
* 1990: Never Let a Day Go By (3-féle verzió)
* 1993: Black Is Black / Cerrone’s Paradise
* 1993: Love in C Minor / Supernature
* 1993: Megamix
* 1993: You-Him-Me (4-féle verzió)
* 1994: Love and Be Loved (6-féle verzió)
* 1994: Mercy (3-féle verzió)
* 1994: See Me (Tribal Club Mix) / See Me (Ultimate Tribal Mix)
* 1995: Best
* 1995: Mercy (Classic Radio Mix) / Mercy (Remix) / Love in C Minor
* 1995: You Are the One (6-féle verzió)
* 2001: Laissez-Moi Danser (Extended) / Rio do Brasil (Dalida by Cerrone)
* 2002: Hysteria (Extended Version) / Hysteria (Radio Edit) / Mystic Hysteria (Greg Cerrone Remix)
* 2003: Love on the Dancefloor (4-féle verzió)
* 2003: The Only One (4-féle verzió)
* 2004: You Are the One (Jamie Lewis Nu Flava Remix) / You Are the One (Jamie Lewis Peak Time Dub) / Hooked on You (Dim's Old School of Disco Remix) (Cerrone featuring Jocelyn Brown)
* 2005: Not Too Shabby (Jamie Lewis Goes Disco Mix) / Not Too Shabby (Jamie Lewis Goes Frisco Dub)
* 2007: Dance Ritual (Vincent Martin, Alex Nocera & Maurizio Montanari Rmx) / Love Ritual / Dance Ritual (12" Mix) / Dance Ritual (Daddy's Groove Club Rmx) (Cerrone vs. Louie Vega)
* 2007: Love Ritual (Main Mix) / Love Ritual (Instrumental) / Dance Ritual (12" Mix) / Dance Ritual (Instrumental) (Cerrone vs. Louie Vega)
* 2007: Misunderstanding (4-féle verzió) (Cerrone vs. Sweet Connection)
* 2008: Laisser Toucher (4-féle verzió) (Cerrone vs. Katherine Ellis)
* 2008: Tattoo Woman (3-féle verzió)
* 2009: Cerrone's Paradise (6-féle verzió)
* 2009: Supernature (feat. Dax Riders) (4-féle verzió)
* 2010: Better Watch Out (4-féle verzió)
* 2010: Oops, Oh No! (3-féle verzió)
* 2010: Tattoo Woman (2-féle verzió)
* 2010: Midnite Lady  (3-féle verzió)
* 2011: Laisser Toucher (3-féle verzió) (Cerrone vs. Katherine Ellis)
* 2011: Look for Love (4-féle verzió)


Albumok
* 1976: Love In C Minor (Cerrone I)
* 1976: Cerrone's Paradise (Cerrone II)
* 1977: Supernature (Cerrone III)
* 1978: The Golden Touch (Cerrone IV)
* 1978: Brigade Mondaine – Vice Squad (filmzene)
* 1979: Brigade Mondaine II – La Secte de Marrakesh (filmzene)
* 1979: Angelina (Cerrone V)
* 1979: Cerrone in Concert (Paris) (koncertlemez)
* 1980: Panic (Cerrone VI) (Portrait of a Modern Man címmel is ismert)
* 1980: Brigade Mondaine III – Vaudou Aux Caraïbes (filmzene)
* 1981: You Are the One (Cerrone VII)
* 1982: Back Track (Cerrone VIII)
* 1982: Your Love Survived (Cerrone IX)
* 1983: Where Are You Now (Cerrone X)
* 1983: Cerrone En Concert (Paris) (koncertlemez)
* 1985: The Collector (Cerrone XI)
* 1988: The Collector Live Opera (koncertlemez)
* 1989: Way In (Cerrone XII)
* 1990: Dancing Machine (Cerrone XIII) (filmzene)
* 1992: Dream (Cerrone XIV)
* 1992: X-Xex (Cerrone XV)
* 1994: Human Nature (Cerrone XVI)
* 1995: Best of Cerrone – Remixes (válogatás, remixek)
* 2001: Cerrone by Bob Sinclar (Cerrone XVII)
* 2002: Hysteria (Cerrone XVIII)
* 2003: Hysteria Party (koncertlemez)
* 2004: Culture – Best of (Cerrone XIX) (válogatás)
* 2005: Cerrone Dance Party – Live at Versailles (koncertlemez)
* 2006: Orange Mécanique – The Score (Cerrone XX)
* 2007: Celebrate! (Cerrone XXI)
* 2007: Cerrone Celebrate à L'Olympia – 30 Years of Dancefloor
* 2008: Love Ritual – Glamorous Lounge Selection (Cerrone XXII) (válogatás)
* 2008: Cerrone by Jamie Lewis (Cerrone XXIII)
* 2010: Cerrone Symphony – Variations of Supernature

VIDEÓK


Black Is Black  (csak zene!)



In the Smoke (csak zene!) 







Time Is Running Down (csak zene!) 






Never Let a Day Go By (csak zene!) 



Laissez-Moi Danser (Dalida & Cerrone)