disco

disco

2012. március 29., csütörtök

LENE LOVICH

Lene Lovich (Egyesült Államok, Detroit, Michigan, 1949. március 30.) angol énekesnő és színésznő eredeti neve: Lili-Marlene Premilovich. Az 1970-es évek második felében vált ismertté a brit könnyűzenei új hullám (new wave) egyik sztárjaként. Jellegzetes külső megjelenéséhez sajátos, olykor meghökkentő előadásmód társul. Legismertebb slágerei: Lucky Number; Bird Song; It’s You, Only You (Mein Schmerz).


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Lene Lovich édesapja szerb, édesanyja angol. Három testvére van. Tizenhárom éves volt, amikor édesapja egészségi állapota miatt a család az Egyesült Államokból az angliai Kingston upon Hullba költözött. Lene az új hazájában megismerkedett Les Chappell szövegíró-gitárossal, aki állandó munkatársa, később pedig az élettársa lett. 1968 őszén együtt utaztak Londonba, hogy egy művészeti főiskolán tanuljanak. Lene ekkoriban kezdte befonni a haját annak érdekében, nehogy szoborkészítés közben agyag tapadjon a hajszálai közé. Később ez a hajviselet énekesnői imázsának egyik meghatározó eleme lett. 1968 és 1978 között Lene különböző művészeti iskolák hallgatója volt, utcai énekesként ténykedett, továbbá különféle kabarékban lépett fel mint „keleti” táncosnő. Elutazott Spanyolországba, ahol felkereste otthonában a világhírű festőművészt, Salvador Dalít. Londonba való visszatérése után akusztikus rockot adott elő, a Quintessence című show kórusában énekelt a Royal Albert Hallban, egy katonát játszott Arthur Brown show-jában, valamint go-go táncosként lépett fel a Radio One Roadshow-val. Ezt követően egy nyugat-indiai soul együttessel Olaszországban turnézott. Megtanult szaxofonon játszani: ezt a tudását a Bob Flag's Balloon and Banana Band, illetve a The Sensation női kabarétrió számára kamatoztatta. Egy különleges szakmában is kipróbálhatta magát: sikolyokat vettek fel vele különféle horrorfilmek számára. 1975-ben Lovich csatlakozott a The Diversion funkyegyütteshez, amely öt kislemezt és egy albumot adott ki a Polydor Recordsnál, de egyik se aratott sikert. Szövegeket írt a francia diszkósztár, Cerrone számára, így például a Supernature-t, amelyet később saját maga is lemezre énekelt. A Supernature Cerrone egyik legnagyobb slágere lett, szürreális szövege Lovichnak az állatvédelem iránti érdeklődését tükrözi.


Az áttörés
1978-ban Lene demót készített a Tommy James and the Shondells I Think We're Alone Now című slágeréből. Charlie Gillett lemezlovas és dalszerző megmutatta a demót a Stiff Records főnökének, Dave Robinsonnak. A férfi hajlandó volt kislemezen kiadni a felvételt, ám ehhez Lovichnak és Chappellnek sürgősen egy másik dalt kellett komponálnia a B oldalra. Így született meg a Lucky Number, Lovich első nagy slágere. Robinson lemezszerződést ajánlott az énekesnőnek, sőt felkérte, hogy vegyen részt a Be Stiff Route 78 elnevezésű turnén, amely a cég új sztárjait mutatta be a közönségnek. Lene feszített tempóban énekelte fel első szólóalbuma, a Stateless (1978) szerzeményeit, amelyek közül a már említett Lucky Number mellett a Say When keltette a legnagyobb figyelmet. A nagylemez dalaiban Lene sajátos előadói stílusa keveredett a divatos punk rock és a new wave stíluselemeivel. 1979-ben került az üzletekbe a Flex című album, amelyről a szuggesztív hatású Bird Song című dal még a diszkókban is sikeresnek bizonyult. 1980-ban Lovichnak egy koncertlemeze jelent meg, 1981-ben pedig egy EP-je, a New Toy, amelynek elkészítésében kísérőzenekara egyik tagja, a később szólistaként ismertté vált Thomas Dolby is részt vett. 1982-ben vehették kezükbe a rajongók a No Man’s Land című LP-t, amely az énekesnő talán legkiforrottabb albuma volt, mégsem aratott igazán nagy sikert. A Stiff Records eredetileg ki sem akarta adni. A cég illetékesei csak azért gondolták meg magukat, mert nem várt sikert aratott viszont a Lovich, Les Chappel és Chris Judge Smith által komponált Mata Hari című zenés darab, amelyet 1982. október-novemberében adtak elő a londoni Lyric Hammersmithben.


Túl a csúcson
A Stiff-fel azonban nem volt egyszerű dolog szerződést bontani, ezért Lovichnak nyolc évig nem jelent meg újabb stúdióalbuma. Ez idő alatt Thomas Dolby és George Clinton társaságában részt vett a Dolby’s Cube nevű formációban, illetve közreműködött a The Residents együttes Picnic Boy című felvételén. 1988-ban – ismét az állatvédelem témájában – közös felvételt készített régi barátnőjével, Nina Hagen német punkkirálynővel Don’t Kill the Animals címmel. A két énekesnő még 1979-ben együtt szerepelt a Cha-Cha című filmben. Hagen német nyelven, Wir leben immer noch címmel lemezre énekelte Lovich Lucky Number című slágerét. Itt érdemes megjegyezni, hogy állítólag először Lovichnak ajánlották fel az Üvegtörők (1980) című nagy sikert aratott zenés film női főszerepét, de ő visszautasította a felkérést. A szerepet végül egy hozzá hasonló stílusú énekesnő, Hazel O’Connor kapta, akivel egyébként Lovich szintén összebarátkozott. Lene 1989-ben vette fel a March című album anyagát. A lemez csak egy évvel később jelent meg, miután a róla kimásolt Wonderland című kislemez az Egyesült Államokban sikeres lett. 


Az évtizedek múlása nem sok változást hozott Lene Lovich zenei világába: nagyjából ugyanazt a stílust képviseli, mint pályája elején, legfontosabb munkatársa pedig továbbra is Les Chappell. Az énekesnő 2005-ben közreműködött a Hawkwind Take Me to Your Leader című CD-jén, sőt élőben is fellépett az együttessel. Ugyanebben az évben, szeptember 13-án korlátozott példányszámban adták ki Lovich új stúdióalbumát, amely a Shadows and Dust címet kapta. Kiadója a Stereo Society. 2006-ban Lovich a Drop Dead Festivalon saját együttesével lépett színpadra. Ebben az esztendőben Lene és Chappell mint társproducerek vettek részt a Lucky Number új verziójának elkészítésében, amely a londoni Eastroad együttes nevéhez fűződik. A feldolgozást kedvezően fogadta a közönség, a dal azóta is szerepel az Eastroad repertoárján. 2007-ben megjelent Lovich első DVD-je, amely a híres New York-i Studio 54 diszkóban 1981-ben adott koncertjét tartalmazza. 2011-ben a hatodik X-be lépett énekesnő Euridiké szerepét énekelte Chris Judge Smith Orfeo (Orfeusz) című daljátékában. Smithszel egyébként már nem először dolgozott együtt: húsz évvel korábban Madeline Usher szerepét énekelte a The Fall of the House of Usher című operában, amely Edgar Allan Poe híres műve alapján készült. Smith a librettót írta, a zenét Peter Hammill szerezte, aki egyúttal Roderick Usher szerepét is elvállalta. 


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1978: I Think We're Alone Now / Lucky Number
* 1979: Lucky Number / I Think We’re Alone Now / Home
* 1979: Say When / One Lonely Heart / Big Bird
* 1979: Bird Song / Trixi
* 1980: What Will I Do Without You / Joan / Monkey Talk / The Night / Too Tender (To Touch) / You Can’t Kill Me
* 1980: Angels / The Fly
* 1980: The Night / Monkey Talk (Live)
* 1981: New Toy / Cats Away
* 1982: It's You, Only You (Mein Schmerz) / Blue
* 1982: Blue Hotel / Details
* 1986: Don't Kill the Animals (feat. Nina Hagen) / Supernature
* 1989: Wonderland
* 1999: Shapeshifter (featuring Comical Brothers)

Albumok
* 1978: Stateless
* 1979: Flex
* 1980: 1980 Global Assault – Recorded Live In London And Boston (promóciós lemez)
* 1982: No Man's Land
* 1989: March
* 2005: Shadows and Dust


Válogatások
* 1982: Hotel Blue (Olaszország)
* 1990: The Stiff Years Volume 1
* 1990: The Stiff Years Volume 2
* 1997: The Best of Lene Lovich
* 1997: The Very Best Of
* 2004: Lucky Number – The Best Of

DVD 
* 2007: Lene Lovich: Live from New York

VIDEÓK


Lucky Number  (másik klip)




Telepathy (csak zene!)


Bird Song (másik klip)





Rocky Road (csak zene!)

Supernature (csak zene!)

Natural Beauty / Don’t Kill the Animals / World Now (Lene Lovich / Lene Lovich and Nina Hagen / Nina Hagen)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése