disco

disco

2012. március 4., vasárnap

GIORGIO MORODER

Giorgio Moroder (Olaszország, Ortisei, 1940. április 26.) háromszoros Oscar-díjas, négyszeres Golden Globe-díjas és négyszeres Grammy-díjas olasz zeneszerző, énekes és zenei producer. eredeti neve: Hansjörg Moroder. (Az IMDB-n régebben a Giovanni Giorgio Moroder név szerepelt.) Az eurodisco térhódításának idején vált világhírűvé: ő az egyik szerzője az irányzat első világslágerének, az erotikus töltetű Love to Love You Babynek, amelyet felfedezettje, Donna Summer énekelt. Summeren kívül az évek folyamán számos más előadóval dolgozott még együtt alkalmilag vagy hosszabb távon, köztük például a Sparks, a Three Degrees, a Blondie, a Japan és a Sigue Sigue Sputnik együttessel, valamint Bonnie Tylerrel, Elton Johnnal, Freddie Mercuryval, Nina Hagennel és Sabrina Salernóval. Az 1970-es évek végétől bő egy évtizeden keresztül filmzeneszerzőként is keresett művész volt. Olyan alkotások kísérőzenéjét komponálta, mint az Éjféli expressz, az Amerikai dzsigoló, a Flashdance, A sebhelyesarcú és a Végtelen történet, nem beszélve azokról a filmekről, amelyekhez csak egy-két dalt írt.


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Moroder családja viszonylag jómódú volt, ezért Giorgio gyermekkora nemcsak gondtalanul telt, hanem a továbbtanulás lehetősége is nyitva állt előtte. 1953 és 1959 között előbb szülővárosa művészeti iskolájába járt, aztán Bolzano egyik geometria szakos iskolájába. Tizenhat évesen kezdett gitározni. Érettségi után a zenélésnek szentelte magát. 1959 és 1966 között gyakorlatilag teljesen ismeretlen együttesekkel beutazta Európát. A The Happy Trióval fellépett például a londoni Savoy Hotel egyik gálaműsorán. 1967-ben belátta, hogy a többévi turnézás nem járt semmilyen jelentős eredménnyel, ezért úgy döntött, hogy a továbbiakban a komponálásra és demók készítésére helyezi a hangsúlyt. Berlinben telepedett le, ahol Alex nevű unokatestvérével látott munkához. Első szerzői sikere a Ricky Shayne-nek írt Ich sprenge alle Ketten című felvétel volt. Komponált a népszerű német sztár, Rex Gildo, az olasz kedvenc, Adriano Celentano és az ABBA későbbi énekesnője, Agnetha Fältskog számára is. Időnként saját kislemezei is megjelentek, így például a jópofa halandzsadal, a Ma Nah Ma Nah, amelyet 1968-ban rögzítettek. 

1971-ben Münchenbe költözött, mivel szerinte ott élénkebb volt a (könnyű)zenei élet. Musicland Studios néven megalapította első saját stúdióját. Ugyanabban az évben megírta a Son of My Father című dalt, amely egy brit trió, a Chicory Trip előadásában vált ismertté. Az általuk készített változat – állítólag két nap alatt vették fel – 13 hétig szerepelt a brit slágerlistán, ebből 3 hétig az első helyen. A slágert Moroder szintén lemezre énekelte, sőt ez lett 1972-ben megjelent második szólóalbumának címe is. Az LP elkészítésében közreműködött új munkatársa, Pete Bellotte. A szerzőpáros a Son of My Father sikerén felbuzdulva további demókat készített abban a reményben, hogy sikerül megfelelő előadókat találni hozzájuk. E munka során találkoztak egy ismeretlen énekesnővel, Donna Summerrel, és ez a találkozás sorsdöntőnek bizonyult valamennyiük számára. Kezdetben háttér-énekesnőként foglalkoztatták Summert, miközben azon munkálkodtak, hogy szólistaként is befuttassák. Erre 1974-ben került sor, amikor Donna The Hostage című felvétele váratlan sikert aratott, főleg Hollandiában. Ennek köszönhetően lehetőség nyílt egy teljes nagylemez elkészítésére is. Az album a Lady of the Night címet kapta, és a címadó szerzemény lett a következő Donna Summer-sláger Nyugat-Európában. 


Az áttörés

1975-ben következett be az igazán nagy áttörés, méghozzá a Love to Love You Baby című felvétellel, amelynek ötletét Summer vetette fel. Az énekesnő szöveget is írt a tervezett dalhoz. Moroder azt javasolta, hogy a dalt erotikus sóhajok és orgazmust imitáló nyögések kíséretében vegyék lemezre. A vallásos neveltetésű Donnának nem nagyon tetszett ez a merész elgondolás, mégis hajlandó volt elkészíteni a demót, mert végül abban állapodtak meg, hogy Moroder egy másik énekesnővel veszi fel a kereskedelmi változatot. (A Silver Convention énekesnőjét, Penny McLeant szemelték ki erre a feladatra.) A munka végeztével azonban a producer meggyőzte Donnát arról, hogy a Summer által felénekelt verziót hozzák forgalomba. A fogadtatás eleinte hűvös volt, ám Moroder nem adta fel. A lemezt eljuttatta Amerikába, ahol a Casablanca Records igazgatója meglátta a lehetőséget az erotikus töltetű dalban. Húszperces verziót rendelt belőle (végül egy közel 17 perces változat készült), amely az Egyesült Államokban óriási sikert aratott, később pedig Európában is befutott. Donna Summer lett az erotikus diszkókirálynő, „a szerelem First Ladyje”, akivel a Casablanca Records természetesen több évre szóló szerződést kötött. A sikerből Morodernek is kijutott: keresett szerzővé vált, és ettől kezdve folyamatosan jelentkezett szólólemezekkel is. 


A fénykor
Moroder szólópályáján az 1976-os Knights in White Satin volt az első kiugró siker. A címadó dal egy 1967-es Moody Blues-sláger, a Nights in White Satin feldolgozása. Az akkori diszkódivatnak megfelelően az album A oldalának felvételei folyamatos egyveleget alkotnak. A B oldal szerzeményei közül az I Wanna Funk with You Tonite jelent meg maxilemezen, amely egyébként Moroder első maxija volt. Ugyancsak 1976-ban a szerző-producer egy újabb énekesnőt mutatott be a nagyvilágnak: Roberta Kelly első szólófelvétele, a Troublemaker diszkóslágerré vált. Ennek ellenére Roberta nem lett akkora nemzetközi sztár, mint Donna Summer, akivel Moroder egészen 1982-ig együtt dolgozott. Közös munkájuk egyik fénypontja az 1977-es I Remember Yesterday című album, rajta az azóta örökzöldnek számító I Feel Love című slágerrel. Ez volt az első olyan diszkófelvétel, amelyet teljes egészében szintetizátorokra hangszereltek. Az énekesnő és a producer együttműködésének csúcspontját az 1979-es Bad Girls című dupla album jelentette, amely nemcsak kimagasló kereskedelmi, hanem jelentős szakmai sikert is aratott. Több kategóriában jelölték Grammy-díjra, amelyet a Hot Stuff előadásáért Summer át is vehett mint a legjobb rockénekesnő(!). Moroder szólólemezei közül az 1977-ben megjelent From Here to Eternity tekinthető a csúcsnak, a címadó szerzemény szintén diszkóklasszikusnak számít. Az I Feel Love-val nagyjából egy időben készült LP felvételeit ugyancsak szintetizátorokra hangszerelték. A dalok egyszerre voltak lüktető ritmusúak és futurisztikus hangvételűek, ezért nem csoda, hogy az album nagy példányszámban fogyott. Moroder energiájából és tehetségéből arra is futotta, hogy ugyanabban az évben egy másik nagylemezt is kiadjon állandó stúdiómuzsikusaival Munich Machine néven. Az album A oldalán található a sláger, a bő negyedórás Get on the Funk Train, míg a B oldalon nagyjából hasonló terjedelemben egy egyveleg hallható a legsikeresebb Moroder-szerzeményekből. 


1978 igen mozgalmas és sikeres évnek számít Moroder karrierjében. Mások mellett Donna Summerrel dolgozott együtt a Hál’ Istennek, péntek van! című film zeneanyagán. Donna számára a produkció nagy lehetőséget jelentett, hiszen nemcsak énekelt benne, hanem a főszerepet is ő játszotta. A nagy sláger, a Last Dance azonban nem Moroder szerzeménye, hanem Paul Jabaráé, aki a következő évben megkapta érte a legjobb filmdalnak járó Oscar-díjat. 1978-ban született meg Moroder és Summer együttműködésének egyik legemlékezetesebb darabja, a MacArthur Park Suite. Ebben az esztendőben készült el Roberta Kelly harmadik nagylemeze is, a Gettin’ the Spirit, valamint a következő Munich Machine-album, az A Whiter Shade of Pale, amelynek címadó felvétele a Procol Harum klasszikus slágerének diszkófeldolgozása. Ezen a lemezen Moroder újabb felfedezettje – a fiús keresztneve ellenére is a női nemet képviselő Chris Bennett – mutatkozhatott be a közönségnek. A producer annyira bízott Bennett tehetségében, hogy egy közös lemezt is készített vele – szintén 1978-ban – Love’s in You, Love’s in Me címmel. Moroder segítségével tért vissza a könnyűzene élvonalába a színes bőrű énekesnőkből álló The Three Degrees trió: a New Dimensions című albumukról a Givin’ Up, Givin’ In és a The Runner című felvételek lettek különösen sikeresek. 1978-ban, a Hál’ Istennek, péntek van! után Moroder Alan Parker Éjféli expressz című felkavaró drámájának kísérőzenéjét komponálta, amelyért többek között Oscar- és Golden Globe-díjat vehetett át. A film a török igazságszolgáltatást bírálta egy kábítószer-csempészésért elítélt amerikai fiatalember megtörtént esetén keresztül. Moroder szerzeményei közül a The Chase (olykor „The” nélkül szerepel bizonyos kiadványokon) ma már a filmtől függetlenül is igen népszerű, az évtizedek folyamán többször feldolgozták. A másik produkció, amelyhez Moroder 1978-ban zenét komponált, a népszerű tévésorozat alapján készült Battlestar Galactica: a soundtrack végül nagyobb sikert aratott, mint maga a film.


1979-ben Moroder a már említett Donna Summer-album, a Bad Girls mellett természetesen más munkákkal is foglalkozott. Két együttest is megpróbált visszajuttatni a csúcsra. „A szegény emberek Jackson 5”-jaként emlegetett The Sylversszel nem sikerült a tervezett visszatérést megvalósítani: a Disco Fever ugyan egyáltalán nem rossz album, de abban az évben tetőzött világszerte a diszkóőrület, és a műfajból olyan mennyiségű lemezáradat került a boltokba, amennyit a piac már nem tudott felvenni. A másik együttessel, a Mael fivérek alkotta Sparksszal viszont sikerült a comeback: az No. 1 in Heaven című LP kelendőnek bizonyult, főleg a La Dolce Vita és a Beat the Clock című slágereknek köszönhetően. 1979-ben került az üzletekbe a Munich Machine harmadik és egyben utolsó albuma, a Body Shine. A lemez nem lett igazán sikeres, bennfentesek szerint Moroder sem adott bele mindent, mert más tervek jobban foglalkoztatták. Így például egy új énekesnőt ismertetett meg a közönséggel. A hölgyet Suzi Lane-nek hívták, és állítólag soha nem derült fény a valódi személyazonosságára. A titokzatosság mindenesetre jót tett bemutatkozó albumának (Ooh La La), amelyről a Harmony című szerzemény főleg a diszkókban vált slágerré. Moroder szólópályájának egyik legsikeresebb darabja volt az E=mc² című LP, amelyet több mint harminc komputer segítségével készítettek. Az album slágerei: Baby Blue; I Wanna Rock You. A Rókák című Adrian Lyne-filmhez ugyancsak Moroder komponálta a zenét: az On the Radio című slágert természetesen Donna Summer énekelte.


1980-ban Moroder újabb nagylemezt készített a Sparksszal, ám a Terminal Jive már nem aratott akkora sikert, mint az előző. Nagy slágerré vált viszont a Blondie által előadott Call Me, amely eredetileg Paul Schrader Amerikai dzsigoló című erotikus filmdrámájának főcímdala. Moroder és Summer utolsó közös albuma az I’m a Rainbow, ennek megjelentetésére azonban az énekesnő új kiadója, a Geffen Records nem volt hajlandó. (Tizenöt évvel később, 1996-ban adta ki a PolyGram.) Moroder újabb pártfogoltja a Ford divatügynökség egykori modellje, a svéd Madleen Kane lett, akinek Don’t Wanna Loose You című albuma 1981-ben jelent meg. Sikeresnek bizonyult a The Three Degrees újabb nagylemeze, a 3-D, mindenekelőtt olyan daloknak köszönhetően, mint a Jump the Gun, a Red Light és a Set Me Free. Az 1980-as évek első felében Moroder Los Angeles és New York között ingázott, aszerint, hogy hová szólították az újabb felkérések. Végül New York mellett döntött, ahol berendezett egy stúdiót is. 1983 jelentette a következő csúcsot a munkásságában: ekkor írt kísérőzenét Brian De Palma A sebhelyesarcú című véres gengszterfilmjéhez és Adrian Lyne Flashdance című karriertörténetéhez. Az előbbiben a Blondie énekesnője, Debbie Harry is közreműködött. Egyes források szerint a Flashdance slágerét, a Flashdance… What a Feelin' című dalt Moroder eredetileg Donna Summernek szánta, ám különböző okok miatt végül egy addig kevésbé ismert énekesnőnek, Irene Carának adta. (Egyébként Summer is énekel egy dalt a filmben.) Mindkét filmzenét Golden Globe-díjra jelölték: a Flashdance győzött, a már említett sláger pedig egyéb díjakat is nyert, köztük a legjobb filmdalnak járó Oscart. Moroder évekkel korábban, a MacArthur Park Suite felvételén dolgozott először a Brooklyn Dreamsszel. Az együttes énekesével, Joe Espositóval 1983-ban közös albumot készített Solitary Men címmel. Ezen hallható a Flashdance egyik lírai slágere, a Lady, Lady, Lady is. 1983-ban sokan felkapták a fejüket arra a meghökkentő hírre, hogy a punkzene királynőjeként emlegetett Nina Hagen Angstlos című albumának Moroder lesz a producere. Hagenből persze nem lett diszkóénekesnő, bár ez az albuma kétségtelenül populárisabbra sikerült, mint a korábbiak. (Nagy sláger: Zarah.)


Túl a csúcson?
1984 hozott sikert is, bukást is. Siker volt a Végtelen történet (Neverending Story) címadó dala az aktuális tinisztár, Limahl előadásában, aki korábban a Kajagoogoo együttes énekeseként vált népszerűvé. Sláger lett Melissa Manchester előadásában a Szívtolvaj (Thief of Heart) című film betétdala is, valamint a Human League énekese, Phillip Oakey által előadott Electric Dreams a Komputer-szerelem című filmből. Moroder komponálta az 1984. évi nyári olimpiai játékok hivatalos dalát (Reach Out), amelyet Paul Engemann énekelt. Kínos bukás volt viszont Fritz Lang klasszikus némafilmjének, a Metropolisnak a kiszínezett változata Moroder zenéjével. Giorgiót a következő évben ezért a munkájáért két kategóriában is jelölték Arany Málna-díjra. Az egyik jelölést Freddie Mercury Love Kills című daláért kapta, amely viszont a lemezklubokban jelentős sikert aratott. 1985-ben jelent meg a From Here to Eternity… and Back című album, amelyen Moroder ismert slágereinek remixei kaptak helyet. Ugyanabban az évben került a boltokba közös albuma Oakey-vel, valamint Limahl első szólóalbuma is. Minden idők egyik legsikeresebb soundtrackjének számít a Top Gun kísérőzenéje, amelyben olyan slágerek találhatók, mint Kenny Logginstól a Danger Zone, a Berlintől pedig a Take My Breath Away. Utóbbiért Moroder mint zeneszerző újabb Oscar- és Golden Globe-díjat vihetett haza. Siker lett a Sigue Sigue Sputnik együttes első, Moroder nevével fémjelzett albuma, a Flaunt It, ámbár sokan szóvá tették, hogy a külsőségek ellenére az együttesnek és az albumnak nem sok köze van az igazi punkzenéhez. Moroder hívta életre a Big Trouble nevű lánycsapatot, amely azonban csak a Crazy World című dallal tudott felkerülni a slágerlistákra. Szülőhazájában, Olaszországban a szerző-producer az egykori diszkócsillaggal, Amii Stewarttal dolgozott együtt, illetve közel két évtized után ismét komponált Adriano Celentano számára.


Az 1988. évi nyári olimpiai játékok hivatalos dalát (Hand in Hand) ugyancsak Moroder írta, az előadó viszont egy helyi együttes, a Koreana volt, akikkel aztán a producer két albumot is készített. (Moroder sikere sajnos magyar kudarcot jelentett. Eredetileg ugyanis arról volt szó, hogy Csepregi Éva és Mándoki László angol nyelvű közös felvétele, a Korea lesz a rendezvény hivatalos dala. Csepregi a Neoton Família, Mándoki pedig a Dschinghis Khan egykori tagjaként ismert előadónak számított a Távol-Keleten. Az illetékesek azonban náluknál is nagyobb nevet akartak, no és persze egy saját előadó számára biztosítani a világhírnevet legalább az olimpia idejére. Így került képbe Moroder és a Koreana.) A következő évben Giorgio az olasz kebelcsodával, Sabrina Salernóval dolgozott. 1990-ben Olaszországban rendezték meg a foci világbajnokságot, amelyhez kapcsolódóan az eurodisco két jeles producere, Moroder és Michael Kunze (a Silver Convention „atyja”) egy teljes albumra való anyagot komponált. Erről a sláger Gianna Nannini és Edoardo Bennato duettje, az Un estate italiana volt. Moroder két dalt írt a Mr. Big számára az Elit kommandó című akciófilmhez, majd kislemezt készített Seiko Matsuda japán énekesnővel: a Halfway to Heaven a japán slágerlista élére került. A zeneszerző számára az 1990-es év legemlékezetesebb eseménye azonban magánéleti vonatkozású volt: július 14-én feleségül vette nagy szerelmét, Francisca Gutierrezt. A párnak egy fia született, Alessandro.


A boldog családi élet velejárójaként Moroder az 1990-es évektől kezdve egyre kevesebbet dolgozik a zeneiparban. 1991-ben Bonnie Tyler Bitterblue című nagylemezének elkészítésében vett részt. 1992-ben Olivia Newton-John I Need Love című slágerének felvételében működött közre. Ugyanebben az évben – több mint 10 év után – újra együtt dolgozott Donna Summerrel. Közös daluk, a Carry On néhány évvel későbbi remix változata olyan nagy sikert aratott, hogy mindkét művészt Grammy-díjjal díjazták érte: ők voltak egy új kategória, a dance első díjazottjai 1998-ban. Moroder az utóbbi években egyre intenzívebben foglalkozik a képzőművészettel, nem is sikertelenül: az új évezredben ezen a téren többet hallani róla, mint a zene világából. Első világslágere, a Love to Love You Baby negyedszázados jubileuma alkalmából tribute album jelent meg Moroder tiszteletére, amelyen olyan régi és új sztárok adták elő a szerzeményeit, mint például a Jam & Spoon, a Tom Tom Club, Roger Sanchez, Amanda Lear és Gloria Gaynor.


VÁLOGATOTT DISZKOGRÁFIA (MINT ELŐADÓ)
Kislemezek, maxik
1966–1970
* 1966: Bla-Bla-Diddley / How Much Longer Must I Wait, Wait (Giorgio and the Morodians)
* 1966: Believe in Me / Stop (Giorgio)
* 1968: Ma Nah Ma Nah / Doo-Bee-Doo-Bee-Doo
* 1968: Lilly Belle / Love’s Morning Land (Giorgio)
* 1968: Moody Trudy / Stop
* 1969: Looky, Looky / Happy Birthday
* 1969: Stop / Glaub an mich
* 1969: Cinnamon / Reesy-Beesy (Giorgio)
* 1969: Yummy, Yummy / Make Me Your Baby
* 1970: Arizona Man / So Young
* 1970: Arizona Man / Sally Don’t You Cry
* 1970: Hilly Billy Man / Sally Don’t You Cry

1971–1975
* 1971: Underdog / Watch Yourself (Giorgio)
* 1972: Tu sei mio padre / Non ci sto
* 1972: Son of My Father (Part 1) / Son of My Father (Part 2)
* 1972: London Traffic / Everybody Join’ Hands
* 1972: Today’s Tomorrow / Pauline
* 1972: Take It, Shake It, Break My Heart / Spanish Disaster
* 1973: Lonely Lovers Symphony / Crippled Words
* 1973: Heaven Helps the Man / Sandy
* 1973: The Future Is Past / Blue Jean Girl
* 1974: Marrakesh / Nostalgie
* 1974: Born to Die (stereo) / Born to Die (mono)
* 1974: Lie, Lie, Lie / Collico
* 1975: Bricks and Mortar / It’s a Shame (Giorgio)
* 1975: Einzelgänger (mono) / Einzelgänger (stereo)

1976–1980
* 1976: I Wanna Funk with You Tonite / Oh l’amour
* 1976: Knights in White Satin / I Wanna Funk with You Tonite
* 1977: Let the Music Play / Oh l’amour
* 1977: From Here to Eternity / Utopia – Me Giorgio
* 1978: A Whiter Shade of Pale / It’s All Wrong (Munich Machine + Chris Bennett)
* 1978: Chase / Love’s Theme
* 1978: Love’s in You (Love’s in Me) / I Can’t Wait (Giorgio and Chris)
* 1979: If You Weren’t Afraid / Baby Blue (csak a Szovjetunióban)
* 1979: Baby Blue / If You Weren’t Afraid
* 1979: Party Light / Bolectro (Munich Machine)
* 1979: If You Weren’t Afraid / E=mc²
* 1980: Hollywood Dreams (instrumental, mono) / Hollywood Dreams (instrumental, stereo) (promóciós lemez)
* 1980: On the Radio (instrumental) / Fly Too High / Hollywood Dreams (instrumental) / 20th Century Foxes (promóciós lemez) 

1981–1990
* 1983: Lady, Lady, Lady / Diamond Lizzy (Giorgio Moroder featuring Joe Esposito)
* 1984: Reach Out / Reach Out (instrumental) (Giorgio Moroder és Paul Engemann)
* 1984: Reach Out (Extended Dance Mix) / Reach Out (instrumental) (Giorgio Moroder és Paul Engemann)
* 1984: Now You’re Mine (Extended) / Now You’re Mine (instrumental) (Giorgio Moroder és Helen Terry)
* 1984: The Duel / Madeline’s Theme
* 1984: American Dream / Too Hot to Touch (Giorgio Moroder és Paul Engemann)
* 1985: From Here to Eternity 1985 Remix
* 1985: Night Time Is the Right Time / Baby Blue (Giorgio Moroder és Edie Marlena)
* 1985: Shannon’s Eyes (Giorgio Moroder és Paul Engemann)
* 1985: Be My Lover Now / Be My Lover Now (instrumental) (Giorgio Moroder és Philip Oakey)
* 1988: A Car Is Born (promóciós lemez)
* 1990: To be Number One (4-féle verzió, Giorgio Moroder Project)
* 1990: Dreams We Dream (Extended Version) / The Neverending Story / Dreams We Dream (Single Version) (Giorgio Moroder és Joe Milner)

1991-től napjainkig
* 1992: Evolution / E=mc² / I Wanna Rock You
* 1992: Carry On (Extended Mix) / Carry On (Radio Version) / Carry On (Instrumental Version) (Donna Summer és Giorgio Moroder)
* 1992: Carry On / Carry On (Instrumental Version) (Donna Summer és Giorgio Moroder)
* 1993: Forever Dancing
* 1993: Chase / I Wanna Funk with You Tonite
* 1997: From Here to Eternity (Joe T. Vannelli Corvette Mix) / From Here to Eternity (Joe T. Vannelli X-Tra Corvette) / From Here to Eternity (Original Remix Vrs. By G. Moroder)
* 1997: From Here to Eternity (Joe T. Vannelli SLK Mix) / From Here to Eternity (Joe T. Vannelli Radio Mix) / From Here to Eternity (Joe T. Vannelli Daytona Dub) / From Here to Eternity (Joe T. Vannelli SLK Dub Mix)
* 1997: Carry On '97 (10-féle verzió) (Donna Summer és Giorgio Moroder)
* 1998: Carry On Part 1 (5-féle mix, Donna Summer és Giorgio Moroder)
* 1998: Carry On Part 2 (6-féle mix, Donna Summer és Giorgio Moroder)
* 1999: Carry On (5-féle mix, Donna Summer és Giorgio Moroder)
* 1999: Reach Out (7th District Club Mix) / Reach Out (7th District Mental Mix)
* 1999: Take My Breath Away (Andreas Dorau Remix) / Take My Breath Away (DJ Werner Radio Mix) / Take My Breath Away (DJ Werner Club Mix) / Take My Breath Away (DJ Werner Orchester Mix)
* 1999: From Here to Eternity (Danny Tenaglia Extended Club Mix) / From Here to Eternity (Danny Tenaglia Dub Mix) / From Here to Eternity (Danny Tenaglia Padapella) / From Here to Eternity (Chris Coco's Softcore Mix)
* 1999: E=mc² (Talla 2XLC Remix) / E=mc² (Smoge Remix)
* 1999: Utopia – Me Giorgio / Utopia – Me Giorgio (Merlyn & Chuck Mellow Remix) (Head Room vs. Giorgio Moroder)
* 1999: I Wanna Rock You (Thee Maddkatt Mix) / I Wanna Rock You (Thee Drumdrum Mix)
* 1999: I Wanna Rock You (Victor Simonelli 21st Century Mix) / I Wanna Rock You (Farley's GM Mix)
* 2000: I Wanna Rock You (Club Mix) / I Wanna Rock You (Radio Mix) / I Wanna Rock You (Unplugged Version) / I Wanna Rock You (Extended Club Mix) / I Wanna Rock You (Club Remix)
* 2000: I Wanna Rock You (Luca Cassani Club Mix) / I Wanna Rock You (Luca Cassani Extended Mix) / I Wanna Rock You (Delacola Extended Version) / I Wanna Rock You (Delacola Dub Mix)
* 2000: The Chase (4-féle mix, Giorgio Moroder vs. Jam & Spoon)
* 2000: The Chase (5-féle mix, Giorgio Moroder vs. Jam & Spoon)
* 2000: From Here to Eternity (Danny's New Dub) / From Here to Eternity (Danny Tenaglia Papadella) / From Here to Eternity (Danny Tenaglia Extended Club Mix) / From Here to Eternity (Danny Tenaglia Dub Mix) (Danny Tenaglia vs. Giorgio Moroder)
* 2000: I'm Yours (Eddie Amador Club Mix) / I'm Yours (Tom Lorenz Mix)
* 2000: On the Radio (Delacola Extended Vocal) / On the Radio (Delacola Radio Vocal)
* 2001: The Chase / From Here to Eternity
* 2002: From Here to Eternity (Extended Club Mix) / From Here to Eternity (Dub) / From Here to Eternity (Padapella) / From Here to Eternity (Danny Tenaglia Dub) / From Here to Eternity (Rhythm Masters Remix) (Danny Tenaglia vs. Giorgio Moroder)
* 2011: The Chase 2011 (Martin Brodin Remix) / The Chase 2011 (Martin Brodin Dubbed Out) (Giorgio Moroder vs. Martin Brodin)
* 2012: E=mc² (Alexander Robotnick Remix) / E=mc² (I-Robots Remix) / E=mc² (L.I.S. Rework) / E=mc² (Baldelli & Dionigi Remix) / E=mc² (Rodion Gran Manigheo Remix) / E=mc² (No More Klein & MBO Remix) 


Albumok
* 1969: That’s Bubblegum – That’s Giorgio (Giorgio)
* 1972: Son of My Father
* 1974: Giorgio’s Music (Giorgio)
* 1975: Einzelgänger
* 1976: Knights in White Satin
* 1977: Munich Machine Introducing The Midnite Ladies (Munich Machine)
* 1977: From Here to Eternity
* 1978: A Whiter Shade of Pale (Munich Machine)
* 1978: Love’s in You, Love’s in Me (Giorgio and Chris)
* 1979: Body Shine (Munich Machine)
* 1979: E=mc² (Giorgio)
* 1983: Solitary Men (Giorgio Moroder és Joe Esposito)
* 1985: From Here to Eternity… and back
* 1985: P. Oakey & G. Moroder (Giorgio Moroder és Philip Oakey)
* 1990: To be Number One (Giorgio Moroder Project)
* 1992: Forever Dancing
* 1998: Moroder and Moroder Art Show
* 2001: E =mc² (új kiadás bónuszfelvételekkel)
* 2001: Solitary Men (Giorgio Moroder és Joe Esposito) (új kiadás bónuszfelvételekkel)


Válogatások

* 1987: Innovisions
* 1991: 16 Early Hits
* 1994: Magic Movie Hits
* 1996: Greatest Hits (Giorgio Moroder & Co.)
* 2001: Best of
* 2001: Best of Giorgio Moroder (nem azonos a másik 2001-es válogatással!)
* 2001: Electronic Hits (orosz kalózkiadvány)
* 2002: Spinach 1 Golden Disco Hits (Ukrajna)


ISMERTEBB FILMZENÉK

* 1972: Die Klosterschülerinnen
* 1972: Oswalt Kolle: Liebe als Gesellschaftsspiel
* 1978: Éjféli expressz (Midnight Express)
* 1980: Amerikai dzsigoló (American Gigolo)
* 1980: Rókák (Foxes)
* 1982: Párducemberek (Cat People)
* 1983: Flashdance
* 1983: A sebhelyesarcú (Scarface)
* 1984: Végtelen történet (Die unendliche Geschichte)
* 1984: Metropolis (az 1927-es film rövidített, kiszínezett, kísérőzenével ellátott változata)
* 1984: Komputer-szerelem (Electric Dreams)
* 1987: Túl a csúcson (Over the Top)
* 1988: Mamba
* 1989: Tétre vagy befutóra (Let It Ride)


FONTOSABB DÍJAK ÉS JELÖLÉSEK

(A vastaggal szedett címek megkapták az adott díjat, a többi a jelölésig jutott.)

Oscar-díj

* 1979: Éjféli expressz (legjobb eredeti filmzene)
* 1984: Flashdance (legjobb filmdal: Flashdance… What a Feeling. Szövegírók: Keith Forsey és Irene Cara, előadó: Irene Cara)
* 1987: Top Gun (legjobb filmdal: Take My Breath Away.Szövegíró: Tom Whitlock, előadó: a Berlin együttes)

Golden Globe-díj

* 1979: Éjféli expressz (legjobb eredeti filmzene)
* 1981: Amerikai dzsigoló (legjobb eredeti filmzene)
* 1981: Amerikai dzsigoló (legjobb filmdal: Call Me. Szövegíró: Debbie Harry. Előadó: a Blondie együttes)
* 1983: Párducemberek (legjobb eredeti filmzene)
* 1983: Párducemberek (legjobb filmdal: Theme from Cat People. Szövegíró és előadó: David Bowie) 
* 1984: Flashdance (legjobb eredeti filmzene)
* 1984: Flashdance (legjobb filmdal: Flashdance… What a Feeling. Szövegírók: Keith Forsey és Irene Cara, előadó: Irene Cara)
* 1984: A sebhelyesarcú (legjobb eredeti filmzene)
* 1987: Top Gun (legjobb filmdal: Take My Breath Away.Szövegíró: Tom Whitlock, előadó: a Berlin együttes)

Grammy-díj

* 1979: Theme from Midnight Express (legjobb dal kifejezetten mozi- vagy tévéfilm számára. Jelölve még: Chris Bennett)
* 1979: Legjobb producer
* 1984: Flashdance (legjobb dal kifejezetten mozi- vagy tévéfilm számára: Flashdance… What a Feeling. Szövegírók: Keith Forsey és Irene Cara, előadó: Irene Cara)
* 1984: Love Theme Flashdance (legjobb instrumentális szerzemény)
* 1998: Carry On (legjobb dance felvétel, előadó: Donna Summer és Giorgio Moroder)

Arany Málna-díj

* 1984: Superman III (legrosszabb filmzene)
* 1985: Metropolis (legrosszabb filmzene, a Szívtolvajért is)
* 1985: Metropolis (legrosszabb filmdal: Love Kills. Szövegíró és előadó: Freddie Mercury)

Los Angeles-i Filmkritikusok Díja

* 1978: Éjféli expressz (legjobb eredeti filmzene)

VIDEÓK (MINT ELŐADÓ)

Ma Nah Ma Nah (csak zene!)

Son of My Father (csak zene!)

Einzelgänger (csak zene!)




Lost Angeles (csak zene!)


Get on the Funk Train (csak zene!)





VIDEÓK (MINT SZERZŐ-PRODUCER)

Love to Love You Baby (Előadó: Donna Summer)

I Feel Love (Előadó: Donna Summer)

Zodiacs (Előadó: Roberta Kelly)

Givin’ Up, Givin’ In (Előadó: The Three Degrees)

La Dolce Vita (Előadó: Sparks)

Harmony (Előadó: Suzi Lane) (csak zene!)

Call Me (Előadó: Blondie)

You Can (Előadó: Madleen Kane)

Flashdance… What a Feelin' (Előadó: Irene Cara)

Zarah (Előadó: Nina Hagen)

Neverending Story (Előadó: Limahl)

Love Kills (Előadó: Freddie Mercury)

Shannon's Eyes (Előadó: Paul Engemann)

Take My Breath Away (Előadó: Berlin)

Hand in Hand (Előadó: Koreana) (csak zene!)

The Chase (Giorgio Moroder vs. Jam & Spoon)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése