disco

disco

2012. február 17., péntek

TRIO

A Trio együttes a nyugatnémet könnyűzenei új hullám, a Neue Deutsche Welle legismertebb sztárzenekara volt. Frappánsan egyszerű neve nem csupán a felállásra utal, hanem az együttes zenéjének egyszerűségére is. A zenészek ugyanis saját bevallásuk szerint munkásságukkal elsősorban azt kívánták bebizonyítani, hogy slágereket gyártani valójában nem is olyan nagy ördöngösség. Minimalista szempontok alapján született felvételeik közül a legnagyobb sikert a Da Da Da ich lieb dich nicht du liebst mich nicht aha aha aha aratta, amely azóta örökzölddé érett. Az együttes első albumát mindmáig a német könnyűzene legfontosabb kiadványai közé sorolják. Egyéb népszerű Trio-dalok: Anna – Lassmichrein Lassmichraus, Boom Boom, Turaluraluralu – Ich mach BuBu was machst du. Az 1980-as évek közepére elfogytak az ötletek, és a Trio 1986 elején feloszlott. Az 1990-es évek második felében egy amerikai reklám ismét felhívta a figyelmet a zenekarra. Az új évezredben szóba került az is, hogy az együttes újra összeáll, ám erre végül nem került sor. A német Trio-rajongók azonban 2004 óta évente összegyűlnek Großenknetenben, az együttes első nyilvános fellépésének helyszínén. 


TAGOK
* Stephan Remmler (NSZK, Észak-Rajna–Vesztfália, Witten, 1946. október 25.) – ének, casio 
* Lesemappen-Paul [Gert Krawinkel] (NSZK, Alsó-Szászország, Wilhelmshaven, 1947. április 21.) – gitár 
* Karl Knapp [Peter Behrens] (NSZK, Alsó-Szászország, Sanderbusch, 1947. szeptember 4.) – dob 

KARRIERTÖRTÉNET
Az előzmények
Stephan Remmler és Gert Krawinkel már az 1960-as évek második felében együtt zenéltek a Just Us együttesben, amely korábban a MacBeats nevet viselte. (További tagok: Peter Gloystein basszusgitáros, Delf Jacobs ritmusgitáros, Horst Bultmann dobos.) A banda az NSZK északi részén kifejezetten menőnek számított, még a legendás hamburgi Star Clubban is fellépett, ahonnan az előző évtized végén a Beatles karrierje indult. A sikerek ellenére a Just Us 1969-ben feloszlott, Remmler és Krawinkel útjai szétváltak. Krawinkel egy új együttest alapított, melynek – nyilvánvalóan saját magáról – a Cravinkel nevet adta. Az új formációnak az 1970-es évek elején két nagylemeze is megjelent, de egyik sem aratott sikert. Remmler felvette a Rex Carter művésznevet, és két kislemezt készített. A siker azonban az ő esetében is elmaradt. Peter Behrens ez idő tájt a pszichedelikus rockot játszó Silberbart zenekarban dobolt. Talán mondani sem kéne, de a Silberbart nagylemezéért sem rohanták meg az emberek a lemezboltokat. A három zenész hébe-hóba összefutott egymással. Remmler és Krawinkel a zene, a sport és a német nyelv területén képezte tovább magát, majd mindketten popzenét tanítottak az Oldenburgi Egyetemen. Krawinkel plusz fél évig dolgozott testnevelő- és zenetanárként Ostfrieslandben, amíg a második államvizsgájára készült. A vizsga azonban elmaradt, mert inkább újra zenével akart foglalkozni, ezért Carl Carlton helyére lépett az Emsland Hillbillies együttesben.

1979-ben egy nagyszabású koncertre került sor, amelyre meghívták az előző évtized leghíresebb német együtteseit. Erre az alkalomra a Just Us is újjáalakult. Fellépésük oly nagy sikert aratott, hogy az előadók elgondolkodtak azon, vajon nem kéne-e profi zenészekké válniuk, felhagyva az addigi örömzenéléssel. Ehhez a a legnagyobb lehetőséget a koncerten fellépett zenészekből újonnan alakult Just Us Music Productions (JUMP) jelentette, melynek az volt a célja, hogy megfelelő anyagi és szakmai hátteret teremtsen egy ígéretes új együttes megalapításához. A szóba jöhető tagjelöltek között persze Remmlert és Krawinkelt is ott találjuk. A JUMP első projektje a Wind együttes volt, amelyben a két cimbora mellett Horst Bösing, az Emsland Hillbillies billentyűse és Wilfried Szyszlo dobos vett részt. A kvartett rövidesen elképesztő méretűvé duzzadt: huszonöten is megfordultak a Windben, köztük az éppen munkanélküli Peter Behrens, aki időközben elvégzett egy milánói bohóciskolát (!) is. Egy ilyen méretű együttest a JUMP természetesen nem tudott se pénzelni, se menedzselni. Egy demokazettát ugyan sikerült összehozniuk, de koncertlehetőségeket már nem találtak. Remmler sajátos módon tesztelte a Wind dalait: az Oldenburgi Egyetemen lejátszotta őket a diákjainak, akik aztán őszinte véleményt mondtak róluk.


Úton a siker felé
1980-ban az együttes trióvá fogyatkozott: csupán Stephan, Gert és Peter játszottak együtt. Úgy vélték, hogy zenéjük hangzása basszusgitár nélkül sokkal érdekesebb. A Wind mint trió 1980. december 20-án adta első koncertjét a großenkneteni Kempermann vendégfogadóban a szponzorok és a barátok előtt. Mi tagadás, a meghívottak nem voltak elragadtatva a műsortól, mert egészen másfajta zenére számítottak. Mindenesetre ezt a napot tekinthetjük a Trio születésnapjának, hiszen a zenészek ekkor cseréltek nevet. Alig két hónappal később elkészült egy három számot [Lady-O-Lady, Broken Hearts For You And Me (live), Sunday You Need Love Monday Be Alone] tartalmazó mini LP-jük. A Trió ezután turnéra ment Észak-Németországba. Időközben az Egyesült Államokban élő Klaus O. W. Voormann basszusgitáros és grafikus, akit régi barátság fűzött a Beatles tagjaihoz, John Lennon meggyilkolása után úgy döntött, hogy hazatér. Tehetségkutató ügynökként kapott munkát a Phonogram lemezcégnél. Meghallgatta a Triót, és meglátta az előadókban a közeljövő sztárjait. Annyira hitt új védenceiben, hogy nagylemez-felvételi lehetőséget harcolt ki a számukra.


Én nem szeretlek, te sem szeretsz
1981 októberében került a boltokba az együttes nevét viselő debütáló album, a Trio. Mindössze 40 ezer márkát tettek ki az előállítási költségek, és ez nem számított igazán nagy összegnek. Érdekes ötletként a borítóra rányomtatták az együttes postacímét (igaz, ezt hibásan) és a telefonszámát is. Hogy ennek a marketingfogásnak pontosan mekkora szerepe volt a sikerben, azt nem lehet biztosan megítélni, mivel a Phonogram állítólag nem vezetett nyilvántartást az eladásokról. (Vagy inkább nem hozta nyilvánosságra az adatokat.) Mindazonáltal a Trio LP-t mindmáig a német könnyűzene legfontosabb albumai között tartják számon. A megjelenést követően a Trio immár az egész NSZK területére kiterjedő turnéra indult. Ekkor született meg első igazi slágere, a Da Da Da ich lieb dich nicht du liebst mich nicht aha aha aha (Da da da, én nem szeretlek, te sem szeretsz, aha, aha, aha), amely 1982-ben kislemezként jelent meg először. A dal megszületésének előzménye, hogy Stephan egy újságírótól ajándékba kapott egy Casio szintetizátort, amelyen azonnal megpróbált játszani, és igen hamar rátalált a Da Da Da bonyolultnak igazán nem nevezhető dallamára.

A szerzemény hamar bekerült a Trio repertoárjába, ámbár eredeti változata kissé különbözött attól, amit 1982 februárjában a Yello együttes zürichi stúdiójában felvettek. Illetve egész pontosan ott csak az alapokat vették fel. Az Ideal együttesből vendégénekesnőként közreműködő Annette Humpe vokálját és F. J. Krüger kasztanyettajátékát a berlini Audio stúdióban rögzítették. Basszusgitáron maga Voormann játszott, és éppen emiatt a Da Da Da tulajdonképpen kakukktojás a Trio repertoárjában, hiszen mint szó volt róla, a zenészek általában kifejezetten mellőzni akarták ezt a hangszert. Noha a Da Da Da a nyugatnémet könnyűzenei új hullám, a Neue Deutsche Welle első és legnagyobb világslágerének számít, éppen az NSZK-ban nem tudott listavezetővé válni. (Nicole Ein bisschen Frieden című slágerét valószínűleg azért nem sikerült megelőznie a toplistán, mert az a dal abban az évben győzött az Eurovíziós Dalfesztiválon.) Az NSZK-n kívül az együttes különösen Kanadában és Brazíliában örvendett nagy népszerűségnek, utóbbi országban talán azért is, mert ott a Da Da Da a szexuális aktusra való vulgáris felszólítást jelenti. A nagy siker egyébként hajszál híján feloszláshoz vezetett, mivel a Trio első támogatója, a Just Us Music Productions minél nagyobb részesedést akart a bevételből. Csupán Klaus Voormann diplomáciai érzékének volt köszönhető, hogy sikerült mindenki számára elfogadhatóan megoldani a konfliktushelyzetet.


Nemzetközi sikerek és kudarcok
Egyesek rossz viccnek tartották a Trio zenéjét, és ami azt illeti, a humor nem is állt messze a Trio szándékaitól. A zenészek ugyanis – állításuk szerint – elsősorban azt kívánták szemléltetni, hogy minimalista eszközökkel is lehet slágert gyártani. A hangszerelés mindennek mondható, csak pazarnak nem, az éneklésről ugyanezt mondhatjuk el, ráadásul a koncertekről hiányoztak a látványelemek is. Ennek ellenére a Da Da Da az egész világot meghódította, amelyet a különféle feldolgozások és paródiák is bizonyítanak. Utóbbiak közül a magyar közönség talán Frank Zander Da da da ich weiß Bescheid du weißt Bescheid című feldolgozását ismerheti a legjobban, amely szintén a második helyig jutott a nyugatnémet slágerlistán 1982-ben, akárcsak az eredeti dal. A Triótól 1982 októberében érkezett a folytatás, az Anna – Lassmichrein Lassmichraus, amely szintén nagy feltűnést keltett. Sokan ugyanis úgy vélték, hogy a dal címe (Anna – engedj be, engedj ki) és szövege egyértelmű szexuális utalásokat tartalmaz, Remmler azonban kitartóan – ámbár nem túl meggyőzően – cáfolta ezeket az értelmezéseket. Ami egészen biztos, hogy a kislemez majdnem akkora sikert ért el, mint a Da Da Da, ugyanis harmadik helyre került a nyugatnémet toplistán. Angol nyelvű változata Anna – Letmein Letmeout címmel jelent meg.

1982 októberében a Trio egyik koncertjéről nem lemez, hanem magnókazetta készült. A reklámszlogen: „Ez az első olyan lemez, amelyik csak kazettán jelenik meg.”(Tíz évvel később CD-n is forgalomba hozták.) A kazettán a zenészek nem csupán legismertebb dalaikat adták elő, hanem néhány furcsa történetet is, például egy Carmen nevű guminőről. (És ezek után valóban el kéne hinni, hogy éppen az Anna – Lassmichrein Lassmichraus szövegének nincsenek szexuális utalásai?) A kiadványon a postacímük és a telefonszámuk helyett ezúttal a bankszámlájuk számát tüntették fel. Az erre befolyt körülbelül 100 márkát a Greenpeace-nek ajánlották fel. 1982 utolsó hónapjaiban az együttes már az új albumán dolgozott, de néhány tévéfellépést azért elvállalt. Egy világszerte közvetített élő show-ban például előadták a Da Da Da legutolsó verzióját, amelyet ezúttal a híres német instrumentális sláger, a Dance Little Bird (ismertebb magyar címén: Kacsatánc; előadó: az Electronicas) dallamával kombináltak. Elhangzott vadonatúj szerzeményük, a Turaluraluralu – Ich mach BuBu was machst du is. Az új album előhírnökeként került a boltokba 1983 májusában a Boom Boom című kislemez. Ehhez Spanyolországban forgattak költséges videoklipet a legismertebb hamburgi kéjhölgy, Domenica aktív közreműködésével. Az Egyesült Államok azon kevés ország egyike volt, ahol a Da Da Da először nem aratott sikert, ám a Boom Boom – talán Domenica gigantikus melleinek köszönhetően? – az ottani közönségnek is megtetszett.


A második album
1983 őszén végre megjelent a második album, a Bye Bye, amely az Egyesült Államokban Trio and Error címmel jutott el a közönséghez. Kizárólag az európai kiadáson hallható Yoko Ono Wake Up című dalának feldolgozása. John Lennon özvegyével először Klaus Voormann vette fel a kapcsolatot. Ono elment a Trio egyik 1983-as amerikai koncertjére, majd utána személyesen is találkozott az előadókkal. A Bye Bye-ról – a már említett Boom Boom és a Turaluraluralu – Ich mach BuBu was machst du mellett – a Tutti Frutti is megjelent kislemezen, de már nem vált annyira népszerűvé, mint a korábbi kiadványok. Az angol lemezpiac kedvéért mindhárom dalból készült angol nyelvű verzió is. A külföldi próbálkozások miatt azonban a Trio szinte teljesen eltűnt a német közönség szeme elől: nem koncertezett, és tévészerepléseket sem vállalt, vagy ha mégis, többnyire le is mondta. A fiúk 1984-ben pihentek, illetve egész pontosan csak a Triót pihentették, mert egymástól függetlenül mindhárman aktívak maradtak a show-businessben. Peter filmszerepet vállalt, Stephan egy Nina nevű lánnyal készített kislemezt (Feuerwerk), Gert pedig Marius Müller-Westernhagennel koncertezett. 


Az utolsó nekifutás
Már a Boom Boom videójának forgatásakor felmerült az az ötlet, hogy a Trio készítsen egy egész estés játékfilmet is. A terv 1985-ben realizálódott: az ismert német rendező, Dominik Graf ötmillió márka költségvetésből forgatta le a Drei gegen drei című vígjátékot, amelyben a Trio zenészei játszották a főszerepeket. Mondani sem kéne, hogy természetesen a kísérőzenét is ők szerezték. Noha az opusz a sikeres nyugatnémet producer, Bernd Eichinger (A rózsa neve, Mindenki másképp kívánja, A bukás, A parfüm stb.) fennhatósága alatt készült, a Drei gegen drei megbukott. Videón ugyan megjelent, és 1987-ben a ZDF 2 is sugározta, de azóta teljesen feledésbe merült. A Trio utolsó nagylemeze mindazonáltal erőteljesen kapcsolódik a filmhez, hiszen megtalálhatók rajta a filmdalok is. A borítón ugyan az egymást átölelő zenészeket láthatjuk, ám Peter valójában már nem vett részt a munkában, mert akkortájt néhány hónapra börtönbe kellett mennie. Az ismert dobos, Curt Cress helyettesítette a felvételeken, melyeken a Humpe nővérek (Inga és Annette) is közreműködtek. Három kislemezt másoltak ki (Drei gegen Drei, Ready For You, My Sweet Angel), de egyik sem ért el számottevő sikert, ahogyan maga az album sem. 1986 elején a Trio csendben feloszlott. A tagok eredetileg csupán egy féléves kreatív szünetet akartak tartani, de kiderült, hogy igazából kifogytak az ötletekből, hiszen az általuk képviselt minimálzene egyébként sem sok variációs lehetőséget kínált. 


Külön utakon
A Trio feloszlása után a három előadó közül Stephan Remmlernek sikerült egy ideig az élvonalban maradnia. Ismertebb szólóslágerei: Keine Sterne in Athen (angol nyelven: I Don't Go to U.S.A.) és Alles hat ein Ende nur die Wurst hat zwei. Később ő is visszavonult, és csak az új évezredben hallatott magáról ismét. 2003-ban producerként bábáskodott három fia, Cecil, Jonni és Lauro néhány felvételének megszületésénél. Az ifjú titánok 2004-ben apjuk együttesének nagy slágerével, a Da Da Da újabb változatával álltak elő. A Trio feloszlása után Gert stúdiózenészként dolgozott tovább. 1983-ban kiadott egy szólóalbumot, minden különösebb visszhang nélkül. Petertől is elpártolt a szerencse. Szólólemezei nem sok vizet zavartak, a Trio tagjaként szerzett pénzét pedig nőkre, alkoholra és kokainra költötte. Jól értesültek szerint körülbelül egymillió márkát tapsolt el. Az 1990-es évek közepén újra bohócként próbált érvényesülni, majd visszatért a zene világába: az Alec, Mike & Peter kombóban dobolt, majd a Sternenhimmel című musicalben lépett színpadra.


A Trio utóélete
1997-ben az Egyesült Államokban a Volkswagen egyik reklámjához a Da Da Da angol nyelvű változatát használták fel. A dal pillanatok alatt felkerült az amerikai slágerlistára, sőt ezzel a címmel újra kiadták a Trio and Errort is. Az új évezred elején Németországban is újra divatba jött a Neue Deutsche Welle és a Da Da Da, mindenekelőtt Herbert Grönemeyer slágerlistás feldolgozásának köszönhetően. Triologie címmel egy újabb Trio-válogatásalbum jutott el a közönséghez. Szóba került, hogy az együttes újra összeáll, a zenészek két új dalt is írtak. A lemezcég azonban ragaszkodott ahhoz, hogy változatlanul a Da Da Da nyomvonalán haladjanak. Ez a megkötés elfogadhatatlan volt a tagok számára, ezért az újjáalakulás végül elmaradt. 2003-ban nagy sikert aratott a Trio – Deluxe Edition című kiadvány, amely számos ritkaságot tartalmaz. Az érdeklődők megvásárolhatták a zenekar klipjeinek gyűjteményét is, immár DVD-formátumban. A lelkes Trio-rajongók 2004-ben tartották első országos találkozójukat. Erre az alkalomra Stephan video-, Gert pedig telefonüzenetet küldött. Peter személyesen jelent meg az eseményen. A kezdeményezés azóta hagyománnyá vált: 2011. augusztus 6-án a großenkneteni Kempermann vendégfogadóban hatodszor gyűltek össze a német Trio-rajongók. A legfrissebb hírek szerint 2012 februárjában a Da Da Da megjelenésének 30. évfordulója alkalmából egy dupla Triop-DVD jelenik meg, amely a Rockpalastban 1982-ben tartott koncert anyagát is tartalmazni fogja.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1982: Da Da Da ich lieb dich nicht du liebst mich nicht aha aha aha / Sabine Sabine Sabine
* 1982: Da Da Da I Don't Love You You Don't Love Me Aha Aha Aha / Sunday You Need Love
* 1982: Da Da Da / Ja Ja Wo Gehts Lank Peter Pank Schönen Dank
* 1982: Da Da Da Ya No Nos Queremos, Jha, Jha, Jha (Da Da Da, I Don't Love You, You Don't Love Me, Jha, Jha, Jha) / Ja / Sabine Sabine
* 1982: Anna – Lassmichrein Lassmichraus / Lady-O-Lady (Live im Frühjahr 82) 
* 1982: Anna – Letmein Letmeout / Kummer (Live im Frühjahr 82) 
* 1983: Boom Boom / Halt mich Fest Ich werd verrückt (Live im Frühjahr 82) 
* 1983: Boom Boom / Broken Hearts for You and Me (Live in Frühjahr '82) 
* 1983: Turaluraluralu – Ich mach BuBu was machst du / Immer noch einmal
* 1983: Tooralooralooraloo – Is It Old & Is It New / Immer noch einmal
* 1983: Herz ist Trumpf (Dann rufst du an...) / Girl Girl Girl
* 1983: Hearts Are Trump / Girl Girl Girl
* 1983: Tutti Frutti / Ich lieb den Rock'n'Roll
* 1983: Tutti Frutti / Boom Boom
* 1985: Drei gegen drei / Wahnsinn V 1 / Wahnsinn V 2
* 1985: Ready for You / KunstherzSchröder
* 1997: Da Da Da I Don't Love You You Don't Love Me Aha Aha Aha (Radio Edit) / Da Da Da I Don't Love You You Don't Love Me Aha Aha Aha (Original Album Version) / Da Da Da I Don't Love You You Don't Love Me Aha Aha Aha (Long Version) 
* 1997: Da Da Da / Anna Let Me In, Anna Let Me Out


Albumok
* 1981: Trio
* 1982: Live im Frühjahr 82 (csak kazetta) 
* 1983: Bye Bye
* 1983: Trio and Error (a Bye Bye amerikai kiadása) 
* 1985: What’s the Password
* 1992: Live im Frühjahr 82 (az 1982-es kazetta CD-n) 
* 2003: Trio – Deluxe Edition (az 1981-es album bónuszfelvételekkel) 

Válogatások
* 1986: 5 Jahre zuviel
* 1990: Herz ist Trumpf
* 1990: Star Gold – Die großen Erfolge
* 1990: Da Da Da ich lieb dich nicht
* 1993: Da Da Da Ich lieb dich nicht
* 1996: Da Da Da
* 1998: Szene Stars
* 2000: Golden Stars
* 2000: Triologie – The Best of Trio
* 2001: Turaluraluralu
* 2006: Colour Collection
* 2008: Die größten Hits

VHS, DVD
* 1987: Drei gegen drei
* 1987: The Video Singles
* 2003: The Best of Trio

VIDEÓK








Herz ist Trumpf (másik klip)   



Keine Sterne in Athen (Előadó: Stephan Remmler) 

I Don't Go to USA (Előadó: Stephan Remmler)

Alles hat ein Ende nur die Wurst hat zwei (Előadó: Stephan Remmler) 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése