disco

disco

2012. február 1., szerda

SINITTA

Sinitta (Egyesült Államok, Washington állam, Seattle, 1968. október 19.) amerikai születésű angol énekesnő teljes neve: Sinitta Renet Malone. Az 1980-as évek második felében vált népszerűvé Európában olyan slágerekkel, mint a So Macho, a Toy Boy, a G. T. O. és a Cross My Broken Heart. Az 1990-es években népszerűsége kissé megfakult, az új évezredben azonban Angliában ismét sokat hallani róla. Gyakran szerepel különféle televíziós showműsorokban, 2009-ben és 2010-ben pedig ritkaságokat is tartalmazó válogatásalbumokkal örvendeztette meg a rajongóit.


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Sinitta édesanyja Miquel Brown kanadai színésznő és énekesnő, akit a diszkórajongók leginkább a So Many Men, So Little Time című 1983-as sláger előadójaként ismerhetnek. Miquel nagyon fiatalon ismerkedett meg egy Anthony Blackett nevű férfival, akitől 14 éves korában (!!) ikerlányai születtek: Greta és Sinitta. (Az IMDB viszont más adatokról tud: a filmes adatbázis szerint Miquel Brown nem 1954-ben, hanem 1945-ben született, Sinitta pedig nem 1968-ban, hanem 1966-ban. Vagyis Miquel nem 14 évesen, hanem 21 évesen lett anya, ami azért elfogadhatóbban hangzik egy magamfajta régimódi ember számára. Mindazonáltal egy on-line interjúban évekkel később maga Sinitta erősítette meg, hogy édesanyja 14 évesen szülte őt és testvérét, akit egyébként egy gyermektelen nagynénjük nevelt fel. A családban akad még egy híres énekesnő: Miquel mostohatestvére, aki Amii Stewart néven vált világhírűvé a Knock on Wood című 1979-es slágerrel.) Miquel feleségül ment lányai apjához, akitől 1973-ban, nem sokkal Angliába költözésük után elvált. Sinitta gyermekéveiről az interneten kevés információ található. Hat évet töltött egy gyermekotthonban, amíg édesanyja alkalmassá nem vált a gyereknevelésre. 13 éves korában, 1981-ben került be a szórakoztatóiparba. Szerepelt az Óz, a csodák csodája (1939) című klasszikus mesefilm alapján készült The Wiz című musicalben, illetve a Shock Treatment (1981) című zenés filmben, amelyet a nevezetes The Rocky Horror Picture Show (1975) inspirált. A West Enden olyan musicalekben lépett fel, mint a Macskák, a Rémségek kicsiny boltja, a Masquerade és a Mutiny! 1982 szentestéjén az ITV csatorna nézői láthatták a The Tube című tévéműsorban az Imagination együttes háttértáncosaként. Három évvel később ugyancsak az ITV sugározta a The Wall Game című gyerekshow-t. Ebben két csapat versenyzett egymással: egy óriási fal elemeiből kellett díszletet építeniük, majd ebben egy színdarabot improvizálniuk. Sinitta volt az egyik csapatkapitány.


Úton a siker felé
Sinitta első kislemeze, amelyet a Hot Gossip együttes tagjaként készített, 1983-ban jelent meg Break Me Into Little Pieces címmel. Mintha a történelem ismételte volna önmagát: öt évvel korábban ugyanis egy másik tizenéves énekesnő, egy bizonyos Sarah Brightman karrierje is egy Hot Gossip-kislemezzel (I Lost My Heart to a Starship Trooper) kezdődött. 1983-ban Sinitta szerepelt Forest Rock the Boat című slágerének videoklipjében. (A dal a Hues Corporation 1974-es örökzöldjének feldolgozása.) 1984-ben az Imagination című szerzeménnyel részt vett az Eurovíziós Dalfesztivál brit selejtezőjén, az A Song of Europe-on. (A versenyt a Belle and the Devotions nyerte, Love Games című dala végül hetedik lett az Eurovíziós Dalfesztiválon.) Karrierje akkor vett szerencsés fordulatot, amikor találkozott egy nem túl ismert fiatal lemezproducerrel, Simon Covell-lel. Cowell az 1970-es években amolyan lótifutiként kezdte a szakmát az EMI Recordsnál. Később E&S Music néven saját kiadót alapított, amellyel azonban nem boldogult, ezért a cég rövidesen megszűnt. 1984-ben Iain Burtonnel és a Hot Gossip koreográfusával, Arlene Phillipsszel együtt megalapította a Fanfare Records lemezkiadót. Az új cég elsőként a Hot Gossip Don't Beat Around the Bush című maxilemezét jelentette meg. Sinitta ekkor még a Hot Gossip tagja volt, de még ugyanabban az évben szólókislemeze jelent meg a Fanfare-nál. Noha a Cruising már azt a hangzásvilágot képviselte, amellyel az énekesnő rövidesen nagy sikereket ért el, a dal nem keltett túl nagy érdeklődést a lemezvásárlók körében.


Az áttörés
George Hargreaves zeneszerző rövidesen előállt egy újabb szerzeménnyel, amelynek a So Macho címet adta. Cowell úgy vélte, a dalból Sinitta előadásában nagy sláger válhat, hiszen akkoriban kezdett divatba jönni ez a fajta popzene elsősorban Hazell Dean és a Dead or Alive slágereinek köszönhetően. Iain Burton viszont annyira nem osztotta Cowell lelkesedését, hogy a cégből való kilépését fontolgatta. Végül mégis hajlandó volt 5000 fontot áldozni a So Macho megjelentetésére. Eleinte úgy tűnt, búcsút inthet a pénzének, hiszen a kiadvány iránt kezdetben csekély érdeklődés mutatkozott. Cowell azonban makacsul hitt a sikerben, és eltökélte, hogy sztárt farag Sinittából. Kiadta még egyszer, aztán harmadszor is a kislemezt, és kitartása meghozta a gyümölcsét. A So Macho váratlanul emelkedni kezdett az angol slágerlistán, és bejutott a Top 10-be, ahol második helyezést ért el. 900 ezer példányt adtak el belőle, egymillió fontot hozott a cég számlájára, és ezzel megteremtődtek a Fanfare Records további működésének anyagi alapjai is.


Játékfiú
Cowell úgy vélte, a siker konzerválásának legjobb módja, ha a Stock–Aitken–Waterman-triót, az 1980-as évek angol slágergyárosait kéri fel, hogy komponáljanak Sinitta számára. A trió elfogadta a felkérést, ám az általuk írt Feels Like the First Time című dal mindössze öt hétig szerepelt a slágerlistán, ahol csupán a 45. helyig jutott. A So Macho 28 hetes toplistás szerepléséhez képest ez bizony nagy bukta volt. (Jelen sorok írója jól emlékszik arra, mekkora csalódást okozott neki annak idején a Feels Like the First Time, amikor first time hallotta. Nem azért, mert más volt, mint a So Macho, inkább azért, mert szerintem nem igazán jó dal.) Pete Waterman nem a szerzeményben, hanem inkább az előadóban látta a bukás okát, tapintatosan azonban csak annyit közölt Cowell-lel, hogy a trió túl elfoglalt ahhoz, hogy újabb dalt komponáljanak Sinitta számára. Végül mégis beadták a derekukat, és megszületett a Toy Boy című szerzemény, amellyel az énekesnő elsöprő sikert aratott. Igaz, hogy a brit slágerlistán nem érte el a So Macho eredményét, hiszen „csak” a negyedik helyig jutott, viszont állítólag többet adtak el belőle, mint jó néhány akkori listavezető kislemezből, beleértve Michael Jackson és Siedah Garrett duettjét (I Just Can’t Stop Loving You) és Steve „Silk” Hurley Jack Your Body című house slágerét. Simon Covell szerint a dal címe (Toy Boy = Játékfiú) az idős hölgyek szókészletéből származik, akik így nevezik a náluknál jóval fiatalabb fiúpartnereiket. Mike Stock szerint viszont az ötletet Sinitta magánélete adta, az énekesnő ugyanis akkoriban egy fiatalabb fiú jegyese volt. (A szerző rosszmájú észrevétele: ha Sinitta valóban 1968-ban született, akkor 1987-ben még csak 19 éves volt, vagyis mennyi idős lehetett a nálánál is fiatalabb jegyese? Befejezte-e egyáltalán a srác az általánost?)


Újabb slágerek
A Toy Boyjal mindenesetre beindult a slágergyár, és folyamatosan érkeztek az énekesnő újabb kislemezei, illetve már 1987-ben a boltokba került első albuma, amely a Sinitta! címet kapta. A tracklistán megtalálhatók a kevésbé sikeres dalok (Cruising, Feels Like the First Time) és persze a slágerek (So Macho, Toy Boy) is. Ez utóbbiak sorát a G. T. O. és a Cross My Broken Heart gyarapította. A második album előhírnökeként kiadott I Don't Believe in Miracles 1988 szeptemberében huszonkettedik lett az angol slágerlistán. A Wicked címmel 1989-ben megjelent albumon ez volt az egyetlen Stock–Aitken–Waterman-szerzemény, noha a felvételek a trió stúdiójában, a PWL-ben készültek. A többi dal Pete Hammond, Phil Harding, Ian Curnow, Nigel Wright és Ralf Rene Maue közreműködésével született meg. A legnagyobb sikert Maxine Nightingale 1975-ös slágere, a Right Back Where We Started From feldolgozása aratta. A kislemez a brit toplistán a negyedik helyig jutott, de számos más országban is bekerült a Top 10-be. Slágerré vált egy másik feldolgozás, a Love on a Mountain Top is, amelynek eredetije 1973-ból származik Robert Knight előadásában. Sinitta verziója 1989 októberében huszadik helyre került az angol slágerlistán. A Wickedről 1990-ben két másik feldolgozás is megjelent kislemezen: a Hitchin’ a Ride eredetijét a Vanity Fare játszotta 1969-ben, a Love and Affection pedig Joan Armatrading első nagy slágere volt 1976-ban.


Túl a csúcson
Az 1990-es évek elején a Stock–Aitken–Waterman-féle popzene kiment a divatból, és ez Sinitta karrierjén is meglátszott. Bár három újabb kislemeze nem nevezhető egyértelmű bukásnak, de meg sem közelítették nagy slágereinek népszerűségét. Az 1992-ben megjelent Shame Shame Shame az egyslágeres Shirley & Company 1975-ből származó diszkó örökzöldjének átirata. A dalt nem sokkal Sinitta előtt a lengyel–svéd színésznő, Izabella Scorupco (nálunk leginkább az Aranyszem című James Bond-film női főszereplőjeként ismert) hozta ismét divatba. Az Aquarius a világhírű musical, a Hair egyik betétdala. (Érdekesség, hogy Sinitta édesanyja, Miquel Brown az 1960-as évek végén Sheila szerepét játszotta a musical detroiti előadásán, amellyel a társulat végigturnézta az Egyesült Államokat.) A The Supreme című 1993-as EP-n Sinitta a legendás női trió, a The Supremes négy nagy slágerét (Where Did Our Love Go, Stop in the Name of Love, You Can't Hurry Love, Remember Me) énekelte el. 1995-ben került az üzletekbe a Naughty Naughty című harmadik Sinitta-album, amely kizárólag feldolgozásokat tartalmaz, mint például az imént említettek mellett a You Can’t Hurry Love, a Hotel California, a Cuba, a Club Tropicana és a The Tide Is High. 1997-ben Sinitta átvette Irene Cara szerepét a What a Feeling című színpadi showműsorban, amelynek lemezfelvételén is közreműködött. A show címe Irene Cara 1983-as slágeréből származik, amely a Flashdance című filmnek köszönhetően vált klasszikussá. A műsorban fellépett még Sonia (szintén a Stock–Aitken–Waterman-slágergyár egykori sztárja) és a Bros együttes egyik tagja, Luke Goss. Az 1997-es év egy nagy csalódást is hozott Sinitta számára. Mike Stock és Matt Aitken felkérték, hogy énekelje fel a You Can Do Magic című dal vokálját. Az énekesnő azt remélte, hogy ezzel a felvétellel sikerül visszakerülnie a popzene élvonalába, ám e helyett egészen más történt. A két producer The Mojams néven adta ki a lemezt, amelyen Sinitta helyett Debbie Currie nevét tüntették fel vokalistaként. (Debbie az egykori brit egészségügyi miniszter, Edwina Currie lánya volt, akinek ez a kislemez az egyetlen dicstelen próbálkozása a popszakmában.) 


Az új évezred
Az új évezredben Sinitta gyakori közreműködője lett számos népszerű brit szórakoztató tévéműsornak. 2003-ban a Simon Cowellről szóló dokumentumfilmben láthatta a közönség. A következő évben Cowell meghívta az X-faktor tehetségkutató tévéműsor mentorainak csapatába mint személyes tanácsadót. 2006-ban Sinitta elhatározta, hogy újra aktivizálja magát mint énekesnő. A PMG (Prolific Media Group) ajánlott számára szerződést, és lehetősége nyílt arra, hogy Carl M. Coxszal dolgozzon. Többek között rögzítették a Toy Boy új változatát és egy vadonatúj dalt, amelynek címe: The Day You Said Goodbye. Ezzel 2009-re tervezett válogatáslemezét is szerette volna reklámozni. A válogatásalbum valóban megjelent, ám a tervezett új stúdióalbum e sorok írójának tudomása szerint végül nem került forgalomba. Pedig Sinitta még híres nagynénjét, Amii Stewartot is megnyerte közreműködőnek. A válogatáslemezen viszont akadnak kuriózumok is, például két kiadatlan dal a Stock–Aitken–Waterman-korszakból. A How Can This Be Real Love és a Do You Wanna to Find Out című felvételeket 2008 októberében a PWL Stúdió pincéjében találták meg. 2010-ben egy újabb Sinitta-válogatást dobtak piacra, amely bónuszként az énekesnő videoklipjeinek DVD-jét tartalmazza.


Magánélet
Sinittát szoros magánéleti szálak fűzték menedzseréhez, Simon Cowellhez, aki eljegyezte őt, ámbár végül nem házasodtak össze. Az 1980-as évek második felében ünnepelt énekesnőként kezdett viszonyt egy (akkor még) alig ismert hollywoodi színésszel, Brad Pitt-tel. Kapcsolatuk két év múlva ért véget. Sinitta szerint túl vad volt Bradhez, és esze ágában sem volt karrierje csúcsán otthon ülő feleség lenni. 2002 áprilisában hozzáment egy Andy Willner nevű férfihoz. Három évvel később kénytelen volt bejelenteni a médiának, hogy férje egy Kerry West nevű nőt ejtett teherbe. Nyolc héttel a bejelentést követően Kerry West elvetélt. Ikrei lettek volna. 2008-ban Sinitta és csapodár férje két gyereket fogadott örökbe, Zacet és Magdalenát. A következő év júliusában a pár nyilvánosságra hozta a hírt, hogy elválnak. Azóta egy újabb szerelem jelent meg az énekesnő életében, Stefano Zagni 43 éves milliomos üzletember (Mariah Carey jó barátja) személyében. Sinitta 2010 februárjában örömmel tudatta a világgal, hogy gyermeket vár Zagnitól. Azóta két év telt el, ám a bébi világra jöttéről nem találhatók hírek, valószínű tehát, hogy vagy valamilyen tévedésen alapult a bejelentés, vagy az énekesnő sajnos elvetélt. Arról viszont internetes források is beszámoltak, hogy Sinitta és kedvese Zac és Magdalena vér szerinti nővérének örökbefogadását tervezik.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik, EP-k
* 1983: Never Too Late (Special Extended U. S. Mix) / Never Too Late (Instrumental)
* 1983: Never Too Late (Special U. S. MIx) / Never Too Late (Original U. K. Mix)
* 1983: I Could Be (Special Extended U. S. Mix) / I Could Be (7" Version) / I Could Be (Instrumental)
* 1984: Cruising / Cruising (Instrumental)
* 1985: So Macho / Cruising (Remix)
* 1985: So Macho / Showdown
* 1986: Feels Like the First Time (Vocal Extended Mix) / Feels Like the First Time (Vocal Edit) / Feels Like the First Time (Instrumental Dub Mix)
* 1986: Feels Like the First Time (Extended Club Version) / Feels Like the First Time (Instrumental Dub Mix)
* 1986: Feels Like the First Time (Special Extended Club Mix) / So Macho (Remix)
* 1987: Toy Boy / Toy Boy (Instrumental)
* 1987: Toy Boy (Extended Bicep Mix) / Toy Boy (7" Mix) / Toy Boy (Instrumental)
* 1987: Toy Boy / Toy Boy (Extended Rap Version)
* 1987: G. T. O. (Radio Mix) / G. T. O. (Instrumental)
* 1987: G. T. O. (Modina's Red Roaring Mix) / G. T. O. (Radio Mix) / G. T. O. (Instrumental)
* 1988: Cross My Broken Heart (Remix) / Cross My Broken Heart (Instrumental Mix)
* 1988: Cross My Broken Heart / Toy Boy (Remix)
* 1988: Cross My Broken Heart (Remix) / Toy Boy (Remix)
* 1988: Cross My Broken Heart (Cupid's Avenging Mix) / Toy Boy (Remix) / Cross My Broken Heart (Instrumental Mix)
* 1988: Cross My Broken Heart (Cupid's Avenging Mix) / Cross My Broken Heart (Extra Pulsing Mix)
* 1988: I Don't Believe in Miracles / I Don't Believe In Miracles (Instrumental)
* 1988: I Don't Believe in Miracles (Merlin's Magical Mix) / I Don't Believe in Miracles (Instrumental Club Mix)
* 1988: I Don't Believe in Miracles (Club Remix) / I Don't Believe in Miracles (Instrumental Club Mix)
* 1988: I Don't Believe in Miracles / Cross My Broken Heart / Toy Boy / I Don't Believe in Miracles (Instrumental)
* 1989: Love on a Mountain Top (The Knight After Special Remix) / Love on a Mountain Top (Extra Beats Instrumental Mix) / Don't Tell Me Not to Cry
* 1989: Love on a Mountain Top (An Everlasting Knight Mix) / Don't Tell Me Not To Cry (Extended Version)
* 1989: Love on a Mountain Top (Extended Mix) / Lay Me Down Easy (Extended Mix)
* 1989: Oh Boy (You've Got a Lot to Learn)
* 1989: Right Back Where We Started From / I Just Can't Help It
* 1989: Right Back Where We Started From (Extended Mix) / I Just Can't Help It
* 1989: Right Back Where We Started From (Maxine's Night In A Gale U. K. Remix) / I Just Can't Help It / I Don't Believe in Miracles
* 1989: Right Back Where We Started From (7" Version) / Right Back Where We Started From (Left Back On The Side Mix / Club Mix) / I Just Can't Help It
* 1989: Lay Me Down Easy / Lay Me Down Easy (Instrumental Version)
* 1989: Lay Me Down Easy (Extended Club Mix) / Lay Me Down Easy (Instrumental Version)
* 1989: Lay Me Down Easy (Radio Version) / Lay Me Down Easy (Instrumental Version)
* 1989: Hitchin' a Ride (PWL Remix) / Hitchin' a Ride (12" Remix) / Hitchin' a Ride (Single Mix)
* 1989: Hitchin' a Ride (PWL Remix) / I'm on My Way / Hitchin' a Ride (Single Mix)
* 1990: Hitchin' a Ride / I'm on My Way
* 1990: Hitchin' a Ride (Remix) / So Macho / Toy Boy / Right Back Here Where We Started From
* 1990: Hitchin' a Ride / Lay Me Down Easy
* 1990: Lay Me Down Easy / Lay Me Down Easy (instrumental version) 
* 1990: Love & Affection (DNA Remix) / Love & Affection
* 1990: Love & Affection (The A-Team Remix) / Love & Affection (The A-Team Remix 7") / Love & Affection (The Alan Coulthard Remix)
* 1990: Love & Affection / Make Love Your Goal
* 1990: Love and Affection (Radio Mix) / Love and Affection (The DNA Mix) / Make Love Your Goal
* 1992: Shame Shame Shame (7" Version) / Shame Shame Shame (Extended Club Mix) / Shame Shame Shame (Full Marks Mix) / Maybe Someday
* 1992: Shame Shame Shame (Extended Club Mix) / Maybe Someday / Shame Shame Shame (Full Marks Mix) / Shame Shame Shame (Top Marks Mix)
* 1992: Shame Shame Shame / Maybe Someday
* 1993: Aquarius (Ben Chapman Mix) / Aquarius
* 1993: Aquarius (Extended Version) / Aquarius (Oi! Oi! Saveloy) / Aquarius (Vocal Dubmix)
* 1993: Aquarius (Ben Chapman Mix) / Aquarius / Aquarius (Extended Version) / Aquarius (Vocal Dub Mix)
* 1993: The Supreme EP (Where Did Our Love Go, Stop in the Name of Love, You Can't Hurry Love, Remember Me)


Albumok
* 1987: Sinitta!
* 1987: Toy Boy (Japán)
* 1989: Wicked
* 1989: Special
* 1995: Naughty Naughty

Válogatások
* 1990: Dance Mix!
* 1998: The Best of Sinitta
* 2000: The Very Best of Sinitta
* 2005: Toy Boy
* 2009: The Hits + Collections 86–09: Right Back Where We Started From
* 2010: The Greatest Hits (CD + DVD)

VIDEÓK

Cruising  (csak zene!)















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése