disco

disco

2012. február 4., szombat

SMOKIE

Az angol Smokie együttes elődje, a The Yen 1965-ben alakult. A formáció többszöri névváltoztatás után 1974-ben vette fel a Smokey nevet, amelyet a következő évben jogi problémák miatt Smokie-ra módosított. Az 1970-es évek második felében Európa-szerte nagy népszerűségnek örvendett gitárcentrikus slágereivel, melyeket Chris Norman jellegzetes énekhangja emelt ki az átlagból. Néhány ismert Smokie-sláger: I'll Meet You at Midnight, Living Next Door to Alice, It’s Your Life, Needles and Pins (egy régi Searchers-sláger feldolgozása), Oh Carol (ennek viszont semmi köze Neil Sedeka azonos című örökzöldjéhez), For a Few Dollars More, Mexican Girl, Babe It’s Up to You


TAGOK
Az eredeti felállás
* Chris Norman [Christopher Ward Norman] (1950. október 25.) – ének, ritmusgitár (1965–1986)
* Alan Silson (1951. június 21.) – szólógitár, ének (1965–1996)
* Terry Uttley [Terry David Uttley] (1951. június 9.) – basszusgitár, ének (1965-től)
* Ron Kelly [Ronald Kelly] (1952.) – dobok (1965–1973)

Később csatlakoztak
* Pete Spencer [Peter David Spencer] (1948. október 13.) – dobok (1973–1986)
* Steve Pinnell (1952. június 3.) – dobok (1986-tól)
* Alan Barton (1953. szeptember 16. – 1995. március 23.) – ének, ritmusgitár (1986–1995)
* Martin Bullard (1956. július 8.) – billentyűs hangszerek (1986-tól)
* Mike Craft (1958. április 4.) – ének, ritmusgitár (1995-től)
* Mick McConnell (1964. március 22.) – szólógitár, ének (1996-tól)

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
1964-ben a bradfordi St. Bede’s Grammar Schoolban alakult meg a The Yen együttes, amely 1965 februárjában a Birkenshaw Schoolban lépett fel először. A négy fiúból hárman (Chris Norman, Alan Silson, Terry Uttley) énekeltek és gitároztak, a negyedik srác (Ron Kelly) pedig dobolt. A formáció rövidesen felvette a The Sphynx nevet, amelyet kis idő múlva Esence-re változtattak. Az Esence Bradford és a környező települések kis klubjaiban adott koncerteket. Mivel a közönség meglehetősen érdektelenül fogadta a fellépéseiket, az együttes 1966-ban feloszlott. A Dewsbury College hallgatójaként Ron Kelly még ugyanabban az évben a The Black Cats együttes dobosának helyébe lépett. A zenekarban Peter Eastwood gitározott és énekelt, Arthur Higgins pedig basszusgitáron játszott. Rövidesen Alan Silson is csatlakozott a bandához. Nem sokkal később távozott Peter Eastwood, akit Chris Normannel pótoltak. 1967 novemberében az átalakult együttes felvette a The Four Corners nevet. 1968 áprilisában a zenészek Mark Jordan személyében egy rámenős menedzserre találtak, aki kezdetnek névcserét javasolt: a The Four Cornersből így lett The Elizabethans. 1968 júniusában Arthur Higginst felváltotta Terry Uttley, vagyis The Elizabethans néven ismét a The Yen tagjai zenéltek együtt.


Az első lemezfelvételek
1968 decemberében került sor a The Elizabethans első tévészereplésére, mégpedig a Yorkshire Television Calendar című magazinműsorában. 1969 augusztusában a High Jinx című BBC-showban az együttes két dalt adott elő. Mivel fellépése sikert aratott, Mark Jordan egy demót készített védenceivel. Az anyag felkeltette az RCA lemezcég szakembereinek érdeklődését. Mondani sem kéne, hogy az együttműködés első lépéseként az RCA is névváltoztatást akart: a The Elizabethansból Kindness lett. Ezt követően a cég stúdiójában a zenészek egy dupla A oldalas kislemezt vettek fel, ami azt jelenti, hogy mindkét dalt – Light of Love, Lindy Lou – esélyesnek tartották arra, hogy felkerüljön a slágerlistára. Egy sztrájk miatt azonban hónapokat csúszott a megjelenés, és mire a boltokba került a kiadvány, már csak 300 darab fogyott el belőle. Ennek ellenére az RCA forgalomba hozta a második kislemezt is (Oh Julie / I Love You Carolina), ám azért sem igazán tolongtak a vásárlók. Dave Eager menedzser azonban felfigyelt a tehetséges előadókra, és felajánlotta, hogy átveszi a menedzselésüket. Összehozta őket Rory Stormmal, akinek zenéje annak idején még a Beatlesre is hatott, sőt a liverpooli kvartett dobosa, Ringo Starr korábban Storm kísérőegyüttesében, a Rory Storm and the Hurricanesben dobolt. Rory és a Kindness alkalmi fúziója Rory Storm and the Failures néven lépett fel. (Rory 33 éves korában halt meg, 1972. szeptember 28-án édesanyjával együtt holtan találták liverpooli otthonában. A boncolás nagy mennyiségű altatót és alkoholt mutatott ki a szervezetében. A halottkémi vizsgálat véletlen túladagolást állapított meg. Rory édesanyja valószínűleg akkor lett öngyilkos, amikor rátalált fia holttestére.) 


A siker kapujában
1971 vége felé Chris Norman egy komoly betegségen esett át, ami kihatott a hangszalagjaira is. Hangja érdesebbé vált, társai pedig úgy vélték, a Kindness zenéjét érdemes lenne összhangba hozni Norman új hangszínével. Eager beajánlotta az együttest a Decca lemezcéghez, ahol 1972 februárjában elkészült a Kindness új kislemeze, a Let the Good Times Roll. A Herman’s Hermits volt énekese, Peter Noone akkoriban éppen turnéra készült, és a Kindnesst kérte fel, hogy kísérje őt a koncerteken. Cserébe segített az együttes következő Decca-kislemeze, a Make It Better elkészítésében. A turné egyetlen érdekes fordulata a Kindness számára egy újabb menedzser, Bill Hurley színre lépése volt. Hurley-nek sikerült megegyeznie Eagerrel, és azonnal intézni kezdte a fiúk ügyeit. 1973. augusztus 8-án Ron Kelly dobos bejelentette, hogy kiválik a Kindnessből. Társai egy régi iskolai barátjukat, Pete Spencert hívták a helyére. Spencer ezt megelőzően meglehetősen sok együttesben megfordult: The Chevrons, The Common Bond, The Collection, Dave and Dee Dees Playground, London Fog, Sugar and Spice, Brenda and The Collection. Az új felállás egy frankfurti sétahajón debütált a közönség előtt. 

Bill Hurley igazi nagy dobása az volt, amikor bemutatta a zenészeket a Nicky Chinn–Mike Chapman szerzőpárosnak, akik olyan sztárok számára komponáltak, mint a Sweet, a Mud és Suzi Quatro. A sztárszerzők először elutasították a Kindnesst, Hurley azonban meggyőzte őket arról, hogy érdemes foglalkozni a védenceivel. Kedves Olvasó, ugye sejted, hogy mi következett ezután? Eltaláltad, egy újabb névváltoztatás: a Kindnessből Smokey lett! A számottevő eredmények nélküli folytonos névváltoztatásba kissé belefásult zenészek némi hezitálás után beletörődtek az újabb átkeresztelésbe. A szerzők és a producer következő ötlete az volt, hogy Suzi Quatróhoz hasonlóan bőrruhába öltöztetik a Smokey zenészeit is, ebbe azonban a fiúk nem egyeztek bele. Kompromisszumos megoldásként a farmernadrágos imázs mellett döntöttek. 1974 végén az együttes stúdióba vonult, hogy felvegye első nagylemezét, amely Pass It Around címmel 1975. február 14-én jelent meg. A címadó dalt másolták ki róla kislemezre, de a kiadvány nem aratott sikert. Áprilisban a Smokey a Pilot együttessel turnézott. 


A siker évei
1975. szeptember 22-én hozták forgalomba a Smokey második albumát, amely sokkal populárisabb zenei anyagot tartalmazott, mint az előző LP. Az If You Think You Know How to Love Me című kislemez hamar slágerré vált egész Európában, az angol toplistán például a harmadik helyig jutott. A Smokey-ra végre valóban felfigyelt a közönség, és az első slágert rövidesen újabbak követték: Changing All the Time, Don't Play Your Rock 'n' Roll to Me, Back to Bradford. Az örömbe azonban némi üröm vegyült, amikor a legendás amerikai soulénekes, Smokey Robinson pert helyezett kilátásba. Robinson ugyanis úgy vélte, hogy az együttes a névválasztással az ő hírnevét használja fel, és félrevezeti a közönséget. Bár ez a feltételezés nem volt méltó a világhírű énekeshez, a Smokey menedzsmentje a névmódosítás mellett döntött, és a Smokey-ból Smokie lett. A zenészek a második nagylemezüket követő turnéjukon használták először ezt a nevet, és szerencsére immár bő 35 éve kitartanak mellette. A következő album, a Midnight Café különböző okok miatt részben az Egyesült Államokban készült. (Az okok egyike a kedvezőbb adózás volt.) Az 1976 áprilisában kiadott nagylemez sikere felülmúlta a Changing All the Time kedvező fogadtatását, és a Smokie az öreg kontinens egyik legnépszerűbb együttesévé vált. A következő hónapokban megjelent kislemezei Európa-szerte a toplisták élmezőnyében szerepeltek heteken át: Something's Been Making Me Blue, Wild Wild Angels, I'll Meet You at Midnight. (Ez utóbbi dal e sorok írójának legnagyobb kedvence a Smokie-tól.) 

Az együttes gyorsan növekvő rajongótábora 1976 novemberében vásárolhatta meg először a Living Next Door to Alice című kislemezt, amely a Smokie pályafutásának legnagyobb slágerévé nőtte ki magát. A Lay Back in the Arms of Someone című kislemez, valamint a Bright Lights & Back Alleys és a The Montreux Album című LP-k megerősítették a zenekar sztárstátusát. Paradox módon ehhez egy nem Smokie-sláger is hozzájárult, a Stumblin’ In, amelyet Chris Norman a Chinn–Chapman-kettős nagy sztárjával, Suzi Quatróval közösen énekelt. A dal ugyanis inkább passzolt a Smokie, mint Suzi zenei világához, mindazonáltal ez volt az énekesnő egyetlen Top 40-es slágere az Egyesült Államokban, a Billboard rangsorában például a negyedik helyet szerezte meg. (Normannek viszont egyetlen későbbi szólófelvétele sem került fel az amerikai slágerlistára.) Szinte hihetetlen, de a Stumblin’ In éppen csak Angliában nem lett kiemelkedően sikeres, mivel a brit toplistán még a legjobb 40-be sem jutott be. Mint minden Chinn–Chapman-sztárnak, idővel a Smokie-nak is meggyűlt a baja a híres szerzőpárossal. A Sweettel ellentétben a Smokie zenészeinek nem annyira a zenei imázs jelentette a legnagyobb problémát, hanem az anyagilag nem túl előnyös szerződésük, amely 1979-ben járt le. A szakítás szándékának első jeleként értékelhető a Mexican Girl, amely már Norman és Spencer közös szerzeménye. Folytatásként Head Over Heels in Love címmel dalt írtak az 1970-es évek híres brit focistája, a kétszeres aranylabdás Kevin Keegan számára. A kislemez Nyugat-Európában figyelemre méltó sikert aratott. A Smokie 1979-ben Ausztráliában vette fel a The Other Side of The Road című nagylemezét, immár a Chinn–Chapman szerzőpáros támogatása nélkül. Noha erről két dal – Do to Me, Babe It's Up to You – is gyarapította a Smokie-slágerek sorát, maga az LP már nem volt annyira sikeres, mint az előző albumok. A csak kislemezen kiadott Run to Me viszont szintén felkerült a toplistákra. Ezt követően az együttes „kreatív szünet”-et tartott, és csak 1981-ben jelentkezett újabb albummal. Az LP előhírnökeként megjelent Little Town Flirt című kislemez – egy 1963-as Del Shannon-sláger feldolgozása – volt a Smokie utolsó toplistás dala, amely azonban az albumon nem hallható.


Chris Norman távozása
1982 elején került az üzletekbe a Strangers in Paradise című LP, a Smokie utolsó albuma az EMI-BMG emblémájával. A kiadvány megbukott, és nem fogyott igazán jól a Repertoire Recordsnál megjelent Midnight Delight és Chris Norman első szólólemeze, a Rock Away Your Teardrops sem, melyeket – nem igazán szerencsés üzletpolitikával – szintén 1982-ben hoztak forgalomba. A Smokie ezután évekre eltűnt a popvilágból, és csak 1986-ban hallatott magáról ismét. A Hansa cég ebben az évben adta ki Norman második szólóalbumát Some Hearts Are Diamonds címmel. A dalokat maga az énekes, valamint Pete Spencer és a sikerei csúcsán lévő Modern Talking kulcsembere, Dieter Bohlen írta. A Bohlen által komponált Midnight Lady heteken át vezette a nyugatnémet slágerlistát, csupán az NSZK-ban 900 ezer darab fogyott el belőle kislemezen. A siker hatására Norman bejelentette, hogy kiválik a Smokie-ból, és szólistaként folytatja könnyűzenei pályafutását. Társai régi barátjukat, a Black Lace együttes énekesét hívták meg Chris helyére: Alan Barton hangszíne erősen emlékeztetett Normanéra, ezért voltak, akiknek eleinte fel sem tűnt a csere. Normannel együtt távozott a Smokie-ból Pete Spencer is, akit Steve Pinnell-lel pótoltak, Martin Bullard személyében pedig egy billentyűs is csatlakozott a zenekarhoz. Az új felállás az All Fired Up! című albummal mutatkozott be a lemezvásárló közönségnek 1988-ban. Ezen hallható a Rock Away Your Teardrops című szám is, Chris Norman első szólólemezének címadó szerzeménye. 


Visszatérési kísérletek
Az 1980-as évek végére Chris Norman szólókarrierje megfeneklett, a Smokie csillaga viszont évekig nem is akart újra felemelkedni. Pedig az együttes Boulevard of Broken Dreams című 1990-es lemezére Dieter Bohlen is írt egy dalt (Young Hearts). 1995-ben a Smokie neve újra felbukkant a toplisták élmezőnyében, mégpedig régi nagy slágere, a Living Next Door to Alice parodisztikus feldolgozásának köszönhetően. Az 1990-es évek elején egy írországi turné alkalmával a zenészek felfigyeltek arra, hogy valahányszor nagy slágerüknek ahhoz a verssorához érnek, hogy „For 24 years I've been living next door to Alice” (24 éve élek Alice szomszédságában), a tömeg kórusban üvölti: „Alice? Who the fuck is Alice?” (Alice? Ki a f@szom az az Alice?) Elsőként állítólag a hollandok csaptak le az ötletre, és Gompie néven kiadták a Living Next Door to Alice új verzióját a vulgáris refrénnel, Alice (Who the X Is Alice?) címmel. A poénnak szánt kiadvány meglepően nagy sikert aratott, mire a Smokie gyorsan úgy döntött, hogy piacra dobja a maga verzióját is, elvégre mégiscsak a saját slágeréről van szó. A lemezfelvételhez a tagok meghívták Steve Pinnell barátját, a szókimondásáról ismert Roy Chubby Brown komikust: Barton énekelte az eredeti szöveget, Brown pedig a vulgáris refrént prezentálta. A végeredménnyel a Smokie-nak sikerült poptörténetet írnia: ez volt az első olyan dal, amely bekerült a brit Top 10-be a tiltottnak számító „fuck” szó ellenére, sőt a népszerű BBC-műsorban, a Top of the Popsban is elhangzott. (Igaz, ott egyszerűen kisípolták a problémás szót.) 

Ahogy az lenni szokott, a sztorinak van egy másik változata is, amely szerint Onno Pelser holland lemezlovas a Gompie nevű szórakozóhelyen gyakran lejátszotta az eredeti dalt. Pelser a fentebb már idézett sor után levette a hangot, amíg a közönség kórusban azt üvöltötte, hogy „Alice? Who the fuck is Alice?” Egyik este Rob Peters, egy lemezcég igazgatója is tanúja volt ennek a produkciónak, és úgy vélte, érdemes lenne a viccelődést hanglemezen is megörökíteni. Peter Koelewijn énekével már másnap felvették a dalt, amelyet Gompie néven jelentettek meg. Hogy melyik sztori az igaz, ki másolt kicsodát, azt jómagam már csak azért se tudom eldönteni, mert a világháló tanulsága szerint a Smokie-tól már 1993-ban is megjelent egy Alice (Who the F**k Is Alice?) című maxi CD. Ami egészen biztos, hogy amikor 1995-ben úgy tűnt, több évi vergődés után végre bekövetkezik a Smokie reneszánsza, akkor egy németországi turné alkalmával egy jégeső miatt az együttes turnébusza karambolozott. Alan Barton énekes olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a gondos orvosi ellátás ellenére öt nappal később elhunyt. Társai a Who the F**k Is Alice? jogdíjait elhunyt barátjuk özvegyének ajánlották fel. 


Csendes évek
A tragikus karambol ellenére a Smokie tagjai úgy határoztak, hogy folytatják a zenélést. Mind a mai napig koncerteznek, olykor lemezeik is megjelennek, a slágerlistákon azonban hosszú évekig nem tűnt fel újra az együttes neve. Barton megüresedett helyére egy másik barát, Mike Craft érkezett. 1996-ban Alan Silson bejelentette, hogy belefáradt a turnézásba, és a továbbiakban másfajta zenei elképzeléseit szeretné megvalósítani. Utódja Mick McConnell lett. Vele készült el 1998-ban a Wild Horses – The Nashville Album, méghozzá a címnek megfelelően a countryzene amerikai fellegvárában, Nashville-ben. 2001-ben az Uncovered, 2002-ben pedig az Uncovered Too című albumain a Smokie mások örökzöld slágereinek feldolgozásait adta elő. 2006-ban kiadott válogatásalbuma, a From the Heart három vadonatúj dalt is tartalmaz. 2010-ben az együttes váratlan sikert aratott a Take a Minute című albumával, amely a dán slágerlista második helyéig jutott, de a többi skandináv államban és Németországban is kedvezően fogadták. Érdekesség, hogy az egyik slágergyanús dal, a Sally's Song hősnője, Sally nem más, mint az örökzöld Living Next Door to Alice egyik mellékszereplője, akiről valaha így szólt a dal: „Sally called when she got the word, / And she said: I suppose you've heard – About Alice.” 


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1970: Light of Love / Lindy Lou (Kindness néven)
* 1972: Oh Julie / I Love You Carolina (Kindness néven)
* 1973: Let The Good Times Roll / Oh Yeah! (Kindness néven)
* 1973: Make It Better / Lonely Long Lady (Kindness néven)
* 1975: Pass lt Around / Couldn't Live
* 1975: lf You Think You Know How to Love Me / 'Tis Me
* 1975: Don't Play Your Rock'n'Roll to Me / Talking Her Round
* 1976: Something's Been Making Me Blue / Train Song
* 1976: Wild, Wild Angels / The Loser
* 1976: I'll Meet You at Midnight / Miss You
* 1976: Living Next Door to Alice / Run to You
* 1977: Lay Back in the Arms of Someone / Here Lies a Man
* 1977: lt's Your Life / Now You Think You Know
* 1977: Needles and Pins / No One Could Ever Love You More
* 1977: For a Few Dollars More / Goin' Tomorrow
* 1978: Oh Carol / Will You Love Me
* 1978: Mexican Girl / You Took Me By Surprise
* 1979: Babe It's Up to You / Did She Have to Go Away
* 1979: Do to Me / Cryin'
* 1980: San Francisco Bay / You're You
* 1980: Take Good Care of My Baby / I Wanna Kiss Your Lips
* 1980: Run to Me / Look What You're Doin'
* 1981: Little Town Flirt / I'm in Love With You
* 1981: Jet Lagged / Your Love Is So Good For Me
* 1982: Number on My Wall / Hiding From the Night
* 1982: Don't Throw It Away / Warm Nights With You
* 1982: Looking Daggers / Hiding From the Night
* 1982: Yesterday's Dreams / Falling for You
* 1985: You'll Never Walk Alone / Messages
* 1986: The Book / Cry in the Night
* 1988: Cry in the Night / Working for the Weekend
* 1988: My Heart Is True / Breaking Me Down
* 1989: Boulevard of Broken Dreams / If You Think You Know How to Love Me
* 1989: Young Hearts / Young Hearts (Acapella)
* 1990: I Feel Love / Only Love Hurts
* 1990: In the Middle of a Lonely Dream / Angelina
* 1990: Boulevard of Broken Dreams / Need Some Good Loving
* 1992: You're So Different Tonight / It's My Heart
* 1992: Smokie Forever - It's Medley-Time (Radio Edit) / Smokie Forever - It's Medley-Time / Dreaming Forever (Instrumental Version)
* 1993: Naked Love (Baby Love Me...) (Disco Fox Mix) (Extended Version) / Naked Love (Baby Love Me...) (Disco Fox Mix) (Short Version) / Naked Love (Baby Love Me...) (Album Version)
* 1993: Who The F**k Is Alice? (Unbleeped Mix) / Who The F**k Is Alice? (Bleeped Mix) / This Side of Paradise
* 1995: Have You Ever Seen the Rain / Last Train
* 1995: Who The F... Is Alice? / Like an Eagle / Surfin´
* 1996: It Won't Be Christmas / Light a Candle


Albumok
* 1975: Pass It Around
* 1975: Changing All the Time
* 1976: Midnight Café
* 1977: Bright Lights & Back Alleys
* 1978: The Montreux Album
* 1979: The Other Side of the Road
* 1981: Solid Ground
* 1982: Strangers in Paradise
* 1982: Midnight Delight
* 1988: All Fired Up!
* 1988: My Heart is True
* 1989: Boulevard of Broken Dreams
* 1989: Greatest Hits Live
* 1990: Whose Are These Boots?
* 1992: Chasing Shadows
* 1993: Burnin' Ambition
* 1995: The World and Elsewhere
* 1996: Light a Candle – The Christmas Album
* 1998: Live – The Concert (NSZK, Essen, 1978. március 10.)
* 1998: Rock Away Your Teardrops
* 1998: Wild Horses – The Nashville Album
* 2001: Uncovered
* 2002: Uncovered Too
* 2004: On the Wire
* 2006: From the Heart
* 2008: Eclipse – Acoustic
* 2008: Merry Christmas
* 2010: Take a Minute

Válogatások
* 1975: Smokey
* 1976: Bravo präsentiert Smokie
* 1977: Smokie's Greatest Hits
* 1980: Greatest Hits Volume 2
* 1981: I'll Meet You at Midnight – The Very Best of Smokie
* 1981: Smokie (Ансамбль Смоуки) (Szovjetunió)
* 1981: The Very Best Of
* 1984: Greatest Hits
* 1990: 18 Carat Gold
* 1990: Smokie Forever
* 1990: The Best of Smokie
* 1992: Talk About Chasing Shadows
* 1992: The Collection
* 1992: Greatest Hits
* 1993: Don't Play Your Rock 'n Roll to Me
* 1994: Celebration
* 1994: The Collection, Vol. 2 – The Complete Single B-Sides 1975–78
* 1994: The Original Smokie Gold
* 1995: The Best of 20 Years
* 1996: Premium Gold Collection
* 1996: The Hits Collection
* 1996: What Can I Do
* 1996: Who the F... is Alice? The Party Hits
* 1996: With Love From... Smokie: The Best of the Ballads
* 1997: The Best of Smokie
* 1997: The Hits
* 1998: The Collection
* 2000: Best Collection
* 2000: Best of The Rock Songs & Ballads
* 2000: Golden Collection 2000
* 2000: Greatest Hits 2000
* 2000: Legend Series
* 2000: Music History Double Album
* 2000: Smokie
* 2000: The Ultimate Collection
* 2000: The 25th Anniversary Album
* 2001: The Collectors Series
* 2001: The Love Songs
* 2001: The Very Best
* 2001: Uncovered – The Very Best of Smokie (2 CD)
* 2002: Hitmix
* 2002: Music Box All Time Hits
* 2002: The Best of Smokie (3 CD)
* 2002: The Greatest Stars
* 2002: Greatest Hits
* 2003: In the Mix - Der Super Mix der 70er
* 2003: Love Songs
* 2003: The Best Of
* 2003: The Hit Box
* 2003: Gwiazdy XX wieku
* 2004: Die Größten Hits
* 2004: In Aid of The Annette Fox Leukemia Research Fund, Volume 3
* 2005: Girls
* 2007: Living Next Door to Alice: The Best of Smokie
* 2008: Our Danish Collection
* 2008: Hit Collection

VHS, DVD
* 1983: Smokie Bratislavská Lýra '83
* 1996: Bad Segeberg 1996
* 2006: Smokie Live at Circus Stockholm
* 2008: Live at Rival 

VIDEÓK


















Bang Bang  (csak zene!)



Sally's Song (csak zene!)