disco

disco

2012. február 6., hétfő

ROCKETS

A francia Rockets együttes 1974-ben alakult Párizsban. Zenéje többfajta stílus elemeit ötvözi, alapvetően azonban a diszkózene hatása érvényesült, különösen pályafutása első és egyben legsikeresebb szakaszában. A csapat lemezei az Egyesült Államokban egy azonos nevű, de korábban alakult együttes miatt Tom n’ Jerry’s Rockets néven jelentek meg. Legismertebb slágerei: Future Woman, On the Road Again, Electric Delight, Galactica. Az együttes 1986-ban feloszlott. Hat évvel később újjáalakult, majd 2000-től kezdve újra folyamatosan dolgozik, ám ebben az új felállásban egyetlen alapító tag sem vesz részt.


TAGOK
Az eredeti felállás
* Patrick Mallet (dob, 1974)
* Guy Maratrat (gitár, 1974–1975)
* André Thus (billentyűs hangszerek, 1974–1975)
* Christian Le Bartz (ének, 1974–1983)
* Alain Groetzinger (dob, ütős hangszerek, 1974–1983)
* „Little” Gérard L'Her (basszusgitár, ének, 1974–1984)
* Alain Maratrat (gitár, billentyűs hangszerek,1974–1992)

Később csatlakoztak
* Michel Goubet (billentyűs hangszerek, 1976–1977)
* Bernard Torelli (gitár, 1976–1977)
* Bertin Hugo (billentyűs hangszerek, 1977)
* Sal Solo (ének, 1984–1986, 1992)
* Phil Gould (dob, 1986)
* Andrew Paresi (dob, 1986)
* Bruce Nockles (trombita, 1986)
* Alison Lee (ének, 1986)
* Paul McClements (ének, 1986)
* Carole Cook (ének, 1986)
* Nick Beggs (basszusgitár, 1992)
* Herve Koster (dob, 1992)
* Mike „Clip” Payne (ütős hangszerek, ének, 1992)
* L. B. M. (ének, 2000–2006)
* Little B. (dob, 2000–2005)
* Matt Rossato (gitár, 2003–2004)

Jelenlegi felállás
* Fabrice Quagliotti (billentyűs hangszerek, 1977-től)
* Gianluca Martino (gitár, 2004-től)
* Rosaire Riccobono (basszusgitár, 2004-től)
* Eugenio U. G. Mori (dob, ütős hangszerek, 2005-től)
* John Biancale (ének, 2006-tól)


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A Rockets elődzenekara, a Crystal 1972-ben (egyes források szerint: 1970-ben) alakult. A csapat különböző klubokban lépett fel, ám lemezfelvétele nem készült. Erre 1974-ben kapott lehetőséget, amikor Claude Lemoine producer támogatásával a zenészek rögzítették a Rocket Man című szerzemény vokális és instrumentális változatát. Az együttes ekkor felvette a Rocket Man nevet. (Ugyanekkor ugyanez a dal Mike Oliver producer gondozásában is megjelent Rocketters név alatt. A Rocket Man és a Rocketters verziói azonban mind a vokálban, mind a hangszerelésben eltérnek egymástól. A különbségek és a két producer ellenére egyes források szerint a Rocket Man és a Rocketters valójában ugyanaz az előadó.) A névváltoztatással együtt radikálisan megváltozott az imázs is: az előadók kopasz fejjel, ezüst színű „űrruhák”-ban léptek fel. Bőrüket is ezüstre festették, szemük színe pedig kontaktlencsék segítségével szürke lett. A „földönkívüliek” a rock, az elektronikus zene, illetve a diszkózene motívumainak felhasználásával alakították ki saját stílusukat. Bizonyos értelemben a Rockets a nyugatnémet Kraftwerk populárisabb változatának, illetve az új hullámos Devo elődjének tekinthető. A csapat 1975-ben vette fel a Rockets nevet a Future Woman című újabb kislemezének megjelenése alkalmából. 1976-ban készült el a zenekar nevét viselő bemutatkozó album, amely akkor még csak Franciaországban került a boltokba. Az együttes látványos színpadi show-kkal népszerűsítette a kiadványt és persze saját magát. 


A zenészek kitartó munkája meghozta gyümölcsét, hiszen a két évvel később megjelent On the Road Again lett a Rockets egyik legismertebb LP-je. (A címadó dal a Canned Heat együttes 1968-as slágerének feldolgozása.) A zenekarra felfigyeltek az Egyesült Államokban is, ahol szintén forgalomba hozták az új albumot. Mivel az Atlanti-óceán túlpartján már létezett egy The Rockets nevű együttes, ezért az amerikai kiadó a saját nevével reklámozta a francia csapatot, és Tom n’ Jerry’s Rockets néven dobta piacra az On the Road Again LP-t. A Rockets meghívást kapott egy észak-amerikai turnéra is. Az album közel egy évig szerepelt az olasz slágerlistán. Nyilván ennek a kiugró sikernek köszönhető, hogy 1979-ben Olaszországban jelent meg az első Rockets-válogatás, a Sound of the Future. Ezt nem sokkal később követte az együttes új stúdióalbuma, a Plasteroïd. Ebből csak az olasz vásárlók több mint kétszázezret vettek. Egy évvel később a Live című koncertlemez szintén Itáliában került először forgalomba. Ezt is rövidesen követte egy stúdióalbum, a Galaxy, amelynek eladási példányszáma Olaszországban meghaladta az egymilliót. Az LP megjelenését követően a Rockets egy 200 fellépésből álló olasz turnét bonyolított le. Nemcsak kereskedelmi, hanem szakmai szempontból is a Galaxy tekinthető a csúcspontnak a Rockets karrierjében, hiszen a közönség mellett a kritikusok is kedvezően fogadták. 


Átalakulások és megszűnések
A π 3,14 című nagylemez elkészítéséhez és népszerűsítéséhez a Rockets társult egy másik hasonló stílusú francia együttessel, a Visitorsszal, sőt repertoárjába is felvette az alkalmi partner egyik felvételét. A társulásnak köszönhetően a Rockets színpadi show-ja újabb látványelemekkel bővült. Ennek ellenére az Atomic című album megjelenése után csökkent az érdeklődés az együttes iránt. 1983-ban előbb megszakadt a zenészek együttműködése addigi menedzserükkel, majd távozott a Rockets három kulcsfigurája is. Az Imperception című újabb nagylemez némi változást hozott az együttes életébe mind a külsőségeket, mind a zenét illetően. A kopaszság maradt, a földönkívüli megjelenés helyett azonban az előadók inkább merész vonalvezetésűnek mondható, divatos öltönyökbe bújtak, mint a brit új hullámosok. Zenéjük szintén az angol könnyűzene hatására változott. Az 1986-os One Way című album további „fazonigazítás”-sal járt együtt: a zene még populárisabb lett, az előadók pedig hajat növesztettek, sőt ismét változtattak a nevükön, ugyanis a korongon immár a Roketz név olvasható. 


A változtatások azonban nem hozták meg a kívánt végeredményt, ezért az együttes 1986-ban feloszlott. Az 1990-es évek elején feltámadt nosztalgiahullám nyomán a Rockets zenéje iránt is megnőtt az érdeklődés. Ennek köszönhetően előbb újra megjelentek a csapat nagy slágerei a Galactica című válogatásalbumon, majd az együttes egy új CD elkészítésére újjászerveződött. Az Another Future című korong a régi slágerek remixei mellett új szerzeményeket is tartalmazott. Az ezt követő években különféle válogatások jelentek meg a Rockets nevével. 2000-ben Fabrice Quagliotti szervezte újjá az együttest új zenészek bevonásával. Egyes források szerint az alapító tagok egyike sem támogatta Quagliotti kezdeményezését, mások szerint viszont az egyik alapító tag, Alain Maratrat tevékenyen részt vesz az új formáció munkájában. 2009-ben A Long Journey címmel egy exkluzív Rockets-kiadvány látott napvilágot, amely két DVD-t és öt CD-t tartalmaz. Az első DVD-n az együttes videoklipjei, a másodikon különféle koncertfelvételek tekinthetők meg. Az öt CD a nagy slágerek kevésbé ismert verziói mellett kiadatlan dalokat, demókat és bootleg (kalóz) felvételeket egyaránt tartalmaz.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1974: Rocket Man / Rocket Man (instrumental)
* 1975: Future Woman / Sexy Planet
* 1976: Future Woman / Apache
* 1975: Samourai (Hymne du Karat) / Fils du ciel
* 1977: Atomic Control / Future Woman
* 1977: Space Rock / Electro-voice
* 1977: Space Rock / Don’t Be Sad
* 1978: On the Road Again / Electro-voice
* 1978: On the Road Again / Venus Rapsody
* 1978: On the Road Again (8:50) / On the Road Again (3:44)
* 1979: Electric Delight / Anastasis
* 1979: Astral World / If You Drive
* 1980: Galactica, la femme du métal / Synthetic Man
* 1980: Galactica / In the Black Hole (promóciós lemez)
* 1980: Galactica / One More Mission
* 1981: Ideomatic / Radiate
* 1982: Radio Station / Star Vision
* 1982: Atomic / Future Game
* 1983: Some Other Place, Some Other Time (remixed extended version) / Some Other Place, Some Other Time / Atomic (remixed extended version) / Atomic
* 1984: Under the Sun / Private Network
* 1986: Don’t Give Up / Franca
* 1996: Future Woman (Mix) / Future Woman (Dub Mix)
* 1996: Galactica (Progressive Mix ) / Galactica (Dream World Mix) / Deep in Space / Galactica (Message Mix)
* 1997: On the Road Again (Tony Kosa Mix) / On the Road Again (Tony Kosa Remix)
* 1999: Future Love (Future Mix) / Future Love (The Dub) / Future Love (Thomas P. Heckmann Remix) / Future Love (Perplexer Remix) / Future Love (E. Craig Remix) / Future Love (Tonic People Remix) (Brahama/Rockets néven)
* 2000: Future Love (Future Mix) / Future Love (The Dub) (Brahama/Rockets néven)
* 2002: On the Road Again (3-féle mix)
* 2002: Galactica / On the Road Again / Astral World / Sushi
* 2003: Electric Delight (Joe T. Vannelli The Bomb Remix) / Electric Delight (Intrallazzi Remix)
* 2003: Galactica (Mauro Mbs Climaxx Rated Vocal Mix) / Galactica (Stefano Mat's Mattara Electro Mix) / Galactica (Mauro Mbs Climaxx Rated Dub Mix)
* 2003: Galactica (Joe T. Vannelli Vocal Remix Radio Edit) / Galactica (Joe T. Vannelli Dubby Remix) / Galactica (Joe T. Vannelli Electro Remix) / Galactica (Stefano Mat's Mattara Remix) / Galactica (Mauro M.B.S. Climaxx Rated Vocal Mix) / Galactica (Mauro M.B.S. Climaxx Rated Dub Mix)
* 2008: Back to Woad (Radio Edit) / Back to Woad (Extended Version) / Future Woman (Version 2006) / Future Woman (Original Version) 
* 2009: World on Fire (Original Album) / World on Fire (Mat’s Mattara Klub Mix Radio) / World on Fire (Mat’s Mattara Klub Mix) / World on Fire (Mat’s Mattara Dream Mix) / World on Fire (Mat’s Mattara Klub Dub Mix) 


Stúdióalbumok
* 1976: Rockets
* 1978: On the Road Again
* 1979: Plasteroïd
* 1980: Galaxy
* 1980: Live
* 1981: π 3,14
* 1982: Atomic
* 1984: Imperception
* 1986: One Way
* 1992: Another Future
* 2003: Don't Stop


Válogatások
* 1979: Sound of the Future
* 1992: Galactica
* 1996: Greatest Hits
* 1996: Hits & Remixes
* 2000: The Definitive Collection
* 2003: Original Greatest Hits
* 2005: Rocket Fuel
* 2007: Doppio – 34 Original Greatest Hits
* 2007: The Silver Years
* 2009: A Long Journey (5 CD + 2 DVD)
* 2010: The Story (7 CD) 

VIDEÓK


Future Woman  (csak zene!)



On the Road Again (Extended Version)







Atomic (másik klip)