Plastic Bertrand (Brüsszel, 1954. február 24.) belga zenész, szövegíró, producer, szerkesztő és televíziós műsorvezető eredeti neve: Roger Allen François Jouret. 1977-ben vált ismertté a Ça plane pour moi című dallal, amely még az amerikai slágerlistára is felkerült. Napjainkban „egyslágeres csoda”-ként tartják számon, noha annak idején néhány más felvételével szintén sikert aratott Nyugat-Európában. Az 1980-as évek elején fellépett Magyarországon is. Évekig tartó pereskedés után 2010-ben elismerte, hogy első világslágerét, illetve korai albumainak dalait valójában nem ő énekelte.
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Roger édesapja francia, édesanyja ukrán származású. Kilencéves korában (!) kezdődött a zenei karrierje. Cserkésztársaival ekkor alapította meg a Rolling Stones-feldolgozásokat játszó Buffalo Scouts Bandet, amelynek egy személyben volt az énekese és a dobosa. Kinőve a gyermekkorból The Pelicans néven egy újabb együttest alapított, amely később Passing the Time-ra változtatta a nevét. A formáció belga és holland klubokban, bárokban és zenei fesztiválokon lépett fel. Rogerre rövidesen felfigyeltek a népszerű Radio Veronica kalózrádió illetékesei, és szerződtették őt. A fiatalember fontosnak tartotta, hogy a gyakorlatban szerzett zenei tapasztalatai elméleti ismeretekkel társuljanak. Ennek érdekében a Brüsszeli Zeneakadémián zeneelméletet és dobolást tanult. Az Athénée Adolphe Max főiskolán diplomázott. Felvételt nyert a brüsszeli Királyi Zenekonzervatóriumba, előtte azonban egy évig tervezést tanult a Saint-Luc Intézetben. 1973-ban kezdte meg zenei tanulmányait a konzervatóriumban. A dobolás és a zeneelmélet mellett zenetörténettel is foglalkozott. Akkortájt kezdődött a punkzene divatja, és az új irányzat hatására Roger 1974-ben Hubble Bubble néven egy újabb együttest alapított. A bandával szorgalmasan próbált és koncertezett, ennek ellenére konzervatóriumi tanulmányait sem hanyagolta el. Még arra is futotta az idejéből, hogy a Theatre des Galeries színpadi menedzsereként ténykedjen. A Hubble Bubble két nagylemezt vett fel, az első 1975-ben jelent meg. (Bizonyos on-line adatbázisokban 1978-as dátum szerepel, ezt azonban jómagam elírásnak tartom, hiszen Roger akkor már szólistaként dolgozott. Mellesleg Bertrand honlapján is az 1975-ös évszám olvasható az LP megjelenési éveként.) Szerzőként, dobosként és énekesként Roger Juniort tüntették fel a borítón: a név természetesen Jouret-t takarja.
Tetszik nekem
A Hubble Bubble menedzsere, Bernard Schol mutatta be Rogert Lou Deprijck énekes-szerző-producernek. Lou nem volt ismeretlen név a szakmában, Two Man Sound nevű együttese az 1970-es évek közepén több dallal (Charlie Brown, Brigitte Bardot, Disco Samba stb.) is szerepelt a slágerlistákon. Deprijck épp akkoriban vett fel egy új dalt a brüsszeli Morgan Stúdióban Ça plane pour moi (kb. „Tetszik nekem”) címmel. Az AMC kiadó azonban úgy vélte, hogy Deprijck popzenei imázsa nem illik a punk stílusú felvételhez, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy az új dal egy punk kinézetű énekes neve alatt jelenjen meg. Roger külseje megfelelőnek tűnt. A fiatalember aláírta a felkínált szerződést, és felvette a Plastic Bertrand művésznevet. Az 1977 decemberében kiadott kislemezt azonban egy hónappal megelőzte egy másik verzió. Az angol Elton Motello punkegyüttes Jet Boy, Jet Girl című felvételének ugyanaz a zenei alapja, mint a Plastic Bertrand-verziónak, a szöveg azonban egy tizenöt éves fiú és egy idősebb férfi szexuális kapcsolatáról szól. (Érdemes megemlíteni, hogy mindkét előadó kislemezének B oldalán a Pogo Pogo című szerzemény hallható. A magyarázat roppant egyszerű: Deprijck változatának elkészítésében az Elvin Motello kulcsfigurája, Alan Ward is részt vett.) Deprijck saját együttesével, a Two Man Sounddal szintén felvette a dalt, amely Bad Boy, Bad Girl címmel jelent meg.
Plastic Bertrand kislemeze nagy sikert aratott az egész világon, számos európai országban vezette a toplistát. Angliában a 8. helyig jutott a slágerlistán, az amerikai Billboard rangsorában a 47. helyet szerezte meg. Bertrand számos könnyűzenei tévéműsorban bemutatta a dalt, ezek egyikét, a nyugatnémet Disco, Disco, Disco című sztárgálát annak idején a Magyar Televízió is sugározta. A tévés fellépéseken az előadó örökmozgóként száguldozott a színpadon, mint akinek szűnni nem akaró kilométerhiánya van. Erre épült a sláger magyar nyelvű paródiája, a Kocogás, amelyet Paudits Béla adott elő a hazai televízió 1979-es szilveszteri műsorában. Az eredeti dal hamar bevonult a popzene örökzöldjei közé, amit számos feldolgozás bizonyít. Ezek közül két későbbi verziót érdemes kiemelni. A Telex együttes 1979-es felvételének érdekessége, hogy a zenészek a gyors tempót teljesen lelassították, és emiatt az egész leginkább úgy szól, mintha egy 45-ös fordulatszámú kislemezt 33-as fordulatszámmal játszanának le. A másik híres verzió 1993-ban készült a svéd Leila K előadásában. A Telexszel ellentétben az énekesnő nemhogy lassított volna az eredeti tempón, inkább még jobban felpörgette azt.
Tátika
A Ça plane pour moi sikerét Plastic Bertrand nem tudta megismételni, és napjainkban már csak egyslágeres csodaként tartják számon. Pedig néhány későbbi felvétele szintén feljutott az európai slágerlistákra, hála elsősorban a rádióállomások és a diszkók lemezlovasainak, akik gyakran játszották a Plastic Bertrand-dalokat. Ezek közül a J'te fais un plan című albumon hallható Tout petit la planète a legismertebb. A Magyar Rádió könnyűzenei műsoraiban különösen az 1981-es LP felvételei csendültek fel gyakran, mint például a legendás tengerkutatóról szóló Jacques Cousteau vagy a Hula Hoop. Mondani sem kell, hogy ekkoriban szó sem volt már punkzenéről. (Igazából a Ça plane pour moi is inkább szólt a diszkózene, semmint a punkzene kedvelőihez.) 1977 és 1982 között Plastic Bertrand végigturnézta az egész világot: az európai országokon kívül fellépett Japánban, Ausztráliában és Észak-Amerikában. A turnén részt vett Lou Deprijck is, akire nem csak a kísérő zenekarban volt szükség, ugyanis Bertrand valamennyi addig megjelent dalát valójában ő énekelte. Az 1980-as évek elejére mind a punk-, mind pedig a diszkózene óriási népszerűsége elmúlt, ennek következtében pedig Plastic Bertrand csillaga is leáldozott.
Túl a csúcson
1982 és 1985 között Plastic Bertrand Milánóban élt, ahol különböző fényképregények (fotoromanza) sztárjaként láthatta a(z olasz) közönség. Daniel Balavoine és Anni-Frid Lyngstad társaságában részt vett az ABBA-dalokra épülő Abbacadabra című gyerekmusical megszületésében. A filmvilágban is aktivizálta magát: 1982-ben szerepet vállalt Serge Leroy Légitime Violence című alkotásában, amelyben olyan partnerei voltak, mint Claude Brasseur, Christopher Lambert, Valerie Kaprisky és Thierry Lhermitte. Nem kapott azonban túl nehéz színészi feladatot, hiszen saját magát kellett játszania. 1985-ben az Astérix est là című betétdalt énekelte az Astérix és Cézár ajándéka című, Magyarországon is bemutatott rajzfilmben. Ő írta a szöveget is, a zenét pedig a világhírű Vladimir Cosma komponálta. 1987-ben a belga énekes Luxemburgot (!) képviselte a Brüsszelben megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválon. Saját hazájában azonban csúfos vereséget kellett elkönyvelnie. Versenydala, az Amour Amour mindössze 4 pontot kapott, és ezzel az utolsó előtti helyen végzett. (Törökország lett az utolsó, a török versenyző ugyanis egyetlen országtól sem kapott pontot! A versenyt az ír Johnny Logan nyerte a Hold Me Now című dallal, amely az Eurovíziós Dalfesztivál történetének egyik legnagyobb slágere lett. Logan egyébként második alkalommal nyerte meg a fesztivált: először 1980-ban győzött.) 1994-ben Bertrand megalapította az MMD lemezcéget, amelyben Pierrette Broodthaers az üzlettársa. Az MMD-nél készített lemezt többek között David Janssen, Leila Pinar, a Kazansky kórus és Noël Godin. Természetesen a tulajdonos is itt vette fel a Suite Diagonal című új albumát Jacques Lanzmann közreműködésével. 1996-ban szerepelt Thierry Dory Baoum című rövidfilmjében. (2004-ben Dory rendezte a sztár Plasticubration című videoklipjét is.) 1999-ben mutatták be a Sivatagi cápák című akciófilmet George Clooney, Mark Wahlberg, Spike Jonze és Ice Cube főszereplésével. A betétdalok egyike Plastic Bertrand 1982-es slágere, a Stop ou Encore.
A visszatérés
Húsz évvel a Ça plane pour moi első megjelenése után a Music Television nézői arról szavaztak, hogy melyik régi sztár visszatérését várják a legjobban. A szavazást Plastic Bertrand nyerte. A visszatérés első állomásaként új változatban vette fel a Stop ou encore című dalt, amelynek eredetije Belgiumban platinalemez volt. A következő évben válogatás jelent meg legnépszerűbb slágereiből, melyek remaszterelését személyesen felügyelte. A visszatérés jegyében természetesen számos televíziós fellépésre is sor került, így például az RTBF Duel című show-jában. Bertrand és üzlettársa, Pierrette Broodthaers művészeti galériát nyitottak Broodthaers & Bertrand néven. Itt többek között 120 Andy Warhol-stílusú portrét állítottak ki. 2001-ben Plastic Bertrand számos koncertet adott Belgiumban, Franciaországban, Svájcban és Németországban. Fellépett a Channel 4 Eurotrash és a BBC2 Clarkson című tévéshow-jában is. 2002-ben új albumot jelentetett meg Ultra terrestre címmel, illetve ősszel az RTL-TVI Star Academy című tehetségkutató műsorát vezette. 2003-ban ünnepelte szólókarrierje megkezdésének 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból a brüsszeli Cirque Royalban új és régi slágereit egyaránt előadta. Egy filharmonikus zenekar kísérte, a meghívott vendégelőadók pedig duettet énekeltek vele. 2007. augusztus 18-ától szeptember 5-éig Ausztráliában koncertezett. 2009-ben a Dandy Bandit című albummal örvendeztette meg rajongóit.
Beismerő vallomás
Lou Deprijck az új évezredben pert indított Plastic Bertrand ellen. Keresetében megerősítette azt az évtizedek óta terjengő pletykát, hogy a Ça plane pour moi igazi előadója ő, nem pedig Bertrand. A sztár visszautasította a vádat, és viszontperrel fenyegetőzött. Az igazság azonban Deprijck oldalán állt annak ellenére, hogy ebben a popzenei blöffben ő sem volt ártatlan. Megszólaltak az eredeti felvétel elkészítésében részt vett zenészek és technikai szakemberek is, akik megerősítették, hogy a slágert 1977-ben valóban Deprijck énekelte fel a stúdióban. A bíróság nyelvészeti szakértőket kért fel, akik három hónapig tartó vizsgálat után megállapították, hogy az 1977-es felvétel énekese olyan tájszólást használt, amely arra a vidékre jellemző, ahonnan Deprijck is származik. Plastic Bertrand 2010. július 26-án a La Dernière Heure című lapnak adott interjúban végül beismerte a csalást, és bevallotta, hogy első négy albumának dalait tényleg nem ő énekelte. Mondani sem kell, hogy Deprijcket hibáztatta, aki állítólag megígérte neki, hogy vele is felveszik a slágert, de aztán a szerző-producer kitiltotta őt a stúdióból. (Ehhez képest Bertrand nem egyetlen dal, hanem négy nagylemez erejéig ment bele a közönség félrevezetésébe!) Deprijck természetesen örül, hogy igaza bebizonyosodott, és reméli, hogy az örökzöld sláger után járó jogdíjak ezentúl majd hozzá folynak be.
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1977: Ça plane pour moi / Pogo Pogo
* 1978: Bambino / Le petit tortillard
* 1978: Super Cool / Affection
* 1978: Sha La La La Lee / Naif Song
* 1978: Tout petit la planète / C'est le Rock'N'Roll
* 1979: Tout petit la planète / J'te fais un plan / Hit 87
* 1978: C'est le Rock'n'Roll / Affection
* 1979: Sentimentale moi / Quais Quais Quais Quais
* 1979: Sentimental me / Sentimentale moi
* 1979: Le Monde est merveilleux / J'te fais un plan
* 1979: Téléphone à téléphone mon bijou / Stop ou encore
* 1980: Téléphone à téléphone mon bijou / Kangourou Kangourou
* 1980: Coeur d'acier / Plastic Boy
* 1981: Hula Hoop / Amoureux fou de toi
* 1981: Sans Amour / Plastic Boy
* 1981: Jacques Cousteau / Paradis
* 1981: La star de l’école (Baby Doll) / Coeur d'acier
* 1982: L'amour OK / New York / Coeur d'acier / Stop ou encore (duo avec Natalie)
* 1982: Ping Pong / Coeur d'acier
* 1983: Arret d'autobus / Mon nez, mon nez
* 1983: Chat / Fou des Fifties
* 1983: Major Tom / Miss Italie
* 1983: Gueule d'amour / Down Town
* 1984: Beats of Love (Extended Version) / Gueule d'amour / Downtown (DJ Is the King)
* 1985: Astérix est Là / Le Secret du druide
* 1986: Je l'jure / La fille du premier rang
* 1986: Let's Slow Again / Toujours plus haut
* 1987: Amour amour (french version) / Amour amour (english version)
* 1988: Démente a la menthe
* 1989: Slave to the Beat / Plastiiic Acid Mix
* 1990: Sex Tabou (Extended Hip Hop Mix by Rutger Kroese) / Sex Tabou (Mystery Mix by Alex Klimow) / Sex Tabou (Bump Mix by Us)
* 1991: House Machine (Club Control feat. Plastic Bertrand)
* 1993: Ça plane pour moi (Trash Version) / Ça plane pour moi (Remix Radio Version) / Ça plane pour moi (Plastic Wire Version)
* 1994: Les Joueurs de Tchik Tchik
* 1997: Stop... Ou Encore (Get Ready feat. Plastic Bertrand)
* 2002: Play Boy / Canape
* 2003: Plastcubration / Tous, Touchez-vous
* 2005: Machine / Remixes
* 2010: Don’t Let Me Be Misunderstood / Fever / Ring of Fire / Strangers in the Night (The Young Assassins feat. Plastic Bertrand)
Albumok
* 1978: AN1
* 1979: J'te fais un plan
* 1980: L' Album
* 1981: Plastiquez vos baffles
* 1981: Grands succès / Greatest Hits
* 1983: Chat va... Et Toi?
* 1988: Pix
* 1993: X Remix
* 1994: Suite diagonale
* 2002: Ultraterrestre
* 2009: Dandy Bandit
Válogatások
* 1981: Grands Succès – Greatest Hits
* 1982: Plastic Bertrand
* 1992: Tous les tubes
* 1993: Ça plane pour moi – The Original Hit Version
* 1994: Plastic Hits
* 1996: The Very Best of Plastic Bertrand
* 1998: Plastic Bertrand
* 2002: L'Essentiel
* 2003: King of the Divan: Best of Plastic Bertrand
* 2009: Greatest Hits – Ça plane pour moi
VIDEÓK
Ça Plane Pour Moi (másik klip)
Tout petit la planète (másik klip)
Hát kár, hogy ez a hír nem durrant akkorát, mint annak idején a Milli Vanilli vagy a Soho Party :o)
VálaszTörlésÉs basszus tényleg, ugyanaz a hang, mint ebben a bajuszos arcé: http://www.youtube.com/watch?v=8PNfAbpgy10
(Leila K meg nem is belga, hanem svéd)
Szia Ortisz!
VálaszTörlésKöszönöm az észrevételt, már javítottam is. Persze, hogy Leila K nem belga, nem is értem, hol járt az eszem, amikor ezt írtam róla. Ha esetleg találsz még valahol valami elírást, nyugodtan írd meg: nem veszem zokon, ha kijavítanak, mert az a lényeg, hogy a lehetőségekhez képest a legpontosabb információ jusson el az érdeklődőkhöz.
Kedvenc hülyeségem az volt, hogy Suzi Quatróról a régi blogban ezt írtam: „Az 1970-es évek egyik legsikeresebb női rockénekesnője volt”. Ezt szerencsére javítottam (és egyéb tévedésemet is), amikor elindítottam ezt az új blogot, Leila K azonban másodszor is átcsúszott a rostán. :))
(A Pasoliniről szóló blogomban például rendszeresen észreveszem, hogy bizonyos mássalhangzókat nem megkettőztem, hanem megháromszoroztam, szóval be kéne szereznem egy erősebb optikát is.)
P. S.: Majdan, talán a nem is oly távoli jövőben, a Milli Vanilli és Leila K is külön blogbejegyzést kap. (A Soho Party nem, ők már nem az én világom.) Holnap befejeződik a régi blogból átmentett szövegek újrapublikálása, májustól jönnek a vadonatúj életrajzok.