PAUL PARKER

Paul Parker (Egyesült Államok, Kalifornia, San Francisco, 1952. július 31.) amerikai énekes 1982-ben vált ismertté a Right on Target című felvételével, amely pályafutása legnagyobb slágerének bizonyult. Sikereiben nagy szerepet játszott jó barátja, Patrick Cowley (1950–1982), a legendás szintetizátormágus. Mindketten a Hi-NRG korai képviselőinek számítottak, e műfaj részben nekik köszönhetően vált népszerűvé. Paul mint énekes közreműködött Cowley albumain is, legkedveltebb közös munkájuk a Tech-No-Logical World. Barátja halála törést okozott Parker pályafutásában, későbbi dalai ugyanis már korántsem voltak annyira sikeresek, mint a Cowley-val közös lemezei. Az új évezredben ismét gyakrabban hallat magáról, friss felvételei főleg az amerikai melegek körében népszerűek.

KARRIERTÖRTÉNET 

A kezdetek 

Paul Parker életéről és karrierjéről kevés információ található a világhálón. Pontos születési adatai sem ismeretesek, ámbár véletlenül (?) elszólta magát saját honlapján, amikor arról írt, hogy első nagy slágere pontosan a 30. születésnapján került a slágerlista élére. (Ezen információ birtokában már csak némi utánajárást igényelt a születési dátum kinyomozása.) Parker az 1970-es évek közepén tűnt fel a San Franciscó-i könnyűzenei életben. Egy feldolgozásokat játszó zenekarban gitározott és énekelt, a repertoáron a Crosby, Stills, Nash & Young, az Eagles, a Grateful Dead, a Beatles és a Rolling Stones szerzeményei szerepeltek, utóbbi bandától Parker kedvence a Wild Horses volt. 1979 őszén ismerkedett meg Patrick Cowley-val: egy közös barátjuk hozta össze őket. Cowley meghívta Pault a stúdiójába, ahol beavatta új barátját a diszkózene rejtelmeibe. Természetesen próbaéneklésre is sor került, amely ragyogóan sikerült: Patricknak nagyon tetszett Parker előadói stílusa. Olyan összhang alakult ki közöttük, hogy a producer csak megadta a jelet az éneklésre, és Paul elsőre azt nyújtotta, amit vártak tőle. Mindazonáltal első kislemeze még Cowley közreműködése nélkül jelent meg, ám nem keltett különösebb figyelmet. (A hátsó borító egy izmos, meztelen férfit ábrázol, kétséget sem hagyva afelől, hogy kiknek is szánták a kiadványt.) Annál nagyobb sikert aratott viszont közös produkciójuk, a Right on Target, amely két hétig vezette a Billboard Hot Dance Music/Club Play slágerlistáját. Ahogy arról fentebb szó volt, a dal éppen Paul születésnapján került a toplista élére, ezért a barátok egy nagy meglepetésbulit rendeztek a kétszeres esemény megünneplésére. A Right on Target Paul nevével jelent meg, előtte azonban az énekes vokalistaként működött közre a Lift-Off című szerzeményben, amely a Megatron Man című 1981-es Patrick Cowley-albumon hallható.

Túl sok álmodozás 

Mondani sem kéne, hogy a Right on Target sikere szorosabbá tette Paul és Patrick együttműködését, amely azonban sajnos nem tartott túl sokáig, ugyanis Cowley 1982. november 12-én AIDS-ben elhunyt. A Tech-No-Logical World – melynek vokálját Paul énekli – eredetileg Patrick harmadik albumára, a Mind Warpra íródott, és ez a kiadvány még a szintetizátormágus életében megjelent. Paul első szólóalbuma, a Too Much to Dream (Túl sokat álmodni) azonban csak a szerző-produceri teendőket ellátó Cowley halála után került a boltokba. A hét felvételt tartalmazó LP-ről a címadó dal jelen sorok írójának egyik nagy kedvence abból a korszakból, de kislemezre másolták a Shot in the Night és a Love's on the Line című dalokat is. Érdekes módon ezek egyike sem Cowley szerzeménye: a címadó felvétel Anette Tucker és Nancy Mantz nevéhez fűződik (eredetileg a The Electric Prunes számára írták 1966-ban), a másik kettőt maga Parker jegyzi. Paul a barátainak, elsősorban Cowley-nak, ajánlotta az albumot, amelyen Patrick játszott a billentyűs hangszereken és a szintetizátorokon. Cowley és Parker valósággal forradalmasították a nyolcvanas évek elejének diszkózenéjét, hiszen részben nekik köszönhetően jött divatba a Hi-NRG hangzás. 

Újabb próbálkozások 

1983 őszén Paul az Egyesült Királyságban turnézott, ahol megismerkedett Ian Anthony Stephens producerrel. Stephens épp akkoriban dobta piacra a Searchin’ című dalt, amely egy addig alig jegyzett énekesnő, Hazell Dean első nagy slágerévé vált, ámbár eleinte csak periférikusan futott be: Európa melegdiszkóinak egyik kedvenceként tartották számon, majd a következő év tavaszán az új kiadás már számos országban bejutott az összesített Top 10-be is. (Hiába, a melegek mindig lelkes és hálás közönséget jelentettek.) Akkor azonban Stephens már javában San Franciscóban dolgozott Paul Parker számára. Első közös munkájuk, a Desire 1984-ben jelent meg, immár nem a Megatone Records, hanem a Techique kiadásában. Az Oak Lawn Recordsnál 1986-ban megjelent Time After Time egy Cindy Lauper-sláger feldolgozása. (Azóta az újabb feldolgozások állítólag már többet merítenek Parkertől, mint Laupertől.) Ugyanabban az esztendőben került a boltokba a Stranger (In a Strange Land) / Running Around in Circles című kislemez, amelynek mindkét felvétele duett Pamala Stanley énekesnővel. A két szólista barátságot kötött ugyan, de a közös munkának mégsem lett folytatása, mivel szólófelvételeik nagyobb sikert arattak, mint a duettjük. 1987-ben Parker producert váltott: Stephens helyébe Man Parrish lépett, akit a melegdiszkó rajongói jól ismerhetnek a Man 2 Man Male Stripper című slágeréből. A Paullal közös produkció, a One Look (One Look Was Enough) nem lett akkora nemzetközi siker, mint a Male Stripper, mindazonáltal a tengerentúli klubokban jól futott.

A kilencvenes évektől napjainkig 

Paul repertoárjában a feldolgozások idővel egyre nagyobb szerepet kaptak. Giorgio Moroder 1977-es örökzöldje, a From Here to Eternity átirata ugyan nem vált annyira népszerűvé, mint amire készítői számítottak, ám az 1992-es Wicked Game már figyelemre méltó sikert ért el. Chris Isaak egy évvel korábbi soft rock slágerének diszkófeldolgozása igazi meglepetést jelentett, részben azért is, mert a diszkóra specializálódott ZYX Records forgalmazta a kiadványt. A következő évben a U2 örökzöldje, a With Or Without You diszkóátirata keltett feltűnést szintén a ZYX Records jóvoltából. A produceri teendőket ismét Ian Anthony Stephens látta el. A rockrajongók már e két feldolgozás hallatán is szentségtörést emlegettek, szíverősítőre azonban csak 1995-ben lett igazán szükségük, amikor Parker a The Doors 1971-es klasszikusát, a Riders on the Stormot tűzte műsorára. Ugyanabban az évben végre megjelent második albuma is, a Destiny. A melegek egyik ikonja ezúttal keménykötésű motorosként pózolt a borítón. A CD-n javarészt feldolgozások hallhatók, a fentebb említetteken kívül például a The Cars lírai felvétele, a Drive és Bruce Springsteen filmdala, a Streets of Philadelphia. Sőt még egy Philadelphia is, melynek eredetijét nem kisebb sztár adta elő, mint Neil Young. Ráadásként Paul új verzióban szólaltatta meg első nagy slágerét, a Right on Targetet is. 1997-ben Angie Golddal énekelt duettet. (A hölgyet nálunk alighanem az Eat You Up című 1985-ös slágere révén ismerik a legtöbben.) 2002-ben Paul két felvétellel (Have Yourself a Merry Little Christmas, Home for Christmas) működött közre egy karácsonyi albumon, melynek bevételét jótékony célokra ajánlották fel: egy AIDS-alapítvány és egy mellrák elleni alapítvány kapta meg a pénzt. 2003-ban Paul és Man Parrish ismét közös felvételeket készített, melyek Man Parrish honlapján voltak elérhetőek. Ezek egyike a Right on Target újabb változata volt, illetve a dzsesszes hangvételű Dreamer. 2010-ben megjelent a rajongók által nagyon várt harmadik album, a kilenc felvételt tartalmazó Take It from Me. 2012-ben a sztár egy friss felvétellel ünnepelte hatvanadik születésnapját: a Baby Come & Get It a klasszikus Hi-NRG hangzást hozta vissza a Parker-dalokra mindig is jellemző erőteljes vokállal. Az új dal először az iTuneson vált elérhetővé.

DISZKOGRÁFIA 

Kislemezek, maxik 

* 1981: Welcome to Freedom / Nowhere to Fall 

* 1982: Right on Target / Pushin Too Hard 

* 1982: Tech-No-Logical World / Primitive World (Patrick Cowley featuring Paul Parker) 

* 1982: Shot in the Night / Shot in the Night (Short Version) 

* 1982: Shot in the Night / Baby You Can Have My Lovin' Anytime 

* 1983: Love's on the Line / Nighthawk 

* 1983: Love's on the Line / Too Much to Dream (I Had Too Much to Dream Last Night) 

* 1983: Shot in the Night / Too Much to Dream 

* 1983: Too Much to Dream / Shot in the Night 

* 1984: Desire / Desire (Hi' Energy Mix) 

* 1984: Desire / Desire (remix) (promóciós lemez) 

* 1984: Desire / Desire (Instrumental Version) 

* 1985: Don't Play with Fire / Without Your Love (I'm Never Gonna Make It) 

* 1985: Don't Play with Fire (Vocal) / Don't Play with Fire (Instrumental) / Without Your Love / Desire (Vocal) / Desire (Instrumental) / Ready or Not 

* 1986: Time After Time (Vocal) / Time After Time (Instrumental) 

* 1986: Time After Time / Don't Play with Fire (Full Length Version) / Time After Time (Instrumental)

* 1986: Time After Time (Original Version) / Time After Time (Instrumental Version) / Time After Time (Special House Mix) / Time After Time (Radio Version) 

* 1986: Ready or Not / Time After Time (Remix) 

* 1986: Stranger (In a Strange Land) / Running Around in Circles (Pamala Stanley / Paul Parker) 

* 1987: One Look (One Look Was Enough) (Extended Dance Mix) / One Look (One Look Was Enough) (The Man Parrish Mix) 

* 1987: One Look (One Look Was Enough) (Radio Edit) / One Look (One Look Was Enough) (US-Mix)

* 1987: One Look Was Enough (Dance MixMontage 45 Tours) / One Look Was Enough (A Rom Bugsy Siegal Mix) 

* 1992: Wicked Game (Radio Version) / Wicked Game (East Side Mix) / Wicked Game (Uncle Sam's Mix) / Wicked Game (West Side Mix) / Fantasia 

* 1992: Wicked Game (Radio Version) / Wicked Game (East Side Mix) / Wicked Game (Uncle Sam's Mix) / Wicked Game (West Side Mix) / Fantasia / Love in the Shadow 

* 1992: Wicked Game (East Side Mix) / Wicked Game (West Side Mix) / Fantasia 

* 1992: Wicked Game (East Side Mix) / Wicked Game (Uncle Sam's Mix) / Wicked Game (West Side Mix) / Fantasia 

* 1992: Wicked Game (East Side Mix) / Wicked Game (West Side Mix) (promóciós lemez) 

* 1992: Abracadabra / Time After Time / Don't Play With Fire / Desire (Paul Parker & Man Parrish) 

* 1993: With Or Without You (Club Mix) / With Or Without You (Without U2 Mix) / In My Wildest Dreams (Vocal Version) / In My Wildest Dreams (Instrumental) 

* 1993: With Or Without You (Club Mix) / With Or Without You (Without U2 Mix) / In My Wildest Dreams (Vocal Version) 

* 1993: With Or Without You (Radio Edit) / With Or Without You (Club Mix) / With Or Without You (Without U2 Mix) / In My Wildest Dreams (Vocal Version) 

* 1993: Drive / In My Wildest Dreams (Remix) 

* 1993: Drive (Radio Version) / Drive / In My Wildest Dreams (Remix) / Drive (Instrumental) 

* 1993: Drive / In My Wildest Dreams (Remix) / Drive (Radio Version) 

* 1995: Right on Target / Riders on the Storm 

* 1995: Riders on the Storm (Doors Of Perception Mix) / Riders on the Storm (U Gotta Dub Your Man Mix) / I Will Do Anything (Set Me Free) (Illusive Mix) / I Will Do Anything (Set Me Free) (Dub Mix) 

* 1996: Can U Feel the Love Coming (Radio Version) / Can U Feel the Love Coming (Love It in London Mix) / Can U Feel the Love Coming (Trinity Mix) 

* 1997: I Finally Found Someone (Radio Version) / I Finally Found Someone (Club Mix) / One More Hurt (Paul Parker and Angie Gold) 

* 2008: Right on Target (Almighty Definitive Radio Edit) / Right on Target (Almighty 12" Definitive Mix) / Right on Target (Almighty 12" Definitive Dub) / Right on Target (Almighty 12" Definitive Instrumental) (promóciós lemez) 

* 2009: Don't Stop (What You're Doin' to Me) (Hi NRG Remix) / Don't Stop (What You're Doin' to Me) (Original Mix) 

* 2011: Out of Control (Hi NRG Version) / Out of Control (Wolf Version) (Wolfram featuring Paul Parker) 

* 2012: Baby Come & Get It 

Albumok 

* 1983: Too Much to Dream 

* 1995: Destiny 

* 2010: Take It from Me 

Válogatások 

* 1992: The Collection 

* 1996: The Best of Paul Parker – Right on Target 

VIDEÓK

Right on Target

Too Much to Dream (csak zene!)

Shot in the Night 

Desire

Time After Time (csak zene!)

From Here to Eternity (csak zene!)

Wicked Game (csak zene!)

Drive (csak zene!)

Riders on the Storm (csak zene!)

PATRICK COWLEY

Patrick Joseph Cowley (Egyesült Államok, New York állam, Buffalo, 1950. október 19. – Egyesült Államok, Kalifornia, San Francisco, 1982. november 12.) amerikai zeneszerző, producer és zenész, a disco műfaj képviselője, a Hi-NRG irányzat egyik előfutára. Családi beceneve: Pat. A világhírű transzvesztita sztárral, Sylvesterrel való együttműködése hozta meg számára az első nemzetközi sikereket. 1981-től jelentek meg saját lemezei, melyek közül a Menergy, a Megatron Man, a Tech-No-Logical World és a Mind Warp a legismertebbek. Sylvester mellett mások számára is dolgozott: például bő negyedórás remixet készített Donna Summer I Feel Love című világhírű diszkóslágeréből, és beindította Paul Parker karrierjét. Az AIDS egyik első híres áldozataként hunyt el 1982-ben. 

KARRIERTÖRTÉNET 

A kezdetek 

Patrick Cowley szülei: Ellen (1923–1984) és Kenneth Cowley (1919–2005). Három testvére született: egy bátyja, James, és két húga, Mariellen és Madonna. (Utóbbinak természetesen semmi köze a világhírű énekesnőhöz.) A Cowley család a New York állambeli Rochesterben élt. Patrick már tizenéves korában keresett dobosnak számított a helyi amatőr együttesekben, de tudott gitározni is, és billentyűs hangszereken játszani. Otthon, az alagsorban próbált, és bár családja majd megőrült a hangos zenétől, szülei mégis támogatták zenei ambícióit. Édesapja így emlékezett minderre: „Nem érdekelte őt az öltözködés, a pénz, de még a saját egészsége sem. Semmi sem jelentett olyan sokat számára, mint a zene.” Patrick előbb a lewistoni Niagara Egyetemre járt, majd átment a Buffalo Egyetemre, ahol angolt tanult. 1971-ben San Franciscóba költözött, a CCSF (City College of San Francisco) intézményében Jerry Mueller osztályának hallgatójaként a szintetizátorokkal ismerkedett. Különösen az E-MU System márkájú szintetizátort ismerte meg behatóan, amelyen mesteri módon megtanult játszani. Mueller visszaemlékezései szerint Cowley nem volt teljesen tisztában a zenei szakkifejezésekkel, de hallás után gyakorlatilag bármilyen dallamot el tudott játszani szintetizátoron. Patrick mindhárom osztálytársával – Arthur Adcock, Jerry Judnick, Maurice Tani – összebarátkozott. Arthurral és Maurice-szal alapította meg a Short Circuit produkciós céget, amely rádióállomások számára készített különféle zenei effekteket. 

Akarsz funkyt járni? 

A népszerű San Franciscó-i transzvesztita sztár, Sylvester hallotta Cowley néhány korai szintetizátorfelvételét, és meghívta őt, hogy csatlakozzon a kísérőegyütteséhez. Patrick akkoriban San Francisco legmenőbb melegdiszkójában, a Cityben dolgozott mint fénytechnikus. Sylvester rendszeresen fellépett a Cityben a kísérőzenészeivel. Az együttes tagjai eleinte idegenkedve fogadták Patrickot, aki ráadásul nem avatta be őket abba, hogy tulajdonképpen hogyan is dolgozik a hangszerén. Sylvester azonban ragaszkodott a felfedezettjéhez, és mint billentyűst magával vitte őt dél-amerikai és európai turnéjára. A sztár ugyanis úgy vélte, karrierje érdekében szüksége van a megújulásra, és ráérzett arra, hogy a Cowley-féle szintetizátoralapú zene lehet a jövő trendje. Rövidesen a többiek is megkedvelték Cowley-t, miután látták a zene iránti hatalmas lelkesedését és kreativitását, amellyel gyakran áthidalta a technikai nehézségeket. Az 1970-es években ugyanis a szintetizátorok még nem tartoztak a koncerteken gyakran használt hangszerek közé, ezért technikai hátterük meglehetősen kezdetleges volt. Sylvester 1978-as albuma, a Step II óriási sikert aratott, csak az Egyesült Államokban félmillió darab fogyott belőle. Cowley szintetizátorjátéka és Sylvester sajátos, magas regiszterű énekhangja tökéletes kombinációnak bizonyult. Az LP-ről a You Make Me Feel (Mighty Real) bombaslágerré vált, azóta egyike a disco műfaj legemlékezetesebb örökzöldjeinek. (Az 1980-as években egy másik meleg sztár, Jimmy Somerville is sikerrel énekelte.) A Dance (Disco Heat) szintén kedvező fogadtatásban részesült. Lényegében a Step II tette Sylvestert diszkósztárrá, akinek nevét az egész világ megismerte. A két művész együttműködésének másik csúcspontja az 1982-es Do Ya Wanna Funk (Akarsz funkyt járni?). A dal eredetileg az All I Need című Sylvester-albumon hallható, melyet később a nagy sláger címére átkeresztelve forgalmaztak tovább. 

Donna Summer, Paul Parker és mások 

1977 egyik legnagyobb világslágere volt Donna Summer I Feel Love című felvétele, Giorgio Moroder, Pete Bellotte és Summer közös szerzeménye. Az énekesnő „konceptalbumára”, az I Remember Yesterdayre készült, amely a múlt, a jelen és a jövő hangzásvilágát próbálta egységbe foglalni. Az I Feel Love képviselte a jövőt, de az illetékesek eleinte annyira nem láttak benne fantáziát, hogy csupán a Can't We Just Sit Down című – egyébként kiváló – R&B ballada kislemezének B oldalára tették rá. Nos, a ballada érdemtelenül kevés figyelmet keltett, annál nagyobb dobásnak bizonyult az I Feel Love. Ez volt a mainstream könnyűzene történetének első olyan felvétele, amelyet kizárólag szintetizátorokra hangszereltek. 35 év után is épp oly modernnek tűnik, mint annak idején, első megjelenésekor. Valósággal forradalmasította a könnyűzenét, mondhatni, „megágyazott” a techno műfajnak. Hatását sokan és sokféleképpen magyarázták. Egyes elméletek szerint a „férfias” gépzenei hatás és Donna Summer éterien lebegő, erotikus töltetű énekének kontrasztja teszi rendkívüli élménnyé a felvételt. Más elemzők szerint a lüktető ritmus és a szexi előadásmód valósággal kiszakítja a hallgatót a tér és idő korlátai közül, a ritmus, a gyönyör és az extázis öntörvényű birodalmába repít. Patrick Cowley már 1978-ban egy bő negyedórás remixet készített a slágerből, verzióját azonban csak 1981-ben jelentette meg Summer kiadója, a Casablanca Records. Különösen a lemezlovasok fogadták nagy tetszéssel Cowley munkáját, és ez a maxi mindmáig a legnépszerűbb I Feel Love-mixnek számít, noha a slágert azóta rengetegen mixelték és feldolgozták.

Patrick Cowley 1979 őszén ismerkedett meg Paul Parkerrel egy közös barátjuknak köszönhetően. Parker addig a beat és a rock területén volt érdekelt, Patrick azonban bevezette őt a diszkózene világába. Próbafelvételt készített vele, amelytől annyira el volt ragadtatva, hogy felajánlotta a közös munkát. Ennek első kézzel fogható eredménye, a Right on Target című kislemez 1982 nyarán vezette a Billboard Hot Dance Music/Club Play slágerlistáját. Mondani sem kéne, hogy Paul debütáló nagylemeze, a Too Much to Dream is Cowley felügyelete alatt készült, ámbár csak Patrick halála után jelent meg. A baráti segítséget Parker a maga módján viszonozta, és vokalistaként működött közre Cowley néhány szólófelvételén: a Lift-Off az 1981-es Megatron Man, a Tech-No-Logical World pedig a Mind Warp című 1983-as albumon hallható. Cowley barátai és munkatársai közül említést érdemel még Frank Loverde, Linda Imperial és Peggy Gibbons is. Hármójuk vokáljával vette fel a Die Hard Lover című szerzeményt, amely Loverde & Patrick Cowley néven jelent meg 1982-ben. (Négy évvel később Linda Imperial & Patrick Cowley néven is megjelent a Die Hard Lover egy vokális és egy instrumentális verziója.) 

Az első szólósiker 

1980 decemberében a Fusion Records jelentette meg Patrick Cowley első saját szólókislemezét: az A oldalon a Menergy, a B oldalon az I Wanna Take You Home kapott helyet. A Menergy kiugró sikert aratott az egész világon, két hétig vezette a Billboard dance/disco slágerlistáját. Emlékszem, amikor először meghallottam B. Tóth László egyik műsorában, teljesen magával ragadott a ritmus és a hangzás, és lestem, mikor tudnám magnóra venni. (Sokkal később jött össze a dolog, és nem a rádió által.) B. Tóth ráérzett arra, hogy a cím valamiféle szójáték, de vagy nem értette, vagy szemérmesen nem akarta megérteni a jelentését, ezért Menergia címmel konferálta fel. Arra hivatkozott, hogy az „energy” energiát jelent, ezt egybeolvasva a szókezdő „M” betűvel, kijön a Menergia. Ez is egy lehetséges magyarázat, de az is teljesen egyértelmű, hogy a „Men” szó férfiakat jelent, vagyis ha figyelembe vesszük Cowley homoszexuális hajlamait, mindenki előállhat egy új fordítással a „Men” és az „energy” kombinációjára. A több mint nyolcperces felvétel 1984-ben új változatban jelent meg, amelyen a fő szólamot a régi barát, Sylvester énekelte. Az eredeti felvételen azonban Michael Finden (Sylvester kísérőegyüttesének egyik zenésze) és három hölgyismerőse, Lauren Carter, Jo Carol Block és Carol McMackin vokálozott. Patrick annyira elégedett volt velük, hogy ők lettek állandó háttérénekesnői. Érdekes módon egyébként maga Cowley nagyon ritkán énekelt a saját lemezein, e ritka alkalmak egyikét a Teen Planet című szerzemény jelentette. 

Hi-NRG klasszikusok 

A Fusion Records adta ki Cowley első szólóalbumát, amely természetesen a Menergy címet kapta. A bő félórás zeneanyag öt tételből áll, a címadó szerzemény indítja, és a Menergy (reprise) zárja. Patrick a nagy sláger társszerzőjével, Marty Blecmannal együtt még 1981-ben megalapította saját lemezcégét, a Megatone Recordsot. Itt jelent meg következő albuma, a Megatron Man, szintén 1981-es évszámmal. (Más források úgy tudják, a lemezre valóban 1981-es évszámot írtak, de csak 1982 márciusában hozták forgalomba). A bő kilencperces címadó felvétel már 1981 áprilisában eljutott a rajongókhoz, és csak egy hajszálon múlt, hogy nem ismételte meg a Menergy rekordját: a Billboard dance/disco slágerlistáján be kellett érnie a második hellyel. Az album hat felvételt tartalmazott közel háromnegyed óra terjedelemben, a címadó szerzemény mellett a már említett Lift Off a legismertebb. Patrick Cowley legnagyobb szenvedélye a zene volt, amely mellett nem maradt ideje egy komoly párkapcsolatra. Alkalmi kapcsolataiban állítólag nagyon merészen és vadul viselkedett, bár ő maga csak akkor mesélt barátainak a szerelmi kalandjairól, ha maga a történet vicces volt. Az 1980-as évek legelején az AIDS még nem volt széles körben ismert betegség, ezért amikor Cowley-n jelentkeztek az első tünetek, a zenész és környezete valamiféle egzotikus étel által okozott betegségre gyanakodtak. (Patrick ugyanis nem sokkal korábban járt Dél-Amerikában). 

A XX. század pestise 

Az orvosok képtelenek voltak diagnosztizálni a sztár betegségét, és úgy vélték, állapotának rohamos romlását (különös tekintettel feltűnő súlyveszteségére) valamilyen parazita vagy netán idegi eredetű betegség okozza. Cowley egészsége annyira megrendült, hogy 1981 végén kórházba került, és úgy tűnt, nem sok ideje van már hátra. 1982 elején azonban állapota valamelyest javult, ezért elhagyhatta a kórházat. Barátai, Paul Parker és Ken Crivello fogadták be, és ők gondoskodtak róla. Ekkor már kiderült, hogy a XX. század pestisében, AIDS-ben szenved, amelyről nagyon keveset lehetett akkor még tudni, és e kevés információ egyike az volt, hogy a betegség gyógyíthatatlan. Sok régi barát elmaradt Cowley mellől, mert attól féltek, hogy esetleg már attól is elkaphatják az AIDS-t, ha véletlenül megérintik őt. Sylvester úgy vélte, a munka az, amely reményt adhat a barátjának, és elterelheti a figyelmét a betegségéről. Ebben az időszakban született meg a korábban említett Do Ya Wanna Funk is. A taktika bevált, kerekes székből ugyan, de Patrick belevetette magát a munkába. Amennyire ereje engedte, dolgozott új albumán, amelynek a Mind Warp címet adta. A hét felvétel munkálatait még be tudta fejezni, de a barátai által az album megjelenése alkalmából rendezett partyn már nem tudott részt venni. 1982. november 12-én hunyt el az AIDS okozta szövődmények miatt. Édesanyja két évvel később követte őt. Cowley közeli barátai közül többen úgy tűnik, hogy nem tanultak Patrick tragédiájából: AIDS-ben hunyt el 1988-ban Sylvester, 1990-ben Frank Loverde, 1991-ben pedig Marty Blencman. 2009-ben Catholic címmel jelent meg az az album, amely Patrick Cowley és Jorge Socarras (az Indoor Life énekese) 1976 és 1979 között felvett dalait tartalmazza.

DISZKOGRÁFIA 

Kislemezek, maxik 

* 1981: Menergy / I Wanna Take You Home 

* 1981: Menergy / Menergy (Instrumental) 

* 1981: I Got a Line on You / X-Factor 

* 1981: Get a Little (R & B Radio Single) / Get a Little (LP Version) / Get a Little (Extended Version) 

* 1981: Megatron Man / Teen Planet 

* 1981: Megatron Man / Get a Little 

* 1981: Megatron Man / Megatron Man (Percussion Instrumental) 

* 1981: Menergy / Dyin’ to be Dancin’ (Patrick Cowley / Empress) (promóciós lemez) 

* 1981: Menergy Reprise 

* 1982: Do Ya Wanna Funk / Do Ya Wanna Funk (Instrumental) (Patrick Cowley featuring Sylvester) 

* 1982: Do Ya Wanna Funk / Do Ya Wanna Funk (Instrumental) / Do Ya Wanna Funk (Radio Version) (Patrick Cowley featuring Sylvester) 

* 1982: Do Ya Wanna Funk / Do Ya Wanna Funk (Instrumental) / Do Ya Wanna Funk (Short Version) (Patrick Cowley featuring Sylvester) 

* 1982: Tech-No-Logical World / Primitive World 

* 1982: Tech-No-Logical World / Mind Warp 

* 1982: Megatron Man / Lift Off 

* 1982: Megatron Man / Thank God for Music 

* 1982: So Glad I Have You / Megatron Man (Nikka Costa / Patrick Cowley) 

* 1982: Do Ya Wanna Funk / Misa Criolla (Patrick Cowley featuring Sylvester / Fuego) 

* 1982: Menergy / You’ve Got the Power (Patrick Cowley / War) 

* 1982: Die Hard Lover / My World Is Empty Without You (Loverde & Patrick Cowley / Loverde) 

* 1983: Do Ya Wanna Funk (Remix) / Don’t Stop (Patrick Cowley featuring Sylvester / Sylvester) 

* 1983: Mind Warp / Goin’ Home 

* 1983: Mind Warp / Mutant Man 

* 1983: They Came At Night (Special R.E.M.I.X.E.D. Disco Version) (Single Sided) 

* 1983: Goin’ Home / Tech-No-Logical World 

* 1983: Homenaje a Patrick Cowley (Parte 1) / Homenaje a Patrick Cowley (Parte 2) 

* 1983: Menergy / I Wanna Take You Home / Tommy Williams' Megamedley 

* 1984: Underwater / Menergy (Harry Thumann / Patrick Cowley) 

* 1984: Die Hard Lover (Original Version) / Die Hard Lover (7" Version) / My World Is Empty Without You (Original Version) / My World Is Empty Without You (7" Version) (Loverde & Patrick Cowley / Loverde) 

* 1986: Diehard Lover (Vocal) / Diehard Lover (Instrumental) (Linda Imperial / Patrick Cowley) 

* 1986: Right on Target (Instrumental) / Right on Target '86 

* 1986: Do You Wanna Funk (Brighton Summer Mix) / Menergy / Do You Wanna Funk (Original Mix) (Patrick Cowley with Sylvester) 

* 1987: Megatron Man '87 (Key of D 127 BPM) / If You Feel It / Megatron Man (Radio Edit) 

* 1988: Do You Wanna Funk (Housey Housey Mix) / Menergy / Do You Wanna Funk (Original Mix) (Patrick Cowley with Sylvester) 

* 1989: Do You Wanna Funk (Les Adams Club Remix) / Do You Wanna Funk (Housey Housey Mix) / Menergy / Do You Wanna Funk (Original Version) (Sylvester with Patrick Cowley) 

* 1989: Do You Wanna Funk (Les Adams Club Remix) / Do You Wanna Funk (Sylvester with Patrick Cowley) 

* 1989: Megatron Man (Remix) / Megatron Man (87' Remix) / Menergy (Remix) 

* 1989: Mind Warp / Invasion / Pushin' Too Hard 

* 1989: Tech-No-Logical World / Right on Target 

* 1991: From Here to Eternity / Invasion / Mind Warp (Giorgio Moroder / Patrick Cowley / Patrick Cowley) 

* 1991: Lovin’ Is Really My Game / Invasion / Mind Warp (Sylvester / Patrick Cowley / Patrick Cowley) 

* 2009: Burn Brighter Flame / Burn Brighter Flame (Instrumental) / Memory Fails Me (Oni Ayhun Remix) / Burn Brighter Flame (Morgan Geist Edit) (Patrick Cowley & Jorge Socarras) 

* 2009: Soon / Soon (Morgan Geist Remix) / Soon (KiNK Remix) / Robot Children 

Albumok 

* 1981: Megatron Man 

* 1981: Menergy 

* 1982: Mind Warp 

* 2009: Catholic (Patrick Cowley & Jorge Socarras) 

Válogatások 

* 1983: Patrick Cowley’s Greatest Hits Dance Party 

* 1988: 12 by 12 – The Patrick Cowley Collection 

* 1989: The Ultimate Collection 

VIDEÓK

I Feel Love (Patrick Cowley Mega Mix) (Előadó: Donna Summer) (csak zene!)

Menergy (csak zene!)

I Got a Line on You (csak zene!)

Megatron Man (csak zene!)

Teen Planet (csak zene!)

Do Ya Wanna Funk (Patrick Cowley featuring Sylvester)

Tech-No-Logical World (Patrick Cowley featuring Paul Parker) (csak zene!)

Mind Warp (csak zene!)

Sea Hunt (részletek az azonos című tévésorozatból)

Die Hard Lover (Patrick Cowley featuring Linda Imperial) (csak zene!)

C. W. McCALL

(Legjobb barátomnak születésnapja alkalmából)

C. W. McCall (Egyesült Államok, Iowa állam, Audubon, 1928. november 15.) amerikai énekes, aktivista és politikus eredeti neve: William Dale Fries Jr. Főleg a kamionosokról szóló countrydalai révén ismert. Ezek közül a legnépszerűbb az 1975-ös Convoy, amely Sam Peckinpah Magyarországon is bemutatott filmjét, a Konvojt (1978) ihlette, és kulcsszerepet játszott a CB-őrület elterjedésében. A hetvenes évek végén visszavonult a zenei életből, és a következő évtizedben politikusként aktivizálta magát: kétszer is megválasztották lakóhelye, Ouray polgármesterének. 1990-től újra hallatott magáról énekesként is, de régi sikereit nem tudta megismételni. 

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek 

A Fries szülők zenészek voltak, akik némafilmek vetítése közben játszottak. William zenei tehetségére már gyerekkorában felfigyeltek: klarinétozott és énekelt, mindazonáltal a zenénél sokkal jobban érdekelte a művészet és a grafikai tervezés. A középiskolai évek alatt a sulizenekarban dobolt. Az Iowai Egyetemen zenét tanult, és játszott az iskolai együttesben is. A képzőművészetek iránti érdeklődése azonban nem múlt el, ezért szakot váltott, és kereskedelmi grafikát kezdett tanulni. A diploma megszerzése után művészeti területen helyezkedett el egy omahai tévéállomásnál. Öt évig dolgozott ott, saját műsort is kapott, amelyben hírességek karikatúráit rajzolta meg. A hatvanas évek elején az omahai Bozell & Jacobs reklámcéghez került mint művészeti igazgató. Egy péksüteményeket forgalmazó cég, a Metz Baking Companyhez tartozó Old Home Bread számára találta ki C. W. McCall figuráját, akit részben saját magáról mintázott. (A szerepet Jim Finlayson játszotta.) McCall az Old Home Bread kamionosaként szabad ideje javát az Old Home Filler-Up and Keep On a Truckin' Caféban töltötte, ahol barátnője, Mavis (Jean McBride Capps alakításában) a pincérnő. McCall fiktív figurája – akinek egy Sloan nevű kutyája is van – megtetszett a közönségnek, és a médiakampánynak köszönhetően Fries 1974-ben megkapta a reklámszakma egyik legrangosabb elismerését, a Clio-díjat. (Ezt két évvel később egy másik Old Home Bread-reklámért újra neki ítélték.) Ekkor úgy döntött, hogy az általa kitalált C. W. McCall népszerűségét megpróbálja kamatoztatni a popszakmában is. (Fries egyébként már az első reklámban is énekelt.) Ennek érdekében társult a szintén a Bozell & Jacobsnál dolgozó Chip Davis (Louis F. Davis Jr.) zeneszerzővel: Fries énekelt és szöveget írt, Davis pedig country stílusú zenét komponált. Az első dal természetesen McCall törzshelyéről kapta a címét: Old Home Filler-Up and Keep On a Truckin' Cafe. A kislemez szép sikert aratott, a Billboard slágerlistáján is felbukkant. Még ugyanabban az évben megjelent a folytatás, a Wolf Creek Pass, amely elődje népszerűségét is felülmúlta. 1975-ben a rajongók megvásárolhatták C. W. McCall első albumát, amely az említett sláger nyomán a Wolf Creek Pass címet kapta. 

Konvoj: a dal 

1975 novemberében jelent meg C. W. McCall legnépszerűbb slágere, a Convoy, amely természetesen Fries és Davis közös szerzeménye. A felvétel előbb az Egyesült Államokban, majd az egész világon nagy sikert aratott. Amerikában hat hétig vezette a country toplistát, és egy hétig állt a pop slágerlista élén. Mondani sem kéne, hogy aranylemez lett belőle. Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon szintén az első helyig jutott, az Egyesült Királyságban és Írországban második lett. Nyugat-Európában már nem volt annyira nagy a siker, ami részben azzal magyarázható, hogy egy jellegzetesen amerikai dalról van szó, és az azonos című film csak jóval később készült el. A Convoy az első körben az NSZK-ban csak a 43. lett a slágerlistán, Franciaországban pedig a 76. helyen állt meg. A dal egy Gumikacsa (Rubber Duck) nevű kamionosról szól, aki egy kamionos lázadás vezéralakjává válik. A megmozdulás jegyében a kamionok megállás nélkül mennek előre az Egyesült Államok területén nyugatról kelet felé. Zenei szempontból a felvétel három részből áll: a CB-rádión folytatott, szlenggel tarkított beszélgetésekből, a narrációból (amikor C. W. McCall a zene ritmusára elmondja a történéseket) és a kórusból, amely a refrénben a konvoj növekedéséről énekel: „'Cause we got a little ol' convoy / Rockin' through the night. / Yeah, we got a little ol' convoy, / Ain't she a beautiful sight? / Come on and join our convoy / Ain't nothin' gonna get in our way. / We gonna roll this truckin' convoy / 'Cross the U-S-A.” (Szabad fordításban: „Mert van egy kis konvojunk, / amely végiggurul az éjszakán. / Igen, van egy kis konvojunk, / nem csodálatos látvány? / Gyere és csatlakozz a konvojunkhoz, / amelyet semmi nem állíthat meg. / Ezt a kamionkonvojt keresztülvezetjük / az egész Egyesült Államokon.”) A refrén bevezető sora másodszorra így módosul: „'Cause we got a great big convoy” (Mert van egy nagyon nagy konvojunk), majd ez lesz belőle: „'Cause we got a mighty convoy” (Mert van egy hatalmas konvojunk). 

Konvoj: a film 

A dal sikerére felfigyeltek a filmesek is, akik igyekeztek kihasználni a C. W. McCall addigi ténykedésének köszönhető kamiondivatot. Bill L. Norton forgatókönyve azonban lényegében csak két szereplő (Gumikacsa, Kocaól) nevét és a kamionos lázadás motívumát vette át a slágerből, éppen ezért Fries egy új verziót készített a dalból, hogy a szöveg jobban illeszkedjen a film cselekményéhez. A rendezésre Hal Needham, a főszerepre pedig Burt Reynolds neve merült fel, ők azonban úgy döntöttek, hogy inkább a hasonló jellegű Smokey és a bandita (1977) című akcióvígjátékot készítik el. Felmerült, hogy a Konvoj legyen Gene Hackman rendezői debütálása, de a kiváló színész visszautasította a lehetőséget. (Azóta se rendezett filmet. Talán jobb is így, mert remek színészekből nem törvényszerűen lesznek jó filmrendezők.) A rendezést végül A vad banda (1969) című véres westernje révén ismert Sam Peckinpah vállalta, akinek égetően nagy szüksége volt egy újabb kasszasikerre. Négy előző filmje ugyanis anyagi szempontból megbukott, és Peckinpah alkohol- és drogproblémákkal küzdött. A munka nem indult túl jól, mivel a rendező elégedetlen volt a forgatókönyvvel, ezért megpróbálta rávenni a színészeket arra, hogy írják át a szövegüket, illetve improvizáljanak. Noha korábbi filmjeiben már mind a négy főszereplővel (Kris Kristofferson, Ali McGraw, Ernest Borgnine, Burt Young) dolgozott, egyik színész sem fogadta túl lelkesen Peckinpah reformjavaslatait. A forgatókönyvvel ellentétben a rendező ragaszkodott ahhoz, hogy színes bőrű szereplői is legyenek a Konvojnak: így került a történetbe Pók Mike (Franklyn Ajaye) és Fekete Özvegy (Madge Sinclair).

A forgatás 1977. május 2-án kezdődött, és szeptember 27-én fejeződött be. Peckinpah nem tudott teljesen felülkerekedni szenvedélybetegségein, ezért megkérte jó barátját, James Coburn színészt, hogy segédrendezőként legyen mindig mellette. Bizonyos jeleneteket állítólag Coburn irányításával vettek fel, amikor Peckinpah nem volt olyan állapotban, hogy részt vegyen a forgatáson. Nemcsak az új-mexikói forgatás csúszott 11 napot, hanem a gyártási költségek is megduplázódtak: a végösszeg 12 millió dollárra rúgott. Noha a kritikák nem voltak igazán lelkesek, a film mégis Peckinpah legnagyobb kereskedelmi sikerének bizonyult: több mint 45 millió dollárt jövedelmezett. A rendező sajnos szakmailag nem nagyon tudott profitálni a sikerből, szenvedélybetegségeiből ugyanis nem sikerült kilábalnia. Korai halála előtt csupán egy meglehetősen gyenge és zavaros thrillerre (Az Ostermann-hétvége, 1983) futotta még az erejéből. A Konvoj egyébként nagy sikert aratott a vasfüggöny innenső oldalán is, Magyarország sem volt kivétel. A Szovjetunióban különösen lelkesen fogadták az opuszt, a marxista filmkritikusok szerint a Konvoj az amerikai munkásosztály lázadásáról szól a korrupt kormány ellen. Ami a zenét illeti, az eredeti sláger új változata mellett olyan előadók dalai hangzanak el benne, mint például Kenny Rogers (Lucille), Gene Watson (Cowboys Don't Get Lucky All the Time), Crystal Gayle (Don't It Make My Brown Eyes Blue), Billie Jo Spears (Blanket ont he Ground) és Anne Murray (Walk Right Back).

Zene és politika 

Filmről még szó sem volt, de C. W. McCall már 1976-ban elkészítette a folytatást nagy slágeréhez: a 'Round the World with the Rubber Duck nem bizonyult annyira népszerűnek, mint a Convoy, mindazonáltal feljutott az amerikai slágerlistára. A dalszöveg szerint a kamionosok immár az egész világot beutazzák: megfordulnak Nagy-Britanniában, az NSZK-ban, a Szovjetunióban és Japánban, sőt még Ausztráliában is. (A filmesek viszont a kasszasiker ellenére sem folytatták a sztorit.) A Rubber Duck című harmadik albumon hallható az önéletrajzi vonatkozású Audubon, amely Fries szülővárosáról szól. Ennél nagyobb sikert aratott az 1977-es, lírai hangvételű Roses for Mama, amely a country toplista második helyéig jutott. A C. W. McCall-albumokat természetesen turnék is népszerűsítették, melyeken Fries és Davis mellett Ron Cooley, Jackson Berkey, Eric Hansen és más zenészek vettek részt. A megújulás jegyében mindazonáltal bővült a formáció szerzőgárdája is: a Roses for Mama és a C. W. McCall & Co. című albumok dalainak többségét már nem a Fries–Davis páros jegyezte. Mindazonáltal a Convoy nagy sikerét C. W. McCall már nem tudta megismételni. Nagy slágerének köszönhetően 1976-ban nemcsak a country hírességeinek csarnokába iktatták be, hanem a People magazin az esztendő 25 legbefolyásosabb embere közé is besorolta. Nyilvánvaló volt, hogy a csúcsról csak lefelé vihet az út, ezért az 1970-es évek végén Fries felhagyott az énekléssel, és visszavonult a polgári életbe.

A sztár a feleségével, Rena Jayne-nel – akit R. J. néven örökített meg a Black Bear Road című dalban – 1979-ben a Colorado állambeli Ouraybe költözött. A házaspárnak az évek folyamán két fia született, Mark és Bill Jr. Fries már legelső, 1975-ös albuma több dalában is énekelt Coloradóról, a következő évben pedig Ourayben megnyílt a Colorado természeti szépségeit bemutató C.W. McCall’s San Juan Odyssey multimédia kiállítás, amely húsz évig fogadta a látogatókat. 1986 januárjában Friest megválasztották Ouray polgármesterének, mandátumát 1989-ben újabb három évre hosszabbították meg. Hivatali működésének leglátványosabb eredménye a Walsh könyvtár felújítása volt. 1989-ben régi barátja, Chip Davis hívta fel azzal az ötlettel, hogy készítsenek egy új albumot a régi C. W. McCall-dalokból. A nyitó felvétel, a Comin 'Back for More viszont kifejezetten ehhez a kiadványhoz íródott, és a XIX. században kannibalizmussal vádolt Alfred Packer aranyásóról (1842–1907) szól. Davis és Fries közös munkájának eredménye, a The Real McCall: An American Storyteller című album 1990-ben jelent meg. Bár a rajongóknak köszönhetően a lemez az utolsó példányig elfogyott, C. W. McCall nem került vissza a nemzetközi könnyűzene porondjára. 1989 és 1998 között három sikeres válogatásalbuma jelent meg. 2003-ban újra Davisszel dolgozott együtt, aki ekkor a Mannheim Steamroller művésznevet használta. 2008-ban egy másik ourayi helyszínen újra megnyílt a San Juan Odyssey multimédia kiállítás, melynek anyagából DVD is megjelent. 2009-ben Friest beiktatták a Iowa állambeli rock and roll hírességek csarnokába. 

DISZKOGRÁFIA 

Kislemezek, maxik 

* 1974: Old Home Filler-Up and Keep On a Truckin' Cafe / Old Thirty 

* 1974: Wolf Creek Pass / Sloan 

* 1975: Black Bear Road / Four Wheel Drive 

* 1975: Black Bear Road (promóciós lemez) 

* 1975: Classified / I've Trucked All Over This Land 

* 1975: Classified / Green River 

* 1975: Convoy / Long Lonesome Road 

* 1976: There Won't Be No Country Music (There Won't Be No Rock 'N' Roll) / Green River 

* 1976: Crispy Critters / Jackson Hole 

* 1976: Indicatif sur France-Inter de „Marche ou rêve” / Telluride Breakdown 

* 1976: Four Wheel Cowboy 

* 1976: 'Round the World with the Rubber Duck / Night Rider 

* 1977: Convoy / Roses for Mama 

* 1977: Columbine / Roses for Mama 

* 1977: Audubon 

* 1978: Outlaws and Lone Star Beer / Silver Cloud Breakdown 

* 1980: Kidnap America 

* 1989: Convoy / Long Lonesome Road 

Albumok 

* 1975: Wolf Creek Pass 

* 1975: Black Bear Road 

* 1976: Wilderness 

* 1976: Rubberduck 

* 1977: Roses for Mama 

* 1979: C. W. McCall & Co. 

* 1979: San Juan Odyssey (The London Symphony Orchestra and C. W. McCall) 

* 1990: The Real McCall: An American Storyteller 

* 2003: American Spirit (Mannheim Steamroller and C. W. McCall) 

Válogatások 

* 1978: C. W. McCall’s Greatest Hits 

* 1989: Four Wheel Cowboy 

* 1991: The Legendary C. W. McCall 

* 1998: The Best of C. W. McCall 

ZENEI VIDEÓK

Old Home Filler-Up and Keep On a Truckin' Cafe (csak zene!)

Wolf Creek Pass

Black Bear Road (csak zene!)

Convoy

Convoy (részletek a Konvoj című filmből)

'Round the World with the Rubber Duck (csak zene!)

Audubon (csak zene!)

Comin 'Back for More

REKLÁMVIDEÓ

Old Home Is Good Buns

HAZELL DEAN

Hazell Dean (Egyesült Királyság, Essex, Great Baddow, 1956. október 27.) angol énekesnő, szerző és zenei producer hivatalos neve: Hazel Dean Poole. Karrierje az 1970-es évek közepén kezdődött, de csak a következő évtized első felében vált népszerűvé. A Stock–Aitken–Waterman-slágergyár egyik első sztárja volt, aki a producertrió számos felfedezettjével ellentétben nem tűnt el a süllyesztőben egyetlen nagy sláger után. Ismertebb felvételei: Searchin' (I Gotta Find a Man), Whatever I Do (Wherever I Go), Back in My Arms (Once Again), No Fool (For Love), They Say It's Gonna Rain, Maybe (We Should Call It a Day), Who's Leaving Who. Első nagy slágerét követően nagy rajongótábora lett a melegek körében, és rendszeresen vállalt fellépéseket a főleg homoszexuálisok által látogatott szórakozóhelyeken. 2010-ben nyilvánosan elismerte leszbikus hajlamait. Az Amerikai Táncklubok Szövetsége (Federation of American Dance Clubs) háromszor választotta meg a legjobb koncerténekesnőnek, hazájában pedig kétszer kapta meg a legjobb brit előadóművésznek járó Club Mirror-díjat.

KARRIERTÖRTÉNET 

A kezdetek 

Hazell Dean diszlexiás volt, ami nagyon megnehezítette számára a tanulást. Szerencsére iskolás korában megtanult gitározni és zongorázni egy Reggie Webb nevű sráctól, és a zene sok nehézségen átsegítette. Tizenhét éves korában már egy együttes tagja volt, a fellépésekből próbált megélni. Szólóénekesnői karrierje az 1970-es évek közepén kezdődött. 1976-ban indult először az Eurovíziós Dalfesztivál brit selejtezőjén, az A Song for Europe-on. Tizenkét induló között 77 ponttal a nyolcadik helyre került az I Couldn't Live Without You for a Day című balladával. (A selejtezőt és később magát a fesztivált is a Brotherhood of Man nyerte a Save Your Kisses for Me című szerzeménnyel, az eurovíziós dalversenyek egyik legismertebb örökzöldjével.) Hazellnek még éveket kellett várnia a sikerre. 1983 őszén a Searchin' (I Gotta Find a Man) című új dala a 76. helyig jutott a brit slágerlistán, ugyanakkor az Egyesült Államokban nyolcadik helyezést ért el a Billboard Club Play Singles toplistáján. A következő év februárjában új, dupla A oldalas kislemeze, a Jealous Love / Evergreen szintén feltűnt a slágerlistán, ahol azonban megállt a 63. helyen. A kiadó mindenesetre gondolt egy merészet, és néhány héttel később újra piacra dobta a Searchin' (I Gotta Find a Man) kislemezt. Ian Anthony Stephens szerzeménye második nekifutásra már meghozta a remélt hazai áttörést Deannek, hiszen a felvétel hatodik lett Angliában, sőt rövidesen az egész kontinensen slágerré vált. A melegek különösen kedvelték ezt a slágert, amiben nyilván szerepet játszott a dalszöveg is: „Searchin' – looking for love / all the time I can / Searchin' – looking for love / I've got to find a man...” (A szerelmet keresem, / amikor csak tehetem. / A szerelmet keresem, / találnom kell egy férfit.) 

Akármit teszek (bárhová megyek) 

A Searchin' (I Gotta Find a Man) sikerével párhuzamosan Hazell Dean újra indult az A Song for Europe versenyén. Ezúttal Mike Bradley-vel közös szerzeményét, a Stay in My Life-ot énekelte. Most sem járt szerencsével: produkciójáért 55 pontot kapott, amellyel nyolc induló közül a hetedik helyen végzett. (A selejtezőt a Belle and the Devotions nyerte a Love Games című dallal, amely az Eurovíziós Dalfesztiválon a hetedik helyet szerezte meg tizenkilenc induló között.) Hazell nyáron állt elő a következő slágerrel. A Whatever I Do (Wherever I Go) szerzői és producerei a nyolcvanas évek brit slágergyárosai, Mike Stock, Matt Aitken és Pete Waterman voltak. A dalt eredetileg Michael Prince számára írták Dance Your Love Away címmel, ám teljesen átdolgozták, mivel Hazellnek nem tetszett a kórus. Ekkor még Dean diktálhatta a feltételeket, hiszen a producertrió akkoriban még nem volt különösebben ismert: a Whatever I Do (Wherever I Go) volt az első olyan szerzeményük, amely bejutott a brit Top 10-be. Három évvel később a fiatalon elhunyt amerikai énekesnő, Laura Branigan is elénekelte a dalt. Előtte azonban 1985-ben megjelent Michael Prince verziója is. Ő ragaszkodott a Dance Your Love Away címhez, és bár a szöveg más volt, a hangszerelés Dean slágerének zenei felépítését követte. 

Azt mondják, esni fog 

1984 novemberében jelent meg az énekesnő első, széles körben ismertté vált albuma, a Heart First. (Tulajdonképpeni első albuma, a The Sound of Bacharach and David hivatalosan nem jelent meg, csupán kalózváltozatokban terjed.) A Searchin' (I Gotta Find a Man) kivételével valamennyi dal produceri teendőit Stock, Aitken és Waterman látta el. A 11 felvétel közül említést érdemel a nyitódal, a Back in My Arms (Once Again) és a No Fool (For Love) – mindkettő 41. helyezést ért el a brit toplistán –, valamint e sorok írójának személyes kedvencei, a Devil in You és a Break the Rules. Bár az alkotók elégedettek voltak a végeredménnyel, sajnos úgy a producerek, mint az énekesnő kiadója, a Proto Records rossz anyagi helyzetben volt, ami az album fogadtatásán is meglátszott. Dean úgy vélte, hogy a szerény promóció és a rossz időzítés okozta a Heart First bukását, ezért szakított a Proto Recordsszal, de továbbra is együttműködött a SAW-trióval. Mindazonáltal az album idővel a Hi-NRG műfaj egyik korai klasszikusává vált, amelyet 2010-ben remaszterizálva, hét bónuszfelvétellel hozott újra forgalomba a Cherry Red Records. A bónuszok egy részét természetesen a nagy slágerek maxiverziói jelentették, valamint a Stay in My Life az A Song for Europe versenyéről, továbbá Dean két saját szerzeménye, a Young Boy in the City és a Take Me Home. 

A történelem hihetetlenül gyorsan ismételte magát Hazell Dean karrierjében. 1984-es slágere, a Whatever I Do (Wherever I Go) ugyanis – mint arról szó volt – egy eredetileg másnak írt dal alapján született, akárcsak következő évi sikerszáma, a They Say It's Gonna Rain (Azt mondják, esni fog.) Az eredetit Kerry Delius adta elő 1984-ben különösebb siker nélkül. Hazell verziója – amelynek visszatérő zenei motívuma egy afrikai kórus éneke – Angliában ugyan nem jutott feljebb a toplistán az 58. helynél, számos európai országban viszont Top 10-es sláger lett, sőt Dél-Afrikában vezette a slágerlistát. Az eredetihez képest változott a szöveg, és felgyorsult a ritmus. A refrén szövegében a „though you can break my heart” verssort Dean magára a címre cserélte ki: „They Say It's Gonna Rain”. Előző esztendei két slágerére (Searchin', Whatever I Do) hivatkozva az EMI elfogadta az énekesnő ajánlkozását, és szerződést kötött vele. A biztos anyagi bázisnak köszönhetően a They Say It's Gonna Rainhez elkészülhetett Hazell első igazi videoklipje, amelyet Máltán forgattak. A slágerből később két remix is megjelent, a Zulu Mix és az Indian Summer Mix, melyek közül az énekesnő az előbbit kedvelte jobban. 

Ki hagy el kit 

EMI ide vagy oda, Hazell Dean következő kislemezei, a Stand Up, az E. S. P. és az Always Doesn't Mean Forever már csak szolidnak mondható sikert arattak, az utolsó kettő például épphogy bejutott a brit Top 100-ba. 1988 azonban újra szerencsés évnek bizonyult, noha a legnagyobb sláger ezúttal sem saját dal volt. A Who's Leaving Who (Ki hagy el kit) eredetijét ugyanis Anne Murray énekelte 1986-ban. Hazell verziója a negyedik helyig jutott a brit toplistán, az Egyesült Államokban pedig a Billboard Hot Dance Music/Club Play slágerlistáján kilencedik lett. A legnagyobb poppiacokon a Who's Leaving Who bekerült a Top 20-ba. David Hasselhoff 1991-ben énekelte el ezt a slágert, mivel David című albumának a dal egyik szerzője, Jack White volt a producere. (White előadóként sem volt teljesen ismeretlen, ahogyan a másik szerző, Mark Spiro sem.) Hazell Dean Always című albumáról még két felvétel érdemel külön említést: az egyik a Maybe (We Should Call It a Day), a másik pedig a Turn It into Love, amelyet a SAW-trió eredetileg Kylie Minogue számára írt, de végül Hazell verziója jelent meg hamarabb. Noha Kylie fényes karrierje épp akkortájt indult, a kétféle verzió közül Hazellé lett sikeresebb: 21. helyezést ért el a brit toplistán, míg Minogue kislemeze fel sem került rá. 

A kilencvenes évektől napjainkig 

Az Always album és a róla kimásolt kislemezek egyúttal le is zárták Hazell Dean és az EMI együttműködését. 1989-ben az énekesnő a Lisson Recordshoz szerződött, ahol először a Love Pains című kislemeze jelent meg. A dal eredetijét tíz évvel korábban Yvonne Elliman énekelte, aki a Jesus Christ Superstar című rockopera eredeti színpadi verziójában és a filmváltozatban Mária Magdolna szerepét játszotta. Hazell verziója alig néhány héttel előzte meg Liza Minelliét: az Oscar-díjas sztár 1989 őszén megjelent albumán énekelte el ezt a slágert, amelyet a következő év tavaszán másoltak ki kislemezre. Egyikőjük sem ért el kimagasló sikert: Hazell a 48., Liza a 41. lett a brit toplistán. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy Dean következő kislemeze, a Better Off Without You csak két év múlva, 1991-ben került a boltokba. Mellesleg ez is egy feldolgozás volt, az eredetit Lonnie Gordon adta elő. Mivel Hazell változata csak szerény érdeklődést keltett, az énekesnő beszüntette az együttműködést a SAW-trióval. Helyettük Ian Levine-nel való munkakapcsolatát melegítette fel, ám a brit Top 100-ba a Better Off Without You óta nem tudott újra bekerülni. 

Az 1990-es évek első felében Hazell producerként is kipróbálta magát. Dolgozott a Bad Boys Inc (Levine által felfedezett fiú együttes), Bona Riah, Miquel Brown, a MEN 2 B, az Upside Down (egy másik fiú zenekar) és Sandra Feva számára. (Nyugodj meg, Kedves Olvasó, a felsorolt hat előadóból ötről még én se hallottam soha!) 1996-ban megjelent Hazell Dean mindmáig utolsó stúdióalbuma, az ABBA-slágerek feldolgozását tartalmazó The Winner Takes It All. A tizennégy felvétel között a jól ismert örökzöldek (The Winner Takes It All, Mamma Mia, One of Us, Knowing Me, Knowing You, S. O. S.) mellett a legendás kvartett kevésbé közismert dalai közül is hallható néhány: When All Is Said And Done, My Love My Life, If It Wasn't for the Nights, I Wonder, Andante Andante, The King Has Lost His Crown, Our Last Summer, The Way Old Friends Do, Like An Angel Passing through My Room. Mindazonáltal csak a címadó felvételt másolták ki kislemezre. 1999-ben a Bon Jovi (!!) Living on a Prayer című rock örökzöldje jelent meg Hazell feldolgozásában, 2001-ben pedig saját régi slágere, a Whatever I Do (Wherever I Go) új változatával állt elő. Egyik sem került fel a toplistákra.

2007-ben az énekesnő megint Ian Levine-nel dolgozott együtt. A Trade Him for a Newer Model a Disco 2008 című válogatásalbumra készült. Videoklipjét az új idők hangját meghallva a YouTube-on tették közzé. 2009-ben az iTunes kínálatában addig kiadatlan Hazell Dean-felvételek is elérhetővé váltak. A Cherry Red Records 2010-ben a Heart First, 2012-ben az Always remaszterizált változatait dobta piacra. Az előbbiről korábban már volt szó, az utóbbi kiadvány 2 CD-ből áll. Ezeken összesen 29 dalt hallgathatnak meg a rajongók, köztük a nagy slágerek különféle mixeit. 2010 óta az Energise Records Hazell Dean új kiadója. Ehhez a céghez olyan egykori sztárok szerződtek még, mint Tina Charles, a Three Degrees, Sonia és Nicki French. Hazell Dean mind a mai napig aktívan dolgozik a szakmában. Tartós népszerűségét két tényezővel magyarázza: hűséges rajongóival (különös tekintettel a melegekre) és azzal, hogy sok popsztárral ellentétben ő valóban tud énekelni, mindegyik dalát természetesen saját maga adta elő. Kedvenc előadói: a Beatles, Cilla Black, Ella Fitzgerald, Aretha Franklin, Sarah Vaughan, Barbra Streisand, Joni Mitchell, Carole King, Tina Turner és még nagyon sokan mások.

DISZKOGRÁFIA 

Kislemezek, maxik 

* 1975: Our Day Will Come / Our Day Will Come (Instrumental) 

* 1976: I Couldn’t Live Without You / You Promised Me the Love 

* 1976: Got You Where I Want You / You Were There 

* 1977: Look What I've Found at the End of the Rainbow / Where Are We Going 

* 1977: No One’s Ever Gonna Love You / Just One More Time 

* 1977: Who’s That Lady (I Saw with You) / One Bad Mistake 

* 1981: You Got Me Wrong / O, That's Nice (Curtis & Dean) 

* 1983: Jealous Love / Jealous Love (Instrumental) 

* 1983: Jealous Love (Remix) / Jealous Love (Instrumental) / Evergreen 

* 1983: Searchin' (I Gotta Find a Man) (Special Remix) / Searchin' (I Gotta Find a Man) (Instrumental) 

* 1983: Searchin' (I Gotta Find a Man) (Remix) / Searchin' (I Gotta Find a Man) (Original Version) / Searchin' (I Gotta Find a Man) (Instrumental) 

* 1983: Searchin' (I Gotta Find a Man) / Searchin' (I Gotta Find a Man) (U. S. Mega-Mix) 

* 1983: Searchin' (I Gotta Find a Man) (Megamix) / Searchin' (I Gotta Find a Man) (Night Clubbing Mix) / Searchin' (I Gotta Find a Man) / Searchin' (I Gotta Find a Man) (Instrumental) 

* 1983: Searchin' (I Gotta Find a Man) (Megamix) / Searchin' (I Gotta Find a Man) (Night Clubbing Mix) 

* 1983: Searchin' (I Gotta Find a Man) / Searchin' (I Gotta Find a Man) (Part 2) 

* 1984: Jealous Love / Evergreen 

* 1984: Jealous Love / Stay in My Life 

* 1984: Whatever I Do (Wherever I Go) / Whatever I Do (Wherever I Go) (Dub Mix) / Young Boy in the City 

* 1984: Whatever I Do (Wherever I Go) / Whatever I Do (Wherever I Go) (Dub Mix) 

* 1984: Whatever I Do (Wherever I Go) / Young Boy in the City 

* 1984: Back in My Arms (Once Again) / Take Me Home 

* 1985: No Fool (For Love) / No Fool (For Love) (Part Two Instrumental) 

* 1985: No Fool (For Love) / No Fool (For Love) (Part Two Instrumental) / Harmony 

* 1985: They Say It's Gonna Rain / Can't Get You Out of My Mind 

* 1985: They Say It's Gonna Rain (Indian Summer Mix) / Can't Get You Out of My Mind 

* 1985: They Say It's Gonna Rain (Zulu Mix) / Can't Get You Out of My Mind 

* 1986: E. S. P. (Extra Sensual Persuasion) (Extended Dance Mix) / E. S. P. (Extra Sensual Persuasion) / Image in the Mirror (Extended Mix) 

* 1986: E. S. P. (Extra Sensual Persuasion) (Extended Dance Mix) / Image in the Mirror (Extended Mix) 

* 1986: E. S. P. (Extra Sensual Persuasion) / Image in the Mirror (Extended Mix) 

* 1986: Walk in My Shoes (Nightmare Mix) / Walk in My Shoes (Dub Mix) / Walk in My Shoes (7" Version) 

* 1986: Walk in My Shoes / Walk in My Shoes (Instrumental) 

* 1986: Stand Up (Extended Version) / Love Ends Love Parts 

* 1986: High As a Kite Megamix (DMC Megamix) / Stand Up (Extended Version) / Love Ends Love Parts

* 1986: Stand Up (Extended Version) / Love Ends Love Parts / Whatever I Do (Extended Version) / Searchin' (Extended Version) 

* 1987: Always Doesn't Mean Forever (My-Ami Mix) / Always Doesn't Mean Forever (Instrumental) 

* 1987: Always Doesn't Mean Forever Every Time (My-Ami Mix) / Always Doesn't Mean Forever Every Time (LP Version) / They Say It's Gonna Rain (Indian Summer Mix) / They Say It's Gonna Rain (LP Version) 

* 1987: Always Doesn't Mean Forever Every Time / They Say It's Gonna Rain 

* 1988: Turn It into Love / You're Too Good to be True 

* 1988: Turn It into Love (Extended Version) / Turn It into Love (Instrumental - Long Version) / You're Too Good to be True 

* 1988: Turn It into Love (Disconet Edit) / Turn It into Love (Acid House Mix) / Turn It into Love (House Mix) 

* 1988: Turn It into Love (Disconet Edit) / Turn It into Love (Danae Jacovidis Edit) / You're Too Good to be True 

* 1988: Turn It into Love (7" Version) / You're Too Good to be True / Megamix 

* 1988: Turn It into Love (Extended Version) / Maybe (We Should Call It a Day) 

* 1988: Turn It into Love (Acid House Mix) / Turn It into Love (House Mix) / Turn It into Love (Love Dub Mix) / Turn It into Love (7" Edit) 

* 1988: Maybe (We Should Call It a Day) / Maybe (We Should Call It a Day) (Instrumental) 

* 1988: Maybe (We Should Call It a Day) (Extra Beat Boys Remix) / Maybe (We Should Call It a Day) / No Fool (For Love) (The Murray Mix) 

* 1988: Maybe (We Should Call It a Day) (12" Version) / Who's Leaving Who (Bob's Tambourine Mix) / Maybe (We Should Call It a Day) (7" Version) 

* 1988: Who's Leaving Who (Bob's Tambourine Mix) / Who's Leaving Who (Bob's Tambourine Instrumental Mix) / Whatever I Do (Wherever I Go) (Extended Version) 

* 1988: Who's Leaving Who (The Boys Are Back in Town Mix) / Who's Leaving Who (Bob's Tambourine Mix) / Whatever I Do (Wherever I Go) (Extended Version) 

* 1988: Who's Leaving Who (The Boys Are Back in Town Mix) / Who's Leaving Who (Bob's Tambourine Instrumental Mix) 

* 1988: Who's Leaving Who / Whatever I Do (Wherever I Go) 

* 1988: Who's Leaving Who (The Boys Are Back In Town Mix) / Whatever I Do (Whatever I Go) (Extended Version) 

* 1988: No Fool (For Love) (The Murray Mix) / No Fool (For Love) (7" Mix) / No Fool (For Love) (Dubajoker Mix) / Back in My Arms (Once Again) 

* 1989: Love Pains (7" Version) / Love Pains (Long Version) / More Than Words Can Say 

* 1989: Love Pains (The Rawhide & Bull Whip Mix) / Love Pains (It's a Bitch of a Mix) / More Than Words Can Say 

* 1989: Love Pains (12" Version) / More Than Words Can Say (12" Version) 

* 1989: Love Pains / More Than Words Can Say 

* 1991: Better Off Without You / Are You Man Enough 

* 1991: Better Off Without You (Touch Of Leather Mix) / Better Off Without You (Lickin' Mix) / Are You Man Enough 

* 1991: Searchin' (I Gotta Find a Man) / Whatever I Do (Wherever I Go) 

* 1992: Searchin' (Ian Levine Extended Version) / Whatever I Do (Wherever I Go) (Extended Version) / Back in My Arms (Dance Mix) / No Fool (For Love) (Murray Mix) 

* 1993: My Idea of Heaven (7" Radio Edit) / My Idea of Heaven (12" Back to Heaven) / My Idea of Heaven (Club Mix) / My Idea of Heaven (Tribal Drift) 

* 1993: My Idea Of Heaven (Tribal Drift Remix) 

* 1994: Power & Passion (Radio Edit) / Power & Passion (12" Mix) / Can't Fight This Feeling / Power & Passion (Clubscene Remix) / Fusion (Dymension featuring Hazell Dean) 

* 1994: Power & Passion / Can't Fight This Feeling / Power & Passion (Clubscene Mix) (Dymension featuring Hazell Dean) 

* 1996: The Winner Takes It All (12" Mix) / The Winner Takes It All (Lovers Mix) / The Best Is Yet to Come 

* 1996: The Winner Takes It All (Fitz Mix) / The Winner Takes It All (12" Mix) / The Winner Takes It All (Lovers Mix) 

* 1996: The Winner Takes It All (Radio Mix) / The Winner Takes It All (12" Mix) / The Winner Takes It All (Lovers Mix) / The Best Is Yet to Come 

* 1997: Searchin' '97 (Radio Edit) / Searchin' '97 (12" Clubmix) / Searchin' '97 (Powermix) / Searchin' '97 (Gotta Find a Man Mix) / Searchin' '97 (Who's Housin' Who Mix) 

* 1997: Searchin' 1997 (12" Club Mix) / Searchin' 1997 (Powermix) / Searchin' 1997 (Who's Housin' Who Mix) / Searchin' 1997 (Gotta Find a Man Mix) 

* 1999: Living on a Prayer (NRG Mix) / Living on a Prayer (Club Mix) / I've Had Enough 

* 2001: Who's Leavin' Who (Wayne G's Heaven Mix) / Who's Leavin' Who (D Bop's Mix) / Rumour Has It / It’s All Over 

* 2004: Searchin' 2004 

* 2008: Searchin' (Almighty Definitive Radio Edit) / Searchin' (Almighty 12" Definitive Mix) / Searchin' (Almighty 12" Definitive Dub) / Searchin' (Almighty 12" Definitive Instrumental) / Searchin' (Almighty Anthem Radio Edit) / Searchin' (Almighty 12" Anthem Mix) / Searchin' (Almighty 12" Anthem Dub) / Searchin' (Almighty 12" Anthem Instrumental) 

* 2011: They Say it's Gonna Rain 2011 

* 2012: In the Name of Love 

Albumok 

* 1981: The Sound of Bacharach and David (hivatalosan nem jelent meg)

* 1984: Heart First 

* 1988: Always 

* 1996: The Winner Takes It All 

* 2010: Heart First (az 1984-es album CD-n 7 bónuszfelvétellel)

* 2012: Always (Deluxe Edition) (2 CD) 

Válogatások 

* 1995: The Best of Hazell Dean: The Say It’s Gonna Rain 

* 1996: Greatest Hits 

* 2002: The Hits of Hazell Dean 

* 2005: Greatest Hits 

* 2008: Don’t Stop the Love 

VIDEÓK

I Couldn’t Live Without You

Jealous Love

Searchin' (I Gotta Find a Man)

Whatever I Do (Wherever I Go)

Whatever I Do (Wherever I Go) (másik klip)

Back in My Arms (Once Again)

No Fool (For Love)

Devil in You (csak zene!)

Break the Rules (csak zene!)

They Say It's Gonna Rain

They Say It's Gonna Rain (másik klip)

Turn It into Love

Maybe (We Should Call It a Day)

Who's Leaving Who

Who's Leaving Who (másik klip)

Love Pains

Better Off Without You

Searchin' (I Gotta Find a Man) (Ian Levine Remix)

The Winner Takes It All (csak zene!)