A belga Telex együttes 1978-ban alakult. Az alapító tagok valami igazán európait akartak, ami más, mint a rock, és nincs benne gitár – ez volt az elektronikus zene. A Les Chats Sauvages Twist à Saint-Tropez című dalának feldolgozásával debütáltak, és később is játszottak feldolgozásokat, mint például a Rock Around the Clock (Bill Haley & His Comets), a Ça plane pour moi (Plastic Bertrand) és a Dance to the Music (Sly and the Family Stone). Saját szerzeményeik közül a Moskow Diskow aratta a legnagyobb sikert. 1980-ban a Telex képviselte Belgiumot az Eurovíziós Dalfesztiválon, versenydaluk azonban megütközést váltott ki a közönségben, és alig kapott pontokat a nemzeti zsűriktől. A Telex zenéjét gyakran hasonlították össze az évekkel korábban indult német Kraftwerkével: előbbit viccesebbnek találták, utóbbit viszont igényesebbnek. Az 1980-as évek második felében a zenészek megpróbáltak megújulni, zenéjükben megjelentek a sample-elemek, szövegeikben pedig még több lett az irónia és a szociális érzékenység. Bár a Telex nagy hatást gyakorolt a kortárs elektronikus zenére, az újabb irányzatok – például a new beat és a house – mellett fokozatosan háttérbe szorult. 2006-ban adott ki utoljára saját lemezt. 2008-ban elhunyt az egyik alapító tag, Marc Moulin. A másik két zenész, Dan Lacksman és Michel Moers azóta más kollégák dalaiból – például: A Pain That I'm Used To (Depeche Mode), Minimal (Pet Shop Boys) – készít remixeket.
TAGOK
* Dan Lacksman [Daniel Pierre Lanckmans] (NSZK, Észak-Rajna–Vesztfália, Werl, 1950. május 19.)
* Marc Moulin (Belgium, Brüsszel, Ixelles, 1942. szeptember 1. – Brüsszel, Ixelles, 2008. szeptember 26.) – A holland Wikipédia augusztus 16-i születési dátumról tud.
* Michel Moers
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Marc Moulin dzsessz-zongoristaként kezdte zenei pályafutását az 1960-as években. Számos hosszabb-rövidebb életű formációban zenélt, neve jól csengett a műfaj kedvelői körében, de nem volt különösebben közismert. Kamikaze nevű formációjával többször is dolgozott Dan Lacksman stúdiójában, ahol Michel Moers volt az egyik háttérzenész. Moulin számos zenei kísérlettel a háta mögött szeretett volna olyan zenét játszani, amely mindenkihez eljut, mindenki által befogadható, mégis eredeti és igényes. A három zenész ugyanabban a stúdiószobában ült, amikor Moulin felvetette, hogy mi lenne, ha egyesítenék erőiket, és közösen létrehoznának valami „kontinentális” zenét, ami eltér a divatos külföldi irányzatoktól, mindenekelőtt a rocktól és a bluestól. Értelemszerűen mellőzni akarták a gitárt, választásuk ezért az elektronikus zenére esett. Természetesen nem a kísérleti ágat tekintették követendő példának, inkább a popularitásra törekedtek. Mindazonáltal nem zárkóztak el teljesen a kísérletezéstől sem: zenéjük több műfaj elemeit ötvözi. A szintetizátorok kéznél voltak, bár mai szemmel még nagyon kezdetlegeseknek számítottak, így nem volt igazán nagy ördöngösség megtanulni játszani rajtuk. A rendelkezésemre álló forrásokból nem derül ki, miért épp a Telex nevet választották: talán azt kívánták vele szimbolizálni, hogy zenéjük éppoly könnyen és gyorsan jut el mindenkihez, amilyen könnyen kapcsolatba léphetnek egymással az emberek a telex segítségével.
Tviszt Saint-Tropez-ban
A Telex első kislemeze, a Twist à Saint-Tropez még 1978-ban megjelent. A dal eredetijét – amely egyike a francia rockzene örökzöldjeinek – a Les Chats Sauvages együttes készítette 1961-ben. Kevésbé közismert tény, hogy négy évvel a Telex előtt, 1974-ben készült már belőle egy parodisztikus feldolgozás a szintén francia női együttes, az Au Bonheur des dames jóvoltából. Amikor a három belga zenész elhatározta a Telex megalapítását, állítólag előre eldöntötték, hogy valamilyen „bugyuta” francia dalt fognak feldolgozni az 1960-as évekből. Hogy éppen a Les Chats Sauvages örökzöldjét választották, abban talán szerepet játszott Marc Moulin dzsesszes múltja is: a Twist à Saint-Tropez szerzői – André Salvet, Guy Laffite és Martial Solal – az 1970-es években már a francia dzsessz elismert egyéniségeinek számítottak. A Telex verziója meglepően nagy sikert aratott, mindazonáltal a zenészek maszkok és különleges kosztümök mögé rejtőztek: „Ezekben még az anyáink sem ismertek volna ránk. És valóban nem ismertek.”
Rock az óra körül
A kedvező fogadtatásnak köszönhetően 1979-ben megjelent a Telex debütáló albuma, a kilenc felvételt tartalmazó Looking for Saint-Tropez. Ezen két másik érdekes feldolgozás is hallható. Plastic Bertrand akkoriban a legnépszerűbb belga sztárnak számított, slágere, a gyors ritmusú Ça plane pour moi egész Európában a sikerlisták élvonalában tanyázott. A Telex zenészei nem fokozták a tempót, inkább visszavettek belőle, és ezzel értek el meghökkentő hatást. Úgy nyilatkoztak, hogy valamiféle „csoportterápia” (?) lehetőségét jelentette számukra ez a feldolgozás, és ebbéli reményeikben nem is csalódtak. A másik figyelemre méltó feldolgozás szintén egy fergeteges ritmusú világsláger lelassított verziója volt. A Bill Haley & His Comets 1954-es rock and rollja, a Rock Around the Clock egyike a könnyűzene legismertebb felvételeinek. A belga zenészek ironikus fricskának szánták, hogy az új hullám térhódítása idején előállnak egy rock and roll-feldolgozással, és bár Donna Summer I Feel Love-ja óta mindenki lüktető ritmusokat várt a szintetizátoroktól, ők inkább andalítóra vették a figurát. A sajátos feldolgozás az Egyesült Királyságban aratta a legnagyobb sikert. Elhangzott a BBC híres könnyűzenei műsorában, a Top of the Popsban, sőt az adás stábjának egyik tagja így kiáltott fel: „Telex? Ez az együttes az örök kedvencem!” „Sajnos nem volt részeg” – jegyezték meg később Moulinék a rájuk jellemző akasztófahumorral.
Moszkvai diszkó
Érdemes megemlékezni a Victime de la société című szerzeményről is, melyet valós esemény ihletett. Egy rendőrnő munkaidőn kívül bankrablásra adta a fejét, majd szemrebbenés nélkül másokat tartóztatott le az általa elkövetett bűncselekményekért. Ügyének tárgyalása akkoriban zajlott, amikor a lemez készült, ezért a zenészek változtattak az alaptörténeten, és csak egy tizenöt évvel későbbi verzióban tértek vissza a valós tényekhez. A Looking for Saint-Tropez legnagyobb dobását a nyitófelvétel, a Moskow Diskow jelentette, amely mintha semmit sem öregedett volna az azóta eltelt 35 év alatt. Senki nem gondolná, de az ihletet a Chic és a KC & The Sunshine Band jelentette, noha az ő zenéjüknek nem sok köze volt az elektronikához. Michel Moers egy 2011-es interjúban azt mondta, a Moskow Diskow megírása nem jelentett különösebben bonyolult feladatot, mivel maguk a szintetizátorok sem voltak túl bonyolultak akkoriban, Marc Moulin viszont kiváló billentyűs volt. Az általa kitalált alapritmushoz Dan Lacksman adta hozzá a vonatfüttyöt imitáló elektronikus hangokat. A dalszövegben használták a divatos szófordulatokat, de kifigurázták a kliséket, a lemezborítót pedig az orosz konstruktivizmus jegyében tervezték. Állítólag még Michael Jackson világslágere, a Billie Jean is tartalmaz zenei motívumot a Telex slágeréből. A Moskow Diskow-ból az évek folyamán számos remix készült, egyes vélemények szerint a house zene egyik korai darabját tisztelhetjük benne.
(N)eurovízió
1980-ban a Telex képviselte Belgiumot az Eurovíziós Dalfesztiválon. A rendezvénynek beugróként a holland főváros, Hága adott otthont. A fesztivált ugyanis 1978-ban és 1979-ben is Izrael nyerte, de az ország nem vállalta két egymást követő évben a verseny megrendezését, sőt versenyzőt sem indított 1980-ban: erre addig sosem volt példa, hogy a győztes ország nem vett részt a következő fesztiválon. Sem az 1979-es második helyezett Spanyolország, sem az Egyesült Királyság nem vállalta Izrael helyettesítését. Hollandia mentette meg a fesztivált, melynek döntőjét 1980. április 19-én tartották a hágai Congresgebouw-ban. Izrael távolmaradása miatt az afrikai (!) Marokkó is benevezett: énekese, Szamíra Benszaid utolsó előtti helyen végzett mindössze 7 ponttal, amit a marokkói uralkodó, II. Hasszán király hazája megsértéseként értékelt, és az ország soha többé nem indult a versenyen. Az utolsóként fellépő Telex zenészei a rájuk jellemző fekete humorral kijelentették, hogy az eredményhirdetésben is az utolsó helyre pályáznak. Erre minden esélyük meg is volt, mivel a fesztivált lényegében kiparodizáló Euro-Vision című dalukat állítólag megütközéssel fogadta a jelen lévő közönség, ráadásul a produkció végén az énekes lefotózta a meghökkent nézőket.
A műsorvezető lányos zavarában a harmadikként voksoló görögöktől kapott 3 pontot előbb a hollandoknak ítélte, majd helyesbített. Utána sokáig senki nem adott pontot a Telexnek, majd a tizenharmadikként szavazó Egyesült Királyság 1 pontra értékelte a belga produkciót. Az angolok után következtek a portugálok, akik durván belerondítottak a Telex terveibe, mert a maximális 10 pontot adták az Euro-Visionnek, így a Telex végül 14 ponttal 17. lett a 19 induló közül. A hőn áhított utolsó helyet Finnország szerezte meg 6 ponttal, melyet két országtól (Norvégia: 5 pont, Franciaország: 1 pont) gyűjtött be. Bár az Euro-Vision egyike lett a Telex legismertebb felvételeinek, megítélése még a rajongók körében sem egyértelmű. Egyesek úgy gondolják, a szerzemény tökéletesen reprezentálta az akkoriban divatos (és nem túl igényes) mainstream popzenét, míg mások szerint valójában megelőzte a korát, azért fogadta a közönség oly nagy meghökkenéssel. Maga a fesztiválfellépés kissé a Kraftwerkre emlékeztetett, talán ezért hangzottak el olyan vélemények, hogy ugyanezzel a dallal az akkor már komoly megbecsülésnek örvendő német együttes biztosan nem bukott volna meg. A Telex 1980-as nagylemezének címe szintén ironikus fricska a fesztivál felé: Neurovision (Neurovízió). Egyes későbbi Telex-kiadványokon már maga a dal is ezzel a címmel szerepelt.
Soulhullámok, Sparks, Sex
Az Euro-Vision hűvös fogadtatása szétfoszlatta a Telex brit kiadója, a Virgin Records abbéli reményeit, hogy a belga együttest az „újromantikus” mozgalom képviselőjeként próbálja eladni. A trió 1980-ban jelentette meg a Soul Waves című kislemezét, amely ugyan jelen sorok írójának nagy kedvence, és szép sikert is aratott, mégsem került rá a Telex soron következő, harmadik albumára. Igazából még a Telex előtti időszakból, a Kamikaze repertoárjából származik: témája az agyhullámok, a soulzene és a szerelem. Az említett harmadik nagylemez, az 1981-es Sex elkészítéséhez a Mael fivérek nyújtottak nagy (főleg szövegírói) segítséget, akiknek zenekara, a Sparks ugyan rockegyüttesként startolt, de sikeresen alkalmazkodtak a diszkódivathoz, sőt az új hullámhoz is. Az együttműködés hátterében az állt, hogy a belga zenészek a Sparks legnagyobb rajongóiként aposztrofálták magukat, és kollégáik repertoárjából különösen a Giorgio Moroder közreműködésével készült No. 1 in Heaven című albumot értékelték igen nagyra, sőt nem titkolták, hogy inspirációt jelentett számukra. Közös szerzeményeik közül a Dream-O-Mat című dalt tartják a legjobbnak. Az Exercise Is Good for You című felvétel kapcsán derült ki, hogy a Telex egyik nagy rajongója nem más, mint Billy Gibbons, a ZZ Top gitárosa, aki egyik koncertjét a belga együttes dalával zárta. Ember legyen a talpán, aki hasonlóságot talál a Telex és a ZZ Top zenéje között, ám maga a zenész szakma korántsem olyan műfajmániás, mint a rajongók: az ír U2 például a svéd ABBA munkásságának nagy tisztelője.
Madarak, méhek és a Magyar Rádió
A Telex – leszámítva az eurovíziós fellépést – nem nagyon koncertezett élőben, a zenészek is igyekeztek névtelenek maradni, ami nem tett jót az együttes népszerűségének, és előnytelenül befolyásolta a lemezeladásokat is. A Virgin Records ragaszkodott ahhoz, hogy a brit piacon a Sex átdolgozott formában és új címmel – Birds and Bees (Madarak és méhek, 1982) – jelenjen meg. A két album tracklistája nem egyezik meg teljesen, az 1993-as CD-verzióra viszont néhány bónuszfelvétel is rákerült. A Loops című szerzeményről Marc Moulin így nyilatkozott: „Ez a dal megmutatja, mi történik akkor, ha követed egy lemezkiadó tanácsait: a végeredmény végül is nem lesz rossz, csak éppen nem mi vagyunk.” A Don’t Put All Your Dreams in One Basket című Ray Charles-dal Michel Moers javaslatára született újjá Telex-stílusban. A Cloches et sifflets című szerzeményt reklámdalnak vásárolta meg egy jégkrémeket forgalmazó cég.
A Virgin Records imázsformáló praktikái ellenére sem állítható, hogy a kiadó rövid pórázra fogta volna a belgákat, hiszen például a L'amour toujours című szerzeményt 12-féle verzióban is felvették, hogy legyen miből kiválasztani a legjobbat, amely a Wonderful World című 1984-es albumon jelent meg. Ez az LP már jóval szerényebb érdeklődést keltett, mint a korábbiak, sokáig nem is jelent meg CD-n. Maguk az előadók is felemásnak tartják. A So Sad című dalban a francia és az angol nyelvet variálták, a Raise by Snakes című felvételben pedig a „to lie” szó kétféle jelentésével (hazudni, feküdni) játszadoztak. Az It Could Happen to You című track miatt Marc Moulin egyenesen szégyenkezik, mert szerinte olyan, mintha egy másik eurovíziós dal lenne. Nekünk, magyaroknak a legérdekesebb a Radio-Radio című szerzemény, amelyben magyar nyelvű hírfoszlányokat hallhatunk: egy számunkra ismerős női hang a XXIII. Los Angeles-i nyári olimpiai játékokat említi, továbbá az imperialista hatalmak gyarmatosító politikáját, és ezek a magyar nyelvű bejátszások többször is visszatérnek.
Az 1980-as évek második felétől napjainkig
Sokak meglepetésére a nyolcvanas évek második felében a főleg rhythm and blues, rock and roll és dzsessz jellegű kiadványokat forgalmazó amerikai Atlanta Records szerződtette a Telexet. A belga zenészek korai stílusát azóta számos más együttes koppintotta, ők viszont megpróbáltak megújulni. Ennek jegyében készült ötödik albumuk, a Looney Tunes, amelynek nemhivatalos mottója ez volt: „Nincsenek szabályok, nincsenek produkciós trükkök”. És nem volt siker sem, hiszen a Telex újfent elébe ment a divatnak, és akkor kísérletezett a house zenével, amikor az még nem nagyon érdekelt senkit. A Temporary Chicken című ironikus hangvételű szerzemény egy kétségbeesett munkanélküli férfiról szól, aki jobb híján olyan munkát vállal, amelyhez csirkejelmezbe kell öltöznie. Az I Want Your Brain olyan Telex-klasszikusokra utal vissza, mint a Soul Waves és a Brainwash, de a zenészek ihletet merítettek George Michael akkori világslágeréből, az I Want Your Sexből is. Pályafutása tizedik évfordulója alkalmából, 1989-ben a Telex egy remixlemezt jelentetett meg, és így két évvel előzte meg német konkurenciáját, a Kraftwerket, amely csak 1991-ben állt elő egy hasonló albummal. A Les Rythmes Automatiques 11 Telex-sláger új verzióját tartalmazza, ám a legutolsó, az Eurovision mindössze 56 másodpercig tart.
A Telex az 1990-es években tulajdonképpen inaktív volt, mindazonáltal nem tűnt el teljesen a könnyűzenei mezőnyből. Az évtized első felében CD-n adták ki híres sorlemezeiket, melyeket remaszterizáltak és bónuszfelvételekkel bővítettek. A rájuk jellemző ironikus humor nyilvánult meg abban, hogy 1998-ban kiadtak egy remixalbumot, majd ugyanabban az évben I Don't Like Remixes (Nem szeretem a remixeket) címmel eredeti változatban is piacra dobták legnagyobb slágereiket. Michel Moers később elmondta, hogy tulajdonképpen nem is tréfáltak: valóban nem szeretik a remixeket, mert némelyikben szinte már semmit sem lehet felfedezni az eredetiből, és kreativitás helyett inkább újrahasznosítás folyik ezen a téren. Persze nem minden remixelőről van rossz véleményük, Carl Craiget például nagyra becsülik. Általános meglepetésre 2006-ban az EMI jelentetett meg egy új Telex-albumot How Do You Dance? címmel. A tíz felvétel fele vadonatúj szerzemény, a másik fele feldolgozás. Az utóbbiak közé tartozik a La Bamba (Ritchie Valens), a Jailhouse Rock (Elvis Presley), az On the Road Again (Canned Heat) és a régi barátok, a Sparks klasszikusa, az No. 1 Song in Heaven is. Marc Moulin 2008-ban bekövetkezett halála miatt újabb Telex-szerzemények valószínűleg már nem várhatók, Dan és Michel viszont szívesen remixelik mások dalait. Hogy az A Pain That I'm Used To remixe mennyire tetszett a Depeche Mode-nak, a Minimalé pedig a Pet Shop Boysnak, arról nincsenek infóim, ahogyan arról sincsenek, mitől változott meg a Telex-tagok véleménye a remixekről.
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1978: Twist à Saint-Tropez / Le fond de l'air
* 1979: Rock Around the Clock / Quelque chose a dire?
* 1979: Rock Around the Clock / Le fond de l'air
* 1979: Rock Around the Clock (stereo) / Rock Around the Clock (mono) (promóciós lemez)
* 1979: Rock Around the Clock / Moskow Diskow
* 1979: Rock Around the Clock / Something to Say
* 1979: Moskow Diskow (Disco Mix) / Twist à Saint-Tropez (Disco Mix)
* 1979: Rock Around the Clock (Remix) / Moskow Diskow (Disco Mix)
* 1979: Moskow Diskow / Pakmoväst
* 1980: Euro-Vision / Troppical
* 1980: Euro-Vision / Dance To The Music / Twist à Saint-Tropez (promóciós lemez)
* 1980: Euro-Vision (Original French Version) / Euro-Vision (Original English Version)
* 1980: We Are All Getting Old / En route vers de nouvelles aventures
* 1980: We Are All Getting Old (New Mix) / Troppical
* 1980: Soul Waves / Colonel Olrik
* 1980: Soul Waves / Dance to the Music / Colonel Olrik
* 1980: Soul Waves / Soul Waves (Instru-Mental)
* 1981: Brainwash (Long Version – Special Mix) / Dummy
* 1982: L'amour toujours / Cloches et Sifflets / The Man With the Answer
* 1982: L'amour toujours / Cloches et Sifflets
* 1982: Haven't We Met Somewhere Before? / Dummy / Exercise Is Good for You
* 1982: Haven't We Met Somewhere Before? / Dummy
* 1982: Sigmund Freud's Party / The Man With the Answer
* 1982: Sigmund Freud's Party / Haven't We Met Somewhere Before?
* 1982: My Future / Troppical
* 1983: Tell Me It's a Dream / La Conversation
* 1985: L'amour toujours (Special Dance Mix) / I Don't Like Music
* 1985: Moskow Diskow (Version 85) / Moskow Diskow (Maxi 79 English) / Moskow Diskow (Single 79 French)
* 1986: Moskow Diskow (86 Version) / Moskow Diskow (79 Version)
* 1986: Spike Jones / Basta
* 1986: Spike Jones (Special Remix) / Spike Jones (Single Remix) / Basta
* 1986: Spike Jones / Moscow Discow (Version 86) / Brainwash
* 1987: Peanuts (Long Version) / Peanuts (Single Version) / Basta (Dub)
* 1987: Peanuts / Basta
* 1988: Moskow Diskow (88 Remix) / Moskow Diskow (88 Re-Edit) / Moskow Diskow (French Version) / Moskow Diskow (Original '79 Mix)
* 1988: Temporary Chicken (Barnyard Version) / Temporary Chicken (Radio Version) / Temporary Chicken (Eggs Over Easy Version)
* 1988: Temporary Chicken (Barnyard Maxi Mix) / Temporary Chicken (Edit of Remix) / Temporary Chicken (Remix) / Temporary Chicken (Dub Version)
* 1988: Temporary Chicken (Edit Version) / Temporary Chicken (Dub Version)
* 1988: The Voice / Temporary Chicken (Looney Version)
* 1989: Twist à Saint-Tropez (Remix) / Ave Fifi
* 1998: Moskow Diskow (Carl Craig Remix) / Moskow Diskow (Jay Denham Remix) / Moskow Diskow (Carl Craig Dub)
* 1998: Moskow Diskow (Revisited Original) / Moskow Diskow (Carl Craig Remix Single Edit)
* 1999: I Don't Like Music (Stacey Pullen Mix) / Raised by Snakes (Maurice Fulton Mix)
* 2006: Do Worry (Radio Version)
* 2006: Do Worry (Lindstrøm Remix) / Do Worry (kiD Alex Remix) / Do Worry (Album Version) / Do Worry (Muskat Nuss 'Dirty Dancing' Remix) / Do Worry (Bangkok Impact 'Dirty Dancing' Remix)
* 2006: On the Road Again (Jo Bogaert Remix) / On the Road Again (Marco Passarani Remix) / On the Road Again (Telex Remix) / On the Road Again (Playgroup Remix)
* 2006: How Do You Dance (M83 Remix) / How Do You Dance (Tomboy Remix) / How Do You Dance (Telex Remix) / How Do You Dance (The Subs Remix)
* 2006: How Do You Dance? (Radio Version) (promóciós lemez)
* 2010: Moskow Diskow (Tocadisco Remix) (JD Davis vs. Telex)
* 2010: Moskow Diskow (11-féle remix) (JD Davis vs. Telex)
Albumok
* 1979: Looking for Saint-Tropez
* 1980: Neurovision
* 1981: Sex
* 1982: Birds and Bees
* 1984: Wonderful World
* 1988: Looney Tunes
* 1993: Sex – Birds and Bees (CD bónuszfelvételekkel)
* 1993: Wonderful World / Looney Tunes (2 LP egy CD-n)
* 2006: How Do You Dance?
Válogatások
* 1982: More Than Distance
* 1989: Les Rythmes Automatiques
* 1993: «Belgium… One Point» (4 CD)
* 1994: Is Release a Humour? – We Love Telex
* 1998: I Don't Like Remixes: Original Classics 78–86
* 1998: I Don't Like Music
* 1998: I Don't Like Music – Remixes Volume 1.
* 1999: I (Still) Don't Like Music – Remixes Vol. 2.
* 2009: Ultimate Best Of
VIDEÓK
Ça plane pour moi (csak zene!)
Victime de la société (csak zene!)
Sigmund Freud's Party (csak zene!)
Cloches et sifflets (csak zene!)
L'amour toujours (csak zene!)
Raise by Snakes (csak zene!)
Temporary Chicken (csak zene!)
I Want Your Brain (csak zene!)
Moskow Diskow (JD Davis vs. Telex)
