HAZEL O'CONNOR

Hazel O’Connor (Egyesült Királyság, Warwickshire, Coventry, 1955. május 16.) angol énekesnő és színésznő a Magyarországon is bemutatott Üvegtörők (1980) című filmmel vált ismertté, amelynek nemcsak főszereplője volt, hanem ő írta és énekelte az elhangzott betétdalokat is. Legelső filmje azonban nem ez volt, hanem az 1975-ben készült That Was Girls Come First című szexfilm, amelyben teljesen meztelenül látható, illetve van egy szerelmi jelenete is egy fürdőkádban John Hamill-lel.. Az Üvegtörők után volt még néhány slágere, mégis viszonylag hamar kiszorult az élmezőnyből. Ennek ellenére nem vonult vissza. Többször járt Magyarországon, ahol kislemezt készített a KFT együttessel.

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Hazel édesapja, Peter O’Connor egy galwayi halász tizenkét gyermekének egyike volt. A férfi 16 éves korában önként belépett a hadseregbe, és részt vett a II. világháborúban. Leszerelése után Coventryben telepedett le, ahol feleségül vett egy csinos szállodai portásnőt, Joyce-t. A házaspárnak két gyereke született: Neill és két évvel fiatalabb húga, Hazel. A gyermekáldás ellenére a házaspár nem élt túl boldogan. Hazel a középiskolában kitűnő tanuló volt, főleg a történelem és a német nyelv érdekelte. A németen kívül később még négy nyelvet megtanult. Mindezek mellett szívesen és eredményesen foglalkozott az énekléssel és a tánccal, érdeklődött a színjátszás iránt, és érmeket nyert tornában. Sikeres tanulmányi eredményei ellenére lelkileg kiegyensúlyozatlan volt, hirtelen hangulatváltozásai miatt még pszichiáterhez is elküldték. Végül az egyik tanárnője segített neki kilábalni a lelki problémákból: felhívta a figyelmét arra, hogy muszáj megváltoznia, mert ha ilyen marad, el fogja veszíteni a barátait. Hazel 16 éves korában elment otthonról, és beutazta az egész világot. Ruhákat készített és árult Amszterdamban, szőlőt szedett Franciaországban, egy trió tagjaként az NSZK-ban állomásozó amerikai katonák előtt lépett fel, egy tánccsoport tagjaként pedig eljutott Tokióba és Bejrútba is. Terepjárón végigutazta a Szaharát. Amikor Marrakeshben magányosan sétálgatott a királyi palota kertjében, egy férfi késsel rátámadt, és megerőszakolta. 

Hazatérése után bekapcsolódott a kibontakozó punkmozgalomba. Bátyja akkoriban a The Flys együttes tagjaként tökéletesen képben volt az új zenei irányzatról és legfontosabb képviselőiről. Hazel megismerkedett a The Clash egyik tagjával, Mick Jonesszal. Zenei tapasztalatai hatására úgy döntött, hogy megpróbálkozik a komponálással. Bátyját kérte meg arra, hogy segítsen elkészíteni egy demót. A szalagot elküldte Alan Edwardsnak, aki udvarias levélben válaszolt. Megírta, hogy bár tetszettek neki a dalok, de elfoglaltságai miatt nem tudja vállalni, hogy O’Connor támogatásával foglalkozzon. Egy listát csatolt azokról, akiknél viszont érdemes lenne próbálkoznia a kezdő énekesnőnek. Az Albion Records cégnél érdeklődést mutattak iránta, de eleinte semmi nem történt. 1979 szilveszterén O’Connort felhívta egy újságíró azzal a kérdéssel, hogy beleegyezne-e abba, ha megadná a számát egy tévétársaságnak, ahol éppen egy háromtagú női együttesről terveznek filmet forgatni, punk miliőben. Hazel nem sok reményt fűzött a dologhoz, és szinte azonnal el is felejtette az egészet. Nem sokkal később elvállalta, hogy helyettesíti egyik telefonkezelő barátnőjét az Albionnál. Már a második napon csengett a telefon: a vonal másik végén Esther Charkham szereposztó ügynök volt, aki sürgősen beszélni akart valamelyik fejessel Hazel O’Connor ügyében.

Az áttörés
A tévéfilm ötletéből végül mozifilm lett, az Üvegtörők (Breaking Glass), amely egy fiatal énekesnő, Kate karrierjének története. A lány a semmiből kerül be a zeneiparba, ahol hamar a csúcsra jut, ám a gyors sikernek megvan az ára: végül idegszanatóriumban köt ki, és csak halovány esélye van a visszatérésre. A film nagy sikert aratott, és Hazelt napok alatt sztárrá tette. A Variety Club az év színésznőjévé választotta, a BAFTA (Brit Filmakadémia) pedig jelölte a legígéretesebb új felfedezettnek járó díjra. A Hazel által írt filmzene dupla platinalemez lett, amelyet a BAFTA az év filmzenealbumának jelölt. A nagylemez 28 hétig szerepelt a brit albumlistán, ahol az 5. helyig jutott. A kislemezre kimásolt dalok közül a Will You? és az Eighth Day arattak kiemelkedő sikert. A lemezbemutató turnéra az énekesnő egy addig ismeretlen birminghami zenekart vitt magával, a Duran Durant. Ez volt a csapat első lehetősége, hogy nagyközönség előtt lépjen fel, és a siker lemezszerződést hozott számára az EMI-nál. A Breaking Glass LP-t követték az újabbak, amelyek közül a Sons and Lovers és a Cover Plus voltak még viszonylag sikeresek. Előbbiről a D-Days, utóbbiról pedig a (Cover Plus) We’re All Grown Up és a Hanging Around váltak slágerré. A siker persze számos problémával járt együtt: O’Connor beperelte első lemezcégét, mert szerinte a vállalat kisemmizte őt. A bírósági procedúra ellenére az énekesnő továbbra is készített új lemezeket, koncertezett Angliában, Írországban, Európában és az Egyesült Államokban. Ezeken a koncerteken saját együttese, a Megahype kísérte, amelynek bátyja is a tagja volt.

A színésznő
Mivel dalai egyre ritkábban kerültek fel a slágerlistákra, Hazel színészi feladatokat is vállalt. Televíziós szereplései közül a Jangles és a Fighting Back fogadtatása mondható kedvezőnek. Énekesnőt játszott a Channel 4 Prospects című sorozatának egyik epizódjában. Színpadon játszott például a Száll a kakukk fészkére manchesteri előadásában, a Londonban színre vitt Nightshootban és a Dublinban előadott The Raven Beckonsban. 

A visszatérés
1996. október 12-én Hazel egy kuriózumnak számító koncert résztvevője volt. A koncertet a Budapest Sportcsarnokban adta a magyar KFT együttes mintegy 15 ezer néző előtt. O’Connor ekkor egy dublini stúdióban tartózkodott: a budapesti színpad mögötti óriási kivetítőn élőben kapcsolták őt, és úgy énekelte el az együttessel a Strange in a Strange Land című dalt. 1997-ben Hazel új nagylemezt vett fel 5 in the Morning címmel, amelynek elkészítésében Gerard Kiely zenei producer, társszerző és gitáros támogatta. Az albumról a Na Na Na című felvétel lett népszerű, különösen Skóciában. Az 1980-as évek elején Undercover Plus címmel Hazel könyv alakban már kiadta élete addigi történetét, az ezredfordulón pedig a Beyond Breaking Glass című színpadi show keretében idézte fel addigi pályáját. Az Edinburghi Fesztiválon nagy sikert aratott a műsor, amellyel O’Connor végigturnézta Angliát. Az előadást elvitte Hollandiába, Ausztráliába és Kanadába is. 2002-ben szerződést kötött az Invisible Hands Music céggel. A megállapodás értelmében friss felvételei mellett az 1990-es években készült anyagai is újra megjelentek, köztük egy addig kiadatlan koncertlemez, az Acoustically Yours. A 5 in the Morning és a Live in Berlin korszerűsített formában került vissza a lemezboltokba. 2003-ban az új cég A Singular Collection címmel kiadta az első hivatalos Hazel O’Connor-válogatást, amely az énekesnő teljes pályafutásáról keresztmetszetet ad. Új dal is került az albumra, méghozzá Hazel jó barátja, George Michael One More Try című slágerének feldolgozása. A kísérő együttes dobosa Carlos Hercules volt, aki 2006-ban George Michael kísérő együttesének tagja lett, korábban pedig Annie Lennoxszal és Beverly Knighttal dolgozott együtt. A One More Try kislemezen is megjelent, és újra felkeltette az érdeklődést az énekesnő iránt. 2005-ös albumán – Hidden Heart – szerepel egy duett Moya Brennannal és Bob Reynoldsszal. 2009-ben részt vett a 1980s Here and Now turnén, amelynek egyik állomása a londono Wembley Stadion volt. Fellépéséről kedvező kritikák jelentek meg. Ugyanabban az évben szólóban is koncertezett – például a Beyond Breaking Glass anyagával –, és csillagot kapott Coventryben, a Hírességek Sétányán. Legutóbb 2011-ben jelent meg egy albuma, I Give My Sunshine, melyet Clare Hirsttel és Sarah Fisherrel készített.

Magánélet
Hazel O'Connor – egynémely magyar hírességgel ellentétben – a nehezebb években sem próbált azzal az élvonalban maradni, hogy magánélete érdekes vagy annak gondolt fordulataival traktálta a bulvármédiát. Éppen ezért magam sem tudok olyasfajta hírekkel szolgálni róla, hogy például az ezoterika melyik ágát kedveli (ha ugyan kedveli egyáltalán), vagy kivel tévesztette össze egy közlekedési rendőr, amikor megállította az autóját. Annyit tudni lehet róla, hogy valaha jegyben járt Hugh Cornwell-lel, a The Stranglers zenészével, és Midge Ure-ral, az Ultravox és a Visage egyik kulcsemberével. 1987-ben feleségül ment Kurt Bipperthez, az esküvőt Kaliforniában tartották. A pár 2000-ben vált el. Hazel a vegetáriánus táplálkozás híve, az új évezredben felváltva él Írországban és Franciaországban. 

DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1979: Ee-I-Adio / Time Is Free 
* 1980: Writing on the Wall / Big Brother
* 1980: Eighth Day / Monsters in Disguise (#5 UK Singles Chart)
* 1980: Will You / Sons and Lovers (#8 UK Singles Chart)
* 1980: Time / Ain't It Funny
* 1980: Give Me an Inch / If Only (#41 UK Singles Chart)
* 1980: Waiting / Sons and Lovers
* 1981: D-Days / Time Is Free (#10 UK Singles Chart)
* 1981: Zoo (Csak az NSZK-ban)
* 1981: Do What Do You / Waiting
* 1981: (Cover Plus) We're All Grown Up / White Room (#41 UK Singles Chart)
* 1981: Hanging Around / Hold On / Not For You (#45 UK Singles Chart)
* 1981: Hanging Around / Hold On 
* 1982: Calls the Tune / Eighth Day (Live) / Give Me An Inch (Live) (#60 UK Singles Chart)
* 1982: Men of Good Fortune / D-Days (New Version)
* 1982: That's Life / Waiting
* 1984: Just Good Friends / Fire Away 
* 1984: Tell Me A Story Now / The Man I Love
* 1984: Don't Touch Me / Bring It On Home to Me
* 1984: Cuts Too Deep / Fire Away / I'm So Sorry
* 1985: Stranger in a Strange Land (KFT & Hazel O'Connor)
* 1985: Why Don't You Answer
* 1985: Push and Shove (Chris Thompsonnal)
* 1986: Fighting Back / Reach
* 1986: Today Could Be So Good
* 1986: We Tried Boy (Didn't We?)
* 1987: And I Dream (David Easterrel)
* 1990: Heat of the Night
* 1993: Time After Time / Sing Out Sister / Let There Be Music
* 1993: My Friend Jack / Reinvention / Reinvention
* 1993: Tell Me Why
* 1994: Refugees of Love / My World (Upside Down) / Do What You Gotta Do
* 1995: Private War (Radio Edit) / Private War (Album Version) / Go N-Eirigh An Bothar Leat
* 1995: All I've Been Missing / She Moves through the Fair (promóciós lemez)
* 1998: Na, Na, Na
* 2004: One More Try
* 2005: I'll See You Again 
* 2005: Perfect Day

Albumok, válogatások
* 1980: Breaking Glass (#5 UK)
* 1980: Sons and Lovers
* 1981: Cover Plus (#32 UK)
* 1984: Smile
* 1984: Greatest Hits
* 1990: Alive and Kicking in L. A.
* 1993: To Be Freed
* 1993: Over the Moon… Live
* 1995: Private Wars
* 1998: 5 In The Morning
* 1997: Live in Berlin
* 2000: Beyond the Breaking Glass
* 2000: L. A. Confidential – Live
* 2002: Acoustically Yours
* 2002: Ignite
* 2003: A Singular Collection – The Best of Hazel O'Connor
* 2005: Hidden Heart
* 2005: Fighting Back – Live
* 2008: Smile (az 1984-es album bónuszfelvételekkel)
* 2011: I Give My Sunshine (Hazel O'Connor with Clare Hirst and Sarah Fisher)

VIDEÓK

Eighth Day  (Részlet az Üvegtörők című filmből)

Eighth Day

Will You (csak zene!) 

Writing on the Wall 

Big Brother (csak zene!) 

D-Days

D-Days (másik klip) 

(Cover Plus) We're All Grown Up 

Hanging Around (csak zene!) 

Hanging Around 

Stranger in a Strange Land (KFT & Hazel O'Connor) 

My Friend Jack

One More Try 

 

LENE LOVICH

Lene Lovich (Egyesült Államok, Detroit, Michigan, 1949. március 30.) angol énekesnő és színésznő eredeti neve: Lili-Marlene Premilovich. Az 1970-es évek második felében vált ismertté a brit könnyűzenei új hullám (new wave) egyik sztárjaként. Jellegzetes külső megjelenéséhez sajátos, olykor meghökkentő előadásmód társul. Legismertebb slágerei: Lucky Number; Bird Song; It’s You, Only You (Mein Schmerz).

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Lene Lovich édesapja szerb, édesanyja angol. Három testvére van. Tizenhárom éves volt, amikor édesapja egészségi állapota miatt a család az Egyesült Államokból az angliai Kingston upon Hullba költözött. Lene az új hazájában megismerkedett Les Chappell szövegíró-gitárossal, aki állandó munkatársa, később pedig az élettársa lett. 1968 őszén együtt utaztak Londonba, hogy egy művészeti főiskolán tanuljanak. Lene ekkoriban kezdte befonni a haját annak érdekében, nehogy szoborkészítés közben agyag tapadjon a hajszálai közé. Később ez a hajviselet énekesnői imázsának egyik meghatározó eleme lett. 1968 és 1978 között Lene különböző művészeti iskolák hallgatója volt, utcai énekesként ténykedett, továbbá különféle kabarékban lépett fel mint „keleti” táncosnő. Elutazott Spanyolországba, ahol felkereste otthonában a világhírű festőművészt, Salvador Dalít. Londonba való visszatérése után akusztikus rockot adott elő, a Quintessence című show kórusában énekelt a Royal Albert Hallban, egy katonát játszott Arthur Brown show-jában, valamint go-go táncosként lépett fel a Radio One Roadshow-val. Ezt követően egy nyugat-indiai soul együttessel Olaszországban turnézott. Megtanult szaxofonon játszani: ezt a tudását a Bob Flag's Balloon and Banana Band, illetve a The Sensation női kabarétrió számára kamatoztatta. Egy különleges szakmában is kipróbálhatta magát: sikolyokat vettek fel vele különféle horrorfilmek számára. 1975-ben Lovich csatlakozott a The Diversion funkyegyütteshez, amely öt kislemezt és egy albumot adott ki a Polydor Recordsnál, de egyik se aratott sikert. Szövegeket írt a francia diszkósztár, Cerrone számára, így például a Supernature-t, amelyet később saját maga is lemezre énekelt. A Supernature Cerrone egyik legnagyobb slágere lett, szürreális szövege Lovichnak az állatvédelem iránti érdeklődését tükrözi.

Az áttörés
1978-ban Lene demót készített a Tommy James and the Shondells I Think We're Alone Now című slágeréből. Charlie Gillett lemezlovas és dalszerző megmutatta a demót a Stiff Records főnökének, Dave Robinsonnak. A férfi hajlandó volt kislemezen kiadni a felvételt, ám ehhez Lovichnak és Chappellnek sürgősen egy másik dalt kellett komponálnia a B oldalra. Így született meg a Lucky Number, Lovich első nagy slágere. Robinson lemezszerződést ajánlott az énekesnőnek, sőt felkérte, hogy vegyen részt a Be Stiff Route 78 elnevezésű turnén, amely a cég új sztárjait mutatta be a közönségnek. Lene feszített tempóban énekelte fel első szólóalbuma, a Stateless (1978) szerzeményeit, amelyek közül a már említett Lucky Number mellett a Say When keltette a legnagyobb figyelmet. A nagylemez dalaiban Lene sajátos előadói stílusa keveredett a divatos punk rock és a new wave stíluselemeivel. 1979-ben került az üzletekbe a Flex című album, amelyről a szuggesztív hatású Bird Song című dal még a diszkókban is sikeresnek bizonyult. 1980-ban Lovichnak egy koncertlemeze jelent meg, 1981-ben pedig egy EP-je, a New Toy, amelynek elkészítésében kísérőzenekara egyik tagja, a később szólistaként ismertté vált Thomas Dolby is részt vett. 1982-ben vehették kezükbe a rajongók a No Man’s Land című LP-t, amely az énekesnő talán legkiforrottabb albuma volt, mégsem aratott igazán nagy sikert. A Stiff Records eredetileg ki sem akarta adni. A cég illetékesei csak azért gondolták meg magukat, mert nem várt sikert aratott viszont a Lovich, Les Chappel és Chris Judge Smith által komponált Mata Hari című zenés darab, amelyet 1982. október-novemberében adtak elő a londoni Lyric Hammersmithben.

Túl a csúcson
A Stiff-fel azonban nem volt egyszerű dolog szerződést bontani, ezért Lovichnak nyolc évig nem jelent meg újabb stúdióalbuma. Ez idő alatt Thomas Dolby és George Clinton társaságában részt vett a Dolby’s Cube nevű formációban, illetve közreműködött a The Residents együttes Picnic Boy című felvételén. 1988-ban – ismét az állatvédelem témájában – közös felvételt készített régi barátnőjével, Nina Hagen német punkkirálynővel Don’t Kill the Animals címmel. A két énekesnő még 1979-ben együtt szerepelt a Cha-Cha című filmben. Hagen német nyelven, Wir leben immer noch címmel lemezre énekelte Lovich Lucky Number című slágerét. Itt érdemes megjegyezni, hogy állítólag először Lovichnak ajánlották fel az Üvegtörők (1980) című nagy sikert aratott zenés film női főszerepét, de ő visszautasította a felkérést. A szerepet végül egy hozzá hasonló stílusú énekesnő, Hazel O’Connor kapta, akivel egyébként Lovich szintén összebarátkozott. Lene 1989-ben vette fel a March című album anyagát. A lemez csak egy évvel később jelent meg, miután a róla kimásolt Wonderland című kislemez az Egyesült Államokban sikeres lett. 

Az évtizedek múlása nem sok változást hozott Lene Lovich zenei világába: nagyjából ugyanazt a stílust képviseli, mint pályája elején, legfontosabb munkatársa pedig továbbra is Les Chappell. Az énekesnő 2005-ben közreműködött a Hawkwind Take Me to Your Leader című CD-jén, sőt élőben is fellépett az együttessel. Ugyanebben az évben, szeptember 13-án korlátozott példányszámban adták ki Lovich új stúdióalbumát, amely a Shadows and Dust címet kapta. Kiadója a Stereo Society. 2006-ban Lovich a Drop Dead Festivalon saját együttesével lépett színpadra. Ebben az esztendőben Lene és Chappell mint társproducerek vettek részt a Lucky Number új verziójának elkészítésében, amely a londoni Eastroad együttes nevéhez fűződik. A feldolgozást kedvezően fogadta a közönség, a dal azóta is szerepel az Eastroad repertoárján. 2007-ben megjelent Lovich első DVD-je, amely a híres New York-i Studio 54 diszkóban 1981-ben adott koncertjét tartalmazza. 2011-ben a hatodik X-be lépett énekesnő Euridiké szerepét énekelte Chris Judge Smith Orfeo (Orfeusz) című daljátékában. Smithszel egyébként már nem először dolgozott együtt: húsz évvel korábban Madeline Usher szerepét énekelte a The Fall of the House of Usher című operában, amely Edgar Allan Poe híres műve alapján készült. Smith a librettót írta, a zenét Peter Hammill szerezte, aki egyúttal Roderick Usher szerepét is elvállalta. 

DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1978: I Think We're Alone Now / Lucky Number
* 1979: Lucky Number / I Think We’re Alone Now / Home
* 1979: Say When / One Lonely Heart / Big Bird
* 1979: Bird Song / Trixi
* 1980: What Will I Do Without You / Joan / Monkey Talk / The Night / Too Tender (To Touch) / You Can’t Kill Me
* 1980: Angels / The Fly
* 1980: The Night / Monkey Talk (Live)
* 1981: New Toy / Cats Away
* 1982: It's You, Only You (Mein Schmerz) / Blue
* 1982: Blue Hotel / Details
* 1986: Don't Kill the Animals (feat. Nina Hagen) / Supernature
* 1989: Wonderland
* 1999: Shapeshifter (featuring Comical Brothers)

Albumok
* 1978: Stateless
* 1979: Flex
* 1980: 1980 Global Assault – Recorded Live In London And Boston (promóciós lemez)
* 1982: No Man's Land
* 1989: March
* 2005: Shadows and Dust

Válogatások
* 1982: Hotel Blue (Olaszország)
* 1990: The Stiff Years Volume 1
* 1990: The Stiff Years Volume 2
* 1997: The Best of Lene Lovich
* 1997: The Very Best Of
* 2004: Lucky Number – The Best Of

DVD 
* 2007: Lene Lovich: Live from New York

VIDEÓK

Lucky Number 

Lucky Number  (másik klip)

I Think We're Alone Now (csak zene!)

Home

Say When

Telepathy (csak zene!)

Bird Song

Bird Song (másik klip)

Angels

New Toy

It's You, Only You (Mein Schmerz)

Blue Hotel

Rocky Road (csak zene!)

Supernature (csak zene!)

Natural Beauty / Don’t Kill the Animals / World Now (Lene Lovich / Lene Lovich and Nina Hagen / Nina Hagen)

JOHNNY LOGAN

Johnny Logan (Ausztrália, Frankston, 1954. május 13.) ír énekes és zeneszerző eredeti neve: Seán Patrick Michael Sherrard. 2012-ig bezárólag ő az egyetlen olyan előadó, aki kétszer is megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált: először 1980-ban a What's Another Year, másodszor 1987-ben a Hold Me Now című dallal. 1992-ben mint szerző győzött a fesztiválon. Az új évezredben az írországi Ashbourne-ben él.

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Johnny Logan édesapja Patrick O’Hagen ír tenor volt, aki háromszor is fellépett a washingtoni Fehér Házban előbb John F. Kennedy, majd Lyndon B. Johnson, végül Richard Nixon elnöksége alatt. Johnny hároméves volt, amikor a család visszaköltözött Írországba. A fiú megtanult gitározni, és 13 évesen már dalokat komponált. Az iskola befejezése után villanyszereléssel foglalkozott, szabadidejében pedig folk- és bluesklubokban lépett fel. 1977-ben mint színész mutatkozott be az Ádám és Éva című ír musicalben: ő játszotta Ádámot. 1978-ban vette fel a Johnny Logan művésznevet első kislemeze, a No I Don’t Want to Fall in Love megjelenése alkalmából. 1979-ben részt vett a National Song Contest (ismertebb nevén: Eurosong) versenyen, amely az Eurovíziós Dalfesztivál írországi selejtezője. Harmadik lett az Angie című dallal.

Az első eurovíziós győzelem
1980-ban Johnny újra indult a versenyen, ezúttal a What's Another Year című szerzeménnyel. Mivel győzött, ezért ő képviselhette hazáját az 1980-as Eurovíziós Dalfesztiválon. A rendezvénynek abban az évben Hollandia adott otthont: a döntőre 1980. április 19-én került sor a hágai Congresgebou-ban. (Az 1978-as Eurovíziós Dalfesztivált Izrael nyerte, ezért 1979-ben ott tartották a következő rendezvényt, amelyen szintén Izrael győzött. Az ország azonban két egymást követő évben már nem vállalta a fesztivál megrendezését, és mivel sem a második helyezett Spanyolország, sem az Egyesült Királyság nem vállalta a rendezést, végül Hollandia lett a helyszín. Izrael egyébként nem is indult az 1980-as fesztiválon: ez volt az egyetlen eset, hogy az előző évi győztes ország nem vett részt a következő versenyen.) 19 résztvevő közül Logan tizenhetedikként lépett a színpadra. Összesen 143 pontot kapott, 15 ponttal előzte meg a második helyre került német Katja Ebsteint. Hét országtól (Görögország, Dánia, Svájc, Norvégia, NSZK, Egyesült Királyság, Belgium) kapta meg a maximális 12 pontot. Olaszország csak 1 pontot adott neki, Törökország és Marokkó pedig egyet sem. A győztes dal természetesen nagy sláger lett Európában, Angliában pedig egészen a slágerlista csúcsáig jutott. A siker azonban annyira váratlan volt, hogy igazából sem az énekes, sem támogatói nem készültek fel rá a megfelelő stratégiával. Szinte egyszerre jelent meg Johnny két újabb kislemeze, a Save Me és az In London, amelyek sajnos nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ahogyan Cliff Richard Give a Little Bit More című slágerének feldolgozása sem. 1983-ban Logan új hangzással, új imázzsal és felkészültebb menedzseri háttérrel adta ki a Becoming Electric című kislemezt, de ez sem vált igazán sikeressé a szigetországban. Csak 3 év múlva vált ismét népszerűvé Angliában a Stab in the Back című szerzeménnyel, amelyet egyszerűen csak Logan név alatt dobott piacra.

A második eurovíziós győzelem
1987-ben Johnny merész lépésre szánta el magát. Úgy döntött, hogy ismét indul az Eurovíziós Dalfesztiválon. Nem ő volt ugyan az egyetlen olyan előadó, aki kétszer is részt vett a versenyen, ám arra addig még nem volt példa, hogy valaki kétszer is győzött volna. Logannek azonban sikerült. Először természetesen a nemzeti selejtezőn diadalmaskodott a Hold Me Now című dallal. A fesztivál döntőjét Brüsszelben tartották, a Palais du Centenaire-ben. 22 ország versenyzett, és a sorsolás ismét úgy hozta, hogy Logan az utolsók között, huszadikként adhatta elő a versenydalát. 172 pontot kapott, ami kiugró győzelemnek mondható, hiszen a második helyezett, a német Wind együttes 31 ponttal maradt le mögötte, sőt 22 résztvevő közül csupán még az olaszoknak (Umberto Tozzi és Raf) sikerült 100 pont fölé kerülniük (103 pontot kaptak). Nyolc ország adott maximális pontszámot Logannek (ezúttal az olaszok is), a franciák viszont csak 1 pontra értékelték a produkciót, Izland és Görögország pedig nem adott rá pontot. Noha a Hold Me Now nagyobb sláger lett, mint a What's Another Year, és jobban is fogyott lemezen, az angol slágerlistán mégis be kellett érnie a 2. hellyel. Az újabb fesztiválgyőzelem miatti érdeklődést dajnos ezúttal sem sikerült tartósítani. Johnny a 10cc örökzöldjét, az I’m Not in Love-ot énekelte lemezre – a produceri teendőket az akkkoriban előadóként (19; Just for Money) is sikeres Paul Hardcastle vállalta –, sőt felvett egy újabb albumot is, ám az angol slágerlistán sem a kislemezzel, sem az LP-vel nem került számottevő pozícióba. Mivel a Heartland című újabb kislemeze viszont sikert aratott Írországban, ezért úgy döntött, Angliát mellőzve a továbbiakban elsősorban hazai és európai karrierjére fog koncentrálni.

A harmadik eurovíziós győzelem
Logan nemcsak mint előadó, hanem mint szerző is részt vett az Eurovíziós Dalfesztiválokon. Nem csupán saját maga számára komponált, hanem két ízben honfitársnőjének, Linda Martinnak is. Először 1984-ben a Terminal 3 című dalt, amellyel az énekesnő 2. helyezett lett, majd 8 évvel később a Why Me? című szerzeményt, amellyel Martin megnyerte az 1992-es Eurovíziós Dalfesztivált. Kétszeres előadói és kétszeres szerzői (Hold Me Now, Why Me?) győzelmével Johnny az Eurovíziós Dalfesztiválok történetének legsikeresebb résztvevője. Rajongói gyakran hívják Mister Eurovisionnek, akárcsak a média. Az ír focicsapat, a Bohemian FC szurkolói „örökbe fogadták” a Hold Me Now-t, és a You’ll Never Walk Alone-hoz hasonlóan gyakran el is éneklik a vendégjátékok során. A Hold Me Now egyébként az ABBA Waterloo és Domenico Modugno Volare című slágere után az Eurovíziós Dalfesztiválok történetének 3. legnépszerűbb dala lett a rendezvény 50. évfordulója alkalmából rendezett szavazáson. (A What’s Another Year is bekerült a 14 jelölt közé.)

A jelen
Karrierje évtizedei alatt Logan több mint 40 kislemezt és 19 albumot adott ki. A Which Witch című operamusicallel végigturnézta Norvégiát. 2002-ben részt vett az egyik angol tévécsatorna Never Mind the Buzzcocks című vetélkedőjében. Szerzeményeit reklámokhoz is felhasználták. 2007-ben hazájában a McDonald’s Eurosaver menüjét népszerűsítette, míg A State of Happiness című slágerét egy holland reklámkampányhoz használták fel. 2009-től az Excalibur című kelta rockoperában láthatta a közönség. 2011-ben Logan kemény szavakkal bírálta a soron következő Eurovíziós Dalfesztivál ír résztvevőjét, a Jedward duót, mert szerinte a 2009-es brit X faktorban feltűnt egypetéjű ikrek produkciója „szégyent hozott Írországra”. A média kisebbfajta műbalhét kerekített a dologból, emiatt idővel Johnny is magyarázkodni kényszerült, ámbár véleményét nem változtatta meg, csak finomította. (Logan egyébként ritkán nyilatkozik a sajtónak, mert állítása szerint szavait gyakran elferdítik.) Tény, hogy nem ő volt az egyetlen híresség, aki bírálta a Jedward produkcióját, ahogyan az is tény, hogy a duóért viszont számos celeb egyértelműen rajong. A Jedward egyébként 8. helyezett lett a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválon, ami Írország legjobb eurovíziós helyezése 2000 óta. A Lipstick című versenydal olyan nagy nemzetközi sikert aratott, hogy a Jedward nyerte a 2012-es írországi selejtezőt is, vagyis idén újra az ikrek képviselik Írországot az Eurovíziós Dalfesztiválon. (A 26 döntősből a 19. helyen végeztek.)

DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1978: No I Don’t Want to Fall in Love
* 1980: Give a Little Bit More (Too Much Too Soon) / Sweet Lady
* 1980: Louisiana Rain / Sweet Lady
* 1980: What’s Another Year / One Night Stand
* 1980: Was ist schon ein Jahr / One Night Stand
* 1980: In London / Sad Little Woman
* 1980: Save Me / Love Is a Small Town
* 1981: Ich lieb’ dich so wie du bist / Halt mich
* 1982: Oriental Eyes / Flame
* 1982: Becoming Electric / Emotional Blackmail
* 1985: Ginny Come Lately / Everytime I Dream
* 1986: Stab in the Back / Sara Smile
* 1987: Hold Me Now / Living a Lie
* 1987: Hold Me Now / Living a Lie / What’s Another Year
* 1987: Stay / When Your Woman Cries
* 1987: I’m Not in Love / Such a Lady
* 1987: I’m Not in Love (extended mix) / I’m Not in Love (single mix) / Such a Lady
* 1988: Lonely Lovers (extended version) / (Love You) Just a Little Bit More / Lonely Lovers (single version)
* 1988: Heartland / Stay / When Your Woman Cries
* 1989: Red Lips (big lips Mix) / Hungry Is the Heart / Red Lips (single version)
* 1989: Lay Down Your Heart / Only a Matter of Time / Now That It’s Not Over
* 1989: All I Ever Wanted (extended version) / Me and My Jealous Heart / All I Ever Wanted (single version)
* 1989: All I Ever Wanted / Me and My Jealous Heart / Hungry Is the Heart
* 1991: How About Us / Hold On / How About Us (midnight mix)
* 1991: Miss You Nights / The Town I Love So Well
* 1992: Long Lie the Rivers (radio version) / Change of Heart / Long Lie the Rivers (extended version)
* 1992: It’s Only Tears / How Do You Say Goodbye / Don’t Turn Out the Light
* 1993: Europe Is Your Home (Johnny Logan and Sisters) / Brainstorm (instrumental) / Europa is ook van jou (R. Janszen, S. Reemer) / Brainstorm (instrumental)
* 1993: Celebrate and Win / Who Will Bring Her Flowers / Fly Away
* 1993: I’m No Hero (special radio edit) / Close to the Edge / How Do You Say Goodbye / I’m No Hero (long version)
* 1993: Voices (Are Calling) / (Show Me a) Deeper Love / Endless Emotion
* 1994: White Magic (radio version) / White Magic (movie version) / White Magic (instrumental)
* 1995: Another Lover (special radio version) / Another Lover (album version) Another Lover (karaoke version) / White Lies
* 1996: Reach Out (special radio version) / Reach Out (album version) / White Lies (album version)
* 1996: Reunited (special radio edit) / Reunited (album version) / Slow Motion / Heal This Heart
* 1996: The Only Thing I’ve Ever Wanted (radio edit) / The Only Thing I’ve Ever Wanted (album version) / Slow Motion / Heal This Heart
* 1996: The Love in Your Eyes (special radio edit) / The Love in Your Eyes (Original Mix) / Where Did the Love Go / The Love in Your Eyes (remix)
* 1997: Vision of Glory / Vision of Glory (orchestral version) / Vision of Glory (instrumental version)
* 1997: Love to Live (single version) / Love to Live (classical version) / Love to Live (bluenite mix)
* 1998: You’ve Really Got a Hold on Me
* 1999: If You Believe (radio mix) / If You Believe (unplugged mix) / If You Believe (opening-ceremony mix)
* 1999: Silly Love Songs (radio version) / Silly Love Songs (karaoke) / Silly Love Songs (instrumental)
* 1999: Sarah at the Window
* 1999: When Love Was All (radio version) / When Love Was All (album version)
* 2000: The great Divide / Whenever You Close Your Eyes
* 2000: The Lucky One (remix) / The Lucky One (soft radio version)
* 2000: Music (radio cut) / Music (album version)
* 2001: No One Makes Love Like You (radio) / No One Makes Love Like You (original)
* 2001: Hold Me Now 2001 (radio edit) / Hold Me Now 2001 (instrumental)
* 2001: Hold Me Now 2001 Mix
* 2001: Let’s Make Love (Soul Poets Latin Mix) / Let’s Make Love (radio edit) / Let’s Make Love (album version)
* 2001: Let’s Make Love (radio edit) / Let’s Make Love (album version)
* 2001: Taking All the Blame / Angels
* 2001: Christmas Time / Save this Christmas for Me
* 2001: Let Love Be Love (feat. Friends) / Save This Christmas for Me
* 2002: Taking all the Blame / Surprised
* 2002: You’ve Lost That Lovin’ Feelin’ / Laat me vrij (André Hazes)
* 2003: We All Need Love / Favorite Waste of Time (radio edit) / Favorite Waste of Time (extended version)
* 2003: Here I Go Again / Waterfalls
* 2004: We All Need Love / Die Liebe zählt / Favorite Waste of Time
* 2006: A State of Happiness (national anthem) / A State of Happiness (instrumental)
* 2006: Don’t Cry (smooth mix) / I Love to Party (aka What’s Another Year) / Don’t Cry (Frank J. Mix) / So Fine (Frank J. Mix)
* 2007: Christmas Time
* 2009: Dancing with My Father (extended single mix) / Dancing with My Father (radio mix) / Dancing with My Father

Albumok, válogatások
* 1979: In London
* 1980: Same
* 1980: What’s Another Year
* 1980: The Johnny Logan Album
* 1980: Johnny Logan
* 1985: Straight from the Heart
* 1987: Hold Me Now
* 1989: Mention My Name
* 1989: What’s Another Year (válogatás, nem azonos az 1980-as albummal)
* 1990: Love Songs
* 1992: Endless Emotion
* 1994: Living for Loving
* 1996: I’m No Hero
* 1996: The Best of Johnny Logan
* 1996: Reach Out
* 1997: Living for Loving (német kiadás)
* 1997: Reach Out (új kiadás)
* 1998: What’s Another Year (válogatás, nem azonos sem az 1980-as, sem az 1989-es albummal)
* 1999: Love Is All
* 1999: Love Is All (Limited Club Edition)
* 2001: Reach for Me
* 2001: Save This Christmas for Me
* 2003: We All Need Love
* 2005: The Best of Johnny Logan (nem azonos az 1996-os albummal)
* 2007: Johnny Logan & Friends: The Irish Connection
* 2008: Irishman in America
* 2010: Nature of Love

VHS, DVD
* 2004: We All Need Love (VHS, DVD)

VIDEÓK

No I Don’t Want to Fall in Love  (csak zene!)

What’s Another Year

What’s Another Year (másik klip) 

In London (csak zene!) 

Stab in the Back (csak zene!) 

Hold Me Now 

Hold Me Now / I'm Not in Love 

Lonely Lovers (csak zene!) 

Heartland

Whiskey in the Jar 

Shine On 

Don't Cry (Kaye Styles and Johnny Logan)

SISTER SLEDGE

A Sister Sledge amerikai együttest 1972-ben – más források szerint 1971-ben – alapította négy philadelphiai lánytestvér. Rövid ideig a Sisters Sledge nevet használták. Az 1970-es évek közepén a diszkózene divatjának köszönhetően váltak ismertté, és a műfaj amerikai irányzatának – melyre az eurodisco dallamosságával szemben inkább a ritmusközpontúság jellemző – egyik legnagyobb sztárjai lettek. Legismertebb slágereik: He’s the Greatest Dancer; We Are Family; Lost In Music; All American Girls; Frankie. We Are Family című daluk az új évezredben valóságos himnusznak számít az Egyesült Államokban: a melegjogi mozgalmak aktivistái is magukénak érezték, a 2001. szeptember 11-i terrorista támadás (a World Trade Center ikertornyainak lerombolása) után pedig az amerikai nép összetartozásának kifejezésére is felhasználták.

TAGOK
* Kim Sledge (Egyesült Államok, Pennsylvania, Philadelphia, 1957. augusztus 21.)
* Debbie Sledge (Egyesült Államok, Pennsylvania, Philadelphia, 1954. július 9.)
* Joni Sledge (Egyesült Államok, Pennsylvania, Philadelphia, 1956. szeptember 13. – Egyesült Államok, Arizona, Phoenix, 2017. március 10.)
* Kathy Sledge (Egyesült Államok, Pennsylvania, Philadelphia, 1959. január 6.)

KARRIERTÖRTÉNET
Egy család vagyunk
A Sledge nővérek Philadelphia nyugati részén születtek és nevelkedtek. Édesapjuk, Edwin Sledge híres táncos volt, az első afroamerikai művész, aki fellépett a Broadwayn. Édesanyjuk, Florence Williams színjátszással és tánccal foglalkozott. A szülők New Yorkban ismerkedtek meg. A Sledge lányok nagymamája, Viola Williams opera-énekesnő volt, aki megtanította az unokáit néhány alapvető hangképzési technikára. Az iránta érzett tiszteletből a lányok egy ideig a Mrs. Williams’ Grandchildren nevet használták. Számos későbbi színes bőrű popsztárhoz hasonlóan a Sledge nővérek is a helyi templomi kórusban kezdtek énekelni. Charles Simmons fedezte fel őket. Első kislemezük Time Will Tell címmel jelent meg a philadelphiai Money Back cégnél. 1972-ben átszerződtek az Atco lemeztársasághoz, ahol a Weathermen című kislemezüket adták ki. Az igazi áttörést a Mama Never Told Me című dal hozta meg számukra, amellyel a brit slágerlistára is felkerültek. Circle of Love című 1975-ös debütáló albumukról a Love Don’t You Go through No Changes on Me volt az újabb sláger. A sikeres kezdés után a kvartett karrierje megfeneklett, újabb felvételei nem keltettek különösebb figyelmet. Hogy a Sister Sledge nem tűnt el a süllyesztőben, az a népszerű diszkóegyüttes, a Chic két producerének, Nile Rodgersnek és Bernard Edwardsnak köszönhető, akik felkarolták a jól éneklő és jól mozgó lányokat. Együttműködésük az 1970-es évek végének olyan diszkó stílusú világslágereit eredményezte, mint a He’s the Greatest Dancer, a We Are Family és a Lost In Music. Az 1979-ben kiadott We Are Family című album a Sister Sledge pályafutásának legnépszerűbb nagylemeze lett. Az egy évvel későbbi LP, a Love Somebody Today két slágere a Got to Love Somebody és a Pretty Baby volt.

Hullámhegyek, hullámvölgyek
A diszkózene népszerűségének óriási visszaesését a Sister Sledge azzal próbálta átvészelni, hogy menedzsert váltott, és Narada Michael Waldenhez szerződött. Az All American Girls című nagylemezről a címadó dal és a Next Time You’ll Know is felkerült a slágerlistákra, de egyik sem vált annyira népszerűvé, mint a Chic producereivel készített slágerek. A Sister Sledge csak akkor tudott ismét listavezető slágert produkálni, amikor visszatért Nile Rodgershez. Igaz, a Frankie című dal 1985-ben nem az Egyesült Államokban, hanem Angliában lett listavezető négy héten át. A következő kislemez, a Dancing on the Jagged Edge viszont nagy meglepetésre nem került be a brit Top 40-be. 1992-ben Kathy Sledge Heart címmel egy szólóalbumot készített, ezért az együttes egy ideig trióban lépett fel. Mivel Kathy szólópróbálkozása nem igazán bizonyult eredményesnek, a lány visszatért az együttesbe, és négyesben folytatták tovább. 1998-ban egy új stúdióalbumot adtak ki African Eyes címmel. Az 1990-es évektől kezdve főleg régi slágereik felmelegített változataival, újabb és újabb remixekkel hallatnak magukról, és persze folyamatosan adnak ki különféle válogatásokat is. 2003-ban Debbie és Joni két másik lánnyal együtt lépett fel PBS tévétársaság My Music: 70’s Soul Superstars című műsorában.

A múzsák
A Sister Sledge legnagyobb slágereit az eltelt évtizedek alatt többen is feldolgozták, de arra szintén volt példa, hogy csupán hangmintákat vettek kölcsön tőlük. Az All the Man That I Need című slágerüket 1981-ben Linda Clifford, 10 évvel később Whitney Houston tűzte műsorára. Whitney változata a 2012-ben elhunyt énekesnő 9. listavezető slágere lett. A We Are Family 1995-ben a Babes in Toyland, 1998-ban a Spice Girls, 2003-ban a Jump5, 2007-ben pedig Jordan Pruitt, a Groovestylerz és a Home Made Kazoku repertoárjába került be. A He’s the Greatest Dancert 2006-ban Dannii Minogue előadásában is megismerhette a közönség. Ugyanebből a Sister Sledge-dalból kölcsönzött hangmintákat Will Smith is a Gettin’ Jiggy wit It című 1998-as slágeréhez. Az említetteken kívül további feldolgozások is készültek a kvartett dalaiból Magyarországon kevésbé ismert előadók jóvoltából. 

DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1973: Mama Never Told Me / Neither One of Us Wants to be the First to Say Goodbye
* 1974: Don’t You Miss Him / Love Don’t You Go Through No Changes On Me
* 1975: Love Has Found Me / Love Ain’t Easy
* 1975: Protect Our Love / Pain Reliever
* 1975: Circle of Love (Caught in the Middle) (promóciós lemez)
* 1977: Baby It’s the Rain (stereo) / Baby It’s the Rain (mono) (promóciós lemez)
* 1977: Blockbuster Boy / Moondancer
* 1977: Cream of the Crop / Love Ain’t Easy
* 1977: As (promóciós lemez)
* 1978: He’s the Greatest Dancer / Someboy Loves Me
* 1978: He’s the Greatest Dancer / We Are Family
* 1978: We Are Family / He’s the Greatest Dancer
* 1979: Got to Love Somebody / Good Girl Now
* 1979: He’s the Greatest Dancer / Somebody Loves Me
* 1979: Lost In Music / Thinking of You
* 1979: Thinking of You / We Are Family / He’s the Greatest Dancer
* 1979: We Are Family / Lost In Music / He’s the Greatest Dancer / Easier to Love 
* 1979: We Are Family / Easier to Love
* 1980: Let’s Go on Vacation / Pretty Baby
* 1980: Reach Your Peek / You Fooled Around
* 1980: Reach Your Peak / Easy Street
* 1980: Easy Street / How to Love
* 1981: All American Girls / Happy Feeling
* 1981: He’s Just a Runaway / I Don’t Want to Say Goodbye
* 1981: If You Really Want Me / Make a Move
* 1982: My Guy / Il Macquillage Lady
* 1982: Super Bad Sisters / Everybody’s Friend
* 1982: All the Man I Need
* 1983: B. Y. O. B. (Bring Your Own Baby) / Smile
* 1983: Thank You for the Party / Smile
* 1983: Let Him Go / Smile
* 1983: Gotta Get Back to Love
* 1984: Lost In Music (remix) / Smile
* 1984: Thinking of You / We Are Family / He’s the Greatest Dancer
* 1984: We Are Family (remix) / My Guy – Canadian Sunset
* 1984: We Are Family (remix) / My Guy – Canadian Sunset / All American Girls
* 1985: Dancing on the Jagged Edge / You Need Me
* 1985: Frankie (Club Mix) / He’s the Greatest Dancer (remix) / Frankie (Dub Mix) / Hold Out Poppy
* 1985: Frankie / Hold Out Poppy
* 1985: When the Boys Meet the Girls / The Boy Most Likely
* 1989: We Are Family / Lost In Music / He’s the Greatest Dancer
* 1990: Thinking of You / Lost In Music
* 1991: He’s the Greatest Dancer / We Are Family
* 1992: All New Full Length Mixes
* 1992: We Are Family ’93 Mixes
* 1992: World, Rise and Shine / Everybody Dance
* 1993: We Are Family (Sure Is Pure Remix) / We Are Family (Original Version) / Lost in Music (Sure Is Pure Remix) / Lost in Music (Original Version) 
* 1993: Good Times (White, Red, & Green Mix) / Good Times (Mano Dub) / Good Times (Aggressive Mix) / Get a Life (Codapendentia) 
* 1993: Lost In Music (4-féle mix)
* 1993: Lost In Music (Special Extended Remixed Version) / Lost In Music (Radio Edit) / Good Times (Extended Version)
* 1993: Thinking of You (Ramp Radio Mix) / Thinking of You (Original)
* 1993: We Are Family (Radio Edit) / We Are Family (Special New R. E. M. I. X.) / I Want Your Love
* 1993: World, Rise and Shine / Good Times
* 1994: Get a Life / He’s the Greatest Dancer
* 1996: We Are Family (4-féle mix)
* 1997: All New Mixes ’97
* 1997: Good Times ’97
* 1998: All New Mixes ’98
* 1998: He's the Greatest Dancer (Original Version) / He's the Greatest Dancer (Brutal Bill Marquez) / We Are Family (Original Version) / We Are Family (Marley Marl) 
* 1999: The Greatest Dancer (Sister Sledge vs. Kinky Roland)
* 2002: Lost In Music (Wackside feat. Sister Sledge)
* 2003: Lost In Music (3-féle mix)
* 2003: We Are Family (3-féle mix)
* 2004: We Are Family / He’s the Greatest Dancer

Albumok
(A zárójelben a legmagasabb slágerlistás helyezések. Rövidítések: US = Egyesült Államok, UK = Egyesült Királyság)

* 1975: Circle of Love (US R&B #56)
* 1977: Together 
* 1979: We Are Family (UK #7, US #3, US R&B #1)
* 1980: Love Somebody Today (US #31, US R&B #7)
* 1981: All American Girls (US #42, US R&B #13)
* 1982: The Sisters (US #69, US R&B #17)
* 1983: Bet Cha Say That to All the Girls (US #169, US R&B #35)
* 1985: When the Boys Meet the Girls (UK #19, US R&B #52)
* 1992: And Now…Sledge… Again
* 1993: Live in Concert
* 1994: The Ultimate Megamixes
* 1995: We Are Family (az 1979-es album remaszterizált CD-változata, bónuszfelvételekkel)
* 1998: African Eyes

Válogatások
* 1986: Greatest Hits
* 1987: Freak Out: The Greatest Hits of Chic and Sister Sledge (UK #72)
* 1992: The Best of Sister Sledge: 1973–1985
* 1993: The Very Best of Sister Sledge: 1973–1993
* 1995: Super Stars
* 1997: Greatest Hits – Live!
* 1997: We Are Family and Other Hits
* 1998: Family Affair
* 1998: Sister Sledge Live
* 2000: Greatest Hits
* 2000: Free Soul: The Classics of Sister Sledge
* 2001: Remixed Super Dance Hits
* 2001: The Best of Sister Sledge Live
* 2002: The Essentials
* 2004: The Sister Sledge Collection
* 2005: We Are Family (Collectables Collection)
* 2005: Good Times – The Very Best of Chic and Sister Sledge (2 CD)
* 2006: The Definitive Groove Collection (2 CD)
* 2007: Legends (promóciós lemez)
* 2008: The 9 Greatest Hits
* 2008: Greatest Hits Reloaded
* 2010: We Are Family – The Essential Sister Sledge
* 2011: Original Album Series

VIDEÓK

Mama Never Told Me  (csak zene!)

Love Don’t You Go through No Changes on Me

He’s the Greatest Dancer 

We Are Family 

We Are Family (másik klip) 

Lost in Music 

Lost in Music (másik klip) 

Got to Love Somebody  

All American Girls 

Next Time You’ll Know 

Frankie