Emly Starr (Belgium, Wetteren, 1957. szeptember 5.) belga énekesnő eredeti neve: Marie-Christine Mareel. 1976-tól adták ki a lemezeit, őt hívták „A Benelux-államok diszkókirálynőjé”-nek. Legismertebb dalai Emly Starr Explosion néven jelentek meg. 1986-ban úgy döntött, hogy energiáit a szórakoztatóipar egyéb területeire koncentrálja: koncerteket szervez, és televíziós műsorok háziasszonyaként láthatja a közönség.
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Emly Starr születési adataival kapcsolatban többféle információ lelhető fel a világhálón. Az angol Wikipédián például sokáig az szerepelt, hogy 1958-ban született Laarne városában: az évszámot azóta javították, a helyszínt nem. Az énekesnő honlapján viszont egy évvel korábbi dátum és Wetteren városa szerepel. (Jelen sorok írója úgy gondolja, hogy valószínűleg Emly tudja a legjobban, mikor és hol született.) Emly – akkor még Marie-Christine – Laarnéban nevelkedett. Örökölte a családjára jellemző muzikális hajlamokat, és már kamaszlányként fellépett különböző együttesekkel. 1975-ben találkozott Tony Winterrel. A Kick Dandy művésznéven ismert szerző, énekes és producer el volt ragadtatva Marie-Christine-től. Úgy vélte, a lány egy csiszolatlan gyémánt, és elhatározta, hogy sztárt farag belőle. Első lépésként új művésznevet választottak. Marie-Christine az addig használt Heidi nevet Emly Starr-ra cserélte. Az új sztárjelölt nemcsak szép volt, és tehetséges, hanem kitartó is, aki keményen megdolgozott a sikerért, amelyre nem is kellett túl sokat várnia.
A kezdetek
Emly Starr születési adataival kapcsolatban többféle információ lelhető fel a világhálón. Az angol Wikipédián például sokáig az szerepelt, hogy 1958-ban született Laarne városában: az évszámot azóta javították, a helyszínt nem. Az énekesnő honlapján viszont egy évvel korábbi dátum és Wetteren városa szerepel. (Jelen sorok írója úgy gondolja, hogy valószínűleg Emly tudja a legjobban, mikor és hol született.) Emly – akkor még Marie-Christine – Laarnéban nevelkedett. Örökölte a családjára jellemző muzikális hajlamokat, és már kamaszlányként fellépett különböző együttesekkel. 1975-ben találkozott Tony Winterrel. A Kick Dandy művésznéven ismert szerző, énekes és producer el volt ragadtatva Marie-Christine-től. Úgy vélte, a lány egy csiszolatlan gyémánt, és elhatározta, hogy sztárt farag belőle. Első lépésként új művésznevet választottak. Marie-Christine az addig használt Heidi nevet Emly Starr-ra cserélte. Az új sztárjelölt nemcsak szép volt, és tehetséges, hanem kitartó is, aki keményen megdolgozott a sikerért, amelyre nem is kellett túl sokat várnia.
A diszkókirálynő
A Benelux-államokban elért kezdeti sikerek után a következő lépés a nemzetközi piac meghódítása volt. Ennek érdekében Tony Winter egy új dalt írt. A No No Sheriffet az 1978-as cannes-i MIDEM-gálán mutatták be, ahol felkeltette az ismert philadelphiai hangmérnök, Tom Moulton érdeklődését. Moulton felajánlotta, hogy saját stúdiójában készít egy remixet a dalból. A javaslatot érdemes volt komolyan fontolóra venni, hiszen Moulton két évvel korábban már világslágert csinált a pornósztárból énekesnővé avanzsált Andrea True More More More című felvételéből, és az egyik legkeresettebb szakembernek számított a diszkó műfajban. A No No Sheriff-fel ugyan nem sikerült megismételni a More More More kiugró sikerét, mindazonáltal a felvétel számos európai ország slágerlistáján jó helyezést ért el. Az énekesnő egy új produkcióval népszerűsítette a dalt: a kor divatjának megfelelően háttértáncosokkal együtt lépett fel. Ez a formáció az Emly Starr Explosion (ESE) nevet használta, amelyet néhány évig a lemezborítókon is feltüntettek.
1978-ban egy 35 mm-es rövidfilmet forgattak az új együttessel. A Santiago Lovers tulajdonképpen négy videoklip gyűjteménye a következő dalokhoz: Santiago Lover, No No Sheriff, Cha Cha d'Amore, Baby Love Me. Sikerült elérni, hogy az összeállítást a következő esztendőben az új James Bond-film, a Holdkelte (Moonraker) kísérőfilmjeként vetítsék a mozik. Ennek köszönhetően a diszkóvilágban kevésbé járatosak is megismerhették az Emly Starr Explosion nevét és zenéjét. A Santiago Lovers és a hozzá kapcsolódó kislemezek a Távol-Keleten is sikert arattak, amit a Japánból és Dél-Koreából érkezett számos koncertmeghívás bizonyít. Minden egyes alkalommal, amikor az Emly Starr Explosion Japánba érkezett, a repülőtéren hűséges rajongóik tömege fogadta őket, akár az éjszaka közepén is. 1980-ban Emly Starr előadói díjat nyert a tokiói World Popular Song Festivalon a Mary Brown című dalával.
A Benelux-államokban elért kezdeti sikerek után a következő lépés a nemzetközi piac meghódítása volt. Ennek érdekében Tony Winter egy új dalt írt. A No No Sheriffet az 1978-as cannes-i MIDEM-gálán mutatták be, ahol felkeltette az ismert philadelphiai hangmérnök, Tom Moulton érdeklődését. Moulton felajánlotta, hogy saját stúdiójában készít egy remixet a dalból. A javaslatot érdemes volt komolyan fontolóra venni, hiszen Moulton két évvel korábban már világslágert csinált a pornósztárból énekesnővé avanzsált Andrea True More More More című felvételéből, és az egyik legkeresettebb szakembernek számított a diszkó műfajban. A No No Sheriff-fel ugyan nem sikerült megismételni a More More More kiugró sikerét, mindazonáltal a felvétel számos európai ország slágerlistáján jó helyezést ért el. Az énekesnő egy új produkcióval népszerűsítette a dalt: a kor divatjának megfelelően háttértáncosokkal együtt lépett fel. Ez a formáció az Emly Starr Explosion (ESE) nevet használta, amelyet néhány évig a lemezborítókon is feltüntettek.
1978-ban egy 35 mm-es rövidfilmet forgattak az új együttessel. A Santiago Lovers tulajdonképpen négy videoklip gyűjteménye a következő dalokhoz: Santiago Lover, No No Sheriff, Cha Cha d'Amore, Baby Love Me. Sikerült elérni, hogy az összeállítást a következő esztendőben az új James Bond-film, a Holdkelte (Moonraker) kísérőfilmjeként vetítsék a mozik. Ennek köszönhetően a diszkóvilágban kevésbé járatosak is megismerhették az Emly Starr Explosion nevét és zenéjét. A Santiago Lovers és a hozzá kapcsolódó kislemezek a Távol-Keleten is sikert arattak, amit a Japánból és Dél-Koreából érkezett számos koncertmeghívás bizonyít. Minden egyes alkalommal, amikor az Emly Starr Explosion Japánba érkezett, a repülőtéren hűséges rajongóik tömege fogadta őket, akár az éjszaka közepén is. 1980-ban Emly Starr előadói díjat nyert a tokiói World Popular Song Festivalon a Mary Brown című dalával.
Sámson és Delila
A nemzetközi sikerek fényében kissé meglepő, hogy csak 1980-ban jelent meg az Emly Starr Explosion első nagylemeze, amikor a diszkóőrület már kezdett alábbhagyni. Az album egyik szerzeménye, a Do Svidaanja (Viszontlátásra!) mindazonáltal nem elköszönés a műfajtól, hanem inkább a diszkózene olyan „oroszos hangvételű” slágereinek „folytatása”, mint például a Rasputin (Boney M.), a Russian Disco (Strogoff Ensemble), a Moskau (Dschinghis Khan) vagy a Disco net, vodka da (The Monotones). Az esztendő vége felé Tony Winter, az együttes menedzsere néhány új dalt írt a következő évi Eurovíziós Dalfesztivál belga selejtezőjére. Eredetileg azt tervezte, hogy ismeretlen előadót választ a versenyre, ám a munkatársai meggyőzték arról, hogy Emly Starr komoly eséllyel nyerhetne. Erről persze magát az énekesnőt is meg kellett győzni, aminek az lett a vége, hogy Winter állítólag szó szerint az utolsó percekben adta be nevezésüket a belga televízióhoz. A Samson & Delilah című dalt választották, amelyet Emly holland nyelven adott elő.
A szakmai zsűri és a közönség egyhangúan Emlyt rangsorolta az első helyre, ezért az énekesnő képviselhette Belgiumot az Eurovíziós Dalfesztivál dublini nemzetközi döntőjében. Természetesen a média előzetes tippekkel állt elő a nyerteseket illetően. A Daily Mail című brit lap például arra tippelt, hogy a vonzó és tehetséges belga énekesnő bekerül a legjobb háromba. 1981-ben a fesztivál résztvevői kétféle lehetőség közül választhattak a zenei kíséretet illetően. A hagyományos élő kíséretet, amelyhez saját maguk választhattak karmestert, vagy pedig az előre felvett playbacket, amely megbízhatóbb kíséretet tett lehetővé. Emly és Tony a hagyományokat követték, élő zenét kértek Pino Marchese zeneszerző vezényletével. A versenytársak többsége azonban a playbacket választotta, amely a hangzásban is előnyt jelentett. Mire ez kiderült, addigra Emlynek már késő volt változtatnia. Élő zenei kísérettel lépett fel, és végül a 13. helyen végzett. (A versenyt a brit Bucks Fizz együttes nyerte a Making Your Mind Up című dallal.) A rajongók mindazonáltal úgy vélik, a dublini fellépés volt Emly karrierjének egyik fénypontja, amellyel az énekesnő bebizonyította, hogy az általa képviselt műfaj nem csupán playbackre épülő gépzene lehet, mint ahogyan azt oly sokan hiszik.
A nemzetközi sikerek fényében kissé meglepő, hogy csak 1980-ban jelent meg az Emly Starr Explosion első nagylemeze, amikor a diszkóőrület már kezdett alábbhagyni. Az album egyik szerzeménye, a Do Svidaanja (Viszontlátásra!) mindazonáltal nem elköszönés a műfajtól, hanem inkább a diszkózene olyan „oroszos hangvételű” slágereinek „folytatása”, mint például a Rasputin (Boney M.), a Russian Disco (Strogoff Ensemble), a Moskau (Dschinghis Khan) vagy a Disco net, vodka da (The Monotones). Az esztendő vége felé Tony Winter, az együttes menedzsere néhány új dalt írt a következő évi Eurovíziós Dalfesztivál belga selejtezőjére. Eredetileg azt tervezte, hogy ismeretlen előadót választ a versenyre, ám a munkatársai meggyőzték arról, hogy Emly Starr komoly eséllyel nyerhetne. Erről persze magát az énekesnőt is meg kellett győzni, aminek az lett a vége, hogy Winter állítólag szó szerint az utolsó percekben adta be nevezésüket a belga televízióhoz. A Samson & Delilah című dalt választották, amelyet Emly holland nyelven adott elő.
A szakmai zsűri és a közönség egyhangúan Emlyt rangsorolta az első helyre, ezért az énekesnő képviselhette Belgiumot az Eurovíziós Dalfesztivál dublini nemzetközi döntőjében. Természetesen a média előzetes tippekkel állt elő a nyerteseket illetően. A Daily Mail című brit lap például arra tippelt, hogy a vonzó és tehetséges belga énekesnő bekerül a legjobb háromba. 1981-ben a fesztivál résztvevői kétféle lehetőség közül választhattak a zenei kíséretet illetően. A hagyományos élő kíséretet, amelyhez saját maguk választhattak karmestert, vagy pedig az előre felvett playbacket, amely megbízhatóbb kíséretet tett lehetővé. Emly és Tony a hagyományokat követték, élő zenét kértek Pino Marchese zeneszerző vezényletével. A versenytársak többsége azonban a playbacket választotta, amely a hangzásban is előnyt jelentett. Mire ez kiderült, addigra Emlynek már késő volt változtatnia. Élő zenei kísérettel lépett fel, és végül a 13. helyen végzett. (A versenyt a brit Bucks Fizz együttes nyerte a Making Your Mind Up című dallal.) A rajongók mindazonáltal úgy vélik, a dublini fellépés volt Emly karrierjének egyik fénypontja, amellyel az énekesnő bebizonyította, hogy az általa képviselt műfaj nem csupán playbackre épülő gépzene lehet, mint ahogyan azt oly sokan hiszik.
Az 1980-as évektől napjainkig
Az Eurovíziós Dalfesztivál után az énekesnő újabb japán és koreai turnén vett részt. Emly és Tony figyelme nem csupán az énekre, hanem a produkció egészének minden részletére kiterjedt, beleértve a koreográfiát, a hangosítást, a megvilágítást, a díszleteket és a jelmezeket. Elhatározták, hogy alapítanak egy saját céget, hogy más előadókkal is megosszák tapasztalataikat, és ugyanazokat a technikai feltételeket biztosítsák számukra. 1983-ban Emly két új videoklipet készített a The Letter és a Key to Your Heart című új dalaihoz. Két évvel később filmszerepet kapott: egy Erika nevű énekesnőt alakított a Springen című filmben. Természetesen ő énekelte a főcímdalt is (Jump in the Dark), Tony Winter szerzeményét, amely a következő évben kislemezen jelent meg. Tíz évvel pályakezdése után, 1986-ban Emly úgy döntött, hogy a továbbiakban a szórakoztatóipar egyéb területein próbál érvényesülni. Nem hagyott fel teljesen az énekléssel, hiszen néhány jelentős televíziós felkérésnek, illetve a jótékonysági meghívásoknak változatlanul eleget tett. A nyolcvanas évek második felében mégis elsősorban más előadók számára biztosított fellépési lehetőségeket Winterrel közös cége által, amely egyre jobban prosperált. Emellett televíziós műsorok háziasszonyi feladataira is felkérték. Amikor 1989-ben beindult a VTM kereskedelmi csatorna, Emly saját műsort kapott náluk. Olyan világsztárok fogadták el a meghívását, mint Tom Jones, Tina Turner, Cliff Richard, a Boney M. és a Kool & The Gang. 1994-ben megszületett kislánya, Julie. Anyai teendői mellett is maradt ideje arra, hogy újabb és újabb szakmai kihívásoknak feleljen meg. Cégének stúdiója nem csupán sztárok számára bérelhető, hanem új tehetségeket is támogat. Számos nagyszabású könnyűzenei esemény megszervezésében vett részt a világ különböző pontjain. Hűséges rajongói kedvéért saját honlapot üzemeltet. 2008-ban megjelent legnagyobb slágereinek gyűjteménye. A kiadvány része egy DVD, amely legemlékezetesebb klipjeit és fellépéseit tartalmazza.
Az Eurovíziós Dalfesztivál után az énekesnő újabb japán és koreai turnén vett részt. Emly és Tony figyelme nem csupán az énekre, hanem a produkció egészének minden részletére kiterjedt, beleértve a koreográfiát, a hangosítást, a megvilágítást, a díszleteket és a jelmezeket. Elhatározták, hogy alapítanak egy saját céget, hogy más előadókkal is megosszák tapasztalataikat, és ugyanazokat a technikai feltételeket biztosítsák számukra. 1983-ban Emly két új videoklipet készített a The Letter és a Key to Your Heart című új dalaihoz. Két évvel később filmszerepet kapott: egy Erika nevű énekesnőt alakított a Springen című filmben. Természetesen ő énekelte a főcímdalt is (Jump in the Dark), Tony Winter szerzeményét, amely a következő évben kislemezen jelent meg. Tíz évvel pályakezdése után, 1986-ban Emly úgy döntött, hogy a továbbiakban a szórakoztatóipar egyéb területein próbál érvényesülni. Nem hagyott fel teljesen az énekléssel, hiszen néhány jelentős televíziós felkérésnek, illetve a jótékonysági meghívásoknak változatlanul eleget tett. A nyolcvanas évek második felében mégis elsősorban más előadók számára biztosított fellépési lehetőségeket Winterrel közös cége által, amely egyre jobban prosperált. Emellett televíziós műsorok háziasszonyi feladataira is felkérték. Amikor 1989-ben beindult a VTM kereskedelmi csatorna, Emly saját műsort kapott náluk. Olyan világsztárok fogadták el a meghívását, mint Tom Jones, Tina Turner, Cliff Richard, a Boney M. és a Kool & The Gang. 1994-ben megszületett kislánya, Julie. Anyai teendői mellett is maradt ideje arra, hogy újabb és újabb szakmai kihívásoknak feleljen meg. Cégének stúdiója nem csupán sztárok számára bérelhető, hanem új tehetségeket is támogat. Számos nagyszabású könnyűzenei esemény megszervezésében vett részt a világ különböző pontjain. Hűséges rajongói kedvéért saját honlapot üzemeltet. 2008-ban megjelent legnagyobb slágereinek gyűjteménye. A kiadvány része egy DVD, amely legemlékezetesebb klipjeit és fellépéseit tartalmazza.
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1976: Tears of Gold / Tears of Gold (Instrumental)
* 1977: Dance of Love / My Time Is Your Time
* 1977: Back to The Beatles / I’ll Risk It
* 1977: Cha Cha d’amore / Cha Cha d’amore /Instrumental)
* 1978: No No Sheriff / No No Sheriff (Instrumental)
* 1978: Santiago Lover (mono) / Santiago Lover (stereo)
* 1978: Santiago Lover / Santiago Lover (Instrumental)
* 1979: Hey Aloha (Honolulu) / Baby Love Me
* 1980: Hey Aloha (Honolulu) / Hey Aloha (Honolulu) (Instrumental)
* 1980: Do Svidaanja / Bee Bop Boogie
* 1980: Do Svidaanja / A Reason to Live
* 1980: Get Up / Music in the Air
* 1980: Rock & Roll Woman / I Need Help
* 1980: Mary Brown / Rock & Roll Woman
* 1980: Baby Love Me / Baby Love Me (Instrumental)
* 1981: Sweet Lips / Hang On
* 1981: Let Me Sing / Baby I Need Your Loving
* 1981: Let Me Sing / That’s Right
* 1981: Let Me Sing (Maxi Version) / Let Me Sing (Single Version)
* 1981: Samson & Delilah (Nederlandstalige versie) / Samson & Delilah (English Version)
* 1982: Casanova / Baby I Need Your Loving
* 1982: Dynamite / Dynamite (Instrumental)
* 1982: Samson & Delilah (English Version) / Sweet Lips
* 1983: Key to Your Heart / The Letter
* 1984: Dynamite/ I Won’t Let You Down
* 1984: The Letter / Love Is Elastic
* 1986: Jump in the Dark / I Know How to Love You
Albumok
* 1980: Emly Starr
* 1981: Emly Starr Explosion
* 1984: The Letter
Válogatások
* 1980: The Best of Emly Starr Explosion
* 1982: Greatest Hits
* 2008: Love Is Elastic (CD + DVD)
VIDEÓK
Kislemezek, maxik
* 1976: Tears of Gold / Tears of Gold (Instrumental)
* 1977: Dance of Love / My Time Is Your Time
* 1977: Back to The Beatles / I’ll Risk It
* 1977: Cha Cha d’amore / Cha Cha d’amore /Instrumental)
* 1978: No No Sheriff / No No Sheriff (Instrumental)
* 1978: Santiago Lover (mono) / Santiago Lover (stereo)
* 1978: Santiago Lover / Santiago Lover (Instrumental)
* 1979: Hey Aloha (Honolulu) / Baby Love Me
* 1980: Hey Aloha (Honolulu) / Hey Aloha (Honolulu) (Instrumental)
* 1980: Do Svidaanja / Bee Bop Boogie
* 1980: Do Svidaanja / A Reason to Live
* 1980: Get Up / Music in the Air
* 1980: Rock & Roll Woman / I Need Help
* 1980: Mary Brown / Rock & Roll Woman
* 1980: Baby Love Me / Baby Love Me (Instrumental)
* 1981: Sweet Lips / Hang On
* 1981: Let Me Sing / Baby I Need Your Loving
* 1981: Let Me Sing / That’s Right
* 1981: Let Me Sing (Maxi Version) / Let Me Sing (Single Version)
* 1981: Samson & Delilah (Nederlandstalige versie) / Samson & Delilah (English Version)
* 1982: Casanova / Baby I Need Your Loving
* 1982: Dynamite / Dynamite (Instrumental)
* 1982: Samson & Delilah (English Version) / Sweet Lips
* 1983: Key to Your Heart / The Letter
* 1984: Dynamite/ I Won’t Let You Down
* 1984: The Letter / Love Is Elastic
* 1986: Jump in the Dark / I Know How to Love You
Albumok
* 1980: Emly Starr
* 1981: Emly Starr Explosion
* 1984: The Letter
Válogatások
* 1980: The Best of Emly Starr Explosion
* 1982: Greatest Hits
* 2008: Love Is Elastic (CD + DVD)
VIDEÓK
No No Sheriff (másik klip)
Do Svidaanja (csak zene!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.