TRANS-X

A kanadai Trans-X 1983-ban vált világhírűvé a Living on Video című szerzeménnyel, amely az évek folyamán több különböző változatban is megjelent. Mivel a duó többi dala nem lett igazán sikeres, ezért a Trans-X 1988-ban feloszlott. Hat évvel később a frontember Pascal Languirand újjászervezte az együttest, amely időnként megjelentet egy-egy maxilemezt vagy albumot. 

TAGOK
Az eredeti felállás
* Pascal Languirand (Franciaország, Párizs, 1955. május 3.)

* Laurie Ann Gill (Kanada, Montreal, 1964. július 18.)

Későbbi tagok

* Lady D [Denise Languirand]

* Nadia Sohaei

* Corina Lawrence

* Emilio Acevedo

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Pascal Languirand az 1970-es évek végétől van jelen a könnyűzenei életben, a New Age irányzat egyik kanadai úttörőjének számít. 1978-ban jelent meg első szólóalbuma, a Minos. Két évvel későbbi nagylemezén (De Harmonia Universalia) gregorián zenei motívumok hallhatók. (Ezzel a zenei ötlettel mellesleg tíz évvel előzte meg a Michael Cretu nevével fémjelzett Enigmát.) A (nyugat)német Kraftwerk együttes szintén hatott rá, különösen a Trans-Europe Express című 1977-es album. Olyannyira, hogy még a Trans-X név is a Kraftwerk-kompozíció címének rövidítése, a híresztelésekkel ellentétben azonban semmi köze a transzszexualitáshoz. (A magyar Trans-X-nek viszont annál több, hiszen ezt a formációt két magyar transzvesztita előadó alapította 1999-ben.) Egyes források szerint a Kraftwerk inspirálta a Living on Video című szerzeményt is, amely ugyan már 1981-ben elkészült, de csak 1983-ban jelent meg. Pascal Languirand egy interjúban viszont azt mondta, hogy az ihletet részben a francia popzene, részben a Magyarországon is bemutatott Tron, avagy a számítógép lázadása (1982) című amerikai film jelentette. Kevesen tudják egyébként, hogy valójában a francia nyelvű verzió, a Vivre sur Video volt hamarabb. Ami egészen biztos, hogy a slágergyanús dal előadásához Pascal egy énekesnőt keresett maga mellé, akit a montreali születésű Laurie Ann Gill személyében talált meg. Kettőjük társulásával született meg a Trans-X. Laurie korábban háttér-énekesnőként ténykedett a Nudimension szintipop trióban. A Living on Video 1983 egyik legnépszerűbb slágerének bizonyult, több mint kétmillió kislemezt adtak el belőle. Angliában a kilencedik, Hollandiában a hetedik, Belgiumban a harmadik, Franciaországban pedig az első helyre került a slágerlistán. Laurie egyébként idővel kitűnt a képből, legalábbis néhány on-line forrás szerint 1987-től Pascal felesége, a Lady D művésznevet használó Denise működött közre a Trans-X fellépésein.

Természetesen nem kellett sokat várni a duó azonos című bemutatkozó albumára sem. Az LP-ről a Message on the Radio és a 3-D Dance című dalokat másolták ki kislemezre. Mindkettőt sokat játszották a rádióállomások és a lemezlovasok, ám egyik kiadvány sem közelítette meg a Living on Video népszerűségét. Pascal úgy vélte, a kudarc a kiadó hibája. A Polydor ugyanis meg akarta lovagolni a hirtelen jött sikert, minél több pénzt akart kaszálni a Trans-X-ből, ezért nem volt idő a kísérletezésre, és mindössze két hét alatt készült el az album a felvételektől a keverésig. Languirand jobban szerette volna, ha a Living on Video után újabb kislemezek és maxik készítik elő a nagylemez megjelenését, de nem volt abban a helyzetben, hogy ő diktáljon. Újabb nagy slágerek nélkül viszont a Trans-X gyorsan jött népszerűsége 1984-ben megcsappant, ezért a duó jobb híján a Living on Video új változatával próbálkozott. Az ötlet bevált, az 1985-ös remix is sikert aratott. Mivel a Trans-X különösen népszerű volt az NSZK-ban, ezért Pascal írt egy német nyelvű dalt. Az Ich liebe Dich előadásához a németek üdvöskéjét, Nenát szerette volna megnyerni. Az énekesnő azonban a CBS-hez tartozott, Pascal viszont a Polydorhoz, ezért az együttműködés meghiúsult, ámbár a dal végül megjelent. A többi felvétel azonban Kanadán kívül sehol nem keltett számottevő figyelmet, ahogyan az On My Own című 1988-as album sem. Languirand ekkor úgy döntött, hogy a Trans-X megszűnik, ő maga pedig szólóban folytatja a zenélést a New Age jegyében. 

Az újjáalakulás

1994-ben Pascal ismét Trans-X néven lépett a közönség elé. Új partnernője Nadia Sohaei lett, aki nemcsak énekelt, hanem billentyűs hangszereken is játszott. Noha a régi-új duó friss szerzeményekkel is előállt, a legnagyobb sikert megint a Living on Video aratta, természetesen az 1990-es évek zenei divatjához igazított új hangszereléssel. A Trans-X-szel párhuzamosan Pascal szólólemezeket is megjelentetett 2002-ben Renaissance, 2003-ban LSD (Cybernium), 2005-ben pedig Incanta címmel. A Living on Video 2006-os remixén Cerstin „Cessy” Strecker német énekesnő vokálozik, aki azonban nem volt a Trans-X tagja, sőt Pascal állítólag soha nem is találkozott vele személyesen. A Trans-X székhelye időközben Kanadából Mexikóba került át, mert a mexikóiak állítólag fogékonyabbak az elektronikus zenére. Pascal Mexikóban találta meg új zenésztársait is Corina Lawrence és Emilio Acevedo személyében. (Egy 2008-as interjúban Languirand azt állította, hogy aktuális partnernője 1998 óta a barcelonai Lali, akiről azonban sehol máshol nem találtam részletesebb információt.) A reklámok 2010 első felére ígérték a Trans-X új albumát, a Hi-NRG-t, amely Pascal elképzelése szerint megújítaná a műfajt, ám az album végül csak 2012 tavaszán jutott el a közönséghez. (Ajánlom minden érdeklődő figyelmébe Zenebuzi barátunk weblapját, ahol gyakorlatilag minden előadó életműve hozzáférhető, aki itt szóba kerül, sőt azoké is, akikre még nem jutott időm. A Trans-X legutóbbi albuma például ide kattintva érhető el.) 

DISZKOGRÁFIA

(Zárójelben a legmagasabb slágerlistás helyezések. Rövidítések: D = NSZK, AUT = Ausztria, SWI = Svájc, NL = Hollandia, BEL = Belgium, F = Franciaország, UK = Egyesült Királyság, US = Egyesült Államok)

Kislemezek, maxik

* 1983: Living on Video / Digital World

* 1983: Message on the Radio / Nitelife

* 1983: 3-D Dance / 3-D Dance (Instrumental)

* 1983: 3-D Dance / Message on the Radio

* 1983: Living on Video / Living on Video (Remix) / Vivre sur Video (D #4, AUT #9, SWI #2, NL # 7, BEL # 3, F #1, UK #9, US #61)

* 1983: Vivre sur Video / Living on Video

* 1983: Vivre sur Video / Digital World

* 1984: 3-D Dance (Remix) / 3-D Dance (Instrumental) (D #58)

* 1983: Message on the Radio / Nitelife / Living on Video (Special Re-Mix Version) (D #28)

* 1983: Message on the Radio / Message on the Radio (Instrumental) / Message on the Radio (Radio Version)

* 1984: Living on Video (Vocal) / Living on Video (Dub)

* 1985: Living on Video ('85 Big Mix) / Living on Video (Dub Mix) / Digital World

* 1986: Ich liebe Dich (I Love You) (Edit) / Living on Video (Canadian Mix)

* 1986: Ich liebe Dich (Continental Mix) / Ich liebe Dich (Original Version)

* 1986: Ich liebe Dich (I Love You) / Something's in the Air

* 1986: Living on Video (86 Remix) / Living on Video (Instrumental)

* 1986: Living on Video (Remix) / Living on Video (Instrumental) / Living on Video (Radio Version)

* 1986: Monkey Dance / Hey Boy Get It Right

* 1988: Maria / Dreams I Have Had

* 1989: Living on Video / 3-D Dance / Message on the Radio / Digital World

* 1995: A New Life on Video (Club Mix) / A New Life on Video (Underground Mix) / A New Life on Video (After Hours Mix) / A New Life on Video (Cherry Mix) / A New Life on Video (Basic Mix)

* 1995: To Be... Or Not to Be (Extended Mix) / To Be... Or Not to Be (Instrumental) / To Be... Or Not to Be (Radio Version)

* 2001: I Feel the Passion (Happy Mix) / I Feel the Passion (22 House Mix) / I Feel the Passion (Ibiza Sound Mix) / I Feel the Passion (Mr Brutus House Mix) / I Feel the Passion

* 2006: Living on Video (Sammy Gonzales Remix) / Living on Video (David Keno Remix) / Living on Video (Pele Remix) / Living on Video (Original Mix)

* 2010: I Want to Be With You Tonight (Extended Version) / How Long Last Love (Extended Version)

Albumok

* 1983: Living on Video

* 1988: On My Own

* 2001: 010101

* 2003: The Drag-Matic Album

* 2012: Hi-NRG Album 

Válogatások

* 1995: Trans-X_xcess

* 2003: Remixes 

* 2010: V. S. O. P. – The Genuine Recordings from 1994 to 2004

VIDEÓK

Living on Video

Living on Video (másik klip)

Vivre sur Video

3-D Dance

3-D Dance (háromdimenziós klip)

Message on the Radio

Ich liebe dich (Continential Mix) (csak zene!)

CLOUT

A dél-afrikai Clout együttes 1977 és 1981 között létezett. Tagságát kezdetben csak nők alkották, de később férfiak is csatlakoztak a formációhoz. Ismertebb slágerei: Substitute, Save Me, Under Fire, Oowatanite, Portable Radio.

TAGOK

Az eredeti felállás

* Ingrid „Ingi” Herbst – dob, ének (1977–1981)

* Cindy Alter – ének, gitár (1977–1981)

* Jenni Garson – gitár, ének (1977–1981)

* Lee Tomlinson – basszusgitár, ének (1977–1978)

* Glenda Hyam – ének, billentyűs hangszerek (1977)

Később csatlakoztak

* Ronald „Bones” Brettell – billentyűs hangszerek (1978–1981)

* Sandy Robbie – gitár (1978–1981)

* Gary van Zyl – basszusgitár (1980–1981)

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek

A Clout együttes tagjait 1977-ben meghallgatás útján választotta ki Graeme Beggs producer, aki a billentyűst, Glenda Hyamet már korábbról ismerte. Öt lány került a csapatba, amely 1977 novemberében jelentkezett első kislemezével. Ennek A oldalán Willie Wilson Substitute című szerzeménye hallható, amely két évvel korábban már megjelent a Righteous Brothers előadásában. A Clout verziója kiugró nemzetközi sikert aratott: első helyezést ért el a dél-afrikai, az ausztrál, az új-zélandi, a nyugatnémet, a francia, a holland, a svéd, az osztrák, a dán és a belga slágerlistán, illetve a második helyet foglalta el az angol toplistán. Idővel azonban kiderült, hogy a Substitute zenei alapjait valójában egy másik dél-afrikai együttes, a férfiakból álló Circus játszotta fel, ugyanis a Clout-lányok állítólag nem tudtak játszani a hangszereiken. (Később a Circus három tagja is átigazolt a Clouthoz: Ronald Brettell és Sandy Robbie 1978-ban, Gary van Zyl 1980-ban.) Az viszont vitathatatlan, hogy a kislemezen a Clout „frontasszonya”, Cindy Alter énekel. A dalt egyébként az amerikai diszkókirálynő, Gloria Gaynor is lemezre énekelte. Hogy az ő verziója nem lett igazán ismert, az valószínűleg annak köszönhető, hogy kiadója a kislemez B oldalára az I Will Survive című vadonatúj felvételt tette, amelynek sikerében egyáltalán nem bízott. Tévedett: a Substitute Gaynor előadásában nem sok vizet zavart, ám az I Will Survive az énekesnő pályájának meghatározó slágere, a diszkó műfaj egyik legnépszerűbb örökzöldje lett.

Az újabb sikerektől a feloszlásig

1978-ban tagcserére került sor: távozott Glenda Hyam és Lee Tomlinson, a helyükre pedig két férfi érkezett a Circus együttesből, Ronald „Bones” Brettell és Sandy Robbie. Ugyanabban az évben megjelent a Clout tíz dalt tartalmazó első nagylemeze, amelyen a Status Quo hatását tükröző Save Me,illetve a Since You've Been Gone című sláger feldolgozása is hallható. (Ez utóbbi dal nálunk leginkább a Rainbow együttes 1979-es verziójában ismert. Kevésbé közismert tény, hogy az eredeti felvétel 1976-ból származik, szerzője és előadója: Russ Ballard.) 1979-ben került az üzletekbe a második album, a Six of the Best. A címmel ellentétben azonban nem hat, hanem kilenc dal kapott helyet a korongon. (A hatos az együttes taglétszámára utal, vagyis szerénységről árulkodik az albumcím: „Hatan a legjobból”.) A nagy sláger, az Under Fire a diszkókban is igen népszerű volt, akárcsak az Oowatanite. Az album zárófelvétele, a Gimme Some Loving annak idején gyakran szerepelt a Magyar Rádió könnyűzenei műsoraiban. Ezt a dalt egyébként a női zenekarok valamiért különösen kedvelték, hiszen az 1980-as években előbb az angol Toto Coelo, majd az olasz Fun Fun is műsorára tűzte. A Clout háza táján az 1980-as évek elejére kiéleződtek az ellentétek egyrészt az együttesen belül, másrészt a zenekar és a menedzser között. Cindy Alter később azt állította, hogy az 1977-es szerződéskötéskor nem tanulmányozták át kellő figyelemmel az apró betűs részeket, ezért csak menet közben szembesültek azzal, hogy a lemezeik eladásából származó bevételek és egyéb jogdíjak nagyobb része nem őket, hanem a menedzsert gazdagítja. A Clout 1981-ben, nem sokkal harmadik nagylemezének megjelenése után oszlott fel. Később leginkább Cindy Alterről lehetett hallani hébe-hóba, de egyik próbálkozásával sem ért el a Cloutéhoz fogható nemzetközi sikert.  

DISZKOGRÁFIA

Kislemezek

* 1977: Substitute / When Will You Be Mine

* 1978: Since You've Been Gone / Don’t Stop

* 1978: You've Got All of Me / Feel My Need

* 1979: Save Me / Sunshine Baby

* 1979: Save Me / Ms. America

* 1979: Under Fire / Tom-Morrow

* 1979: Bajo Fuego / Tom-Morrow

* 1979: Oowatanite / Oh How I Long to be with You Again

* 1980: Portable Radio / Gonna Get It to You

* 1980: The Best of Me / Gimme Love

* 1981: Wish I Were Loving You

Albumok

* 1978: Substitute

* 1979: Six of the Best

* 1980: A Threat and a Promise

Válogatások

* 1981: 1977 to 1981

* 1992: Substitute

* 1992: 20 Greatest Hits

* 2007: Since We’ve Been Gone

VIDEÓK

Substitute

You've Got All of Me

Save Me

Save Me (másik klip)

Under Fire

Under Fire (másik klip)

Oowatanite

Portable Radio

The Best of Me

JULIO IGLESIAS

Julio Iglesias (Spanyolország, Madrid, 1943. szeptember 23.) alighanem a legismertebb spanyol énekes a világon, legnagyobb sikereit romantikus balladák előadójaként érte el. Teljes neve: Julio José Iglesias de la Cueva. 1968-ban kezdett énekelni. Több mint 70 albuma jelent meg, 14 nyelven énekel, hivatalos honlapja magyar nyelven is tanulmányozható. Lemezei több mint 300 millió példányban keltek el, ezzel minden idők egyik legsikeresebb előadójának számít. Állítólag fél percenként lejátsszák egy-egy dalát a világ valamelyik rádióállomásának műsorán. Legidősebb lánya, Chábeli ismert újságíró (akárcsak az anyja), két legidősebb fia, Julio Jr. (* 1973) és Enrique (* 1975) pedig édesapjuk hivatását választották. Ebben elsősorban Enrique ért el jelentős nemzetközi sikereket, és az új évezred egyik legnépszerűbb popsztárjaként jegyzik.

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek

Julio Iglesias édesapja Julio Iglesias Puga nőgyógyász (1915–2005), édesanyja Maria del Rosario de la Cueva y Perignat († 2002). Iglesias doktor családja Galiciából származik, felesége zsidó származású. Juliónak van egy Carlos nevű öccse (* 1945) és két féltestvére, akiknek akár a nagyapjuk is lehetne. Ugyanis túl volt már a hatvanon, amikor kilencvenedik életéve felé járó édesapja két újabb gyermeket nemzett 49 évvel fiatalabb második feleségének: Jaime 2004. május 18-án, Ruth pedig 2006. július 26-án született. A fiatal Julio jogot tanult a madridi egyetemen, ám tanulmányait félbeszakította. Tehetséges focistának tartották, a Real Madrid ifjúsági csapatában kapusként játszott. 1963. szeptember 22-én súlyos autóbalesetet szenvedett, amely véget vetett a futballkarrierjének. Orvosai kezdetben attól tartottak, hogy örökre lebénul. Egyik ápolónője egy gitárt hozott neki, amelyen kézügyessége fejlesztése érdekében megtanult játszani. Sokat hallgatta a rádiót, és szomorkás hangulatú verseket írt az élet értelméről. Úgy gondolta, hogy megzenésíti a verseit, de nem tervezte, hogy énekes lesz. Családja mindenben támogatta, édesapja másfél évre feladta a hivatását, hogy minden idejét fia felépülésének elősegítésére fordítsa. A hit és a kitartás meghozta a remélt eredményt: Julio több hónap ágyhoz kötöttség után újra megtanult járni. 

Felépülése után Angliába utazott, előbb Ramsgate-be, majd Cambridge-be, hogy megtanulja az angol nyelvet. Kikapcsolódásként szabad hétvégéin fellépett az Airport Pubban, ahol a korszak legnépszerűbb slágereit, Tom Jones, Engelbert Humperdinck és a Beatles dalait énekelte. Cambridge-ben megismerkedett egy Gwendolyn Bollore nevű lánnyal, aki a barátnője és a múzsája lett, róla írta később a Gwendolyne című slágert. Julio eleinte azt tervezte, hogy dalszerzőként próbál érvényesülni. Elment a Columbia Recordshoz, hogy felajánlja egyik dalát a lemezcég valamelyik sztárja számára. Saját gitárkíséretével adta elő a kiválasztott szerzeményt. A cég illetékesének annyira megtetszett a fiatalember produkciója, hogy azt ajánlotta, inkább saját maga énekelje a dalait. Iglesias némi vonakodás után megfogadta a tanácsot, és 1968-ban benevezett a Benidorm Nemzetközi Dalfesztiválra a La vida sigue igual című szerzeményével. Megnyerte a versenyt, és leszerződött a Columbia Records spanyol lányvállalatához, a Discos Columbiához. Már az 1969-es esztendő is mozgalmasan telt az új sztár számára. Előbb a romániai Brassóban megrendezett dalfesztiválon, majd a chilei Festival de Viña del Mar műsorában lépett fel. Lebonyolította első amerikai turnéját, illetve elkészült a saját életének motívumain alapuló film is, amely első slágere után a La vida sigue igual címet kapta.

A nemzetközi sztár
1970-ben Julio Iglesias képviselte Spanyolországot az Amszterdamban megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválon. A Gwendolyne című dalt énekelte, amellyel éppen lecsúszott a dobogóról. A negyedik helyen viszont osztoznia kellett a francia és a svájci résztvevővel, hiszen mindhárman 8-8 pontot kaptak a zsűritől. (A fesztivált az ír énekesnő, Dana nyerte az All Kinds of Everything című dallal.) A világ mindazonáltal szívébe zárta a spanyol énekest, akinek az eurovíziós részvétel után kezdett kibontakozni a nemzetközi karrierje. Un canto a Galicia című dala vezette számos európai ország slágerlistáját, a japán közönség kedvéért pedig Iglesias japán nyelven is lemezre énekelte a Como el alamo al comino című szerzeményét. Az Un canto a Galicia című kislemezből csak az NSZK-ban több mint egymillió példány fogyott el, így nem csoda, hogy Julio repertoárja rövidesen német nyelvű dalokkal bővült, amelyeket először az Ich schick' dir eine weiße Wolke című 1974-es nagylemez gyűjtött egybe. Ugyanabban az évben került a boltokba az A flor de piel című LP, amelyről a Manuela aratott kiugró sikert. Az olasz közönséghez szólt a Se mi lasci non vale című 1976-os album, amely Itáliában került forgalomba. Iglesias portugál és francia nyelvű felvételeket is készített, az 1979-ben kiadott Je n'ai pas changé például az egyik legnépszerűbb slágere lett.

Angolszász sikerek
A spanyol sztár 1979-ben az Egyesült Államokba, Miamibe költözött, és szerződést kötött a CBS lemeztársasággal. 1981-ben megjelent a De niña a mujer című albuma, rajta az angol nyelven előadott Begin the Beguine, amely vezette az angol slágerlistát. Angol nyelvterületen az 1984-ben megjelent 1100 Bel Air Place című nagylemeze volt a legsikeresebb, amely csak az Egyesült Államokban több mint hárommillió példányban kelt el. Ezen az albumon a To All the Girls I've Loved Before című dalt Willie Nelsonnal, az All of You című slágert pedig Diana Ross-szal közösen énekelte. Iglesias és Nelson duettje a Billboard Hot 100 slágerlistáján az ötödik helyig jutott. 1985-ben a spanyol művész saját csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán. Amerikai sikereinek csúcspontját az 1988-as esztendő jelentette. Ekkor kapott Grammy-díjat az Un Hombre Solo című 1987-es albumáért, a Non Stop című friss albumáról pedig megérdemelt sikert aratott a My Love című duettje Stevie Wonderrel. Évekig tartó amerikai tartózkodása ellenére Európában sem feledkeztek meg róla: 1983-ban Párizsban gyémántlemezt vehetett át, mivel lemezei világszerte kiugróan magas példányszámban fogytak el.

A kilencvenes évektől napjainkig
Az 1990-es években Iglesias lemezeit háromszor jelölték a legjobb latin albumnak járó Grammy-díjra. 1993-ban a Calor című albumával került a jelöltek közé, a díjat azonban Jon Secada kapta az Otro Día Más Sin Verte című lemezéért. Három évvel később a La Carretera című albuma volt esélyes a díjra, ám ismét Jon Secada győzött, ezúttal az Amor című albumával. 1996-ban jelent meg a Tango, amelyért Iglesiast két évvel később újra Grammy-díjra jelölték. Egyik vetélytársa éppen a fia, Enrique volt a Vivir című albumával, ám a díjat végül az akkor 28 éves Luis Miguel vehette át a Romancesért. (Érdemes megemlíteni, hogy egy évvel korábban viszont Miguel veszített Enrique Iglesiasszal szemben, aki a bemutatkozó albumáért kapott Grammy-díjat.) A World Music Awardért folyó versenyben (szintén 1996-ban) Julio vetélytársai között ismét ott volt Enrique és Luis Miguel. A Monacóban tartott gálán idősebb Iglesias két dalt énekelt el óriási ováció kíséretében, és ez a díjkiosztó az ő győzelmével zárult. A sztár barátságot kötött a latin popzene egyik új csillagával, Thalíával. Vendégszereplést vállalt a fiatal énekesnő Amandote című 1995-ös videoklipjében, Thalía pedig Iglesias Baila Morena című slágerének klipjében tűnt fel.

1997. szeptember 8-án az ASCAP Awards-gálán Julio Iglesias Pied Piper-díjat kapott. Ezt a szakmai kitüntetést a legrangosabb szórakoztatóművészek kapják, a korábbi díjazottak között található például Ella Fitzgerald, Frank Sinatra és Barbra Streisand. Iglesias volt az első latin előadóművész, aki megkapta ezt a díjat. 2001-ben szeretett édesapja kedvéért befejezte évtizedekkel korábban félbehagyott egyetemi tanulmányait, és megkapta jogi diplomáját. 2003-ban a Divorcio című albumával örvendeztette meg a rajongóit. Ezzel egyébként lemezeladási rekordot is felállított, hiszen csak Spanyolországban egyetlen nap alatt 350 ezer példányt adtak el az albumból. Mondani sem kell, hogy a Divorcio a slágerlisták élére került nemcsak Spanyolországban, hanem Portugáliában, Franciaországban, Olaszországban, sőt még Oroszországban is. Ugyanabban az évben világ körüli turnéra indult, amely tíz hónapig tartott, és 2004-ben ért véget. Európában, Ázsiában, Afrikában, valamint Észak- és Dél-Amerikában lépett fel. Mindenhol óriási érdeklődéssel fogadták, koncertjeire napokon belül elfogyott az összes jegy. 2004 karácsonyán különleges duettet énekelt barátnőjével, Mirandával. A Silent Night (Csendes éj) című karácsonyi dalt csak az énekes hivatalos honlapjáról lehetett megrendelni. A lemezen Iglesias és Miranda közös gyermekeinek hangja is hallható, a CD-hez pedig az Iglesias család üdvözlőlapját is mellékelték. 2008-ban a spanyol és angol nyelven felvett The Little Drummer Boy című dal hasonló módon jutott el a rajongókhoz.

2006 szeptemberében került az üzletekbe Iglesias újabb angol nyelvű albuma, a Romantic Classics. Ezen pályatársai világslágereit énekli, az 1960-as, 1970-es és 1980-as évek legsikeresebb örökzöldjeit, mint például az I Want to Know What Love Is (Foreigner), a Careless Whisper (George Michael) és a Right Here Waiting (Richard Marx). Az album speciális változatban jelent meg az ázsiai lemezpiacon, a dalokat Iglesias filippínó és indonéz nyelven énekelte. A Romantic Classics megjelenését az énekes kiemelten népszerűsítette, turnékat és tévészerepléseket vállalt, amelyeken az album dalait énekelte. Fellépett például a Dancing with the Stars című amerikai tévéshow-ban (magyar változata az RTL Klubon futott Szombat esti lázcímmel), ahol öt dalt adott elő: I Want to Know What Love Is, Good Morning America, The View, Fox and Friends, Martha Stewart. Pályafutása kezdetének 40. évfordulóját egy világ körüli turnéval ünnepelte. Napjainkig aktívan koncertezik, 2010 májusában Marokkóban és Egyiptomban lépett fel. Szabadidejét természetesen népes családjával tölti. Háza van Marbella városában (Spanyolország), Miamiban (Egyesült Államok) és Punta Canában (Dominikai Köztársaság). Magyar rajongói nagy örömére Julio Iglesias 2012. június 27-én a Budapest Sportarénában adott koncertet.

Magánélet
Julio Iglesias 1971. január 20-án vette feleségül a Fülöp-szigetekről származó Isabel Preysler újságírót. Három gyermekük született: Chabeli (* 1971. szeptember 3.), Julio Jr. (* 1973. február 25.) és Enrique (* 1975. május 8.) Házasságukat 1979-ben érvénytelenítették, az énekes ezután költözött az Egyesült Államokba. Édesapját 1981-ben elrabolta az ETA baszk terrorszervezet. Idősebb Iglesias két hét után kiszabadult a fogságból, az eset azonban arra ösztönözte Juliót, hogy gyermekeit is átköltöztesse Miamiba. 1990 decemberében Dzsakartában megismerkedett a holland Miranda Johanna Maria Rijnsburger (* Leimuiden, 1965. október 5.) modellel. Kapcsolatuk tartósnak bizonyult, de csak 2010-ben házasodtak össze. Öt gyermekük született: Miguel (* 1997. szeptember 7.), Rodrigo (* 1999. április 3.), Victoria és Cristina (* 2001. május 1.), valamint Guillermo (* 2007. május 5.). 2002. március 14-én elhunyt Iglesias édesanyja, aki élete utolsó éveit a szegények megsegítésének szentelte. Julio és öccse, Carlos egy kápolnát emeltettek a tiszteletére, valamint létrehozták a Rosario de la Cueva Assistance Centert, a szegények támogatásával foglalkozó jótékonysági központot. 2005-ben Iglesias doktortól vett végső búcsút népes családja.

VÁLOGATOTT DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1968: La vida sigue igual / El amor es presentir
* 1968: Lagrimas tiene el camino / No llores mi amor
* 1968: El viejo Pablo / Mis recuerdos
* 1968: No llores mi amor / Lágrimas tiene el camino
* 1969: Yo canto / Tenía una guitarra
* 1970: Chiquilla / Hace unos años
* 1970: Gwendolyne / Bla, bla, bla
* 1971: En un rincón del desván / Cantándole al mar
* 1972: Así nacemos / Si volvieras otra vez
* 1972: Por una mujer / Sweet Caroline
* 1972: Un canto a Galicia / Como el alamo al comino
* 1972: Wenn ein Schiff vorüberfährt / Manchmal möcht' ich dich fragen
* 1973: Alle Liebe dieser Erde / Dein Platz ist immer noch frei
* 1973: Du in deiner Welt (Rio Rebelede) / Für eine wie du (Por una mujer)
* 1973: Rio Rebelde /A veces llegan cartas
* 1973: Rio Rebelde / Si volvieras otra vez
* 1973: Und das Meer singt sein Lied / Ein langer Weg geht zu Ende
* 1974: Komm wieder Madonna / Der Morgen kommt nach jeder Nacht
* 1974: A flor de piel / Un adios a media voz
* 1974: Ich schick' dir eine weiße Wolke / Meine Leibe, die findet zu dir
* 1974: Manuela / Dicen
* 1974: Quiero / Viver (I Need)
* 1974: Una leyenda / Minueto
* 1975: Abrázame / Quiero
* 1976: Besame amor / Rote Rosen, Rosmarie
* 1976: Weine Nicht, Marie-Madeleine / Kein Addio – kein Goodbye
* 1976: Ne t'en vas pas je t'aime / Ce n'est rien qu'un aurevoir
* 1977: A veces tú, a veces yo / El amor (La tendresse)
* 1978: Aimer la vie / Stai
* 1978: Le monde est fou, le monde est beau / J’ai besoin de toi
* 1978: Por un poco de tu amor / 33 años
* 1979: Je n'ai pas changé / Moi je t'aime
* 1979: Quiereme Mucho / Con una pinta asi
* 1979: Quiereme / Un dia tu, un dia yo
* 1980: Amantes / Viejas tradiciones
* 1980: Hey! / Un sentimental
* 1980: Quand tu n'es plus là (Caminito)
* 1980: Santa Lucia
* 1981: Begin the Beguine / O me quieres o me dejas
* 1981: Begin the Beguine (Volver a empezar) / De niña a mujer
* 1981: De niña a mujer / Y pensar...
* 1981: Fidèle (Amantes) / Les derobades (O me quieres o me dejas)
* 1982: Amor / No me vuelvo a enamorar
* 1982: No me vuelvo a enamorar / Nathalie
* 1982: So Close to Me / Quijote
* 1983: Forever and Ever / La Paloma
* 1983: Hey! / Esa mujer
* 1983: Me olvidé de vivir
* 1984: Moonlight Lady / If (e Poi)
* 1984: To All the Girls I've Loved Before / I Don't Want to Wake You (közreműködik: Willie Nelson)
* 1984: All of You / The Last Time (közreműködik: Diana Ross)
* 1985: Ni te tengo, ni te olvido / Todo y nada
* 1987: Todo el amor que te hace falta / Tutto l'amore que ti manca
* 1988: Ae, Ao (Extended Mix) / Ae, Ao (Dub Mix) / Everytime We Fall in Love
* 1988: My Love / Words and Music (közreműködik: Stevie Wonder)
* 1988: Spanish Eyes / Ole Buttermilk Sky (közreműködik: Willie Nelson)
* 1990: Can't Help Falling in Love / If You Go Away
* 1992: A caña y a café
* 1992: S'en aller au soleil / Y aunque te haga calor
* 1992: Milonga Sentimental / De Domingo a Domingo
* 1992: Signora Felicita' / Milonga Sentimental
* 1994: Crazy
* 1994: Fragile / Love Is on Our Side Again
* 1994: Guajira / Oye como va
* 1995: Baila morena
* 1996: El día que me quieras
* 2003: Corazón de papel

EP-k
* 1970: Gwendolyne / Yo Canto / Lagrimas Tem o Caminho / A Vida é Sempre Igual
* 1983: Volver a empezar / Cantando a México / Hey! / As Time Goes By
* 1983: Hey! / Paloma Blanca / Por Ella / De Nina a Mujer
* 1995: Agua dulce, agua salá / Vuela alto / Guajira / Oye como va

Albumok
* 1969: La vida sigue igual
* 1969: Yo canto
* 1970: Gwendoline
* 1970: Cuando vuelva a amanecer 
* 1972: Como el alamo al camino
* 1972: Julio Iglesias
* 1972: Por Una Mujer
* 1972: Un canto a Galicia
* 1973: Asi nacemos
* 1974: Ich schick' dir eine weiße Wolke
* 1974: A flor de piel
* 1975: A Mexico
* 1975: El amor
* 1975: Corazón Corazón
* 1976: America
* 1976: A Mexico
* 1976: En el Olympia
* 1976: Se mi lasci non vale
* 1976: Schenk mir deine Liebe
* 1978: Aimer la vie
* 1978: A Mis 33 Años
* 1978: Ein Weihnachtsabend mit Julio Iglesias
* 1978: Manuela
* 1978: Und das Meer singt sein Lied
* 1978: Soy
* 1979: A vous les femmes
* 1979: Emociones
* 1979: America
* 1980: Sentimental
* 1980: Hey!
* 1981: Begin the Beguine
* 1981: Da Manuela A Pensami Vol. 1
* 1981: Zärtlichkeiten
* 1981: De niña a mujer
* 1982: Amanti
* 1982: Et l'Amour crea la Femme
* 1982: Momenti
* 1982: Momentos
* 1982: Por una mujer
* 1983: En concierto
* 1984: 1100 Bel Air Place
* 1985: Libra
* 1987: Tutto L'amore Che Ti Manca
* 1987: Un hombre solo
* 1988: Non Stop
* 1989: Raices
* 1990: Starry Night
* 1992: Calor
* 1994: Crazy
* 1995: La carretera
* 1996: Tango
* 2000: Noche de cuatro lunas
* 2003: Divorcio
* 2005: L'homme que je suis
* 2006: Romantic Classics

Válogatások
* 1978: The 24 Greatest Songs
* 1979: 24 Exitos De Oro
* 1982: Amor
* 1983: Julio
* 1986: The 24 Greatest Songs
* 1989: Nur für dich
* 1998: Lo mejor de Julio Iglesias
* 1998: My Life: The Greatest Hits (2 CD)
* 1998: Ma Vie - Mes Plus Grand Succes (2 CD)
* 2003: Love Songs
* 2004: En Français...
* 2010: Greatest Hits (2 CD)
* 2010: Nathalie
* 2010: The Essential Julio Iglesias
* 2011: 1 (2 CD)

VHS, DVD
* 1989: Julio Iglesias Tournee 88
* 1989: Julio Iglesias en España
* 1990: Julio Iglesias en América
* 1991: Starry Night
* 1992: Julio Iglesias – Mis Personajes Favoritos
* 2002: Julio Iglesias Rediscovered
* 2003: Julio Iglesias in Jerusalem

VIDEÓK

La vida sigue igual

Gwendolyne

Un canto a Galicia

Rio Rebelde

Und das Meer singt sein Lied

A flor de piel

Manuela

Se mi lasci non vale

Je n'ai pas changé

Begin the Beguine

Amor Amor Amor

To All the Girls I've Loved Before (Közreműködik: Willie Nelson)

All of You (Közreműködik: Diana Ross)

My Love (Közreműködik: Stevie Wonder)

Signora Felicita (csak zene!)

Crazy

Baila morena

ADRIANO CELENTANO

Adriano Celentano (Olaszország, Milánó, 1938. január 6.) olasz énekes, zeneszerző, színész és filmrendező az 1950-es évek végén vált ismertté és népszerűvé hazájában, főleg a fiatalok körében. Tartós énekesi népszerűségének egyik titka, hogy mindig igyekezett lépést tartani a legdivatosabb zenei irányzatokkal, főleg a képességeihez legközelebb álló populáris műfajokkal. Az 1960-as években kezdett filmezni. Elsősorban könnyed vígjátékokban szerepelt, melyekben komikusi képességei mellett olykor megcsillogtatta ének- és tánctudását is. Néhány filmjét ő maga rendezte. Felesége Claudia Mori énekesnő és színésznő, akivel több lemezen és filmben dolgozott együtt. A házaspárnak három gyermeke született: Rosita (* 1965), Giacomo (* 1966) és Rosalinda (* 1968). A két lányból filmszínésznő lett: Rosalinda játszotta például a Sátán szerepét Mel Gibson Passió (2004) című botrányfilmjében.

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek

Celentano Milánóban született, a Via Gluck 14. szám alatt. (Később egyik slágere az Il ragazzo della via Gluck – A gyerek a Gluck utcából – címet kapta. Az 1975-ben meggyilkolt kiváló filmrendező, Pier Paolo Pasolini azt tervezte, hogy a sláger alapötletéből kiindulva filmet forgat a városi civilizáció pusztításáról. A főszerepet természetesen Celentanónak szánta, egyeztető megbeszélésekre is sor került, de a film végül nem valósult meg.) Adriano szülei Puglia tartományból származtak, és Észak-Olaszországban próbáltak munkát találni. Adriano nem volt az a kimondott mintagyerek, hiszen például hamar kimaradt az iskolából. Szülei az órás mesterségre szerették volna kitaníttatni, amelyhez volt is érzéke. Tizenéves korában azonban őt is meghódította a könnyűzene, és rajongója lett a műfaj akkori nagy amerikai sztárjának, Elvis Presley-nek. Celentano gyorsan megtanulta a legelképesztőbb új táncfigurákat, boszorkányos tánctudása miatt honfitársai később a „supermolleggiato” (kb. „szuperrugóláb”) jelzővel illették. Ezek után tökéletesen érthető, hogy az órák helyett átpártolt a gitárhoz, és a könnyűzene világában próbált érvényesülni. Állítólag a rockzene európai úttörője, Ghigo Agosti tanítványa volt. A fiatal Adriano számára 1957-ben jött el a nagy lehetőség. Ekkor rendezték meg a milánói jégkorcsolyapályán az I. Rock And Roll Fesztivált, amelyen énekesként lépett fel a Rocky Boys nevű zenekarával. Óriási sikert aratott, lemezszerződést kapott, és a következő esztendőben már hat kislemeze jelent meg. A fiatal közönség hihetetlenül rövid idő alatt megkedvelte, majd bálványként tisztelte őt. Hamarosan az idősebbek is szívükbe zárták tehetsége, vidámsága, színes egyénisége miatt. 1959-ben országos slágerré vált az Il tuo bacio è come un rock című felvétele, amely az anconai könnyűzenei fesztivál győztes dala volt. Ugyanabban az évben filmszerepet kapott, méghozzá nem is akárkitől: az olasz és az egyetemes filmművészet egyik legkiemelkedőbb alakja, Federico Fellini szerepeltette Az édes élet (1960) című nagy felzúdulást keltett, mindazonáltal világszerte hatalmas sikert aratott művében. Ebben azonban még nem tudta megcsillogtatni komikusi képességeit, hiszen lényegében önmagát, az énekest játszotta Fellini kamerája előtt.

A szupersztár

1961-ben Celentano indult a legnagyobb olasz könnyűzenei versenyen, a San Remó-i Dalfesztiválon. 24 mila baci című dala a második helyen végzett, és a mezőny kirobbanó sikert aratott slágerének bizonyult. Kitűnően elegyítette a rock lendületes hangzásvilágát az olasz könnyűzene hagyományosnak mondható érzelmességével. (Mellesleg az énekes épp akkoriban töltötte katonai szolgálatát.) Ezzel a stíluskeveredéssel Celentano olyan későbbi sztárok „előhírnöke” lett, mint Toto Cutugno és Eros Ramazotti. 1961. december 19-én egy saját lemezkiadót hozott létre, a Clant. Alkotói teamet szervezett maga köré, amelynek tagjai részt vettek a dalok megkomponálásában, illetve a lemezfelvételek készítésében. A „Celentano-klán” tagsága azonban folyamatosan cserélődött, mert a résztvevők állítólag igen nehezen viselték a főnök szeszélyes és zsarnoki természetét, és egy idő után megpróbálták önállósítani magukat. Celentano is tisztában volt azzal, hogy a siker mulandó, ezért igyekezett minél több területen megvetni a lábát. Új tehetségeket pártfogolt (egyik felfedezettje például Al Bano), és közben egyre nagyobb érdeklődést mutatott a filmezés iránt, nemcsak mint színész, hanem mint rendező is. Első saját rendezését, a Szerzetesek géppisztollyal (1964) című vígjátékot nagy késéssel ugyan, de Magyarországon is bemutatták. Ebben a filmben egyik partnere a szépséges Claudia Mori (eredeti neve: Claudia Moroni) volt, akivel egy évvel korábban, az Egy különös pasi című produkció forgatásán ismerkedett meg. 1964. július 14-én házasodtak össze, és még e sorok írása idején – vagyis 48 éve! – is együtt vannak. Szerelmük gyümölcseként három gyermekük született. Nemcsak a magánéletben társak, hanem a szakmában is partnerek, hiszen Claudia – akárcsak férje – szintén népszerű sztár volt előadóként éppúgy, mint színészként. Egyik közös slágerük címe: La coppia più bella del mondo (A világ legszebb párja). 

1968 volt Celentano pályafutásának egyik legfontosabb esztendeje. Ebben az évben jelent meg az Azzurro című felvétele, amely a Volare mellett ma már a legnépszerűbb olasz könnyűzenei örökzöldnek számít. (Magyar változatát Aradszky László énekelte.) 1968-ban játszotta el Pietro Germi Serafino című komédiájának főszerepét is. Alakítását a vele többnyire szigorú filmkritikusok is méltatták. 1970-ben megnyerte a San Remó-i Dalfesztivált a Chi non lavora non fa l'amore (Aki nem dolgozik, ne is szeretkezzék) című szerzeménnyel. A sláger az akkoriban egész Olaszországon végigsöprő sztrájkhullámot pellengérezte ki, ezért kisebbfajta botrány támadt körülötte. Az énekest számos baloldali érzelmű kollégája bírálta, mindenekelőtt Gianni Morandi. Celentano és Morandi nézeteltérése tartósnak bizonyult, hiszen csak évtizedek múlva, 2002-ben békültek ki egy tévéműsorban. (Azóta viszont jó barátok, 2012-ben például pályafutásuk során először együtt léptek fel a San Remó-i Dalfesztiválon.) Celentano egyébként egyáltalán nem volt érzéketlen a hétköznapi emberek vagy általában a társadalom gondjai és örömei iránt. Chi era lui című szerzeménye a vallásos érzületű emberekhez szólt (az olasz nép köztudottan mélyen vallásos nemzet), a La pelle támája pedig a fajgyűlölet volt. A férfi közönség nagy tetszéssel fogadta az egyik Internazionale–Milan-rangadó megéneklését is. Az 1970-es években Celentano eredményesen újította meg énekesi és színészi népszerűségét. Az 1975-ös cannes-i filmfesztiválon mutatták be a saját rendezésében készült Yuppi du című filmjét, karrierje egyik legsikeresebb alkotását. (A mű népszerűségére jellemző, hogy a 2008-as Velencei Filmfesztivál számára felújították az eredeti kópiát, ámbár Celentano az utolsó pillanatban visszavonta a filmjét a programból.) Énekesként természetesen ő sem maradt ki a diszkóőrületből, amelynek 1977-es albuma az egyik bizonyítéka. 1979-es nagylemezének címadó felvétele, a Toto Cutugno által írt – és később az ő előadásában is megjelent – Soli nagy sláger lett.

A tévésztár

Az 1980-as évek sem múltak el színészi és énekesi sikerek nélkül. 1980-ban mutatták be Pasquale Festa Campanile Fogadjunk! című két epizódból álló filmvígjátékát, amelynek első részében Celentano a táncos lábú Don Fulgenziót alakította. Egy pókerjátékost formált meg az Ász (1981) című filmben, egy buszsofőrt pedig az Őrült római vakáció (1981) című komédiában, amely Magyarországon már-már kultuszfilmnek számít. Mindkét produkcióban érzéki szépségű színésznőkkel játszott együtt: az előbbiben Edwige Fenech, az utóbbiban Ornella Muti volt a partnere. 1985 karácsonyán mutatták be Olaszországban a Joan Lui – ma un giorno nel paese arrivo io di lunedì című filmet, amely részben az időzítés miatt is botrányt okozott. A filmben ugyanis Celentano Jézus reinkarnációját alakítja, akiből tévésztár lesz. Magából Celentanóból egyébként az 1990-es években valóban tévésztár lett. Befolyására mi sem jellemzőbb, mint hogy teljesen szabad kezet kapott az olasz  közszolgálati tévécsatornán sugárzott showműsoraihoz. Az 1999-ben leadott négyrészes Francamente me ne infischio címe (Őszintén szólva fütyülök rá) utalás az Elfújta a szél című film egyik szállóigéjére, amely Clark Gable szájából hangzott el. A műsorban Celentano egyrészt olasz és külföldi sztárvendégei segítségével részletes keresztmetszetet adott énekesi pályafutásáról, másrészt szókimondó véleményt nyilvánított az őt leginkább foglalkoztató társadalmi problémákról és erkölcsi kérdésekről. Hat évvel később ugyancsak négy részben került adásba a Rockpolitik, amely az olasz televíziózás történetének egyik legnézettebb programja lett. Silvio Berlusconi és holdudvara igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy cenzúrázzák a szókimondó énekest, de ez az igyekezet csak olaj volt a tűzre. Ugyanabban az esztendőben, 2005-ben Celentano áttért a vegetáriánus életmódra, azóta az állatok jogainak védelmezőjeként is hallatja a hangját. Több évtizedes pályafutása során lemezeiből több mint 220 milliót adtak el világszerte (az olasz Wikipédia „csak” 150 millióról tud),  ebből 120 millió példány Olaszországban kelt el. Az örökifjú énekes legutóbbi albuma 2011-ben jutott el a rajongókhoz.

VÁLOGATOTT DISZKOGRÁFIA

Kislemezek

* 1958: Rip It Up / Jailhouse Rock

* 1958: Blueberry Hill / Tutti frutti

* 1958: Man Smart / I Love You Baby

* 1958: Tell Me That You Love Me / The Stroll

* 1958: Happy Days Are Here Again / Buonasera signorina

* 1958: Hoola Hop Rock / La febbre dell'hoola hop

* 1959: Ciao ti dirò / Un'ora con te

* 1959: Il ribelle / Nessuno ci crederà

* 1959: Il tuo bacio è come un rock / I ragazzi del juke-box

* 1959: Teddy Girl / Desidero te

* 1959: Pronto pronto / Idaho

* 1960: Nikita Rock / Blue Jeans Rock

* 1960: Rock matto / Impazzivo per te

* 1960: Impazzivo per te / Crazy Rock

* 1960: Personality / Il mondo gira

* 1960: Così no / La gatta che scotta 

* 1960: Piccola / Ritorna lo shimmy

* 1960: Pitagora / A cosa serve soffrire 

* 1960: Giarrettiera rosa / Che dritta!

* 1960: Furore / Movimento di rock

* 1961: 24 mila baci / Aulì-ulè

* 1961: Non esiste l'amor / Basta

* 1961: Gilly / Coccolona

* 1961: Nata per me / Non essere timida

* 1962: Forse forse / Peppermint Twist

* 1962: Ciao amore / Veleno

* 1962: Si è spento il sole / La mezza luna

* 1962: Stai lontana da me / Sei rimasta sola / Amami e baciami

* 1962: 24 mila baci / Il tuo bacio è come un rock

* 1962: Pregherò (prima parte) / Pasticcio in Paradiso

* 1963: A New Orleans / Un sole caldo caldo caldo

* 1963: Il tangaccio / Grazie, prego, scusi

* 1963: Serafino campanaro / Hei stella

* 1963: Sabato triste / Le notti lunghe

* 1964: Una notte vicino al mare / Hello Mary Lou

* 1964: Non mi dir / Non piangerò

* 1964: Il problema più importante / È inutile davvero

* 1964: L'angelo custode / Bambini miei

* 1965: Ciao ragazzi / Chi ce l'ha con me

* 1965: Sono un simpatico / E voi ballate / Due tipi come noi

* 1965: La festa / Ringo

* 1966: Il ragazzo della via Gluck / Chi era lui

* 1966: Mondo in mi 7° / Una festa sui prati

* 1967: La coppia più bella del mondo / Torno sui miei passi

* 1967: Tre passi avanti / Eravamo in 100.000

* 1967: 30 donne nel west / Più forte che puoi

* 1968: Canzone / Un bimbo sul leone

* 1968: Azzurro / Una carezza in un pugno

* 1968: L'attore / La tana del re

* 1969: La storia di Serafino / La pelle

* 1969: Storia d'amore / Straordinariamente

* 1969: Lirica d'inverno / L'uomo nasce nudo

* 1970: Chi non lavora non fa l'amore / Due nemici innamorati

* 1970: Chi non lavora non fa l'amore (ének: Claudia Mori) / EA 

* 1970: Viola / Se sapevo non crescevo

* 1971: Sotto le lenzuola / Il forestiero

* 1971: Una storia come questa / Brutta

* 1971: Er più / Una storia d'amore e di coltello

* 1972: Un albero di trenta piani / Forse eri meglio di lei

* 1972: La ballata di Pinocchio / I Will Drink the Wine

* 1972: Prisencolinensinainciusol / Disc Jockey

* 1973: L'unica chance / Quel signore del piano di sopra

* 1973: Only You / We're Gonna Move

* 1974: Bellissima / Stringimi a te

* 1975: Yuppi du / La ballata

* 1975: Un'altra volta chiudi la porta / Do dap

* 1976: Svalutation / La barca

* 1977: A Woman in Love / Rock Around the Clock / Don't Play That Song (You Lied)

* 1977: When Love / Somebody Save Me

* 1978: Ti avrò / La moglie, l'amante, l'amica

* 1979: Che cosa ti farei / Geppo

* 1979: Soli / Io e te

* 1980: Qua la mano / Gocce d'acqua

* 1980: Il tempo se ne va / Non se ne parla nemmeno

* 1980: Innamorata, incavolata a vita / Se non è amore

* 1981: L'artigiano (1° parte) / L'artigiano (2° parte)

* 1982: Crazy Movie / Roma che fa... te innamora

* 1982: Uel mae sae / We're Gonna Move

* 1982: Uh... uh... / Jungla di città

* 1984: Susanna / Il cantante folle

* 1987: Mi attrai / La luce del sole

* 2005: L'indiano

* 2006: Oh Diana

* 2007: Hai bucato la mia vita 

* 2007: La situazione non è buona  

* 2008: Dormi amore

* 2008: Fiori

* 2008: Aria...non sei più tu 

* 2008: Sognando Chernobyl

* 2008: La cura

* 2011: Non ti accorgevi di me

Albumok

* 1960: Adriano Celentano con Giulio Libano e la sua orchestra

* 1960: Furore 

* 1962: Peppermint twist

* 1963: A New Orleans

* 1965: Non mi dir

* 1966: La festa

* 1966: Il ragazzo della via Gluck 

* 1968: Azzurro / Una carezza in un pugno 

* 1968: Adriano rock

* 1969: Le robe che ha detto Adriano

* 1970: Il forestiero

* 1971: Er più – Storia d'amore e di coltello 

* 1972: I mali del secolo

* 1973: Nostalrock

* 1975: Yuppi du 

* 1976: Svalutation

* 1977: Disco dance 

* 1977: Tecadisk

* 1978: Ti avrò

* 1978: Geppo il folle 

* 1979: Soli 

* 1979: Me, live!

* 1980: Un po' artista un po' no

* 1981: Deus 

* 1982: Uh... uh...

* 1983: Atmosfera 

* 1984: I miei americani

* 1985: Joan Lui 

* 1986: I miei americani 2

* 1987: La pubblica ottusità

* 1991: Il re degli ignoranti

* 1994: Quel punto

* 1996: Arrivano gli uomini

* 1998: Mina Celentano

* 1999: Io non so parlar d'amore 

* 2000: Esco di rado e parlo ancora meno 

* 2002: Per sempre 

* 2004: C'è sempre un motivo

* 2005: C'è sempre un motivo + L'Indiano

* 2007: Dormi amore, la situazione non è buona

* 2011: Facciamo finta che sia vero 

Válogatások

* 1969: Pioggia di successi

* 1970: Adriano hits

* 1973: La storia di uno... Adriano Celentano

* 1975: Il meglio di Adriano Celentano

* 1979: Antologia (1957–1980)

* 1980: Il tempo se ne va compilation musica

* 1982: Il cinema di Adriano

* 1983: Le volte che Adriano è stato primo

* 1988: Antologia '57–'87 (6 disc) 

* 1992: Superbest 

* 1995: Alla corte del Re-mix

* 1997: Le origini di Adriano Celentano vol. 1.

* 1997: Le origini di Adriano Celentano vol. 2. 

* 2000: Questa è la storia di uno di noi 

* 2001: Il cuore, la voce 

* 2003: Tutte le volte che Celentano è stato primo 

* 2003: TRE 

* 2006: Unicamente Celentano

* 2008: L'animale

* 2010: Il ribelle rock! 

* 2010: Il meglio di Adriano Celentano 

* 2010: Antologia Italian Style

FILMOGRÁFIA

(Nem tartalmazza azokat a filmeket, amelyekben az énekes önmagát játszotta. A vastag betűs alkotásoknak ő volt a rendezője is.) 

* 1959: Ragazzi del Juke-Box 

* 1959: Juke box urli d'amore 

* 1960: Urlatori alla sbarra 

* 1961: Hey, Let's Twist 

* 1963: Il monaco di Monza 

* 1963: Egy különös pasi (Uno strano tipo) 

* 1964: Szerzetesek géppisztollyal (Super rapina a Milano) 

* 1966: Europa canta 

* 1969: Serafino 

* 1971: Nagyon véres szerelmi történet (Er più: storia d'amore e di coltello) 

* 1972: Bianco, rosso e... 

* 1973: Rugantino

* 1973: Az emigráns (L'emigrante) 

* 1973: Le cinque giornate 

* 1975: Yuppi du 

* 1975: Di che segno sei? 

* 1976: Egy velencei nemesember (Culastrisce nobile veneziano) 

* 1976: Blöff (Bluff storia di truffe e di imbroglioni) 

* 1977: L'altra metà del cielo 

* 1977: Ecco noi per esempio... 

* 1978: Geppo il folle 

* 1978: Zio Adolfo, in arte Führer 

* 1979: Sabato, domenica e venerdì (a Venerdì című epizódban) 

* 1979: Mani di velluto 

* 1980: Fogadjunk! (Qua la mano) (Két epizódból álló film, Celentano epizódja miatt Táncos lábú tisztelendő címmel is ismert)

* 1980: A fogadósné (La locandiera) 

* 1980: Il bisbetico domato 

* 1981: Ász (Asso) 

* 1981: Őrült római vakáció (Innamorato pazzo) 

* 1982: Grand Hotel Excelsior 

* 1982: Bingo Bongo 

* 1983: Sing Sing 

* 1983: Különös ismertetőjele: Bellissimo (Segni particolari: bellissimo) 

* 1985: Én vagyok a legnagyobb (Lui è peggio di me)

* 1985: Joan Lui – ma un giorno nel paese arrivo io di lunedì 

* 1987: A brummogó medve (Il burbero) 

* 1992: Jackpot

VIDEÓK   

Il tuo bacio è come un rock

24 mila baci

Pregherò

Serafino campanaro (csak zene!)

Il tangaccio

Il ragazzo della via Gluck

La coppia più bella del mondo (Közreműködik: Claudia Mori)

Azzurro

Chi non lavora non fa l'amore

Yuppi du

Don't Play That Song (You Lied)

Soli

Pay Pay Pay

Qua la mano (részlet a Fogadjunk! című filmből)

Veronica Verrai

Quel punto

Sognando Chernobyl