Az amerikai Ritchie Family 1975-ben alakult Philadelphiában. Nevét egyik producerétől, Richie Rome-tól kapta. Másik producere Jacques Morali volt, a Village People „atyja”. A diszkózene hozta divatba a Ritchie Familyt, amely az egyik első női trió volt a műfajban. Kiemelkedő sikert aratott a Best Disco in Town című felvételével, az első olyan diszkóegyveleggel, amely ennek az új zenei divatnak az aktuális slágerei alapján készült. 1978-ban Morali úgy döntött, hogy új – merészebb és szexisebb – arculatot ad a Ritchie Familynek, ezért a teljes tagságot lecserélte. A megújult trió – amely 1984-ig további tagcseréken esett át – nagy slágerei: American Generation, It's a Man's World, Where Are the Men, Put Your Feet to the Beat, Give Me a Break. 1980-ban a lányok együtt szerepeltek a Village People-lel a Zenebolondok (Can't Stop the Music) című diszkófilmben. A Ritchie Family 1984-ben megszűnt. Az internet szerint viszont az új évezredben két Ritchie Family is létezik: az egyik a eredeti felállás, a másik a későbbi felállások énekesnőiből alakult.
TAGOK
Honey & The Bees
* Nadine Felder
* Jean Davis
* Cassandra Ann Wooten
* Gwendolyn Oliver
Ritchie Family
Az első felállás (1975–1977)
* Gwendolyn Oliver
* Cassandra Ann Wooten
* Cheryl Mason Jacks
A második felállás (1978)
* Jacqui Smith-Lee
* Theodosia „Dodie” Draher
* Ednah Holt
A harmadik felállás (1979–1982)
* Jacqui Smith-Lee
* Theodosia „Dodie” Draher
* Vera Brown
A negyedik felállás (1983)
* Jacqui Smith-Lee
* Vera Brown
* Linda James
Az ötödik felállás (1984)
* Jacqui Smith-Lee
* Vera Brown
* Theodosia „Dodie” Draher
A jelenlegi felállás (2013-tól)
* Cassandra Wooten
* Cheryl Mason-Dorman
* Renee Guilory-Wearing
KARRIERTÖRTÉNET
A méz és a méhek
A Honey & The Bees (A méz és a méhek) nevű női kvartett 1965-ben alakult Philadelphiában. A négy hölgy – Nadine Felder, Jean Davis, Cassandra Ann Wooten és Gwendolyn Oliver – közül ketten, Cassandra és Gwendolyn, már az iskolai kórusból ismerték egymást. A rhythm and blues (R&B) műfajt képviselő formáció lokális sikereket ért el olyan dalokkal, mint a That's What Boys Are Made For, a Better Come Get It és az It's Gonna Take a Miracle. A kvartettet idővel egyre többfelé hívták fellépni, de a sztárságtól még igen messze voltak. Olykor igen mostoha körülmények között voltak kénytelenek színpadra lépni, és előfordult, hogy a fellépőhely tulajdonosa igyekezett megspórolni a gázsijukat. Persze a szerencse néha melléjük szegődött, így például fellépésüket a philadelphiai Uptown Theatre-ben életük egyik emlékezetes élményeként tartják számon. Az igazán átütő sikerek azonban elmaradtak, ezért a Honey & The Bees 1972-ben feloszlott. Cassandra és Gwendolyn elhatározták, hogy továbbképezik magukat, és beiratkoztak a Philadelphia School of Performing Arts intézményébe. Itt találkoztak egy ambiciózus énekesnővel, Cheryl Masonnel. A három iskolázott hangú hölgyre felfigyelt Richie Rome (Richard V. Di Cicco) hangmérnök és lemezproducer, aki fantáziát látott bennük. Akkoriban kezdődött a diszkózene divatja, és az élelmes szakember úgy gondolta, pártfogoltjai lehetnek az új trend egyik sztárcsapata. Színes tollakkal díszített pazar ruhakölteményekbe öltöztette őket, és szerényen saját magáról nevezte el a triót. Nehogy emiatt önimádattal vádolják, a névbe betoldott egy „t” betűt, így nem Richie Family, hanem Ritchie Family lett az új együttes neve. (Az angol Wikipédia viszont valamiért úgy tudja, hogy a Honey & The Bees teljes tagságából lett a Ritchie Family, és Jacques Morali azért őket választotta, mert Nadine és Cassandra korábban már dolgozott neki.)
A legjobb diszkó a városban
Énektudás ide vagy oda, Richie eleinte a „kirakati bábu” szerepét szánta a triónak. Vendégelőadókkal ugyanis már felvettek egy teljes albumot a Franciaországból érkezett Jacques Morali irányításával, de az eredeti énekeseket nem találták színpadképesnek a produkcióhoz. (Szintén 1975-ben a Boney M. és a Silver Convention is úgy alakult, hogy egy már megjelent dal „élő” előadásához toboroztak dekoratív előadókat.) A Ritchie Family 1975-ben kiadott Brazil című bemutatkozó albumán valójában a The Sweethearts of Sigma három énekesnője, Carla Benson, Evette Benton és Barbara Ingram énekelt. A Brazil / Hot Trip kislemez igen jó eredményt ért el az amerikai slágerlistán (US #11, US R&B #13, US Disco #1), ezért vált szükségessé, hogy a Ritchie Family színpadképes énekesnőkkel, „élőben” lépjen a közönség elé. Bár a második kislemez, az I Want to Dance With You már jóval szerényebb érdeklődést keltett, Morali és Richie úgy gondolta, érdemes felvenni egy újabb Richie Family-albumot is, melyen immár valóban azok énekelnek, akik az arcukat adják a produkcióhoz.
A hat felvételt tartalmazó Arabian Nights 1976-ban jelent meg. A teljes B oldalt a közel negyedórás címadó egyveleg töltötte ki, amely három tételből áll: Istanbul (Not Constantinople), Lawrence of Arabia (More Than Yesterday, Less Than Tomorrow), In a Persian Market (Show Me How You Dance). Az A oldal is egy egyveleggel indul: a hat és fél perces Best Disco in Town (A legjobb diszkó a városban) úgy az Egyesült Államokban, mint a világ többi részén nagy sikert aratott, és egyike lett a diszkó műfaj korai örökzöldjeinek. Egyvelegek már akkoriban is készültek, a Ritchie Familyé viszont maga az új divatirányzat, a diszkó addigi világslágerein alapult. A felvétel tulajdonképpen két részből áll: a legtöbb országban az első rész az igazán ismert. Ebben olyan dalok idéződnek fel, mint a Reach Out I'll Be There (Four Tops), az I Love Music (The O'Jays), a Bad Luck (Harold Melvin & The Blue Notes), a T. S. O. P. (M. F. S. B.), a Fly Robin Fly (Silver Convention) és persze a „saját” sláger, a Brazil. A második részben olyan világslágerek csendülnek fel, mint a Love to Love You Baby (Donna Summer), a That's the Way (I Like It) (KC & the Sunshine Band), a Lady Bump (Penny McLean), a Here Comes the Express (B. T. Express) és a Lady Marmelade (Labelle).
Afrikai királynők
A trió harmadik albuma, a Life Is Music nem szerepelt túl jól a slágerlistákon, csupán a diszkókban futott be egy-két dal, mint például a címadó felvétel és a Lady Luck. A kudarcból le kellett vonni a tanulságot: Richie Rome távozott, és Jacques Morali átvette a teljes irányítást az együttes karrierje felett. Új segítői: Henri Belolo, Phil Hurtt és Horace Ott. A Ritchie Family negyedik albuma African Queens (Afrikai királynők) címmel került a boltokba. A címadó felvétel ismét egy egyveleg, közel 13 percben. Három afrikai királynő – Nefertiti, Kleopátra és Sába királynője – közös és önálló zenei témáit hallhatjuk, természetesen diszkóritmusban. A dal első helyezést ért el az amerikai diszkólistán, akárcsak az album B oldaláról kislemezre kimásolt Quiet Village, amely egy Les Baxter-szerzemény feldolgozása. A diszkósikerrel azonban nem párosult valóban nagy kereskedelmi siker, és ennek is meg kellett találni a felelősét. Morali természetesen nem rúghatta ki saját magát, másik pártfogoltja, a Village People kiugró sikerei miatt pedig úgy érezte, hozzáértéséhez sem férhet kétség, ezért merész elhatározással inkább kirúgta a teljes triót. Évekkel később azt állította, hogy a három énekesnő túl kövér volt. A hölgyek viszont úgy emlékeztek, hogy kreatív nézeteltérések vezettek a szakításhoz: ők inkább új hangzásvilágot szerettek volna, Morali azonban teljesen új imázst. Gwendolyn, Cheryl és Cassandra távozásával véget ért a Ritchie Family első korszaka, és egy új éra vette kezdetét, melyet kezdetben a populáris diszkóhangzás és az erotikus imázs jellemzett.
Amerikai nemzedék
A három új énekesnő, Jacqui Smith-Lee, Theodosia „Dodie” Draher és Ednah Holt esetében súlyproblémákról szó sem lehetett. Morali ugyanis kiadta a jelszót: „Le a göncökkel!” Ennek jegyében a három énekesnő néhány lemezborítón és fellépésen olyan parányi bikinit viselt, hogy igazából már nyugodtan meg lehetett volna spórolni azt a pár négyzetcenti textilt is. A radikális változtatások mindazonáltal csak félsikert hoztak. Az új trió első albuma, az American Generation (Amerikai nemzedék) az Egyesült Államokban hűvösebb fogadtatásban részesült, figyelemre méltó sikert aratott azonban Európában. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen változott a hangzásvilág is: az amerikai stílusú diszkó kissé háttérbe szorult a „slágeresebb” europop javára. Ennek köszönhetően a Ritchie Family visszatérő vendég lett a különféle nyugatnémet könnyűzenei tévéműsorokban. Jean Yanne francia rendező Je te tiens, tu me tiens par la Barbichette (1979) című zenés komédiájában először szerepelt együtt Morali két sztárcsapata, a Ritchie Family és a Village People. A hölgyek énekelték a címadó felvételt és a Forever Dancing című dalt: mindkettőt kifejezetten a film számára írták. Morali felkérésére háttérénekesnőként vettek részt Phylicia Allen Josephine Superstar című albumán. Bizonyos források úgy tudják, a film és a háttérvokálozás volt hamarabb, és miután Jacqui, Theodosia és Ednah meggyőzően átmentek ezeken a rostákon, csak akkor kezdődtek el az American Generation felvételi munkálatai.
Rossz hírnév
Ednah Holt nem sokáig élvezte a Ritchie Familyvel elért sikereket. Még 1978-ban kivált a trióból, és saját együttest alapított Ednah Holt and Starluv néven. Nem biztos, hogy jól döntött, mert a formációtól csupán egyetlen kislemezt adtak ki 1979-ben, majd ezt követte két évvel később egy szólókislemez, utána viszont az énekesnő feledésbe merült. Helyét a Ritchie Familyben Vera Brown foglalta el, aki a Sassafras női trióból érkezett. Vele készült el a Bad Reputation (Rossz hírnév) című album, amelyet már a diszkó műfajra specializálódott Casablanca Records (Donna Summer és a Village People kiadója) jelentetett meg. A lányok egyébként nemcsak a korábbi kiadót (a Marlin Recordsot), hanem a „szexi csajok” imázst is másikra cserélték: bőrcuccokba öltöztek, és láncokat aggattak magukra, a keménység jegyében pedig a lemezborítón és az egyik dalhoz forgatott videoklipben fürdőnadrágos testépítőkkel pózoltak. (Ez utóbbit illetően a Village People nyomdokain haladtak.) Persze volt, amiben a hagyományokat követték, ugyanis erre az albumra is felkerült egy egyveleg, amely ezúttal két tételből állt: It's a Man's World, Where Are the Men. A legnagyobb sikert azonban a több mint kilencperces nyitófelvétel, a Put Your Feet to the Beat aratta. Az album vendégénekese nem más volt, mint a Village People frontembere, Victor Willis. Mivel mindkét formációt Morali menedzselte, és mindkettő a sikerei csúcsán állt, ezért a Ritchie Family és a Village People közös turnéra ment, sőt újra együtt szerepelt, ezúttal a Zenebolondok (Can't Stop the Music) című filmben. Nancy Walker alkotása azonban nagyot bukott, hét kategóriában jelölték Arany Málna-díjra. (A Village People által előadott címadó dalért véleményem szerint teljesen indokolatlanul.) 2005-ben esélyes volt „Az elmúlt 25 év legrosszabb musicalje” Arany Málna díjára is. A Ritchie Family egyébiránt két dalt adott elő a filmben, mindkettő slágerré vált: Give Me a Break, Sophistication.
Az utolsó lemezek
A diszkózene amerikai válsága az 1980-as évek elején a Ritchie Family karrierjét is igen érzékenyen érintette. 1981-ben csak egy válogatásalbum jelent meg a trió nevével, a színfalak mögött viszont nagy átalakulások zajlottak. Jacques Morali átengedte a hölgyek menedzselését a Change két producerének, Jacques Fred Petrusnak és Mauro Malavasinak. A trió utolsó két lemeze az RCA emblémájával jelent meg. Az I’ll Do My Best a címével is hirdette, hogy az énekesnők továbbra is tudásuk legjavát igyekeznek nyújtani. Ez az amerikai R&B slágerlistán a 36. helyre volt elegendő. Európában ekkoriban épp az aerobicláz tombolt, melynek jegyében egyvelegként jelent meg az LP két felvétele, a This Love's on Me és a Tonight I Need to Have Your Love. 1983-ban Theodosia „Dodie” Draher jelentette be a távozását (gyereket várt), őt Linda Jamesszel pótolták. Ezután került a boltokba a Ritchie Family utolsó albuma, az All Night All Right. Gavin Christopher producer kísérletet tett arra, hogy az idejétmúlt disco helyett egy újfajta zenei világot alakítson ki a trió számára. Az éles stílusváltást nem merte megkockáztatni, az „átmeneti” hangzás azonban, melyben a soul- és az R&B-elemek a korábbiaknál hangsúlyosabb szerepet kaptak, nem talált kedvező fogadtatásra a közönség részéről. A címadó felvétel a 77. helyig jutott az amerikai R&B-toplistán, ami a korábbi sikerek fényében igen gyenge eredménynek mondható. A Ritchie Family elkészítette ugyan tizedik albumát is Rodeo címmel, a kiadó viszont úgy döntött, hogy nem hozza forgalomba az anyagot. A trió sorsa ezzel végleg megpecsételődött. A háttérben aligha mehettek békében a dolgok, hiszen amikor Vera Brown, Jacqui Smith-Lee és Theodosia Draher The Rich Girls néven akart tovább dolgozni, Morali társa, Henri Belolo kierőszakolta a névváltoztatást, mert szerinte a The Rich Girls túlságosan hasonlított a Ritchie Familyre. A dolognak egyébiránt nem volt különösebb jelentősége, hiszen a régi-új trió egy 1985-ös kislemez megjelentetése után eltűnt a süllyesztőben.
Az újjáalakulás
Az 1980-as évek második felében a diszkókban újra divatba jöttek az egy évtizeddel korábbi slágerek modernizált verziói, így 1987-ben új változatban került piacra a Best Disco in Town is. Újabb tíz év múlva már a retródisco volt a menő, ennek jegyében a Brazil és az American Generation korszerűsített verziói jelentek meg. Az ezt megelőző évben, 1996-ban Henri Belolo egy új remixet rendelt a Best Disco in Townból a népszerű brit Hi-Energy producertől, Ian Levine-től. Az eredeti felvétel óta eltelt két évtized alatt természetesen új diszkóklasszikusok is születtek, így az 1996-os felvétel már olyan slágereket is felidézett, mint az I Feel Love (Donna Summer), a Don't Leave Me This Way (Thelma Houston), az I Will Survive (Gloria Gaynor), a High Energy (Evelyn Thomas) és a Funky Town (Lipps Inc.). Nem tudni, miért, de a Ritchie Family egyik volt tagját sem kérték fel közreműködésre: két brit énekes, Jackie Rawe és Jill Saward énekelt az új verzióban, melyet ismeretlen okokból végül nem hoztak forgalomba. 2005-ben a Ritchie Family valamennyi albuma legálisan letölthetővé vált az iTunes jóvoltából.
2013-ban Cassandra Ann Wooten és Cheryl Mason (akkor már: Cheryl Mason-Dorman) úgy vélte, eljött az idő a Ritchie Family újjászervezésére, hiszen az interneten keresztül számos rajongó kifejezte azon óhaját, hogy szeretné újra együtt látni színpadon a triót az eredeti felállásban. Megkeresték harmadik kolléganőjüket, Gwendolyn Olivert (akkor már: Gwendolyn G. Wesley). Az egykori diszkódíva időközben feleségül ment a legendás zenészhez, Fred Wesley-hez, akinek két fiút szült. Gwendolyn már nem akart visszatérni a színpadra, ezért Cassandra Ann és Cheryl új partnert választottak Renee Guilory-Wearing személyében. 2013. június 8-án hivatalosan is bejelentették a Ritchie Family újjáalakulását. A hölgyek a philadelphiai The Commodore Barry Clubban álltak először a közönség elé. Repertoárjukon olyan slágerek szerepeltek, mint a Music Is My Life, a Home, a Brazil, a Best Disco in Town és a She Works Hard for the Money. Internetes információk szerint velük párhuzamosan – ugyancsak Ritchie Family néven – a későbbi felállások meghatározó énekesnői is újra csatasorba álltak: Vera Brown-Pressley, Theodosia „Dodie” Draher és Jacqui Smith-Lee. Egyelőre nincs hír arról, hogy bármelyik trió új felvételeket akarna megjelentetni.
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1975: Brazil / Hot Trip
* 1975: I Want to Dance With You (Dance With Me) (promóciós lemez)
* 1975: I Want to Dance With You (Dance With Me) (Long Version) / I Want to Dance With You (Dance With Me) (Short Version) (promóciós lemez)
* 1975: I Want to Dance With You (Dance With Me) / Pinball
* 1975: I Want to Dance With You (Dance With Me) / Lady Champagne
* 1976: El Manisero / Let's Pool
* 1976: Best Disco in Town (Part I) / Best Disco in Town (Part II)
* 1977: African Queens (Part 1) / African Queens (Part 2)
* 1977: Life Is Music / Lady Luck
* 1977: Life Is Music / Long Distance Romance
* 1977: Life Is Music / Disco Blues
* 1977: Lady Luck / Disco Blues
* 1977: Quiet Village / Voodoo
* 1978: American Generation / Music Man
* 1978: American Generation / I Feel Disco Good
* 1978: I Feel Disco Good / Good in Love
* 1979: Bad Reputation / It's a Man's World
* 1979: It's a Man's World / Put Your Feet to the Beat
* 1979: It's a Man's World / Where Are the Men
* 1979: La barbichette / Forever Dancing
* 1979: Put Your Feet to the Beat / Bad Reputation
* 1979: Put Your Feet to the Beat / It's a Man's World
* 1979: Put Your Feet to the Beat / Sexy Man
* 1979: Put Your Feet to the Beat (mono) / Put Your Feet to the Beat (stereo) (promóciós lemez)
* 1979: Where Are the Men / Bad Reputation
* 1980: Give Me a Break / Bad Reputation
* 1980: Give Me a Break / All My Love
* 1980: Give Me a Break / All My Love / I'll Never Be Able to Set You Free
* 1980: I'll Never Be Able to Set You Free / All My Love (promóciós lemez)
* 1980: All My Love (mono) / All My Love (stereo)
* 1982: I'll Do My Best (For You Baby) / You've Got Me Dancin'
* 1982: I'll Do My Best (For You Baby) / This Loves on Me
* 1982: I'll Do My Best (For You Baby) (stereo) / I'll Do My Best (For You Baby) (mono) (promóciós lemez)
* 1982: I'll Do My Best (For You Baby) / Tonight I Need to Have Your Love
* 1982: I'll Do My Best (For You Baby) / You Can Always Count on Me
* 1982: Alright on the Night / You Can Always Count on Me
* 1983: All Night, All Right / Fantasy
* 1983: This Love's on Me – Tonight I Need to Have Your Love Medley [Crossover Dance Remix] / You Got Me Dancin'
* 1987: The Best Disco in Town (Original Remix 87) / American Generation
* 1990: Best Disco in Town / Brazil
* 1990: Best Disco in Town / Brazil / American Generation
* 1991: Istanbul (Not Constantinople) / Lawrence of Arabia (More Than Yesterday, Less Than Tomorrow) / In a Persian Market (Show Me How You Dance) / It's a Man's World / Put Your Feet to the Beat
* 1993: The Best Disco in Town (DM 98 Remix) / The Best Disco in Town (Beats And Samples) / Brasilia Carnaval (DM 98 Remix) / Brasilia Carnaval (Original Mix) (Ritchie Family / Chocolat’s)
* 1993: I'll Do My Best (For You Baby) / All Night All Right / I'll Do My Best (For You Baby)
* 1995: I'll Do My Best (RD Remix) / I'll Do My Best (GB Remix) / I'll Do My Best (Italian Style Remix) / I'll Do My Best (Technikal Remix)
* 1996: I'll Do My Best '96 (Italian Style Mix) / I'll Do My Best '96 (M2 Under Mix) / I'll Do My Best '96 (Sue Is Pure Edit) / I'll Do My Best '96 (M2 Garage Mix)
* 1996: I'll Do My Best '96 (Radio Edit) / I'll Do My Best '96 (M2 Progressive Mix) / I'll Do My Best '96 (Sure Is Pure Remix) / I'll Do My Best '96 (M2 Under Mix) / I'll Do My Best '96 (GB Remix) / I'll Do My Best '96 (Italin Style Extended Version)
* 1997: Brazil (Samba Mix) / Brazil (Dubby Mix)
* 1997: Brazil (Frank 'O Moiraghi Samba Mix) / Brazil (Frank 'O Dubby Mix) / Brazil (Frank 'O Moiraghi Sueño Mix) / Brazil (Original Mix)
* 1997: American Generation '97 (Airplay '97 Shake) / American Generation (Original Radio Mix) / American Generation '97 (Long Club Shake) / American Generation '97 (Cappucino Dub Shake)
* 1998: American Generation (Extended Version) / American Generation (Single Version)
* 1998: The Best Disco in Town 98 (Summer Mega Club) / The Best Disco in Town 98 (Summer Remix)
Albumok
* 1975: Brazil
* 1976: Arabian Nights
* 1977: Life Is Music
* 1977: African Queens
* 1978: American Generation
* 1979: Bad Reputation
* 1980: Give Me a Break
* 1982: I’ll Do My Best
* 1983: All Night All Right
* 1984: Rodeo (nem adták ki)
Válogatások
* 1976: The Best Disco in Town
* 1977: The Best of
* 1977: Greatest Hits
* 1979: Le Son Belolo Morali (Ritchie Family / Village People)
* 1980: Welcome
* 1981: Greatest Hits
* 1982: The Best of The Ritchie Family
* 1987: The Best Disco in Town
* 1990: Greatest Hits
* 1994: The Best of The Ritchie Family: Best Disco in Town
* 1999: Greatest Hits
VIDEÓK
