ARADSZKY LÁSZLÓ

Aradszky László (Budapest, 1935. szeptember 20. – Budapest, 2017. október 8.) magyar táncdalénekes karrierje 1962-ben kezdődött. Már első fellépésén – amelyre az Erkel Színházban került sor – kiugró sikert aratott, és az 1960-as évek egyik legnépszerűbb slágerénekesévé vált. 1966 és 1972 között mindegyik Táncdalfesztiválon részt vett: az 1967-es rendezvényen második helyezett lett, és előadói díjat kapott. Legismertebb slágerei: Még ide-oda húz a szív, Isten véled, édes Piroskám, Pókháló az ablakon, Annál az első ügyetlen csóknál, Azzurro, Eleonóra. Ő a magyar hanglemezgyártás történetének első aranylemezese. 2012-ben ünnepelte sikerekben gazdag pályafutása fél évszázados jubileumát. Közismert focirajongó, a Ferencváros elkötelezett drukkere.

KARRIERTÖRTÉNET 

A kezdetek 

Aradszky László 1935-ben született. Bátyja, Bandi sportújságíró volt, akit koholt vádak alapján bebörtönöztek, és csak az 1956-os forradalom alatt szabadult ki. Emiatt az oroszok bejövetele után Bandi inkább a disszidálás mellett döntött. László a Töltőtolljavító Ktsz dolgozója volt, aki szívesen énekelt, és rendszeresen fellépett különféle vállalati rendezvényeken. Kollégái örömmel hallgatták az általa énekelt dalokat, és arra biztatták, hogy képezze tovább a hangját. László meghallgatta a tanácsokat, és egy napon felkereste Vécsey Ernő zeneszerzőt és zongoraművészt, aki oktatással is foglalkozott. Vécsey irányítása alatt – ösztönös tehetségének köszönhetően – gyorsan fejlődött, ezért felvették a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába is, ahol Balassa P. Tamás tanította. 1962-ben mutatkozott be a közönség előtt. Részt vett az Erkel Színházban megrendezett Tessék választani! című tánczenei fesztiválon, ahol Dobos Attila és S. Nagy István Még ide-oda húz a szív című szerzeményét énekelte. Megosztott első helyezést ért el, a dalból pedig napok alatt országos sláger vált. Innentől kezdve rendszeresen foglalkoztatták a Rádióban: alig négy év alatt körülbelül ötven rádiófelvétele készült, melyek nagy része hanglemezen is megjelent. Ebből a korszakból származnak olyan slágerei, mint a Napsugár, a Forgószél, a Ki figyel oda, a Magdaléna, a Szólj csak, hegedű!, a Hippidié, a Táskarádió, az Álmatlan évek és az Én és a gitár. A Magyar Televízió is korán felfedezte, 1962 és 1966 között körülbelül harminc alkalommal jelent meg a képernyőn. Gyorsan jött, de tartós népszerűségére jellemző, hogy színházi produkciókban is igényt tartottak rá: 1963-ban a Kis Színpad egyik színdarabjában egy Tamássy Zdenkó-szerzeményt énekelt. A szocialista országokban is hamar megszerette a közönség, és már a hatvanas években többször hívták fellépni a Szovjetunióba, Lengyelországba és Csehszlovákiába. 

A legnagyobb slágerek 

Aradszky karrierjében az 1960-as évek második fele jelentette az igazi fénykort. 1966-ban újra indult a Tessék választani! versenyén, Isten véled, édes Piroskám című versenydalát Dobos Attila és Szenes Iván írta. Ezúttal senkivel sem kellett osztoznia az első helyen. A hamar slágerré vált szerzemény kislemezen is megjelent, és a kiugróan magas eladási példányszámoknak köszönhetően Aradszky lett a magyar hanglemezgyártás történetének első aranylemezese. S hogy ki volt a második? Természetesen az is Aradszky, aki a rekordot az Isten véled, édes Piroskám után két hónappal (!!) ismételte meg a Pókháló az ablakon című slágerével, amelyet Lovas Róbert és S. Nagy István írt. Évek múlva kisebb vita támadt arról, hogy a Pókháló az ablakon vajon Aradszky vagy Poór Péter slágere-e. A nem éppen kifinomult humoráról ismert Irigy Hónaljmirigy a Mirigyes Szilveszter című paródiája szövegében így emlékezett meg minderről:

ARADSZKY: „Pókháló az ablakon, negyven éve ezt nyomom, 

Remélem, hogy örökzöld lesz egyetlen dalom.” 

POÓR: „A Pókháló az én dalom, lenyúltad egy szép napon, 

Utoljára állok veled most egy színpadon.”

Jelen sorok írója nem kíván igazságot tenni az elsőség kérdésében, csak megjegyzi, hogy a paródia szövege egyértelműen ferdít, hiszen Aradszkynak egyáltalán nem a vitatott dal az egyetlen slágere, ámbár tényleg ez mondható a legismertebbnek. 

Aradszky László 1966 és 1972 között valamennyi Táncdalfesztiválon indult, és csupán az 1972-esen nem jutott be a döntőbe egyik dala sem. 1966-os versenydalai: Csipkeharisnyás édes lány, Ismeretlen lány. 1967: Ma más a világ, Annál az első ügyetlen csóknál. 1968: Sárga bérház, Nem születtem grófnak. (Mindegyik évben a másodikként említett dalokkal került a döntőbe.) 1969: A közvélemény segítségét kérem! 1971: Eleonóra. 1972: Csavarogni kéne egyet, Minden fantáziámmal. Szakmai szempontból a legeredményesebb az 1967-es fesztivál volt, amelyen Aradszky az Annál az első ügyetlen csóknál című dalával megosztott második helyezést ért el, és ő kapta az egyik előadói díjat is. Nem mellesleg ennek a slágernek köszönhetően – szerzők: Dobos Attila és Szenes Iván – Aradszky lett a Táncdalfesztiválok történetének első aranylemezese is. 1968-ban Európa-szerte nagy sikert aratott Adriano Celentano Azzurro című dala, Paolo Conte és Vito Pallavicini szerzeménye. A magyar változatot Aradszky László énekelte, a szöveget Vándor Kálmán írta. Az olasz és a magyar énekes között nem is annyira az énekhangban, mint inkább a temperamentumban, az örökös tréfálkozó kedvben a legnagyobb a hasonlatosság. Az Azzurro magyar változata egyébként abban a korban született, amikor a divatos olasz slágereket folyamatosan „magyarították”, és a hazai sztárok által előadott verziók többnyire nemcsak hogy állták az összehasonlítást az eredetivel, de esetenként felül is múlták azt. A siker betetőzéseként 1968-ban (a Wikipédia szerint: 1969-ben) megjelent Aradszky első nagylemeze. A tizenkét dalt a régi barátok és munkatársak, Payer András, S. Nagy István, Bágya András, Lovas Róbert, Havasy Viktor és Behár György írták, a nyitó felvétel, a Debrecen még nem a világ vége viszont az énekes saját szerzeménye.

Az örökifjú közönségkedvenc 

Az 1970-es években Aradszky karrierjének íve megtört, az énekes eltűnt a nagyközönség szeme elől. Néhai nagymamám – aki különösen kedvelte Aradszky dalait – akkoriban gyakran kérdezgette, hogy mi történt vele, miért lehet olyan ritkán hallani és látni? Nos, azokban az években sokat vendégszerepelt külföldön, de azért hazai rajongóiról sem feledkezett meg. Mint arról szó volt, indult az 1971-es és 1972-es Táncdalfesztiválon, az 1977-es Metronóm fesztivál II. elődöntőjének pedig ő volt a sztárvendége. Különféle szórakoztató esztrádműsorokban is fellépett, ám az tagadhatatlan, hogy a televízióban ritkábban jelent meg, és a rádióban sem lehetett már annyira gyakran hallani. 1986-ban jelent meg második albuma, az Újra itt vagyok, amely – akárcsak az első nagylemez – tizenkét dalt tartalmaz, szerzők: Máté Péter, S. Nagy István, Komár László, Ihász Gábor, Szikora Róbert, Malek Miklós, Bradányi Iván, Faragó „Judy” István, Fodor Imre és Nagy Tibor. 1992-ben következett az Aradszky című albuma, amelyen hallható egyik legnépszerűbb felvétele, a Nem csak a húszéveseké a világ, illetve Gianni Morandi örökzöld slágere, a Térden állva jövök hozzád magyar változata is. Az 1995-ös CD, a Semmiből se-M-ARADSZKY szintén tartalmaz régi Aradszky-slágereket, mint például az Annál az első ügyetlen csóknál, a Pókháló az ablakon, az Isten véled, édes Piroskám és a Még ide-oda húz a szív. 1997 óta Kaszás Péter Aradszky állandó szerzője: együttműködésükből eddig négy album született, a legutóbbi 2011-ben jelent meg. Aradszky László 2012-ben ünnepelte pályafutása kezdetének fél évszázados jubileumát. Ez alatt az ötven év alatt több aranylemezt kapott, sőt van platinalemeze és MIDEM-márványlemeze is, a Hungarotontól pedig életműlemeze. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje állami kitüntetésben részesült.

Magánélet 

Aradszky László 1967-ben ismerkedett meg feleségével, Évával. Az első találkozást 45 évvel később így idézte fel: „A Fiatal Művészek Klubjában betoppantam a rex-szobába, és ott láttam meg Bodrogit, Törőcsik Marit és Antal Imrét játszani a későbbi nagy Ő-vel. Kértem Imrét, hogy legyen szíves bemutatni a szőkének. Azt válaszolta, hogy ez a lány megközelíthetetlen. Hát tessék, ennek már 45 éve!” A házaspárnak egy fia született, Zsolt, aki azóta három fiú unokával örvendeztette meg a szüleit. 2005-ben arról számolt be a bulvársajtó, hogy az énekesnek van egy másik gyermeke is, egy Adrienn nevű eltitkolt lánya, aki az 1970-es évek közepén született. Aradszkyt felháborította a szenzációhajhász újsághír, amelyre így reagált: „Valóban megismerkedtem egy lánnyal harminc évvel ezelőtt, az is igaz, hogy a légyottunkból gyermek született. Az is igaz, hogy feleségül vettem, amint kiderült, hogy másállapotban van, és megvártam mellette a gyermek megszületését. Ebben állapodtunk meg. A kislányom, Adrienn születése után rendszeresen küldtem a gyermektartási díjat, és nagyon sokat látogattam őket. Aktívan részt vettem a nevelésében, vele voltam, amikor játszott, felnőtt, és végül férjhez is ment. [...] Ő a családjával Zalaegerszegen él, ez túl kicsi hely ahhoz, hogy ne támadják rosszindulatú pletykálkodások. Nagyon sajnálom a történteket, azt, hogy meghurcolták a nevemet, és ok nélkül hozták ilyen helyzetbe Adriennt.” Adrienn által egyébként még két unokával bővült az Aradszky család.

Aradszky László nagy focidrukker, a Ferencváros hűséges szurkolója. Mély barátságot ápolt a 2011-ben elhunyt aranylabdás focistával, Albert Flóriánnal, akivel közös lemezfelvétele is készült. Közvetlensége és jó humora miatt Aradszky nemcsak a közönség, hanem a szakmabeliek körében is népszerű. 2012-ben számolt be a magyar média arról, hogy az énekes gyógyíthatatlan betegségben, érszűkületben szenved, amely miatt kiszámíthatatlan rosszullétek törnek rá. Emiatt közeli barátai, Szenes Iván, Mary Zsuzsi és Komár László temetésén sem tudott részt venni. Állapotáról így nyilatkozott 2012 novemberében: „Keringési problémáim vannak. Korai lenne még részletekről beszámolnom, az biztos, hogy pár napig bent tartanak az orvosok a kórházban. [...] De amint kiengednek a kórházból, megyek fellépni, nem fogom a bulikat lemondani. Minden idegszálammal a hivatásomra koncentrálok. Igyekszem naprakész maradni, szeretem a családomat, és imádom a munkámat. Még ne temessenek!” Honlapja szerint Aradszkynak 2013-ban már több lekötött fellépése van, és ha a közönség szeretetén múlik, biztos, hogy hosszú évekig találkozhatunk még vele a koncertjein és a médiában. A népszerű énekes 2017. október 8-án este otthonában váratlanul elhunyt. 

KISLEMEZEN IS MEGJELENT ARADSZKY-DALOK 

* 1:0 

* A közvélemény segítségét kérem 

* Állatkerti séta (Közreműködik: Ambrus Kyri)

* Álmatlan évek 

* Annál az első ügyetlen csóknál 

* Az a gyanúm 

* Az a sárga liliom 

* Az áldozat visszatér 

* Az óra 

* Azurro 

* Bedobom a leveled a kukába 

* Bella bambína 

* Bombajó (Közreműködik: Soós Szabó Edit) 

* Bolondból mennyi él a nagyvilágon 

* Caterina 

* Csak akkor szól az ének 

* Csak egy éjszakát 

* Csavarogni kéne egyet 

* Csipkeharisnyás édes lány 

* Csússz el 

* De mondd, mi lesz velem? 

* Divat a mini 

* Egy pesti vasárnap (Közreműködik: Kovács Kati) 

* Eleonóra 

* Én és a gitár 

* Eszter 

* Évikém 

* Forgószél 

* Franciska 

* Hippidié 

* Hol van az a ház 

* Hosszú éjszakák 

* Hova sietünk? 

* Húzd rá a vizeslepedőt (Közreműködik: Magay Klementina és Payer András) 

* Írtam neked egy hosszú levelet 

* Ismeretlen lány 

* Isten véled, édes Piroskám 

* Kapitány úr 

* Kék országút 

* Kicsi a bors (Közreműködik: Toldy Mária) 

* Kutyából nem lesz szalonna 

* Lá-lá-lá-lábujjhegyen 

* Látod, ez vagyok én 

* Lucky Lips (angol nyelven) 

* Ma más a világ 

* Márvány, kő és vas 

* Még ide-oda húz a szív 

* Meghívóval a kezemben 

* Mesebeli lányok 

* Miért nem hagynak aludni? 

* Mikor a tarhonya virágzik 

* Minden fantáziámmal 

* Mindkettőnknek jó napot

* Nem is olyan nagy dolog a foci (Közreműködik: Albert Flórián) 

* Nem leszek én öngyilkos teérted 

* Nem születtem grófnak 

* Nem volt szép tőled 

* Nézd, mily kék a messzi tó 

* Pókháló az ablakon 

* Sárga bérház 

* Senki se kell, csak te 

* Sört kérek én 

* Száz szív 

* Szemben a széllel 

* Szeretem a hajnalt 

* Szomszédasszony, fütyülök a lányára 

* Tavasszal foci 

* Tépd, ne sajnáld 

* Túl a zsúfolt városon 

* Újra itt vagyok 

* Valaki hiányzik a táncból 

* Városi világ 

* Voltam én is fára mászó kisgyerek 

DISZKOGRÁFIA 

Albumok 

* 1968: Aradszky László 

* 1986: Újra itt vagyok 

* 1992: Aradszky 

* 1995: Semmiből se-M-ARADSZKY 

* 1997: Különös boldogság 

* 1998: Lady D. 

* 2001: Olaj a tűzre 

* 2007: Égek a vágytól 

* 2011: Ugye emlékszel még rám? 

Válogatások 

* 1989: Fekete arany 

* 1994: Nem születtem grófnak 

* 1994: Aradszky I–II. 

VIDEÓK

Még ide-oda húz a szív

Hippidié (csak zene!)

Bombajó (Közreműködik: Soós Szabó Edit)

Forgószél (csak zene!)

Isten véled, édes Piroskám

Pókháló az ablakon

Ismeretlen lány

Annál az első ügyetlen csóknál

Állatkerti séta (Közreműködik: Ambrus Kyri) (csak zene!)

A közvélemény segítségét kérem! (csak zene!)

Eleonóra (csak zene!)

Azzurro (csak zene!)

Megamix

Nem csak a húszéveseké a világ

Térden állva jövök hozzád (csak zene!)

Lady D. (csak zene!)

YAZOO

A brit Yazoo duót 1981-ben alapította a Depeche Mode-ból frissen kivált Vince Clarke billentyűs és Alison Moyet énekesnő. Az Egyesült Királyságban a Mute Records, az Egyesült Államokban a Sire Records forgalmazta a lemezeiket. A tengerentúlon azonban a Yazoo név már foglalt volt, ezért ott a brit duó lemezei Yaz néven jelentek meg. Felvételei közül az Only You, a Don’t Go, a Situation és a Nobody’s Diary aratták a legnagyobb sikert. 1983-ban a tagok bejelentették a Yazoo megszűnését. Moyet szólóban folytatta tovább, Clarke pedig 1985-ben Andy Bell-lel létrehozta az Erasure duót, amely Magyarországon is koncertezett. A Yazoo 2008-ban egy turné, 2011-ben pedig egy alkalmi fellépés erejéig újra összeállt.

TAGOK 

* Vince Clarke [Vincent John Martin] (Egyesült Királyság, South Woodford, 1960. július 3.) – szintetizátor

* Alison Moyet [Geneviève Alison Jane Moyet] (Egyesült Királyság, Essex, Billericay, 1961. június 18.) – ének 

KARRIERTÖRTÉNET 

Villámkarrier 

Vince Clarke a Depeche Mode egyik alapító tagjaként vált ismertté. Szintetizátoron játszott, és ő írta a zenekar korai dalainak – mint például a New Life, a Dreaming of Me vagy a Just Can't Get Enough – jelentős részét. 1981-ben bejelentette a kiválását, amelyet többféle okkal magyarázott. Egyrészt állítólag egyáltalán nem élvezte a gyors sikerrel szükségszerűen együtt járó kötelezettségeket, például a gyakori turnékat és az intenzív médiaérdeklődést. Másrészt zenésztársaival is hamar elveszítette a közös hangot, aminek eredményeként a turnébuszokon gyakran a többiektől elkülönülve foglalt helyet. Később úgy nyilatkozott, hogy nem tetszett neki az az irány, amelyet a Depeche Mode követni akart (és követett is), ámbár elismerte, hogy volt társai nélküle is igényes zenét alkottak. Szerinte korai kiválásával lényegében előmozdította a Depeche Mode előrelépését, hiszen Martin Gore mindig is jó szerző volt, de csak Clarke távozása után tudott kibontakozni. Vince még 1981-ben társult Alison Moyet énekesnővel, akit zenészkörökben csak Alf becenéven ismertek. Alisonnak volt egy régi blueslemeze, amelyet egy bizonyos Yazoo Records adott ki. Innen származott az ötlet, hogy az új duó a Yazoo nevet vegye fel. A formációt a Mute Records szerződtette, az amerikai terjesztést illetően a Sire Recordsszal sikerült megállapodni. Az amerikai ügyek egyébként igencsak rosszul indultak, mivel egy ismeretlen amerikai rockbanda már használta a Yazoo nevet, és a névhasználat miatt egy három és félmillió dolláros per fenyegette a brit duót. A Sire Records végül Yaz néven hozta forgalomba Vince és Alison lemezeit. 

Az első kislemez, az Only You / Situation 1982. március 15-én jelent meg, és szédítő sebességgel jutott az angol slágerlista második helyére. Írországban ötödik lett, Ausztráliában hetedik, a többi nagyobb lemezpiacon azonban nem jutott be a Top 20-ba. Érdekes módon a bő másfél évvel későbbi feldolgozás a szintén brit The Flying Pickets előadásában még nagyobb sikert ért el, mint az eredeti dal: 1983 legvégén öt hétig vezette a brit toplistát, és 1984 elején az NSZK-ban is listavezetővé vált. Hivatalosan a cappella-felvételként jegyzik, valójában azonban az éneket elejétől a végéig szintetizátorok kísérik. 1982. május 5-én került a boltokba a Yazoo második kislemeze, a Don’t Go. A siker felülmúlta az Only You fogadtatását. Az Egyesült Királyságban ugyan „csak” harmadik lett, a legnagyobb lemezpiacokon azonban mindenhol bejutott a Top 5-be vagy legalább a Top 10-be, ami az Only You-nak nem sikerült. Az amerikai Billboard Hot Dance Club Play slágerlistáját két héten át vezette 1982 októberében, amiben nagy szerepe volt a Music Television (MTV) által kiemelten sugárzott videoklipnek. Ami azonban a legfontosabb, hogy a Don’t Go egyáltalán nem merült feledésbe, miután eltűnt a toplistákról. 1989-ben például a Magyarországon is igen népszerű akciófilm, a Tango és Cash egyik betétdalaként hangzott el abban a jelenetben, amelyben Cash felkeresi Tango húgát a bárban. Felhasználták a Grand Theft Auto: Vice City Stories című 2006-ban kihozott akció-kaland videojáték kísérőzenéjéhez is, valamint egyike a Dance Dance Revolution II (Európában: Dance Dance Revolution Hottest Party 5) zenei videojáték betétdalainak. 2009 decemberében a Don’t Go újra felbukkant a brit Top 40-ben.

Az Egyesült Államokban még a Don’t Go előtt megjelent A oldalas kislemezen a Situation, amely a Yazoo első listavezető slágere volt a Billboard Hot Dance Club Play toplistáján. A felvételt Alison Moyet nevetése vezeti be, amelyből azóta gyakran használt sample lett, a Macarena című 1995-ös világslágerben (előadó: Los del Rio) is ez a nevetés csendül fel. Ilyen ígéretes kezdet után érthetően felfokozott várakozás előzte meg a Yazoo debütáló albumát, amely Upstairs at Eric's címmel 1982. augusztus 23-án jutott el a vásárlókhoz. A legnagyobb sikert Angliában aratta, ahol második volt a slágerlistán, és az eladásoknak köszönhetően platinalemezzé vált. A címbéli Eric nem más, mint a producer, Eric Radcliffe, akinek a stúdiómunka során a Mute Records alapítója, Daniel Miller volt a jobbkeze. Az album 11 felvétele közül hétnek Clarke, négynek Moyet a kizárólagos szerzője. Az amerikai kiadás egyetlen ponton tér el az európaitól: a kilencedik track, a Tuesday helyett az Egyesült Államokban igen sikeres Situation hallható. (Tulajdonképpen érthetetlen, hogy ez a dal miért nem szerepel az európai verzión is.) A Mute Records által 1986-ban kiadott CD is eltér az eredeti LP-től: kimaradt a negyedik track, az I Before E Except After C, hallható viszont a The Other Side of Love és a Situation François Kevorkian-féle mixe, melyek az 1982-es bakelitalbumon nem szerepeltek. Az 1987-es amerikai CD viszont megegyezik az eredeti LP amerikai tracklistájával. 

A második album 

1982. november 15-én hozták forgalomba a The Other Side of Love című kislemezt, amely már a második album előhírnöke volt, ámbár arra végül nem került rá. Nem aratott akkora sikert, mint a Don’t Go és a Situation, mindazonáltal bukásnak sem mondható, hiszen Angliában bejutott a Top 20-ba (# 13). A második LP, a You and Me Both felvételi munkálatai már 1982-ben elkezdődtek a londoni Blackwing Studiosban, ismét Eric Radcliffe produceri irányításával, de a közönség csak 1983. július 4-étől vásárolhatta meg a lemezt. Ezen is 11 felvétel hallható, ám ezekből csak ötöt jegyez Clarke, a többi Moyet szerzeménye. Újdonság, hogy a Happy People című felvételen Vince énekel, a Walk Away from Love háttérvokálját pedig az amerikai The Sapphires szolgáltatja. Az amerikaiak azonban lemaradtak Clarke énekéről, a tengerentúli kiadáson ugyanis a Happy People helyett Clarke és Moyet közös szerzeménye, a State Farm hallható. Az album vezette a brit és az új-zélandi toplistát, negyedik volt Svédországban, és a tizenötödik az NSZK-ban. A szaksajtóban többnyire pozitív kritikák jelentek meg, a kritikusok úgy vélték, Clarke és Moyet minden szempontból sokat fejlődött az Upstairs at Eric's óta. A további fejlődésre azonban nem volt lehetőség – legalábbis nem közösen –, mivel a Yazoo az album angliai megjelenésének napján bejelentette feloszlását. Alison Moyet szólóban folytatta tovább, több albuma arany-, sőt platinalemez lett. Vince 1985-ben Andy Bell-lel közösen megalapította az Erasure-t, amely még az 1990-es években is rendszeresen szerepelt a brit és a nemzetközi toplistákon. A You and Me Both húzóslágere egyébként a Nobody’s Diary volt, amely – harmadszor a Yazoo rövid karrierjében – vezette az amerikai Billboard Hot Dance Club Play slágerlistáját.

A Yazoo utóélete 

A Yazoo nem egész kétéves működése sokkal mélyebb nyomot hagyott a brit könnyűzenében, mint más kérészéletű formációk, ami talán betudható annak is, hogy mind Moyet, mind Clarke aktív és sikeres maradt a szakmában. A CD-korszak beköszöntével mindkét Yazoo-album megjelent az új hordozón is. A duó dalai filmekben és televízió-műsorokban hangzottak el, sőt számítógépes játékokhoz is felhasználták őket. A Mute Records 1990-ben egy újabb remixet jelentetett meg a Situationből, amely a brit toplista 14. helyéig jutott. 1999-ben az Only You jelent meg újramixelve, ami a Yazoo válogatásalbumának beharangozójaként került forgalomba. A kiadványhoz kapcsolódva a hangmérnökök „leporolták” a Don’t Go-t és a Situationt is, melyekből többféle mix is forgalomba került különféle maxi-CD-ken. A kilencvenes évek közepén Moyet és Clarke újra munkakapcsolatba került egymással: Vince készítette Alison 1994-es kislemeze, a Whispering Your Name remixét. Szóba került, hogy Moyet az Erasure-rel közösen veszi fel a This House című dalt, ám a Sony Music Entertainment megvétózta ezt a projektet. 

2007-ben az elektronikus zenére specializálódott on-line zenei magazin, a Side-Line bejelentette, hogy a Mute Records rövidesen megjelenteti mindkét Yazoo-album remaszterizált változatát. Az igazi szenzációt az jelentette, hogy a kiadványok népszerűsítése érdekében a duó állítólag egy koncertet tervez. Rövidesen hivatalosan is megerősítették mindkét hírt, és 2008-ban megjelent a négy lemezből álló box-set, az In Your Room. Az első két CD a két album remaszterizált változatát tartalmazta. A harmadik CD-re kerültek rá a korábban csak a kislemezek B oldalain publikált felvételek, valamint a legjobb remixek. A negyedik disc egy DVD, amelyen promóciós videók és a BBC könnyűzenei műsoraiban való fellépések klipjei tekinthetők meg, valamint egy rövidfilm a Yazoo karrierjéről archív anyagok és vadonatúj interjúk alapján. Az In Your Room nem aratott kiugró sikert, a brit albumlistán például megállt a 193. helyen. Pedig a kiadvány népszerűsítése érdekében a Yazoo valóban összeállt, és lebonyolított egy mini turnét, amely Nyugat-Európát és Észak-Amerikát is érintette. Ennek a 18 koncertből álló fellépéssorozatnak az anyagából jelent meg 2010-ben a Reconnected Live című album. 2011-ben Alison Moyet az Erasure-rel együtt lépett fel a Mute Records által szervezett zenei fesztiválon. Három Yazoo-dalt adtak elő: Nobody’s Diary, Ode to Boy, Don’t Go. 

DISZKOGRÁFIA 

Kislemezek, maxik 

* 1982: Only You / Situation 

* 1982: Only You (Extended Version) / Situation (Extended Version) 

* 1982: Only You / Winter Kills 

* 1982: Don’t Go / Winter Kills 

* 1982: Don't Go (Re-Mix) / Winter Kills 

* 1982: Don't Go (Re-Mix) / Don't Go (Re-Re-Mix) / Winter Kills 

* 1982: Don't Go (Re-Mix) / Don't Go (Re-Re-Mix) / Situation (Extended Version) 

* 1982: Don't Go (Extended Version) / Don't Go (Re-Mix) / Don't Go (Re-Re-Mix) / Winter Kills

* 1982: Don't Go (Re-Mix) / Don't Go (Re-Re-Mix) / Situation / Winter Kills 

* 1982: Don't Go (Long Version) / Bring Your Love Down (Didn't I) (LP Version) / Bad Connection (LP Version) / Shake Your Body (Long Version) / Shake Your Body (Edit) (Yaz / Sunfire) 

* 1982: The Other Side of Love / Ode to Boy 

* 1982: The Other Side of Love (Re-mixed Extended Version) / Ode to Boy 

* 1982: Situation / Situation (Dub Version) 

* 1982: Situation / Don’t Go 

* 1982: Situation / Only You 

* 1982: Situation (Edit) (Stereo) / Situation (Edit) (Mono) 

* 1983: Nobody’s Diary / State Farm 

* 1983: Nobody’s Diary / Situation (New Mix) 

* 1983: Nobody's Diary (Original 7" Mix) / Situation (Re-Recorded Remix) 

* 1983: Nobody’s Diary / Situation 

* 1983: Walk Away from Love / Ode to Boy 

* 1987: Nobody’s Diary / Situation 

* 1990: Situation (The Aggressive Attitude Mix) / Situation (Deadline Mix) / State Farm (Madhouse Mix)

* 1990: Situation (Deadline Mix) (Edit) / State Farm (Madhouse Mix) (Edit) 

* 1990: Situation (7" Remix) / State Farm (7" Madhouse Mix – Edit) / Situation (The Aggressive Attitude Mix) / Situation (Space Dub) 

* 1990: Situation (1982 US Remix By François Kevorkian) / State Farm (Original 12" Mix) / Situation (Original 7" Mix) / State Farm (Original 7" Mix) 

* 1990: Situation (The Aggressive Attitude Mix) / Situation '90 / State Farm (Play-Doh Dub) / Situation (1982 U.S Remix) 

* 1990: Situation (1982 U.S. Remix) / State Farm (Original 12" Mix) / Situation (Original 7" Mix) / State Farm (Original 7" Mix) 

* 1996: Don’t Go / Winter Kills / Don't Go (Re-Mix) / Don't Go (Re-Re-Mix) 

* 1996: The Other Side of Love / Ode to Boy / The Other Side of Love (Re-mixed Extended Version) 

* 1996: Only You / Situation / Situation (Extended Version) 

* 1996: Nobody's Diary / State Farm / Nobody's Diary (Extended Version) / State Farm (Extended Version) / Situation (Re-Recorded Remix) 

* 1999: Don't Go (Tee's Radio Mix) / Don't Go (Tee's Freeze Mix) / Don't Go (Original Version) 

* 1999: Don't Go (Todd Terry's Freeze Mix) / Don't Go (MT's Dub) / Don't Go (Todd Terry's Radio Mix)

* 1999: Don't Go (Tee's Radio Mix) / Don't Go (Tee's Freeze Mix) 

* 1999: Don't Go (Digital Blonde Instrumental Mix) 

* 1999: Don't Go (Tee's Freeze Mix) / Don't Go (Tee's Radio Edit) / Don't Go (Tee's TNT Radio Mix) / Don't Go (MT's Dub) / Don't Go (Tee's Cappella) / Don't Go (Rubber Mix) / Don't Go (Frozen Dub) / Situation (Club 69 Millennium Anthem) 

* 1999: Don't Go (Tee's TNT Radio Mix) / Don't Go (Tee's Freeze Mix) / Situation (Club 69 US Radio Edit) / Situation (Club 69 Future Phunk Mix) / Situation (Richard "Humpty" Vission Radio Edit) / Situation (Richard "Humpty" Vission Visits The Dome) / Situation (Dave Ralph Presents Tea Freaks – The English Breakfast Mix) / Don't Go (MT's Dub) / Situation (Richard "Humpty" Vission Visits The Dub) 

* 1999: Only You (1999 Mix) / Don't Go (Tees Radio Mix) / Winter Kills 

* 1999: Only You (Original Version) / Don't Go (Tees Freeze Mix) / Don't Go (Digital Blonde Instrumental Mix) 

* 1999: Situation (Club 69 Speed Mix) / Situation (Richard "Humpty" Vission Visits The Dub) / Situation (Richard "Humpty" Vission Instrumental) 

* 1999: Situation (Dave Ralph's Tea Freaks English Breakfast Mix) / Situation (Club 69 Speed Dub) 

* 1999: Situation (Club 69 Speed Mix) / Situation (Richard 'Humpty' Vission Visits The Dub) / Situation (Richard 'Humpty' Vission Instrumental) / Situation (Dave Ralph's Tea Freaks English Breakfast Mix) / Situation (Club 69 Speed Dub) 

* 1999: Situation (Club 69 Radio Mix) / Situation (Club 69 Speed Mix) / Situation (Richard 'Humpty' Vission Visits The Dome Mix) / Situation (Dave Ralph's Tea Freaks English Breakfast Mix) / Situation (Deadline Mix) / State Farm (Madhouse Mix) / Situation (Daniel Miller / Mark Saunders 12" Mix) / State Farm (Play-Doh Dub) / Situation (Original US Dub) / Situation (1990 Video) / Only You (1999 Video)

* 1999: Situation (Club 69 Millenium Anthem) / Situation (Club 69 Millenium Dub) / Situation (U.S. 12" Mix) 

* 1999: Situation (Club 69 Future Phunk Mix) / Situation (Club 69 Radio Edit) / Situation (Richard "Humpty" Vission Radio Edit) / Situation (Richard "Humpty" Vission Visits The Dome) / Situation (Richard "Humpty" Vission Visits The Dub) / Situation (Dave Ralph Presents Tea Freaks – The English Breakfast Mix) 

* 2008: Don’t Go 2008 

* 2008: Nobody's Diary (Andy Bell And JC Remix) / Nobody's Diary (Original Remastered) / Nobody's Diary (Koishii And Hush Remix) 

* 2008: Nobody's Diary (2008 Digital Remaster) / Nobody's Diary (Andy Bell & JC Remix) / Nobody's Diary (Koishii And Hush Remix) / Nobody's Diary (GRN's 12" Remix) 

* 2008: Reconnected (EP) 

Albumok 

* 1982: Upstairs at Eric's 

* 1983: You and Me Both 

* 1983: BBC College Concert #23 

* 2010: Reconnected Live 

Válogatások 

* 1983: Upstairs at Eric's / You and Me Both (2 LP) 

* 1999: Only Yazoo – The Best of 

* 2008: In Your Room (3 CD + 1 DVD)

* 2008: In Your Room Club Remixes 

* 2008: Remixes 

* 2012: The Collection (2 CD) 

VIDEÓK

Only You  

Situation  

Don't Go  

Don't Go (részlet a Tango és Cash című filmből)

The Other Side of Love  

Ode to Boy  

Bad Connection (csak zene!)

Nobody's Diary

PINK PROJECT

Az olasz Pink Project az 1979-ben alakult Kano együttes tagjainak különleges projektje volt, amelynek 1982-ben és 1983-ban jelentek meg lemezei. A formáció Olaszországban az elsők között készített úgynevezett mashup felvételeket. (A mashup két vagy több dal összemixelését jelenti.) Legelső kislemeze, a Disco Project egy Pink Floyd- és egy Alan Parsons Project-szerzemény kombinálásával született meg. A Pink Project szinte mindegyik lemezén mashup felvételek hallhatók. 

TAGOK 

* Stefano Pulga (Olaszország, Sassari, 1954. március 14.) – billentyűs hangszerek 

* Luciano Ninzatti – gitár

* Matteo Bonsanto – billentyűs hangszerek 

* Massimo Noè – hangmérnök 

KARRIERTÖRTÉNET 

Disco Project 

Stefano Pulga, Luciano Ninzatti és Matteo Bonsanto 1979-ben alapították a Kano együttest, amely leginkább azzal vonult be a könnyűzene történetébe, hogy vele kapcsolatban használták először az „italodisco” műfaji megnevezést. Az 1970-es évek első felében Pulga még táncklubokban és éjszakai bárokban zenélt, különféle mixeket állított össze, és állítólag innen származott a Pink Project ötlete is. Valamikor 1982 elején Pulga és Ninzatti felfigyeltek arra, hogy a Pink Floyd Another Brick in the Wall (Part 2) és a The Alan Parsons Project Mammagamma című felvétele között észrevehető hasonlóságok vannak. Ez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen Alan Parsons korábban gyümölcsözően működött együtt a Pink Floyddal, ő volt például a zenekar legendás albuma, az 1973-as The Dark Side of the Moon hangmérnöke. Úgy a Pink Floyd, mint a The Alan Parsons Project igen népszerű volt Olaszországban az 1980-as évek elején, ámbár a kevésbé tájékozottak az APP instrumentális felvételeit hajlamosak voltak a Pink Floydnak tulajdonítani. Mindezekből az apró megfigyelésekből végül megszületett az az ötlet, hogy a két felvételt „összemixelik”, és egy harmadikat hoznak ki belőlük. Új művésznevüket is a két eredeti előadó nevének kombinálásával alkották meg: PINK Floyd + The Alan Parsons PROJECT = PINK PROJECT. (A Kano arculatához ugyanis nem illett a mashup, ezért kellett másik művésznevet választani.) A munkában természetesen részt vett a Kano harmadik tagja, Matteo Bonsanto is, valamint Massimo Noè hangmérnök, akinek szaktudására nagy szükség volt, végtére is egy mix készült. 

A Disco Project címre keresztelt felvétel valójában nem kettő, hanem három dal kombinálásával született meg. A The Alan Parsons Project Sirius című vadonatúj szerzeményével indul, ezt követi a Mammagamma, amelyből a basszusgitár és a dob a teljes felvételt uralja, harmadik rétegként pedig a Pink Floyd-slágerből vették át a cappella a gyermekkórust. A négy olasz zenész maga is meglepődött azon, hogy a három különböző felvétel zenei elemei mennyire összeillenek. A kész anyag megjelentetése azonban szerzői jogi problémákat vetett fel, melyek nem voltak alaptalanok, hiszen gondoljunk csak arra, öt évvel később milyen jogi problémákat okozott a M. A. R. R. S. sample-slágere, a Pump Up the Volume. Az olaszok nem kockáztattak, és mivel nem volt engedélyük az eredeti felvételek felhasználására – nem tudni, hogy egyáltalán próbáltak-e szerezni –, ezért úgy döntöttek, inkább maguk játsszák fel a kiválasztott részleteket a stúdióban. A gyerekkórust egy Riminiben működő nemzetközi iskola diákjaiból válogatták. A forgalomba hozott változat 1982 nyarán oly nagy sikert aratott Olaszországban, hogy elengedhetetlenné vált, hogy a Pink Project élőben is megjelenjen a közönség előtt. A tévéfellépéseken négy zenész látható, akik jelen sorok írója szerint leginkább a Ku-Klux-Klan-tagokra emlékeztetnek, csak éppen nem fehérbe, hanem színes sávokkal tarkított feketébe öltöztek. Soha nem hozták nyilvánosságra, hogy kik rejtőztek az öltözékek alatt, ám valószínű, hogy Pulga, Nunzatti, Bonsanto és Noè öltözött be. A gyerekkórus állítólag nem mindig jelent meg a színpadon, ám a hangjuk akkor is hallható, amikor a gyerekek nem láthatók.

Egyéb felvételek 

Az italodiscora specializálódott kiadó, a Baby Records még 1982-ben kihozta a Pink Project első albumát, amely a Domino címet kapta. Egy kivétellel (Amama) ezen is mashup felvételek hallhatók, vagyis hangszerelésükben-hangzásukban hasonló dalok kombinálására került sor. A Der Da Da Da a korszak két német nyelvű világslágere, a Da Da Da (a Trio együttes) és a Der Komissar (Falco) párosításával született meg, a Hyper Gamma Oxygene a Hyper Gamma Spaces (megint a The Alan Parsons Project) és az Oxygene Part IV (Jean-Michel Jarre) kombinációja, a Voices of Independence a State of Independence (Jon and Vangelis) és a Voices Inside My Head (Sting) párosításával alakult ki, a Smoke Like a Man a Smoke on the Water (a Deep Purple) és a Walk Like a Man (The Four Seasons) egyesítése, a Magic Flight pedig a Connecting Flight (Roland Romanelli) és a Magic Fly (a Space együttes) zenei motívumait variálja. Egyik sem aratott igazán nagy sikert, noha jelentősnek mondható rádiós promóciós kampány népszerűsítette az albumot, akárcsak az 1983-ban megjelent második LP-t, a Splitet. Ezen már változtak az arányok: a hat felvételből három már saját szerzemény. A másik három mashup „áldozata” egy-egy Stevie Wonder-, Herbie Hancock-, Sting-, Ben E. King-, Michael Jackson- és Greg Kihn Band-sláger. A Disco Project utódjának a B Project elnevezésű egyveleget szánták, amely a Billie Jean (Michael Jackson) és a Jeopardy (Greg Kihn Band) kombinációja. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a már említett szerzői jogi problémák miatt egyik albumon sem igazi mixek hallhatók, hanem a zenészek maguk játszották fel az eredeti dalok kiválasztott részleteit. Mivel a Split fogadtatása sem volt túl kedvező, a Pink Project 1983-ban megszűnt. A zenészek Kano néven még két évig játszottak együtt, majd annak feloszlása után önállóan érvényesültek az olasz könnyűzenében. 

DISZKOGRÁFIA 

Kislemezek, maxik 

* 1982: Disco Project / Instrumental Project 

* 1982: Disco Project / Instrumental Project / Radio Project 

* 1982: Disco Project / Der Da Da Da 

* 1982: Smoke Like a Man / Take a Chance (Pink Project / Bizzy & Co.) 

* 1982: Disco Project / Eye of the Tiger (Pink Project / Nighthawk) 

* 1983: Hypnotized / Hypnotized (Instrumental) 

* 1983: Smoke Like a Man / Amama 

* 1983: Stand by Every Breath / Duel 

* 1983: Stand by Every Breath / Hypnotized 

* 1983: Magic Flight / Amama 

* 1983: B-Project / B-Project (Instrumental) 

* 1983: Cosa sei / Hypnotized (Ricchi e Poveri / Pink Project) 

* 2002: Another Brick in the Wall (Original MP3) / Another Brick in the Wall (Hammer) / Another Brick in the Wall (Olivier Radio Dub) / Another Brick in the Wall (Olivier Full Lenght) (Dream in Goa vs. Pink Project) 

Albumok 

* 1982: Domino 

* 1983: Split 

VIDEÓK 

Disco Project

B Project

Der Da Da Da (csak zene!)

Magic Flight (csak zene!)

ALICE

Alice (Olaszország, Forlì-Cesena, Forlì, 1954. szeptember 26.) olasz énekesnő, dalszerző és zongoraművésznő eredeti neve: Carla Bissi. 1971 óta van jelen a könnyűzenében, ahol eleinte a hivatalos nevét használta. 1975-ben felvette az Alice Visconti művésznevet, amelyet később Alicéra rövidített. 1981-ben a Per Elisa című dalával megnyerte a San Remó-i Dalfesztivált, és attól kezdve mind hazájában, mind Európában nagy figyelemmel kísérték további karrierjét. Eleinte a populárisabb irányzatokat képviselte, ebben a korszakában születtek olyan örökzöldjei, mint az Una notte speciale, a Messagio, a Summer on a Solitary Beach, a Nomadi, a Carthago és a Prospettiva Nevski. Kiugró sikert ért el a német Stefan Waggershausennel közös duettje, a Zu nah am Feuer. Az 1990-es évek a kísérletezés jegyében teltek, amihez számos nemzetközi hírű zenész nyújtott segítséget. A kedvező kritikák ellenére ekkoriban kiadott albumai nem fogytak túl jól, ami miatt az énekesnőnek szakmai vitái támadtak kiadójával, az EMI-jal. A megújulás iránti folyamatos igény, az önmagával és munkatársaival szemben támasztott magas követelmények és persze a kimagasló tehetség okán Alice az elmúlt három évtized egyik legfigyelemreméltóbb előadóművészévé nőtte ki magát. Magyar nyelven is énekelt: az Istenem, Istenem kezdetű népdalt két különböző lemezfelvételen is előadta. 

KARRIERTÖRTÉNET 

A kezdetek 

Alice nyolcéves korában kezdett tudatosan készülni a könnyűzenei pályára, amikor szülei ének- és zongoraórákra íratták be a helyi konzervatóriumba. 1971-ben megnyerte a Castrocaro Festivalt a klasszikus olasz rockegyüttes, az I Pooh friss slágere, a Tanta voglia di lei előadásával. A versenyen saját nevén vett részt, akárcsak a következő évben Velencében, ahol Ezüst Gondola-díjat nyert a La festa mia című számával. Az ígéretes kezdeten felbuzdulva még 1972-ben indult a San Remó-i Dalfesztiválon is, az új reménységek mezőnyében, versenydala, az Il mio cuore se ne va azonban nem jutott be a döntőbe. Mindazonáltal a Carosello lemezcég fantáziát látott az ifjú tehetségben – aki mellesleg igen csinos is volt, ráadásul szépségén később a múló évek sem hagytak látványos nyomokat –, és megjelentette három kislemezét, ám ezek nem keltettek számottevő figyelmet. Carlát azonban nem olyan fából faragták, aki az első nehézségek láttán meghátrál. 1975-ben feladta állandó munkáját egy designstúdióban, és teljesen a zenei karrierjének szentelte magát. Felvette az Alice Visconti művésznevet, elvégre a Visconti név Olaszországban egyáltalán nem cseng rosszul. A CBS olasz leányvállalata szerződtette, és még abban az évben ki is hozta első albumát, amely a La mia poca grande età címet kapta. A kortárs olasz könnyűzene számos kiválósága állt csatasorba, hogy elindítsa az énekesnőt a sztárrá válás útján: a közreműködők között voltak az I Pooh zenészei is. A kislemezre kimásolt Io voglio vivere és a Piccola anima még a hagyományos olasz slágerzenét képviselték: a sikerlistákra is feljutottak, ámbár nem értek el jelentős pozíciókat. Mindazonáltal a Piccola animának köszönhetően Alicéra felfigyeltek Franciaországban is. A második album, a Cosa resta... Un fiore ugyanazzal az alkotógárdával készült, ám a remélt áttörést nem hozta meg. 

Sorsdöntő fordulatok 

1979 végén lejárt a CBS-szel kötött szerződés. Alice ezt követően találkozott azzal a férfival, akivel több mint három évtizeden át tartó együttműködése az olasz és a nemzetközi könnyűzene egyik legérdekesebb és legegyénibb előadóművészévé tette. Az 1945-ben született Franco Battiato épp akkoriban került az érdeklődés homlokterébe az EMI-nál megjelent L'era del cinghiale bianco című albumával, amelynek popzenei hangvétele kellemes meglepetést okozott. Korábban ugyanis Battiato éveken át az experimentális (kísérleti) zene egyik úttörőjének számított. Ajánlására az EMI szerződtette Alicét, és az új alkotópáros Angelo Carraro producer közreműködésével hozzálátott az énekesnő harmadik albumának elkészítéséhez. A kreatív trió mindjárt az elején kvartetté bővült Giusto Pio komponista, szövegíró és hegedűművész színre lépésével, akinek szintén oroszlánrésze volt Alice markáns repertoárjának kialakításában. Mindjárt az első kislemez, az Il vento caldo dell'estate jelezte, hogy valami izgalmasan új hangzás születik az EMI stúdiójában. Az album, a Capo Nord a kortárs rockzene és a divatos new wave hatását tükrözte, hangszerelésében a szintetizátorok és a torzított elektromos gitár dominált. Battiato és Pio érdemeinek elismerése mellett fontos hangsúlyozni, hogy Alice nem pusztán a két művész médiuma volt, hanem maga is tevékeny szerepet vállalt új imázsának kialakításában zeneszerzőként és szövegíróként éppúgy, mint hangmérnökként és persze énekesnőként. Művésznevéből is a stílusváltást jelentő LP kapcsán hagyta el a Viscontit. 

Für Elise – Per Elisa 

A Capo Nord kedvező fogadtatásának köszönhetően Alice 1981-ben ismét szerencsét próbált a San Remó-i Dalfesztiválon. Versenyszáma, a Per Elisa (szerzők: Alice, Battiato és Pio) lényegében Beethoven Für Elisének modern parafrázisa mind szövegét, mind zenéjét tekintve. Az akkor éppen 30 éves jubileumát ünneplő San Remó-i versenyeken addig többnyire a hagyományos, romantikus olasz slágerek, olykor a populárisabb zenei irányzatok (például a disco) képviselői domináltak, a Per Elisa azonban szakított ezekkel a tradíciókkal. Romantikus érzelmek helyett féltékenységről, árulásról, haragról és bosszúról szólt a szöveg, a zene pedig egyértelműen rock. Alice a dalban maximálisan kihasználta kontraalt hangjának erejét és terjedelmét: összesen négy oktávot énekelt ki. Énektudása – a kisebb bizonytalanságok ellenére, melyeket a stúdióváltozatban kiküszöböltek – nagy hatást gyakorolt a zsűrire és a közönségre. A fiatalok lelkesedtek érte: nemcsak előadásmódja volt modern, hanem megjelenésében is szakított a fesztivál-énekesnők külsejére vonatkozó poros hagyományokkal. 736 szavazattal nyerte meg a fesztivált, a második helyre szorítva ezzel jelen sorok írójának egyik kedvencét, Loretta Goggi Maladetta primavera című dalát. (A Ricchi e Poveri egyik legemlékezetesebb slágere, a Sarà perché ti amo az ötödik helyen végzett.) A Per Elisa nemcsak Olaszországban, hanem egész Európában meghozta a nagyon várt és megérdemelt áttörést Alice számára, hiszen minden nagyobb lemezpiacon bejutott a Top 10-be. A siker konzerválása érdekében az új sztár még abban az évben lebonyolította első európai turnéját. 

A német kedvenc 

Nem sokkal a fesztiválgyőzelem után boltokba került az énekesnő negyedik LP-je, az Alice, amelynek címe nem fantáziátlanság, hanem nyilvánvaló utalás arra, hogy az album valóban az ő egyéniségét és művészi elképzeléseit tükrözi. Mindazonáltal bizonyos országokban Per Elisa címmel forgalmazták a lemezt. A nyolc felvétel közül az Una notte speciale lett a következő sláger. Az újabb kis- és nagylemezek egyébként a Per Elisa méltó folytatásának bizonyultak, mindenekelőtt jelen sorok írójának egyik kedvence, az 1982-es Messagio, a Battiatóval felvett duett, a Chan-son Egocentrique, az A cosa pensano, a Notte a Roma, a Carthago, a Solo un' idea és az Il profumo di silenzio. Ezek a dalok különösen az NSZK-ban arattak jelentős sikert, ami egy közös duettet eredményezett a németek egyik sztárjával, Stefan Waggershausennel. A Zu nah am Feuer csak az NSZK-ban közel egymillió példányban kelt el, de vezette a slágerlistát Ausztriában és Svájcban is. Mondani sem kell, hogy angol nyelven is felvették a duettet, Close to the Fire címmel. Az 1980-as években Alice volt kereskedelmileg a legnépszerűbb olasz énekes a német nyelvterületen, népszerűsége, lemezeinek eladott példányszáma felülmúlta a hazájában elért eredményeit is.

Eurovíziós Dalfesztivál 

1984-ben Alice és Franco Battiato képviselte Olaszországot az Eurovíziós Dalfesztiválon az I treni di tozeur című dallal, melyet az összeszokott alkotótrió jegyzett. (A fesztiválzenekart Giusto Pio vezényelte.) Ahogyan három évvel korábban San Remóban, úgy a művészek az Eurovíziós Dalfesztiválon is megpróbáltak szakítani a tradíciókkal, és egy rendhagyó dallal neveztek. Ez a módszer tíz évvel korábban az ABBA-nak egyértelműen bejött, hiszen a Waterloo is teljesen más hangvételű szerzemény volt, mint amilyennel addig a versenyzők indulni szoktak. A gálát 1984. május 5-én tartották a luxembourgi Théâtre Municipalban. A műsor háziasszonya a mindössze 19 esztendős Désirée Nosbusch volt, aki tapasztalt kollégákat megszégyenítő profizmusról tett tanúbizonyságot, és a dalokat felvezető szövegeket négy nyelven mondta el kifogástalanul. Mindazonáltal az est nem múlt el botrány nélkül: a hatodik fellépő, a brit Belle & The Devotions versenyszáma után a közönség pfujolni kezdett. Ilyen skandalumra addig nem akadt példa az elegáns fesztivál történetében. Az illetlenség magyarázata, hogy nem sokkal korábban Anglia 4:0-ra kapott ki éppen Luxemburgtól, és a vereség miatt nem vehetett részt az 1984-es foci-világbajnokságon. A csalódott, ám híresen erőszakos brit focihuligánok botrányt okoztak Luxembourgban. A helyi fesztiválközönség meglehetősen kisstílű revansa ellenére a brit együttes az összesítésben nem végzett rosszul: 19 indulóból a hetedik lett. Alice és Franco utolsó előttiként léptek színpadra. Produkciójukért két országtól (Spanyolország, Finnország) kapták meg a maximális 12 pontot, meglepően sok országtól viszont egyáltalán nem kaptak szavazatot: Svédországtól, Franciaországtól, az Egyesült Királyságtól, Ciprustól, Belgiumtól, Írországtól, Dániától, Hollandiától és Jugoszláviától. Különösen a skandináv és a Benelux-államok szigorúsága különös, hiszen ezekben az országokban Alice akkoriban igen népszerűnek számított. Az összesítésben az ötödik helyre kerültek 70 ponttal. Az általános nemzetközi fogadtatás mindazonáltal igazolta a dalválasztás helyességét, hiszen az I treni di tozeur számos országban Top 20-as slágerré vált, Olaszországban vezette a toplistát, és mindmáig egyike az énekesnő legnagyobb példányszámban eladott kislemezeinek. Az Eurovíziós Dalfesztivál 50. jubileuma alkalmából megjelent CD-n is megtalálható, mint a műsor történetének egyik legemlékezetesebb versenyszáma. 

Újabb nemzetközi sikerek 

Az eurovíziós versenydal egy nagyon rövid részletet tartalmazott Mozart A varázsfuvola című operájából, amelyet a fesztiválon egy háromfős női kórus adott elő. Alice soron következő albuma, a Gioielli rubati már egyértelműen a klasszikus szerzők – Brahms, Beethoven, Mozart, Bach – hatását tükrözte, a szintetizátoroknak és a dobgépeknek köszönhetően azonban a hangzás abszolút modern. A nyitófelvétel, a Prospettiva Nevski egy XX. század eleji, hideg szentpétervári napról szól a város legendás sugárútján, a Nyevszkij proszpekten. A kislemez kiemelkedő sikert aratott Európában, különösen a skandináv államokban. Jelen sorok írójának nagy kedvence a Summer on a Solitary Beach, de említést érdemel a Luna Indiana (Beethoven Holdfényszonátájának motívumaival) és az Il re del mondo is. A Milánóban felvett és a New York-i The Power Station Studiosban kevert albumért Alice megkapta a tragikus sorsú olasz énekesről, Luigi Tencóról elnevezett díjat. 1986-ban újabb kivételes tehetségű művésszel gyarapodott az alkotógárda: Francesco Messina billentyűs, hangmérnök és producer színre lépésével az énekesnő zenei világa tovább gazdagodott, aminek bizonyítéka következő albuma, a Park Hotel. A blues jellegű balladákban Alice énekhangjának újabb árnyalatait tudta bemutatni a közönségnek, ugyanakkor a dalok lehetőséget adtak arra is, hogy a kísérőzenészek – Tony Levin basszusgitáros, Michele Fedrigotti billentyűs, Jerry Marotta dobos és Phil Manzanera gitáros – profi hangszeres tudása is maximálisan érvényesüljön. Az album egyik legnagyobb slágere, a Nomadi szerzője Juri Camisasca volt. A Park Hotelt úgy a kritikusok, mint a közönség kedvezően fogadta, és egy újabb piacot hódított meg az énekesnő számára: Japánt. A kiugró nemzetközi siker azért is figyelemre méltó, mert Alice változatlanul az anyanyelvén énekelt, nem pedig angolul. 

1987-ben az olasz sztár egy újabb európai turnét bonyolított le, amelynek gerincét a Park Hotel dalai alkották. Korai repertoárjának néhány darabját (Il vento caldo dell'estate, Una notte speciale stb.) viszont új felfogásban adta elő, és innen származott az az ötlet, hogy ezekből a legjobbakat meg is jelentessék. Az Elisir című album nyolc felvétele közül hat néhány korábbi dal újraértelmezése, a másik kettő (Nuvole, A Fool on the Hill) pedig korábban nem jelent meg: az angol nyelvű dal egyébként egy John Lennon–Paul McCartney-szerzemény feldolgozása. Megint a német siker volt a legnagyobb, az Elisir megkapta a kereskedelmileg legsikeresebb albumnak járó, tekintélyes Goldene Europa díjat. Japánban a lemezt kibővítve, Kusamakura (Fűpárna) címmel jelentették meg: hallható rajta a Le scogliere di Dover is, amellyel Alice 1988 elején részt vett a tokiói Yamaha Dalfesztiválon. (A rendezvény történetében először nem hirdettek győztest. A következő évben egy jótékony célú gálát tartottak, és az a huszadik fesztivál volt mindmáig az utolsó.) 1988-ban az énekesnő egy különleges turnét bonyolított le Olaszországban és Svájcban: kisebb helyszíneken és koncerttermekben lépett fel a billentyűs Michele Fedrigotti kíséretében. Popzenei repertoárja helyett áriákat és a XIX. század végi klasszikus szerzők (Maurice Ravel, Gabriel Fauré, Erik Satie) műveit énekelte. A műsor anyagából készült a Mélodie passagère című albuma. 1989-es lemeze, az Il sole nella pioggia azonban egyértelműen a kortárs angol könnyűzene – főleg Kate Bush, Peter Gabriel és David Sylvain – hatását tükrözi, és kiváló – részben külföldi – zenészek vettek részt az elkészítésében. Érdemes kiemelni az Orléans című francia népdalt, amelyben Alice négy oktávos énekhangja az a cappella felfogás jegyében tökéletesen érvényesül, valamint a friuli nyelven előadott Anìn a Grîs című dalt. A japán fesztiválra írt Le scogliere di Dover új szöveggel került az albumra, ezért a címe is megváltozott: I cieli del Nord.

Az 1990-es évek zenei kísérletei 

Alice 1989-es albumát a megszokott egy év helyett három esztendő múlva követte újabb: a Mezzogiorno sulle Alpi az énekesnő talán legérettebb lemeze, amelyen különösen tág teret engedett a kísérletezésnek. (Nyilván ezért készült olyan sokáig.) Ismét nemzetközi hírű zenészek működtek közre a lemez megszületésében, mint például Steve Jansen, Richard Barbieri, Dave Gregory, Paolo Fresu, Danny Thompson, Gavin Harrison és Jakko Jakszyk. Nekünk, magyaroknak különösen szívet melengető ezt a lemezt hallgatni, hiszen az In viaggio sul tuo viso című nyitófelvétel legvégén az énekesnő magyarul (!) ad elő egy részletet az Istenem, Istenem kezdetű magyar népdalból. Vannak persze más zenei csemegék is az albumon: a La recessione alapja a tragikus sorsú olasz művész, Pier Paolo Pasolini egyik verse, a Luce della sera pedig Nacume Szószeki egyik haikujával kezdődik. A Mezzogiorno sulle Alpi javarészt lelkes kritikákat kapott, promóciós turnéja sem volt sikertelen, kereskedelmi szempontból azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ami vitákhoz vezetett Alice és kiadója, az EMI között. A lemezcég ugyanis egyáltalán nem lelkesedett azért, hogy sztárja szakított a korábbi évek populárisabb hangzásvilágával. 1993-ban és 1994-ben Alice az öt évvel korábbi Mélodie passagère mintájára összeállított Art et Décoration című műsorával turnézott, az EMI azonban nemcsak hogy kiadni nem volt hajlandó, de még stúdiót sem biztosított az énekesnőnek az igényes, ám egyáltalán nem populáris anyag rögzítéséhez. Kiadott viszont egy válogatást Alice engedélye nélkül a sztár 1980-as évekbeli slágereiből, rajta egy nem egyeztetett remixszel a Chan-son egocentrique-ből, amely eredetileg egy duett Franco Battiatóval. Emiatt az énekesnő és Franco Battiato egyaránt szakítani kívánt az EMI-jal, de Alicét a szerződése még egy album elkészítésére kötelezte. Közös megállapodással ez egy másik válogatás lett, amely immár a sztár felügyelete mellett született meg.

1995-ben Alice ötéves szerződést kötött a WEA / Warner Music céggel. Még ugyanabban az évben forgalomba került az együttműködés első terméke, a Charade, amely a Mezzogiorno sulle Alpi nyomdokain járt. Alice a színvonalból természetesen nem engedett, de figyelembe vette az éppen divatos zenei stílusokat is, a szövegekben pedig ragaszkodott az ezoterikus-evokatív témákhoz. 1996-ban turnéval népszerűsítette a Charade-ot, kísérőegyüttesének tagjai voltak: Robby Aceto (elektromos és akusztikus gitár), Ben Coleman (hegedű), Steve Jansen (dobok) és Mike Karn (basszusgitár és basszusklarinét). Ez volt egyben a sokoldalú énekesnő utolsó nagy európai turnéja. 1996-ban vendégelőadóként működött közre Trey Gunn albumán, illetve a Devogue nevű különleges projektben. 1998-ban jutott el a közönséghez az Exit című albuma, amely az urban dance hatását tükrözi, és – nyilván a kiadó nagy örömére – egyértelműen a populáris hangzásvilág jellemzi. Egy szakkritika szerint az Exit olyan, mintha „Sarah McLachlan az Enigmával társult volna”. Három dalt is kislemezre másoltak róla: I am a Taxi, Dimmi di sì, Open Your Eyes. (Ez utóbbi egy duett a fiatalok körében különösen népszerű Morcheeba együttes énekesével, Skye Edwardsszal.) A kilencvenes éveket Alice egy újabb rendhagyó albummal zárta, amelyet periférikus jellege ellenére a Warner hajlandó volt kiadni. A God Is My DJ javarészt szakrális és spirituális dalok újraértelmezett verzióit tartalmazza, köztük jó néhány kuriózummal más népek folklórkincséből: az Istenem, Istenem ezen a lemezen teljes egészében elhangzik. A XI. és XIV. századból származó himnuszokat Alice ógörögül és latinul adja elő. Az albumhoz kapcsolódó élő műsorral stílszerűen főleg templomokban lépett fel.

Az új évezred 

Tizenkilenc év után, 2000-ben Alice újra indult a San Remó-i Dalfesztiválon. Versenydala, az Il giorno dell'indipendenza bejutott a döntőbe, és a kilencedik helyen végzett. Ezzel a felvétellel indul 2000-es albuma, a Personal Jukebox, amely egyfajta speciális visszatekintés addigi életművére: hat régi dal eredeti formájában hangzik el, hét korábbi sláger pedig újraértelmezve került a CD-re, amelyen három vadonatúj felvétel is megtalálható. 2001-ben indult a Le parole del giorno prima elnevezésű turné, melynek műsorát Alice Olaszország leghíresebb énekeseinek, szerzőinek és szövegíróinak munkásságából válogatta. Sajnos a Warner úgy reagált az anyagra, mint korábban az EMI az Art et Décorationre: nem volt hajlandó megjelentetni. Végül egy független kiadó, a NuN hozta ki a turné műsorából összeállított albumot Viaggo in Italia címmel. A fogadtatás az énekesnőt igazolta, hiszen a kiadvány Olaszországban bejutott a Top 20-ba. Az új évezred második felében Alice továbbra is a kisebb koncerttermeket és templomokat részesíti előnyben, mivel aktuális repertoárjához az intimebb tér illik a legjobban. Több mint negyed század után, 2010-ben újabb duettet készített Stefan Waggershausennel Was soll ich dir sagen címmel. Ugyanabban az évben Franco Battiato is felelevenítette régi munkakapcsolatát Alicéval, 2011-ben pedig Tiziano Ferro írt két  dalt az énekesnő tervezett új albumára. A lemez 2012 őszén került forgalomba Samsara címmel. Azonnal a tizedik helyen startolt az olasz slágerlistán. 

DISZKOGRÁFIA 

Kislemezek, maxik 

* 1972: La festa mia / Fai tutto tu (Carla Bissi néven) 

* 1972: Il mio cuore se ne va / Un giorno nuovo (Carla Bissi néven) 

* 1973: Il giorno dopo / Vivere un po' morire un po (Carla Bissi néven) 

* 1975: Io voglio vivere / Sempre tu sempre di più 

* 1976: Piccola anima / Mondo a matita 

* 1977: Un'isola / Alberi 

* 1978: ...e respiro / Un fiore 

* 1980: Il vento caldo dell'estate / Sera 

* 1981: Per Elisa / Non devi avere paura 

* 1981: Per Elisa / Bael 

* 1981: Una notte speciale / Senza cornice 

* 1982: Messagio / La Mano 

* 1982: A cosa pensano / Principessa 

* 1983: Chan-son egocentrique / Azimut (Alice & Franco Battiato)

* 1983: Il profumo del silenzio / Solo un'idea

* 1983: Carthago / Una sera di novembre 

* 1984: Zu nah am Feuer / Leider nur Liebe (Stefan Waggershausen & Alice) 

* 1984: Zu nah am Feuer / Osanna (Stefan Waggershausen & Alice) 

* 1984: I treni di tozeur / Le biciclette di forlì (Alice & Franco Battiato)

* 1985: Prospettiva Nevski / Luna Indiana 

* 1985: Summer on a Solitary Beach / Mal d'Africa 

* 1985: Luna Indiana / Un'altra vita 

* 1986: Nomadi / Segni nel cielo 

* 1989: Visioni / Il sole nella pioggia 

* 1989: Visioni / Il sole nella pioggia / Orléans 

* 1994: Chanson egocentrique (1994 Remix) / Chanson egocentrique (1994 Remix Dub Version)

* 1995: Non ero mai sola / Gli ultimi fuochi / Non ero mai sola (De Vogue Mix) / Non ero mai sola (Radio Edit) 

* 1996: Dammi la mano amore (The Remix) / Dammi la mano amore (Soft) / Dammi la mano amore (Original) / Dammi la mano amore (Devogue) 

* 1998: Open Your Eyes / Il vento soltanto / Da lontano (Bonus Track) (Alice + Skye of Morcheeba) 

* 1999: I Am a Taxi / Open Your Eyes / Da lontano / I Am a Taxi (Devogue Version) 

* 2000: Il giorno dell'indipendenza / I Am a Taxi (Remix) / Midnight Bells (Alice + Devogue) 

* 2004: Come un sigillo / Rose e limoni / Col tempo sai 

* 2012: Nata ieri 

Albumok 

* 1975: La mia poca grande età (Alice Visconti néven) 

* 1978: Cosa resta... Un fiore (Alice Visconti néven) 

* 1980: Capo Nord 

* 1981: Alice (Per Elisa címmel is megjelent) 

* 1982: Azimut 

* 1983: Falsi allarmi 

* 1985: Gioielli rubati 

* 1986: Park Hotel 

* 1987: Elisir 

* 1988: Mélodie passagère 

* 1989: Il sole nella pioggia 

* 1992: Mezzogiorno sulle Alpi 

* 1995: Charade 

* 1998: Exit 

* 1999: God is My DJ 

* 2000: Personal Jukebox 

* 2003: Viaggio in Italia 

* 2009: Lungo la Strada Live 

* 2012: Samsara 

Válogatások 

* 1979: Mi chiamo Alice 

* 1984: Alice 

* 1986: Alice (nem azonos az 1984-es albummal!) 

* 1988: Kusamakura 

* 1994: Il vento caldo dell' estate 

* 1995: Viaggiatrice Solitaria – Il meglio di Alice 

* 1997: Alice Canta Battiato 

* 1998: I primi passi 

* 2000: I grandi successi di Alice 

* 2001: Collezione 

* 2003: Le signore della canzone

* 2004: Made in Italy 

* 2005: Studio Collection (2 CD) 

* 2005: The Best of Alice 

* 2006: Le più belle canzoni di Alice

* 2006: Collezione italiana 

* 2006: D. O. C. 

* 2007: The Best of – Platinum 

* 2007: Solo grandi successi: Alice 

* 2008: Per Elisa: The Capitol Collection 

* 2009: Made in Italy (új kiadás) 

* 2009: Alice: The Best of Platinum 

* 2009: Per Elisa: The Capitol Collection (új kiadás) 

* 2011: Capo Nord / Alice (2 CD) 

* 2012: Alice canta Battiato / Park Hotel (2 CD) 

* 2012: Made in Italy – New Version 

* 2012: Essential 

* 2012: The Platinum Collection (3 CD) 

VIDEÓK

La festa mia (csak zene!)

Il mio cuore se ne va 

Io voglio vivere  

Il vento caldo dell'estate  

Per Elisa  

Una notte speciale  

Messagio  

Chan-son Egocentrique (Alice & Franco Battiato) (csak zene!) 

A cosa pensano  

Carthago  

Il profumo di silenzio (csak zene!)  

Zu nah am Feuer (Stefan Waggershausen & Alice)  

I treni di tozeur (Alice & Franco Battiato)  

Prospettiva Nevski (részletek a Szárnyas fejvadász című filmből) 

Summer on a Solitary Beach  

Luna Indiana (csak zene!)  

Nomadi (csak zene!)  

Le scogliere di Dover (csak zene!)  

Orléans (csak zene!) 

Anìn a Grîs  

I cieli del Nord (csak zene!)  

In viaggio sul tuo viso  

La recessione 

Luce della sera (csak zene!)  

I am a Taxi (New Version) (csak zene!) 

Open Your Eyes (Alice & Skye) 

Istenem, Istenem (csak zene!)  

Ághios O Theós (csak zene!) 

Il giorno dell'indipendenza 

Nata ieri