NICK STRAKER BAND

A brit Nick Straker Band 1979-ben vált ismertté az A Walk in the Park című dallal, amely előbb német nyelvterületen futott be, majd a következő évben Angliában is slágerré vált. A formáció kulcsembere, Nick Straker 1969-től napjainkig jelen van a könnyűzenei életben, ámbár a sztárkorszak nem tartott túl sokáig. Az együttes 1981-ben vezette az amerikai dance slágerlistát az A Little Bit of Jazz című felvételével. Noha a Nick Straker Band lemezei nagyjából ugyanazokkal a közreműködőkkel készültek, az 1980-as években már csak a frontember nevét tüntették fel nagybetűkkel a kiadványokon, a „Band” megnevezés lemaradt. Az együttes az 1980-as évek közepén feledésbe merült, ámbár az A Walk in the Park állandó darabja lett a diszkókorszakot felidéző nosztalgiaválogatásoknak. 

TAGOK 

* Nick Straker [Nicholas Charles Bailey] – billentyűs hangszerek, ének

* Tony Mansfield (Egyesült Királyság, London, Westminster, 1955. január 19.) – gitár 

* David McShera – gitár

* Pete Hammond – basszusgitár

* Phil Towner – dob 

* Andy Gierus – gitár, vokál 

KARRIERTÖRTÉNET 

Az előzmények 

Nick Straker édesapja egy Vox Continental orgonát vett fia tizenhatodik születésnapjára, és a határtalanul boldog srác ekkor határozta el, hogy profi zenész lesz. 1969-ben csatlakozott első együtteséhez, a Stonehenge-hez, amely meglehetősen eklektikus zenét játszott. A formáció két évvel később Matumbira változtatta a nevét, és átnyergelt a reggae műfajra. A Trojan Records szerződtette a Matumbit, amely az egyik legjobb brit reggae együttessé nőtte ki magát, ennek ellenére Nick 1974-ben kivált a zenekarból. Évekkel később úgy nyilatkozott, hogy nem kedvelte túlzottan a lemezcég vezetőit, akik szerinte eleinte semmi különösebbet nem tettek a Matumbi karrierje érdekében. Barátjával, David McShera gitárossal – őt valamiért egy interjúban McShearer néven említi –, valamint Pete Hammonddal és Phil Townerrel egy tánczenekart szervezett, amely férfiklubokban és esküvőkön lépett fel. Találkoztak Limmie Snell (1945–1986) amerikai soulénekessel, és felvették a Limmie Funk Unlimited nevet. Erősítésként a lengyel származású Andy Gierus gitáros is betársult hozzájuk. Különféle brit klubokban koncerteztek, 1978-ban Hollandiában és Svédországban is turnéztak. A svéd vendégszereplés különösen emlékezetesnek bizonyult, mivel 1978 februárjában a szokásosnál is jóval hidegebb volt a skandináv országban. A Limmie Funk Unlimitednek kislemeze is megjelent, de megfelelő promóció híján az együttes nem sok vizet zavart, ezért Nick 1978 közepén innen is távozott. 

Séta a parkban 

Még a Limmie Funk Unlimited idején feltűnt a színen Phil Towner egyik régi barátja, Tony Mansfield, aki eleinte roadie-ként ügyködött Nickék zenekarában, mígnem gitárosként csatlakozott a Mac Kissoon duóhoz (Mac és Katie Kissoon). Nagyjából akkor jött el onnan, amikor Nick is szakított a Limmie Funk Unlimiteddel. A két újdonsült cimbora Pete Diaz énekes-szerzővel kezdett együtt dolgozni. Hetente öt nap utaztak hozzá Coventryba és vissza, hogy próbáljanak, lemezfelvételük is készült, de közben Nick és Tony arról ábrándozott, hogy egyszer kettőjük saját produkcióját is rögzíthetik. Ez lett az A Walk in the Park (Egy séta a parkban), amelynek első verziója 1979 elején született meg, nagyjából akkor, amikor véget ért a Pete Diazzal való együttműködés. Ember nem gondolná, de a dalt valóban egy parkbéli séta ihlette. Nick akkoriban egy Stevie nevű lánnyal járt (nem, nem Steve: a Stevie a Stephanie becézett alakja), akit Tony felesége mutatott be neki. Stevie a Battersea Park mellett lakott. A szerelmespár 1978 novemberének egyik reggelén valamin összevitatkozott, és Nick végül leviharzott a parkba. Nem dühös volt, inkább melankolikus, és séta közben eszébe jutott egy dallam. Hazasietett, és még aznap megírta az A Walk in the Parkot. Noha akkoriban inkább a dzsessz és annak válfajai, például a fúziós dzsessz iránt érdeklődött (Herbie Hancock, Miles Davis, a Weather Report és társai), szerzeménye egyáltalán nem ezt a zenei hatást tükrözte. 

Tony Mansfieldnek tetszett az A Walk in the Park, rövidesen el is készítették a demót, melyen Nick énekelt, ámbár nem nagyon voltak énekesi ambíciói. Egyik kollégájuk ugyanarra a szalagra további szerzeményeket vett fel, amelyeket elvitt a Pinnacle Recordshoz. Nickék dalából is lejátszott egy részletet, a cég illetékeseinek pedig tetszett, amit hallottak. Ettől kezdve beindult a gépezet. A szakemberek rávették Nicket, hogy énekelje fel még egyszer a vokált. A produceri teendőket Jeremy Paul vállalta, aki igen lelkesen adta az újabb és újabb ötleteket, például az intrót és a kórust is ő javasolta. Állandó tréfálkozásával határozottan feldobta a gördülékenyen zajló stúdiómunka hangulatát. Alapvetően megtartották az eredeti zenei elképzeléseket, de több ritmust adtak hozzájuk. A vokálba Nick mellé beszállt Andy Gierus is. A keverést szintén Jeremy végezte. Állítólag forgattak egy videoklipet is, de az olyan pocsék lett, hogy végül nem használták fel a promócióhoz. A dalt a lemezcég elvitte a soron következő cannes-i MIDEM-fesztiválra, ahol többen is érdeklődtek iránta. A nyugatnémet Teldec cég érdeklődése tűnt a legkomolyabbnak. Körülbelül három hónap telt el, amikor az A Walk in the Park hirtelen felbukkant a német slágerlista 45. helyén, és gyorsan megindult felfelé. A harmadik helyig jutott, és összesen 36 hétig volt jelen a legnépszerűbbek között. Szeptemberben már az osztrák és a svájci Top 10-ben is megjelent az A Walk in the Park. Azonban senki nem próféta a saját hazájában: kerek egy év telt el, mire a dal – egy újabb változatban – felkerült a brit toplistára is, ahol a huszadik helyen állt meg. 

Egy falatnyi dzsessz 

A siker váratlanul érte a Nick Straker Bandet. Hirtelen sztárok lettek a diszkó műfajban, amelyet nem éreztek igazán magukénak, és nem volt megfelelő muníciójuk a folytatáshoz. Sem a Don't Come Back, sem a Leaving On the Midnight Train nem aratott nagy sikert, csupán két-három hétig szerepeltek a slágerlisták alsóbb régióiban. 1979-ben Tony Mansfield producerként jegyezte az After the Fire 80-f című albumát. Ezzel párhuzamosan készült a Nick Straker Band A Little Bit of Jazz című szerzeménye. Miután mindenki hazament a stúdióból, Nick és Andy megjelentek Mansfieldnél, és a billentyűs hangszereket kölcsönvéve kidolgozták az új dal hangzását: az eurodiscót próbálták összepárosítani a Herbie Hancock-féle dzsesszfunkkal. Állítólag nehezen született meg a végső változat, de megérte a kemény munka: az Egyesült Államokban az A Little Bit of Jazz vezette a Billboard dance slágerlistáját. Még az A Walk in the Parknak sem sikerült sehol a slágerlista élére kerülnie, mindazonáltal az A Little Bit of Jazz megmaradt amerikai sikernek, Európában nem futott be. A Straight Ahead ötlete egy 1981-es dániai turnén született meg. A demón Andy gitározott (ő látta el a hangmérnöki teendőket is), Nick dobolt és a billentyűs hangszereken játszott. A következő évben stúdiókörülmények között újra felvették a dalt, amely a Billboard dance slágerlistáján tizenkettedik lett. 1983-ban még megjelent egy újabb Nick Straker-album különösebb visszhang nélkül, majd az 1980-as évek közepén a formáció feledésbe merült. 1985-ben Nick és China Burton írta a Do You Want It Right Now című dalt Sidney Poitier Gyors siker (1985) című filmjéhez. Az előadó Siedah Garrett, a producer Jellybean Benitez volt. Az A Walk in the Parkból 1987-ben és 1997-ben is készültek remixek, de egyik sem került fel a slágerlistákra. Nickből stúdiózenész lett, Linton Kwesi Johnson és Dennis Bowell lemezeinek állandó közreműködője. Néhány szép emléke van a siker időszakából, bár a nosztalgiázásba olykor némi fájdalom is vegyül. 

DISZKOGRÁFIA 

Kislemezek, maxik 

* 1979: A Walk in the Park / Something in the Music 

* 1979: The Last Goodbye / A Little Bit of Jazz 

* 1980: Don't Come Back / Modern Music 

* 1980: Leaving On the Midnight Train / Magazine 

* 1980: Leaving On the Midnight Train / Play the Fool 

* 1980: Leaving On the Midnight Train / A Walk in the Park 

* 1980: Leaving On the Midnight Train / A Little Bit of Jazz 

* 1980: A Little Bit of Jazz / Space Age 

* 1981: A Little Bit of Jazz / Like Dust 

* 1981: A Little Bit of Jazz / The Last Goodbye 

* 1981: A Little Bit of Jazz / A Little Bit of Jazz (Version) 

* 1981: Like Dust / The Future's Over My Head 

* 1981: Dummy Dancing (tesztlemez) 

* 1982: Way of Life (Extended Version) / Airwaves 

* 1982: Straight Ahead / Straight Ahead (Instrumental) / Straight Ahead (Instrumental Reprise) 

* 1982: Straight Ahead / Straight Ahead (Instrumental Reprise) 

* 1983: You Know I Like It / You Know I Like It (Instrumental Version) 

* 1983: Against the Wall / Dummy Dancing 

* 1984: Turn Me Down / We Can Still Be Friends 

* 1984: Must You Dance (12" Dance Mix) / Must You Dance (Radio Mix) 

* 1985: It Only Takes a Minute / Must You Dance 

* 1985: It Only Takes a Minute / A Little Bit Of Jazz (1985 Version) / Must You Dance (King Dub Mix)

* 1987: A Walk in the Park (1987 Remix) / Way of Life

* 1997: A Walk in the Park (Handbagger's Dance Extended Mix) / A Walk in the Park (The Handbagger's Radio Dance Edit) / A Walk in the Park (Der Park Extended Mix) / A Walk in the Park (Der Park Radio Edit) 

* 1997: A Walk in the Park (The Handbagger's Radio Romance Edit) / A Walk in the Park (Handbagger's Dance Extended Mix) / A Walk in the Park (The Handbagger's Radio Dance Edit) / A Walk in the Park (Der Park Extended Mix) / A Walk in the Park (Der Park Radio Edit) 

Albumok 

* 1979: Future's Above My Head 

* 1980: The Nick Straker Band 

* 1980: A Walk in the Park 

* 1981: A Little Bit of Jazz 

* 1983: Nick Straker 

Válogatások 

* 1982: Smash Singles 

* 1993: The Best of Nick Straker: A Walk in the Park 

* 1996: A Walk in the Park – The Very Best of Nick Straker Band 

VIDEÓK 

A Walk in the Park

Leaving On the Midnight Train (csak zene!)

A Little Bit of Jazz (csak zene!)

Straight Ahead (csak zene!)

Do You Want It Right Now (Előadó: Siedah Garrett)

ALBATROS

Az olasz Albatros együttest 1974-ben alapította Toto Cutugno. A formáció debütáló kislemezén hallható Africa Joe Dassin előadásában vált világslágerré L'été Indien (Indián nyár) címmel. Az Albatros kétszer vett részt a San Remó-i Dalfesztiválon, egy stúdióalbumot és több mint féltucat kislemezt adott ki. 1978-ban oszlott fel. A szerzőként már akkor sem ismeretlen Toto Cutugno az 1980-as évek egyik legnépszerűbb olasz szólistájává nőtte ki magát, Magyarországon is fellépett. (Karrierjét külön blogbejegyzés ismerteti.)

TAGOK 

* Toto Cutugno (Olaszország, Fosdinovo, 1943. július 7.) – ének, gitár, zongora

* Lino Losito (Olaszország, Laterza, 1948. február 13.) – gitár

* Mario Limongelli (Olaszország, Spinazzola, 1950. október 11.) – billentyűs hangszerek

* Nicola Cricelli (Olaszország, Roccella Ionica, 1954. március 11.) – dobok 

* Giuseppe Pietrobon (Olaszország, Milánó, 1949. április 10.) – basszusgitár 

* Maurizio Cristiani (Olaszország, Milánó, 1952. szeptember 30.) – gitár, vokál 

* Massimo Viganò (Olaszország, Milánó, ?) – gitár, vokál (1974–1976)

* Silvano Calefato (Olaszország, Milánó, 1952.) – gitár, ütős hangszerek (1977–1978)

* Gianangelo Calefato (Olaszország, Milánó, 1948. május 29.) – szaxofon, billentyűs hangszerek (1977–1978)

* Pietro Cardazzo (Olaszország, Milánó, 1952. január 15.) – trombita, ütős hangszerek (1977–1978)

* Gilberto Trama (Olaszország, La Spezia, 1950) – szaxofon, fuvola (1977–1978)

* Giulio Caliandro (Olaszország, Taranto, 1952.) – basszusgitár

* Cesare Capone (Olaszország, Taranto, 1952.) – dobok 

KARRIERTÖRTÉNET 

Afrika és az Indián nyár 

Toto Cutugno zenei karrierje az 1960-as években kezdődött. Eleinte csak dobokon játszott. 1969-ben rövid időre csatlakozott a Ghigo e i Goghi zenekarhoz, majd a következő évben saját együttest alapított Toto e i Tati néven. A formáció még 1970-ben benevezett az Un disco per l'estate elnevezésű dalfesztiválra, a Questo fragile amore című versenyszáma azonban nem jutott be a döntőbe. A Carosello lemezcég mindazonáltal szerződést ajánlott az ígéretes együttesnek. Az 1970-ben megjelent két kislemez, a Questo fragile amore / Aspetto lei és a Montego Bay / Incubo d’amore nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, ezért a Toto e i Tati rövidesen megszűnt. Cutugno szerződése érvényben maradt, és a tehetséges fiatalember 1974-ben új együttest szervezett Albatros néven. Ebben már nem a doboknál ült, hanem gitározott, zongorázott és mindenekelőtt énekelt. A Carosello 1975-ben adta ki az Albatros első kislemezét, amelynek A oldalán az Africa hallható, szerzők: Pasquale Losito, Stuart Ward, Vito Pallavicini és persze Toto Cutugno. A dal szép sikert aratott, de akkor vált igazán világhírűvé, amikor a francia Joe Dassin is felvette a repertoárjába. Az általa előadott változat, a L'été Indien (Indián nyár) hangszerelésében és szövegében eltért az eredetitől. (Erről részletesebben a Joe Dassinről szóló blogbejegyzésben írtam.)

San Remo

1976-ban az Albatros benevezett a San Remó-i Dalfesztiválra. Versenydala, a Volo AZ 504 Cutugno és Pallavicini közös szerzeménye, a Volo AZ 504, amelynek legismertebb verzióján közreműködik egy Magyarországon kevésbé ismert színésznő, Silvia Dionisio. (A kannibálfilmjeivel kétes hírnévre szert tett olasz rendező, Ruggero Deodato akkori felesége.) A művésznő által megszemélyesített lány, Sandra a címben szereplő repülőjárattal elhagyja kedvesét, mert az rávette őt az abortuszra. A téma nagy feltűnést keltett, hiszen az abortusztörvény csak két évvel később lépett hatályba Olaszországban. A Volo AZ 504 a harmadik helyen végzett a fesztiválon, holtversenyben a Sandro Giacobbe által előadott Gli occhi di tua madre című dallal. A nagy sikeren felbuzdulva – amelyet az együttes 1976-os albuma is igyekezett meglovagolni – az Albatros 1977-ben is indult a San Remó-i versenyen. A Gran Premio (Nagydíj) című dala egy autóversenyzőről szól, akinek a kedvese veszélyesnek tartja ezt a sportot, a pilóta pedig megpróbálja megnyugtatni őt. A valóság viszont a lány aggodalmát igazolja. A szerzeményt Cutugno egyik barátja, egy Forma–3-as versenyző súlyos balesete inspirálta. A Gran Premio bejutott ugyan a döntőbe, de nem ért el dobogós helyezést. (Joe Dassin ezt a dalt is feldolgozta Et l'amour s'en va címmel.) 1978-ban jelent meg az együttes utolsó kislemeze, a Santamaria De Portugal és az azonos című válogatásalbum. A címadó dal annak idején gyakran elhangzott a Magyar Rádió könnyűzenei műsoraiban is. Cutugno úgy döntött, hogy szólistaként folytatja a karrierjét, ezért 1978-ban az Albatros feloszlott. A billentyűs Mario Limongelli stúdiózenészként folytatta tovább, Massimo Viganò gitáros pedig más zenészekkel próbálta újra életre hívni az Albatrost, amelynek néhány éves karrierje bebizonyította, hogy a progresszív zenei törekvések és a popularitás nem összeegyeztethetetlen fogalmak. 

DISZKOGRÁFIA 

Kislemezek 

* 1975: Africa / Ha-Ri-Ah 

* 1976: Volo AZ 504 / Marieneige 

* 1976: Flight AZ 504 (Instrumental Version) / Volo AZ 504 

* 1976: Nel cuore nei sensi / L'Albatros 

* 1977: Gran Premio / Gran Premio (Versione Strumentale) 

* 1977: Private Collection 1 / Private Collection 2 

* 1977: Stop-Stop Violence / Oui Bon D'Accord 

* 1978: Santamaria De Portugal / La Mia Isola 

Albumok, válogatások 

* 1976: Volo AZ 504 

* 1978: Santamaria De Portugal 

* 1982: Dancing Albatros 

* 1984: I grandi successi degli Albatros 

VIDEÓK

Africa (csak zene!)

Volo AZ 504

Volo AZ 504 (másik klip)

Gran Premio

Stop-Stop Violence (csak zene!)

Santamaria De Portugal

DAN HARTMAN

Dan Hartman (Egyesült Államok, Pennsylvania, Harrisburg, 1950. december 8. – Egyesült Államok, Connecticut, Westport, 1994. március 22.) amerikai énekes, zenész, szövegíró és lemezproducer teljes neve: Daniel Earl Hartman. Nemcsak komponált és énekelt, hanem több hangszeren is kiválóan játszott: szóló- és basszusgitáron, billentyűs hangszereken, dobokon. Karrierje 1963-ban kezdődött. A diszkókorszakban futott be olyan slágerekkel, mint az Instant Replay, a Relight My Fire és a This Is It. Az irányzat hanyatlása után sem került végleg süllyesztőbe, az 1980-as években is voltak még slágerei. Akkoriban több filmhez is írt betétdalokat. AIDS-szel összefüggő agytumorban hunyt el. 

KARRIERTÖRTÉNET 

A kezdetek 

Dan Hartman szülei: Carl és Pauline Hartman. Két testvére volt, David (Dave) és Kathy. Dan hétéves korában kezdett zongorázni tanulni. Gyakran hallgatott különféle popzenei rádióállomásokat, és érdeklődése a klasszikus zene helyett egyre inkább a könnyűzene felé fordult. Tizenhárom évesen csatlakozott a The Legends együtteshez, amelyben bátyja, Dave gitározott. További tagok: Denny Woolridge (basszusgitár) és Ralph Schwartz (dobok). A The Legends soulzenekarként indult, de később átváltott rockra. Schwartz viszont utálta a rockot, ezért kilépett: Larry Sadler jött a helyére. Dan billentyűs hangszereken játszott, és számos dalt írt, ám egyikből sem lett sláger. A fellépéseken álbajuszt viselt, mert civilben egy banknál dolgozott, és úgy gondolta, a kétféle elfoglaltság nem passzol össze. Kitartóan küzdött azért, hogy együttesét befuttassa. Rendszeresen küldözgette a The Legends demóit a New York-i lemezcégeknek, és amikor megérkeztek az elutasító levelek, máris küldte a következő demót. 1971 decemberében a CBS-hez beküldött anyagra felfigyelt Edgar Winter, aki épp egy új együttes megalapításán fáradozott. Dant meghívták az Edgar Winter Groupba, és ő – zenésztársai támogatásával – elfogadta a felkérést. A formáció három albumán működött közre mint basszusgitáros, illetve a nevéhez fűződik az Edgar Winter Group egyik legnépszerűbb popslágere, az 1972-es Free Ride. 1976-ban kezdett szólókarrierbe, amelynek első állomásaként egy promóciós albumot adott ki Who Is Dan Hartman and Why Is Everyone Saying Wonderful Things About Him? (Ki az a Dan Hartman, és miért mondanak róla olyan szépeket?) címmel. Tulajdonképpen egy válogatáslemezről van szó, amely korábban az Edgar Winter Grouppal felvett dalokat is tartalmaz. Még ugyanabban az évben kijött az Images is, Hartman első igazi stúdióalbuma. A közreműködők között található az Edgar Winter Groupból maga Edgar Winter, valamint Ronnie Montrose és Rick Derringer, továbbá olyan vendégművészek, mint Clarence Clemons és Randy Brecker. A Thank You for the Good Times című felvételen Dan édesapja, Carl Hartman fütyül. 

Diszkósikerek 

Azok, akik 1963 és 1978 között együtt dolgoztak Dannel, megerősítették, hogy Hartman fogékony volt minden zenei stílusra. Hogy éppen a diszkóval fog egyértelműen befutni, az viszont alighanem sokakat meglepett. Az áttörést az 1978-ban kiadott album, az Instant Replay hozta meg, amelynek valamennyi felvételét Hartman írta és hangszerelte, és szinte mindegyik hangszeren saját maga játszott. A címadó felvétel vezette a Billboard dance slágerlistáját, az angol toplistán pedig a nyolcadik helyig jutott. Szaxofonon Edgar Winter, kongán Larry Washington játszott. Az LP-n közreműködött még Vinnie Cusano (Vinnie Vincent néven a Kiss együttes későbbi gitárosa) és G. E. Smith a Hall & Oates formációból. Népszerűnek bizonyult az 1979 elején megjelent kislemez, a This Is It is. Zenetörténeti érdekesség, hogy az Egyesült Államokban és Angliában az Instant Replay és a This Is It az egyik legelső maxilemez volt, amelyet piacra dobtak. Annyira új volt még akkoriban ez a formátum, hogy az Instant Replay brit kiadású maxiját 33-as fordulatszámmal kellett lejátszani. (A szabványos maxilemezek nagylemez méretűek ugyan, de 45-ös fordulatszámmal kell lejátszani őket, mint a hagyományos kislemezeket.) A harmadik kislemez, a Time and Space – elődjeivel ellentétben – nemcsak hogy nem került fel a slágerlistára, de kritikái sem voltak túl jók.

Az Instant Replay éppúgy a westporti The Schoolhouse-ban készült, mint az 1979-es Relight My Fire. Az új LP-vel Hartman célja az volt, hogy még többet nyújtson abból a zenei világból, amely előző albumát jellemezte. Az igazán nagy siker azonban elmaradt, a diszkó iránti érdeklődés ugyanis az Egyesült Államokban kezdett alábbhagyni. A Hands Down című nyitófelvételen maga Stevie Wonder harmonikázik, Edgar Winter szaxofonozik, és Hilly Michaels dobol. A közel tízperces egyveleg, a Vertigo – Relight My Fire vendégénekesnője Hartman jó barátja, Loleatta Holloway. A felvétel a Billboard Hot 100 slágerlistáján csupán a 105. helyig jutott, vezette viszont a dance slágerlistát. Kevés példa van arra, hogy egy dal a Billboard slágerlistáin ennyire szélsőséges helyezéseket ér el. Közel húsz évvel később felcsendült a diszkókorszakot felidéző 54 című 1998-as filmben is. 1993-ban – néhány hónappal Hartman halála előtt – jelent meg a Relight My Fire feldolgozása a divatos fiúegyüttes, a Take That előadásában, Lulu közreműködésével. Az új verzió vezette a brit toplistát, amelyre annak idején a Hartman-féle eredeti dal fel sem került. 

A nyolcvanas évek 

Az 1981-ben kiadott LP, az It Hurts to be in Love már nem a diszkó, hanem inkább a country jegyében készült, de a stílusváltás nem hozta meg a remélt sikert. A címadó dal egyébként Gene Pitney 1964-es slágerének feldolgozása. 1984-ben újra beindult Dan Hartman szekere. Az I Can Dream About You című szerzeménye Top 10-es sláger volt a Billboard három különböző toplistáján is, harmadik helyezett lett Ausztráliában, és a tizenharmadik helyig jutott Angliában. Népszerűségében nagy szerepet játszott, hogy elhangzott Walter Hill Ha eljönnek a bomberek (1984) című akciófilmjében is, ahol azonban Winston Ford énekelte. Éppen ezért a slágerhez kétféle klip is készült: az egyiket a film jeleneteiből állították össze, és az egyik szereplő, Stoney Jackson imitálta az éneklést Ford hangjára. A másik klipben is láthatók jelenetek a filmből, de Hartman is megjelenik benne mint csapos, aki megpróbál meghódítani egy ifjú hölgyet. Dan eredetileg a Hall & Oates formációnak szánta a dalt, amelyet Daryl Hall azzal utasított vissza, hogy nem szokták mások szerzeményeit játszani. (Húsz évvel később az Our Kind of Soul című Hall & Oates-albumra mégis felkerült az I Can Dream About You, ámbár a szövegén változtattak.) A filmdalnál is nagyobb sikert aratott a We Are the Young, amely az Instant Replay és a Relight My Fire után a harmadik olyan Dan Hartman-felvétel volt, amely vezette a Billboard dance slágerlistáját. Említésre méltó sikert ért el az 1984-es albumról a Second Nature című kislemez is.

Slágerré vált a Magyarországon is forgalmazott Break (1984) című filmhez komponált Heart of the Beat, amelyet Hartman és társszerzője, Charlie Midnight közösen adott elő 3V művésznéven. 1985-ben egy újabb filmdal következett, a Charlie Midnighttal közösen jegyzett Talking to the Wall, amely a John Travolta és Jamie Lee Curtis nevével fémjelzett Ingerlő idomok (1985) című romantikus drámához íródott. Sem a film, sem a dal nem aratott sikert. A szintén 1985-ös Fletch című vígjátékhoz – főszereplő: Chevy Chase – Hartman két dalt is írt: a Name of the Game saját szerzemény, a Fletch, Get Outta Town társszerzője ismét Charlie Midnight volt. A Waiting to See You a Borzasztó emberek (1986) című Danny De Vito-vígjáték egyik betétdalaként született meg, a Why Should I Worry? pedig az Olivér és társai (1988) című Walt Disney-filmhez készült. Mindkét dal társszerzője Charlie Midnight: az előbbit Hartman, az utóbbit Billy Joel énekelte. Dan 1989-es albuma, a New Green Clear Blue újabb stílusváltást jelentett: az élőben felvett dalok egyfajta zenés utazásra invitálnak a tudatalattiba. A szakmai fogadtatás kedvező volt, a kereskedelmi siker azonban elmaradt. 

A producer 

Hartman sokoldalú tehetségéből futotta arra is, hogy mások számára is komponáljon, illetve producerként ténykedjen. Az évek folyamán olyan világsztárokkal dolgozott együtt, mint például Tina Turner, Dusty Springfield, Joe Cocker, Bonnie Tyler, Paul Young, James Brown, Nona Hendryx, Holly Johnson, a Living in a Box, a Plasmatics és Steve Winwood. Különösen nagy sikert ért el James Brownnal: a számára írt Living in America – a társszerző újfent Charlie Midnight volt – tíz év után még egyszer (és utoljára) az amerikai slágerlista élvonalába röpítette a legendás énekest 1985-ben. A felvétel sikerét nagyban elősegítette, hogy elhangzott a Sylvester Stallone és Dolph Lundgren főszereplésével készült Rocky IV (1985) című filmben is. A dalt 1987-ben Grammy-díjra jelölték R&B kategóriában (vesztett a Sweet Love című Anita Baker-slágerrel szemben), James Brown viszont megkapta a legjobb R&B férfi énekesnek járó díjat. (A nők között Anita Baker győzött a Rapture című albumával.) A korábban már említett 1989-es albumát Hartman már nem a The Schoolhouse-ban, hanem a szintén westporti Multilevelben vette fel, amely haláláig egyben otthonául is szolgált. Utolsó két kislemeze és utolsó albuma, a Keep the Fire Burnin' – melyen korábban kiadatlan dalok kaptak helyet – már csak halála után jelentek meg. AIDS-szel összefüggő agytumorban hunyt el 1994 tavaszán, testét elhamvasztották.

DISZKOGRÁFIA 

Kislemezek, maxik 

* 1978: Instant Replay / Instant Replay (Replayed) 

* 1978: This Is It / Countdown 

* 1978: Time and Space / Double-O-Love 

* 1978: Countdown – This Is It / Instant Replay 

* 1978: Countdown – This Is It / Time and Space 

* 1979: Hands Down / Hands Down (Hands Up) 

* 1979: Boogie All Summer / Love Is a Natural 

* 1979: Relight My Fire / Hands Down 

* 1979: Free Ride / Vertigo / Relight My Fire (Progressive Instrumental Remix) (promóciós lemez)

* 1979: Relight My Fire / Vertigo 

* 1979: Relight My Fire / Vertigo / Relight My Fire (Progressive Instrumental) 

* 1979: Relight My Fire (The Historical 1979 Re-Mix) / Vertigo – Relight My Fire 

* 1979: Relight My Fire / Vertigo – Relight My Fire 

* 1979: Vertigo – Relight My Fire / Vertigo – Relight My Fire (Progressive Instrumental Remix) 

* 1980: Free Ride / Love Strong 

* 1980: Love Sensation / I've Been Loving You Too Long 

* 1980: Love Sensation / Dance What 'Cha Wanna 

* 1980: Love Sensation / Short End of the Stick 

* 1981: Heaven in Your Arms 

* 1981: It Hurts to be in Love / All I Need 

* 1983: Love Sensation (Vocal Version) / Love Sensation (Instrumental Version) / Love Sensation (Rough Mix) 

* 1983: Love Sensation / Love Sensation (Instrumental Version) / Love Sensation (Acappella) 

* 1984: I Can Dream About You (7:31) / I Can Dream About You (4:23) / I Can Dream About You (Instrumental) 

* 1984: I Can Dream About You (Extended Remix) / I Can Dream About You (Jellybean Remix) 

* 1984: I Can Dream About You (Extended Mix) / I Can Dream About You (7" Version) / Instant Replay

* 1984: I Can Dream About You / Instant Replay 

* 1984: I Can Dream About You / I Can Dream About You (Instrumental) / Blue Shadows 

* 1984: We Are the Young (Club Version) / We Are the Young (Instrumental Version) / We Are the Young (LP Version) 

* 1984: We Are the Young (Club Version) / We Are the Young (Instrumental Version) / I'm Not a Rolling Stone 

* 1984: We Are the Young / I'm Not a Rolling Stone 

* 1984: Second Nature / I Can't Get Enough 

* 1984: The Name of the Game (Edit) / The Name of the Game (Instrumental Edit) 

* 1984: The Name of the Game (Extended Version) / The Name of the Game (Extended Instrumental Version) 

* 1985: Name of the Game (Extended Dance Version) / Name of the Game (Big Radio Edit) / Name of the Game (Big Dance Dub) 

* 1985: Second Nature (Extended Version) / Second Nature (Dub Version) / Second Nature (LP Version)

* 1985: Get Outta Town / I Can Dream About You (M & M Edit) 

* 1985: Fletch, Get Outta Town (Extended Dance Mix) / Fletch, Get Outta Town (7" Version) / Fletch, Get Outta Town (Dub Version) 

* 1986: Relight My Fire / Vertigo 

* 1986: Waiting to See You / Waiting to See You (Film to Dance Mix) 

* 1986: Waiting to See You / Waiting to See You (Film to Dance Mix) / Instant Replay (Album Version) / This Is It (Remix) 

* 1987: Love Sensation (Special Dutch House Mix) / Love Sensation (Album Version) 

* 1988: Instant Replay (Maxi Version) / Countdown – This Is It 

* 1988: Instant Replay / Vertigo – Relight My Fire 

* 1988: The Love You Take (Denise Lopez & Dan Hartman) 

* 1989: Love Sensation (The Ultimate Rave) / Dance What 'Cha Wanna 

* 1992: Love Sensation (Club Mix) / Love Sensation (After Hours Mix) / Love Sensation (Radio Edit) / Love Sensation (Unreleased Version) / Love Sensation (Original Mix) 

* 1994: Keep the Fire Burnin' (Dan Hartman starring Loleatta Holloway) 

* 1994: The Love in Your Eyes 

* 1995: Vertigo – Relight My Fire / Free Ride (12" Version) 

* 1998: Love Sensation / Dreamin' / Hit & Run 

* 2000: Instant Replay / Vertigo – Relight My Fire

* 2000: Love Sensation (Kamasutra Mixes) 

* 2003: Love Sensation (Original Shep Pettibone 12" Remix) / Love Sensation (Original Instrumental Dub) / Love Sensation (Acappella) 

* 2005: I Can Dream About You (5:56) / I Can Dream About You (7:31) 

* 2006: Love Sensation '06 

* 2006: Vertigo – Relight My Fire (Special Version) / Vertigo / Relight My Fire / Vertigo – Relight My Fire (Progressive Instrumental Remix) 

* 2007: Relight My Fire (Almighty Radio Mix) / Relight My Fire (Almighty Club Mix) / Relight My Fire (Almighty Dub) / Relight My Fire (Almighty Instrumental) 

* 2009: Love Sensation '09 (Felix Baumgartner Remix) 

Albumok 

* 1976: Images 

* 1978: Instant Replay 

* 1979: Relight My Fire 

* 1981: It Hurts to be in Love 

* 1984: I Can Dream About You 

* 1989: New Green Clear Blue 

* 1994: Keep the Fire Burnin' 

Válogatások 

* 1976: Who Is Dan Hartman and Why Is Everyone Saying Wonderful Things About Him? (promóciós lemez) 

* 1981: Dan Hartman 

* 2004: Superhits 

VIDEÓK

Instant Replay  

Instant Replay (másik videó)

This Is It   

Vertigo – Relight My Fire (Közreműködik: Loleatta Holloway) (csak zene!)

It Hurts to be in Love (csak zene!)

I Can Dream About You   

We Are the Young   

Talking to the Wall (részlet az Ingerlő idomok című filmből)

Fletch, Get Outta Town   

Keep the Fire Burnin' (Közreműködik: Loleatta Holloway) (csak zene!)

EGYÉB VIDEÓK

I Can Dream About You (Előadó: Winston Ford / Stoney Jackson)

Living in America (Előadó: James Brown)

Why Should I Worry? (Előadó: Billy Joel) (részlet az Olivér és társai című rajzfilmből)

Relight My Fire (Előadó: Take That featuring Lulu)

BILLY OCEAN

Billy Ocean (Trinidad, Fyzabad, 1950. január 21.) angol énekes eredeti neve: Leslie Sebastian Charles. Zenész édesapjának köszönhetően már gyerekként a muzsika hatása alá került. Karrierje 1971-ben kezdődött, négy évvel később vette fel a Billy Ocean művésznevét. Első nagy slágere a Love Really Hurts Without You az 1970-es évek közepéről. Pályáján az 1980-as évek jelentették a csúcspontot. A Caribbean Queen (No More Love on the Run) előadásáért a legjobb R&B énekesnek járó Grammy-díjat vehette át 1985-ben. További nagy slágerei: Loverboy; Suddenly; Love Zone; When the Going Gets Tough, The Tough Get Going; There'll Be Sad Songs (To Make You Cry), Get Outta My Dreams, Get Into My Car. Az 1990-es évektől kezdve ritkábban szerepel a slágerlistákon, a brit, az európai és az amerikai közönség előtt azonban időről időre színpadra lép. Nemcsak énekesként, hanem zenészként is sokoldalú: gitározik, dobol és zongorázik. A kelet-londoni futballcsapat, a West Ham United FC lelkes szurkolója fiatalkora óta, valamint egy zenei iskola patrónusa.

KARRIERTÖRTÉNET 

A kezdetek 

Billy Ocean grenadai származású szülők gyermeke. Nyolcéves korában a család az angliai Romfordba (Nagy-Londoni régió) költözött. Mivel az édesapa zenész volt, Leslie (a későbbi Billy) már egészen korán a zene hatása alá került, és természetesnek tűnt, hogy egyszer majd atyja nyomdokaiba lép. Visszaemlékezései szerint boldog gyermekkora volt, mert pénzben ugyan nem igazán, szeretetben viszont annál inkább dúskált a testvéreivel. Kamaszkorában különféle londoni klubokban énekelt. Mellette szabóként dolgozott a hagyományos férfiszabóságairól nevezetes bevásárlóutca, a Saville Row egyik üzletében. Az angol Wikipédia szerint 1972-ben Les Charles néven jelent meg első kislemeze a Spark Recordsnál. A lemezcég on-line katalógusa viszont két 1971-es kislemezt is számon tart tőle. Ami biztos, hogy egyik kiadvány sem keltett számottevő visszhangot, ahogyan az 1974-es On the Run sem, amely Scorched Earth néven jelent meg. A kiadó úgy tervezte, ha sláger lesz a dalból, igazi együttest szervez ezen a néven, ám ezzel végül nem kellett vesződnie. Leslie úgy döntött, hogy egy hangzatosabb művésznevet választ. A kiadó olyasmiket javasolt, hogy Big Ben, Joshua vagy Sam Spade, Leslie azonban a Billy Oceant találta ki magának. A név eredetére kétféle magyarázat született: az egyik szerint Leslie akkoriban a stepney-i Ocean Estate-ben élt, innen származik a művésznév, a másik elmélet pedig a focirajongással hozza összefüggésbe a dolgot, Billy Trinidadban ugyanis az Ocean's Eleven csapatának szurkolt. 1975-ös kislemeze, a Love Really Hurts Without You már az új művésznéven jelent meg, amely szerencsét is hozott: az angol toplistán a második helyig jutott, és külföldön is Top 20-as slágerré vált. (Tíz évvel később a Bad Boys Blue feldolgozása újra divatba hozta az eredeti felvételt is.) A sikernek köszönhetően megjelent a fiatal énekes debütáló albuma, amelyről még két dalt másoltak kislemezre: a L. O. D. (Love On Delivery) (#19) és a Stop Me (If You've Heard It All Before) (#12) szintén felkerült az angol slágerlistára. 1977-ben jött egy újabb sláger, a csak kislemezen kiadott Red Light Spells Danger, amely – micsoda véletlen! – szintén második lett a brit slágerlistán. Ezt a dalt öt évvel később a kitűnő énekesnő, az Eruptionből kivált Precious Wilson dolgozta fel.

Karibi, európai és afrikai királynő 

Hiába aratott jelentős sikert a Red Light Spells Danger, csak 1980-ban jelent meg Billy Ocean második albuma, a City Limit. Erről az American Hearts, a Stay the Night és az Are You Ready leginkább a klubokban örvendett nagy népszerűségnek, a slágerlistákon nem szerepeltek túl jól. Igaz, az utolsó kettőt később feldolgozta La Toya Jackson, de ez sem jelentett sokat, ugyanis a népes és legendás Jackson-klán egyik legsikertelenebb tagjáról van szó. Az 1981-es album címadó felvétele, a Nights (Feel Like Getting Down) felkerült ugyan az amerikai Billboard R&B slágerlistájára, de meg is állt a 152. helyen. A fordulatot egy 1984-es felvétel hozta meg, amelyet háromféle címmel és az azokhoz igazított szöveggel is forgalomba hoztak: az African Queen, a European Queen és a Caribbean Queen közül az utóbbi aratta a legnagyobb sikert, hiszen a Billboard tematikus slágerlistái közül hármat is vezetett: Hot 100, Hot Dance Club Play, Hot Black Singles. Listavezető volt még Kanadában és Új-Zélandon, második helyezett Ausztráliában, hatodik Angliában és hetedik Írországban. A felvételért Ocean 1985-ben a legjobb férfi R&B énekesnek járó Grammy-díjat vehette át. Billy Ocean és Keith Diamond közös szerzeményének európai verziója, a European Queen főleg a német nyelvterületen futott jól: második volt az NSZK-ban, harmadik Svájcban és huszadik Ausztriában. A slágerhez kapcsolódó album, a Suddenly Ocean pályafutásának csúcspontját jelentette: Angliában aranylemez lett, az Egyesült Államokban kétszeres, Kanadában pedig háromszoros platinalemez. A kilenc felvétel közül még három jelent meg kislemezen: a Loverboy, a Suddenly és a Mystery Lady szintén nagy slágernek bizonyult világszerte. Az énekes egyike volt az 1985-ös nagyszabású, több helyszínen egy időben megtartott Live Aid-gála sztárjainak: Philadelphiában lépett színpadra, a Carribbean Queent és a Loverboyt adta elő. 

A Nílus gyöngye 

Bármilyen hihetetlen, a sikert lehetett még fokozni. Az 1986-os album, a Love Zone ugyanis még a Suddenlynél is jobban szerepelt a slágerlistákon, ámbár Kanadában „csak” kétszeres platinalemez lett. A kilenc dal közül a When the Going Gets Tough, The Tough Get Going aratta a legnagyobb sikert, szerzők: Wayne Brathwaite, Barry Eastmond, Robert John „Mutt” Lange és Billy Ocean. A felvétel elhangzott a Magyarországon is jól ismert kalandfilmben, A Nílus gyöngyében (1985), sőt a három főszereplő, Michael Douglas, Kathleen Turner és Danny DeVito a videoklipben is közreműködött, ámbár az éneklést csupán imitálták, a hangjuk valójában nem hallható a dalban. A klipet egyébként a BBC betiltotta, mivel a három filmsztár nem volt szakszervezeti tag. A When the Going Gets Tough, The Tough Get Going a világ számos országában a toplista élére került, például Ausztráliában, Belgiumban, Kanadában, Hollandiában, Írországban, Norvégiában és Angliában. Második volt az NSZK-ban, Svájcban, Svédországban, valamint a Billboard Hot 100 és Hot Adult Contemporary slágerlistáin, de ahol nem került az első háromba, ott is Top 10-es dal volt. Az album felvételei közül említést érdemel még a címadó Love Zone, a Love Is Forever, a Bittersweet, illetve a There'll Be Sad Songs (To Make You Cry), amely ugyanolyan érzelemgazdag soulballada, mint a Suddenly, sikere viszont még annál is nagyobb volt. 

Tűnj el az álmaimból, ugorj a kocsimba 

A sikersorozat 1988-ban is folytatódott. Januárban került a boltokba az énekes hetedik stúdióalbuma, a Tear Down These Walls, amely aranylemez lett Angliában, platinalemez pedig az Egyesült Államokban és Kanadában. A húzósláger, a Get Outta My Dreams, Get Into My Car (Tűnj el az álmaimból, ugorj a kocsimba) Ausztráliában, Belgiumban, Kanadában, Írországban, Hollandiában és Norvégiában vezette a toplistát, az első helyig jutott a Billboard Hot 100 és Hot Black Singles slágerlistáján is, és szinte az összes nagyobb lemezpiacon bekerült a Top 5-be. A dalt állítólag Ringo Starr You're Sixteen című 1973-as slágerének egyik sora („You walked out of my dreams, and into my car”) ihlette. Nagy népszerűségében szerepet játszott a hozzá készült klip is, amelyben animáció keveredett élőszereplős jelenetekkel. A sikerekben gazdag 1980-as éveket Billy Ocean egy válogatásalbummal zárta, amely Angliában, az Egyesült Államokban és Kanadában egyaránt platinalemez lett. Két új szerzemény is helyet kapott rajta, a Licence to Chill és az I Sleep Much Better (In Someone Else's Bed), melyeket kislemezre is kimásoltak, de nem arattak olyan nagy sikert, mint a válogatáslemez többi slágere a maguk idejében. 

A kilencvenes évektől napjainkig 

Az 1980-as évek jelentették Billy Ocean fénykorát. Bár a kilencvenes években, sőt az új évezredben sem tűnt el a közönség szeme elől, már nincsenek olyan zajos sikerei, mint annak idején. 1993-ban a Jive Records (Billy kiadója 1984-től) hozta ki az énekes nyolcadik albumát, amelyet Ocean régi csodálójával, R. Kellyvel együtt készített. A Time to Move On (Ideje továbblépni) címe nagy igazságot fogalmaz meg, és a továbblépés szakmailag sikerült is, a közönségsiker azonban elmaradt. Az albumhoz imázsváltás is kapcsolódik: 1993 óta Ocean rasztafrizurát visel. 1997-ben egy újabb válogatásalbum jelent meg a nevével: a L. I. F. E. (Love Is for Ever) aranylemez lett Angliában, és hetedik helyezést ért el a brit toplistán. A siker teljesen érthető, hiszen a 24 track tökéletes keresztmetszetét adja a sztár addigi pályafutásának. 2002-ben a londoni Westminster Egyetem a zene tiszteletbeli doktorává avatta Billy Oceant. Ő a londoni Tech Music Schools egyik patrónusa, aki rendszeresen felkeresi az intézményt, és előadásokat tart a hallgatóknak. 2004-ben, az eredeti megjelenés huszadik évfordulóján digitális kislemezként került forgalomba legnagyobb slágere, a Caribbean Queen, amely a Billboard toplistáján a 25. helyig jutott. 2007 októberében, több mint másfél évtized után Ocean ismét Angliában turnézott. A koncertsorozat a következő évben Ausztráliában és a Távol-Keleten folytatódott. Tizenhat év szünet után, 2009-ben a sztár egy újabb stúdióalbummal örvendeztette meg a rajongóit. Ők valószínűleg örültek is a Because I Love You megjelenésének, de ez nem volt elegendő a slágerlistára kerüléshez. 2010 áprilisában megint egy válogatásalbum került forgalomba, amelyet az énekes egy Angliára és Írországra kiterjedő turnéval népszerűsített. A 18 felvételt tartalmazó The Very Best of Billy Ocean tizenhetedik lett az angol slágerlistán. 2010. október 20-án Billy Ocean a fekete művészek számára 1996-ban alapított MOBO-díj átadásán életműdíjban részesült. 2012-ben sok egykori sztár (David Hasselhoff, Emma Bunton, Ronan Keating, Gary Barlow, Peter Andre) mellett cameoszerepet vállalt a Keith Lemon: The Film című brit vígjátékban. 

Magánélet 

Billy Ocean 1975-ben nősült, felesége keresztneve Judy. A házaspárnak három gyermeke született: Cherie, Antony és Rachel. A Berkshire megyei Sunningdale-ben élnek. 

DISZKOGRÁFIA 

Kislemezek, maxik 

* 1971: Nashville Rain / Never Is Such a Long Time (Les Charles néven) 

* 1971: Nashville Rain / Sun in My Morning (Les Charles néven) 

* 1972: Reach Out a Hand / Baby You've Got Something (Les Charles néven) 

* 1974: On the Run / Can You Feel It (Scorched Earth néven) 

* 1974: On the Run / Super Woman Super Lover (Scorched Earth néven) 

* 1975: Whose Little Girl Are You / Cream On the Top 

* 1975: Love Really Hurts Without You / You're Running Outa Fools 

* 1976: L. O. D. (Love On Delivery) / Mr Business Man 

* 1976: Stop Me (If You've Heard It All Before) / Let's Put Our Emotions in Motions 

* 1977: Red Light Spells Danger / Sweet Memories 

* 1978: Everything's Changed / Tell Him to Move Over 

* 1979: Are You Ready / Maybe Tonight 

* 1980: Are You Ready / Stay the Night 

* 1980: Stay the Night / What You Doing to Me 

* 1980: Nights (Feel Like Getting Down) / Everlasting Love 

* 1981: Nights (Feel Like Getting Down) / Are You Ready / Taking Chances 

* 1981: Stay the Night / Nights (Feel Like Getting Down) 

* 1981: American Hearts / My Love 

* 1981: Another Day Won't Matter (promóciós lemez) 

* 1982: Calypso Funkin' / City Limit 

* 1982: I Can’t Stop / Inner Feelings (promóciós lemez) 

* 1984: Mystery Lady / If I Should Lose You 

* 1984: Mystery Lady / African Queen (No More Love on the Run) 

* 1984: Mystery Lady (Extended Version) / Mystery Lady (Club Mix) / Suddenly 

* 1984: Mystery Lady / Suddenly 

* 1984: Loverboy (Extended Club Remix) / Loverboy (Single Version) / Loverboy (Dub Mix) 

* 1984: Loverboy (Extended Mix) / Loverboy (Dub Mix) 

* 1984: Loverboy / Loverboy (Dub Mix) 

* 1984: Loverboy / Love Really Hurts Without You 

* 1984: Loverboy / Nights (Feel Like Getting Down) / Loverboy (Dub Mix) 

* 1984: Suddenly / Lucky Man 

* 1984: European Queen (No More Love on the Run) (Special Mix) / European Queen (No More Love on the Run) (Instrumental Version) / European Queen (No More Love on the Run) (Album Version) 

* 1984: European Queen (No More Love on the Run) / European Queen (No More Love on the Run) (Instrumental Version)

* 1984: European Queen (No More Love on the Run) (Special Mix) / Carribean Queen (No More Love on the Run) (Special Mix) / African Queen (No More Love on the Run) (Special Mix) 

* 1984: Caribbean Queen (No More Love on the Run) (Special Mix) / Caribbean Queen (No More Love on the Run) (Instrumental) / Caribbean Queen (No More Love on the Run) (A Diamond Mix) 

* 1984: Caribbean Queen (No More Love on the Run) (Mix1) / Caribbean Queen (No More Love on the Run) (Mix2) 

* 1984: Caribbean Queen (No More Love on the Run) (New Extended Mix) / African Queen (No More Love on the Run) (New Extended Mix) / Dance Floor (Extended Mix) 

* 1984: Caribbean Queen (No More Love on the Run) (Special Mix) / European Queen (No More Love on the Run) (Special Mix) 

* 1984: Caribbean Queen (No More Love on the Run) (Special Mix) / European Queen (No More Love on the Run) (Instrumental) 

* 1984: Caribbean Queen (No More Love on the Run) (Special Mix) / Caribbean Queen (No More Love on the Run) (Instrumental) 

* 1984: There'll Be Sad Songs (To Make You Cry) (Extended Version) / The Long And Winding Road / Suddenly / If I Should Lose You 

* 1985: There'll Be Sad Songs (To Make You Cry) / If I Should Lose You 

* 1985: On the Run (The Battle Is Over) / Caribbean Disco (Instrumental) 

* 1985: When the Going Gets Tough, The Tough Get Going (Extended Version) / When the Going Gets Tough, The Tough Get Going (Single Version) / When the Going Gets Tough, The Tough Get Going (Club Mix) / When the Going Gets Tough, The Tough Get Going (Instrumental) 

* 1985: When the Going Gets Tough, The Tough Get Going (Extended Version) / When the Going Gets Tough, The Tough Get Going (Single Version) / When the Going Gets Tough, The Tough Get Going (Instrumental) 

* 1985: When the Going Gets Tough, The Tough Get Going (Extended Version) / When the Going Gets Tough, The Tough Get Going (Single Version) / When the Going Gets Tough, The Tough Get Going (Club Mix) 

* 1985: When the Going Gets Tough, The Tough Get Going / When the Going Gets Tough, The Tough Get Going (Instrumental) 

* 1985: Suddenly / Lucky Man / Dance Mix / Sanny X Mix 

* 1985: Suddenly / Lucky Man / Caribbean Queen (Extended Version) / African Queen (Extended Version)

* 1985: Mystery Lady (Extended Version) / African Queen (Extended Version) / Caribbean Queen (Extended Version) 

* 1985: Mystery Lady (Extended Version) / Hit Mix '85 / If I Should Lose You 

* 1986: Love Really Hurts Without You (1986 Dance Mix) / Love Really Hurts Without You (Dub Mix) / Love Really Hurts Without You (1986 7" Mix) 

* 1986: Love Really Hurts Without You (The Cupid Mix) / Love Really Hurts Without You (Dub Mix) / Love Really Hurts Without You (1986 7" Mix) 

* 1986: Love Really Hurts Without You (1986 Dance Mix) / Love Really Hurts Without You (Instrumental)

* 1986: On the Run (The Battle Is Over) (Extended Re-Mix Version) / On the Run (The Battle Is Over) (Single Version) 

* 1986: When the Going Gets Tough, The Tough Get Going / Caribbean Queen 

* 1986: Love Zone / There'll Be Sad Songs (To Make You Cry) 

* 1986: Love Zone (Extended Version) / There'll Be Sad Songs (To Make You Cry) (7" Version) / Love Zone (Instrumental) / Love Zone (Album Version) 

* 1986: Bittersweet (Extended Mix) / Bittersweet (Album Mix) / Special Mix 

* 1986: Bittersweet (Extended Version) / Bittersweet (Album Version) / Bittersweet (Instrumental Version) / Bittersweet (7'' Mix) 

* 1986: Bittersweet (Extended Version) / Bittersweet (Instrumental Version) / Bittersweet (Album Version)

* 1986: Bittersweet / Bittersweet (Instrumental Version) 

* 1986: Love Is Forever / Suddenly / Loverboy 

* 1986: Love Is Forever / Suddenly 

* 1986: Love Is Forever / Dancefloor 

* 1986: Love Zone / Love Zone (Instrumental) 

* 1986: Love Zone (Extended Version) / Love Zone (Instrumental Version) / Love Zone (Album Version)

* 1986: Hold On Brother (Club Mix) / Hold On Brother (Dub Mix) 

* 1986: Hold On Brother (Club Mix) / Hold On Brother (Dub Mix) / Hold On Brother (Radio Mix) 

* 1986: When the Going Gets Tough, The Tough Get Going / When the Going Gets Tough, The Tough Get Going (Instrumental) / Mystery Lady / Suddenly 

* 1987: Love Really Hurts Without You (1986 Dance Mix) / Love Really Hurts Without You (Dub Mix)

* 1987: Love Really Hurts Without You (Cupid Mix) / Love Really Hurts Without You (1987 Remix By Phil Harding) 

* 1987: Red Light (Spells Danger) / On The Run 

* 1987: Get Outta My Dreams, Get Into My Car (Extended Version) / Get Outta My Dreams, Get Into My Car (7" Version) / Showdown 

* 1987: Get Outta My Dreams, Get Into My Car / Showdown 

* 1988: Get Outta My Dreams, Get Into My Car (AA Remix) / US-Mega Mix / Bittersweet / When the Going Gets Tough, The Tough Get Going / Caribbean Queen (No More Love on the Run) 

* 1988: Get Outta My Dreams, Get Into My Car (Extended Version) / Get Outta My Dreams, Get Into My Car (Instrumental Version) / Get Outta My Dreams, Get Into My Car (7" Version) / Showdown 

* 1988: Get Outta My Dreams, Get Into My Car (AA Remix) / Get Outta My Dreams, Get Into My Car (7" Version) / Showdown 

* 1988: Get Outta My Dreams, Get Into My Car (Extended Version) / Get Outta My Dreams, Get Into My Car (Instrumental Version) / Get Outta My Dreams, Get Into My Car (7" Version) / Showdown / Special Mix / Bittersweet / When the Going Gets Tough, The Tough Get Going / Caribbean Queen (No More Love on the Run) 

* 1988: The Colour of Love / It's Never Too Late to Try 

* 1988: The Colour of Love / The Colour of Love (Instrumental) 

* 1988: The Colour of Love / Suddenly / Get Outta My Dreams, Get Into My Car / When The Going Gets Tough, The Tough Get Going 

* 1988: Stand & Deliver (Extended Version) / Pleasure / Loverboy (Extended Club Remix) 

* 1988: Stand & Deliver / Pleasure 

* 1988: Tear Down These Walls (Special Extended Mix) / Tear Down These Walls (Single Version) / Tear Down These Walls (Club Mix) / Tear Down These Walls (Instrumental Version) / Without You 

* 1989: Love Really Hurts Without You / Love Really Hurts Without You (12") / Red Light / Red Light (12") 

* 1989: Licence to Chill / Pleasure 

* 1989: Licence to Chill (Extended Version) / Pleasure / Licence to Chill (7" Version) 

* 1989: Licence to Chill (Extended Version) / Licence to Chill (7" Version) / Licence to Chill (Instrumental) / Pleasure 

* 1989: Licence to Chill (7'' Version) / Licence to Chill (12'' Version) / Pleasure 

* 1989: I Sleep Much Better (In Someone Else's Bed) (Extended Version) / I Sleep Much Better (In Someone Else's Bed) (7" Version With Rap) / I Sleep Much Better (In Someone Else's Bed) (7" Version Without Rap) / I Sleep Much Better (In Someone Else's Bed) (Instrumental) / Gun for Hire 

* 1993: Pressure (U.S. Radio Edit) / Pressure (Mr Lee's Radio Dance Mix) / Pressure (U.K. 12" Extended Mix) / On Your Knees 

* 1993: Pressure (Extended Club Mix) / Pressure (Sparse Mix) / Pressure (Dub Mix) 

* 1993: Pick Up the Pieces (Put It Back) (Reese Club Riot Mix) / Pick Up the Pieces (Put It Back) (Original Mix) / Pick Up the Pieces (Put It Back) (Reese Renaissance Dub Workout) / Pick Up the Pieces (Put It Back) (Kevin Saunderson Radio Mix) 

* 1993: Pick Up The Pieces (Put It Back) (Original Mix) / Pick Up The Pieces (Put It Back) (Kevin Saunderson Radio Mix) / Pick Up The Pieces (Put It Back) (Reese Renaissance Dub Workout) / Pick Up The Pieces (Put It Back) (Reese Club Riot Mix) / Pick Up The Pieces (Put It Back) (Reese Instrumental Dub) 

* 1993: Everything's So Different Without You / When the Going Gets Tough (Club Mix) / Time to Move On 

* 1994: Love Really Hurts Without You '94 (Club Mix) / Love Really Hurts Without You '94 (Classic Mix) / Love Really Hurts Without You '94 (Single Version) 

* 1997: Everything's So Different Without You / When the Going Gets Tough, The Tough Get Going / Suddenly / Love Really Hurts Without You 

* 1997: Everything's So Different Without You / When the Going Gets Tough, The Tough Get Going 

* 2003: Baby Can I Hold You? (promóciós lemez) 

* 2009: Because I Love You (promóciós lemez) 

* 2009: Can't Take It (promóciós lemez) 

* 2010: Question Is (promóciós lemez) 

Albumok 

* 1976: Billy Ocean 

* 1980: City Limit 

* 1981: Nights (Feel Like Getting Down) 

* 1982: Inner Feelings 

* 1983: Red Lights Spells Danger (EP) 

* 1984: Suddenly 

* 1986: Emotions in Motion 

* 1986: Love Zone 

* 1987: Red Light 

* 1988: Tear Down These Walls 

* 1993: Time to Move On 

* 2009: Because I Love You 

Válogatások 

* 1986: In Motion – The Collection 

* 1988: The Billy Ocean Collection 

* 1988: The 12" Mixes 

* 1989: Greatest Hits 

* 1989: Rock Fever (Billy Ocean and Ike & Tina Turner) 

* 1991: The Collection – 1976–1991 (15 Years...The Story Continues) 

* 1991: The Best of Billy Ocean (2 CD) 

* 1993: Love Really Hurts Without You 

* 1995: Legends 

* 1996: Love Really Hurts Without You (nem azonos az 1993-as albummal) 

* 1997: L. I. F. E. (Love Is for Ever) 

* 1999: On the Run 

* 2002: The Billy Ocean Collection (nem azonos az 1988-as albummal) 

* 2003: Let's Get Back Together – The Love Songs of Billy Ocean 

* 2004: Ultimate Collection 

* 2005: Light Up the World with Sunshine 

* 2005: The Best of Billy Ocean 

* 2007: Collections 

* 2008: Super Hits 

* 2010: The Very Best of Billy Ocean 

VHS, Laserdisc 

* 1989: Greatest Hits 

* 1989: Tear Down These Hits 

VIDEÓK

Love Really Hurts Without You  

Love Really Hurts Without You (másik klip)

Red Light Spells Danger  

Are You Ready   

Nights (Feel Like Getting Down) (csak zene!)

European Queen (No More Love on the Run)  

Caribbean Queen (No More Love on the Run)  

Caribbean Queen (No More Love on the Run) (Official Video)

Loverboy   

Suddenly   

When the Going Gets Tough, The Tough Get Going   

There'll Be Sad Songs (To Make You Cry)   

Love Zone (csak zene!)   

Get Outta My Dreams, Get Into My Car  

Licence to Chill