THE RUBETTES

Az angol The Rubettes együttes formailag 1973-ban alakult, a tulajdonképpeni felállás azonban csak első kislemeze, a Sugar Baby Love megjelenése után vált véglegessé. Ezt követő kis- és nagylemezeivel nem tudta ugyan megismételni a Sugar Baby Love sikerét, ám néhány évig a fiatalabb közönség (főleg a tinilányok) egyik kedvencének számított. A zenekar 1975 után többnyire csak a Rubettes nevet használta, névelő nélkül, egészen 1983-ban bekövetkezett feloszlásáig. Az új évezredben viszont két Rubettes is színre lépett, mivel a két egykori tag, Alan Williams és Bill Hurd nem tudott megegyezni a névhasználatban. A bíróság végül Williams javára döntött.

TAGOK

A klasszikus felállás

* Alan Williams [Alan James Williams] (Egyesült Királyság, Welwyn Garden City, Hertfordshire, 1948. december 22.) – ének, gitár 

* John Richardson [John George Richardson] (Egyesült Királyság, South Ockendon, Essex, 1947. május 3.) – ének, dob

* Mick Clarke [Michael William Clarke] (Egyesült Királyság, Grimsby, Lincolnshire, 1946. augusztus 10.) – basszusgitár, ének

* Tony Thorpe [Anthony John Thorpe] (Egyesült Királyság, London, 1947. július 20.) – szólógitár, ének

* Pete Arnesen [Peter Arnesen] (Ausztria, 1947. augusztus 25.) – zongora

* Bill Hurd [William Frederick George Hurd] (Egyesült Királyság, London, 1948. augusztus 11.) – zongora, orgona 

The Rubettes featuring Alan Williams

* Alan Williams

* John Richardson

* Mick Clarke

* Mark Haley

The Rubettes featuring Bill Hurd

* Bill Hurd

* Alex Bines 

* Billy Hill

* Ian Pearce

* George Bird

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek

A The Rubettes története tulajdonképpen már 1973-ban elkezdődött. Wayne Bickerton és Tony Waddington az 1960-as években együtt játszottak a liverpooli Pete Best Four együttesben, és több közös dalt is írtak. Az 1970-es évek elején egy rock 'n' roll musicalt terveztek, amelyhez elsőként a Sugar Baby Love című szerzeményt írták meg. Szerettek volna benevezni vele az Eurovíziós Dalfesztiválra, ám a kiszemelt előadók – előbb a Showaddywaddy együttes, majd a The Move volt énekese, Carl Wayne – visszautasították a felkérést. A szerzők ekkor úgy döntöttek, hogy stúdiózenészekkel veszik fel a dalt. A fő szólamot Paul Da Vinci (eredeti neve: Paul Prewer) énekelte. A kislemez 1974 januárjában jelent meg The Rubettes néven. Mivel a kiadvány jól fogyott, az együttest meghívták az aktuális slágereket bemutató Top of the Pops című népszerű angol tévéműsorba. Bickerton gyorsan összetrombitálta a stúdiózenészeket, ám legnagyobb meglepetésére Paul Da Vinci bejelentette, hogy nem óhajt a The Rubettes tagja lenni, mivel nem bízik az együttes jövőjében. Inkább a szólókarriert választotta, ami meglehetősen rossz döntés volt, hiszen semmiféle számottevő sikert nem hozott számára. A Sugar Baby Love viszont a szerzők legmerészebb álmait felülmúló nagy sikert aratott: májusban előbb a brit slágerlistát vezette egy hónapig, majd az NSZK-ban, Svájcban, Hollandiában, Ausztriában és Belgiumban is a toplista csúcsára került. (Magyar változatát Napsugár címmel Máté Péter énekelte.) Tulajdonképpen ez a dal hozta divatba az úgynevezett falzett (falsetto) éneklési stílust, amely később a The Bee Gees diszkóslágereinek fő ismérve lett. 

A csúcstól a feledésig 

Az utánpótlásra nem kellett sokat várni, hiszen az együttes következő két kislemezének húzóslágereit a Sugar Baby Love-val együtt még 1973 végén rögzítették. A Tonight egyértelműen a Sugar Baby Love „kistestvérének” tekinthető, a Juke Box Jive pedig az együttes másik nagy slágerének bizonyult. Ezek már Wayne Bickerton új lemezcégénél, a State Recordsnál jelentek meg. 1974 novemberében a New Musical Express magazin közölte először a hírt, hogy a The Rubettes szerepet kapott a Never Too Young to Rock című filmben olyan divatos előadók társaságában, mint a Mud és a The Glitter Band. Mondani sem kell, hogy az 1974-es év a fellépések jegyében telt, hiszen a zenészek angliai turnén vettek részt, és igyekeztek eleget tenni a külföldi televíziós felkéréseknek is. 1975-ben folytatódott sikersorozatuk az I Can Do It és a Foe Dee O Dee című kislemezekkel. Repertoárjukat élőben mutatták be egy nagyszabású európai turnén, sőt Japánba is elutaztak, ahol szintén nagy sikert arattak. 1976 elején Bill Hurd bejelentette, hogy szólókarrierbe kezd. A többiek úgy döntöttek, hogy nem keresnek a helyére senkit, hanem négyesben folytatják tovább. Megpróbáltak kilépni a tinizenekar szerepköréből, és következő dalukban – az elsők között a poptörténetben – egy kényes témáról énekeltek. Az Under One Roof ugyanis egy homoszexuális fiúról szól, akinek másságát az édesapja olyannyira nem tudta elfogadni, hogy előbb megtagadta, majd meggyilkolta a fiát. A kislemez Európában sikeresebb lett, mint Angliában, ahol csupán néhány kritikus értékelte a témaválasztás bátorságát. 

Szép sikert értek el viszont a Baby I Know című country jellegű balladával, amely 1977 elején Angliában és az NSZK-ban egyaránt bekerült a Top 10-be. A sikernek köszönhetően a Polydor céghez szerződtek, ám a szerencse elpártolt mellőlük, és népszerűségük csökkenni kezdett. A Still Unwinding című nagylemez stúdiómunkálatai közepette Tony Thorpe bedobta a törülközőt, és kivált a zenekarból. A munka Bob Benhammel, a The Tremeloes volt tagjával folytatódott. A Rubettes 1979-re tervezett koncertturnéja meghiúsult, és a lemezeik iránti csökkenő érdeklődés miatt a Polydor 1980-ban felbontotta a zenekar szerződését. A trióvá (John, Alan és Mick) fogyatkozott együttes 1981-ben a CBS Recordsszal kötött szerződést, ám újabb kislemezei sem lettek sikeresek. 1983-ban, pályafutásuk tizedik évfordulóján a zenészek bejelentették a Rubettes feloszlását. Kis- és nagylemezeikből addigra több mint harmincmillió példány fogyott el világszerte, népszerűségük Franciaországban a The Beatlesével vetekedett. Paul McCartney egyszer állítólag elmesélte Alan Williamsnek, hogy egy francia tévéshow-ban mindjárt a bemutatkozást követően megkérdezték tőle, hogy ismeri-e a The Rubettes együttest. (Ismerte, a két zenész ugyanis akkor találkozott, amikor a The Rubettes és McCartney zenekara, a Wings egy közös műsorban lépett fel. Mellesleg Bickerton és Waddington első együttese, a Pete Best Four a Beatles első dobosa, Pete Best zenekara volt.) 

Nosztalgia és pereskedés

1994-ben a Muriel esküvője című világsikerű ausztrál filmben elhangzott az akkor húszesztendős Sugar Baby Love, és ismét sikert aratott. A Rubettes azonban csak az új évezredben került ismét az újságok címlapjaira, méghozzá egy jogvita miatt. Az eredeti felállás három tagja, Alan, John és Mick ugyanis újjászervezte az együttest, a névhasználatra azonban az 1976-ban kivált Bill Hurd is igényt tartott. A vita a bíróságon végződött, az ítélet azonban kimondta, hogy mindkét fél jogosult a névhasználatra, amíg nevükben egyértelművé teszik, hogy melyik formációnak ki a frontembere. (A Middle of the Road, a Baccara és a Boney M. körül is hasonló gondok támadtak, és hasonló bírósági ítéletek születtek.) 2005-ben Williams azzal vádolta Hurdöt, hogy egy németországi tévéfellépés alkalmával megszegte az egyezséget. Az újbóli per viszont azt állapította meg, hogy a megállapodást valójában mindkét fél felrúgta. Mivel vétkességüket nem egyenlő arányban mondták ki, ezért a perköltségeket Hurdnek kellett állnia. Ő fellebbezett az ítélet ellen, ám elveszítette az újabb tárgyalást. A jogerőssé vált ítélet miatt anyagi csődbe került. Alan Williams együttese továbbra is koncertezik, 2008 májusában és júniusában például a Sweet és a Showaddywaddy társaságában turnézott. Ugyanazon év március 28-án a német RTL tévécsatorna egyik műsorában a Sugar Baby Love-ot választották meg a legsikeresebb régi slágernek. 

DISZKOGRÁFIA

Kislemezek

* 1974: Sugar Baby Love / You Could Have Told Me

* 1974: Tonight / Silent Movie Queen

* 1974: Juke Box Jive / When You're Falling in Love

* 1975: I Can Do It / If You´ve Got The Time

* 1975: Foe Dee O Dee / With You

* 1975: Little Darling / Miss Goodie Two Shoes

* 1976: You’re the Reason Why / Julia

* 1976: Julia / Dancing in the Rain

* 1976: Under One Roof / Sign of the Times

* 1976: Allez Oop / Rock ‘n’ Roll Queen

* 1977: Baby I Know / Dancing in the Rain

* 1977: Ooh La La / Ladies of Laredo

* 1977: Ladies of Laredo / I’m in Love With You

* 1977: Come On Over / Let Him Bleed

* 1977: Cherie Amour / Come On Over

* 1978: Sometime in Oldchurch / Top of the World

* 1978: Goodbye Dolly Gray / Great Be the Nation

* 1978: Little 69 / No No Cherie

* 1978: Movin’ / San Andreas

* 1978: Movin' / Goodbye Dolly Gray

* 1979: Lola / Truth of the Matter

* 1979: Stay with Me / Au Revoir

* 1979: Kid Runaway / Southbound Train

* 1981: Stuck On You / Breakdown

* 1981: I Can´t Give You Up / We’re Doing It Wrong

* 1982: Don´t Come Crying / Breakdown

* 1985: Keep on Dancing / You Gotta Laugh

* 1987: Sugar Baby Love (Remix 87)

* 1989: Megamix

* 1992: I Never Knew

Albumok

* 1974: Wear It´s At

* 1975: We Can Do It

* 1975: Rubettes

* 1976: Sign of the Times

* 1977: Baby I Know

* 1978: Sometime in Oldchurch

* 1978: Still Unwinding

* 1979: Shangri'la

* 1982: Impact

* 1992: Riding on a Rainbow

* 1995: Making Love in the Rain

* 1995: Smile

Válogatások

* 1976: Pop Power: The Fantastic Rubettes

* 1976: The Best of Rubettes

* 1976: The Rubettes

* 1990: The Best of

* 1992: The Singles Collection

* 1994: Sugar Baby Love

* 1994: 20th Anniversary

* 1997: The Rubettes (Master Series)

* 1998: The Very Best of The Rubettes

* 2000: The Rubettes

* 2002: Very Best of The Rubettes (újra felvett dalok)

* 2003: Super Gold

* 2010: The Hits

VIDEÓK

Sugar Baby Love 

Sugar Baby Love  (másik klip)

Tonight

Juke Box Jive 

Juke Box Jive (másik klip)

I Can Do It 

Foe Dee O Dee 

Foe Dee O Dee (másik klip)  

Little Darling 

Julia 

Under One Roof 

Baby I Know 

Ooh La La 

Come On Over

Cherie Amour

Sometime in Oldchurch   

SHOCKING BLUE

A holland Shocking Blue 1967-ben alakult Hágában. Az együtteshez a következő esztendőben csatlakozott a magyar származású Mariska Veres énekesnő. Vele készültek a Shocking Blue leghíresebb slágerei, mint például a Venus, a Mighty Joe és a Never Marry a Railroad Man. 1974-ben az együttes feloszlott. Mariska ezután megpróbált szólistaként érvényesülni. Az 1990-es években régi zenésztársai beleegyeztek abba, hogy az énekesnő Shocking Blue néven lépjen fel új kísérőivel. 2006. december 2-án az ANP holland hírügynökség bejelentette, hogy Mariska Veres 59 éves korában rákban elhunyt.

TAGOK

Az eredeti felállás

* Robbie van Leeuwen (Hága, 1944. október 29.) – gitár, szitár, háttérvokál (1973-tól színpadon már nem lépett fel)

* Fred de Wilde – ének, 1968-ig 

* Klaasje van der Wal – basszusgitár, 1971-ig

* Cor(nelius) van der Beek – dobok

Később csatlakoztak

* Mariska Veres (Hága, 1947. október 1. – Hága, 2006. december 2.) – ének, 1968-tól és 1993–2006

* Leo van de Ketterij – gitár, 1970–1971

* Henk Smitskamp (1942. augusztus 1.) – basszusgitár, 1971–1974

* Martin van Wijk – gitár, 1973–1974

* Andre van Geldorp – gitár, háttérvokál, 1993-tól

* Michael Eschauzier – billentyűs hangszerek, háttérvokál, 1993-tól

* Bert Meulink – basszusgitár, 1993–1994

* Paul Heppener – basszusgitár, 1994-től

* Gerben de Bruijn – dobok, 1993–1998

* Jeff van Veen – dobok, 1998

* Michel Schreuder – dobok, 1998-tól

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek

A Shocking Blue-t Robbie van Leeuwen gitáros és dalszerző alapította 1967-ben. Ezt megelőzően a Motions együttesben gitározott, ahol azonban Rudy Bennett énekessel többször is konfliktusba keveredett. Ezért döntött úgy, hogy saját zenekart alapít, amelyhez három zenész csatlakozott más hágai zenekarokból. Az új csapat a Lucy Brown Is Back in Town című kislemezével szép sikert ért el Hollandiában. Ugyanebben az időszakban egy másik holland zenekar, a Golden Earring a Dong-Dong-Di-Ki-Di-Gi-Dong című slágerének sikerét egy nagyszabású bulival ünnepelte meg, amelyre meghívást kapott a Shocking Blue menedzsere és kiadója is. A partin mindketten felfigyeltek a vendégként fellépő együttes énekesnőjére, egy bizonyos Mariska Veresre, és meghívták, hogy csatlakozzon a Shocking Blue-hoz. Mariska édesapja a Hollandiában élő Veres Lajos cigányprímás volt, édesanyja egy félig orosz, félig francia származású német asszony. Tizenhét éves korában, 1964-ben Mariska az újonnan alakult Les Mysteres együttes énekesnője lett. 1965-ben megjelent egy szólókislemeze a Topkapi és az Is het waar Imperial című felvételekkel, amelyeknek azonban nem volt számottevő visszhangjuk. 1966-ban a Blue Fighters, 1967-ben pedig a Danny & Favourites és a Motowns zenészeivel lépett színpadra. A Shocking Blue tagjaként vált világhírűvé: divatos, ám származása miatt mégis egzotikus megjelenése, jellegzetes énekhangja markáns arculatot adott az együttesnek, amelynek dalait Van Leeuwen írta. 

Hazai és nemzetközi sikerek

A Shocking Blue első kislemeze az új énekesnővel a Send Me a Postcard címet kapta. A dal nagy slágerré vált Hollandiában, és a következő felvétel, a Long and Lonesome Road szintén bekerült a holland Top 20-ba. A nemzetközi áttörést a Venus című szerzemény hozta meg, amely külföldön még nagyobb sikernek bizonyult, mint odahaza. Hollandiában ugyanis a harmadik helyig jutott a slágerlistán, Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és az NSZK-ban azonban vezette a slágerlistát. Csak a nyugatnémet poprajongók 350 ezer példányt vásároltak a kislemezből. Az európai siker hatására az amerikai Colossus lemezcég főnöke, Jerry Ross szerződést írt alá a Shocking Blue-val és két másik ígéretes holland együttessel, a Tee Settel és a George Baker Selectionnel. A Venus 1970 februárjában átvette a vezetést az amerikai Billboard Hot 100 slágerlistáján. Ez volt az első alkalom, hogy ezt a szakmailag is tekintélyesnek számító rangsort egy holland előadó felvétele vezette.

A kislemezből az Egyesült Államokban több mint egymillió példány talált gazdára, és ennek köszönhetően az együttes aranylemezt kapott. Nemzetközi viszonylatban egyébként több mint ötmilliót adtak el a Venusból. A következő két kislemez, a Mighty Joe és a Never Marry a Railroad Man eladási példányszámai szintén meghaladták az egymilliót, ennek ellenére sem ezek, sem a következő dalok nem arattak már olyan kiugró nemzetközi sikert, mint a Venus. A Shocking Blue népszerűsége egyre inkább kezdett Hollandiára korlátozódni. Van Leeuwen számára csalódást okozott, hogy együttesének amerikai karrierje oly hamar véget ért. 1974-ben, az ABBA eurovíziós győzelmét követően ugyan újra feltámadt az érdeklődés a könnyűzenei szempontból „periférikus” európai országok zenekarai iránt, ám ezt a Shocking Blue már nem tudta meglovagolni, és az együttes még ugyanabban az évben feloszlott. 

A feloszlás után

A Shocking Blue megszűnése után Mariska szólistaként próbált érvényesülni. Take Me High című kislemeze azonban még Hollandiában sem lett igazán sikeres, ahogyan a későbbiek sem, noha ezek némelyikét volt kollégája, Robbie van Leeuwen írta. 1978-ban Mariska Van Leeuwen stúdiózenekara, a Mistral lemezein énekelt. 1980-ban megjelent kislemeze hiába kapta a Looking Out for Number One címet, még a slágerlistára sem került fel, nemhogy a címének megfelelően listavezetővé vált volna. 1984-ben a hollandiai Den Boschban Back to the Sixties (Vissza a hatvanas évekbe) címmel egy nosztalgiafesztivált rendeztek, és erre az egy estére a Shocking Blue újra összeállt. A zenészek nemcsak saját dalaikat adták elő, hanem a Jefferson Airplane Somebody to Love és White Rabbit című slágereit is. Nagy sikerük volt, ennek ellenére nem maradtak együtt. Az 1990-es években Mariska új zenészeket gyűjtött maga köré, akikkel Shocking Blue néven turnézott, miután régi kollégái beleegyeztek a névhasználatba. Az eredeti együttes időközben a zenekritikusok által újra felfedezett kultuszzenekarrá vált, Mariskát pedig egy ideje a műfaj olyan nagy egyéniségeivel együtt emlegetik, mint Julie Driscoll és Grace Slick. A Venust 1986-ban a brit Bananarama női trió dolgozta fel. Az általuk előadott változat szintén nagy sikert aratott, és az eredeti felvételhez hasonlóan az Egyesült Államokban is vezette a toplistát. 

DISZKOGRÁFIA

Kislemezek

* 1967: Love Is in the Air / What You Gonna Do

* 1968: Lucy Brown Is Back in Town / Fix Your Hair Darling

* 1968: Send Me a Postcard / Harley Davidson

* 1969: Long and Lonesome Road / Fireball of Love

* 1969: Venus / Hot Sand

* 1969: Mighty Joe / Wild Wind

* 1969: Scorpio's Dance / Sally Was a Good Old Girl (promóciós lemez)

* 1970: Never Marry a Railroad Man / Roll Engine Roll

* 1970: Hello Darkness / Pickin' Tomatoes

* 1971: Shocking You / Waterloo

* 1971: Serenade / Sleepless at Midnight

* 1971: Blossom Lady / Is This a Dream

* 1971: Out of Sight Out of Mind / I Like You

* 1972: Inkpot / Give My Love to the Sunrise

* 1972: Rock in the Sea / Broken Heart

* 1972: Eve and The Apple / When I Was a Girl

* 1973: Let Me Carry Your Bag / I Saw You in June

* 1973: Oh Lord / In My Time of Dying

* 1973: Oh Lord / Everything That's Mine

* 1974: This America / I Won't Be Lonely Long

* 1974: Dream on Dreamer / Where the Pick-Nick Was

* 1974: Good Times / Come My Way

* 1975: Gonna Sing Me a Song / Get It On

* 1978: Venus / Hot Sand

* 1984: Venus / Long and Lonesome Road

* 1986: Venus

* 1986: The Jury and the Judge / I Am Hanging on to Love

* 1987: Venus / Mighty Joe

* 1990: Venus (BHF Remix) / Venus (Red Bullet Remix) / Venus (Red Bullet Edit) / Venus (Original Mix)

* 1990: Venus (The Dutch Boom Boom Edit) / Venus (Original Version) / Venus (BHF Remix) / Venus (The Dutch Boom Boom Remix) 

* 1990: Venus (Don Pablo's Remix) / Venus (Original Version) / Venus (The Dutch Boom Boom Remix) 

* 1992: Venus / Mighty Joe

* 1994: Body and Soul / Angel

Albumok

* 1968: Beat with Us

* 1969: At Home

* 1970: Scorpio's Dance

* 1971: Third Album (Shocking You címmel is megjelent) 

* 1972: Inkpot

* 1972: Inkpot (nyugatnémet kiadás)

* 1972: Live in Japan

* 1972: Attila

* 1972: Eve and the Apple (az Attila anyaga + egy dal) 

* 1973: Dream on Dreamer

* 1973: Ham (a Dream on Dreamer anyaga + 3 dal) 

* 1974: Good Times 

Válogatások

* 1969: Sensational

* 1972: With Love

* 1972: Shocking Blue

* 1973: Shocking Blue’s Best

* 1974: Een groot uur

* 1975: Golden Stars

* 1980: Greatest Hits

* 1986: Best of Shocking Blue

* 1986: Classics

* 1990: The Very Best of Shocking Blue

* 1997: Singles A's and B's

VIDEÓK

Love Is in the Air 

Lucy Brown Is Back in Town  (csak zene!)

Send Me a Postcard (csak zene!) 

Long and Lonesome Road

Venus 

Venus (másik klip)

Mighty Joe 

Never Marry a Railroad Man

Shocking You

Blossom Lady 

Out of Sight Out of Mind 

Inkpot 

Eve and The Apple

Oh Lord 

Take Me High (Előadó: Mariska Veres)   

MAYWOOD

A Maywood két holland lánytestvér, Alie és Doetie de Vries duója, amely 1979-ben alakult. A lányok művésznevük (Alice MAY és Caren WOOD) kombinálásával alkották meg az együttes nevét. Mindketten énekeltek, Alie azonban több hangszeren is játszott, valamint megtervezte a koreográfiát, és intézte a Maywood ügyeit. Nemzetközi viszonylatban az 1980-as évek elején voltak népszerűek, különösen az NSZK-ban. Repertoárjukon érzelemgazdag, lírai felvételek (Mother, How Are You Today?, Give Me Back My Love, I Believe in Love stb.) és lendületes ritmusú, vidám dalok (például Late at Night, Rio, Be My Man, Standing in the Twilight) egyaránt szerepeltek. 1995-ben a testvérek úgy döntöttek, hogy befejezik a közös munkát. Viszonyuk nem sokkal később megromlott, és az új évezred első évtizedében sem rendeződött.

TAGOK

* Alice May [Alie (Aaltje) de Vries] (Hollandia, Harlingen, 1954. december 20.)

* Caren Wood [Doetie (Doetje) de Vries] (Hollandia, Harlingen, 1953. február 24.) 

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek

Alice és Caren már a Maywood előtt együtt énekelt, duójuk, a De Karina’s azonban nem bizonyult hosszú életűnek. Csupán két kislemezük jelent meg 1975-ben, a Manana / Ik zal je nooit vergeten és a Wat jij verdient / De zon schijnt. Ezután a lányok csatlakoztak a Colt 45 nevű, countryzenét játszó együtteshez, amelynek tagja volt még Ries van Oostrom, Frans de Bruin, Harry de Vroege és Henk Smit. A formációnak egyetlen albuma jelent meg, az 1976-os Live Like a Hobo. 1978-ban a Colt 45 feloszlott, Alice és Caren pedig újra duóként próbált meg érvényesülni. Carennek az éneklés volt az erőssége, Alice-nek viszont a sokoldalúság: dalokat írt, gitározott, dobolt, szaxofonon és klarinéton játszott, koreográfiát tervezett, és intézte a duó ügyeit. A lányok művésznevük kombinálásával alkották meg a Maywood nevet. Pim Koopman producer figyelt fel rájuk, aki az EMI-hoz szerződtette őket. Első kislemezük, a Since I Met You / If You and I 1979-ben jelent meg, különösebb visszhang nélkül. A következőről azonban a You Treated Me Wrong már három hétig szerepelt a holland slágerlistán, ahol a 32. helyig jutott. A dal Skandináviában és Dél-Afrikában szintén népszerűvé vált. 1980-ban indult be igazán a Maywood szekere. A Mother, How Are You Today? című kislemezével újra felkerült a holland toplistára. A felvétel kilenc hétig szerepelt a legjobbak között, majdnem a Top 10-be is bejutott, hiszen legmagasabb helyezése a 11. hely volt.

A siker évei

A következő kislemez, a Late at Night nemcsak hogy bekerült a legjobb 10-be, hanem még vezette is a holland rangsort, amelyben egyébként 14 héten keresztül volt jelen. A vidám dal meghódította egész Európát: 14 ország slágerlistáján szerepelt, beleértve az NSZK-t is. A német piac számára a Maywood ebből és előző kislemezéből egyaránt készített német nyelvű változatot is, ám egyik sem lett annyira sikeres, mint az angol nyelvű verziók. Ugyanez volt a helyzet a Mother, How Are You Today? spanyol verziójával. 1980 őszén megjelent a duó nevét viselő bemutatkozó album, amelyről a lírai Give Me Back My Love szintén sikert aratott. A nagylemez fogadtatására sem lehetett panasz, hiszen mind Hollandiában, mind Svédországban aranylemez lett. 1981-ben folytatódott a lányok sikersorozata. Új kislemezük, a Distant Love második albumuk előhírnökeként jelent meg. A holland Top 10-be ugyan nem jutott be, ám mégis slágerré vált egész Európában. A trópusi hangulatot idéző Rio viszont a Late at Night fogadtatásához mérhető sikert aratott: 11 héten át szerepelt a holland slágerlistán, ahol bekerült a Top 3-ba is. (Magyar változatát az 1990-es években Szűcs Judit énekelte.) 1981 őszén megjelent Alice és Caren második nagylemeze, a Different Worlds, amely természetesen a tőlük megszokott stílust képviselte, vagyis vidám, lendületes ritmusú dalok váltakoztak lágyabb, érzelmesebb felvételekkel. Hollandiában ez az LP is „bearanyozódott”. Egy évvel később következett az utánpótlás, a Colour My Rainbow, amely 12 dalt tartalmaz. Elsőként a Get Away jelent meg róla kislemezen, majd a Star következett. (Ennek B oldalán hallható egyik kedvenc Maywood-dalom, a Be My Man.) További két kislemez került még forgalomba erről az albumról, a címadó dal azonban csak az NSZK-ban jelent meg. Ott egyébként a Colour My Rainbow volt az utolsó Maywood-kislemez. Dél-Afrikában 1982-ben a Maywood lett „Az év sztárja”.

Túl a csúcson

A Colour My Rainbow-val tulajdonképpen befejeződött a Maywood nagy sikereinek korszaka. A lányok európai karrierje ezzel az albummal lényegében lezárult, sőt ettől kezdve hazájuk slágerlistáján is ritkábban, inkább csak a középmezőnyben tűntek fel. Ennek oka elsősorban a könnyűzenei divat jelentős változása volt. 1982-ben véget ért az eurodisco évekig tartó egyeduralma, a vén kontinens már egészen másfajta zenei divatok lázában égett. A Maywood egy letűnt korszak sztárjaként divatjamúlttá vált. Mindazonáltal Caren és Alice szorgalmasan járta a világot, turnézott Dél-Amerikában és Dél-Afrikában, részt vett a szöuli dalfesztiválon és a tokiói Yamaha-fesztiválon is. A külföldi turnék gerincét természetesen a korábbi nagy slágerek alkották, melyek időről időre megjelentek egy-egy válogatásalbumon. Először természetesen Hollandiában jelent meg egy Best of-lemez, a Het beste van Maywood, amelyhez két új dal is készült, a Show Me the Way to Paradise és a My Love for You. Egyikből sem lett sláger, ahogyan abból a gospel-egyvelegből sem, amelyet egy japán koncert alkalmával rögzítettek, és szintén rátettek erre a holland válogatáslemezre. 

1984-ben a Polygram égisze alatt jelent meg a Standing in the Twilight című új kislemez, amely csupán mérsékelt sikert aratott. 1987-ben a lányok új stúdióalbuma szintén csak csekély érdeklődést keltett. Ugyanabban az évben a Wings of an Eagle című dallal részt vettek az NDK-beli Rostockban megrendezett Menschen und Meer elnevezésű fesztiválon. Ott három díjat is nyertek, ennek ellenére nem készült lemezfelvétel a dalból. (E sorok írója nem szeretné kisebbíteni a Maywood érdemeit, mindazonáltal megjegyezné, hogy az 1980-as évek végéig sajátos diplomácia jellemezte a keleti és nyugati dalfesztiválokat: Nyugaton a keleti, Keleten a nyugati résztvevőknek illett valamilyen díjat adni, és ez olykor teljesen független volt az előadott produkció zenei színvonalától.) Ugyancsak 1987-ben a Maywood elkészítette a Help the Children of Brazil című jótékonysági kislemezt. A jótékonyság egyébként nem állt távol a lányoktól, hiszen két évvel korábban az afrikai éhezők megsegítésére felvett Samen / Together című kislemez elkészítésében is közreműködtek. 

Holland nyelvű dalok

1989-ben a Maywood újra lemezcéget váltott, és egy új kiadóhoz, a Durecóhoz szerződött. A testvérek hazájuk közönségének kedvében kívántak járni azzal, hogy holland nyelvű felvételeket kezdtek énekelni. 1990-ben újra a világhírnév közelébe kerültek, hiszen az Ik wil alles met je delen című dallal ők képviselték Hollandiát a Zágrábban megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválon. Az eseményre összesen 22 ország küldött versenyzőt, akik a Vatroslav Lisinski Koncertteremben léptek a közönség elé. A Maywood ötödikként adta elő a versenydalát, a török versenyző, Kayahan után. Sajnos a szerencse nem szegődött melléjük: 25 pontot kaptak, amivel a 15. helyen végeztek. (A fesztivált az olasz résztvevő, Toto Cutugno nyerte 149 ponttal. Az Insieme: 1992 című dalt énekelte.) Mindazonáltal az Ik wil alles met je delen angol nyelven is megjelent No More Winds to Guide Me címmel. Az 1990-ben megjelent Achter de Horizon című új stúdióalbum egy tucat holland nyelvű felvételt tartalmaz. Caren és Alice a következő évben egy különleges kiadvánnyal lepte meg leghűségesebb rajongóit. A Six of the Thirties című CD mindössze 500 példányban került forgalomba. Mint a cím is utal rá, az album az 1930-as évek hangulatát idéző hat felvételt tartalmaz. A borítófotón a két énekesnő külseje természetesen ugyanerre a korszakra utal. Németországban még ugyanabban az évben megjelent az 1960-as éveket idéző Walking Back to Happiness című Maywood-CD, amelyen 15 régi sláger feldolgozása hallható, mint például a Stupid Cupid, a Da Doo Ron Ron, az I’m Sorry és a Let’s Dance.

1992-ben a holland EMI adott ki egy újabb Maywood-válogatást. A következő évben a két énekesnő átszerződött a Red Bullett céghez. Újra angol nyelven énekeltek, miként a már említett két nosztalgiaalbumon is. Új kislemezük, a You and I azonban nem került fel a slágerlistára, ahogyan az 1994-ben megjelent Blue Sunday Morning sem. Caren és Alice ekkor új változatban énekelte el első nagy slágerét, a Mother, How Are You Today? című dalt. More Maywood című friss válogatáslemezükre a Late at Night, a Give Me Back My Love és a Rio szintén új változatban került fel. Ez a kiadvány zárta le a Maywood pályafutását. A testvérek 1995-ben úgy határoztak, hogy befejezik a közös munkát. Alice 1997-ben jelentetett meg egy kislemezt a Rise in the Morning és a Stars Will Go on Shining című dalokkal, illetve részt vett egy újabb jótékonysági akcióban, a Srí Lanka-i gyerekek megsegítésére felvett Merry Christmas Everyone című CD elkészítésében.

Viták és comeback

Az 1995-ös megszűnést követően a két testvér között elmérgesedett a viszony, amivel a holland bulvárlapok előszeretettel foglalkoztak. A konfliktus 1999-ben élesedett ki, amikor Alice pert indított Caren ellen a Maywood név használata miatt. Álláspontja szerint ő írta a dalok szövegét és zenéjét, ezért őt illeti meg a névhasználat joga. A bíróság Alice javára döntött. 2004-ben egy békéltető tárgyaláson vettek részt, amely azonban sikertelenül zárult. 2006-ban bejelentették, hogy Alice újjászervezi a Maywoodot. Új partnernője Rose Louwers lett volna, ám a meghirdetett koncertet lemondták, mivel az előkészületi munkák alatt kiderült, hogy Alice és Rose mégsem illenek össze. 2010-ben Inge Peters személyében Alice végre megtalálta új társát, akivel azóta többször is fellépett. A média érdeklődésére mindazonáltal nem zárta ki a Carennel való újabb együttműködést sem, hiszen mint mondotta: „csodák mindig történhetnek”. Közben Caren sem tétlenkedett, 2007-ben társult Henk Smaling kabarésztárral, akivel közösen állította össze a Nostalgia Hotel című műsorát. 

DISZKOGRÁFIA

(Zárójelben a slágerlistás helyezések. Rövidítések: D = NSZK, NL = Hollandia, S = Svédország)

Kislemezek, maxik

* 1979: Since I Met You / If You and I

* 1979: You Treated Me Wrong / I Can't Let You Go Now (NL #32)

* 1980: Mother, How Are You Today? / Let Me Know (NL #11)

* 1980: Late at Night / One, Two, Three (D #18, NL #1, S #7)

* 1980: Mutter / Gib mir Zeit (csak az NSZK-ban)

* 1980: Lichtermeer / Gib mir Zeit (csak az NSZK-ban)

* 1980: Give Me Back My Love / That Certain Feeling (D #27, NL #5)

* 1981: Distant Love / I'm in Love for the Very First Time (D #38, NL #15)

* 1981: Rio / It's a Different World (D #22, NL #3)

* 1981: Mano / Just a Little Bit of Love (NL #14)

* 1981: Pasadena / Just a Little Bit of Love (csak Japánban)

* 1982: Get Away / What a World (NL #11)

* 1982: Star / Be My Man (NL #15)

* 1982: Colour My Rainbow / I Believe in Love (csak az NSZK-ban)

* 1982: I Believe in Love / Friday Night

* 1983: Ask for Tina / Circumstance

* 1983: Show Me the Way to Paradise / Un Poquito Mas de Amor

* 1984: Late at Night / Mother, How are You Today?

* 1984: Standing in the Twilight / Stay with Me (NL #31)

* 1985: It Takes a Lifetime / You

* 1985: Lonely Nights / You

* 1986: When I Look Into Your Eyes / Oh, What a Lonely Day

* 1987: Help the Children of Brazil / Help the Children of Brazil (gyerekkórus nélkül) 

* 1987: If You Need a Friend / Someone Like Me

* 1987: Break Away / Live it Up

* 1989: Kom In Mijn Armen / Waar is Onze Liefde Heen

* 1989: Hey Hey Hey / Die Regenboog

* 1990: Ik Wil Alles Met Je Delen / Wat Zijn We met de Wereld aan het Doen? (NL #36)

* 1990: No More Winds to Guide Me / I Was Born to Love You (csak az NSZK-ban)

* 1991: Ik Blijf Naar Jou Verlangen / Zonder Jou

* 1992: Stupid Cupid / The End of the World / Sixties Medley

* 1993: You and I (Face to Face) / Losing You

* 1993: Give Me Something / Mother, How are You Today?

* 1993: Blue Sunday Morning / You're Making Me Crazy

* 2010: Late@Night 2010 

Albumok

* 1980: Maywood

* 1981: Different Worlds

* 1982: Colour My Rainbow

* 1987: Beside You

* 1990: Achter de Horizon

* 1991: Six of the Thirties

* 1991: Walking Back to Happiness

* 2000: Maywood / Different Worlds (két sorlemez egy CD-n)

Válogatások

* 1983: Collection

* 1983: Het beste van Maywood

* 1989: Het beste van Maywood (CD)

* 1990: Famous Favourites – Mother, How Are You Today?

* 1992: De Hits van Maywood

* 1993: Late at Night

* 1994: More Maywood

* 1996: Good for Gold

* 2001: Maywood

* 2003: Hit Expresse – Late at Night

* 2003: Hollands Glorie: Maywood

* 2004: Cantado en Español

* 2005: The Biggest Hits of Maywood (csak Dél-Afrikában)

* 2005: Premier Collection (csak Dél-Afrikában)

* 2006: Box Set 4 CD Collection

* 2008: Hollands Stierne Collection

VIDEÓK

You Treated Me Wrong

Mother, How Are You Today? 

Late at Night 

Late at Night (másik klip) 

Give Me Back My Love 

Give Me Back My Love (másik klip) 

Distant Love 

Rio 

Rio (másik klip) 

Rio (még egy klip) 

Mano 

Pasadena 

Get Away

Colour My Rainbow 

Ask for Tina 

Show Me the Way to Paradise

Standing in the Twilight

   

GEORGE BAKER SELECTION

A holland George Baker Selection 1967-ben alakult, de ezt a nevet csak 1969-ben vette fel. Addig az együttes Soul Invention néven futott. 1969-ben megjelent első kislemeze, a Little Green Bag, amely jelentős nemzetközi sikert aratott. Magyarországon hat évvel későbbi slágere, az Una Paloma Blanca volt különösen népszerű. 1977-ben George Baker énekes kivált a zenekarból, hogy szólistaként dolgozzon tovább. 1982-ben újjászervezte az együttest, de 1989-től ismét szólóban énekel. (A George Baker Selectionről meglepően kevés információ található a világhálón, ráadásul az adatok részben hiányosak, gyakran pedig ellentmondanak egymásnak.)

TAGOK

Az eredeti felállás

* George Baker [Johannes Bouwens] (ének, gitár, furulya, orgona, zongora, mandolin, 1967–1977, 1982-től)

* Jacques Greuter (ének, orgona, zongora, fuvola, harmonika, 1967–1982)

* Eric Bardoen (szaxofon, 1967–1970)

* Job Netten (gitár, 1967–1970)

* Henk Kramer (szaxofon, 1967–1970)

* Ton Vredenburg (dob, 1967–1970)

* Theo Vermast (basszusgitár, 1967–1968)

Később csatlakoztak

* Jan Visser (basszusgitár, 1968–1971)

* Jan Hop (dob, 1970-től)

* George Thé (ének, gitár, basszusgitár, 1970-től)

* Cor Veerman (basszusgitár, 1971–1974)

* Martin Schoen (basszusgitár, 1974–1982)

* Lida Bond (ének, 1974–1977)

* Nathalie More (ének, 1977–1982)

* Willy Delano (ének, 1977–1982)

* Nelleke Brzoskowsky (ének, 1982-től)

* Elly Bloothoofd (ének, basszusgitár, 1982-től)

* Pieter Goeman (orgona, zongora, 1982-től)

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek

A George Baker Selection története 1967-ben kezdődött, amikor a Soul Invention együttes énekest keresett. A 23 éves Johannes (Hans) Bouwens (művészneve: George Baker) elment a meghallgatásra. Fiatal kora ellenére Bouwens mozgalmas múltat mondhatott magáénak: állítása szerint tizenkét együttesben fordult már meg, és mintegy negyvenféle foglalkozást űzött építőmunkástól a kéményseprőig. A próbaéneklés sikeresen végződött, ám a formáció karrierje csak két évvel később kezdett beindulni, amikor a Soul Invention részt vett a Negram lemezcég által meghirdetett meghallgatáson. Ennek eredményeként Richard de Bois producer irányításával három dalt vettek fel. Ezek egyike volt a Little Green Bag, Bouwens és Jan Visser közös szerzeménye. Állítólag alig egy óra leforgása alatt született meg egy Visser által improvizált gitármotívumból, amelyhez Hans írt szöveget, és ő végezte a teljes hangszerelést. A producer úgy döntött, hogy a három felvett dal közül elsőként a Little Green Bag jelenik meg kislemezen, mert biztosra vette, hogy siker lesz. Ennek érdekében a Soul Invention az énekes művészneve nyomán felvette a könnyebben megjegyezhető George Baker Selection nevet. Richard de Bois egyébként nem tévedett, hiszen a Little Green Bag nemcsak a holland, hanem az amerikai és a kanadai slágerlistára is felkerült. George Baker később így emlékezett vissza első sikerükre: „Soha nem felejtem el, amikor a fiatal Lex Harding, a híres holland rádiós lemezlovas felkonferálta a lemezünket: »Következik egy új együttes legelső és kiváló kislemezével, a Little Green Baggel. Reméljük, nem ez lesz az egyetlen slágerük.«”

A siker hullámain

Lex Harding reményei valóra váltak, a George Baker Selection újabb dalai is sikert arattak, különösen a Midnight és az Over and Over. 1970-ben azonban az együttes jelentős átalakuláson ment keresztül. Négyen távoztak, de csak ketten érkeztek a helyükre. Az új felállásban készült el a 12 felvételt tartalmazó bemutatkozó nagylemez, amely természetesen a Little Green Bag címet kapta. Ezt egy külföldi turné követte Suriname-ben és a Holland Antillákon, majd 1971-ben Olaszországban. Mindez már nem kis részben már Jaap Buys menedzser érdeme volt, aki Bakerrel szövetkezve kezébe vette az együttes ügyeinek intézését, hogy a fiúknak a zenén kívül semmi egyébbel ne kelljen foglalkozniuk. 1971-ben távozott a zenekarból Jan Visser basszusgitáros, akinek a helyét a Left Side együttesből érkezett Cor Veerman foglalta el. 1972-ben a George Baker Selection holland, belga és nyugatnémet turnén vett részt, miközben a slágerlistákon olyan dalokkal szerepelt, mint a Holy Day és az I’m on My Way. Érdekes módon a Baby Blue című felvétel Hollandiában csak 1974-ben jelent meg, az előző évben azonban a belga, a dél-afrikai és az új-zélandi slágerlistán egészen a csúcsig jutott. 1974-ben újabb tagcserékre került sor. Cor Veermant leváltotta Martin Schoen, az újonnan érkezett Lida Bond énekesnő hangja pedig lehetővé tette, hogy az együttes zenei repertoárja az amerikai countrytól a holland népzenéig íveljen. Aranylemez lett az 1974-es stúdióalbum, a Hot Baker, illetve az ugyanabban az évben kiadott dupla válogatáslemez is.

Fehér galamb a reggeli égbolton

1975 különösen sikeres esztendő volt a George Baker Selection karrierjében. Una Paloma Blanca című kislemeze világslágernek bizonyult, heteken át vezette a holland, a nyugatnémet, a svájci, az osztrák, a dán, a lengyel, a török, a dél-afrikai, az ausztrál és az új-zélandi slágerlistát. Magyarországon is nagy sikert aratott, ahogy mondani szokás, egy időben „még a csapból is ez folyt”. Olyannyira, hogy a korabeli magyar szlengben elterjedt az „Unom a Paloma Blankát!” szólás is. Erre az unalomra kellő okot szolgáltathatott még az is, hogy Korda György Fehér galamb című magyar nyelvű verzióját szintén gyakran lehetett hallani a Magyar Rádióban. A világslágerből külföldön a The Wurzels készített parodisztikus feldolgozást I Am a Cider Drinker (Almaborivó vagyok) címmel, amely az angol slágerlistán a második helyig jutott. Az Una Paloma Blanca egyébként több mint kilencmillió példányban kelt el, és állítólag már akkoriban világszerte 125-féle változat készült belőle. Pedig George Baker eredetileg instrumentális szerzeménynek szánta egyik kislemezük B oldalára, de aztán áthangszerelte, és szöveget írt hozzá. Mondani sem kell, hogy az azonos című albumból szintén aranylemez lett, a következő kislemezből, a Morning Skyból (Reggeli égbolt) pedig egy újabb sláger. 1976-ban a George Baker Selection egy német nyelvű nagylemezt készített So lang die Sonne scheint (Ameddig a nap süt) címmel, továbbá Bronz Oroszlán-díjat kapott a Radio Luxembourgtól. Munkásságát Hollandiában is elismerték, ahol ugyanabban az évben megkapta a Gouden Harp (Arany Hárfa) zenei életműdíjat. 

Se veled, se nélküled

A sikerek csúcsán, 1977-ben bekövetkezett a válság: George Baker és együttese útjai szétváltak. Az énekes évekkel később így emlékezett vissza erre: „A ránk nehezedő nyomás és az elvárások elviselhetetlenné váltak.” A kiválás ellenére Baker szólólemezeinek stílusa lényegében ugyanaz maradt, mint az együttesé, ahová két új énekes érkezett Nathalie More és Willy Delano személyében. A megváltozott felállás azonban nem bizonyult sikeresnek. Baker viszont szólóban is megállta a helyét, hiszen például a Rosita című felvétele hetedik lett a holland slágerlistán, a belgáknál pedig a második helyig jutott a Beautiful Rose. Slágerré vált még a Sing for the Day, az All My Love és a Oh Magdalena is. 1981-ben Baker dalokat írt egy fiatal énekesnő, Nelleke Brzoskowsky számára. A következő évben úgy döntött, hogy újjászervezi együttesét, amelybe meghívta Nellekét is. Az új formáció ugyan már nem ért el akkora sikereket, mint elődje egy évtizeddel korábban, ám néhány dala Európa-szerte népszerűvé vált, mint például a Santa Lucia by Night és a Marie-Julie. 1989-ben Baker ismét a szólópályát választotta, ennek ellenére az 1990-es évek elején inkább dalszerzőként volt aktív. Olyan holland sztárok számára dolgozott, mint például az Andy Star & Stripes, a BZN, Corry Konings, a Next One és a The Shoes.

1992-ben az akkor még kezdőnek számító Quentin Tarantino a Kutyaszorítóban című filmje zenéjéhez felhasználta a George Baker Selection Little Green Bag című slágerét is. A produkció jelentős szakmai és közönségsikert aratott, az akkor bő 20 esztendős dal pedig újra felkerült a slágerlistákra. Néhány évvel később az örökifjú sztár, Tom Jones is előadta a Reload című albumán, a Heineken cég pedig az új sörreklámjához használta fel 1999-ben. Ugyanabban az évben az Una Paloma Blanca a német nyelvterület közönségét hódította meg újra, ezúttal Stefan Raab és az Una Paloma Blanca Boys feldolgozásában. 2000-ben megjelent George Baker vadonatúj szólóalbuma, a Flashback. A rajongók három évvel később egy három CD-t és egy DVD-t tartalmazó exkluzív kiadványt vásárolhattak meg, amely kiváló keresztmetszetét adta az együttes pályafutásának. 2004-ben Ausztráliában jelent meg egy újabb válogatás a George Baker Selection slágereiből, miután a távoli földrészen az Una Paloma Blanca egy Toyota-reklámnak köszönhetően ismét népszerűvé vált. Pályafutása kezdetének negyvenéves jubileuma alkalmából 2007-ben George Baker hónapokon keresztül járta a holland színházakat, és mindenütt telt házak előtt lépett fel. Mint mondotta: „A színház olyan számomra, mint egy forró fürdő. Mindent a kedvem szerint állíthatok be, például a fényt és a hangot. Egy színházi fellépés során úgy érzem magam, mint hal a vízben.” 2009 legvégén megjelent az énekes legújabb CD-je, a 12 dalt tartalmazó Lonely Boy.

DISZKOGRÁFIA

(A felsorolás tartalmazza George Baker szólólemezeit is.)

Kislemezek, maxik

* 1969: Little Green Bag / Pretty Little Dreamer

* 1969: Bolsita verde / Linda pequena sonodora

* 1970: Dear Ann / Fly

* 1970: Midnight / Sunday Lover

* 1970: Over and Over / Cindy

* 1971: Nathalie / Jesus Told Us

* 1971: Tonight / Suzanna

* 1971: Mama Oh Mama / 1954

* 1972: Holy Day / Where Is My Baby Tonight

* 1972: The Prisoner

* 1972: I'm on My Way / Marian

* 1972: Marie Jeanne / Mademoiselle

* 1973: Morning Light / Blue Eyes

* 1973: Drink, Drink, Drink / Down by the Riverside

* 1974: Baby Blue / Catherine

* 1974: (Fly Away) Little Paraguayo / We'll Make It Right Someday

* 1974: Sing a Song of Love / I've Bee Away Too Long

* 1974: Merry Christmas / Christmas Song

* 1975: Una Paloma Blanca / Dream Boat

* 1975: Morning Sky / Don’t Forget Me

* 1976: Wild Bird / If You Understand

* 1976: Mañana (mi amor) / As Long As the Sun Will Shine

* 1977: Beautiful Rose / Jimmy

* 1977: Marja / Movie Lovers

* 1978: Rosita / Mama’s Coat

* 1978: Lonely Christmas Night / Jesus Will Carry My Soul

* 1979: Sing for the Day / Good Morning, Morning

* 1979: Oh Magdalena / Little Love

* 1980: Nino del Sol / As Long Your Heart Is Young

* 1980: All My Love / Benjamin

* 1981: You Don't Love Me Anymore / Daddy

* 1982: Love is the Sweetest Rose / It’s Up to You

* 1982: Little Green Bag / The Prisoner

* 1982: Papillon / Sail Out on the Winds of Time

* 1982: When We're Dancing / Marie Rose

* 1983: The Wind / Let Me be the One

* 1983: Paradise Island / Tell Me

* 1983: Gipsy Woman / So Alone Am I

* 1984: Bye Bye My Love / Moonlight Serenade

* 1984: How Can I Live without Your Love / The Desert Song

* 1985: Santa Lucia by Night / Santa Lucia by Night (Instrumental)

* 1985: Manolito / Maya

* 1986: When You Learn to Fly / Maya

* 1986: True Love / Tell Me Why

* 1987: Viva America / Forever Lonely

* 1987: Bella Maria / Save All Your Songs

* 1988: Marie-Julie / Only Friend

* 1988: Que Viva Summer Holiday / Goodbye Little Boy

* 1989: So Sad / Music Man

* 1990: From Russia with Love / Do You Know

* 1990: Save All Your Lovesongs / Souls on Fire

* 1991: Love in Your Heart

* 1991: Marie-Louise

* 1992: Fifty Nine

* 1992: Pistolero

* 1999: Little Green Bag

* 1999: Kingsize Coca Cola Man

* 2005: Als je iets kan doen

* 2005: Una Paloma Blanca

* 2009: Lonely Boy

Albumok, válogatások

* 1970: Little Green Bag

* 1971: Love in the World

* 1971: Greatest Hits

* 1971: NOW

* 1974: Hot Baker

* 1974: 5 Jaar Hits

* 1975: Paloma Blanca

* 1975: A Song for You

* 1976: So lang die Sonne scheint

* 1976: River Song

* 1977: Summer Melody

* 1977: The Best of Baker

* 1978: Another Lonely Christmas

* 1978: In Your Heart

* 1979: Sing for the Day

* 1980: Wild Flower

* 1982: The Winds of Time

* 1983: Paradise Island

* 1985: Santa Lucia by Night

* 1986: Het complete hitoverzicht

* 1987: Viva America

* 1988: Dreamboat

* 1991: Love in Your Heart

* 1992: Memories

* 1999: The Very Best Of

* 2000: Flashback

* 2002: Die Goldene Stimmen

* 2003: The Complete Collection

* 2009: Lonely Boy

DVD

* 2003: George Baker – The DVD Collection

VIDEÓK 

Little Green Bag 

Midnight (csak zene!)

Over and Over

Nathalie

Tonight

Holy Day

I'm on My Way

Marie Jeanne

Baby Blue

(Fly Away) Little Paraguayo

Sing a Song of Love

Una Paloma Blanca

Una Paloma Blanca (másik klip)

Morning Sky

Wild Bird

Mañana (mi amor)

Beautiful Rose

Rosita

Sing for the Day

Love is the Sweetest Rose

Santa Lucia by Night

Dreamboat (csak zene!)