Kovács Kati (Verpelét, 1944. október 25.) magyar énekesnő, dalszövegíró és színésznő 1965-ben vált országosan ismertté, amikor megnyerte a Ki mit tud? című tehetségkutató tévéműsort. A következő évben az első magyar Táncdalfesztiválon diadalmaskodott a Nem leszek a játékszered című dallal. Pályája gyorsan ívelt felfelé, rövid idő alatt az ország egyik legnépszerűbb és legsikeresebb énekesnőjévé vált. Tehetségére külföldön is felfigyeltek, számos meghívást kapott a szocialista országokból, sőt Nyugat-Európából is. Nemzetközi sztár válhatott volna belőle, ám a korabeli magyar hivatalos szervek nehézkes ügyintézése és bürokratizmusa miatt nem sikerült maximálisan kihasználnia külföldi lehetőségeit. Repertoárja széles zenei skálát képvisel, hiszen saját bevallása szerint sokféle stílust kedvel, éppen ezért szívesen kísérletezik velük. Egyes zenekritikusok olykor szóvá tették, hogy e sokféleség miatt nem sikerült egy csak rá jellemző egyéni arculatot kialakítania, és gyakran kényszerült arra, hogy a közönség kegyeinek megőrzése érdekében kevésbé nívós, szakmai kihívást alig vagy egyáltalán nem jelentő dalokat is elénekeljen. Énekesi pályafutásában főleg az 1960-as, 1970-es évtized jelentős és sikerekben gazdag. Az új évezredben valóságos reneszánszát éli, hiszen egy újabb generáció fedezte fel kivételes előadói képességeit. Az 1960-as évek második felében több filmben is szerepelt, és színésznőként szintén figyelemre méltó tehetségnek bizonyult. Számos hazai, illetve külföldi díjban és kitüntetésben részesült. E sorok írója a tehetségen túl két fontos tényezőben látja Kovács Kati tartós sikereinek titkát. Az egyik, hogy korunk „megasztárjaival” ellentétben Kati sohasem az öncélú technikára, képességeinek mindenáron való megcsillogtatására helyezte a hangsúlyt, hanem elfogadta a „közvetítő” szerepét, vagyis nem eszközként használta a dalokat ahhoz, hogy az énektudásával tündököljön, hanem saját magát tekintette eszköznek ahhoz, hogy az általa előadott szerzemények minél jobban hassanak a közönségre. Alighanem ennek köszönhető, hogy egyformán hiteles akkor is, amikor érzelmes, netán érzelgős táncdalt ad elő, és akkor is, amikor rockot, spirituálét vagy bármilyen más műfajú dalt énekel. A másik, hogy sohasem tetszelgett a „nagy magyar énekesnő” pózában, hanem mindig is a közönséget szolgálta anélkül, hogy Honthy Hanna módjára bájolgott volna „az én édes kis közönségem”-ről.
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Kovács Kati szülei hamar elváltak, az édesanya egyedül nevelte három gyermekét. A család sokat nélkülözött, ám a nehézségek még jobban összekovácsolták őket. Kati az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumba járt, és már ott arról álmodozott, hogy egyszer énekesnő lesz belőle. (Ugyanakkor 1967-ben az Ünnepnapok című filmje kapcsán adott villáminterjúban azt nyilatkozta, hogy építész szeretett volna lenni, de nem vették fel az egyetemre. Dám László Rockszámla című könyvében pedig ezeket mondta: „Én nem akartam énekesnő lenni! Így alakult! A mamám benevezett a Ki mit tud?-ra.”) Az énekesi karrierért tenni is hajlandó volt, hiszen odahaza lelkesen próbálta utánozni azoknak az énekét, akik tetszettek neki. Little Richardot éppúgy szerette, mint Ella Fitzgeraldot, Louis Armstrongot, az opera-énekesnő Maria Callast vagy éppen az érzelmes olasz táncdalokat. Az egri gimnázium növendékeiből alakult amatőr együttes kísérte az énekét. Együtt neveztek be az első Ki mit tud?-ra egy Little Richard-dallal. Már a megyei selejtezőn kiestek. A zsűri állítólag e szavakkal indokolta döntését: „Itt kérem, nem üvöltözni kell, hanem szépen énekelni.” Kati – aki érettségi után orvosírnokként helyezkedett el – 1965-ben újra szerencsét próbált. Együttese kiesett, és őt egy másik zenekarral párosították össze, ahonnan viszont az eredeti énekesnő nem jutott tovább. Ennek a Ki mit tud?-nak már egyértelműen Kovács Kati volt a legnagyobb felfedezettje, megérdemelten nyerte meg a versenyt. Ekkoriban ismerkedett meg Koncz Tibor zeneszerzővel, aki a debreceni elődöntőn zongorán kísérte. Ismeretségükből munkakapcsolat, szerelem, majd házasság lett, amely később ugyan felbomlott, ám a munkakapcsolat és a barátság megmaradt. Koncz Tibor évekig Kati egyik állandó szerzőjének számított, számos slágert írt az énekesnőnek. 1966-ban a Magyar Televízió megrendezte az első magyar Táncdalfesztivált, amely óriási társadalmi eseménynek számított. Az utcák valósággal elnéptelenedtek, amikor az egyetlen magyar tévécsatorna a fesztivál elődöntőit, illetve a döntőt sugározta. Gyulai Gál János zeneszerző a Nem leszek a játékszered című szerzeményével (szöveg: Hajnal István) nevezett be a versenyre, és ragaszkodott ahhoz, hogy a dalt a Ki mit tud?-győztes kislány, Kovács Kati énekelje. Szerencsésen választott, hiszen Kati megnyerte a fesztivált, a Nem leszek a játékszered pedig országos slágerré vált, amely ma már a magyar könnyűzene egyik becses örökzöldjének számít. Akármilyen hihetetlenül hangzik is manapság, de az ORI (Országos Rendező Iroda) kezdetben csak ideiglenes működési engedélyt adott Kovács Katinak, vagyis mindig vizsgáznia kellett ahhoz, hogy engedélyét meghosszabbítsák.
A filmszínésznő
Kati énekesnői karrierjével párhuzamosan kezdett kibontakozni filmszínésznői pályafutása is. Az új tehetségek iránt mindig is fogékony Bacsó Péter állítólag már 1963-ban – vagyis még a sorsdöntő Ki mit tud? előtt! – szerepet ajánlott neki a Nyáron egyszerű című filmjében, ám Kati visszautasította a felkérést, a szóbeszéd szerint egy vetkőzős jelenet miatt. Négy évvel később Bacsó Nyár a hegyen (1967) című filmjében a Neked se jó című dalt énekelte. (Jelen sorok írója valószínűbbnek tartja, hogy Kati mint színésznő ezt filmet utasította vissza, hiszen ebben valóban vetkőzik a hősnő, az ilyesmit viszont egy 1963-as filmben valószínűleg eleve nem engedte volna a cenzúra.) Kardos Ferenc Ünnepnapok (1967) című drámájában játszotta első filmszerepét. A rendező a forgatás időszakában így nyilatkozott készülő művéről: „Egy öreg munkásember áll a film középpontjában, aki a körülötte zajló élet törvényszerűségei miatt valahogy az emberi és társadalmi lét perifériájára kerül. Nagy energiával, céltudatosan kinevelt magának egy értelmiségi családot, s ez a család eltávolodik tőle.” Az öreg munkásembert Görbe János alakította, Kati a motorversenyzőt megformáló Koncz Gábor kedvesét játszotta. A legnagyobb nehézséget egy kórházi jelenet okozta számára, amelyet valódi betegek között vettek fel. Koncz Gábort ráadásul oly hitelesen maszkírozták egy baleset sérültjének, hogy az az orvos, aki először meglátta, és nem tudott a filmforgatásról, állítólag azonnal műtőbe akarta vitetni.
Valós történeten alapul Mészáros Márta Eltávozott nap (1968) című első játékfilmje. Egy árvaházban nevelkedett lány, Erzsi véletlenül megtudja, hogy halottnak hitt édesanyja valójában él. Az asszony valaha azért dobta el őt magától, mert „törvénytelenül” született. Erzsi felkeresi az anyját, a találkozás azonban rádöbbenti arra, hogy semmi nem köti őt ehhez a vadidegen nőhöz. Feltűnik a színen viszont egy kétes alak, édesapja régi barátja, de az sem kizárt, hogy valójában ő maga az apa. Mészáros Mártát elsősorban Erzsi összetett alakja foglalkoztatta, aki önmagát akarja megtalálni, és passzív figurából fokozatosan válik önálló döntéseket hozó egyéniséggé. A rendezőnő a bemutató alkalmából kedves szavakkal nyilatkozott főszereplőjéről: „S első filmem forgatásánál nagyon sokat köszönhettem mindenekelőtt Kovács Katinak, aki szerintem óriási tehetségű filmszínész-egyéniség; mindig szavak nélkül tudta, mit kell csinálnia. A filmbeli sztorihoz persze semmi köze – hiszen ők édesanyjával és testvéreivel nagyon szeretik egymást –, de gondolatilag annál több közössége van ezzel a saját egyéniségét kialakító, erős figurával.” További szereplők: Horváth Teri, Szirtes Ádám, Agárdi Gábor, Juhász Jácint és Pálos Zsuzsa. Természetesen Kati énekelte az Eltávozott nap című betétdalt is, amelyet az Illés együttes még ugyanabban az évben felvett a repertoárjába. Mészáros Márta később így emlékezett vissza a film egyik külföldi fesztiválvetítésére: „Az olaszországi Pesaro városában vettünk részt az Eltávozott nap bemutatóján. A fesztivált gálaest követte, és a rendezők kedves ötlete volt, hogy a filmek főszereplői énekeljenek is a helyi zenekar kíséretében. Némi ódzkodás után Kati is a mikrofon elé lépett, és a Massachusetts című Bee Gees-dalt adta elő. Képzelhetik, micsoda frenetikus sikert aratott a többi, a filmvásznon világsztár, de énekesként amatőr színész mellett. »Jé, hát énekelni is tud?« – csodálkoztak…”
Ugyancsak megtörtént események ihlették Bacsó Péter Fejlövés (1968) című filmjét, amelynek forgatókönyvét a rendező Zimre Péterrel közösen írta. Egy fiatal pár közös öngyilkosságot akar elkövetni, ám a lány az utolsó pillanatban megretten. Ennek ellenére nem akadályozza meg a kedvesét abban, hogy végezzen magával. Akárcsak Mészáros Márta, Bacsó Péter is meleg szavakkal dicsérte az énekesnő tehetségét, művészi alázatát és színészi teljesítményét: „…alapos megfontolás után döntöttem mellette, mert úgy találtam, hogy ezt a rendkívül nagy ellentmondásokból összegyúrt lányt leginkább olyan egyéniség tudná megjeleníteni a mozivásznon, mint Kovács Kati. […] Például a film végén majdnem két percig az ő arcának közelijét látjuk, az öngyilkosság után. Óriási dráma játszódik itt le a lányban, aki eddig tulajdonképpen hitte is, nem is, hogy a fiú öngyilkos lesz; azt szerette volna hinni, hogy ez nem lehet igaz, most mégis megtörtént. Rádöbben saját felelősségére és arra is, hogy most már nem tud segíteni. Mindez kétperces beállításban, ami végeérhetetlen hosszú egy filmben. S ezt a két percet Kovács Kati minden különösebb külsőség nélkül, teljesen hitelesen tölti ki érzelmekkel, indulatokkal, gondolatokkal. Mindössze azt az instrukciót adtam neki, gondoljon arra, mit érezne, ha a férjét autóbaleset érné. Kati egyébként a munka során a legfegyelmezettebb, a legnagyobb áldozatokat vállaló munkatársunk volt, akivel igazán nagyszerű volt együtt dolgozni.” Az énekesnő a forgatás két hónapjára minden felkérést visszautasított, hogy akadálytalanul a produkció rendelkezésére tudjon állni. A két férfi főszerepet Horváth Charlie (akkor éppen az Olimpia együttes tagja) és Bacsó Péter egyik színésztanítványa, Miller József alakította. Az Eltávozott napban és a Fejlövésben nyújtott alakításáért Kovács Kati az 1969-es pécsi játékfilmszemlén megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat.
Az Eltávozott nap és a Fejlövés közötti hónapokban került a mozikba Bácskai Lauró István krimije, A hamis Izabella (1968), amelyhez Gyulai Gál János írt zenét: ennek része a Kati által előadott főcímdal is. A főszerepeket Ruttkai Éva, Pécsi Sándor, Kállai Ferenc és Iglódi István játszották. Kati egy Vadász Ica nevű diáklányt alakított, aki napokig nem ment iskolába, ezért tanárnője „nyomozni” kezdett utána. Kiderül, hogy a lány elköltözött otthonról albérletbe egy elhanyagolt budai villába. A tanárnő ebben a villában holtan találja az idős főbérlőt, Icának pedig nyoma veszett. Később ugyan előkerül, ám élete egyáltalán nincs biztonságban… 1968-ban Kati még két filmben játszott, amelyek azonban csak a következő évben kerültek a közönség elé. Jancsó Miklós Fényes szelek című alkotása a világhírű művész egyik legjelentősebb és legvitatottabb műve, amely az ötvenes évek NÉKOSZ-mozgalmát idézte meg. Ebben Kati a rendező állandó színészeivel (Balázsovits Lajos, Kozák András, Madaras József) szerepelt együtt. Jancsó akkori felesége, Mészáros Márta második játékfilmjében, a Holdudvarban az énekesnő ismét egy szuverén egyéniséget formált meg, aki maga akar dönteni a sorsáról, még akkor is, ha ezek a döntések olykor fájdalmasak. A történetben Balázsovits Lajos és Törőcsik Mari játszott még fontos szerepeket. Közel húsz évvel később Mészáros Márta így emlékezett vissza erre a közös munkára: „Amikor a második filmemben, a Holdudvarban dolgoztunk, Törőcsikkel forgatott együtt, aki nagyon nyitott és kedves volt vele, noszogatta Katit, hogy menjen a főiskolára tanulni. Mindegy, hogy lesz-e belőle színésznő, vagy sem, de valami alapdolgot, valami magatartásformát, műveltséget és stílust tanulhat. Ebben Marinak tökéletesen igaza volt. Kati akkor olyan sok filmben játszott, hogy vizsga nélkül is fölvették volna, de ő nem ment. Nem értettem, és meg is haragudtam rá.”
1968 végén egyébként amilyen gyorsan elkezdődött, oly gyorsan véget is ért Kovács Kati filmes karrierje. Ennek okáról e sorok írója az évek folyamán többféle magyarázatot is olvasott-hallott. Az egyik szerint az intenzív filmezést egyre nehezebb volt összeegyeztetni az énekesi pályával, és Kati számára az utóbbi volt a fontosabb. A másik magyarázat szerint a Fejlövés forgatása során az énekesnő csalódott a filmezésben. Bacsó alkotásában ugyanis a Kati által játszott hősnőnek van egy vetkőzős jelenete, amelyet az énekesnő nem vállalt, csupán arra volt hajlandó, hogy lecsúsztassa a válláról kombinéja pántját. Állítólag nem tudott arról, hogy Bacsó utána egy dublőzzel felvette a vetkőzést, amely úgy lett bevágva a filmbe, mintha Kati vetkőzött volna. A filmtrükk miatti csalódottság érzése idővel elhalványodott, ráadásul az énekesnő kapcsolata sem szakadt meg teljesen a filmvilággal, hiszen azóta számos hazai és külföldi filmben énekelt (Hugó, a víziló, A kenguru, Dédelgetett kedvenceink, Álmodik az állatkert, Gyermekrablás a Palánk utcában stb.), illetve önmagát alakítva olykor meg is jelent (Ők ketten, Rossz fiúk, Boldog születésnapot). Sándor Pál Miss Arizona (1988) című rosszul fogadott olasz–magyar koprodukciós drámájában Kati énekelte a német Hanna Schygulla által megformált címszereplő dalait.
A fesztivál-énekesnő
Pályafutása első évtizedében, 1965 és 1975 között Kovács Kati állandó szereplője volt a hazai és a külföldi táncdalfesztiváloknak és dalversenyeknek (Táncdalfesztivál, Made in Hungary, Tessék választani!). Ebben az időszakban megjelent kislemezein elsősorban különféle versenydalai, illetve az általa előadott külföldi slágerek magyar változatai hallhatók. 1967-ben a Majd ha beszél a jég és a Tedd boldoggá, 1968-ban a Ne akard őt elrontani és a Szerelemben soha nincsen igazság, 1969-ben pedig a Jó szerencsét című dalokkal indult a Táncdalfesztiválon. 1969-ben három új felvétele aratott kiugró sikert: Hull a hó a kéklő hegyeken (a Made in Hungary győztes dala), A festő és a fecskék (Schöck Ottó és Sztevanovity Dusán szerzeménye), Jaj, de hideg van (az olasz Nada Ma che freddo fa című slágerének magyar változata). 1970-ben megjelent első nagylemeze, a Suttogva és kiabálva, amelyhez tévéshow is készült. Az ilyesmi akkoriban szenzációszámba ment, hiszen egy énekes már annak is örülhetett, ha egyáltalán nagylemez készült vele, a Hanglemezgyár erősen korlátozott kapacitását ugyanis elsősorban a komolyzenei kiadványok kötötték le. A Magyar Televízió Kovács Kati show-jával vett részt a soron következő montreaux-i tévéfilmfesztiválon, ahol az énekesnő műsora oly nagy sikert aratott, hogy felkérést kapott egy külföldi forgatásra is. Ez az esztendő három örökzöld slágerrel gyarapította Kati repertoárját: Átmentem a szivárvány alatt, Most kéne abbahagyni, A régi ház körül. 1971-ben A pesti férfi és a Vihar után című dalokkal indult a Táncdalfesztiválon, ám a versenyt nem ő, hanem Zalatnay Sarolta nyerte a Fák, virágok, fény című szerzeménnyel. (El kell ismerni: teljesen megérdemelten.) Kati abban az évben két nagy olasz sláger magyar változatát énekelte kislemezre: a Rózsák a sötétben (Rose nel buio) eredetijét Gigliola Cinquetti adta elő, a Mit remélsz? (Che sará) pedig egy addig alig ismert együttes, a Ricchi e Poveri első világslágere volt.
Az 1972-es Táncdalfesztiválon Kati szintén két dallal vett részt: Add már uram az esőt! (Koncz Tibor – Szenes Iván); Aranyhídon mentem (Victor Máté – Huszár Erika). Az Add már uram az esőt! kirobbanó sikert aratott, az énekesnő megnyerte vele a fesztivált. A dal háttértörténetéről tudni érdemes, hogy Koncz Tibor az 1970-es évek elején Berlinben tartózkodott, ahol gyakran hallgatta az amerikai katonai adót, amelynek műsorán folyamatosan szerepeltek soul balladák és spirituálék. Ezek ihlették a Kati számára írt fesztiváldalt, amely új színnek számított a hazai könnyűzenei palettán. E sorok írója jól emlékszik arra, hogy miután az énekesnő az eredményhirdetést követően újra elénekelte a szerzeményt, másnaptól több napos eső követte az addigi tartós szárazságot. Néhai nagymamám meg is jegyezte: „Nem kellett volna a Katikának annyira rimánkodnia ezért az esőért”. A magyar „popgyarmatok”-nak számító szocialista országokban szintén felfigyeltek a győztes slágerre. A Drezdában megrendezett nemzetközi táncdalfesztivált 1972-ben szintén az Add már uram az esőt! nyerte, és mivel az NDK-ban Kovács Kati mindig is nagyon népszerű volt, ezért a következő évben kislemezen jelent meg a sláger német nyelvű verziója, a Wind, Komm, bring den Regen her. A csehszlovák közönség számára Marie Rottrová készített egy cseh nyelvű feldolgozást On má címmel. A magyar közönség még 1972-ben megvásárolhatta Kovács Kati második nagylemezét, amely Autogram helyett címmel jelent meg.
Útkeresés
Kovács Kati harmadik nagylemeze az LGT együttessel készült kimondatlanul is azon törekvés jegyében, hogy a művésznő végre kitörjön a hagyományos táncdalok világából, a fesztivál-énekesnői szerepkörből, és tehetségének addig kevésbé ismert oldalát mutathassa meg a közönségnek. Az album 1974 márciusában került a boltokba. Kati maximálisan elégedett volt ezzel a munkájával, és a kritikusok is jól fogadták a nagylemezt. A közönség érdeklődése sem maradt ugyan el, ám kezdetben kissé idegenkedve fogadták a korábbiaktól eltérő stílusú szerzeményeket. Az album egyes dalait (Szólj rám, ha hangosan énekelek; Várlak; Tanítsd meg a gyerekeket stb.) később az LGT is felvette a repertoárjába. A legnagyobb sláger a Rock and roller lett, amelyet Kati eredetileg rendes énekhangon énekelt fel, ám később az az ötlete támadt, hogy rekedt hangon is előadja. Végül az utóbbi verzió került az albumra, méghozzá azon az áron, hogy a másikat le kellett törölni. (Belegondolni sem érdemes, hogy a magyar könnyűzene hőskorában mennyi pótolhatatlan felvétel semmisülhetett meg hasonló okokból, a stúdiómunkára kiszabott szűkös időintervallumok és a takarékossági szempontok miatt.) A Várlak című blues gitárszólóját Barta Tamás játszotta, aki később az Egyesült Államokba távozott, ahol gyilkosság áldozata lett. A dal számos zenekritikus szerint Kovács Kati egyik legjobb felvétele. Ennek ellenére amikor a Pesti Műsor 1980-ban körkérdést intézett számos zenekritikushoz, hogy nevezzék meg az elmúlt húsz év legjobb magyar könnyűzenei lemezeit, a megkérdezettek egyike sem említett egyetlen Kovács Kati-albumot sem. E sorok írójának véleménye szerint azonban ez a mulasztás sokkal inkább minősítette a megkérdezetteket, mint Kovács Kati pályafutását, ámbár akkoriban ez a vitatható felmérés volt az egyik nyomós érv azon elmélet mellett, miszerint az énekesnő elpazarolja (valóban elpazarolta?) a tehetségét.
1974-ben Kati főszerepet játszott Victor Máté és Huszár Erika Holnaptól nem szeretlek című rádiós musicaljében. Ennek anyagából a Holnaptól nem szeretlek és Nézlek, amíg alszol című dalok kislemezen is megjelentek. A zenei kíséretet a Gemini együttes szolgáltatta, akárcsak később az Intarzia című nagylemezen. Az énekesnő 1974 szeptemberében megnyerte az írországi Castlebarban rendezett nemzetközi popfesztivált a Nálad lenni újra jó lenne (It Would Be So Good to See You Again) című dallal, és ugyanabban az évben megkapta a Music Week angol zenei szaklap elismerő oklevelét. Ezen a következő szöveg olvasható: „This is to certify that Kati Kovacs of Qualiton has been voted Hungary’s Star of the Year for an outstanding contribution to the world of music, 1974.” Az 1975-ben kiadott Intarzia című albumon Kati visszatért jól bevált arculatához, és táncdalokat, fülbemászó slágereket énekelt, amelyek közül A legszebb tévedés és a fesztiválgyőztes Nálad lenni újra jó lenne aratták a legnagyobb sikert. Ekkoriban megjelent kislemezei szintén hagyományos táncdalokat tartalmaznak, amelyeket a közönség nagy tetszéssel fogadott, és Kati repertoárjának máig legkedveltebb darabjai közé tartoznak: Találkozás egy régi szerelemmel (Gábor S. Pál és Szenes Iván szerzeménye), Egy nagy szerelem (Peppino di Capri Un grande amore című olasz slágerének emlékezetes feldolgozása, amely szerény véleményem szerint felülmúlja az eredetit), Egy hamvas arcú kisgyerek (a Bimbo Jet instrumentális felvételének feldolgozása Vándor Kálmán magyar szövegével), Indián nyár (Joe Dassin világslágerének hazai változata), Egy nyáron át… Ez utóbbi a Kamaszkorom legszebb nyara (1971) című világsikerű amerikai film Michel Legrand által írt zenéjén alapul, amelyhez Bradányi Iván írt magyar szöveget. (A film női főszerepét e sorok írójának egyik kamaszkori „szerelme”, a szépséges Jennifer O’Neill alakította.) Készült egy újabb nagylemeze is az LGT-vel, a Közel a Naphoz, amely újra a „másik” Kovács Katit próbálta elfogadtatni a közönséggel, a Csendszóró című következő album azonban jobban fogyott. Ezen hallható Koncz Tibor és Szenes Iván Ha legközelebb látlak című szerzeménye, amely Kati legnagyobb slágere volt külföldön. A magyar nyelv közismert nehézsége ellenére a külföldi közönség nemcsak jól tudta a dal magyar címét, hanem például egy kubai koncert nézői magyarul (!) énekelték együtt az énekesnővel a szöveget. Amikor évek múlva egyes zenei szakemberek azon tanakodtak, vajon Kati miért nem folytatta tovább az LGT-vel való ígéretes közös munkát, ő az egyik nyilatkozatában rátapintott a lényegre: „A Locomotivval készített első nagylemezem fordulópontja volt mind életemnek, mind művészi utamnak. Szerintem ez az album azóta is az egyik legjobb a szakmában. A Csendszóró és az Intarzia eladási száma felülmúlta ezt a lemezét. Ez is szempont.”
Szívemben zengő dal
Tévedés lenne azonban Kati szavaiból azt a következtetést levonni, hogy a kereskedelmi szempontokat tartotta szem előtt pályafutása során. Hiszen az 1970-es évek második felében két újabb „kísérletező”, „útkereső” nagylemezt készített: 1978-ban Szörényi Leventével és Adamis Annával, 1979-ben pedig a V’Moto-Rock együttessel. Hogy milyen nagy reményeket fűzött ezekhez a munkáihoz, azt már a Szörényi–Adamis-féle album címe is jelzi: Életem lemeze. A kiugró közönségsiker azonban elmaradt, ámbár főleg a V’Moto-Rockkal közösen készített Szívemben zengő dal című LP egyáltalán nem volt sikertelen, sőt az egyik dal, a Boogie-voogie Lady nagy sláger lett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az éppen aktuális zenei divatok sem kedveztek a kísérletezgetésnek. Akkoriban ugyanis az egész világ „szombat esti láz”-ban égett, a hazai illetékesek pedig boldogan engedtek szabad utat a diszkózenének, hiszen nem kellett tartaniuk ideológiai felforgatástól, mint például a beatzene nagy korszakában. A magyar közönség pedig először érezte azt, hogy lépést tart a külföldi divattal, és nem másodkézből, feldolgozások által ismeri meg a világslágereket, hanem nap mint nap hallhatja az eredeti dalokat a rádióban és a gombamód szaporodó diszkóklubokban. Ebben a miliőben Kati „kísérletező” lemezei érthető módon nem váltottak ki jelentős visszhangot.
Megérdemelt sikert aratott azonban 1979-ben Gábor S. Pál és Szenes Iván Úgy szeretném meghálálni című szerzeménye, amely az énekesnő repertoárjának egyik legszebb darabja. Nem csupán érzelemgazdag énektudását tudta benne megcsillogtatni, hanem méltó módon fejezhette ki azt a szeretetet is, amely édesanyjához fűzte. 1980-ban jubileumi albumot adott ki Tíz címmel. Ez valójában csak a kilencedik sorlemeze volt, a cím alighanem az első albuma óta eltelt egy évtizedre utalt. A kritikai fogadtatásban a negatív hangvétel dominált: „A jubileumi lemez meghallgatásakor szomorúan kell elkönyvelni, hogy Kovács Kati pályafutása a Syrius elkallódásán kívül a magyar popszakma talán legnagyobb vesztesége, csalódása. […] Pályafutása során mindent elvállalt, legyen az olasz szirup, amerikai konfekció vagy a hazai popmaffia tucatslágere, hagyományos tingli-tangli vagy jazz, sanzon, popgiccs. Ebben a tömegtermelésben csak néha sikerült egy-egy felejthetetlen, művészi színvonalú dalt előadnia. Ki tudná ezeket kapásból felsorolni? A sok hordalék között nehéz észrevenni az aranyszemcséket. Talán egy hazai poptörténetben majd kiválogatják, mi az érdemleges, maradandó a munkásságában. Félek, hogy a poptörténésznek majd homokhegyeket kell átszitálnia, és valószínű, hogy ebben a jubileumi albumban nem talál aranyrögöket.” Ugyancsak 1980-ban Kati két világslágert énekelt kislemezre. Az egyik a Bino előadásában ismertté vált Mama Leone, amelynek eredetijét valójában a német Mike Mareen énekelte, aki az 1980-as évek közepén az italodisco egyik meghatározó sztárja lett. A másik dal az Eruption Menetjegy (One Way Ticket) című diszkóslágerének átirata, amely a „feldolgozás feldolgozása”, hiszen az Eruption-sláger egy régi Neal Sedeka-felvétel alapján készült.
FOLYT. KÖV.: KOVÁCS KATI – 2/2: A siker Kovácsa
VIDEÓK
A festő és a fecskék (csak zene!)
Jaj, de hideg van! (csak zene!)
Átmentem a szivárvány alatt (csak zene!)
Rózsák a sötétben (csak zene!)
Add már uram az esőt! (csak zene!)
On má (Előadó: Marie Rottrová)
Menjünk világgá! (csak zene!)
Várlak (csak zene!)
Kovács Kati & Varga József -1975- Ismerős hangok -- http://www.youtube.com/watch?v=OlGz64z5XPA
VálaszTörlés