Debbie Harry (Egyesült Államok, Miami, 1945. július 1.) amerikai énekesnő, szövegíró és színésznő teljes neve: Deborah Ann Harry. Az IMDB filmes adatbázis szerint eredeti neve: Angela Tremble. A Blondie együttes énekesnőjeként vált világhírűvé az 1970-es évek második felében, sőt festett szőke haja inspirálta a zenekar nevét. A média különösen sokat foglalkozott vele, hiszen dekoratív külseje figyelemre méltó előadói képességekkel párosult. 1982-ben a Blondie feloszlott, ami részben népszerűsége visszaesésével, részben a zenészek között támadt feszültségekkel magyarázható. Debbie szólókarrierje már 1981-ben elkezdődött, de csak az 1980-as évek második felétől futott be igazán szólistaként. Mivel az évek múlásával a Blondie-nak valóságos kultusza támadt, az együttes 1996-ban újjáalakult, és mind a mai napig aktívan működik. Ráadásul számos újjáalakult zenekarral ellentétben nem a régi sikereiből akar megélni, hanem időről időre új dalokkal áll elő. Debbie filmszínésznőként sem ismeretlen, bár igazán nagy alakítások nem fűződnek a nevéhez. Néhány filmjét hazánkban is forgalmazták.
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Debbie-t három hónapos korában fogadta örökbe Catherine és Richard Harry, egy miami ajándékbolt tulajdonosai. 1963-ban érettségizett a New Jersey-i Hawthorne Főiskolán. Ezt követően a nagy múltú magánegyetem, a Centenary College hallgatója lett, ahol 1965-ben végzett. Ezután New Yorkba ment, ott a BBC Radio helyi irodájában egy évig titkárnői állást töltött be. A következő állomást az exkluzív Max’s Kansas City étterem és éjszakai klub jelentette, ahol pincérnőként alkalmazták. Később egy Playboy-klubban szintén pincérnő volt, egy igazi „Playboy-nyuszi”. Állítólag a Playboy illetékesei arra már nem találták alkalmasnak, hogy a magazin számára fotózzák, mindazonáltal a neten kering néhány korai aktkép az énekesnőről. (Később, amikor Debbie-ből sztár lett, a Playboy szívesen fotózta volna, ám ő akkor már fontolóra sem vett egy ilyen ajánlatot.) Egy Dunkin’ Donuts üzletben eladóként kapott munkát, de volt olyan időszak, amikor táncosként kereste a kenyerét.
Könnyűzenei karrierjét a The Wind in the Willows együttesben kezdte. A héttagú zenekar a nevét Kenneth Grahame gyermekirodalmi klasszikusától kölcsönözte, amely magyar nyelven előbb Szél lengeti a fűzfákat, majd Békavári uraság és barátai címmel jelent meg. Tardos Péter sajnos minden szempontból komolytalan 1981-es Rocklexikonja szerint a The Wind in the Willows „pszichodrámai borzadásokat vitt pódiumra idegileg cserzett, szűk hallgatóságának”, Debbie pedig „szénfekete hajjal csörgődobot rázott és énekelt”. Ennél talán többről lehetett szó, hiszen a Capitol Records 1968-ban kiadta a zenekar első albumát, amely a slágerlistán a 195. helyig jutott. (Évekkel később CD-n is forgalmazták.) Nyilván ez a szerény fogadtatás az oka annak, hogy a második nagylemez már nem jelent meg, noha azon Debbie állítólag többet énekelt, sőt ő írta a Buried Treasure című dal szövegét is. A felvett anyag valahol elkallódhatott, hiszen később a Blondie népszerűsége remek apropót jelentett volna a sikerrel kecsegtető megjelentetéséhez, ám erre nem került sor. Debbie útja ezután a The Stilettos női együtteshez vezetett. A triót egy fiúkból álló zenekar kísérte. Ehhez csatlakozott 1973-ban egy New York-i gitáros, egy bizonyos Chris Stein, aki igencsak bizalmas – és tartós – kapcsolatba került a szexis Debbie-vel.
A Blondie első korszaka
1974-ben Debbie és Chris egy saját együttest alapított, amely az Angel and the Snakes nevet vette fel. 1975-re alakult ki a stabil felállás: az éneklő Debbie és a gitározó Chris mellé csatlakozott Clem Burke dobos, Jimmy Destri billentyűs és Gary Valentine gitáros. A formáció a Blondie (Szöszi) név mellett kötött ki, amelyet Debbie javasolt. A dekoratív énekesnő ugyanis időközben szőkére festette a haját, s amikor gyalogosan vagy gépkocsival közlekedett, más járművek sofőrjei gyakran odakiáltottak neki, hogy „Hey, Blondie!”. Ezeknek a pasiknak egyébiránt semmi esélyük sem volt arra, hogy a szőkeség beszálljon a kocsijukba, mivel Debbie addigra már túl volt élete legijesztőbb autós kalandján. Állítólag az 1970-es évek elején egyik éjjel gyanútlanul beült egy ismeretlen férfi kocsijába, mivel az illető felajánlotta, hogy elviszi, taxi pedig nem volt a közelben. Az autóban kínos meglepetés érte a naiv leányzót, mivel belülről hiányoztak a kilincsek, és a sofőr sem volt kifejezetten rózsaillatú. Valahogy mégiscsak sikerült kiszabadítania magát, és elmenekülnie. Évekkel később a médiában látta viszont a furcsa fickót: Ted Bundy volt, a hírhedt sorozatgyilkos, aki 1974 és 1978 között több tucat fiatal nőt megerőszakolt és meggyilkolt. Elfogása után kétszer is megszökött, és újabb gyilkosságokat követett el. Debbie 2010-ben mesélte el először ezt a régi esetet. Egyesek úgy vélték, ezzel csupán a Blondie 2011-re tervezett új lemezének próbált előzetes promóciót biztosítani. Bundy ugyanis a nyomozás által feltárt adatok szerint nem próbálkozott bűncselekmény elkövetésével New Yorkban, ráadásul módszere is kicsit más volt. Az viszont kétségtelen, hogy áldozatainak pontos száma nem ismert, ezért nem lehet teljesen kizárni azt, hogy New Yorkban is lecsapott.
A Blondie-t a Private Stock Records szerződtette, első kislemeze, az X-Offender és első albuma 1976-ban azonban visszhangtalan maradt. Az együttes a következő évben a Chrysalis Recordshoz szerződött át. Először Ausztráliában került fel a slágerlistára, amikor egy ottani zenés tévéműsorban – nem egyértelmű, hogy véletlenül-e avagy szándékosan – az X-Offender helyett az In the Flesh című számának klipjét játszották le. A szerencsés kimenetelű malőrt követően beindult a Blondie karrierje, amely akkor ívelt igazán magasra, amikor a produceri teendőket Richard Gottehrer helyett Mike Chapman vette át. Az ő irányításával készültek a Blondie fénykorának legsikeresebb albumai, az 1978-as Parallel Lines, az 1979-es Eat to the Beat és az 1980-as Autoamerican. Ezeken olyan, ma már örökzöldnek számító slágerek hallhatók, mint például a Heart of Glass, a Sunday Girl, a Hanging on the Telephone, a Dreaming, az Atomic, a The Tide Is High és a Rapture. 1980-ban a Blondie adta elő az Amerikai dzsigoló című erotikus filmdráma főcímdalát, amelyet Giorgio Moroder és Debbie Harry közösen írtak Call Me címmel. Ezért mindkettőjüket a legjobb filmdalnak járó Golden Globe-díjra jelölték 1981-ben.
Részben Chapman hatására a Blondie repertoárja kiszélesedett, és a korábbi underground együttesből a populáris könnyűzene egyik sztárcsapata vált. Emiatt számos kritika érte a Blondie-t, mondván, hogy a siker érdekében „eladta” magát a hanglemeziparnak, és mindent eljátszott-elénekelt, ami sikerrel kecsegtetett, legyen szó diszkóról, funkyról, reggae-ről, rapről vagy éppen dzsesszről. Az együttesen belül Debbie „frontasszonyi” szerepköre okozott feszültségeket, mert a zenészek úgy érezték, egyenrangú alkotótársak helyett csupán az énekesnő kísérőit látja bennük a média és a közönség. Különösen az 1977-ben csatlakozott új gitárosok, Frank Infante és Nigel Harrison elégedetlenkedtek. 1981-ben a Blondie egy év szünetet tartott, amelyet azonban a tagok intenzív munkával töltöttek. Ekkor jelent meg Debbie és Jimmy Destri első szólóalbuma. Ugyanabban az évben vették fel a Blondie hatodik albumát, a következő évben kiadott The Huntert is. Az LP megbukott, az együttes népszerűsége pedig vészesen zuhanni kezdett. A kiújuló belső problémák, melyeket a zenészek kábítószer-fogyasztásából származó nehézségek tetéztek – nem is szólva a Chris Steinnél diagnosztizált életveszélyes bőrbetegségről –, a Blondie feloszlásához vezettek. Ezt a tényt 1982 novemberében jelentették be.
A szólista
1981. augusztus 8-án jelent meg Debbie első szólóalbuma, a KooKoo, amelynek produceri teendőit a Chic két kulcsembere, Bernard Edwards és Nile Rodgers látta el. Ők komponálták az LP legnagyobb slágerét, a Backfired című dalt, amely inkább emlékeztetett a Chic, mint a Blondie stílusára. Ez persze nem volt véletlen, ugyanis Debbie mint szólista igyekezett a Blondie-tól teljesen független, egyéni imázst kialakítani magának. Hajszíne sötétebb lett, külseje pedig egy sci-fi hősnőre hasonlított. Ez leginkább annak köszönhető, hogy nagylemezének borítóját A nyolcadik utas a Halál (1979) legendás űrszörnyének megalkotója, H. R. Giger tervezte. (Ő rendezte a Backfired klipjét is.) A képen Debbie arcát fémnyársak döfik keresztül, és ezt jómagam régebben hajlamos voltam valamiféle morbid akupunktúra-reklámként értelmezni. A londoni illetékesek viszont egyszerűen csak ízléstelennek találták a szerintem amúgy tényleg hatásos és figyelemfelkeltő borítót, és elutasították a Chrysalis Records azon óhaját, hogy a londoni metróban a borítófotó óriás poszterével reklámozzák a lemezt. A KooKoo egyébiránt hatodik lett a brit, és huszonötödik az amerikai slágerlistán. Voltak, akik szerint az amerikai helyezés egy Debbie-kaliberű sztár esetében tulajdonképpen bukást jelentett. Ezen lehet vitatkozni, de az tény, hogy a kislemezre kimásolt dalok a toplistákon valóban nem szerepeltek igazán meggyőzően.
A Blondie feloszlását követően Debbie ideje javát Chris ápolásának szentelte. Nehéz anyagi helyzetbe kerültek, elsősorban azért, mert a kábítószerfüggő Stein egymillió dollár adósságot halmozott fel a szenvedélye miatt. Ezekben az években Debbie énekesnői karrierje sem alakult túl jól, hiszen ideje se igazán volt az elmélyült munkára. Jó barátja, Giorgio Moroder komponálta Brian De Palma véres gengsztereposza, A sebhelyesarcú (1983) zenéjét, és az egyik dal, a Rush Rush előadására Debbie-t kérte fel. A film azonban csúnyán megbukott, és a soundtrack sem aratott elsöprő sikert. (A sebhelyesarcú ma már kultuszfilmnek számít, ámbár jómagam De Palma két másik gengszterfilmjét – Aki legyőzte Al Caponét (1987), Carlito útja (1993) – sokkal jobban kedvelem.) 1985-ben Debbie egy másik film, a Krush Groove egyik betétdalát énekelte. A Feel the Spin producere a Madonna felfedezőjeként emlegetett Jellybean (John Benitez) volt. A dal ötödik lett a dance slágerlistán, intrója, az „uno dos tres quatro” pedig az egyik leggyakrabban kölcsönvett hangmintává vált, amelyet az S’Express is felhasznált a Theme from S’Express című világslágerében. Az 1980-as évek közepén Debbie az idegösszeomlás szélére került, ezért elköltözött Steintől. Kapcsolatuk azonban nem szakadt meg, és amikor a gitáros állapota lehetővé tette, segített barátnője új albumának elkészítésében.
Az 1986. november 29-én megjelent Rockbird fogadtatása pontosan a KooKoo ellentéte volt, vagyis az album nem fogyott túl jól, a kislemezek viszont egész jól szerepeltek a slágerlistákon. Különösen a French Kissin (bizonyos kiadásokon: French Kissin' in the USA), amely Angliában és Ausztráliában bejutott a Top 10-be, és mindmáig Debbie legsikeresebb szólófelvételének számít. Mindazonáltal az Egyesült Államokban az In Love with Love volt a legnépszerűbb, hiszen vezette a dance slágerlistát. Az albumot ötféle színvariációval hozták forgalomba: a különböző kiadásokon az előadó neve és a lemez címe zöld, narancssárga, lila, rózsaszín vagy sárga betűkkel olvasható. A harmadik szólóalbum, a Def, Dumb and Blonde 1989-ben jutott el a rajongókhoz. Ez volt az énekesnő első olyan lemeze, amelyen nem Debbie, hanem Deborah keresztnéven szerepelt. A producerek között a rutinos szakember, Mike Chapman éppúgy megtalálható, mint a Thompson Twins énekesnője, Alannah Currie. Currie és Tom Bailey közös szerzeménye, az I Want That Man aratta a legnagyobb sikert. A Def, Dumb and Blonde Angliában, Ausztráliában és Új-Zélandon szép sikert ért el, az Egyesült Államokban viszont oly csekély reklámot kapott, hogy még a Top 100-ba sem került be.
1989 és 1991 között Debbie világ körüli turnén vett részt Chris Steinnel, Karl Hyde-dal és Leigh Foxx-szal, akiből később az új Blondie basszusgitárosa lett. 1991-ben a Wembley Stadionban az INXS-szel lépett színpadra. Ugyanabban az évben a Chrysalis Records kihozott egy válogatásalbumot, melyen a Blondie és Debbie legnagyobb slágerei hallhatók. Egy új duett is helyet kapott rajta, Cole Porter Well, Did You Evah! című örökzöldjének feldolgozása, amelyet Harry Iggy Poppal együtt énekelt. A felvétel korábban az AIDS-kutatás támogatására készült Red Hot + Dance című jótékonysági lemezen is megjelent. 1993-ban került a boltokba Debbie negyedik szólóalbuma, a Debravation, amelynek amerikai kiadása két bónuszfelvételt is tartalmaz. Az elsőként kimásolt kislemez, az I Can See Clearly második lett az amerikai dance slágerlistán. A lírai Strike Me Pink című dal promóciós videóját azonban betiltották. A klipben ugyanis Debbie békésen üldögélve nézi végig, amint egy férfi fuldoklik egy vízzel teli üvegtartályban. Az énekesnő 1993 novemberében megkezdett turnéja elsősorban a Debravationt népszerűsítette, mindazonáltal a műsorban néhány ritkaságnak számító dal is elhangzott.
Debbie Harry ötödik szólóalbuma, a Necessary Evil 2006-ban készült, és 2007. szeptember 15-én került forgalomba. A legnagyobb feltűnést a Dirty and Deep című hip hop-szerzemény keltette, amelynek szövegében Debbie felszólalt az ismert rapper, Lil Kim bebörtönzése ellen. (Azért valljuk meg őszintén, ezek az amerikai rapperek nem éppen ma született báránykák, talán nem véletlen, hogy oly gyakran olvashatunk róluk a bűnügyi krónikákban.) A két szólóalbum között eltelt 14 évben az énekesnő egyáltalán nem lazsált. A legkülönbözőbb műfajokat képviselő előadókkal dolgozott együtt, mint például a német Die Haut heavy metal banda, Elvis Costello, a Talking Heads, az argentin Los Fabulosos Cadillacs, a Police exgitárosa, Andy Summers, a Fall Out Boy vagy az ausztrál Natalie Bassingthwaighte. 1994 és 1998 között az avantgárd dzsesszt képviselő The Jazz Passengersszel társult. Számos alkalommal fellépett az együttes koncertjein, sőt a lemezein is közreműködött. És ha ennyi nem lenne elég, Debbie aktív részt vállal a melegmozgalomban: a homoszexuálisok jogainak és az azonos neműek házasságkötésének harcos szószólója. Valamelyest érdekelt is a témában, mert bár heteroszexuálisként definiálja magát, nem csinált titkot néhány leszbikus kalandjából sem. (Szerencsére nem haknizta végig ezekkel a történetekkel a bulvármédiát.)
A Blondie másodszor
Az évek múlásával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Blondie több volt, mint egy divatos zenekar. Nemcsak egy új generáció fedezte fel a zenéjét, hanem olyan sztárok is elismerően emlékeztek meg róla, mint például Madonna és Gwen Stefani. (Ami Madonnát illeti, a szimpátia nem mondható kölcsönösnek. Debbie ugyanis egyszer azt nyilatkozta, hogy részben Madonna sikerei gátolták a Blondie visszatérését a popvilágba, sőt azzal is megvádolta kolléganőjét, hogy egy időben „lekoppintotta” az imázsát.) 1996-ban végre megérett az idő a Blondie újjászervezésére. Ennek érdekében Stein és Harry felvették a kapcsolatot néhány korábbi társukkal. Clem Burke, Gary Valentine és Jimmy Destri elfogadták a felkérést. Infante és Harrison közreműködésére – feltehetően a korábbi konfliktusok miatt – nem tartottak igényt. 1997-ben az újjáalakult együttes három koncertet adott különféle rádióállomások által támogatott szabadtéri fesztiválokon. Valentine ezután visszatért Angliába. Megüresedett helyét az együttesben Frank Carbonara foglalta el. 1999 februárjában került forgalomba a Blondie új stúdiólemeze, a No Exit, amely Jimmy Destri szerint „15 dal a semmiről”. Kislemezen először a Maria című dalt adták ki róla, amelyet Destri írt a főiskolai emlékei alapján. Angliában listavezető sláger lett belőle.
A 2003-as album, a The Curse of Blondie (A Blondie átka) azonban még a húsz évvel korábbi The Hunternél is nagyobbat bukott. 2004-ben Jimmy Destri hosszabb orvosi kezelésre szorult egyre súlyosabb kábítószer-függősége miatt, ezért kivált a Blondie-ból. Helyét Kevin Patrick foglalta el. Noha Destri azóta felgyógyult, társai nem hívták vissza az együttesbe. Ugyanakkor állítólag felkérték arra, hogy vegyen részt 2011-re tervezett kilencedik albumuk, a Panic of Girls elkészítésében. (Az időközben megjelent album borítóján azonban a közreműködők között nem szerepel Destri neve.) Munkássága elismeréseként a Blondie-t 2006 márciusában a Rock and Roll Hírességek Csarnokába, két hónappal később pedig a Rock Walk of Fame hírességei közé is beiktatták. 2010-ben Paul Carbonara kivált az együttesből, mert egyéb zenei elképzeléseit szerette volna megvalósítani. Őt Tommy Kesslerrel pótolták. Clem Burke és Paul Carbonara már 2008-ban bejelentették, hogy készül a Blondie újabb stúdióalbuma, a Panic of Girls, amelynek megjelenését 2011-re ígérték. Nem lódítottak, hiszen az album valóban megjelent 2011 tavaszán, méghozzá négyféle változatban. A standard verzió 11 felvételt tartalmaz, a japán kiadáson egy Lennon–McCartney-szerzemény, a Please Please Me feldolgozása a ráadás, a Collector's Pack és a Deluxe Edition pedig 2-2 bónuszfelvétellel több. Utóbbi kiadványon egy videoklip és egy képgaléria is helyet kapott.
A filmszínésznő
Debbie Harry neve filmszínésznőként sem ismeretlen, noha ezen a területen nem bizonyult igazán kimagasló tehetségnek. Valószínű, hogy a filmesek elsősorban az énekesnőként megszerzett hírnevét próbálták kamatoztatni, ámbár kétségtelen, hogy Debbie a filmszerepeiben is illúziókeltő volt. Első jelentősebb szerepét a Union City (1980) című romantikus bűnügyi drámában játszotta, amely Cornell Woolrich (a Hátsó ablak című klasszikus Hitchcock-film alapjául szolgáló mű szerzője) egyik novellájából készült. A Union City Blue című betétdalt természetesen a Blondie adta elő. 1983-ban a kanadai David Cronenberg Videodrome (1983) című alkotásában Debbie vörös hajjal szerepelt James Woods partnereként. Ha úgy tetszik, a film alaptémája ugyanaz, mint Sidney Lumet Hálózat (1976) című klasszikus alkotásáé: az erkölcsi gátlásokat nem ismerő küzdelem a nézettségért. Egy kis kábeltévé elnöke a nagyokkal folytatott harcban rábukkan egy erőszakot közvetítő kalózadóra, amelynek egyre inkább megszállottjává válik. Amos Kollek Kétségbeesve keresem Lulut (1987) című filmjében Debbie partnerei Alec Baldwin és Hanna Schygulla voltak.
Állítólag a világhírű Grease (1978) paródiájaként készült a különc rendező, John Waters Hajlakk (1988) című zenés filmje. A hatvanas években játszódik a történet, középpontjában két fiatal lány, a táncolni jól tudó, de túlsúlyos Tracy, és a tökéletes szépségű Amber vetélkedése áll, amelyből a szülők is kiveszik a részüket. Tracy mamáját a diszkósztárként sem ismeretlen Divine, Amberét pedig Debbie alakította. További zenész szereplők: Sonny Bono, Ric Ocasek és Pia Zadora. Az Erotikus gyilkosságban (1991) Debbie egy olyan nőt formált meg, aki telefonszexből él. Egyszer egy aberrált férfi hívja fel, aki foglyul ejtett egy lányt. Hősnőnk fültanúja lesz a lány halálának, és immár az ő élete sincs biztonságban. A Hat gyilkosság egy vasárnap (1998) című filmben Debbie egy zsarnoki anya szerepét játszotta. A The Fluffer (2001) című dráma egy meleg fiatalemberről szól, aki egy pornófilmeket gyártó cégnél kap munkát. Beleszeret a produkciók egyik sztárjába, az impozáns testi adottságokkal rendelkező, ám a melegpornózást csak a pénz miatt vállaló Johnnyba, akinek a figyelmét persze nem kerüli el „házon belüli” rajongója. A Boogie Nights nyomdokain haladó filmdrámában Debbie kicsiny, de érdekes szerepet alakított. Az említetteken kívül számos egyéb mozi- és tévéfilmben tartottak igényt a részvételére. Legutóbb a Pipe Dreams című rövidfilmben játszott, amely e sorok írásakor még bemutató előtt áll. Érdemes megemlíteni, hogy az 1980-as évek elején három, ma már filmtörténeti jelentőségű film női főszerepére is kiszemelték, de különböző okokból mégsem őt választották. Az elúszott lehetőségek: Dühöngő bika (1980), Tron, avagy a számítógép lázadása (1982), Szárnyas fejvadász (1982).
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1981: Backfired / Military Rap
* 1981: Backfired (Long Version) / Backfired (Short Version) (promóciós lemez)
* 1981: Backfired / Einstein a Go Go (Debbie Harry / Landscape)
* 1981: The Jam Was Moving / Chrome
* 1981: The Jam Was Moving (Extended Version) / Inner City Spillover (Extended Version) / Chrome
* 1983: Rush Rush (Extended Version) / Rush Rush (Dub Mix)
* 1984: Rush Rush (Extended Version) / Rush Rush (Extended Dub Version)
* 1984: Rush Rush / Dance Dance Dance (Debbie Harry / Beth Andersen)
* 1985: Feel the Spin (Extended Dance Version) / Feel the Spin (Dub Version)
* 1986: French Kissin' in the USA / Rockbird
* 1986: French Kissin' in the USA (Dance Mix) / French Kissin' in the USA (Dub Version) / Rockbird
* 1986: French Kissin' (Dance Mix) / French Kissin' (Edit) / French Kissin' (Dub Version) / Rockbird (LP Version)
* 1986: French Kissin' (Dance Mix) / French Kissin' (Dub Version) / Rockbird (LP Version)
* 1986: French Kissin' (LP Version) / French Kissin' (Dance Mix)
* 1987: In Love with Love (London Mix Edit) / Secret Life
* 1987: In Love with Love (Extended Version) / Feel the Spin / French Kissin' in the USA (French Version)
* 1987: In Love with Love (Heart of Fire Mix) / In Love with Love (The Passionate Dub) / In Love with Love (Debapella Version)
* 1987: In Love with Love (London Extended Mix) / In Love with Love (London Mix Edit) / In Love with Love (Heart of Fire Mix) / Secret Life (LP Version)
* 1987: In Love with Love / French Kissin' in the USA (French Version)
* 1987: Free to Fall / Feel the Spin
* 1987: Free to Fall / Feel the Spin / Secret Life
* 1987: French Kissin' in the USA (Dance Mix) / Don't Need a Gun (Melt Down Mix) (Debbie Harry / Billy Idol)
* 1988: Liar Liar / Queen of Voudou (Debbie Harry / The Voodooist Corporation)
* 1989: I Want That Man (12" Remix) / I Want That Man (7" Version) / I Want That Man (Instrumental) / Bike Boy
* 1989: I Want That Man / Bike Boy
* 1989: Brite Side / Bugeye
* 1989: Brite Side / French Kissin' in the USA / In Love with Love / Bugeye
* 1989: Brite Side / In Love with Love / Bugeye
* 1990: Sweet and Low / Lovelight
* 1989: Sweet and Low (Remix) / Sweet and Low (Dub) / Sweet and Low
* 1989: Sweet and Low (Phil Harding 12" Mix) / Sweet and Low (Phil Harding Dub) / Lovelight (LP Version) / Sweet and Low (Sweet House Mix) / Sweet and Low (Sweet House Dub) / Sweet and Low (Swing Low Mix)
* 1989: Sweet and Low (Sweet House Mix) / Sweet and Low (Sweet House Dub) / Lovelight (LP Version) / Sweet and Low (Swing Low Mix) / Sweet and Low (Swing Low Dub) / Sweet and Low (Sweet Chariot Mix)
* 1989: Sweet and Low (Swing Low Mix) / Sweet and Low (Sweet Chariot Mix) / Lovelight (LP Version) / Sweet and Low (Sweet House Mix)
* 1989: Sweet and Low (Single Version) / Sweet and Low (LP Edit) / Sweet and Low (Phil Harding 12" Mix) / Lovelight (LP Version) / Sweet and Low (Sweet House Mix) / Sweet and Low (Swing Low Mix)
* 1990: I'll Try Anything Once / I'll Try Anything Once (7" Version) / I'll Try Anything Once (House Remix) / I'll Try Anything Once (7" Version – House Remix) (Paul Zone featuring Debbie Harry and Armand Zone)
* 1990: Maybe for Sure / Get Your Way
* 1990: Well, Did You Evah (with Iggy Pop)
* 1992: Summertime Blues
* 1993: I Can See Clearly (The Club Mix) / I Can See Clearly (N.Y.C. Dub) / I Can See Clearly (Blonde Rave) / I Can See Clearly (Dub-A-Mental) / I Can See Clearly (Boriqua Tribal Mix)
* 1993: I Can See Clearly (D:Reamix) / I Can See Clearly (Instrumental Mix) / I Can See Clearly (D:Dub Mix)
* 1993: I Can See Clearly (Deep South Mix) / I Can See Clearly (Murk Habana Dub) / I Can See Clearly (Shakedown Mix) / I Can See Clearly (Oscar G's Dope Dub) / I Can See Clearly (D:Reamix) / I Can See Clearly (D:Dub Mix)
* 1993: I Can See Clearly (D:Reamix) / I Can See Clearly (D:Ream Instrumental Mix) / I Can See Clearly (Deep South Mix) / I Can See Clearly (Murk Habana Dub)
* 1993: I Can See Clearly (Single Version) / I Can See Clearly (The Club Mix) / I Can See Clearly (Boriqua Tribal Mix) / I Can See Clearly (Blonde Rave) / I Can See Clearly (Dub-A-Mental) / I Can See Clearly (Hot Single Mix) / I Can See Clearly (N.Y.C. Dub)
* 1993: I Can See Clearly / I Can See Clearly (D:Reamix) / I Can See Clearly (Deep South Mix)
* 1993: I Can See Clearly / Atomic / Heart of Glass
* 1993: I Can See Clearly / Heart of Glass / I Can See Clearly (Shakedown Mix) / Call Me
* 1993: I Can See Clearly (D:Dub Mix) / Call Me / In Love with Love
* 1993: Strike Me Pink / 8 1/2 Rhumba
* 1993: Strike Me Pink / 8 1/2 Rhumba / Dreaming
* 1993: Strike Me Pink / 8 1/2 Rhumba / Dreaming / Sweet and Low
* 1993: Strike Me Pink / On a Breath / Sweet and Low
* 1997: Command & Obey (Original Album Version) / Command & Obey (Uptown Vocal Blend) / Command & Obey (Ghetto Vibe Dub) / Command & Obey (S 'n J Club Anthem) / Command & Obey (S 'n J Dub) (Groove Thing featuring Debbie Harry)
* 1997: Command & Obey (Uptown Vocal Blend) / Command & Obey (S'nJ Radio Edit) / Command & Obey (S'nJ Club Anthem) / Command & Obey (S'nJ Dubby Harry) / Command & Obey (Original Album Version) / Command & Obey (Ghetto Vibe Dub) (Groove Thing featuring Debbie Harry)
* 1999: Der Einziger Weg (with Robert Jacks)
* 1999: I Want That Man (D-Bop 11:59 Vocal Mix) / I Want That Man (Almighty Definitive Mix)
* 1999: I Want That Man (Almighty Definitive Mix) / I Want That Man (D-Bop Vocal Mix) / I Want That Man (D-Bop's Millennium Mix)
* 1999: I Want That Man (Almighty Definitive Mix Radio Edit) / I Want That Man (Almighty Definitive Mix) / I Want That Man (D-Bop 11.59 Vocal Mix)
* 2006: New York, New York (Moby featuring Debbie Harry)
* 2007: Two Times Blue
* 2008: Fit Right In / Heat of the Moment (Debbie Harry featuring Mecca Dawn)
* 2008: Fit Right In / Fit Right In (Instrumental) (promóciós lemez)
Albumok
* 1981: KooKoo
* 1986: Rockbird
* 1989: Def, Dumb & Blonde
* 1993: Debravation
* 2007: Necessary Evil
* 2009: KooKoo / Def, Dumb & Blonde (két album egy CD-n)
Válogatások
* 1988: Once More into the Bleach (Debbie Harry and Blondie)
* 1991: The Complete Picture: The Very Best of Deborah Harry and Blondie (Debbie Harry and Blondie)
* 1998: Collection
* 1999: Most of All: The Best of Deborah Harry
* 2002: French Kissin: The Collection
FILMOGRÁFIA
* 1976: Unmade Beds
* 1976: Deadly Hero (nem szerepel a stáblistán)
* 1978: The Foreigner
* 1980: Union City
* 1981: New York Beat Movie
* 1983: Videodrome
* 1983: Rock & Rule (csak hang!)
* 1987: Crime Story (tévésorozat, a Top of the World című epizódban)
* 1987: Kétségbeesve keresem Lulut (Forever Lulu)
* 1987: Tales from the Darkside (tévésorozat, a The Moth című epizódban)
* 1988: Gördülő kavicsok (Satisfaction)
* 1988: Hajlakk (Hairspray)
* 1989: New York-i történetek (New York Stories)
* 1989: Wiseguy (tévésorozat, a The Rip-Off Stick, az And It Comes Out Here és a Dead Dog Lives című epizódban)
* 1990: Tales from the Darkside: The Movie
* 1990: Mother Goose Rock 'n' Rhyme (tévéfilm)
* 1991: The Real Story of O Christmas Tree (video rövidfilm)
* 1991: Monsters (tévésorozat, a Desirable Alien című epizódban)
* 1991: Erotikus gyilkosság (Intimate Stranger) (tévéfilm)
* 1993: Tribeca (tévésorozat, a The Loft című epizódban)
* 1993: Body Bags (tévéfilm)
* 1993: Pete és kis Pete (The Adventures of Pete & Pete) (tévésorozat, a New Year's Pete című epizódban)
* 1994: Rakthavira (rövidfilm) (mint narrátor)
* 1994: Dead Beat
* 1994–1995: Phantom 2040 (tévésorozat, a Lasers in the Jungle, a Three Into One és a Reflections of Glory című epizódokban) (csak hang!)
* 1995: Heavy
* 1995: Sandman (rövidfilm)
* 1996: Drop Dead Rock
* 1996: Sabrina, a tiniboszorkány (Sabrina, the Teenage Witch) (tévésorozat, a Pilot című epizódban)
* 1997: L. A. Johns (tévéfilm)
* 1997: Cop Land
* 1997: Hat gyilkosság egy vasárnap (Six Ways to Sunday)
* 1998: Joe's Day
* 1999: Zoo
* 2000: Red Lipstick
* 2001: The Fluffer
* 2002: A drog pokla (Deuces Wild)
* 2002: A por (Spun)
* 2002: A tizenhetes csapdája (Try Seventeen)
* 2003: Az élet nélkülem (My Life without Me)
* 2003: Halj meg, haver! (A Good Night to Die)
* 2003: The Tulse Luper Suitcases – Part 1: The Moab Story
* 2003: The Tulse Luper Suitcases: Antwerp
* 2005: Honey Trap (rövidfilm)
* 2005: Patch (rövidfilm)
* 2005: I Remember You Now... (rövidfilm)
* 2006: Full Grown Men
* 2007: A gyilkolás művészete (Anamorph)
* 2008: Elégia (Elegy)
* 2009: The Mystery of Claywoman (rövidfilm)
* 2011: Pipe Dreams (rövidfilm)
* 2012: Believe the Magic (rövidfilm)
VIDEÓK
Rush Rush (részletek
A sebhelyesarcú című filmből)
