Az Arabesque együttes 1977-ben alakult az NSZK-beli Frankfurtban. A dallamos diszkóslágereket éneklő női trió 1984-ig létezett. A legsikeresebb felállás: Michaela, Sandra és Jasmin. Az Arabesque Nyugat-Európán kívül főleg a Szovjetunióban és Japánban volt különösen népszerű. 2006 végén Michaela két új énekesnővel Arabesque néven adott koncertet Moszkvában, valamint szóba került egy japán turné és egy új nagylemez is.
TAGOK
Az eredeti felállás
* Michaela Rose (NSZK, Frankfurt, 1958. december 19.) – 1977–1984, 2006-tól
* Karen Ann Tepperis (London, 1953. szeptember 11.) – 1977–1978. december
* Mary Ann Nagel – 1977–1978. szeptember
A klasszikus felállás
* Michaela Rose
* Jasmin Elizabeth Vetter (NSZK, Freyburg,1956. február 22.) – 1978. december – 1984
* Sandra Ann Lauer (NSZK, Saarbrücken, 1962. május 18.) – 1979. június – 1984
További tagok
* Heike Rimbeau (1959. április 17.) – 1978. szeptember – 1979. január
* Elke Brückheimer – 1979. január – 1979. június
* Sabine Kämper (NSZK, Leverkusen, 1962. augusztus 27.) – 2006-tól
* Silke Brauner – 2006-tól
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Az 1970-es évek derekán nagy népszerűségnek örvendett a diszkózene, azon belül pedig a női triók. A trend kihasználása érdekében Wolfgang Mewes producer és Jean Frankfurter dalszerző 1977-ben elhatározták, hogy szerveznek egy női triót. Több tucat jelöltet hallgattak meg, míg megtalálták a legmegfelelőbb lányokat Michaela, Karen Ann és Mary Ann személyében. Az új trió az Arabesque nevet vette fel, a dalokat Jean Frankfurter és John Moering írta. Mindjárt a legelső, a Hello Mr. Monkey nagy sikert aratott, igaz, nem is annyira Európában, mint inkább Japánban. A lelkes és kissé elfogult biográfusok szerint a dal vezette a japán slágerlistát, ám az on-line információk szerint valójában csak a nyolcadik helyig jutott. Ez sem lebecsülendő eredmény azonban egy kezdő együttes esetében, ráadásul az Arabesque japán népszerűsége tartósnak bizonyult. 1978-ban megjelent a lányok debütáló albuma, az egyetlen olyan Arabesque-nagylemez, amely az eredeti felállással készült. (Amikor viszont 1980-ban Ausztráliában is kiadták az LP-t Friday Night címmel, a borítóra – az aktuális felállásnak megfelelően – már Michaela, Jasmin és Sandra fotója került, noha utóbbi kettő még nem énekelt ezen az albumon.) Mondani sem kell, hogy az Arabesque-et meghívták Japánba, ahová később is többször mentek turnézni.
A klasszikus felállás
Nem sokkal az első album megjelenése után előbb Mary Ann, majd Karen Ann távozott a trióból. Mary Ann számára rendkívül megterhelő volt az állandó ingázás Karlsruhe és Frankfurt (az Arabesque székhelye) között, ráadásul volt egy kisfia is. Karen Ann az első gyermekét várta, és nem szívesen hagyta ott az együttest éppen akkor, amikor beköszöntött a siker. A szigorú feltételeket azonban nem tudta vállalni: egy hetet kapott volna a gyerekszülésre, utána a csecsemőt az NSZK-ban hagyva Japánba kellett volna utaznia a soron következő fellépésekre. Karen Ann nem akarta magára hagyni az újszülöttet, ezért fájó szívvel a kiválás mellett döntött. Producerei azonban nem engedték el oly könnyen, hanem egy több ezer márkás pert indítottak ellene szerződésszegés miatt. Az énekesnő kénytelen volt ügyvédet fogadni. Végül mégis figyelembe vették a helyzetét, és nem kellett megfizetnie a követelt összeget, cserébe viszont le kellett mondania az Arabesque-kel kapcsolatos jogairól, így hangja és fotói későbbi felhasználásáról is. Mary Annt rövid ideig előbb Heike Rimbeau, majd Elke Brückheimer pótolta, mígnem a 16 éves Sandra Ann Lauer személyében a producerek megtalálták a legmegfelelőbb énekesnőt. A bájos fiatal lány lett az Arabesque „frontembere”, ő énekelte a dalok többségét, és a fellépéseken is többnyire ő került középre. A Karen Ann helyére érkezett Jasmin dolgozta ki a koreográfiákat, és persze énekelt is.
Az új felállás első albuma 1979-ben jelent meg hivatalosan Arabesque II címmel, de bizonyos országokban a két nagy sláger nyomán City Cats, illetve Peppermint Jack címmel is forgalmazták. Az Arabesque 1980-ban ért fel pályája csúcsára. Ebben az esztendőben két albuma is a boltokba került olyan slágerekkel, mint a Marigot Bay, a Take Me, Don’t Break Me és a Midnight Dancer. Az 1981-es nagylemez, az In for a Penny sem okozott csalódást az eurodisco kedvelőinek, a címadó dal mellett főleg a vidám Billy’s Barbeque aratott megérdemelt sikert. Azonban az Arabesque sem volt próféta saját hazájában: a trió németországi népszerűsége eltörpült távol-keleti sikerei mellett, ezért ügyes menedzserei elsősorban a japán piac igényeit tartották szem előtt. A távoli szigetországban a Boney M., a Dschinghis Khan és a magyar Neoton Família (külföldön: Newton Family) mellett az Arabesque volt a legkedveltebb európai popzenekar. Az 1981-es japán turnén a három lány, valamint Mewes és Frankfurter mellett Manfred Thiers dobos, Reinhard Tarrach és Mats Björklund gitárosok, továbbá Jürgen Wilcke hangmérnök vett részt.
Itt az ideje búcsúzni
Az 1980-as évek elején az eurodisco háttérbe szorult, és a műfaj korábban oly kedvelt sztárjai nem tudták megőrizni népszerűségüket a Neue Deutsche Welle és az új angol popsztárok árnyékában. A japán piacnak köszönhetően az Arabesque munkatempója ugyan nem csökkent, de a háttérben már érlelődött a feloszlás gondolata. Ebből az időszakból a Why No Reply, a Sunrise in Your Eyes és az aerobicőrület hatására született Dance Dance Dance című felvételt érdemes kiemelni. Sandra 1983-ban szólóban próbálkozott, ám az Alphaville aktuális slágere, a Big in Japan német nyelvű feldolgozásával megbukott. Két évvel később azonban a Maria Magdalena című angol nyelven előadott dal sikere nyomán az első számú német popdíva vált belőle. Ezt a pozícióját férje, a román származású Michael Cretu szerző-producer-énekes jóvoltából lényegében évekig meg tudta őrizni. Sandra kiválása az Arabesque végét jelentette. A trió stílszerűen a Time to Say Good Bye (Itt az ideje búcsúzni) című albummal fejezte be pályafutását. (Az Arabesque feloszlása és Sandra szólókarrierjének kezdete közötti időszakot illetően a források nem egységesek. Egyes információk szerint az Arabesque 1984-ben szűnt meg, és Sandrától csak ezután jelent meg előbb a Japan ist weit, majd a Maria Magdalena.)
Rúzs, gyémántok és új társak
Az Arabesque feloszlása után Jasmin és Michaela megpróbálták együtt folytatni a pályát. Duójuknak a Rouge nevet adták. Első kislemezük, a Hold On / Perfect Timing 1986-ban jelent meg. Ezt 1989-ig néhány újabb single követte, sőt Japánban 1988-ban egy Rouge-album is forgalomba került, de egyik kiadvány sem vetekedhetett az Arabesque-lemezek népszerűségével. A Rouge megszűnése után Michaela érdeklődése az ezoterika felé fordult. Reikimesterré képezte magát, illetve elmerült a numerológia és a tarot rejtelmeiben is. 2004-ben visszatért a könnyűzenei életbe, méghozzá a rövid életű Stolen Diamonds (Lopott gyémántok) együttes tagjaként. A formációt Stephen Folkers énekes-színész hívta életre, akihez csatlakozott még Alessandro Uddin énekes és táncos, továbbá a Németországban igen népszerű Edina Pop (alias Késmárky Marika) és ahogyan említettem, Michaela is. Folkers eredetileg egy Dschinghis Khan Revival Bandet akart létrehozni, ám orosz részről akkor már tárgyalások folytak arról, hogy a Dschinghis Khan eredeti felállásban álljon össze újra. Mindazonáltal a Stolen Diamonds műsorában Dschinghis Khan- és Arabesque-slágerek egyaránt elhangzottak, ám a repertoár javát más előadók slágereinek feldolgozásai alkották. A Stolen Diamonds rövid ideig létezett, hiszen 2005-ben előbb a Dschinghis Khan, majd 2006-ban az Arabesque is újjáalakult.
Michaela új partnerei: Sabine Kaemper és Silke Brauner. E sorok írójának nincs tudomása arról, hogy Michaela vajon megpróbálta-e bármelyik korábbi partnernőjét felkérni az újabb közös munkára. Az életkor biztosan nem lehetett akadály, hiszen Sabine és Silke Sandra korosztályát képviselik. A megújult Arabesque 2006. december 16-án Moszkvában lépett fel egy nosztalgiafesztiválon. Az orosz sajtó tudósításai szerint a trió turnét tervez Japánban, sőt egy új nagylemez is szóba került. (Ezek a tervek jelen sorok írójának tudomása szerint 2012 elejéig nem realizálódtak.) 2008-ban az interneten keresztül vált elérhetővé az Arabesque legnagyobb slágere, a Marigot Bay modernizált változata. A következő évben Theo Keating brit lemezlovas Fake Blood néven jelentette meg az I Think I Like It című dalát, amelyhez részletet használt fel az In the Heat of the Disco Night című 1979-es Arabesque-slágerből. 2010 áprilisában CD-n jelent meg az 1982-ben bakeliten kiadott Fancy Concert, amely a trió egyik tokiói koncertjének anyagát tartalmazza. Az album bónuszfelvétele a Sukiyaki Song, amelyet Michaela Rose új kísérőivel együtt vett fel. A jövő útját követve a Fancy Concert a világhálón is elérhetővé vált legálisan letölthető formában. (Hogy az illegális lehetőségekről már ne is szóljak.) A japán vonalról egyelőre nem sokat hallani, a 2006-os moszkvai koncert óta azonban az Arabesque végigturnézta a volt Szovjetunió egykori tagköztársaságait, Kazahsztánban például egy különleges fellépésen a három hölgy magának Nurszultan Abisuli Nazarbajev államfőnek énekelt.
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek
* 1977: Hello Mr. Monkey / Buggy Boy
* 1978: Friday Night / Six Times a Day
* 1978: Friday Night / Someone is Waiting for You
* 1979: City Cats / In the Heat of the Disco Night
* 1979: Rock Me After Midnight / In the Heat of the Disco Night
* 1979: Peppermint Jack / Roller Star
* 1979: Peppermint Jack / Lucifer’s Lover
* 1979: Fly High Little Butterfly / Give It Up
* 1980: High Life / Roller Star
* 1980: Take Me Don´t Break Me / Parties in a Penthouse
* 1980: Take Me Don´t Break Me / Once in Blue Moon
* 1980: Marigot Bay / Hey, Catch On
* 1980: Make Love (Whenever You Can) / I Don’t Wanna Have Breakfast with You
* 1981: In for a Penny / I Don’t Wanna Have Breakfast with You
* 1981: Indio Boy / Let’s Make a Night of It
* 1981: Billy’s Barbeque / Indio Boy
* 1981: Hit the Jackpot / Flash in the Pan
* 1981: Midnight Dancer / Keep Wolf from the Door
* 1982: Tall Story Teller / Caballero
* 1982: Everybody likes Arabesque (Hit-Medley)
* 1982: Young Fingers Get Burnt / Zanzibar
* 1982: Colourful Arabesque Non-Stop Digest
* 1982: Why No Reply / Discover Me
* 1983: Why No Reply / Don’t Fall Away from Me
* 1983: Dance Dance Dance / Sunrise in Your Eyes
* 1983: Sunrise in Your Eyes / You Better Get a Move On
* 1983: Loser Pays the Piper / Angel Face
* 1985: Time to Say Goodbye / Stop Crying for the Moon
* 1986: Ecstasy / Ecstasy (Another Version)
* 1998: Hello Mr. Monkey '98 (Remix)
* 2008: Marigot Bay 2008 (Az internetről letölthető felvétel)
Albumok
* 1978: Arabesque I (Friday Night címmel is kiadták)
* 1979: Arabesque II (City Cats és Peppermint Jack címmel is kiadták)
* 1980: Marigot Bay
* 1980: Arabesque IV
* 1981: In for a Penny (Billy’s Barbeque címmel is kiadták)
* 1982: Caballero
* 1982: Why No Reply
* 1982: Fancy Concert – Live!
* 1983: Dance Dance Dance (Loser Pays the Piper címmel is kiadták)
* 1984: Time to Say Good Bye
* 2010: Fancy Concert (CD, bonus track: Sukiyaki Song – Arabesque feat. Michaela Rose)
Válogatások
* 1981: Greatest Hits
* 1981: Arabesque
* 1983: Radio Arabesque
* 1984: Best Collection
* 1984: Super Best
* 1988: Best One
* 1996: Best of Arabesque (5 CD)
* 1997: Midnight Dancer
* 1998: Deluxe (2 CD)
* 2002: Greatest Hits (2 CD)
* 2004: Grand Collection
* 2004: The Best of Arabesque Vol. 1 (2 CD)
* 2005: The Best of Arabesque Vol. 2 (2 CD)
* 2005: The Best of Arabesque Vol. 3 (2 CD)
* 2008: The Best of Arabesque Vol. 4: Mega-Mixes (2 CD)
* 2008: The Original Greatest Hits
* 2009: Super Best
* 2010: Complete Single Collection
DVD
* 2002: Greatest Hits
VIDEÓK
In the Heat of the Disco Night (csak zene!)
Don't Kiss a Crocodile (csak zene!)
Jingle Jangle Joe (csak zene!)
Bye, Bye My Love (csak zene!)
Born to Reggae (csak zene!)
The Doctor Likes Music (csak zene!)
Fool's Paradise (csak zene!)
Dance Dance Dance (csak zene!)
Time to Say Good Bye (csak zene!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.