A holland Hot Shot trió 1981-ben vált ismertté a Fire in the Night című diszkóslágerrel. Mivel akkoriban már nem a diszkó volt a legdivatosabb könnyűzenei irányzat, ezért a Hot Shotnak nem adatott meg a hosszú és fényes karrier. Lemezeit ugyan gyakran játszották a diszkókban és a könnyűzenei rádióműsorokban, ám a slágerlistákon nem sok vizet zavart. 1983-ban az együttes feloszlott.
TAGOK
* Hub(ert) Huynen
* Suzanne Ramaekers
* Nanique Ramaekers (1982-ig)
* Alexandra (1982-től)
KARRIERTÖRTÉNET
Tűz az éjszakában
A Hot Shot trióról alig találhatók információk a világhálón, ráadásul az a kevés adat sem feltétlenül pontos. Számos weboldalon, ahol egyáltalán megemlítik, német nemzetiségűnek sorolják be, talán azért, mert a német Teldec cég forgalmazta a Hot Shot-lemezeket. (A szöveg megírása óta kicsit változott a helyzet, például a német Wikipédia is holland együttesként jegyzi.) A csatolt videók között is találhatók azonban olyan korabeli német tévéfelvételek, amelyeken az együttest a műsorvezetők holland formációként konferálják be. Az együttes producere a hamburgi Patric Perquee (eredeti neve: Peter Giesecke) volt, aki a Hot Shot dalainak többségét egyedül vagy S. Tartue (alias Uschi Nerke) társaságában írta. Az első kislemez, az 1981-ben megjelent Fire in the Night szép sikert aratott egész Európában: a nyugatnémet slágerlistán a 27. helyig jutott, a skandináv országokban 3. lett, Belgiumban pedig vezette a toplistát. Ez a siker azért is figyelemre méltó, mert a diszkózene akkor már Európában is a végnapjait élte, hiszen a slágerlistákat alapvetően a brit és a nyugatnémet új hullám sztárjai uralták. A Hot Shot zenéje diszkó volt ugyan, de egyáltalán nem azt a dallamos irányzatot képviselte, mint a többi holland diszkósztár (Babe, Luv’, Maywood, Doris D. and the Pins, Dolly Dots és a többiek) slágerei, inkább az a fajta „rockosabb” hangvétel állt közelebb hozzá, mint amilyet Donna Summer Hot Stuff című világslágere képviselt. A kislemez népszerűsítése érdekében a Hot Shot fellépett a nyugatnémet tévé Musikladen című közkedvelt popzenei műsorában. A sorrendben 60. adást nyitotta, amelyet először 1981. február 12-én sugároztak. Rajta kívül fellépett még többek között La Toya Jackson, Robert Palmer, Rod Stewart, a Doris D. and the Pins, Lio, Emmylou Harris, a Status Quo, Andy Gibb és Suzi Quatro.
Lángolok
Az első kislemezt hamarosan újabbak követték: az Angel from Paradise és a (Don't You Believe That) I'm on Fire szintén sikert aratott a diszkókedvelők körében. Az utóbbi dallal a trió újra fellépett a Musikladen műsorában. Az 1981. szeptember 10-én sugárzott adás hűen tükrözte a korabeli nyugatnémet slágerlistára jellemző eklektikusságot, hiszen a toplistán még szerepeltek diszkódalok is, de már élvonalba kerültek az újabb zenei divatokat képviselő előadók felvételei is. A diszkót képviselte a műsorban a Hot Shot mellett az Arabesque, az Odyssey, a Maywood, a Trix, a Pussycat, Heidi Brühl és a Le Angeli is, míg az új idők új dalait olyan előadók énekelték, mint Toyah és Kim Wilde, nem is beszélve a nosztalgiadivatot képviselő sztárokról, mint Shakin’ Stevens, a Coast to Coast, Kirsty MacColl és a Rocky Sharpe & The Replays. 1981-ben megjelent a Hot Shot első és egyetlen albuma, a Midnight Tube. A kilenc felvételt tartalmazó lemezen természetesen helyet kaptak az addigi slágerek is, illetve Lee Dorsey harminc évvel korábbi örökzöldje, a Ya Ya feldolgozása, amelyet korábban olyan hírességek énekeltek el, mint Petula Clark, Dalida és Tony Sheridan – utóbbit az akkor a még teljesen ismeretlen Beatles együttes kísérte. (John Lennon 1974-es és 1975-ös szólólemezén szintén hallható a Ya Ya.) 1982-ben a Love Is to Love a Lover's Love, 1983-ban pedig az I Can't Stand It No More című kislemez bizonyította, hogy a Hot Shot még létezik, noha nem sok babér termett számára. 1983. június 9-én harmadszor és utoljára lépett fel a Musikladen adásában az I Can't Stand It No More című dalával. Hogy a diszkózene akkor már mennyire nem volt divatban, azt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a műfaj európai királynője, Amanda Lear már egy „új hullámos” dalt (Darkness and Light) adott elő. A Hot Shot a műsort követően szép csendben feloszlott, és az elmúlt években mi tagadás, még a diszkókedvelők körében is kissé feledésbe merült. A Fire in the Night olykor felbukkan különböző nosztalgikus diszkóválogatásokon, és a retrózenéket kedvelők némi utánjárással CD-n is fellelhetik a Hot Shot egyetlen nagylemezét, amelyen a bónuszként az 1982-es és 1983-as felvételek hallhatók.
DISZKOGRÁFIA
(Zárójelben a legmagasabb német slágerlistás helyezés.)
Kislemezek, maxik
* 1981: Fire in the Night / Fire in the Night (Instrumental)
* 1981: Fire in the Night / Don't Leave Me Lonely (D #27)
* 1981: Angel from Paradise / Friday (D #53)
* 1981: Angel from Paradise / Ya Ya
* 1981: (Don't You Believe That) I'm on Fire / I'm on Fire (Instrumental)
* 1981: (Don't You Believe That) I'm on Fire / Hot Shot (D #56)
* 1982: Love Is to Love a Lover's Love / Midnight Tube (D #50)
* 1982: Love Is to Love a Lover's Love / Love Is to Love a Lover's Love (Instrumental)
* 1983: I Can't Stand It No More / The Devil Is a Knocking / Lover in the Night / Love Is a Drag
* 1983: I Can't Stand It No More / Love Is a Drag
Album
* 1981: Midnight Tube
VIDEÓK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.