GLORIA PIEDIMONTE

Gloria Piedimonte (Olaszország, Mantova, 1955. május 27. – Mantova, 2022. január 6.) olasz színésznő és énekesnő az 1970-es évek közepén kezdett filmezni. Számos erotikus témájú alkotásban szerepelt, aktfotók is készültek róla. Énekesnői karrierje 1978-ban kezdődött, eleinte csupán a keresztnevét használta. Beceneve: Guapa (Széplány). Noha sikert aratott, nagylemez végül nem jelent meg tőle. Az 1980-as évek legelején mind színésznőként, mind énekesnőként törés következett be a pályáján. 1983-ban még megpróbálkozott az énekesnői visszatéréssel, majd hosszú időre eltűnt az élmezőnyből. A tartós sikertelenség miatt 1995-ben visszavonult, és csak 2009-ben tűnt fel ismét. Reményei szerint talán sikerül újra a reflektorfénybe kerülnie. Művészi pályájának néhány magyar vonatkozása is van: szerepelt Jancsó Miklós egyik filmjében, forgatott Cicciolinával (alias Staller Ilona), Tom Felleghyvel (alias Fellegi Tamás) és a magyar származású Eleonora Giorgival, az Uno és a Chi sei című slágereit pedig a Neoton Família tűzte műsorára. Gloria Piedimonte a Covid19 szövődményeiben hunyt el. 

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek

Gloria Piedimonténak nehéz gyermekkora volt. Édesapja – Mantova egyik leggazdagabb embere – elhagyta a családot. Később újra megnősült, és új felesége két gyermeket szült neki, akiknek azonban Gloria még a nevüket sem tudja. A férfi 2007-ben halt meg. Gloria mindössze 15 hónapos volt, amikor édesanyja nevelőintézetbe adta, ahol 13 éves koráig élt. A napok szigorú rend szerint, monoton egyhangúságban teltek, az volt a legnagyobb öröm, amikor jótékonysági adományok érkeztek: cipők, ruhák, játékok. Az apácák esténként azzal próbálták gyors elalvásra ösztökélni a gyermekeket, hogy azt mondták nekik, lámpaoltás után az ördög eljön azokért, akik még ébren vannak. Gloria számára évtizedek múlva is ez jelentette a legnyomasztóbb intézeti élményt. Ötéves korában már érdeklődött a zene és a tánc iránt. A muzikalitás éppenséggel az apácákból sem hiányzott, hiszen minden évben, amikor a közeli San Remóban a dalfesztivál zajlott, ők is az ablakból hallgatták a fülbemászó dalokat. Tizenhárom éves korában Gloriát magához vette az édesanyja, aki akkoriban már egy másik férfival élt. Öt évvel később a lány elköltözött, és Rómában, a Piazza del Popolón bérelt egy lakást. Egy kis bárban talált munkát, ahol felfigyelt rá egy ügynök, aki filmszerephez juttatta őt. 

A filmszínésznő

1975 és 1980 között Gloria Piedimonte több mint egy tucat filmben játszott inkább kisebb, mint nagyobb szerepet. Az opuszok nagy része nem jutott el Magyarországra, néhányról azonban mégis érdemes megemlékezni pár mondatban. A Piszkos ügyek (1975) című giallót Mario Caiano rendezte Antonio Sabato, Luciana Paluzzi, Enrico Maria Salerno és Gabriele Ferzetti főszereplésével. A cselekmény egy ismert sebész lányának brutális meggyilkolásával kezdődik. A nyomok a legmagasabb körökbe vezetnek, és kiderül, hogy az ügy hátterében gátlástalan gyermekkereskedők állnak. Gloria neve csak a stáblista vége felé bukkant fel, akárcsak a prostituált szerepét játszó Staller Ilonáé. A két fiatal teremtés könnyen szót értett egymással. Gloria mindig mosolygó, boldog, okos és intelligens lánynak látta a későbbi Cicciolinát, akivel máskor is filmezett. Például Jancsó Miklós Magánbűnök, közerkölcsök című olasz–jugoszláv erotikus filmdrámájában, amelyet 1976-ban mutattak be a cannes-i filmfesztiválon. 

A mayerlingi tragédia (Rudolf trónörökös és fiatal szeretője, Vetsera Mária állítólagos öngyilkossága) alapötletéből született mű több szempontból is kakukktojás Jancsó életművében. Forgatókönyvét ugyanis olasz élettársa, Giovanna Gagliardo egyedül írta, mivel Jancsó állandó munkatársa, Hernádi Gyula ezúttal nem tudott részt venni a munkában. A Jancsóra jellemző hosszú snittek helyett a film 342 beállításból áll. Bár a rendező filmjeiben a meztelenség visszatérő motívumnak számított akkoriban, a pálma ebből a szempontból egyértelműen a Magánbűnök, közerkölcsöket illeti, amelyet Olaszországban annyira merésznek találtak, hogy pornográfia vádjával betiltották, sőt bíróság elé idézték Jancsót és a producert. Az ügy a korabeli magyar médiában is nagy visszhangot váltott ki, ámbár azt senki nem pedzegette, hogy nálunk a filmet egyáltalán nem kellett betiltani, ugyanis az 1980-as évek végéig be sem mutatták. A filmerotika kedvelői Franco Branciaroli és Laura Betti kivételével szinte az összes szereplőt hosszasan láthatják meztelenül, beleértve a Rudolfot alakító Balázsovits Lajost és (a filmben hermafrodita) Vetsera Máriát, akit a korszak erotikus produkcióinak bájos csillagocskája, a brit Teresa Ann Savoy játszott. (Az alábbi filmfotón Laura Betti és Sáfár Anikó látható.) 

Az olasz bűnfilmek nálunk alig ismert nagymestere, Fernando Di Leo forgatókönyvéből készült a Liberi armati pericolosi (1976) című bűnügyi dráma – Romolo Guerrieri rendezése –, amely fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekről szól, érzékeltetve a társadalmi körülményeket és a lélektani hátteret is. A felügyelő szerepét a kubai származású Tomas Milian alakította, az egyik bűnözőt a nagy tekintélyű Luchino Visconti felfedezettjének számító Stefano Patrizi, a fiatalok által elrabolt lányt pedig a magyar származású szexbomba, Eleonora Giorgi. Egy kisebb szerepet az 1950-es években emigrált Tom Felleghy (Fellegi Tamás) játszott, akivel Gloria már A helyettes (1975) című vígjátékban is együtt szerepelt. A La svastica nel ventre (1977) című dráma egy zsidó nő és egy árja férfi (mindketten német állampolgárok) tragikus szerelmének története. A második világháború kitörése után a férfit a frontra küldik, a nő pedig koncentrációs táborba kerül, ahol prostitúcióra kényszerítik. Gloria ebben az opuszban is csupán mellékszerepet kapott. Franco Prosperi Verrazzano felügyelő (1978) című bűnügyi filmjének címszerepét a korszak olasz–francia közönségfilmjeinek markáns arcú sztárja, Luc Merenda játszotta. A gyönyörű színes bőrű szépség, Laura Gemser főszereplésével forgatott Fekete Emanuelle-produkciók és a(z ál)dokumentarista, sokkoló hatásokra épülő, úgynevezett mondo-filmek találkozásából született meg az Emanuelle és az erotikus éjszakák 2 (Emanuelle e le porno notti nel mondo n. 2, 1978) című fél-dokumentumfilm, amelynek magyar címe fölöslegesen finomkodik, hiszen a végeredmény közelebb áll a pornóhoz, mint a valóban igényes erotikához. 

Viszont Laura és Gloria mellett a korszak még egy dekoratív, ámbár nem elsöprően tehetséges szépségét is megcsodálhatjuk benne, méghozzá Gloria Guidát. Itt érdemes megjegyezni, hogy Piedimontét több „menedzser” is megpróbálta a pornó világába csalogatni, ám ő ellenállt a csábító ajánlatoknak. Mindazonáltal az 1979-ben bemutatott Kriminal Porno című olasz–török koprodukcióban készült filmjében állítólag már egyértelműen „hardcore” jelenetek is láthatók. (E sorok írója sajnos nem tud részletesebb és pontosabb adatokkal szolgálni a műről, mivel DVD-gyűjteményében csupán Jancsó és Guerrieri említett filmjei vannak meg Gloria filmográfiájából.) Adriano Tagliavia Baila guapa (1979) című opuszáról azért is meg kell emlékezni, mert ebben Gloria végre valóban főszerepet játszott, mivel énekesnői karrierje akkor már beindult. A cím is énekesnői becenevére – Guapa (Széplány) – utal. Nálunk a közelmúltban a Filmmúzeum tévécsatorna mutatta be a Szombat esti máz (1979) című bugyuta vígjátékot, amelyben Gloria kedvelt partnere, Staller Ilona játszotta a női főszerepet. Mind az eredeti olasz, mind a magyar cím a korszak egyik szexszimbólumára, John Travoltára és legendás diszkófilmjére, a Szombat esti lázra (1977) utal, a színvonalat illetően azonban a két alkotást fényévek választják el egymástól. Az Erőszak Rómában (1979) című filmben Gloriát megerőszakolják.

Az énekesnő

1977. február 20-án sugározta a RAI 1 tévécsatorna a Discoring című könnyűzenei műsor első adását. A széria elindítása Gianni Boncompagni nevéhez fűződik. Lényegében az angol Top of the Pops olasz megfelelőjéről van szó, vagyis a műsor az aktuális slágereket mutatta be. Első szignálzenéjét, a Superdance-t a Paolo Ormi által dirigált Bus Connection stúdióegyüttes játszotta. Ezt évadonként újabb szerzemények váltották fel. Gloria nevéhez fűződik a következő, amely a Guapa (spanyol nyelvben: Széplány) címet kapta, a zenei kíséretet újfent a Bus Connection játszotta, a refrént pedig Boncompagni szolgáltatta. A dal nagy sikert aratott, kislemezen is forgalomba hozták, s Gloria hirtelen sztárrá vált, noha debütáló slágerében valójában nem is énekelt. Paolo Ormi állítólag egy bárban figyelt fel rá, és annyira megtetszett neki a lány mozgása, hogy elhívta a Discoringbe. Gloria szabadkozott, hogy ő nem képzett táncos, csupán ösztönösen mozog. Ezzel az ösztönös mozgással azonban levette a lábáról Boncompagnit is, aki a „Baila, Guapa, Baila” (Táncolj, Széplány, táncolj!) szavakkal buzdította őt. S hogy miért spanyolul becézgette? Nos, Gloria ösztönös mozgása – különös tekintettel fejmozgására – a nagy olasz showsztár, Raffaella Carrà temperamentumos koreográfiájára emlékeztetett, s a díva – hosszabb kint tartózkodás után – épp akkoriban tért haza Spanyolországból, ahol szintén nagyon népszerű volt. 

Gloria áhította ugyan a sikert, ám amikor az bekövetkezett, kiderült, hogy nincs hozzá stratégiája, nincs egy megbízható menedzsere, aki az érdekeit eredményesen képviselni tudná. Jószerivel csak sodródott az eseményekkel, és mint utólag rádöbbent, nem túl szerencsésen választotta meg a bizalmasait. Pedig az énekesnői siker színésznői pályájára is kedvező hatással volt. Nemcsak filmfőszerepet kapott, hanem színházba is hívták vendégszereplésre. A Non tutti i nudi vengono al pettine című színdarabban a népszerű jugoszláv szexbomba, Sylva Koscina partnere lehetett. A Durium lemezcég 1978-ban két kislemezét is kiadta, amelyeken már valóban énekel. Nekünk, magyaroknak főleg az Uno / Chi sei igazán érdekes, hiszen ezt a két dalt annak idején a Magyar Rádió is sokat játszotta. Noha a borítófotó az énekesnőt ábrázolja, a hazai rádióújság mégis következetesen mindig Gloria együttest írt az említett két dal előadójaként. (Az ilyesfajta baki egyébként gyakori volt a korabeli magyar könnyűzenei műsorokban is: e sorok írója jól emlékszik még például a „Gazebo együttes”-re és a „Sylvester együttes”-re is, noha valójában mindkét esetben szólistákról van szó.) Az Uno rákerült a Neoton Família 1979-es albumára is Szia! címmel, a Chi sei pedig Ki szól címmel hallható egy Pepita Favorit-válogatáson. Hogy oly sok külföldi dal közül a magyar együttes miért pont Gloria slágereit dolgozta fel, annak valószínűleg az a magyarázata, hogy a Neoton Família akkoriban szintén a Duriummal állt szerződésben. 

Csillaghullás

Gloria magánélete mintha édesanyja sorsának tükörképe lenne. Szerelmes lett egy férfiba, gyereket szült neki – egy Giovanni nevű kisfiút –, ám az apa faképnél hagyta őt. Akkoriban azt pletykálták, hogy Boncompagni ejtette teherbe a felfedezettjét, ám Piedimonte évtizedek múlva is cáfolta ezt a híresztelést. A Durium felbontotta az állapotos énekesnő öt évre szóló szerződését. A televíziónál sem számoltak vele többé, hiszen a Discoringben évről évre újabb sztárok tűntek fel. Szó volt arról, hogy Gloria lesz a Luna Park című varietéműsor háziasszonya, de a tévések végül Heather Parisit választották helyette. Az egyedülálló anyának persze élnie kellett valamiből, ezért jobb híján aktfotózást vállalt a Blitz és a Le Ore magazinok számára, és ekkoriban forgatta a rossz emlékű Kriminal Porno című filmjét is. Anyagi gondjai ugyan kis időre megoldódtak, de az aktfotózással még inkább a szakma perifériájára került. 1983-ban az NSZK-ban próbálkozott meg az énekesnői visszatéréssel. A Ma che bella serata című új kislemeze természetesen az éppen divatos popzenei hangzást követte. A dalt előadta a legendás Musikladen 79. adásában is, amelyben olyan sztárok léptek még fel, mint például Laura Branigan, Claudja Barry, a Sister Sledge, a Rocky Sharpe & The Replays és a La Compagnie Creole. A nagy siker elmaradt, és ezután csendes évek következtek, turnék és fellépések Olaszország-szerte, ám mindez csupán a gyorsan múló hírnév aprópénzre váltása volt.

1995-ben Gloria visszavonult a szórakoztatóiparból. Hazatért Mantovába, ahol férjhez ment. Igyekezett több lábon állni az életben, ezért óvónői, masszőri, sőt kirakatrendezői diplomát is szerzett. Még egy WC-csészéket előállító gyárban is dolgozott másfél évig, napi 14 órában. Munkatársai nem mulasztották el éreztetni vele, hogy a csúcsról egész pontosan mekkorát zuhant. Optimizmusát azonban nem adta fel. Szabadidejében verseket írogatott, festegetett és régi szenvedélyét követve táncolt. Alakját sikerült megőriznie, és részben ezért gondolta úgy, hogy túl az 50. életévén visszatér a showbusinessbe. Ebben persze szerepet játszottak interneten szerzett új barátai is, akik meggyőzték arról, hogy a közönség még emlékszik rá, és szívesen látná újra. 2009-ben fellépett a RAI 1 I migliori anni című show-jában, amely az 1980-as, 1990-es évek egykori sztárjait állította ismét reflektorfénybe. 2010-ben az Una poltrona per due című műsorban láthatták a tévénézők. Ugyanabban az évben egy jótékony célokat szolgáló dupla CD-n kiadták a Sogno in blu című dalát. 2011-ben Gloria bárokban és diszkókban lép fel, és a hírek szerint ősszel végre megjelenik legelső albuma is. 

FILMOGRÁFIA

* 1975: Piszkos ügyek (...a tutte le auto della polizia) 

* 1975: A helyettes (La supplente) 

* 1976: Liberi armati pericolosi

* 1976: Oh, mia bella matrigna

* 1976: Magánbűnök, közerkölcsök (Vizi privati, pubbliche virtù) 

* 1976: Come cani arrabbiati

* 1976: Le seminariste

* 1977: La svastica nel ventre

* 1978: Emanuelle és az erotikus éjszakák 2 (Emanuelle e le porno notti nel mondo n. 2) 

* 1978: Verrazzano felügyelő (Il commissario Verrazzano) 

* 1979: Kriminal Porno

* 1979: Baila guapa

* 1979: Szombat esti máz (John Travolto... da un insolito destino ) 

* 1979: Erőszak Rómában (I violenti di Roma bene) 

* 1980: Amore all'arrabbiata 

DISZKOGRÁFIA

Kislemezek

* 1978: Guapa / Spanish tra

* 1978: Ping Pong Space / Ping Pong Space (Instrumental Version)

* 1978: Uno / Chi sei

* 1983: Ma che bella serata / Torno stasera

* 2010: Sogno in blu

Minialbum

* 1978: Guapa

VIDEÓK

Guapa

Chi sei 

Uno

Ma che bella serata 

Sogno in blu