ABBA – 4/1: A KEZDETEK

A svéd ABBA együttes 1970-ben alakult, de a négy előadó együttműködése már korábban elkezdődött. A tagok 1973 óta használták az ABBA nevet, amely keresztnevük kezdőbetűiből alkotott mozaikszó: Anni-Frid Lyngstad (Frida), Benny Andersson, Björn Ulvaeus, Agnetha Fältskog (Anna). Agnetha Björn felesége volt, Frida pedig Bennyé, ám mindkét házasság válással végződött. Az ABBA a popzene történetének egyik legsikeresebb, legnépszerűbb és legjelentősebb együttese, amely 1972 és 1982 között szinte megszakítás nélkül szerepelt a slágerlistákon szerte a világban. A nemzetközi áttörést a Waterloo című dalnak köszönheti, amellyel megnyerte az 1974-es Eurovíziós Dalfesztivált. Népszerűségének egyik titka, hogy igyekezett minden korosztályhoz szólni, ezért az előadók mind megjelenésükben, mind dalszövegeikben kerülték a szélsőségeket. Slágereiket Benny és Björn komponálta, Anni-Frid és Agnetha énekhangja pedig kitűnően kiegészítette egymást. Sikereikben oroszlánrésze volt menedzserüknek, Stig Andersonnak (1931–1997), hiszen jelentős részben az ő érdeme, hogy az ABBA Svédország egyik legkelendőbb exportcikkévé vált, és az együttes lemezeiből az évek folyamán több mint 300 millió fogyott el. Ugyanakkor Anderson részt vett néhány ABBA-sláger megírásában is. Európán kívül az együttes különösen Ausztráliában tett szert nagy és tartós népszerűségre, 1977-es ausztrál turnéjáról Lasse Hallström forgatott világsikert aratott koncertfilmet. 1982-ben a tagok bejelentették, hogy szünetet tartanak a pályafutásukban. Az ideiglenesnek szánt pihenő tartósnak bizonyult, és a csapat soha többé nem állt össze újra. A fiúk továbbra is komponálással foglalkoztak, a lányok pedig újra szólóban kezdtek énekelni. Az ABBA 1990-es évek elején bekövetkezett reneszánszában két sikeres válogatásalbum mellett nagy szerepet játszott két népszerű ausztrál film is, a Muriel esküvője és a Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjai (mindkettő 1994-ből), amelyekben az együttes néhány slágere is felcsendült. 1999-ben Londonban mutatták be az ABBA-dalok alapján írt Mamma Mia! című musicalt, amelyet 2008-ban filmesítettek meg Meryl Streep, Pierce Brosnan és Colin Firth főszereplésével. Mind a musical, mind a film világsikert aratott. 

TAGOK

* Anni-Frid Lyngstad [Frida] (Norvégia, Bjørkåsen, 1945. november 15.)

* Benny Andersson (Svédország, Stockholm, 1946. december 16.)

* Björn Ulvaeus (Svédország, Göteborg, 1945. április 25. )

* Agnetha Fältskog [Anna] (Svédország, Jönköping, 1950. április 5.) 

KARRIERTÖRTÉNET

Az ABBA előtt

Benny Andersson 18 éves korában lett a Hep Stars együttes tagja. A zenekar főleg külföldi slágereket játszott, és a „a svéd Beatles”-ként reklámozták. A liverpooli kollégák Apple Corps nevű cégének mintájára a Hep Stars is létrehozta saját vállalkozását, amely a Hep House nevet kapta. Benny nem csupán a billentyűs hangszereken játszott, hanem dalokat is írt az együttes számára, amelyek közül a No Response 1965-ben harmadik lett a svéd slágerlistán. A következő esztendőben a Sunny Girl, a Wedding és a Consolation című szerzeményei már egészen az első helyig jutottak. Ezt követően Lasse Berghagen szövegíróval kezdett együtt dolgozni. Közös munkáik közül a Sagan om lilla Sofi (A kis Sofi története) lett az első siker 1968-ban.

Björn Ulvaeus szintén 18 évesen kezdett zenélni: a Svédországban népszerű Hootenanny Singers együttesben gitározott és énekelt. Angol nyelvű dalokat írt a zenekarnak, ugyanakkor megpróbált szólóban is érvényesülni. Különböző turnék alkalmával a Hootenanny Singers és a Hep Stars olykor együtt lépett fel. Andersson és Ulvaeus összebarátkoztak, 1966 júniusában pedig Isn't It Easy to Say címmel közös dalt írtak, amelyet később a Hep Stars vett lemezre. A Hootenanny Singers menedzsere Stig Anderson volt, a Polar Music tulajdonosa. Anderson fantáziát látott a két srác együttműködésében, és arra biztatta őket, hogy dolgozzanak továbbra is együtt. Közös szerzeményeik közül 1969-ben kettő is slágerré vált: a Ljuva sextiotal (Boldog hatvanas éveket!) Brita Borg, a Speleman (Hegedűs) pedig a Hep Stars előadásában került lemezre. Ulvaeus 1971. július 6-án feleségül vette Agnetha Fältskog énekesnőt, akivel három évvel korábban ismerkedett meg.

Benny 1969-ben írta a Hej, Clown című dalt, amellyel benevezett a Melodifestivalenre. Ennek az évente megrendezett könnyűzenei versenynek a mindenkori győztese képviselhette Svédországot a soron következő Eurovíziós Dalfesztiválon. A Hej, Clown holtversenyben került az első helyre, ám az újraszavazást követően a második helyre szorult vissza. A fiatal zenész megismerkedett a Melodifestivalen egyik versenyzőjével, Anni-Frid Lyngstad énekesnővel. Egy hónappal később már együtt jártak. Mivel abban az évben sem a Hep Stars, sem a Hootenanny Singers nem volt aktív, ezért Andersson és Ulvaeus társultak, hogy közös lemezt vegyenek fel, amely 1970-ben jelent meg Lycka (Boldogság) címmel. A stúdiómunka során mindkét zenészt gyakran meglátogatta a barátnője, akik a felvételeken háttérvokált is énekeltek. Agnetha még a lemez két dalának megírásában is részt vett. Ulvaeus egyébként egészen 1974 nyaráig a Hootenanny Singers tagja maradt, fellépett a csapattal, és lemezeket vett fel velük. Ez utóbbi munkában Andersson is segítette.

Agnetha Fältskog viszonylag korán belekóstolt a sikerbe, hiszen egyik dalával már 17 évesen vezette a svéd slágerlistát. A kritikusok úgy vélték, mind énekesként, mind szerzőként egyike a jövő reménységeinek. A szőke énekesnőre pályatársnői közül különösen Connie Francis hatott. Repertoárja egy részét saját szerzeményei alkották, a többit pedig külföldi slágerek. 1967-ben a Försonade (Jóvátétel) című saját szerzeménnyel nevezett a Melodifestivalenre, de elutasították. 1968 januárjában egy tévéshow felvételén találkozott norvég kolléganőjével, Anni-Frid Lyngstaddal, néhány hónappal később pedig egy koncerten megismerkedett Björn Ulvaeusszal. 1969 májusában egy tévéshow kapcsán újra találkozott vele. Kapcsolatuk bizalmasra fordult, két évvel később összeházasodtak. A szerelmesek természetesen a munkában is támogatták egymást, részt vettek egymás lemezeinek elkészítésében. Agnetha Som jag är (Ilyen vagyok) című 1970-es szólólemezén Anni-Frid és Benny szintén közreműködtek mint háttérénekesek. 1967 és 1975 között Fältskog öt stúdióalbumot jelentetett meg. 1973-ban Mária Magdolna szerepét énekelte a Jesus Christ Superstar című világhírű rockopera svéd változatában. Alakításáról számos elismerő kritika jelent meg.

Anni-Frid Lyngstad (Frida) kislány volt még, amikor családja Norvégiából Svédországba költözött. Tizenhárom éves korában különféle együttesekhez csatlakozva kezdett el énekelni. Előadói stílusára főleg a dzsessz populárisabb irányzata hatott. Anni-Frid Four néven saját együttest alapított. 1967 nyarán az En ledig dag (Szabadnap) című dallal megnyert egy svéd tehetségkutató versenyt. Az első díj egy lemezszerződés volt az EMI céggel, a nyertes dal pedig a legnépszerűbb svéd tévéshow-ban is elhangzott. (Évekkel később a Frida 1967–1972 című EMI-válogatáslemezre természetesen az En ledig dag is felkerült, az első tévéfellépést pedig sok más egyéb ritkasággal együtt a Frida – The DVD című lemezről tekinthették meg újra az érdeklődők.) Az EMI égisze alatt Frida több kislemezt készített, amelyek közül jó néhány felkerült a slágerlistára is. Az énekesnő rendszeresen turnézott, és gyakran szerepelt a svéd rádióban és televízióban. 1963-ban ismerte meg Björn Ulvaeust egy tehetségkutatón, Agnethával pedig 1968 januárjában találkozott először egy tévéfellépésen. 1969. március 1-jén részt vett a Melodifestivalen versenyén. Itt ismerte meg Benny Anderssont, akivel rövidesen újra találkozott. Egy hónap múlva már egy párt alkottak. 1971-től kezdve Benny Andersson játszotta a kulcsszerepet Frida karrierjében, neki köszönhetően született meg első listavezető slágere, a Min egen stad (Az én városom), amelyen már a későbbi ABBA mindegyik tagja énekelt. Ugyanazon év márciusában került a boltokba első szólóalbuma, a Frida. Az LP meglepően jó kritikákat kapott. Már létezett az ABBA, amikor Frida egy újabb szólóalbumot készített. A Frida ensam (Frida egyedül) című 1975-ös nagylemez érdekessége, hogy tartalmazza a Fernando svéd nyelvű eredeti változatát, amely a skandináv országokban már azt megelőzően nagy sláger lett, mielőtt az ABBA angol nyelvű verziója elkészült volna.

Az első közös fellépés

1970-ben a két szerelmespár együtt ment vakációzni Ciprus szigetére. Csupán tréfából kezdtek el énekelni a tengerparti strandon, aminek az lett a vége, hogy élő koncertet rögtönöztek a szigeten állomásozó ENSZ-katonák előtt. Andersson és Ulvaeus ekkoriban már javában dolgoztak a Lycka című közös nagylemezükön, amely 1970 szeptemberében jelent meg. Mivel a háttérvokált Agnetha és Frida énekelték, kézenfekvőnek tűnt az ötlet, hogy együtt lépjenek fel a Göteborgban 1970. november 1-jén megrendezett Festfolk elnevezésű rendezvényen. A Hej, gamle man (Hé, öregfiú) című dallal léptek színpadra, hiszen ez volt az első olyan felvétel, amelyet közösen készítettek. Szólólemezeikről is énekeltek néhány dalt. A közös szereplést csupán egyszeri alkalomnak tekintették, ezért a Festfolk után mindnyájan saját karrierjükre koncentráltak. Az Üdvhadsereg egy öreg katonájáról szóló Hej, gamle man azonban meglepően sikeres lett. Az eladási példányszámok alapján összeállított svéd slágerlistán az ötödik helyig jutott, a Svensktoppent (a Svéd Rádió slágerlistája) viszont tizenöt héten keresztül vezette. 1971 első felében a két pár tovább folytatta a közös munkát, amely egyre jobban összekovácsolta őket. Májusban Björn, Benny és Agnetha már együtt mentek turnéra, Frida azonban még külön koncertezett.

Svéd és japán sikerek

A Lycka megjelenése nem vetett véget Björn és Benny együttműködésének, mivel további két kislemezt is piacra dobtak, melyeken természetesen újra Agnetha és Anni-Frid énekelték a vokált. A Det kan ingen doktor hjälpa (Ezen egyetlen doktor sem segíthet) és a Tänk om jorden vore ung (Képzeld el azt, amikor a Föld még fiatal volt) azonban csak mérsékelt sikert aratott. 1971 nyarától kezdődően Björn, Benny és Agnetha már rendszeresen együtt lépett fel, Frida azonban – nyilván az EMI-jal kötött szerződés miatt – még mindig szólistaként koncertezett. Stig Anderson sziklaszilárdan hitt abban, hogy eljön még az a nap, amikor egy Björn és Benny által írt dallal be tud majd törni a világpiacra. Ennek egyik esélyét az jelentette, ha egy Eurovíziós Dalfesztiválon a szerzőpáros valamelyik szerzeménye képviselné Svédországot. Éppen ezért arra buzdította védenceit, hogy írjanak dalokat az Eurovízió svéd selejtezőjének számító Melodifestivalenre. 1971-ben ugyan kétszer is elutasították a párost, 1972-ben viszont a Säg det med en sång (Mondd el egy dallal) című szerzeményüket beválogatták a versenybe. Ennek előadására egy új tehetséget választottak Lena Anderson személyében. A dal harmadik helyezést ért el, Stig Anderson produceri munkájának köszönhetően pedig nagy slágerré vált Svédországban. 1972 márciusában az Epic cég Japánban dobta piacra Björn és Benny She's My Kind of Girl című kislemezét, amely bekerült az ottani Top 10-be. Ennek köszönhetően a duónak még két japán kislemeze is megjelent, az En Carousel (ez tulajdonképpen a Merry-Go-Round korai változata) és a Love Has Its Ways, amelynek Koichi Morita a társszerzője.

Björn & Benny, Agnetha & Anni-Frid

A She's My Kind of Girl után Björn és Benny tovább kísérletezett a hangzással és a vokállal. 1972 júniusában jelent meg újabb kislemezük, a People Need Love. Ezen a lányok már nagyobb szerephez jutottak, mint korábban. Ez Stig Anderson figyelmét sem kerülte el, ezért a menedzser Björn & Benny, Agnetha & Anni-Frid néven dobta piacra a lemezt. A dal 17. lett az összesített svéd lemezeladási listán, és elsőként az ABBA történetében felkerült az amerikai slágerlistára is: a Cashbox listáján a 114., a Record Worldsén a 117. lett. A People Need Love az óceán túlpartján a Playboy Records forgalmazásában jelent meg. Ennek a kis cégnek nem volt elegendő pénze ahhoz, hogy megfelelő promóciót biztosítson a kislemeznek, ezért a dalból nem lett akkora sláger Amerikában, mint amekkora Stig Anderson szerint lehetett volna. A négy művész számára azonban a svéd siker is elegendő volt ahhoz, hogy elhatározzák egy közös nagylemez elkészítését. A stúdiómunka 1972. szeptember 26-án kezdődött. A Nina, Pretty Ballerina című szerzemény fő szólamán a két énekesnő egyenlő mértékben osztozott, és énekük tökéletesen harmonizált a dallammal. Állítólag maguk a művészek is ekkor döbbentek rá arra, hogy tehetségük egyesítésében mennyi új lehetőség rejtőzik.

Ring Ring
1973-ban Stig Anderson és pártfogoltjai eldöntötték, hogy újra indulnak a Melodifestivalen versenyén, ezúttal a Ring Ring című új dallal. A stúdiómunkát Michael B. Tretow irányította, aki az úgynevezett Wall of Sound hangzással kísérletezett, amely később annyira meghatározta az ABBA zenei világát. A dalszöveg angolra fordítását Stig Anderson Neil Sedekára és Phil Codyra bízta. Ők is biztosak voltak abban, hogy a Ring Ring lesz a győztes, ám a szerzemény az 1973. február 10-én megtartott versenyen csupán harmadik helyezést ért el, vagyis nem képviselhette Svédországot a következő Eurovíziós Dalfesztiválon. Ettől függetlenül a Ring Ring lett a kvartett nagylemezének címadó dala. Az LP elég jól fogyott, a kislemez pedig nemcsak több európai országban, hanem Dél-Afrikában is slágerré vált. Stig Anderson azonban nem érte be ennyivel, szerinte ugyanis az igazi áttörést az angol nyelvterületen elért siker jelenti.

Névvariációk és logók

A menedzser úgy vélte, hogy a nemzetközi sikerhez nélkülözhetetlen egy könnyen megjegyezhető, frappáns név is, márpedig a Björn & Benny, Agnetha & Anni-Frid egyáltalán nem volt az. 1973 elejétől kezdve egyre gyakrabban emlegette védenceit ABBA néven előbb csak szűk körben, később nyilvánosan is. Abba néven ugyan már működött egy svéd halfeldolgozó gyár, amely azonban külföldön ismeretlen volt. Anderson szerint a nemzetközi piac számára ez a név nagyon is jól csengő lehetne, ám a névhasználat jogáért meg kellett egyeznie a halfeldolgozó gyárral. Az abba egyébként létező szó a héber és az arámi nyelvben is, jelentése: apuka, apuci. Ez a jelentéstartalom akaratlanul is az együttes „családias” imázsát erősítette. Ugyanakkor a tagok keresztnevének kezdőbetűiből is az ABBA áll össze. A menedzser egyébként a közönséget is be akarta vonni a megfelelő név kiválasztásába, ezért egy göteborgi újság hasábjain versenyt hirdetett. A beérkezett javaslatok között olyanok voltak, mint például Alibaba, FABB és Baba. Némelyik még tetszett is a művészeknek, de végül mindegyiket elutasították, és az ABBA név mellett maradtak. Írásban először 1973. október 16-án használták. Hivatalos logójukat Rune Söderqvist tervezte News Gothic betűtípussal. A logó ötlete egy véletlen tévedésből ered. Wolfgang Heilemann német fotós a Dancing Queen megjelenése alkalmából fotókat készített az együttesről a Bravo tinimagazin számára. A képeken mindegyik előadó saját keresztnevének nagy méretű kezdőbetűjét tartotta maga előtt, de az egyik fiú véletlenül fejjel lefelé tartotta a saját betűjét. A tagoknak megtetszett a véletlen végeredmény, így született meg a hivatalos logó, amelyen az első B betű 180 fokkal elforgatva, „tükörkép”-ként látható. A logó legelőször az 1976-os Dancing Queen kislemez borítóján jelent meg. Az 1992-ben megjelent ABBA Gold válogatásalbum számára a Polygram kiadó újraterveztette a logót: változott a betűtípus, és az első A betűre egy korona került. Mindazonáltal mind a mai napig a klasszikus logó a leggyakoribb, az ABBA hivatalos honlapján is az látható.

FOLYT. KÖV.: ABBA – 4/2: A szupercsapat

VIDEÓK

No Response  (Előadó: Hep Stars)

Cadillac (Előadó: Hep Stars)

Darlin' (Előadó: Hootenanny Singers)

Marianne  (Előadó: Hootenanny Singers)

Försonade  (Előadó: Agnetha Fältskog)

När Det Lider Mot Jul  (Előadó: Agnetha Fältskog)

En ledig dag  (Előadó: Anni-Frid Lyngstad)

Min egen stad (Előadó: Anni-Frid Lyngstad)

Hey Gamle Man (Előadó: Björn Ulvaeus és Benny Andersson)

She's My Kind of Girl (Előadó: Björn Ulvaeus és Benny Andersson)

People Need Love  (Előadó: Björn & Benny, Agnetha & Anni-Frid)

Nina Pretty Ballerina (Előadó: Björn & Benny, Agnetha & Anni-Frid)

Ring Ring (Előadó: ABBA)