disco

disco

2012. január 22., vasárnap

LAURA BRANIGAN

Laura Ann Branigan (Egyesült Államok, New York állam, Brewster, 1957. július 3. – New York állam, East Quogue, 2004. augusztus 26.) olasz–ír származású amerikai énekesnő és színésznő karrierje az 1970-es évek elején kezdődött. Az 1980-as években aratta legnagyobb sikereit. Gyakran énekelt feldolgozásokat, legelső világslágere, az 1982-es Gloria például egy Umberto Tozzi-dal átirata. Legismertebb felvétele, az 1984-es Self Control valósággal versenyzett a nemzetközi slágerlistákon az eredeti szerző, Raf (Raffaele Riefoli) verziójával. Repertoárján szerepelt többek között a The Exciters, a The Who, Falco, az Alphaville, Jennifer Rush, Vicki Sue Robinson, Cher, Donna Summer és az ABBA egy-egy slágere, de sikert aratott a kifejezetten számára írt dalokkal is (How Am I Supposed to Live Without You, The Lucky One, Spanish Eddie stb.). Az 1990-es évektől kezdve felvételei már ritkábban bukkantak fel a toplistákon. 47 éves korában, álmában érte a halál. 


KARRIERTÖRTÉNET 
A kezdetek
Laura Branigan a Southeast városához tartozó Brewster faluban született az ötgyermekes Kathleen Mantini-Branigan és James Branigan negyedik gyermekeként. Fivérei: Jimmy (az 1990-es évek elején meghalt), Mark (ügyvezető igazgató) és Billy (zenész), nővére: Susan. Gyermekéveit Armonkban töltötte. A főiskola elvégzése után Manhattanbe ment, ahol a The American Academy of Dramatic Arts (Drámai Művészetek Amerikai Akadémiája) hallgatója lett. Az 1970-es évek elején csatlakozott a Meadow együtteshez. A zenekar 1973-ban The Friend Ship címmel egy albumot készített, amely azonban végül nem jelent meg. A Meadow feloszlása után Laura sokfelé megfordult, így például háttérénekesnőként vett részt Leonard Cohen egyik európai turnéján. Miután visszatért New Yorkba, elhatározta, hogy a továbbiakban szólistaként próbál érvényesülni. 1979-ben Ahmet Ertegun az Atlantic Recordshoz szerződtette. A férfi 2005-ben így idézte fel első találkozását Laurával: „Először a bátyám, Nesuhi lakásán hallottam énekelni, ahová azért mentünk, mert Nesuhinak nagyon jó zongorája volt. Azonnal felismertem, hogy Laurának a klasszikus értelemben vett popénekesnői hangja van. Ösztönösen érezte a zenét és a dallamot, előadása szenzációs volt. Az Atlanticnál mindenki tudta, hogy ezzel a fiatal hölggyel megütöttük a főnyereményt, ő pedig olyan slágerekkel állt elő, amelyekre hosszú évek múlva is emlékezni fogunk.” Az idő kicsit megszépítette Ertegun emlékeit, hiszen Branigan karrierje az Atlanticnál valójában elég nehézkesen indult be. Négy oktáv terjedelmű alt hangjával mintegy két évig egyszerűen nem tudtak mit kezdeni, nem tudták, milyen műfaj illene hozzá a legjobban. Végül a pop mellett döntöttek. Első három kislemeze közül csupán a Looking Out for Number One bukkant fel az amerikai dance slágerlista középmezőnyében. Silver Dreams címmel felvettek vele egy nagylemezt is, amelyet azonban nem jelentettek meg. Laura első három kislemezének dalai érdekes módon később az énekesnő egyetlen válogatásalbumára sem kerültek rá, és a Silver Dreams még Branigan halála után sem jutott el a közönséghez. A ki nem adott albumra írt When viszont 1986-ban megjelent az I Found Someone kislemez B oldalán.


Az első sikerek
1982 márciusában került a boltokba a kilenc felvételt tartalmazó Branigan című album, amelyen az I Wish We Could Be Alone az énekesnő saját szerzeménye. Az LP-ről elsőként az All Night with Me című dalt másolták ki kislemezre, de a slágerlistán csak a 69. helyig jutott. Az első kritikák mindazonáltal kedvezőek voltak, Laura hangját Donna Summeréhoz és Barbra Streisandéhoz hasonlították. (Kíváncsi lettem volna Summer és Streisand híres duettje, a No More Tears feldolgozására Laurától, de ez az átirat soha nem készült el.) Átütő sikert aratott viszont a második kislemez, az olasz Umberto Tozzi Gloria című 1979-es slágerének feldolgozása, amelynek népszerűsége felülmúlta az eredeti dalét. Az átdolgozásban egyébként tevékeny részt vállalt Tozzi hangmérnöke, Greg Mathieson, valamint Jack White (alias Horst Nussbaum), aki német létére tulajdonképpen a dal amerikai hangzását teremtette meg, és mellesleg Branigan fénykorának egyik állandó munkatársa lett. Az eredeti elképzelés az volt, hogy Tozzihoz hasonlóan Branigan is lírai felfogásban énekli el a dalt, amelyet Marióra kereszteltek át.

Az ötlet nem vált be, ezért döntöttek úgy, hogy inkább felgyorsítják az eredeti ritmust, és egy teljesen új szöveget íratnak Trevor Veitchcsel. Az új verzió egy olyan lányról szól, aki felfokozott tempóban éli az életét, pedig muszáj lenne fékeznie magát egy kicsit. Az amerikai slágerlistán a Gloria a második helyig jutott, és 22 hétig szerepelt a Top 40-ben, 36 hétig pedig a Top 100-ban. Korábban egyetlen énekesnő sem büszkélkedhetett még ilyen eredménnyel. A dal előadásáért Branigant még abban az évben Grammy-díjra jelölték. Noha nem ő nyert (hanem Melissa Manchester), nyilván bőséges kárpótlást jelentett számára az a tény, hogy a Branigan LP csak az Egyesült Államokban több mint kétmillió példányban fogyott el, vagyis platinalemezzé vált. A Gloria a melegdiszkókban is óriási népszerűségnek örvendett, hangzásvilága pedig olyan későbbi világslágereket előlegezett meg, mint például a Flashdance… What a Feeling! (Irene Cara), a Telefone – Long Distance Love Affair (Sheena Easton) vagy a She Works Hard for the Money (Donna Summer). Elhangzott a Flashdance (1983) című világsikert aratott zenés filmben is, és sokkal nagyobb figyelmet keltett, mint a Laura számára kifejezetten ehhez a filmhez írt dal, az Imagination.


A csúcs felé
1983 márciusában – szinte napra pontosan egy évvel a Branigan után – jelent meg az énekesnő következő albuma, a Branigan 2, amelynek ismét Jack White volt a producere. A tíz felvétel között megint helyet kapott egy Umberto Tozzi-feldolgozás, a Mama, amelyhez Diane Warren írt új (angol) szöveget. Nem tudni, Laura vagy az Atlantic Records döntése volt-e, mindazonáltal a Gloriával ellentétben a Mama csak B oldalas kislemezként jelent meg, és nem tartozik az énekesnő legismertebb dalai közé. A Squeeze Box a The Who együttes 1975-ös klasszikusának feldolgozása, a Deep in the Dark zenei alapjai pedig Falco világslágeréből, a Der Komissarból származnak, az angol szöveget Bill Bowersock írta. A Branigan 2 album két nagy slágere egy ballada, a How Am I Supposed to Live Without You és a Gloria hangulatát idéző Solitaire. Előbbit a magyar közönség inkább Michael Bolton előadásában ismeri 1989-ből, noha Bolton eredetileg Laurának írta a dalt, és az énekesnő verziója 1983-ban három hétig vezette a Billboard Adult Contemporary slágerlistáját.

A Solitaire eredetijét a francia Martine Clémenceau énekelte 1981-ben. A dalszöveg olyasvalakiről szól, aki elvonul a nukleáris háború felé sodródó világ szeme elől. A Diane Warren által írt angol szöveg viszont a cím egyik angol jelentésére is épít: az énekesnőt elhagyja a kedvese, ő pedig a pasziánsz segítségével próbál megbirkózni ezzel a fájdalmas helyzettel. (A solitaire a francia nyelvben magányt, remeteséget jelent, az angolban viszont egyik jelentése a pasziánsz. Érdemes utalni az Élni és halni hagyni című 1973-as James Bond-filmre is, amelynek Solitaire nevű – kezdetben a rossz oldalon álló – hősnője pasziánsz segítségével jósol, de jóslatai csak addig megbízhatóak, amíg ő maga szűz marad. Mondani sem kell, hogy Bond változtat ezen az áldatlan állapoton.) A slágerben Laura két másodperc híján majdnem megdöntötte Donna Summer énekesnői rekordját, amelyet a diszkókirálynő a Dim All the Lights című 1979-es dalával állított fel. Ebben ugyanis Donna 16 másodpercig tartotta ki ugyanazt a hangot. (1995-ben egyébként Laura is műsorára tűzte ezt a Summer-slágert.) Amíg Martine Clémenceau eredeti felvétele még Franciaországban is csak szerényebb sikert ért el, addig Branigan verziója világszerte népszerűvé vált, így például a francia slágerlistán is bejutott a Top 10-be.


Önuralom
Laura az 1984 áprilisában megjelent Self Control (Önuralom) című albumával jutott pályája csúcsára. A nagylemez több millió példányban fogyott el az egész világon. Az Egyesült Államokban platinalemez lett, Svájcban, az NSZK-ban és Svédországban pedig vezette az eladási listákat. A tíz felvétel egyike a The Shirelles Will You Love Me Tomorrow című 1960-as örökzöldjének feldolgozása, amelyet Laura az élő fellépéseken mindig saját zongorakíséretével adott elő. A Satisfaction című dance-sláger megírásában a német popzene olyan jelentős alakjai vettek részt, mint Bernd Dietrich és Gerd Grabowski. (Utóbbit G. G. Anderson néven ismerhetik a német popzene kedvelői.) Ezen az albumon is helyet kapott egy Umberto Tozzi-dal feldolgozása, a Ti Amo, amelyhez ismét Diane Warren írt angol szöveget. Az eredeti felvétel 1977-ben jelent meg, és már akkor olyan sztárok tűzték műsorukra, mint például Dalida és Howard Carpendale. Laura verziója az Egyesült Államokban ugyan nem aratott kimagasló sikert, Kanadában azonban az ötödik helyig jutott a toplistán, Ausztráliában pedig a második helyre küzdötte fel magát. Bruce Roberts kifejezetten Laurának írta a The Lucky One című dalt, amellyel az énekesnő megnyerte a soron következő Tokiói Nemzetközi Dalfesztivált.

A csúcssláger azonban egyértelműen a címadó felvétel, a Self Control lett, amely számos országban vezette a slágerlistát, de ahol nem tudott az első helyig jutni, ott is bekerült a Top 10-be. A dalt Giancarlo Bigazzi, Steve Piccolo és Raffaele Riefoli írta. Branigan verziójával egy időben a Raf művésznevet használó Riefoli is megjelentette a sajátját. A Tozzi-dalok feldolgozásaival ellentétben azonban ezúttal mindkét változatnak ugyanaz volt a(z angol nyelven énekelt) szövege – a hangszerelésben azonban vannak különbségek –, és Európában a két dal valósággal egymást kergette a slágerlistákon. A svájci toplistán még az is megtörtént, hogy az első két helyet a Self Control kétféle verziója foglalta el. Branigan felvételéhez New Jersey-ben és New Yorkban forgattak klipet az Oscar-díjas filmrendező, William Friedkin (Francia kapcsolat, Az ördögűző, Portyán) rendezésében. A tévécsatornák – élükön az MTV-vel – azonban csak kisebb vágások után voltak hajlandóak arra, hogy bemutassák a klipet. 1985-ben Laura showműsorát kétszer is felvették: egyszer egy rádióműsor, egyszer pedig egy koncertvideó számára. Az énekesnőt még ugyanabban az évben a legjobb pop-rock videosztárnak járó American Music Awardsra jelölték. (Cyndi Lauper győzött.)


További sikerek
Az 1985-ben kiadott Hold Me című album producerei teendőit Jack White, Harold Faltermeyer és Mark Spiro látták el. Nem aratott ugyan akkora sikert, mint a Self Control, ám a fogadtatására igazán nem lehetett panaszkodni. Bár a húzósláger, a Spanish Eddie a diszkókban és a rádióállomások könnyűzenei programjaiban sikeresebb volt, mint a slágerlistákon, a klipjét mindazonáltal gyakran játszották a tévécsatornák. Hasonló volt a helyzet a címadó szerzeménnyel, a Hold Me-vel is. Az I Found Someone egyik szerzője ismét Michael Bolton volt, és a dal annak ellenére felkerült a slágerlistára, hogy nem forgattak hozzá videoklipet. (Később Cher előadásában viszont még nagyobb slágerré vált.) Az album tíz felvétele között megtalálható az Alphaville örökzöldje, a Forever Young is. Idővel hagyománnyá vált, hogy Laura ezt a dalt énekelte el ráadásként a koncertjein. Noha számos rajongó a Hold Me-t kedveli a legjobban Branigan albumai közül, a szerényebb eladási példányszámok miatt az énekesnő a változtatás mellett döntött.

Új producerekkel kezdett dolgozni, és a korábbinál aktívabb szerepet vállalt a háttérmunkában is. A Touch című album 1987. július 7-én került az üzletekbe, ám nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen a Billboard 200-as slágerlistáján csupán a 87. helyig jutott. A róla kimásolt kislemezek viszont valamelyest kiköszörülték a csorbát, ámbár nem vetekedhettek az énekesnő korábbi slágereinek népszerűségével. A legelső kislemez, a Shattered Glass a korszak brit slágergyárosai, a Stock–Aitken–Waterman-trió irányításával készült. Magát a dalt viszont nem ők írták, hanem Bob Mitchell és Steve Coe, méghozzá 1980-ban, eredetileg Ellie Warren számára. A média sokat játszotta Warren felvételét, lemezen azonban érthetetlen módon nem jelent meg, ezért hamar feledésbe merült. Branigan verziója viszont szép sikert aratott, sőt tulajdonképpen a Shattered Glass volt az énekesnő utolsó nagy slágere. Az albumon Laura egyébként elénekelte a SAW-trió egyik favoritja, Hazell Dean Whatever I Do (Wherever I Go) című 1984-es slágerét is, de ezt nem másolták ki kislemezre. Megjelent viszont kislemezen Jennifer Rush 1985-ös világslágere, a The Power of Love feldolgozása, amely a Billboard Adult Contemporary slágerlistáján bejutott a Top 20-ba. Míg Jennifer Rush szárnyaló hangja a szerelem felemelő, nagyszerű érzését emelte ki, addig Branigan verziója új színekkel gazdagította a dalt: az énekesnő rekedtes hangja, szenvedélyes előadásmódja mintha a szerelemmel gyakran együtt járó fájdalmat és szenvedést is érzékeltetné. A Spirit of Love és a Cry Wolf című felvételeket szintén kimásolták kislemezre.


Leszálló ágban
1990-ben újabb Laura Branigan-albumot vásárolhattak meg a rajongók. Erről legelőször a Moonlight on Water című dal jelent meg kislemezen. A felvétel eredetijét egy évvel korábban Kevin Raleigh énekelte, de csak mérsékelt sikert aratott vele, akárcsak Laura, noha az ő verziójához egy szexi klip is készült. Az Adult Contemporary slágerlistán 22. helyezést ért el a második kislemez, a Never in a Million Years. Érdemes még megemlíteni a kislemezen szintén kiadott Vicki Sue Robinson-örökzöld, a Turn the Beat Around átiratát (ámbár négy évvel később Gloria Estefan változata jóval nagyobb sikert ért el), valamint Eddie Money Let Me In és Bryan Adams The Best Was Yet to Come című dalának feldolgozását. A Unison című 1983-as dalt Laurával szinte egy időben Céline Dion is műsorára tűzte, és sokkal nagyobb sikert ért el vele, mint Branigan. Az énekesnő 1990–1991-es turnéjáról film készült, amelyet előbb a televízióban mutattak be, majd VHS-en és lézerlemezen is megjelentették. Laura utolsó stúdióalbuma, az 1993-ban kiadott Over My Heart egyik producere saját maga volt. A Gloria Estefan által írt Love Your Girlt leszámítva az albumot inkább a balladai hangvétel jellemzi. Három dalt (Didn't We Almost Win It All, I'll Wait for You, Over You) Branigan társszerzőként is jegyez. Elénekelte továbbá a Roxette The Sweet Hello, the Sad Goodbye című dalát, Cher Hard Enough Getting Over You című 1987-es slágerét, illetve a How Can I Help You to Say Goodbye című szerzeményt, amely azonban még ugyanabban az évben Patty Loveless előadásában vált slágerré. A Mujer Contra Mujer című felvételben Laura spanyolul énekel, a Mangwane (The Wedding Song) című népdalt pedig sotho nyelven adta elő. Sajnos a nagyközönség sem az albumot, sem a róla kimásolt kislemezeket nem fogadta túl jól.


Túl a csúcson
Nem sokkal az Over My Heart megjelenése után Laura visszavonult a zeneiparból, hogy több időt szenteljen beteg férjének, a nálánál bő 20 évvel idősebb Larry Kruteck ügyvédnek, akinél vastagbélrákot diagnosztizáltak. (1981 decemberében házasodtak össze.) A férfi 1996. június 15-én elhunyt. Az 1990-es évek közepén Laura neve eltűnt az amerikai slágerlistákról, ámbár ő maga olykor vállalt fellépéseket, sőt turnékat is. A világ különböző pontjain válogatások jelentek meg legnépszerűbb dalaiból. Az 1995-ös The Best of Branigan két vadonatúj felvételt is tartalmazott, mindkettő remekül illett Laura hangszínéhez és hangterjedelméhez: az egyik a Show Me Heaven, Maria McKee 1990-es slágere a Mint a villám című Tom Cruise-filmből, a másik Donna Summer örökzöldje, a korábban már említett Dim All the Lights. Különösen az utóbbi feldolgozás sikerült igen jól, többféle remixben is megjelent, de a megérdemeltnél szerényebb sikert aratott. A csendesebb években is megadatott Laura számára, hogy a szakma kiválóságaival dolgozhasson, mint például Steve Lukather, Harold Faltermeyer, Michael Boddicker, Joe Esposito, Luis Miguel és sokan mások, énekhangját pedig a világhírű operaszerzőnél, Carlo Menottinál (1911–2007) képezhette.

Az új évezred sajnos nem sok jót hozott Branigannek. 2001-re tervezett színpadi visszatérését el kellett halasztania, mert mindkét combcsontját eltörte. 2002-ben két fellépés után kiszállt a Janis Joplin pályafutásáról szóló, az off-Broadwayn bemutatott Love, Janis című musicalből. Részben a producerekkel támadtak anyagi jellegű nézeteltérései, részben úgy ítélte meg, hogy hangja nem igazán illik Joplin dalaihoz, melyekből ráadásul 19-et kellett elénekelnie a show-ban. Ugyancsak 2002-ben újabb válogatásalbumot adott ki: a The Essentials: Laura Branigan egyik gyöngyszeme a Michael Bolton által írt ballada, az I Found Someone remaszterizált változata. (A négy évvel későbbi újabb válogatásalbumhoz ugyanezt a dalt ismét remaszterizálták.) Laura 2004. augusztus 26-án, álmában halt meg a New York megyében található East Quogue-i otthonában. Halálát agyi értágulat okozta. Hetekkel korábban már kínzó fejfájásra panaszkodott, testvére, Mark szerint azonban az orvosok nem vették elég komolyan az énekesnő panaszait. Hamvait Long Island Sound felett szétszórták. Emlékét hűséges rajongói, valamint a Warner Music Group és Branigan saját cége, az Other Half Entertainment ápolják. Az armonki (New York megye) Byram Hills High Schoolban díjat neveztek el róla, amelyet minden évben az előadóművészetekben leginkább jeleskedő hallgatónak adnak át.


DISZKOGRÁFIA
[Zárójelben a legmagasabb slágerlistás helyezések. Rövidítések: US = Egyesült Államok, CAN = Kanada, AC = Adult Contemporary (felnőttorientált könnyűzene), UK= Egyesült Királyság, IRE = Írország, NOR = Norvégia, SWE = Svédország, FRA = Franciaország, D = Németország (NSZK), AUT = Ausztria, SWI = Svájc, AUS = Ausztrália, NZ = Új-Zéland]

Kislemezek, maxik
* 1980: Fool’s Affair
* 1981: Looking Out for Number One / Love Me Tonight (US Dance #60)
* 1981: Looking Out for Number One (Midnight Mix) (promóciós lemez)
* 1981: Tell Him
* 1982: All Night with Me (US #69)
* 1982: Gloria / Living a Lie (US #2, US AC #28, US Dance #4, CAN #1, CAN AC #2, UK #6, IRE #4, D #8, AUS #1, NZ #6)
* 1982: Gloria / I Wish We Could Be Alone
* 1983: Solitaire / I'm Not the Only One (US #7, US AC 16, US Dance #28, CAN #8, CAN AC #8, FRA #9, AUS #5, NZ #12)
* 1983: Solitaire / Squeeze Box / If You Loved Me
* 1983: Solitaire / Gloria
* 1983: How Am I Supposed to Live Without You / Mama (US #12, US AC #1, CAN AC #1, AUS #46)
* 1983: How Am I Supposed to Live Without You (Short Version) / How Am I Supposed to Live Without You (promóciós lemez)
* 1984: Self Control / It's All Yours (promóciós lemez)
* 1984: Self Control / Silent Partners (US #4, US AC #5, US Dance #2, CAN #1, CAN AC #1, UK #5, IRE #2, FRA #5, D #1, AUT #1, AUS #3, NZ #26)
* 1984: Self Control / Lucky One
* 1984: Self Control / Breaking Out
* 1984: The Lucky One / Breaking Out (US #20, US AC #13, US Dance #10, CAN #53, CAN AC #6, UK #56, IRE #29, FRA #13, D #33, AUS #48)
* 1984: The Lucky One (Remix) / Breaking Out (7" Version)
* 1984: The Lucky One (Jacky White Mix) / The Lucky One (John Robie Mix) / Breaking Out
* 1984: Ti Amo / Satisfaction (US #55, US AC #22, CAN #5, CAN AC #5, UK #100, AUS #2, NZ #49)
* 1984: Satisfaction (Extended Version) / Satisfaction (LP Version) (US Dance #24)
* 1985: Spanish Eddie / Tenderness (US #40, US AC #29, US Dance 26, CAN #34, UK #87, FRA #73, D #36, AUT #8, AUS #24)
* 1985: Hold Me / Tenderness (US #82, US Dance # 39)
* 1985: Hold Me (New Extended Remix) / Tenderness (Extended Remix Version) / Spanish Eddie (Extended Remix Version)
* 1985: Maybe Tonight / When the Heat Hits the Streets
* 1985: Maybe Tonight (Remix) / When the Heat Hits the Streets / Squeeze Box
* 1986: I Found Someone / When (US #90, US AC #25)
* 1987: Shattered Glass / Statue in the Rain (US #48, US AC #27, US Dance #13, UK #78, FRA #8, D #43, AUS #60)
* 1987: Shattered Glass (12" Vocal Mix) / Shattered Glass / Statue in the Rain
* 1987: The Power of Love / Spirit of Love (US #26, US AC #19)
* 1987: Spirit of Love / Touch
* 1988: Cry Wolf / Touch (US AC #20, AUS #98)
* 1989: Self Control / Gloria
* 1990: Moonlight on Water (Radio Edit) / Moonlight on Water (US #59, US Dance #44, CAN #83, FRA #6)
* 1990: Moonlight on Water (Radio Edit) / Moonlight on Water (Radio Remix) / Moonlight on Water (12" mix) (promóciós lemez)
* 1990: Moonlight on Water (12" mix) / Moonlight on Water (Sex on the Beach Dub) / Moonlight on Water (Radio Remix)
* 1990: Moonlight on Water / Reverse Psychology
* 1990: Turn the Beat Around (Popcussion Mix) / Turn the Beat Around (Don & Vic Mix)
* 1990: Turn the Beat Around (Popcussion Mix) / Turn the Beat Around (Don & Vic Mix) / Turn the Beat Around (Club House Mix) / Turn the Beat Around (The Branipella) / Turn the Beat Around (Radio Edit)
* 1991: Never in a Million Years (US AC #22)
* 1991: Tokio / Tokio (Silent Version)
* 1992: Ti Amo / Spanish Eddie
* 1992: Self Control (Classic Summer Mix 1992) / Self Control (Original Version)
* 1992: Self Control (Classic Summer Mix 1992) / Self Control (Original Version) / Self Control (117 BPM Club 1992)
* 1993: Love Your Girl (E-Smoove Love Club) / Love Your Girl (Dewey B's Mix) / Love Your Girl (Edward's Club Down) / Love Your Girl (E-Smoove Extended)
* 1993: It’s Been Hard Enough Getting Over You
* 1994: How Can I Help You Say Goodbye / How About You
* 1995: Dim All the Lights / Dim All the Lights (Ehab's Rehab Edit) (US Dance #36)
* 1995: Dim All the Lights (Stonebridge Main Mix) / Dim All the Lights (Monday Bar Dub) / Dim All the Lights (Stonebridge Straight Mix) / Dim All the Lights (Stonebridge Edit) / Dim All the Lights (Ehab's Rehab Edit)
* 1995: Dim All the Lights (Ehab's Rehab Club Version) / Dim All the Lights (Ehab's Rehab Edit) / Dim All the Lights / Dim All the Lights (Instrumental) (promóciós lemez)
* 1999: Self Control (Club Mix Radio Edit) / Self Control (Original '99 Album Remix) / Self Control (Club Mix) / Self Control (Self Control Adventure Club Mix)
* 2004: Self Control 2004 (Mindworkers Remix) / Self Control 2004 (Force Four Remix) / Self Control 2004 (Flip & Fill Remix) / Self Control 2004 (Kenny Hayes Club Mix) / Self Control 2004 (Mindworkers Instrumental) (US Dance #10)
* 2004: Self Control 2004 (Mindworkers Radio Mix) / Self Control 2004 (Flip & Fill Remix) / Self Control 2004 (Mindworkers Remix) / Self Control 2004 (Force Four Remix) / Self Control 2004 (Kenny Hayes Club Mix) / Self Control 2004 (Mindworkers Instrumental)
* 2004: Gloria 2004 (Discotronix Remix) / Gloria 2004 (Prodygee & Davis Remix) / Gloria 2004 (S.A.D. Club Mix) / Gloria 2004 (Prodygee & Davis Club Mix)
* 2004: Gloria 2004 (Prodygee & Davis Radio Mix) / Gloria 2004 (Alternative Radio Version) / Gloria 2004 (S.A.D. Radio Mix) / Gloria 2004 (Prodygee & Davis Remix) / Gloria 2004 (S.A.D. Club Mix) / Gloria 2004 (Prodygee & Davis Club Mix)
* 2005: The Winner Takes It All / The Challenge
* 2005: The Winner Takes It All (Main Mix) / The Winner Takes It All (Drum & Choir Mix) / The Winner Takes It All (Matt & Vito's History Mix) / The Winner Takes It All (Matt & Vito's History Instrumental)
* 2005: The Challenge (Single Edit) / The Challenge (Long Version) / Self Control 2004 (Spacekid Club Mix)

Albumok
* 1981: Silver Dreams (nem jelent meg)
* 1982: Branigan (US #34, CAN #14, AUS #50)
* 1983: Branigan 2 (US #29, CAN #46, AUS #30, NZ #11)
* 1984: Self Control (US #23, CAN #14, UK #16, NOR #3, SWE #2, D #5, SWI #3, AUS #29, NZ #38)
* 1985: Hold Me (US #71, CAN #43, UK #64, NOR #12, SWE #7, D #31, SWI #10, AUS #37)
* 1987: Touch (US #87, CAN #94, SWE #20, SWI #24, AUS #68)
* 1990: Laura Branigan (US #133)
* 1993: Over My Heart

Válogatások
* 1987: The Hits (promóciós lemez)
* 1988: The Best of Laura Branigan
* 1992: The Very Best of Laura Branigan
* 1995: The Best of Branigan
* 1999: Back in Control
* 2002: The Essentials: Laura Branigan
* 2006: The Platinum Collection
* 2010: Shine On: The Ultimate Collection

VHS, DVD
* 1984: Laura Branigan (VHS)
* 1990: Laura Branigan in Concert (VHS)
* 2010: Shine On: The Ultimate Collection (DVD)

VIDEÓK










Self Control (másik klip)












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése