DALIDA

Dalida (Egyiptom, Kairó, 1933. január 17. – Franciaország, Párizs, 1987. május 3.) egyiptomi származású francia énekesnő és színésznő eredeti neve: Iolanda Cristina Gigliotti. Szülei olasz származásúak voltak, de mivel élete jelentős részét Franciaországban töltötte, ezért eredeti polgári nevét franciára módosította: Yolanda Gigliotti. Sikerekben gazdag karrierje során nem kevesebb, mint 55 aranylemezt kapott, és a könnyűzene történetének első olyan előadóművésze volt, aki gyémántlemezt vehetett át. Több mint tíz nyelven énekelt koncertjein és lemezein, például franciául, arabul, olaszul, görögül, németül, angolul, japánul, héberül, hollandul és spanyolul. Une vie d'homme címmel feldolgozta Kovács Kati Elfutok című slágerét. Három évtizedes pályafutása nemcsak a francia könnyűzenét változtatta meg, hanem sokoldalú tehetsége, színes és erőteljes előadásmódja a nemzetközi könnyűzenében is mély nyomokat hagyott. Fényes karrierjével ellentétben magánélete nem alakult túl szerencsésen, egyik tragédia követte a másikat. Rettegett az öregedéstől és a magánytól, néhány hónappal 54. születésnapja után önkezével vetett véget az életének. A halála óta eltelt negyed század ellenére ma is jelentős rajongótábora van, Franciaországban az új évezredben is eleven a Dalida-kultusz.

KARRIERTÖRTÉNET 

A kezdetek 

Dalida Kairó egyik legnagyobb kerületében, Shubrāban született. Szülei Olaszországból (Serrastretta, Calabria) származtak, de Egyiptomban telepedtek le. Édesapja, Pietro Gigliotti (1904–1945) a kairói operaház elsőhegedűseként dolgozott. Dalidának két fivére született: bátyja, Orlando és öccse, Bruno. (Évekkel később Bruno is felvette az Orlando keresztnevet, és nővére menedzsere lett.) A fiatal lány a Scuola Tecnica Commerciale Maria Ausiliatrice olasz katolikus iskolában tanult. Olasz anyanyelve mellett megtanulta a franciát és az egyiptomi arabot is. 1950-ben megnyerte a Miss Ondine szépségversenyt, és a kairói székhelyű Donna divatház modelljeként kapott munkát. Négy évvel később a Miss Egyiptom szépségversenyen is diadalmaskodott. Felfigyelt rá Marc de Gastyne francia rendező, aki Párizsba hívta filmezni. A család tiltakozása ellenére a lány elfogadta az ajánlatot, és 1954 karácsonyán Franciaországba utazott. Megérkezése után felvette a Dalila művésznevet, amelyet rövidesen Dalidára módosított. Énekesnői karrierje valójában már Egyiptomban elkezdődött, miután felfedezte őt Cherif Kamel, a divatos szórakozóhely, a Hit Parade tulajdonosa. (A hely a legnagyobb egyiptomi multi sportlétesítményhez, a Gezira Sporting Clubhoz tartozott.) A franciaországi filmezés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért Dalida újra az éneklés felé fordult. Énekórákat vett, és sikerrel lépett fel a Champs-Élysées egyik mulatójában. Bruno Coquatrix, a világhírű Olympia akkori igazgatója is meghívta egy show-ba, ahol Dalida az Étrangère au Paradis című dallal hódította meg a közönséget. Lucien Morisse és Eddie Barclay személyében újabb barátokra és pártfogókra lelt, akik kulcsszerepet játszottak további karrierjében. 

Barclay sikeres lemezproducer volt, Morisse pedig a népszerű Radio Europe 1 művészeti vezetője. Miután Dalida leszerződött Barclay lemezcégéhez, 1956-ban megjelent első EP-je a Madona című dallal. A kiadványt Morisse népszerűsítette a Radio Europe 1 programjaiban, és a promóciónak köszönhetően az EP ígéretes sikert aratott. Az igazi áttörést a harmadik EP, a szintén 1956-os Bambino hozta meg, amely 46 hétig (!) szerepelt a francia Top 10-ben, és a francia könnyűzene történetének mindmáig legsikeresebb kislemezei között jegyzik több mint 300 ezer eladott példányszámmal. Dalida a Bambinóért vehette át első aranylemezét 1957. szeptember 17-én. A siker túlnőtt az ország határain, és a gyönyörű énekesnő iránt hirtelen külföldön is élénk érdeklődés mutatkozott. 1957-ben már Charles Aznavourral közösen léphetett az Olympia színpadára. Friss felvételeivel bebizonyította, hogy személyében nem egy újabb kérészéletű sztár került az érdeklődés homlokterébe, hanem hosszú távon érdemes számolni vele. 1957 karácsonyára megjelent dala, a Gondolier éppoly sikert aratott, mint például a Come prima (Tu me donnes) (1958), a Ciao, ciao Bambina (Piove) (1959) és a Garde-moi la dernière danse (1961). Ez utóbbi a The Drifters örökzöldje, az egy évvel korábbi Save the Last Dance for Me feldolgozása.

A turnézó világsztár 

1958-tól Dalida rendszeresen vállalt külföldi fellépéseket és turnékat, láthatta-hallhatta őt például az olasz, az egyiptomi és az amerikai közönség is. Az Egyesült Államokban nem sikerült igazán befutnia, noha az ottani könnyűzenei élet számos nagysága támogatást ajánlott neki. Az énekesnő úgy vélte, túl későn próbálkozott meg a tengerentúli karrierrel. Mindazonáltal soha nem feledkezett el amerikai rajongóiról, több angol nyelvű dalt is felvett a repertoárjába, és fellépett a híres Carnegie Hallban is. 1961-ben egy hónapon keresztül ő volt az Olympia sztárja. Koncertjei táblás házakkal futottak, a rajongók hamar szétkapkodták a jegyeket. A sztár ezután a Távol-Kelet felé vette az irányt, Hongkongban és Vietnamban lépett a közönség elé. Az 1960-as évek folyamán mindazonáltal rendszeresen visszatért az Olympiába, és az érdeklődés sosem maradt el. 1968 decemberében az énekesnő magas állami kitüntetést kapott: maga a francia köztársasági elnök, a legendás államférfi, Charles De Gaulle adta át neki a Médaille de la Présidence de la République-ot: első ízben fordult elő, hogy a zeneipar egyik képviselője kapta meg ezt az elismerést, és – ha hinni lehet az on-line forrásoknak – ez a precedens azóta sem ismétlődött meg. 

Imázsváltás 

Az 1960-as évek második felében Dalida úgy döntött, hogy a továbbiakban főleg olyan dalokat szeretne énekelni, melyeknek van mondanivalójuk is. Bruno Coquatrix meglehetős fenntartásokkal fogadta ezeket az imázsváltási elképzeléseket, sőt 1971-ben már azt is kockázatosnak tartotta, hogy az Olympiát a sztár rendelkezésére bocsássa. Válaszul Dalida kibérelte a létesítményt, és koncertjeivel ismét elsöprő sikert aratott. A fogadtatás bebizonyította, hogy a közönség hajlandó elfogadni kedvence zenei arculatváltását. 1973-ban jelent meg Dalida mifelénk talán legismertebb slágere, a Paroles... Paroles... Duettpartnere nem más volt, mint a világhírű filmsztár, Alain Delon. A két művész szoros barátságot ápolt egymással, és Alain sosem titkolta, hogy nagy tisztelője a szépséges énekesnőnek. Magyarországon egyébként kevésbé közismert tény, hogy a Paroles... Paroles... valójában feldolgozás: az eredetit 1972-ben énekelte lemezre az olasz Mina és színész kollégája, Alberto Lupo. (A magyar változatot Vincze Viktória és Lukács Sándor adta elő.) Dalida és Delon verziója óriási sikert aratott, hetekig vezette például a francia és a japán slágerlistát.

Etnopop és diszkó 

A Paroles... Paroles... sikerét is lehetett azonban fokozni: az Il venait d'avoir 18 ans (1974) például kilenc országban került a toplista élére, és csak az NSZK-ban három és félmillió példányban fogyott el. A szintén 1974-es Gigi l'amoroso még ezt a rekordot is felül tudta múlni: tizenkét országban vezette a népszerűségi listákat. Ezeket a kimagasló nemzetközi kereskedelmi sikereket Dalida turnéi is elősegítették: a sztár ebben az időszakban nemcsak Franciaországban lépett fel, hanem Japánban, Kanadában és az NSZK-ban is. 1975 februárjában a francia zenekritikusok a tekintélyes szakmai szervezet, a L'Académie du Disque Français (Francia Lemezkiadók Akadémiája) díját ítélték Dalidának. A következő évben az énekesnő karrierje újabb fordulatot vett. Megjelent a J'attendrai című kislemeze, amelyet az első francia nyelvű diszkófelvételként jegyeznek. A francia revü ebben az időszakban élte fénykorát, aminek köszönhetően Dalida televíziós szereplései mind Franciaországban, mind külföldön nagy sikert arattak. A sztár 1978-as Salma Ya Salama című kislemeze egy egyiptomi népdalon alapul, amelynek témája a honvágy és az egyiptomi nép dicsőítése. A Salma Ya Salama tulajdonképpen az etnopop egyik első fecskéjének tekinthető: Dalida nemcsak arabul, hanem francia, olasz és német nyelven is elénekelte. A Helwa Ya Baladi és az Ahsan Nass – akárcsak a Salma Ya Salama – óriási sikert aratott Egyiptomban, ahol az énekesnőt valóságos nemzeti hősként ünnepelték. Amikor Dalida hazalátogatott, maga az egyiptomi elnök ment ki elé a repülőtérre, hogy üdvözölje őt. Sokan úgy vélik, Dalida volt a „hiányzó láncszem” a nyugati és a keleti popzene között, miközben barátnője, a libanoni Fairuz épp az ellenkező utat járta be: Keletről indulva hódította meg a Nyugatot. 

Az etnopop jellegű dalokkal párhuzamosan bontakozott ki Dalida diszkókarrierje is. Saját slágereiből készült diszkóegyvelege, a Génération 78 – amelyet Bruno Guillainnal közösen készített – egyes források szerint az első francia egyveleg volt. Ez az állítás azonban így nem teljesen igaz: Laurent Voulzy Rockollection című egyvelege ugyanis már egy évvel korábban megjelent, bár az övé angol nyelvű világslágerek alapján készült. Állítólag a Génération 78-hoz forgatták az első francia videoklipet. A diszkókorszakban Dalida egy újabb közönségréteget célzott meg: a homoszexuálisokat. A melegek hamar szívükbe zárták a sokoldalú és rokonszenves sztárt, és kitartó szeretetük nagy szerepet játszott a máig tartó Dalida-kultuszban. 1978 novemberében az énekesnő a New York-i Carnegie Hallban egy látványos, Broadway-jellegű show-val lépett fel. Műsorának koreográfiáját Lester Wilson készítette, aki John Travolta koreográfusa volt a Szombat esti láz (1977) című világsikerű filmben. A kritikusok szuperlatívuszokban méltatták Dalida koncertjét, kimagasló ének- és tánctudását. Két évvel később a show-t többször bemutatta a párizsi Sportpalotában. A közönség szétkapkodta a jegyeket, ami arra ösztönözte a sztárt, hogy országos turnéra menjen a műsorral. Közben olyan diszkófelvételekkel szerepelt a toplistákon, mint a Monday Tuesday... Laissez-moi danser és a Gigi in Paradisco, amely a pár évvel korábbi Gigi l'amoroso „folytatása”. Miközben showsztárként ragyogott a színpadon, repertoárja egyre több érzelmes balladával (Avec Le Temps, Parlez-moi de lui, Darla dirladada stb.) bővült, ezek némelyike (Mourir sur Scene, Bravo, Téléphonez-moi) tragikus halálának egyfajta zenei előhírnöke volt. 

Az utolsó évek 

1980-ban a Rio de Brasil, 1981-ben a Fini, la comédie növelte a Dalida-slágerek tekintélyes mennyiségét. A Fini, la comédie a La Bionda fivérek 1978-as There for Me című szerzeményének feldolgozása. A There for Me eredeti változata annak idején nem keltett igazán nagy figyelmet, az évek során azonban szinte észrevétlenül vált örökzölddé, Sarah Brightman is műsorára tűzte. (Magyar nyelven Korda György és Balázs Klári énekelte.) Karrierjének betetőzéseként Dalida gyémántlemezt vehetett át, addigi lemezeinek eladási példányszáma ugyanis meghaladta a 86 milliót. Ő volt az első énekesnő, aki ebben a megtiszteltetésben részesült. Népszerűségét gyakori turnéival is sikerült megőriznie és megújítania. 1983-as albuma, a Les p'tits mots tíz felvétele közül a Lucas és a Mourir Sur Scène aratta a legnagyobb sikert. Hűvösebben fogadta azonban a közönség az 1984-es Dalit, amelyen két aktuális világsláger feldolgozása is helyet kapott: a Pour te dire je t'aime Stevie Wonder I Just Called to Say I Love You című dalának átirata, a Kalimba de Luna eredetijét pedig Tony Esposito énekelte, ámbár a sláger a Boney M.-nek köszönhetően lett valóban népszerű. Ezen az albumon hallható Kovács Kati dala, az Elfutok feldolgozása is Une vie d'homme címmel.

1985-ben az énekesnő szemét kétszer is megműtötték, mivel az erős rivaldafény látási problémákat okozott neki. Emiatt hónapokra vissza kellett vonulnia a nyilvánosság elől. Koncertjeinek talán legkatartikusabb része volt, amikor Serge Lama Je suis malade című szerzeményét énekelte: megrázó átéléssel adta elő a dalt, magánéletének minden fájdalmát és nehézségét „belevitte” énekébe. Egyik kanadai koncertje után egy kalapáccsal felszerelkezett őrült rajongója megkísérelte elrabolni: a hajmeresztő akció szerencsére meghiúsult. Dalida utolsó albuma, az 1986-os Le visage de l'amour volt az első, melyet a bakelittel egy időben CD-n is forgalomba hoztak. Az énekesnő egyéb projektjei miatt a korábban megszokottnál kevesebb energiával tudta reklámozni ezt a lemezét, amely így csak később, tragikus halála után került fel a toplistára. A jobbára szomorú hangvételű dalok között helyett kapott egy dance felvétel is, a Mama Caraibo, ámbár a sztár állítólag ezt nem kedvelte különösebben. Hosszú szünet után 1986-ban ismét a felvevőgép elé állt: Youssef Chahine Al-yawm al-Sadis (A hatodik nap) című filmjével színésznői karrierjét szerette volna feléleszteni. Alakítását és a filmet meglepően jól fogadta a kritika és a közönség. A török zenekedvelők láthatták utoljára színpadon Dalidát, aki Ankarában adott koncertet 1987-ben. 

Magánélet 

Miközben a szakmában sikert sikerre halmozott, Dalida magánélete csalódások és tragédiák sorozata volt. 1967 januárjában akkori szerelme, Luigi Tenco olasz énekes társelőadójaként részt vett a San Remó-i Dalfesztiválon. Tenco szerzeményével, a Ciao amore ciao című dallal versenyeztek, amely azonban nem jutott be a döntőbe. A csalódott énekes szállodai szobájában öngyilkosságot követett el, agyonlőtte magát. Dalida találta meg a holttestet. Egy nappal korábban jelentették be hivatalosan, hogy összeházasodnak. A tragédia megdöbbentette Olaszországot, a fesztivál azonban ennek ellenére folytatódott. A lelkileg teljesen összetört énekesnő egy hónappal később gyógyszerekkel öngyilkosságot kísérelt meg a párizsi Prince of Wales hotelben. Több mint öt napig volt kómában, majd hónapokig lábadozott, és orvosai csak 1968 októberében engedték vissza a színpadra. Ebben a zaklatott időszakban, 1967 decemberében Dalida teherbe esett egy Lucio keresztnevű, 18 éves olasz diáktól. Úgy döntött, hogy nem tartja meg a gyermeket, ám a beavatkozás véglegesen meddővé tette. Tenco halála egyébként évekig foglalkoztatta a közvéleményt. Sokan kizárták az öngyilkosságot arra hivatkozva, hogy a golyó a bal halántékon át hatolt a fejbe, Tenco viszont jobbkezes volt. Furcsa volt az a körülmény is, hogy a tetemet nem boncolták fel, és az állítólagos búcsúlevelet sem vizsgálta meg írásszakértő. Közel 30 évvel később, 2006. február 15-én exhumálták a holttestet. Az új vizsgálat megállapította, hogy a halánték bal oldalán látható seb valójában nem a bemeneti, hanem a kimeneti nyílás volt, és a golyó röppályája alátámasztja az öngyilkosság elméletét. 

1970 szeptemberében Dalida egyik mentora és volt férje, Lucien Morisse követett el öngyilkosságot. A férfi szintén fejbe lőtte magát, akárcsak Tenco. Dalidát lesújtotta az újabb tragédia, hiszen válásuk ellenére jó kapcsolatban maradt az exférjével. 1969 és 1971 között az énekesnő Arnaud Desjardins (1925–2011) íróval és filozófussal élt együtt, viszonyuknak azonban nem volt jövője, mivel a férfi nős volt. 1972 és 1981 között Dalida élettársa Richard Chanfray volt, akivel néhány dalt is énekelt. A férfi múltjánál csak a jelene volt zavarosabb. Utcagyerekként nevelkedett, tolvajlásba, sőt fegyveres rablásba keveredett, éveket töltött börtönben. A rácsok mögött ismerkedett meg a titokzatos alkimista, Saint-Germain gróf munkásságával. Kiszabadulása után alkimista trükkökkel kápráztatta el a publikumot: ha az aranycsináláshoz nem is, de a pénzcsináláshoz valószínűleg tényleg értett, hiszen ezekből a hókuszpókuszokból sikerült meggazdagodnia. Az énekesnő beleszeretett a különös férfiba, noha hamar meggyőződhetett arról, hogy új szerelmének pszichéje sincs teljesen rendben. Chanfray paranoiás volt, pisztollyal a feje alatt aludt. A fegyvert ráadásul használta is: egyik este habozás nélkül rálőtt egy meztelen férfira, akit a konyhában talált. Az áldozat szerencsére csak könnyebben sérült meg: nem szatír volt, hanem a háztartási alkalmazott szeretője. Chanfray-t egy év börtönbüntetésre és félmillió frank kártérítés megfizetésére ítélték. Ez a kínos incidens hozzájárult a pár viszonyának félresiklásához. Chanfray 1983. július 14-én Saint-Tropez-ban követett el öngyilkosságot gyógyszerekkel és autója kipufogógázának belélegzésével. 

Dalida nagy szerepet játszott abban, hogy az izraeli Mike Brant énekesi karrierje beindulhatott Franciaországban. Sikerei ellenére Brant magányos és depressziós volt, családja holokauszttragédiáját soha nem tudta kiheverni. 1974. november 22-én kiugrott menedzsere genfi szállodai szobájának ablakából. Túlélte az ugrást, Dalida elsőként ment hozzá látogatóba a kórházba. A férfi öt hónappal később, 1975. április 25-én párizsi apartmanja lakásának ablakából ugrott ki, és ezúttal életét vesztette. Miután szakított Richard Chanfray-vel, Dalida kétségbeesetten próbálta megtalálni a hozzá illő férfit: viszonya volt például egy hangmérnökkel, egy ügyvéddel, egy egyiptomi pilótával és François Naudy orvossal. Rettegett a magánytól és az öregedéstől, ezért úgy döntött, hogy véget vet az életének. 1987. május 2-án, egy szombati napon nagy mennyiségű gyógyszert vett be, és búcsúlevelet hagyott hátra, melyben ezt írta: „Az élet elviselhetetlen számomra… Bocsássatok meg nekem.” Szervezete másnap, valószínűleg 11 óra körül adta fel a harcot a gyógyszerekkel szemben. Az énekesnő holttestét délután 5 óra tájban találták meg. A párizsi Montmartre temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol felállították életnagyságú szobrát is.

A Dalida-kultusz 

Dalida népszerűsége a halála óta eltelt negyed század alatt sem csökkent. 1988-ban az Encyclopædia Universalis közvélemény-kutatást tartott arról, hogy kik azok a személyiségek, akik a legnagyobb hatást gyakorolták a francia társadalomra. A végeredményt a Le Monde publikálta: Charles de Gaulle tábornok végzett az első helyen, Dalida lett a második. 1997-ben a párizsi rue Girardon és a rue de l'Abreuvoir sarkán egy teret neveztek el róla, ahol mellszobrát is felállították. (A műalkotást sajnos hamar elcsúfították a graffitik. Jelen sorok írója egyébként sosem értette igazán, mi a művészet abban, hogy egyes meg nem értett, magukat művésznek gondoló suhancok krikszkrakszokkal mázolnak össze házfalakat, középületeket, műemlékeket, képzőművészeti alkotásokat.) 1999-ben tripla CD-n adták ki az énekesnő legnagyobb slágereit. 2000-ben jelent meg régi barátja, Charles Aznavour Dalida tiszteletére felvett dala, a De la scène à la Seine. 2002-ben a néhai sztár halálának 15. évfordulója alkalmából a francia posta emlékbélyeget bocsátott ki. Ugyanabban az évben különleges csomagolásban kerültek forgalomba Dalida korai albumai, melyeknek minőségét digitálisan feljavították. Tragikus magánélete szintén élénken foglalkoztatta az utókort. 1999-ben Rómában mutatták be a Solitudini – Luigi Tenco e Dalida című darabot, melyet Maurizio Valtieri írt és rendezett. 2005-ben kétrészes olasz tévéfilm készült a néhai szerelmespárról: Dalidát Sabrina Ferilli, Luigit Alessandro Gassman (Vittorio Gassman fia) alakította. 2007 májusától szeptemberéig a párizsi Városházán egy különleges kiállítással emlékeztek a húsz éve elhunyt sztárra: a tárlaton ruháit és számos, addig nem publikált fotót is megtekinthettek az érdeklődők. 

VÁLOGATOTT DISZKOGRÁFIA 

Kislemezek, EP-k, maxik 

1956–1970 

* 1956: Volume 1: Madona / Mon cœur va / Flamenco bleu / Guitare flamenco 

* 1956: Volume 2: La violetera / Le torrent / Gitane / Fado 

* 1956: Volume 3: Bambino / Aime-moi / Eh ! Ben / Por favor 

* 1957: Volume 4: Miguel / Ay! Mourir pour toi / La plus belle du monde / Le petit chemin de pierres

* 1957: Volume 5: Le ranch de Maria / Tu peux tout faire de moi / Quand on n'a que l'amour / Tu n'as pas très bon caractère 

* 1957: Volume 6: Lazzarella / Buenas noches mi amor / Scusami / Oh la la 

* 1957: Volume 7: Pour garder / Tesoro mio / Calypso italiano / Histoire d'un amour 

* 1957/58: Volume 8: Gondolier / Le jour où la pluie viendra / J'écoute chanter la brise / Pardon

* 1958: Volume 9: Dans le bleu du ciel bleu (Nel blu dipinto di blu – Volare) / Dieu seul / La montagne / Les yeux de mon amour 

* 1958: Volume 10: Je pars / Timide sérénade / Inconnu, mon amour / L'amour chante 

* 1958: Volume 11: Aïe ! Mon Cœur / Adieu monsieur mon amour / Héléna / Maintenant 

* 1958: Volume 12: Les Gitans (Gli Zingari) / Mélodie perdue (Melodie aus alter Zeit) / Marchande de fruits / Rendez-vous au Lavandou 

* 1958: Volume 13: Come prima (Tu me donnes) / Tu m'étais destinée / Piccolissima serenata / Je pouvais revivre un jour de ma vie 

* 1959: Amstramgram / Hava Naguila (Dansons mon amour) / Guitare et tambourin / Des millions de larmes

* 1959: Ciao, ciao Bambina (Piove) / Ce serait dommage / Tout l'amour / La fille aux pieds nus 

* 1959: La chanson d'Orphée / Je te tiendrai les bras / Mes frères / Love in Portofino (A San Cristina)

* 1959: Ne joue pas / Marina / C'est ça l'amore / Marie Marie 

* 1959: Luna caprese / Adonis / J'ai rêvé / Mélodie pour un amour

* 1960: T'aimer follement / Mon amour oublié / Va petite étoile / Elle, lui et l'autre 

* 1960: L'Arlequin de Tolède / Comme au premier jour / Vieni vieni si / S'endormir comme d'habitude

* 1960: Les enfants du Pirée / Le bonheur / Pilou pilou pilou hé / C'est un jour à Naples 

* 1960: Romantica / Le petit clair de lune / De Grenade à Séville / Dans les rues de Bahia 

* 1960: Itsi bitsi petit bikini / Bras dessus bras dessous / Ô sole mio / Ni chaud, ni froid 

* 1960: Joyeux Noël: Petit Papa noël / Vive le vent / Douce nuit, sainte nuit / Noël blanc (White Christmas)

* 1961: Ciao, ciao, mon amour / La joie d'aimer / Garde-moi la dernière danse / Les marrons chauds

* 1961: Canta in Italiano: 24 mila baci / Un uomo vivo / Non mi dire chi sei / Pozzanghere 

* 1961: 10 000 bulles bleues / Pépé / 24 000 baisers / Je me sens vivre 

* 1961: Quand tu dors près de moi / Parlez-moi d'amour / Nuits d’Espagne / Reste encore avec moi 

* 1961: Protégez-moi, Seigneur / Tu peux le prendre / Avec une poignée de terre / Comme une symphonie

* 1961: Plus loin que la terre / Loin de moi / Tu ne sais pas / Cordoba 

* 1962: Achète-moi un juke-box / La leçon de twist / T'aimerai toujours / Le ciel bleu 

* 1962: Le petit Gonzalès / À ma chance / Je ne peux pas me passer de toi / Toi tu me plais

* 1962: Je l'attends / Que sont devenues les fleurs? / Le jour le plus long / Petit éléphant twist 

* 1963: Tu croiras / La partie de football / The cha cha cha / Bientôt (1ère version) 

* 1963: Chez moi / Quand revient l'été / Le jour du retour / Loop de loop 

* 1963: Sois heureux / Ah quelle merveille / Eux / Que la vie était jolie 

* 1964: Ding Ding / Papa achète-moi un mari / Ce coin de terre / Là il a dit 

* 1964: Ils sont partis / Tant d'amours du printemps / Je ne sais plus / Ne t'en fais pas pour ça 

* 1964: Chaque instant de chaque jour / Je t'aime / Ne lis pas cette lettre / À chacun sa chance 

* 1964: Amore scusami / La valse des vacances / Je n'ai pas pu travailler / Allô... tu m'entends? 

* 1965: Canta in Italiano: Cominciamo ad amarci / Viva la pappa / Devo imparare / Ascoltami 

* 1965: La danse de Zorba / Tu n'as pas mérité / Tout se termine / Les nuits sans toi 

* 1965: Viva la pappa / Hene ma tov / Le printemps sur la colline / La Sainte Totoche 

* 1965: Il Silenzio (Bonsoir mon amour) / Le Flamenco / Scandale dans le Famille (Shame and Scandal in the Family) / Je ne Dirai ni oui ni non 

* 1966: (Manuel Benitez) El Cordobes / Toi pardonne-moi / Et... et... / Je crois mon cœur 

* 1966: Je t'appelle encore / Modesty / Parlez-moi de lui / Baisse un peu la radio 

* 1966: Petit homme / Je préfère naturellement / Un tendre amour / Dans ma chambre 

* 1967: Mama / Ciao amore, ciao 

* 1967: Pauvre cœur / La chanson de Yohann / Les grilles de ma maison / Les gens sont fous 

* 1967: Je reviens te chercher / La banda / À qui ? / Loin dans le temps 

* 1968: Si j'avais des millions / Tzigane 

* 1968: Pars / La petite maison bleue / La bambola / Dans la ville endormie 

* 1968: Le temps des fleurs / Je m'endors dans tes bras / Je me repose / Le petit perroquet 

* 1969: L'anniversaire / Zoum zoum zoum 

* 1969: Les violons de mon pays / Le vent n'a pas de mémoire / Et pourtant j'ai froid / Le sable de l'amour

* 1969: L'an 2005 / Naké di naké dou / Ma mère me disait / Les anges noirs 

* 1969: Le clan des Siciliens / Deux colombes / Les couleurs de l'amour / Ballade à temps perdu 

* 1970: Concerto pour une voix (chaque nuit) / Avant de te connaître / Tipitipiti / Hey, love 

* 1970: Pour qui pour quoi / Lady d'Arbanville / Si c'était à refaire / Entre les lignes entre les mots

1970–1989 

* 1970: Darla dirladada / Diable de temps 

* 1970: Ils ont changé ma chanson / Ram dam dam 

* 1971: Comment faire pour oublier / La rose que j'aimais 

* 1971: Jésus bambino / Tout au plus 

* 1971: Mamy Blue / La colpa e tua 

* 1971: Avec le temps / Monsieur l'amour 

* 1972: Les choses de l'amour / Chanter les voix 

* 1972: Mamina / Les choses de l'amour 

* 1972: Jésus kitsch / Ma mélo-mélodie 

* 1972: Le Parrain: Parle plus bas 

* 1973: Dalida & Alain Delon: Paroles... Paroles... / Pour ne pas vivre seul 

* 1973: Mais il y a l'accordéon / Rien qu'un homme de plus 

* 1973: Vado Via / Je suis malade 

* 1973: Julien / Non ce n'est pas pour moi 

* 1974: Gigi l'amoroso (Gigi l'amour) / Il venait d'avoir 18 ans 

* 1974: Anima mia / Ta femme 

* 1974: Manuel / Des gens qu'on aimerait connaître 

* 1975: Dalida & St-Germain: Et de l'amour... de l'amour / Mon petit bonhomme 

* 1975: Mein lieber Herr / Todos morimos a los 20 

* 1975: Ne lui dis pas / Seule avec moi 

* 1976: J'attendrai / L'amour à la une 

* 1976: Besame mucho / Parle-moi d'amour mon amour 

* 1976: Le petit bonheur / Tu m'as déclaré l'amour 

* 1977: Captain Sky (OVNI) / Les clefs de l'amour 

* 1977: Captain Sky (OVNI) / Voyage sans bagages 

* 1977: Captain Sky / Die Schlüssel der Liebe 

* 1977: Amoureuse de la vie / Femme est la nuit 

* 1977: Histoire d'aimer / Tables séparées 

* 1977: Remember... C'était loin / Comme si tu revenais d'un long voyage

* 1977: Salma ya salama / Ti amo (Je t'aime) 

* 1978: Dalida & Bruno Guillain: Génération 78 Part 1 / Génération 78 Part 2 

* 1978: Voilà pourquoi je chante / Ça me fait rêver 

* 1978: Dalida & Bruno Guillain: Ça fait rêver / Voilà pourquoi je chante 

* 1978: Le Lambeth Walk (C'était pas compliqué) / Remember (C'était loin) 

* 1979: Helwa Ya Baladi / Helwa Ya Baladi (Version Instrumentale) 

* 1979: Problemorama / Depuis qu'il vient chez nous 

* 1979: Monday Tuesday... Laissez-moi danser / Comme toi

* 1979: Let Me Dance Tonight (Monday,Tuesday) / Comme Disait Mistinguett 

* 1979: Il faut danser reggae / Comme disait Mistinguett 

* 1980: Gigi in Paradisco / Je suis toutes les femmes 

* 1980: Rio do Brasil / Quand s'arrêtent les violons 

* 1980: Chanteur des années 80 / À ma manière 

* 1981: Il pleut sur Bruxelles / Et la vie continuera... 

* 1981: Fini, la comédie / Marjolaine 

* 1981: Americana / Une femme à quarante ans 

* 1981: Quand je n'aime plus je m'en vais / Nostalgie 

* 1981: Am Tag, als der Regen kam (Nouvelle Version) 

* 1982: Danza / Tony 

* 1982: Si la France / Jouez Bouzouki 

* 1982: La chanson du Mundial '82 / Visa pour la chance / Jouez bouzouki / Si la France 

* 1982: Confidences sur la fréquence / Pour un homme 

* 1983: Les p'tits mots / Mourir sur scène 

* 1983: Femme (Smile) / Le Restaurant Italien 

* 1983: Buona sera Phantasie / Der Charme der kleinen Worte 

* 1984: L'innamorata / Soleil 

* 1984: Soleil soleil (New Mix) / Mediterraneo 

* 1984: Kalimba de Luna (Francais) / Kalimba de Luna (Anglais) 

* 1984: Pour te dire je t'aime (I Just Called to Say I Love You) / Kalimba de Luna 

* 1984: Nein zärtlich bist du nich / Worte nur Worte (Közreműködik: Harald Juhnke) 

* 1985: Reviens-moi / C'etait mon ami 

* 1985: Le temps d'aimer / Le Vénitien de Levallois 

* 1986: Parce que je ne t'aime plus / Salut salaud 

* 1986: Le sixième jour / Le sixième jour (instrumental) 

* 1987: Pour en arriver là / Les hommes de ma vie 

* 1988: Quelque part au soleil / Quelque part au soleil (instrumental) 

* 1989: Rendez-vous chaque soir / Dalida mon amour 

1990–2003 (Maxi CD-k) 

* 1990: Dalida Memories: Let Me Dance

* 1995: Jusqu'au bout du rêve 

* 1995: Besame mucho 

* 1996: La Mamma 

* 1996: Là-bas dans le noir 

* 1996: Darla dirladada (Disco 96 Mix) 

* 1997: La tumba 

* 1997: Gigi in Paradisco (Paradisco Mix) 

* 1997: Salma ya salama (Sueño Flamenco) 

* 1998: Quand s'arrêtent les violons 

* 1998: Flamenco "Oriental" 

* 1998: T'es fier de toi? 

* 2001: Besame mucho 

* 2001: Darla dirladada 

* 2001: Laissez-moi danser (By Cerrone) 

* 2003: Dalida & Serge Lama: Je suis malade

Stúdióalbumok 

* 1956: Son nom est Dalida 

* 1957: Miguel 

* 1958: Gondolier 

* 1958: Les Gitans 

* 1959: Le disque d'or de Dalida 

* 1959: Love in Portofino (A San Cristina) 

* 1960: Les enfants du Pirée 

* 1961: Garde-moi moi la dernière danse 

* 1961: Loin de moi 

* 1961: Milord (Olasazország) 

* 1961: Rendez-vous mit Dalida (NSZK) 

* 1962: Le petit Gonzales 

* 1963: Eux 

* 1964: Amore Scusami (Amour excuse-moi) 

* 1965: Il Silenzio (Bonsoir mon amour) 

* 1966: Pensiamoci Ogni Sera (Olaszország) 

* 1967: Olympia 67  

* 1967: Piccolo Ragazzo (Olaszország) 

* 1968: Un po' d'amore (Olaszország) 

* 1968: Le temps des fleurs 

* 1969: Canta in Italiano 

* 1969: Ma mère me disait 

* 1969: In Deutsch (NSZK) 

* 1970: Ils ont changé ma chanson 

* 1971: Une vie 

* 1972: Il faut du temps 

* 1973: Sings in Italian for you (Olaszország) 

* 1973: Julien 

* 1974: Manuel 

* 1975: Sempre più (Olaszország) 

* 1975: J'attendrai 

* 1976: Coup de chapeau au passé 

* 1976: Die neuen Lieder der Dalida (NSZK) 

* 1977: Femme est la nuit 

* 1977: Salma ya salama 

* 1978: Génération 78 / Voilà pourquoi je chante / Ça me fait rêver 

* 1979: Dédié à toi (Monday Tuesday) 

* 1980: Gigi in Paradisco

* 1981: Olympia 81 

* 1982: Spécial Dalida 

* 1982: Mondialement vôtre 

* 1983: Les p'tits mots 

* 1984: Dali 

* 1986: Le visage de l'amour 

Koncertalbumok 

* 1972: Olympia 71 

* 1974: Olympia 74 

* 1977: Olympia 77 

* 1980: Le spectacle du Palais des Sports 1980 

* 1997: Olympia 1959 

* 2000: Live! Instants d'Émotions 

* 2007: Live! Instants d'Émotions (új kiadás) 

* 2007: Olympia 1974 (új kiadás) 

Válogatások 

* 1967: De "Bambino" à "Il Silenzio" 

* 1978: Et Dieu créa Dalida...

* 1980: Été 80: Rio do Brasil 

* 1982: Le disque d'or du Mundial '82 

* 1983: Femme / Ton Prenom Dans Mon Coeur 

* 1986: Le sixième jour 

* 1986: The Best of Dalida 

* 1987: The Best of Dalida, Vol. 2 

* 1987: Am Tag, als der Regen kam – Ihre grossen Erfolge 

* 1987: Tigani bi arab (Egyiptom) 

* 1988: Master Serie Vol.1 

* 1989: Dalida mon amour 

* 1990: Dalida mon amour Vol.2 

* 1991: Les Années Barclay: 1956–1970 

* 1993: Paroles, paroles 

* 1993: Am Tag, als der Regen kam (German recordings 1959–1963)

* 1995: Master Serie Vol.2 

* 1997: Les Années Orlando: 1970–1997 

* 1999: Dalida La Légende 

* 1999: Dalida Story 

* 2000: Je danse, je vis, j'aime 

* 2004: Mademoiselle Succès 

* 2004: The Queen 

* 2006: Les Années Disco 

* 2007: Les 101 plus belles chansons 

* 2007: With Love: Best of (USA) 

* 2007: Italia Mia 

* 2008: Les 50 plus belles chansons 

* 2008: Sus más grandes exitos en español 

* 2008: Deutsch Gesang Ihre Grossen Erfolge 

* 2009: Dalida Glamorous 

* 2009: Arabian Songs 

* 2009: D'ici et d'ailleurs 

* 2010: Les tubes disco de Dalida: Kalimba de luna 
* 2012: Les Diamants Sont Éternels, 25 Ans Déjà (24 CD)
* 2012: Depuis Qu'Elle Est Partie...

Filmzene 

* 1977: Pour toujours (Bande originale du film) 

Remix albumok 

* 1995: Comme si j'étais là... 

* 1996: À ma manière... 

* 1997: L'an 2005 

* 1998: Le Rêve Oriental 

* 2001: Dalida Collection 

* 2001: Révolution 5° du nom 

VIDEÓK

Madona

Bambino

Gondolier

Come prima (Tu me donnes)

Ciao, ciao Bambina (Piove)

Les enfants du Pirée

Garde-moi la dernière danse

Le petit Gonzalès

La danse de Zorba

Il Silenzio (Bonsoir mon amour) 

Le clan des Siciliens (részletek A szicíliaiak klánja című filmből)

Darla dirladada

Paroles... Paroles... (Közreműködik: Alain Delon)

Paroles... Paroles... (Közreműködik: Alain Delon) (másik klip)

Gigi l'amoroso

Gigi l'amoroso (másik klip)

Il venait d'avoir 18 ans

Et de l'amour... de l'amour (Közreműködik: Saint-Germain)

Mein lieber Herr  

J'attendrai  

Besame mucho  

Captain Sky  

Salma ya salama  

Génération 78 (Közreműködik: Bruno Guillain)

Helwa Ya Baladi

Monday Tuesday... Laissez-moi danser

Il faut danser reggae

Gigi in Paradisco

Rio do Brasil 

Fini, la comédie 

Kalimba de Luna 

Pour te dire je t'aime (I Just Called to Say I Love You) 

Une vie d'homme 

Je suis malade