Sylvie Vartan (Bulgária, Iskretz, 1944. augusztus 15.) bolgár–magyar származású francia énekesnő és színésznő az 1960-as években a yé-yé stílus egyik legsikeresebb és legaktívabb képviselője volt. Revüsztárként is megállta a helyét, színpadi és tévéshow-iban többnyire látványos és nehéz táncszámok kíséretében adta elő a slágereit. Gyakran szerepelt a francia és az olasz televízióban. 1965-ben feleségül ment Johnny Hallyday énekeshez. 1966. augusztus 14-én született meg közös gyermekük, David Hallyday. Sylvie és Johnny az 1960-as évek közepétől számos nagy sikerű koncertet adott a párizsi Olympia és a Kongresszusi Központ színpadán. 1979-ben Vartan nemzetközi sikert ért el a Nicolas című dallal, amely Máté Péter Elmegyek című slágerének feldolgozása. Repertoárján szerepelt Kovács Kati Nálad lenni újra jó lenne, Zorán Apám hitte és a V’Moto Rock Várj, míg felkel majd a Nap című dalainak francia nyelvű változata is. Az új évezred elején néhány évre visszavonult. 2004-ben tért visszatért a könnyűzenei életbe. Újabb lemezein dzsesszballadákat énekel, amelyekkel folyamatosan koncertezik. Bátyja Eddie Vartan lemezproducer (1937–2001), unokaöccse Michael Vartan (* 1968) filmszínész (A bambanő, Sötétkamra, Anyád napja stb.).
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Sylvie édesapja, George Vartan örmény felmenőkkel büszkélkedhetett, édesanyja, Ilona magyar volt. A papa attaséként dolgozott a francia nagykövetségen. 1944-ben Bulgáriába bevonultak a szovjet csapatok, és a Vartan család házát rövidesen államosították. A família ekkor a közeli fővárosba, Szófiába költözött. Sylvie nyolcéves volt, amikor édesapja egyik barátja, Dako Dakovski filmrendező szerepelni hívta a Pod igoto című filmjébe. A produkció bolgár hazafiakról szólt, akik fellázadtak a török elnyomás ellen. (Mint a történelemből tudhatjuk, Magyarországgal ellentétben Bulgáriában a török uralom nem 150, hanem 500 évig tartott.) A filmezés élménye nagy hatást gyakorolt a kislányra, aki elhatározta, hogy felnőttként is szeretne az emberek szórakoztatásával foglalkozni. Hogy erre külföldön nyílik majd lehetősége, arra természetesen akkor nem is gondolt. A Vartan család a növekvő nehézségek miatt 1952 decemberében Franciaországba emigrált. Az apa először Les Halles egyik szállodájában, a Lion d'Argent Hotelben kapott munkát. Különböző anyagi természetű okok miatt innen később távozniuk kellett, és négy éven keresztül éltek az Angleterre Hotel egyik szobácskájában. Sylvie-nek rengeteg erőfeszítésébe került, hogy beilleszkedjen új osztálytársai közé, akiknek az anyanyelvét két év alatt sajátította el. A család 1960-ban költözött a Michel Bizot Avenue egyik lakásába. Egyik szomszédjuk Franck Ténot volt, akivel Eddie hamar összebarátkozott, hiszen mindketten imádták a dzsesszt. Eddie hatására a tizenéves Sylvie érdeklődni kezdett a könnyűzene iránt. Főleg a dzsesszt és a rock and rollt szerette, rajongott Brenda Lee, Bill Haley és Elvis Presley dalaiért.
A tvisztelő iskolás lány
Az 1960-as évek elején Eddie Vartan már az RCA lemezcégnél dolgozott, ahová Ténot ajánlotta be. Ő lett Frankie Jordan művészi tanácsadója. Jordan eredetileg orvostanhallgató volt, azért kezdett énekelni, hogy némi pénzt keressen. Új EP-jén szerette volna elénekelni az Out of Gas című duett francia nyelvű változatát Panne d'essence címmel. Eddie először Gillian Hillst ajánlotta duettpartnernek, de az angol énekesnő visszautasította a felkérést. Ekkor saját húgát, Sylvie-t kérte fel, hogy legyen Jordan partnere. A szülők eleinte tiltakoztak, végül mégis beleegyeztek a dologba, mert azt hitték, úgysem lesz folytatása. Az EP-t a Decca Records hozta forgalomba, és a kiadvány meglepően nagy sikert aratott. Noha Sylvie neve nem szerepelt a borítón, produkciója mégsem maradt észrevétlen. Meghívást kapott a televíziótól is. Mivel akkor éppen a Victor Hugóról elnevezett – egyébként meglehetősen szigorú – középiskola tanulója volt, az újságírók „A tvisztelő iskolás lány” becenevet adták neki. A Decca Records természetesen azonnal szerződést ajánlott Sylvie-nek, ám a szülők ragaszkodtak ahhoz, hogy lányuk előbb fejezze be az iskolát. A fiatal sztárjelölt első EP-jének egyik felvétele, a Quand le film est triste Sue Thompson Sad Movies (Make Me Cry) című slágerének francia nyelvű változata. Ez is sikert aratott, amelynek köszönhetően Sylvie 1961. december 12-én a párizsi Olympia színpadára állhatott élete legelső koncertjén. 1962 júliusában már Gilbert Bécaud társaságában turnézott Franciaországban. Ezután Little Eva The Locomotion című slágerét énekelte el, majd megjelent első saját albuma, a Sylvie. Népszerűségének köszönhetően filmezni is hívták, igaz, még nem főszerepre: az Un clair de lune à Maubeuge című produkcióban stílszerűen egy énekesnőt játszott.
1963-ban egy újabb filmben szerepelt: a D'où viens-tu, Johnny? férfi főszerepét „a francia Elvis Presley”, Johnny Hallyday játszotta. A két énekes közös turnéra ment, amelynek során egymás iránti vonzalmuk szerelemmé mélyült. Még ugyanabban az évben bejelentették az eljegyzésüket, majd a country zene amerikai fellegvárába, Nashville-be utaztak. Itt egy részben country stílusú lemezt vettek fel, amely Franciaországban kiugró sikert aratott. A Sylvie à Nashville című album olyan slágereket tartalmaz, mint a La plus belle pour aller danser és a Si je chante. A La plus belle pour aller danser a távoli Japánban több mint egymillió példányban fogyott el kislemezen. 1964-ben a párizsi Olympiában már Sylvie Vartan volt a fő műsorszám: olyan előadókat követően lépett színpadra, mint a Beatles és Trini Lopez. A Renown ruhareklámok és a Patate című film tovább növelték népszerűségét. Meghívták az Egyesült Államokba is, ahol fellépett például Ed Sullivan show-jában és egyéb televíziós programokban. Nagyszabású turnéja során nem csupán Kanadába és Dél-Amerikába, de még Polinéziába is eljutott. Természetesen Japán sem maradt ki, ahol 12 nap alatt 13 koncertet adott.
A yé-yé sztárja
1964 decemberében Johnny Hallyday bevonult a hadseregbe. Eddie Vartan ekkor két angol szövegíró-zenészt – Tommy Brown dobost és Mick Jones gitárost – szerződtetett húga mellé. Ők írták Sylvie számára a Cette lettre-là című dalt, amelyet New Yorkban vettek fel. Az új szerzeményt a televízió a J. C. Averty Show keretében mutatta be: ez volt az énekesnő első varieté stílusú tévéfellépése. A sikernek köszönhetően újabb dalok készültek hasonló promóció kíséretében: a férfi táncosok társaságában előadott Dis moi, que tu m'aimes 1967. július 9-én került adásba, a Le jour qui vient pedig a Dim dam dom című tévéműsorban láthatta a közönség 1968. január 14-én. Ez utóbbi már színes adás volt. Sylvie számára 1968 sajnos leginkább a gyász évét jelentette: április 11-én autóbalesetet szenvedett, amelyben vele utazó jó barátja, Mercedes az életét vesztette. Miután Sylvie felépült sérüléseiből, visszatért a show világába, és fellépéseket vállalt a francia és az olasz televízió szórakoztató műsoraiban. Lemezre énekelte olasz kolléganője, Mina Zum zum zum című slágerét, amellyel az olasz toplistán jobb helyezést ért el, mint az eredeti előadó. Irrestibilmente című kislemeze a megjelenést követően rögtön a harmadik helyre került az olasz slágerlistán. Ezeknek a sikereknek köszönhetően a Rai Uno kilenc héten át minden szombaton főműsoridőben sugározta Sylvie showműsorait, amelyekben a sztár mindegyik slágerét más-más kosztümben adta elő. 1970 februárjában Sylvie és férje közös nagylemezt vettek fel Les hommes címmel. Ezt követően turnéra mentek, ám egy alkalommal kocsijuk lecsúszott az útról, és összetört. Hallyday megúszta a balesetet, felesége azonban komoly sérüléseket szenvedett, és hónapokat töltött egy amerikai kórházban. Minden rosszban van azonban valami jó: felépülése időszakában megismerkedett Barbra Streisand koreográfusával, Jojo Smithszel, aki új irányba terelte Vartan karrierjét.
Az Olympia istennője: az 1970-es évek
Az 1970-es években Sylvie a párizsi Olympia állandó vendége volt. Látványos showműsorokkal kápráztatta el a közönséget, énekesnőként és táncosnőként egyaránt a maximumot nyújtotta. Az évtized elején férjével az Egyesült Államokban turnézott. Műsorukat François Reichenbach örökítette meg a Mon amie Sylvie című dokumentumfilmben. Ezt követően az énekesnő egy prostituáltat játszott Harry Kümel gyönyörűen fényképezett, de nem túl sikeres Malpertuis című filmjében, amelyben Orson Welles, Michel Bouquet, Mathieu Carrière és Susan Hampshire játszották a fontosabb szerepeket. 1972-ben egy újabb show-t mutatott be az Olympiában, ám a férje ezúttal nem volt a nézők között. A sajtó képviselői ebből azt a következtetést vonták le, hogy a házaspár viszonya megromlott, és úgy vélték, a műsorban felcsendülő If you go away (Ha elmennél) című dal valójában a távol lévő férjnek szólt. Pedig ekkor még szó sem volt szakításról, sőt a házastársak 1974 elején egy újabb közös gyereket szerettek volna. Sylvie azonban elvetélt, és a pár hiába próbálkozott az örökbefogadással is.
1975-ben az énekesnő Jacques Revaux személyében egy másik producerrel kezdett dolgozni. Az együttműködésnek köszönhetően két új dala, a La drôle de fin és a Danse-la, chante-la is felkerült a slágerlistára. Az Olympiában elért sikerek arra ösztönözték Sylvie-t, hogy egy még nagyobb színpadon a korábbiaknál is látványosabb showműsort mutasson be. Nem hallgatott azokra a barátaira, akik megpróbálták lebeszélni erről a tervéről. Walter Painter amerikai koreográfus segítségét vette igénybe az új műsor összeállításához. A kárörvendő kritikusok hatalmas bukást szimatolva jöttek el a premierre, de nagy csalódásban volt részük. A sztár jobb formában volt, mint valaha, akármilyen stílusú dalról vagy táncról volt szó. Mondani sem kell, hogy az érdeklődők pillanatok alatt elkapkodták a további előadásokra szóló jegyeket. Ezt követően Sylvie Amerikába ment a fiával. Johnny nem tartott velük, sőt ezúttal megerősítette a sajtónak a házassága válságáról szóló pletykákat: „Sylvie-ben és bennem nincs már semmilyen közös vonás.” Vartan úgy döntött, egy időre távol marad Franciaországtól és a sajtótól, ezért Davidet egy amerikai iskolába íratta be. 1977 nyarán azonban mégis visszatért második hazájába, ahol a Petit Rainbow című dallal rögtön fel is került a slágerlistára.
1978-ban némileg lecsillapodtak a kedélyek, miután a Johnny talks about Hallyday című önéletrajzában „a francia Elvis” őszintén beszélt felesége iránti szerelméről. Vartan megpróbált lépést tartani az aktuális divattal, amely akkor éppen a diszkózene volt, ezért Sheila, Patrick Juvet és Karen Cheryl példáját követve egy angol nyelvű diszkólemezt készített. Az I Don't Want the Night to End című LP azonban Franciaországban csupán mérsékelt sikert aratott. A francia rajongók valószínűleg azt szerették volna, ha Sylvie megmarad franciául éneklő sztárnak, akárcsak Dalida, aki diszkólemezeit is francia nyelven készítette. A diszkókorszak tetőpontján, 1979-ben Vartan egy érzelmes balladával aratott kiugró sikert, Máté Péter és S. Nagy István Elmegyek című szerzeményét énekelte lemezre Nicolas címmel. Az internet különböző fórumain számos olyan magyar hozzászólás olvasható, melyeknek szerzői szerint Sylvie-t a Nicolas tette világhírűvé, és ez volt pályafutása legnagyobb slágere. Érthető hazafias büszkeségünk ellenére ez az állítás természetesen nem igaz. Vartannak nem a Nicolas volt a legelső és a legnagyobb slágere, bár kétségtelenül egyike a legnépszerűbb dalainak, ami mellesleg az általa előadott egyéb magyar szerzeményekről már nem mondható el. A sztár számára egyébként a magyar vonatkozású sikert kissé elhomályosította az a tény, hogy a házassága válságáról szóló pletykák 1979 végére igaznak bizonyultak. Sylvie és Johnny szerelme annyira kihűlt, hogy a házaspár 1980. november 4-én elvált. Hallyday továbbra is azt nyilatkozta, hogy szereti a feleségét, aki viszont ezúttal sem volt hajlandó erről a témáról a nyilvánosság előtt beszélni.
Új kapcsolat, újabb sikerek: az 1980-as évek
1981 tavaszán Sylvie egy japán zenei fesztiválon találkozott Tony Scotti olasz származású amerikai producerrel. A szerelem nem azonnal lángolt fel közöttük, mindazonáltal első pillantásra rokonszenvesnek találták egymást. A sztárt ekkoriban az új szerelem helyett egy könyv, egy új show és egy új lemez, a Love Again elkészítésének teendői foglalták le. Show-ját Claude Thompson közreműködésével állította színpadra a párizsi Sportcsarnokban. A műsor első része a nosztalgia jegyében telt: Sylvie régi slágereit énekelte az 1960-as évek yé-yé divatja szerint öltözve és táncolva. A második rész bővelkedett a látványelemekben, amelyek tetőpontjaként az Enough Is Enough című dal előadása közben az énekesnő egy hatalmas műfelhőből ereszkedett le a színpadra. Egy showsztár számára azonban mindig is Las Vegas jelentette a legnagyobb kihívást, és ez alól Vartan sem jelentett kivételt. Tony Scotti közreműködésével valósult meg ez az álom. Sylvie-t Las Vegas-i műsora óriásplakátján úgy hirdették, mint Franciaország legnagyobb ajándékát Amerika számára a Szabadság-szobor óta. Az „ajándék”-ot a show legelején Gene Kelly mutatta be a közönségnek. A műsor a párizsi előadás rövidített változata volt. Megtekintése után a lelkes újságírók Cherhez és Liza Minellihez hasonlították a francia sztárt. 1983-ban Vartan három közös dalt vett fel Michel Sardou-val, majd a következő évben John Denverrel énekelt duettet. Soron következő albumán francia nyelven adta elő a Eurythmics Sweet Dreams és Irene Cara What a Feeling című világslágereit.
1984. június 2-án Sylvie Vartan és Tony Scotti összeházasodtak. A férj nászajándéka egy Beverly Hills-i luxusvilla volt. Az új feleség Victoria Principal (a Dallas-sorozat Pamelája) és Raquel Welch példáját követve a női szépségről írt egy könyvet, amely Franciaországban bestsellerré vált. Újabb angol nyelvű albuma, a Made in USA azonban most sem hozta lázba francia rajongóit. Vartan a Virage című következő albumával lezárta együttműködését az RCA lemezcéggel. Ideje javát a következő néhány évben főleg férjének és fiának szentelte. David Hallyday ugyan a média elől elzártan nevelkedett, de a szüleitől örökölte a zene iránti szeretetet. Megtanult zongorázni és dobolni. Szó volt arról, hogy mostohaapja nyomdokaiba lép, de végül vér szerinti apja hivatását választotta: énekes akart lenni. Angol nyelvű debütáló albuma, a True Cool sikert aratott. Ezzel párhuzamosan a jóképű fiatalembert egy Tony Scotti által finanszírozott filmben, a He's My Girlben is láthatta a közönség. Miután fia pályája ígéretesen beindult, Sylvie úgy döntött, ő is visszatér a szórakoztatóipar világába. Confidanses című új albumához két videoklip is készült, a C'est fatal és az Il pleut sur London. Egyik régebbi slágere, a Quand tu es là új verziójával az énekesnő bekerült a francia Top 50-be. Részt vett az Urgences című dupla CD elkészítésében is, amelynek bevételét a közreműködők az AIDS elleni küzdelemre ajánlották fel.
Az élő legenda: az 1990-es évektől napjainkig
1990 októberében Sylvie ellátogatott szülőhazájába, Bulgáriába. Az útra elkísérte a férje, a fivére, a fia és annak felesége, Estelle Lefébure topmodell. George Vartan akkor már nem élt, Ilona asszony pedig túl öreg volt ahhoz, hogy a gyermekeivel utazzon. A sztár koncertet is adott a bolgár közönség előtt. A nézők főleg a La Maritza (A Marica folyó) című slágert, illetve a Mila rodino című betiltott forradalmi himnuszt fogadták nagy lelkesedéssel. A francia látogatók természetesen felkeresték Sylvie és Eddie gyermekkorának helyszíneit is. Franciaországba visszatérve a testvérek egy gyermekeket segítő alapítványt hoztak létre. Elutasították azonban az együttműködést a Vöröskereszttel, mert attól tartottak, hogy adományaik nem azokhoz jutnának el, akiknek valójában szánják. 1991 januárjában – több év kihagyás után – Sylvie ismét a francia közönség előtt lépett fel a párizsi Sportcsarnokban. A teljes repertoárját felölelő programban nem csupán változatos jelmezekben lépett színpadra, hanem újra megcsillogtatta bravúros tánctudását is. Egy olasz és egy japán turné után 1992-ben kiadta a Vent d'Ouest című új albumát.
1993-ban Sylvie volt az egyik sztárvendég exférje, Johnny Hallyday születésnapi koncertjén. (A férfi akkor töltötte be az 50. életévét.) Mindenki meglepetésére Vartan ragaszkodott ahhoz, hogy zenei kíséret nélkül, a cappella énekeljen. A hatvanezer fős közönség lelkesen fogadta a produkciót. Válásuk ellenére Johnny és Sylvie jó barátok maradtak. Sok mindent megéltek együtt, amit egyikük sem akart elfeledni, egymás életének részévé váltak. A bulvársajtó éppen ezért szívesen cikkezett arról, hogy valójában még mindig szerelmesek egymásba. 1993 augusztusában Vartan szerepet vállalt a L'ange noir című filmben. Azért fogadta el a felkérést, mert meglátása szerint a szerep lehetőséget adott arra, hogy kilépjen megszokott imázsából, és eljátsszon egy negatív figurát. Nyilván a rendező, Jean-Claude Brisseau hízelgése is megtette a magáét. A direktor ugyanis azt állította, hogy régi vágya Vartannal forgatni, és előző filmjébe főleg azért szerződtette Vanessa Paradis-t, mert szerinte úgy néz ki, mint a fiatal Sylvie Vartan. A L'ange noir kritikai fogadtatása nem volt túl lelkes, Sylvie alakítását azonban többnyire dicsérték. 1994 egyébként Vartan visszatérésének nagy éve volt. Ebben az esztendőben a szórakoztatóipar minden területén képviselte magát: a L'ange noir a mozik műsorán szerepelt, koncertjei telt házak mellett zajlottak, új albumát és régi slágereinek unplugged verzióit pedig jól fogadták a lemezvásárlók.
1995 májusában Sylvie Vartan nagymama lett. David és Estelle kislánya az Ilona nevet kapta az énekesnő édesanyja után. A családi örömök ellenére a sztár nem érte be azzal, hogy kizárólag régi sikereinek felmelegítésével legyen jelen a könnyűzenei életben. Jean-Louis Murat, Luc Plamondon, Yves Simon, Marc Morgan és Richard Cocciante szövegírók által kifejezetten a számára írt vadonatúj dalokat énekelte lemezre. A Toutes les femmes ont un secret című album nemcsak jó kritikákat kapott, hanem kereskedelmi sikernek is bizonyult. 1996 októberében Vartan újra az Olympiában adott nagy sikerű koncertet. Elénekelte régi yé-yé slágereit is, a P'tit bateau című dalt pedig unokájának ajánlotta. Ilonának néhány hónappal később testvére is született, Emma. Az unokák felébresztették Sylvie-ben a régi vágyat egy adoptált gyermek iránt. 1998-ban Tonyval együtt örökbe fogadott egy bolgár kislányt, Darinát. A következő évben egy japán turnén vett részt. Utána egy újabb show-ra készült, amelyet az Olympiában mutatott be az ezredforduló tiszteletére. A búcsúzó XX. század legnagyobb francia művészeinek dalait énekelte, hogy produkciójával lerója tiszteletét olyan legendás kollégái előtt, mint például Mistinguett, Joséphine Baker, Charles Trenet, Jacques Brel, Charles Aznavour és Maurice Chevalier.
2001-ben Sylvie egy újabb francia turnén és különféle tévéműsorokban vett részt. Éppen a Mausolée pour une garce című tévéfilmen dolgozott, amikor Eddie Vartan meghalt. Fivére mindig is sokat jelentett számára, nélküle talán soha nem lehetett volna sztár. És nélküle nem is akart sztár maradni, ezért abbahagyta az éneklést. Két évvel később az Entre l'ombre et la lumière című könyvben felidézte életének napos és árnyékos korszakait. A kötet a francia könyvpiac egyik bestsellere lett, néhány hét leforgása alatt kétszázezer példányt adtak el belőle. Az emlékezés hatására Sylvie megváltoztatta karrierjével kapcsolatos álláspontját, és újra a közönség elé lépett. Új lemezt jelentetett meg, majd koncerteket is adott. Sikersorozata 2009-ben sem szakadt meg. Újabb lemezein és koncertjein főleg dzsesszt énekel. 2010-ben megjelent albumán a La Maritza című örökzöldjét örökbefogadott lányával, Darinával énekli, egy másik duettet pedig a fiával ad elő. Sylvie Vartan ma már egyike Franciaország élő legendáinak, művészetét a számos szakmai díj mellett magas állami kitüntetésekkel is elismerték.
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, EP-k, maxik
* 1961: J'aime ta façon de faire ça / Panne d'essence (duett Frankie Jordannel)
* 1961: Quand le film est triste / Je suis libre / Tout au long du calendrier / Le petit lascar
* 1962: Est-ce que tu le sais? / Sois pas cruel / Un p'tit je ne sais quoi / Nous deux ça colle
* 1962: Qui aurait dit ça / Fais ce que tu veux / C'est une drôle de façon / Il est à toi mon coeur
* 1962: Baby c'est vous / Gong-gong / Cri de ma vie / L'amour c'est aimer la vie
* 1962: Madison Twist / Ne le déçois pas / Les vacances se suivent / Bye Bye Love
* 1962: Le Locomotion / Oui c'est lui / Comme l'été dernier / Aussi loin que j'irai
* 1962: Moi je pense encore à toi / Dansons / M'amuser / Tous mes copains
* 1963: Chance/ Il revient / Réponds-moi / Tous les gens
* 1963: En écoutant la pluie / Jamais / Avec moi / Mon ami
* 1963: Ne t'en vas pas / Deux enfants / I'm Watching You / Les clous d'or
* 1963: Twiste et chante / Je ne vois que toi / Il faut choisir / Comme tu es fou
* 1963: La la la / Since You Don't Care / Fini de pleurer / Si je chante
* 1963: Twiste et chante / Deux enfants
* 1964: La plus belle pour aller danser / Un air de fête / Dum di la / Ne l'imite pas
* 1964: Mister Moonlight / Kentucky Twist / Ja oder nein / Millionen verliebte auf Erden
* 1964: Sha la la / La vie sans toi / Il n'a rien retrouvé / USA
* 1964: L'homme en noir / L'ami des mauvais jours / N'oublie pas qu'il est à moi / Oui, prends-moi dans tes bras
* 1965: Dans tes bras / Gonna Cry / Je voudrais être un garçon / Histoire ancienne
* 1965: Cette lettre-là / C'est à 2 pas / Je le vois / Pour ne pas pleurer
* 1965: It's Not a Game / Quand tu es là / Ce jour là / J'ai fait un voeu
* 1965: Et pourtant je reste là / Je préfère tes bras / C'était trop beau / L'oiseau rare
* 1966: Il y a deux filles en moi / Le pays que j'ai inventé / Tourne, tourne, tourne / Si tu n'existais pas
* 1966: Dis-lui qu'il revienne / De ma vie / Mr. John B. / La chanson
* 1966: Ballade pour un sourire / Sauve-toi / L'air qui balance / J'aurais
* 1966: Par amour, par pitié / Noël sans toi / Quand un amour renaît / Garde-moi dans ta poche
* 1967: 2' 35 de bonheur (duett Carlosszal) / Deux mains / Donne-moi ton amour / Moi je danse
* 1967: Un peu de tendresse / Un bon mois d'été / Dis-moi que tu m'aimes / Pas drôle cette histoire-là
* 1967: Moi / Le kid
* 1967: Comme un garçon / Le jour qui vient / Le testament / L'enfant aux papillons
* 1968: Elle est partie / Quel effet ça m'a fait / L'oiseau / Sur un fil
* 1968: Baby Capone / Pas en été / Irrésistiblement / Je suis comme ça
* 1968: La Maritza / Un p'tit peu beaucoup / Jolie poupée
* 1969: On a toutes besoin d'un homme / Deux bateaux / Face au soleil / J'ai caché le soleil
* 1969: Zum zum zum / Buonasera buonasera / Blam blam blam / Nostalgia
* 1969: C'est un jour à rester couché / Mon chinois vert / Le Roi David / Ballade pour une fugue
* 1969: Apprends-moi / Les hommes (duett Johnny Hallydayjel) / Si j'étais général / Abracadabra
* 1970: Aime-moi / Dans tes bras
* 1970: La Chasse à l'homme / J'ai deuxs mains
* 1971: Loup / L'herbe folle / Beaucoup d'amour, un peu de patience / Je t'appelle
* 1971: Annabel / Parle-moi de ta vie
* 1971: Riche / Dilindam
* 1972: L'heure la plus douce de ma vie / C'était la belle vie / Lui („Malpertuis”) / Sur la musique
* 1972: Mon père / Pour lui je reviens
* 1973: Non je ne suis plus la même / Va si tu l'aimes
* 1973: L'homme que tu seras / Ne m'attends pas
* 1973: J'ai un problème / Te tuer d'amour (duettek Johnny Hallydayjel)
* 1973: La vie c'est du cinéma / Melody Man
* 1974: L'Amour au diapason / Toi le garçon
* 1974: Je chante pour Swanee
* 1974: Bye Bye Leroy Brown / Bien sûr
* 1974: Da dou ron ron / Rock and roll Man
* 1975: Shang shang a lang / Toi mon aventure
* 1975: Tout au fond des tiroirs / J'ai le coeur en peine, j'ai le coeur en joie
* 1975: Tu ne me parles plus d'amour / La drôle de fin
* 1975: Danse-la chante-la / Ma liberté
* 1976: Qu'est ce qui fait pleurer les blondes? / La lettre
* 1976: L'amour c'est comme les bateaux / La meilleure fille en moi
* 1976: Ta sorcière bien aimée / Souvenirs
* 1977: Le temps du swing / Dieu Merci
* 1977: Je croyais / Masculin singulier
* 1977: Petit Rainbow / Bla bla bla
* 1978: Georges / Arrête de rire
* 1978: Disco Queen / Sidéré sidéral
* 1978: Solitude / Tu me plais
* 1978: Fantaisie / Je chante encore l'amour
* 1979: I Don't Want the Night to End / Distant Shores
* 1979: I Don't Want the Night to End / Keep on Rockin' / Pure Love
* 1979: Please Stay / Easy Love
* 1979: Nicolas / Merveilleusement désenchantée
* 1980: Tape-tape / Pour l'amour tu me garderas
* 1981: La chanson au brouillon / Bienvenue solitude
* 1981: Toute une vie passe / L'amour c'est comme une cigarette
* 1982: Orient-Express / Aimer
* 1982: Ne raccrochez-pas / La sortie de secours
* 1982: Marathon Woman / Manana Tomorrow
* 1983: Avec l'amour / Manana Tomorrow / La drôle de fin / La Maritza
* 1983: La première fois qu'on s'aimera / L'atlantique / Les Balkans et la Provence (duettek Michel Sardouval)
* 1983: Danse ta vie / Déprime
* 1984: Encore / Le dimanche
* 1984: Déclare l'amour comme la guerre / En direct
* 1984: Love Again / Lucie
* 1984: Des heures de désir / Les années passent
* 1985: Double Exposure / Running Scared
* 1986: One Shot Lover / If You Walk Away
* 1986: One Shot Lover (special dance remix) / If You Walk Away / One Shot Lover
* 1986: Rien à faire / J'en ai tellement rêvé
* 1987: Tu n'as rien compris / En 42
* 1987: Femme sous influence / Donne-moi tellement d'amour
* 1988: Irrésistiblement (remix) / La plus belle pour aller danser (nouvelle version)
* 1989: C'est fatal (promóciós lemez)
* 1989: C'est fatal (version 45T) / Tu cours après le temps / C'est fatal (version maxi)
* 1990: Il pleut sur London / Beau photographe
* 1990: Quand tu es là / Silver Mac
* 1990: Quand tu es là (version maxi) / Silver Mac / Quand tu es là
* 1992: Qui tu es (promóciós lemez)
* 1992: Qui tu es / Cerfs volants
* 1993: Tes tendres années (promóciós lemez)
* 1993: Tes tendres années / Sur tes lèvres
* 1993: Partir (duett Julien Clerckel) (promóciós lemez)
* 1994: Moi je pense encore à toi (promóciós lemez)
* 1994: Moi je pense encore à toi / Mister John B.
* 1994: Cette lettre-là / Sur un fil
* 1995: Quelqu'un qui m'ressemble (promóciós lemez)
* 1995: Quelqu'un qui m'ressemble / Sur un fil
* 1995: La piu bella / Le jour qui n'en finit pas / Het is voorbij / Dos veces no
* 1996: Je n'aime encore que toi (promóciós lemez)
* 1996: Je n'aime encore que toi / Quelqu'un m'attend
* 1996: Back to L. A. (promóciós lemez)
* 1996: Back to L. A. / Seule pour un soir
* 1997: Toutes les femmes ont un secret (promóciós lemez)
* 1997: Quelqu'un m'attend / Quelqu'un m'attend (live) (promóciós lemez)
* 1997: P'tit bateau (promóciós lemez)
* 1998: Sensible (promóciós lemez)
* 1999: Darina (promóciós lemez)
* 1999: Frère Jacques
* 1999: J'aime un homme marié (promóciós lemez)
* 1999: Les robes / Ma vérité
* 1999: Son of a Preacher Man (duett Axelle Reddel) / Quelqu'un qui me ressemble (avec Daho et Françoise Hardy) / Le bon temps du Rock'n'Roll (duett Johnny Hallydayjel) (promóciós lemez)
* 1999: Tourne tourne tourne (promóciós lemez)
* 2004: Ce n'est pas rien (promóciós lemez)
* 2004: La neige en été (promóciós lemez)
* 2004: Au rythme du coeur (remix) (promóciós lemez)
* 2004: On s'est tant aime (promóciós lemez)
* 2009: Je chante le blues (promóciós lemez)
* 2009: Je chante le blues (single version) / Je chante le blues (album version) / Je chante le blues (version instrumentale) / Je chante le blues (version a capella)
* 2009: Je chante le blues / Quand le film est triste
* 2009: Je chante le blues (single version) / Je chante le blues (version instrumentale)
* 2009: L'un part l'autre reste (single version) / L'un part l'autre reste (version album instrumentale)
* 2009: L'un part l'autre reste (single version) / L'un part l'autre reste (album version) / L'un part l'autre reste (version instrumentale) / L'un part l'autre reste (version a capella)
* 2010: Je me détacherai (Radio Edit) / J'fais la moue / Je me détacherai (Single Instrumental) / Mon père
* 2010: Sylvie live (6 track)
* 2011: Personne
Albumok, válogatások
* 1962: Sylvie
* 1963: Twiste et Chante
* 1964: Sylvie à Nashville
* 1965: A Gift Wrapped from Paris
* 1966: Il y a deux filles en moi
* 1967: 2'35 de bonheur
* 1967: Comme un garçon
* 1968: La Maritza
* 1970: Aime moi
* 1970: Sylvie à l'Olympia – Live
* 1971: Sympathie
* 1972: Sylvie à l'Olympia – Live
* 1973: J'ai un problème
* 1974: Shang shang a lang
* 1974: Je chante pour Swanee
* 1975: Show Sylvie Vartan au Palais des Congrès – Live
* 1976: Qu'est-ce qui fait pleurer les blondes?
* 1976: Ta sorcière bien aimée
* 1977: Georges
* 1977: Dancing Star
* 1977: Sylvie Vartan au Palais des Congrès – Live
* 1978: Fantaisie
* 1979: I Don't Want the Night to End
* 1979: Déraisonnable
* 1980: Bienvenue solitude
* 1981: Ça va mal
* 1981: Au Palais des Sports – Live
* 1982: De choses et d'autres
* 1982: In Las Vegas – Live
* 1983: Danse ta vie
* 1983: Palais des Congrès – Live
* 1984: Des heures de désir
* 1985: Made in USA
* 1986: Virage
* 1989: Confidanses
* 1990: Enregistrement public à Sofia – Live
* 1992: Vent d'Ouest
* 1994: Sessions acoustiques
* 1995: Au Casino de Paris – Live
* 1996: Toutes les femmes ont un secret
* 1997: Sylvie Vartan à l'Olympia – Live
* 1998: Sensible
* 1999: Irrésistiblement... Sylvie
* 1999: Olympia Tour de Siècle – Live + DVD
* 2004: Sylvie
* 2005: Palais des Congrès – Live + DVD
* 2007: Nouvelle Vague
* 2009: Toutes peines confondues
* 2010: Je me détacherai
* 2010: Sylvie live
* 2010: Soleil bleu
* 2010: Les Années RCA Vol. 1 (5 CD)
* 2011: Live a La Salle Pleyel – The 50th Anniversary Concert (3 CD)
* 2011: Les concerts mythiques de L'Olympia – Sylvie Vartan Octobre 1996
* 2011: 4 Albums Originaux (4 CD)
VIDEÓK
Panne d'essence (Frankie Jordan & Sylvie Vartan)
Nicolas (másik klip)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.