BLACK BLOOD

Az afrikai Black Blood együttest Steve Banda Kalenga zaïre-i énekes és angolai zenészbarátai alapították 1975-ben. Karrierjük Belgiumban kezdődött Michel Jaspar támogatásával. Többnyire szuahéli nyelven előadott dalaik közül különösen az A. I. E. (A Mwana) lett népszerű, amelyet évekkel később az Ottawan és a Bananarama is műsorára tűzött. A siker sajnos az énekes fejébe szállt, ezért Jaspar megszakította az együttműködést a pártfogoltjaival. A Black Blood előbb átalakult, majd rövidesen végleg feloszlott.  

TAGOK

Az eredeti felállás

* Banda Kalenga Wells (Steve) – ének, maracas

* Eduardo Nicolau Dos Santos (Ringo) – basszusgitár, ének

* Ketu – dob, ütős hangszerek

* Carlos Sarayeva – gitár, ének

* ??? – billentyűs hangszerek 

Későbbi tagok és közreműködők

* Rezene Habte (Abraham) – gitár

* An’Diaye Abdoul Aziz (Aziz) – dob, ütős hangszerek

* Thembi – ének, orgona

* Francis Weyer – elektromos gitár

* Jean-Pierre Honraed – ütős hangszerek

* Koen de Bruyne – billentyűs hangszerek

* Ralph Benatar – orgona, fuvola, szaxofon

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek

A fiatal belga másodpilóta és amatőr dalszövegíró, Michel Jaspar 1973-ban a Zaïre állambeli Lubumbashi városában találkozott először Steve Banda Kalengával. Jaspar számára egyáltalán nem volt ismeretlen terep ez a város, hiszen gyerekkora javát ott töltötte, ugyanis Belga Kongóban született. Steve Banda Kalenga az 1973-as találkozó idején éppen egy kis klubban énekelt. Jaspar szerint jó hangja volt, ezért a műsor után átadta neki a névjegyét a brüsszeli címével. Aztán szépen el is feledkezett a dologról, mígnem két évvel később csöngött a telefon brüsszeli lakásán. Banda Kalenga hívta, aki éppen a belga fővárosban tartózkodott. Elmondta, hogy jelenleg Spanyolországban él, ahol angolai barátaival egy zenekart alapított. A két férfi találkozót beszélt meg, ahová Banda Kalenga magával hozta az együttes néhány dalát tartalmazó demót. Jasparnak megtetszett az anyag, ezért úgy döntött, hogy valóra váltja dédelgetett álmát, és egy új együttes menedzsereként betör a könnyűzene világába. Meghívta az egész zenekart Belgiumba, hogy szerződést kössenek, sőt egy teherautót is küldött a felszerelésükért. Ehhez azonban ki kellett fizetnie a banda adósságait, mivel a zenészeknek nem volt pénzük arra, hogy megvásárolják a a hangszereiket. Miután sikerült elintézni ezeket az ügyeket, Jaspar hozzálátott a zenekar népszerűsítéséhez. Ehhez először is egy jól csengő nevet kellett találni. Édesanyja javasolta a Black Bloodot (Fekete vér). 

„Impresszárió”-ként Michel feladata volt, hogy gondoskodjon a zenészekről, beleértve ebbe a lakást, az élelmet, a ruházatot, az orvosi ellátást és persze a hangszereket, valamint egy próbaterem bérlését. (Az öt zenész közül a billentyűs nevét Jaspar azóta elfelejtette, csupán arra emlékszik, hogy tehetséges és rokonszenves fickó volt. A neten található adatok alapján sajnos e sorok írója sem tudta megbízhatóan kideríteni az illető nevét.) Bár a poppiacon akkoriban nem volt hasonló stílusú afrikai együttes, a lemezcégek mégsem láttak fantáziát a Black Bloodban. Jaspar ekkor különféle éjszakai klubok tulajdonosaival kötött megállapodást az együttes fellépéseiről. Ez nagyon jó ötletnek bizonyult, hiszen az egzotikumnak számító afrikai zenészek ösztönös ritmusérzéküknek és hangszeres tudásuknak köszönhetően kitűnő hangulatot tudtak teremteni. Az éjszakai klubok miliőjében a Black Blood hamar ismertté és keresetté vált, a szerződésekből befolyt bevételek pedig – kiegészítve Michel pilótaként szerzett jövedelmével – elegendőek voltak ahhoz, hogy a zenekar megpróbáljon előrébb lépni. 

A siker időszaka

Jaspar még Kongóból ismerte Ralph Benatart, aki időközben stúdiózenész lett Belgiumban. Meghívta őt a Black Blood egyik műsorára. Benatar magával hozta producer barátját, Jean Klugert, aki szintén szerette volna meghallgatni az afrikai együttest. Annyira tetszett neki a program, hogy Michellel egyetértésben hajlandó volt kiadni a Black Blood első kislemezét. Ehhez Jaspar írt egy új dalt Marie-Therese címmel, illetve átdolgozta Daniel Vangarde A. I. E. (A Mwana) című szerzeményét. A kislemez első szériája piros-fehér színű egyenborítóban jelent meg, hogy a költségek minél kisebbek legyenek. A rádióállomások „ráharaptak” az új együttes lemezére, ám nem a Marie-Therese-t, hanem inkább a B oldal dalát játszották műsoraikban. A közönség is keresni kezdte a kiadványt, amelyet hamarosan újra forgalomba hoztak, immáron fényképes borítóval. A dalok sorrendjét felcserélték, a Marie-Therese került a B oldalra. Az A. I. E. (A Mwana) előbb a belga slágerlistát vezette, majd Franciaországot is meghódította. Hamarosan egész Európában slágerré vált, sőt szép sikert ért el az Egyesült Államokban, Japánban és persze Afrikában is. Népszerűségére jellemző, hogy az évek folyamán többen is feldolgozták, így például a La Compagnie Creole, az Ottawan és a Bananarama. Jaspar befektetései busásan megtérültek, ennek ellenére a férfi úgy döntött, megszakítja a kapcsolatot az együttessel. Ennek legfőbb oka az énekes, Steve Banda Kalenga volt, akinek a siker a fejébe szállt. Különleges bánásmódot igényelt, és azt állította, hogy a Black Blood elsősorban neki köszönhetően vált sikeressé. (Mellesleg az A. I. E. fő szólamát nem is ő, hanem Carlos Sarayeva énekelte.) Jaspar nem tudott megegyezni vele. A többiekkel semmilyen problémája nem volt, a másik négy zenész szerény és könnyen kezelhető maradt, jövedelmük javát Angolában élő családjuknak utalták át. Mivel Banda Kalengával a társai sem tudtak szót érteni, ezért az együttes feloszlott. A zenészek visszautaztak Spanyolországba, illetve Angolába. 

Az újjászerveződés

Egy fontos tévészereplés miatt Banda Kalenga kénytelen volt egy teljesen új együttest szervezni. Az idő azonban nem volt elegendő arra, hogy az új tagok megtanulják a repertoárt, ezért a műsorban az A. I. E. (A Mwana) playbackről hangzott el, ami egyébként a könnyűzenei tévéműsorok esetében teljesen megszokott eljárásnak számított. Ralph Benatar és Jean Kluger úgy vélték, a Black Bloodban még vannak lehetőségek, ezért nagylemezt vettek fel az új formációval. A dalok többségét Banda Kalenga írta, javarészt szuahéli nyelven. Ezek közül a Chicano, a Kirie Kirio és az Amanda keltett némi figyelmet. Az együttes iránti érdeklődés azonban hamar visszaesett, és a Black Blood rövidesen végleg feloszlott. A volt menedzser, Michel Jaspar még húsz évig dolgozott pilótaként, idővel kapitánnyá léptették elő. Később újságíróként próbált szerencsét, sőt két könyvet is írt, melyek Belgiumban tisztes sikert arattak. Az újjászerveződött Black Bloodból Thembi vitte a legtöbbre, neki szólóalbuma is megjelent, dalai közül a Take Me Back és a Love Me Forever a maguk idejében sikeresek voltak. 

DISZKOGRÁFIA

Kislemezek

* 1975: A. I. E. (A Mwana) / Marie-Therese

* 1975: A. I. E. (A Mwana) / Rastiferia

* 1975: A. I. E. (A Mwana) / Kiswahili (African Song)

* 1975: Chicano (When Philly Goes to Barcelona) / Avenue Louise

* 1976: Ewohe Dance / Rastiferia

* 1976: Kirie Kirio / Ya Ya Ya Ya Ya Ya

* 1977: Amanda / Muko Wapi (African Chain Chang)

* 1977: Amanda / Rastiferia

* 1977: Shaba / Bwelela Kwesu

* 1978: Mandingo / Hé Nana Hé

* 1978: A. I. E. (A Mwana) – Radio Mix / A. I. E. (A Mwana) – Extended Mix

* 1987: A. I. E. (A Mwana) – Remix / Wela Wela

* 1993: A. I. E. (Black Blood Mix) / Omawana (The Place Where My Heart Longs To Be Mix) / Omawana (Instrumental)

* 1999: A. I. E. (Radio Edit) / A. I. E. (Clubbio Mix) / Omoana (Busta C. Mix) / Sweet Mama (Cocobeach Mix)

* 1999: A. I. E. (Triple S Midnight Summer Mix) / A. I. E. (Clubbio Mix) / A. I. E. (Clubbio Instrumental Mix) / Omoana (Busta C. Mix)

Albumok, válogatások

* 1975: Black Blood (Chicano és Kiswahili címmel is megjelent)

* 1976: Amanda (Happy címmel is megjelent)

* 1977: Blood Brother Blood Sister

* 1977: Mandingo

VIDEÓK

A. I. E. (A Mwana)

Kirie Kirio (csak zene!)

Chicano (csak zene!)

Mapendoya Faranga (csak zene!)