disco

disco

2012. szeptember 15., szombat

TOM HOOKER

Tom Hooker (Egyesült Államok, Connecticut, Greenwich, 1957. november 18.) amerikai énekes, dalszerző és fotós eredeti neve: Thomas Beecher Hooker. Sokoldalú pályafutása során a Thomas Barbey, a H. T. Beecher és a Lou Sern művészneveket is használta. (A Rate Your Music weboldal szerint 1959-ben született.) Az 1970-es évek közepétől foglalkozik könnyűzenével, Tom Hooker néven 1980-ban jelent meg első szólókislemeze. Az italodisco egyik népszerű alakjának számított nemcsak mint előadó, hanem mint szerző is. Roberto Turatti és Miki Chieregato zeneszerzőkkel együtt a műfaj olyan sztárjai számára dolgozott, mint például Eddy Huntington, Paul Lekakis és Den Harrow, akinek első két albumát valójában Hooker énekelte fel. Az 1990-es évek közepén Tom pályát módosított, fotóművészként futott be. Az új évezredben ismét aktivizálta magát énekesként, és élesen kritizálta egykori pártfogoltját, Den Harrow-t, aki – Tom állítása szerint – koncertjein mind a mai napig használja (immár engedély nélkül) Hooker hangját a régi felvételekről.


KARRIERTÖRTÉNET 
A kezdetek 
Tom mindössze hat hónapos volt, amikor családja az Egyesült Államokból Európába költözött. Egy ideig a svájci Genfben, majd a németországi Düsseldorfban és az olaszországi Milánóban éltek. Az európai gyermekkornak hála, Tom nemcsak angolul, hanem franciául és olaszul is megtanult. (Németül vajon miért nem?) A könnyűzene iránti érdeklődése korán megmutatkozott. Tízévesen már dobolt, tizenhárom évesen zenekart alapított, tizenöt évesen pedig a nyilvánosság előtt is fellépett mint dobos és énekes. 1975-ben Genfben alakult meg a Swan együttes a következő felállással: Tom Hooker (dob, ének), Anders Dahlquist (basszusgitár, gitár), Claude Lander (billentyűs hangszerek, ének), Eric Haueter (gitár). A bandából Lander már korábban ismertnek számított a helyi könnyűzenei életben. Klasszikus zenei képzettségének köszönhetően ő írta a dalok többségét, ámbár néhány szerzemény a tagok közös munkája. Eric Haueter – akárcsak Tom – az Egyesült Államokból érkezett, eredetileg azzal a céllal, hogy egy évig egy svájci bankfióknál dolgozzon. Hooker éppen egyetemi tanulmányokat folytatott, a dobolásban viszont fiatal kora ellenére oly eredményes volt, hogy sikeres tanfolyamokon adta tovább a tudását. A Swan kilenc hónapig gyakorolt, mielőtt a közönség elé lépett. Mindössze öt koncertet adott 1976-ban, de ezek a fellépések igen emlékezeteseknek bizonyultak úgy a zenészek, mint a közönség számára. Rövidesen azonban lejárt Eric szerződése a banknál, és úgy döntött, hogy hazatér. Állítólag nem akarta, hogy lepukkant gitárosként végezze valamilyen cigarettafüstös, másodosztályú lebujban. Anders is úgy határozott, hogy feladja a zenészpályát, és az egyetem elvégzése után fogszabályozó orvos lett belőle. Claude és Tom megmaradtak ugyan a zenei hivatás mellett, útjaik azonban elváltak.


Turatti–Chieregato–Hooker 
Hooker 1980-ban költözött Olaszországba, ahol a jóképű fiatalemberre hamar felfigyeltek a producerek. Legelőször Gianni Naso, az Olasz Lemezlovasok Szövetségének elnöke. Neki köszönhetően még abban az évben megjelent Hooker első kislemeze, a Flip Over / We Can Start It All Over Again, melyre mindkét dalt Tom írta, az elsőt Paul Granatával közösen. Granata felelt a hangszerelésért, és mindkét felvételen ő gitározott. Hooker állítólag eleinte nem is találkozott a mentorával, akihez egy milánói cégen keresztül jutott el a Flip Over. A kislemez egyébként nem aratott átütő sikert, mindazonáltal onnantól kezdve folyamatosan jelentek meg az újabb Tom Hooker-dalok, melyek többségét szerzőként is Tom jegyezte. 1984-ben került kapcsolatba Roberto Turatti és Miki Chieregato zeneszerzőkkel, és a Turatti–Chieregato–Hooker trió rövid időn belül a mind népszerűbbé váló italodisco műfajának meghatározó alkotói teamjévé nőtte ki magát. Első közös produkciójuk, a Real Men még 1984-ben megjelent Tom Hooker nevével, a Baby Records jóvoltából. A kiadó vezetője, Freddy Naggiar kiváló üzletember volt, cégéhez az italodisco legmenőbb sztárjai tartoztak. Naggiar hosszú távra gondolkodott, amikor szerződtette Hookert. Nem csupán énekesként volt szüksége rá, hanem szerzőként is. Egyik szerencsés húzása volt, hogy megvásárolta az úgynevezett Den Harrow-projektet, amelyből hatalmas üzletet csinált. 


Den Harrow négere 
Den Harrow (igazi neve: Manuel Stefano Zandri) eredetileg egy milánói férfi modell volt, aki előnyös külsejének köszönhetően a nyolcvanas évek elején nagy népszerűségnek örvendett a tizenéves lányok körében. Mivel a tinédzserek mindig is a popzene első számú célközönségét jelentették, kézenfekvő volt az ötlet, hogy Stefanót popsztárként is befuttassák. A gondot csupán az jelentette, hogy a jóképű fiatalember egyáltalán nem tudott énekelni. Ez azonban áthidalható problémának bizonyult, hiszen az élelmes producerek – Turatti és Chieregato – tudták, hogy a tizenéves közönségnek fontosabb az, amit lát, mint az, amit hall. Volt bennük annyi irónia, hogy felfedezettjüknek a Den Harrow nevet adták, amely valójában az olasz denaro (pénz) szó átalakításából származik, tehát egyáltalán nem rejtették véka alá, hogy egy „pénzcsináló” projektről van szó. Az első dal 1983-ban jelent meg To Meet Me címmel, amelyhez Chuck Rolando kölcsönözte a hangját. Ugyanez ismétlődött meg a szintén 1983-as A Taste of Love esetében is. Ezt követően azonban Rolando leszerződött a Durium céghez, így Silver Pozzoli lépett a helyére. Vele készült Den Harrow egyik legnépszerűbb kislemeze, az 1984-es Mad Desire. Pozzoli angol kiejtése azonban annyira rossz volt, hogy például az egyik strófában „Here I Am” (Itt vagyok) helyett azt énekelte, hogy „Ear I Ham” (kb. Hallom a sonkát). Miután Naggiar leszerződtette Hookert a Baby Recordshoz, és megvásárolta a Den Harrow-projektet, tálcán kínálkozott a megoldás: Tom legyen Den Harrow négere, vagyis az a személy, aki énekel helyette. Vele vették fel a Future Brain című új dalt, amely 1985-ben jelentős sikert aratott Európa-szerte, és ő énekelte fel Harrow Overpower című debütáló albumának teljes anyagát is, beleértve a Mad Desire új verzióját. Az album kilenc felvétele közül egyébként hétnek Tom volt a szövegírója H. T. Beecher néven. A projekt sikere érdekében azonban a kiadó csak háttérénekesként tüntette fel Hooker nevét a borítón. 


Tom egyébként úgy vélte, a Mad Desire általa előadott változata összességében nem sikerült jobban, mint Pozzolié. Az új verzióra csupán azért volt szükség, mert Tomnak az angol az anyanyelve, Pozzolinak viszont nem, tehát furcsa lett volna, ha Den Harrow abban az egy dalban akcentussal énekelt volna. A projekt egyébként beváltotta a hozzá fűzött reményeket: dőlt a pénz, és mindenki jól járt. Hooker élvezte, hogy azt csinálhatja, amit szeret, jövedelméből pedig futotta az édes életre: mindig a legmenőbb kocsikkal furikázott, és a legszebb hölgyek versengtek a kegyeiért. Idővel mégis előtört belőle a művészi becsvágy: a Don’t Break My Heart című szerzemény annyira közel állt hozzá, hogy mindenképpen a saját nevén szerette volna elénekelni. Naggiar azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a felvétel Den Harrow dalaként jelenjen meg. Tom még felénekelte a tátikasztár második albumát is, majd Naggiar lecserélte őt a brit Anthony Jamesre, akinek magasabb fekvésű volt a hangja. Mindazonáltal mint szerző, Hooker részt vett a harmadik Den Harrow-album, az 1988-as Lies elkészítésében is. Tom évekkel később azt állította, hogy Zandri csak 1991-től énekel a saját hangján is. Mondani sem kéne, hogy e popzenei blöff leleplezése heves vitákra adott alkalmat. Csak olaj volt a tűzre, hogy 2010-ben Hooker egy olyan videót tett közé a You Tube-on, amelyen Miki Chieregatóval közösen bejelentette, hogy Den Harrow néven valójában ő énekelt a sztár első két albumán. Azzal vádolta Zandrit, hogy ezeket a dalokat még mindig playbackről énekli a fellépésein, és ehhez immár jogosulatlanul használja Tom hangját. Arról is beszámolt, hogy Zandri a leleplezés miatt a Facebookon fenyegette és sértegette őt és a családját. 2011-ben Hooker új változatban dobta piacra a Future Braint, amelyhez új videoklip készült, ezzel is hangsúlyozva, hogy Den Harrownak igazából semmi köze nem volt a nevével megjelent eredeti felvételhez. 


Vissza a Szovjetunióba 
A Turatti–Chieregato–Hooker trió Den Harrow-n kívül még két modell srácot vett pártfogásába, akik azonban saját hangjukon énekeltek. (Vagy legalábbis ezt eddig senki nem cáfolta.) Az Egyesült Államokból érkezett Paul Lekakis számára 1986-ban írták a Boom Boom (Let's Go Back to My Room) című dalt, amely főleg szókimondó szövegének köszönhetően keltett nagy érdeklődést. Sikere azért is figyelemre méltó, mert nem készült hozzá videoklip, ez viszont már akkoriban is a bukás kockázatával járt. Ennek ellenére a kislemezből több mint hatmillió példány kelt el, a gyümölcsöző együttműködés azonban megszakadt. Lekakis évekkel később azt állította, hogy egy fillért nem látott a mesés jogdíjakból, kihasználták fiatalságát és tapasztalatlanságát. A brit Eddy Huntington viszont szép emlékeket őriz a trióval való munkájáról. A számára írt U. S. S. R. (Szovjetunió) című dal 1986 egyik legnépszerűbb diszkóslágerének számított egész Európában, sőt a Távol-Keleten is. Az ezt követő dalok (Up and Down, Meet My Friend, May Day stb.) sem voltak éppen sikertelenek, ám mire megjelent Eddy első (és egyetlen) nagylemeze, az 1989-es Bang Bang Baby, az italodisco óriási népszerűsége már szertefoszlott. Eddy nem esett kétségbe attól, hogy csillaga lehanyatlott, kesergés helyett szakmát váltott. Az új évezredben ismét felbukkant énekesként, de józan gondolkodásmódjára jellemző, hogy nem áltatja magát azzal, hogy visszahozhatná a mindörökre elmúlt 1980-as évek sikereit. 


Az énekes és a fotós 
Noha Tom igazából szerzőként és Den Harrow énekhangjaként volt a legsikeresebb, saját neve alatt megjelent dalai miatt sem kellett szégyenkeznie. 1986-ban jelent meg első albuma, az Only One, amely nyolc felvételt tartalmaz. Ezt két évvel később követte a Bad Reputation. Ezen hallhatók Tom olyan népszerű felvételei, mint például a Looking for Love, a Feeling Okay, a Help Me és az Atlantis. Hooker évekkel később azt nyilatkozta, hogy a Bad Reputation azért nem lett igazán nagy durranás, mert túl későn jelent meg, amikor az említett húzóslágerek kislemezen már rég lefutottak. Mindazonáltal egyáltalán nem kudarcként élte meg azt az időszakot. Élvezte a sikert, és mint oly sok ideig-óráig népszerű sztár, állítása szerint ő is hatalmas egóval rendelkezett, önmagát szerette a legjobban. Az 1990-es évek kijózanítóan hatottak rá. 1994-ben jelent meg utolsó szólófelvétele, a Runaway. Nem keltett különösebb figyelmet, amin maga sem csodálkozott, mert neki sem tetszett különösebben. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem tűnt el a popéletből a Runaway után, csak már nem szólistaként dolgozott. 1992 és 1995 között az Elastic Band tagja volt Angelino Albanese és Gianni Visnadi társaságában. A trió repertoárjából a Love Is Life című 1994-es dalt kedvelte a legjobban, de az Elastic Band ugyanabban az évben feldolgozta Kate Bush Running Up That Hill című örökzöldjét is. 1995-ben – immár újra az Egyesült Államokban – Hooker egy rockalbumot vett fel a Chameleon együttessel. 


Tom 1994-ben költözött vissza szülőhazájába, ahol felvette a Thomas Barbey művésznevet. (Édesanyja lánykori neve a Barbey.) Feleségül vette Suzanne Berquistet, a házaspár Los Angelesben állapodott meg. Hooker közel két évtizede mint képzőművész is jól ismert, szürrealisztikus fotómontázsaiból már több kiállítást is rendeztek. Múltjára visszatekintve bevallotta, hogy igazából soha nem szerette különösebben az olasz diszkózenét, részben azért, mert az italosztárok közül sokan nem tudtak énekelni, ezért „élő” fellépéseik valójában csak playback koncertek voltak. Régi kollégái közül tehát leginkább azokat kedveli, akik saját hangjuk által váltak népszerűvé, mint például Gazebo, Spagna vagy Dora Carofiglio (a Novecento együttes énekesnője). Bár a 2000-es évek elején még úgy nyilatkozott, hogy nem kíván visszatérni az italodisco világába sem a nosztalgia, sem a pénz kedvéért, mint arról fentebb már szó volt, 2009-től mégis újra hallani róla. Régi slágereinek új verziói éppúgy forgalomba kerültek, mint híres albumainak remaszterizált változatai. 


DISZKOGRÁFIA 
Kislemezek, maxik 
* 1980: Flip Over / We Can Start It All Over Again 
* 1981: Toccami / Go Today 
* 1981: Go Today (New Version) / I Want to Love 
* 1982: Dove Andiamo / Try Me Out 
* 1982: Talk with Your Body / Talk with Your Body (Instrumental) / Try Me Out
* 1982: Talk with Your Body / Dove Andiamo (Italian Version) / Talk with Your Body (Instrumental) / Try Me Out
* 1983: Come Back Home (Vocal Version) / Come Back Home (Radio Version) / Come Back Home (Instrumental Version)
* 1984: Real Men (Another Mix) / Real Men 
* 1984: Indian Girl / Love Attack 
* 1984: Give It to Me (Vocal) / Give It to Me (Instrumental) 
* 1985: Real Men (Swedish Remix) / Real Men (Original Version) / Real Men (Edit) 
* 1985: Real Men (Original Mix) / Real Men (Edit) 
* 1985: Cry (Urban Remix) / Don't Forget (to Buy This Record) 
* 1986: Help Me / Dub Help Me / Groove Help Me 
* 1986: Looking for Love / Dub Looking for Love (Instrumental) 
* 1986: Only One (Disco Version) / Only One (Funky Version) 
* 1986: Only Love (Special R.E.M.I.X.E.D. Version) / Only One (Disco Version) / Only One (Funky Version) 
* 1986: Only One (Slow Version) / Only One (Instrumental) 
* 1987: Help Me / New Help Me 
* 1987: Only One (Funky Version) / Only One (Italian Version) 
* 1987: Atlantis / Calling Me Back to Atlantis / Amnesie Atlantis 
* 1987: Atlantis / Amnesie Atlantis 
* 1988: Feeling Okay / Feeling Okay (Remix) 
* 1988: Feeling Okay / I'm Feeling Okay (Soft Version) 
* 1988: No More Heaven / Feeling Okay 
* 1990: Living in the Sunshine / Living in the Sunshine (Instrumental) 
* 1991: Sex-O-Phone & Funk Guitar / Pick Up The Sex (10 Dance Mix) / Sex-O-Phone & Funk Guitar (Single Version) (T. H. and The Funk Guitar) 
* 1992: Fighting for Our Love / What About Me 
* 1994: Runaway (Club Mix) / Runaway (Extended Mix) / Runaway (Radio Edit) 
* 1994: Runaway (Extended Mix) / Runaway (Club Mix) 
* 2009: Indian Girl (Extended Mix) / Love Attack (Extended Mix) (MPEG-4 File) 
* 2009: Only One (Disco Version) / Only One (Funky Version) (MPEG-4 File) 
* 2009: Talk with Your Body (Vocal Mix) / Dove Andiamo (Italian Version) / Talk with Your Body (Instrumental) / Try Me Out (Album Version) (MPEG-4 File)
* 2009: Come Back Home (Extended Vocal) / Come Back Home (Radio Version) / Come Back Home (Instrumental Version)
* 2011: Change Your Mind / Change Your Mind (Ricci Remix) / Change Your Mind (Club Mix) 
* 2012: No Elevation (Original Mix) / No Elevation (80s Remix) / No Elevation (Flashback Remix) / No Elevation (Siren Mix)


Albumok 
* 1986: Only One 
* 1988: Bad Reputation 
* 1992: Fighting for Our Love 
* 2008: Only One (az 1986-os album bónuszfelvételekkel) 
* 2012: Bad Reputation (az 1988-as album nem hivatalos kiadása 6 bónuszfelvétellel) 

VIDEÓK


Talk with Your Body (csak zene!)

Real Men (Justice League 2012 Trailer)


Help Me (másik klip)


Looking for Love (másik klip)


Atlantis (másik klip)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése