disco

disco

2013. január 3., csütörtök

MARIE LAFORÊT

Marie Laforêt (Franciaország, Gironde, Soulac-sur-Mer, 1939. október 5.) francia színésznő és énekesnő eredeti neve: Maïténa Marie Brigitte Doumenach. Saját dalainak szövegírójaként az 1960-as években a Françoise They álnevet használta. 1959-ben egy tehetségkutató verseny győzteseként került a szórakoztatóiparba, ahol színésznőként és énekesnőként egyaránt jelentős karriert futott be. Mindjárt első filmje, a Ragyogó napfény (1960) nagy sikert aratott, és ez a lélektani krimi az azóta eltelt bő öt évtized alatt még inkább felértékelődött. Többször forgatott Jean-Paul Belmondóval, filmjeik közül a Zsaru vagy csirkefogó? (1979), Az arany bűvöletében (1984) és a Kellemes húsvéti ünnepeket! (1984) Magyarországon is igen népszerűek. Énekesnőként is több műfajban mozgott otthonosan: a rock és a pop éppúgy nem állt távol tőle, mint a klasszikus zene. Kritikusai különösen az 1968 és 1972 között készített lemezeit értékelik igen nagyra, ámbár legnagyobb sikerét 1973-ban aratta a Viens, viens című dallal, amely egy korabeli német sláger feldolgozása. A művésznő 1978-ban Genfbe költözött, és megkapta a svájci állampolgárságot. Ennek ellenére sem szakadt meg a kapcsolata a francia kulturális élettel.


KARRIERTÖRTÉNET 
A kezdetek 
Marie Laforêt a Gironde megyei Soulac-sur-Mer falucskában született, amely Franciaország délnyugati részén, az Atlanti-óceántól 18 kilométerre fekszik. Egyik keresztnevét anyjától (Marie Louise Saint Guily) és nagynénjétől (Marie Thérese Saint Guily) örökölte. A másik, a Maïténa baszk eredetű név, jelentése: szeretett. Apja családja, a katalán eredetű Doumenach família a spanyol határ közelében fekvő Olette faluból származott. A dédapa, Louis Doumenach egy textilgyár tulajdonosa volt Lavelanet-ban, az ő fia, Charles-Joseph Doumenach pedig ezredesként szolgált, majd hivatali jogtanácsosként kereste a kenyerét. Marie Laforêt édesapja, egy iparos a második világháborúban a németek fogságába esett, és csak a háború befejezése után, 1945 májusában térhetett haza Németországból. Felesége és két lánya – Marie és Alexandra – számára különösen nehezek voltak a háborús évek egy férfi nélkül. Hároméves korában Marie súlyos szexuális traumát szenvedett el, melynek emléke hosszú ideig elkísérte. A csonka család a viszontagságokat a dédapa révén ismert faluban, Lavelanet-ban próbálta átvészelni. Doumenach úr visszatérése után Valenciennes-ben telepedtek le, ahol az apa egy vasúti felszereléseket előállító gyárat igazgatott. Innen Párizsba mentek tovább. Marie ekkoriban annyira a vallás befolyása alá került, hogy apácának készült. Világi tanulmányait a párizsi Lycée Jean de La Fontaine-ben folytatta, ahol érdeklődni kezdett a drámai művészetek iránt. Felfedezte, hogy ezek a foglalkozások terápiaként hatnak rá, és katartikus élményt okoznak neki. 


Az aranyszemű lány
Marie karrierje a véletlennek köszönhetően indult be 1959-ben. Az utolsó pillanatban ugrott be testvére helyére a Naissance d'une étoile (Csillag születik) című tehetségkutató műsorba, amelyet a Europe-1 rádióállomás szervezett. Megnyerte a versenyt, és a francia kulturális élet két kiválósága is felfigyelt rá. Louis Malle a Liberté című készülő filmjében ajánlott neki szerepet, Raymond Rouleau pedig színházi fellépésre hívta. Malle projektje végül meghiúsult, Marie azonban jó kezekbe került: „a papa mozija” tekintélyes alkotója, René Clément kérte fel a Ragyogó napfény (1960) című bűnügyi filmjének női főszerepére. Az opusz Patricia Highsmith A tehetséges Mr. Ripley című regényéből készült. A történet főszereplője a jóképű, de nincstelen Tom Ripley (Alain Delon első jelentős alakítása), aki barátságba kerül egy Olaszországban időző milliomos aranyifjúval, Philippe Greenleaffel (Maurice Ronet). Tom élvezi az édes életet, de Philippe rövidesen ráun a társaságára. Miután azonban belekóstolt a gondtalan élet örömeibe, Ripley már nem akar lemondani róluk. A film jelentős közönségsikert aratott, ámbár egyes kritikusok fanyalogtak, szerintük az erkölcsös befejezéssel Clément meghamisította az eredeti regényt. 1999-ben Anthony Minghella újra megfilmesítette a könyvet: Greenleaf szerelmét, Marge-ot – Laforêt egykori szerepét – a remake-ben Gwyneth Paltrow játszotta.


Mondani sem kell, hogy a Ragyogó napfény után Marie-t elárasztották az újabb szerepajánlatokkal. Az újdonsült sztár 1961-ben feleségül ment Jean-Gabriel Albicocco rendezőhöz, akivel két közös filmet készített. Az első, Az aranyszemű lány (1961) Balzac azonos című regényének adaptációja. Innentől kezdve Laforêt beceneve is évekig ugyanez lett: Az aranyszemű lány. Az 1960-as években forgatott alkotásai közül annak idején Magyarországra is eljutott Valerio Zurlini drámája, a Katonalányok (1965), amelyben olyan neves partnernők mellett állta meg a helyét, mint Lea Massari és Anna Karina. A francia új hullám egykori kiválósága, Claude Chabrol az 1960-as években néhány nem túl nagy igényű kommerszfilmet is rendezett, meglovagolva a nemzetközi James Bond-őrületet: a Marie Chantal Dr. Kha ellen (1965) című kémfilmjében a női főszerepet osztotta Laforêt-ra. A színésznő filmjei közül említést érdemel az 1967-ben bemutatott Gyémánt Jack is, amelyben idegenbe szakadt hazánk lánya, Gábor Zsa Zsa önmagát alakította, akárcsak olyan jeles kolléganői, mint Carroll Baker és Lilli Palmer. 


A sokoldalú énekesnő 
1961-ben mutatták be a Saint Tropez Blues című filmet, amelynek Marie énekelte a címadó dalát. A sikernek köszönhetően énekesnőként is felkarolták, és ezen a területen szintén figyelemre méltó tehetségnek bizonyult. Első nagy slágere, az 1963-as La vendemmia dell'amore egyik szerzője nem más, mint „a francia Elvis Presley”, Danyel Gérard, akit a magyar közönség leginkább a Butterfly (1970) előadójaként ismer. Franciaországban akkoriban a yé-yé stílus volt a legnépszerűbb a fiatalok körében – ennek jegyében tűnt fel például Sheila, France Gall és Sylvie Vartan is –, Marie Laforêt azonban másik utat választott, elvégre túl a huszadik életévén, mégiscsak öreg volt a yé-yéhez. Némi túlzással azt mondhatjuk, a világzene egyik korai képviselőjét tisztelhetjük benne, hiszen dalai sokat merítettek a dél-amerikai és a kelet-európai népzenéből, de hatottak rá a legdivatosabb amerikai és angol könnyűzenei stílusok, sőt a reneszánsz és a barokk kori zene is. A dallamhoz mindig igényes, nemegyszer költői szövegek társultak, elvégre az énekesnő a kortárs francia könnyűzene kiemelkedő egyéniségeivel dolgozott együtt. Egyik 1963-as kislemeze A oldalán Bob Dylan Blowin' in the Wind című vadonatúj protest songját népszerűsítette, a B oldalon pedig elénekelte a The House of the Rising Sun című amerikai népballadát, mintegy fél évvel megelőzve a legnépszerűbb feldolgozást, amelyet a The Animals készített. 1964-ben a Go Tell It on the Mountain című afroamerikai spirituálét tűzte műsorára. 1966-ban az ismert perui népdalt, az El Cóndor Pasát énekelte lemezre Sur les chemins des Andes címmel. (Ugyanez a dalt két évvel később La flûte magique címmel is előadta.) A kortárs előadók közül Peter, Paul and Mary Hush-a-Bye (Coule doux), Simon and Garfunkel The Sound of Silence (La voix du silence), a Rolling Stones Paint It Black (Marie-douceur, Marie-colère) és Marianne Faithfull The Sha La La Song című dala szintén színesítette izgalmas repertoárját. Ebből a korszakából Marie személyes kedvence Francis Lai szerzeménye, a Je voudrais tos que tu comprennes.


Zene, film, magánélet 
Ahogy az a híres emberekkel gyakran történni szokott, a sikerhez nem társult tartósan kiegyensúlyozott magánélet. Néhány év házasélet után Marie elvált első férjétől, és 1965-ben Judas Azuelos marokkói származású üzletembernek mondta ki a boldogító igent. A frigyet gyermekáldás kísérte: 1965-ben megszületett a művésznő első lánya, Lisa Azuelos – a későbbi író és rendező –, két évvel később pedig fia, Jean-Mehdi-Abraham Azuelos. A második gyermek születésének évében a házaspár útjai elváltak. Marie 1971-ben ment férjhez ismét. Szíve soron következő választottja, Alain Kahn-Sriber üzletember és műgyűjtő. Ebből a kapcsolatból fogant Laforêt harmadik gyermeke, Ève-Marie-Deborah, aki 1974-ben jött világra. Marie ekkoriban már a francia kulturális élet elismert csillagának számított: nemcsak sztárként tekintettek rá, hanem komoly művészként is elfogadták. Ő maga is élénken érdeklődött a művészetek iránt: jó barátja, Pierre Cornette de Saint Cyr bevezette őt a műkincspiacra. Erős akaratú, határozott nőként természetesen a karrierjében is ragaszkodott ahhoz, hogy maga döntsön a legfontosabb kérdésekben. Többnyire helyesen döntött, hiszen művészetének különösen az 1968 és 1972 közötti szakaszát értékelik igen nagyra. 1972-es albuma azonban kereskedelmi szempontból megbukott, ezért Marie elhatározta, az egyre jobban elüzletiesedő könnyűzenei világban karrierje irányítását átengedi a szakembereknek, és a korábbi személyesebb, intellektuálisabb hangvételű dalok helyett jobban fog igazodni a közönség elvárásaihoz.


Döntése csak részleges eredményeket hozott. Újabb lemezei sem hozták meg a művészi rangjához méltó sikert, ámbár néhány dala igen nagy népszerűségre tett szert. Mindenekelőtt az 1973-as Viens, viens (Gyere, gyere), amely annak idején a Magyar Rádióban is gyakran elhangzott. Magyarországon kevesen tudják, hogy ez egy szintén 1973-as német dal, a Rain, Rain, Rain feldolgozása, az eredeti előadó: Simon Butterfly. Említést érdemel még az 1974-es Cadeau és az 1977-es Il a neigé sur Yesterday. A Cadeau jelen sorok íróját itt-ott Domenico Modugno Piange il telefono (Sír a telefon) című világslágerére emlékezteti – hangsúlyozni kell azonban, hogy Laforêt lemeze jött ki hamarabb –, az Il a neigé sur Yesterday pedig a Beatles előtt tiszteleg. Az 1970-es évek második felében az összességében szerényebb sikerek miatt Marie elveszítette érdeklődését az éneklés iránt. 1978-ban Genfbe költözött, ahol egy művészeti galériát nyitott. Idővel megkapta a svájci állampolgárságot is. Nem szakadt meg azonban a kapcsolata hazájával, és 1979-től az éneklés helyett újra a filmvilágban aktivizálta magát. Régi partnere, a sármos csibész, Jean-Paul Belmondo – a Férfivadászatban (1964) játszottak először – három új filmjében kapta meg a női főszerepet: a háromból kettőt a francia vígjátékok egyik mestere, Georges Lautner rendezett. Az 1979-es Zsaru vagy csirkefogó?-ban Belmondo kettős szerepet játszik: egy rendőrt, aki rosszfiúnak adja ki magát, hogy befurakodjék a marseilles-i alvilágba, és felszámolja azt. Az események sodrában megjelenik egy delnő is, Madame Edmonde Puget-Rostand írónő (Marie megformálásában), akinek puha ágyikójában a belevaló rendőr kipihenheti az ügy fáradalmait, ráadásul úgy tűnik, a hölgy ideális pótmamája lehetne hősünk vagány kamasz lányának. 


A Kellemes húsvéti ünnepeket! (1984) című komédia Jean Poiret Magyarországon is játszott bohózatából készült. Belmondo Monsieur Margelle-t, a sikeres üzletembert alakítja, aki bolondul a nők után – nem is eredménytelenül. Legújabb hódítása egy 18 éves ifjú lányka (Sophie Marceau), akit hazavisz pazar otthonába. A légyottot azonban megzavarja hősünk felesége, aki valamilyen malőr miatt mégsem tudott elutazni. Margelle úr azt állítja, neje félreérti a helyzetet, a másik nő nem más, mint eddig titkolt lánya előző kapcsolatából. Madame Mergelle egyáltalán nem ostoba asszony, mindazonáltal látszólag belemegy a színjátékba, ami számos mulatságos helyzetet eredményez. Az arany bűvöletében (1984) Henri Verneuil rendezése, aki korábban olyan sikerfilmeket forgatott Belmondóval, mint például A betörés (1971) és a Félelem a város felett (1975). A második világháborús kalandfilm Tunéziában játszódik, ahol a francia idegenlégió egyik egységének biztonságba kell helyeznie a franciák aranykészletét, mielőtt a németek megkaparintanák azt. Marie ezekben az években természetesen nemcsak könnyed szórakoztató filmekben, hanem fajsúlyosabb drámákban is megcsillogtatta jellemábrázoló képességeit. Ezek közül kiemelkedik a Tangók: Gardel száműzetése (1985), Fernando E. Solanas valaha Magyarországon is vetített drámája. A tangó Argentinában nemcsak egy tánc, hanem egy életérzés is: amikor diktatúra uralkodott az országban, száműzték az argentin tangó királyát, Carlos Gardelt (1890–1935). Párizsban élő argentin művészek elhatározták, hogy műsort készítenek Gardel száműzetéséről: ennek történetét mondja el a film.


A francia kultúra nagyasszonya 
Talán épp a filmes sikereken felbuzdulva Marie az 1980-as években az énekléshez is visszatért, ámbár nem lett annyira aktív ezen a területen, mint fénykorában. 1982-ben a Moody Blues Night in White Satin című örökzöldjét énekelte lemezre Blanche nuit de satin címmel. Tizennégy év után, 1993-ban jelentkezett új stúdióalbummal: a Reconnaissances szövegeit saját maga írta, ráadásul ezúttal saját nevén, nem az 1960-as években használt szerzői álnevén (Françoise They). A következő évben négylemezes válogatásalbumon jelentek meg karrierjének meghatározó dalai, melyekből a legjobbakat egy külön albumon is forgalomba hozták. 1998-ban megint egy többrészes válogatáslemezzel örvendeztette meg népes rajongótáborát: ezeken az albumokon 1969–1970-es világ körüli turnéjának műsorából hallhatók a legemlékezetesebb zeneszámok. Marie angolul, spanyolul, olaszul, oroszul, románul és természetesen franciául énekel a felvételeken, melyek közül 17-et korábban sosem adtak ki lemezen. Egyébként aki megtehette, annak feltétlenül érdemes volt eljárnia a művésznő koncertjeire, hiszen fellépésein Laforêt olyan dalokat is elénekelt, melyek egyik lemezén sem hallhatóak. 


Az új évezred első évtizedében a francia kulturális élet figyelemre méltó eseményei közé tartoztak Marie koncertjei. 2007-ben bejelentették, hogy visszavonul a koncertszínpadtól, a meghirdetett búcsúfellépést azonban a hatalmas érdeklődés ellenére egészségügyi okok miatt le kellett mondani. Az énekesnői reneszánsszal párhuzamosan Marie a prózai színpadokon is a közönség elé lépett: leghíresebb alakítása Maria Callas megformálása volt a Master Class című darabban. (Az Egyesült Államokban az Oscar-díjas Faye Dunaway aratott sikert ugyanebben a szerepben. A hollywoodi díva évek óta tervezi a filmváltozatot is saját rendezésében, de anyagi okok miatt a forgatás meglehetősen elhúzódott.) 2001-ben került a francia könyvesboltokba Laforêt könyve, a Mes petites magies, livre de recettes pour devenir jeune, amely a szépségápolás apró titkaiba avat be rendkívül szórakoztatóan, tippeket adva az egészséges táplálkozáshoz is. A művésznő az elmúlt három évtizedben még kétszer ment férjhez  és vált el: az 1980-as években Pierre Meyer, az 1990-es években Eric De Lavandeyra lett a társa a magánéletben. Az IMDB szerint még mindig együtt él De Lavandeyrával, de a francia Wikipédia szerint 1994-ben elváltak. A francia kulturális életben való folyamatos jelenléte ellenére Marie Laforêt továbbra is Genfben él. 


FILMOGRÁFIA 
* 2008: Les bureaux de Dieu 
* 2000: Jeux pour mourir
* 1998: Villa vanille (tévéfilm) 
* 1998: Jeudi 12 (tévéfilm) 
* 1997: C'est la tangente que je préfère 
* 1997: Héroïnes
* 1997: Tűzsivatag (Deserto di fuoco) (tévésorozat) 
* 1996: Tykho Moon
* 1996: Chienne de vie (tévéfilm) 
* 1995: Dis-moi oui...
* 1995: Ainsi soient-elles
* 1995: Adrien Lesage: Ma fille est impossible (tévéfilm)
* 1995: A che punto è la notte (tévéfilm) 
* 1992: Tutti gli uomini di Sara
* 1992: Un cane sciolto 3 (tévéfilm) 
* 1990: Una fredda mattina di maggio 
* 1990: Présumé dangereux
* 1990: L'avaro
* 1989: Egy napi bolondság, avagy Figaro házassága (La folle journée ou Le mariage de Figaro) 
* 1989: A négy kisasszony (Quattro piccole donne) (tévésorozat) 
* 1989: La bugiarda (tévéfilm) 
* 1989: Hazudós Izabella (Isabella la ladra) (tévésorozat) 
* 1988: Le loufiat (tévésorozat) 
* 1987: A zseniális nagyapa (Il est génial papy!)
* 1987: Fucking Fernand, avagy Fernand, a belevaló (Fucking Fernand) 
* 1987: A polip 3 (La piovra 3) (tévésorozat) 
* 1987: Mocskos élet (Sale destin)
* 1985: Tangók: Gardel száműzetése (El exilio de Gardel: Tangos) 
* 1985: Le pactole
* 1984: Kellemes húsvéti ünnepeket! (Joyeuses Pâques)
* 1984: Emmenez-moi au théâtre: Pauline ou l'écume de la mer (tévéfilm) 
* 1984: Az arany bűvöletében (Les morfalous)
* 1982: Que les gros salaires lèvent le doigt! (nincs feltüntetve a stáblistán) 
* 1982: Les diplômés du dernier rang
* 1979: Zsaru vagy csirkefogó? (Flic ou voyou)
* 1977: Emmenez-moi au Ritz (tévéfilm) 
* 1974: ¡Señoras y señores! (tévésorozat) 
* 1972: Hüvelyk Matyi (Le petit poucet) 
* 1972: Kean: Un roi de théâtre (tévéfilm) 
* 1967: Gyémánt Jack (Jack of Diamonds) 
* 1967: Le 13ème caprice
* 1965: Marie Chantal Dr. Kha ellen (Marie Chantal contre Dr. Kha) 
* 1965: Katonalányok (Le soldatesse)
* 1965: La redevance du fantôme (tévéfilm) 
* 1965: Cent briques et des tuiles
* 1964: Férfivadászat (La chasse à l'homme)
* 1964: Keressétek a bálványt! (Cherchez l'idole) (nincs feltüntetve a stáblistán)
* 1963: Le rat d'Amérique 
* 1963: Egy asszonyért, egy asszonyért (À cause, à cause d'une femme)
* 1962: Leviathan
* 1961: Vörös és fekete (Le rouge et le noir) (tévéfilm) 
* 1961: Híres szerelmek (Amours célèbres) (a Les Comédiennes című epizódban) 
* 1961: Az aranyszemű lány (La fille aux yeux d'or)
* 1961: Saint Tropez Blues
* 1960: Ragyogó napfény (Plen soleil)


DISZKOGRÁFIA 
Kislemezek, maxik 
* 1960: Saint-Tropez Blues / Tumbleweed 
* 1963: La vendemmia dell'amore / Che male c'e' 
* 1964: E se qualcuno s'innamorera di me / Scrivimi qualcosa 
* 1964: Frantz 
* 1964: E' giusto / Una noia senza fine 
* 1965: A domani amore / Si 
* 1965: Julie Crèvecoeur / À demain My Darling 
* 1966: Marie douceur, Marie colère / Viens sur la montagne
* 1966: Ah! Dites, Dites / Viens 
* 1967: Ivan, Boris et moi / Je ne peux rien promettre 
* 1967: Mon amour, mon ami / Sebastien 
* 1968: La flûte magique (El Cóndor Pasa) / L'amour en fleurs 
* 1968: Marie Laforêt canta en español 
* 1968: Guarda dove vai / Calda è la vita (Que calor la vida) 
* 1968: El Polo / Le tengo rabia al silencio 
* 1968: Que calor la vida / La valse des petits chiens blancs 
* 1969: Ils s'en vont sur un nuage / Au cœur de l’automne 
* 1969: L'amandier / Dites-lui 
* 1969: La ballade de Clérambard / A qui la faute? 
* 1969: Mes bouquets d'asphodeles / Les matins d'antan 
* 1969: Tu es laide / Toi, nos enfants et moi 
* 1970: La plage / Manchester et Liverpool 
* 1970: Luciana / Le computeur 
* 1971: La cavale / Pegao 
* 1972: Ay, tu me plais / La madeleine (elle sait mieux que moi) 
* 1972: Java dentelles et falbalas / Parle plus bas 
* 1973: Tant qu'il y aura des chevaux / Warszawa 
* 1973: Viens, viens / Arlequin 
* 1974: Noé / Henri, Paul, Jacques et Lulu 
* 1974: Cadeau / Daniel 
* 1974: Mais je t'aime / L'amour comme à 16 ans 
* 1976: Emporte-moi / Mais les plaisirs d'amour 
* 1976: Maine Montparnasse / Star Story 
* 1977: Il a neigé sur Yesterday / J'ai le cœur gros du temps présent 
* 1977: Je vois (Donna sola) / Une mélodie américaine 
* 1978: Harmonie / Lettre de France... 
* 1978: Le dernier amant romantique / Un jour 
* 1978: Roman d'amour 
* 1979: La baie des anges / Rio de amor 
* 1979: Moi, je voyage / Pourquoi 
* 1980: Cadeau / Viens, viens 
* 1980: Parlez-moi d'amour 
* 1982: Blanche nuit de satin / Que j'bétonne mon cœur 
* 1983: Y'a pas d'raison / Comme un oiseau 
* 1988: L'aviva / Mamie a cent ans 
* 1993: Richard Toll 


EP-k 
* 1960: Saint-Tropez Blues 
* 1963: Blowin' in the Wind 
* 1963: Chante en italien 
* 1963: Chante pour les enfants: Ils s'en vont sur un nuage 
* 1963: Chante quatre chansons du folklore américain 
* 1963: Marie Laforêt, Vol. 3 
* 1963: Tu fais semblant 
* 1964: La ternura 
* 1964: La torre de Babel 
* 1964: Marie Laforêt, Vol. 7 (La tendresse) 
* 1964: Marie Laforêt (Y volvamos al amor) 
* 1964: Viens sur la montagne 
* 1965: Canta en Español (La playa) 
* 1965: Marie Laforêt, Vol. 8 (Katy cruelle) 
* 1965: Marie Laforêt, Vol. IX 
* 1966: Marie Laforêt, Vol. X (La voix du silence) 
* 1966: Marie Laforêt, Vol. XII (Manchester et Liverpool) 
* 1967: Marie Laforêt, Vol. XIII (Mon amour mon ami) 
* 1967: Marie Laforêt, Vol. XIV (Ivan, Boris et moi) 
* 1968: Marie Laforêt autour du monde, Vol. 1 
* 1968: Marie Laforêt canta en español 
* 1968: Marie Laforêt, Vol. XV (Le lit de Lola) 
* 1968: Marie Laforêt, Vol. XVI (Que calor la vida)
* 1969: Marie Laforêt (Los sonidos del silencio) 
* 1969: Marie Laforêt, Vol. XVII (Au printemps) 
* 1969: Marie Laforêt, Vol. XVIII (Pour une étoile) 
* 1970: Choux, cailloux, genoux, époux 
* 1971: Les vendanges de l'amour 
* 1971: Que calor la vida 


Albumok 
* 1964: La cantante dagli occhi d'oro 
* 1964: Viens sur la montagne 
* 1965: Album 2 
* 1966: The Fruits of Love 
* 1966: The Girl with the Golden Eyes 
* 1967: Album 3 
* 1967: Volume 5 
* 1968: Album 4 
* 1969: Vol. 6 
* 1969: Récital 
* 1971: La cantante dagli occhi d'oro 
* 1972: Marie Laforêt (Tu me plais) 
* 1973: Les vendanges de l'amour – Viens sur la montagne 
* 1973: Marie Laforêt (Pourquoi les hommes pleurent?) 
* 1974: Marie Laforêt (Noé) 
* 1976: La vérité 
* 1977: Marie Laforêt (Il reviendra) 
* 1978: Maine Montparnasse 
* 1978: Harmonie 
* 1979: Marie Laforêt (Moi, je voyage) 
* 1993: Reconnaissances 
* 1998: Voyages au long cours 
* 2001: Marie Laforêt 


Válogatások 
* 1971: Portrait 
* 1972: Marie Laforêt 
* 1973: 24 Succès (2 LP) 
* 1974: Marie Laforet (2 LP) 
* 1974: Best 
* 1976: Ses plus grands succès 
* 1978: Portrait 
* 1978: Succès en Or 
* 1988: Marie Laforêt 
* 1989: 20 Titres Originaux 
* 1991: Surprise partie 
* 1994: Fragile de A à H 
* 1994: Fragile de I à L 
* 1994: Fragile de L à P
* 1994: Fragile de P à Z 
* 1994: Éventail 65–93 
* 1995: La collection sixties des EP's français Vol. 1 
* 1996: La collection sixties des EP's français Vol. 2 
* 1996: Portrait 1963/1969 
* 1997: La collection sixties des EP's français Vol. 3 – Blowin' in the Wind 
* 1998: Volume 1: L'intégrale Festival 1960/1970 
* 1998: Volume 2: L'intégrale Festival 1960/1970 
* 1998: Volume 3: L'intégrale Festival 1960/1970 
* 1998: Volume 4: L'intégrale Festival 1960/1970 
* 1998: Volume 5: L'intégrale Festival 1960/1970 
* 1998: Volume 6: L'intégrale Festival 1960/1970 
* 1998: Volume 7: L'intégrale Festival 1960/1970 
* 1999: Marie Laforêt 
* 2002: La fille aux yeux d'or... (2 CD) 
* 2003: Master Serie: Marie Laforêt 
* 2003: Long Box 3CD: Les vendanges de l'amour
* 2003: Tendres années 60 
* 2005: L'intégrale Festival 1960–1970 (7 CD Box) 
* 2006: Talents 
* 2006: Gold 

VIDEÓK

Saint-Tropez Blues (Közreműködik: Jacques Higelin) (részlet az azonos című filmből)





La voix du silence (csak zene!) 

Marie-douceur, Marie-colère (részletek az Elfújta a szél című filmből)






Viens, viens (másik klip)