disco

disco

2012. december 27., csütörtök

NICK STRAKER BAND

A brit Nick Straker Band 1979-ben vált ismertté az A Walk in the Park című dallal, amely előbb német nyelvterületen futott be, majd a következő évben Angliában is slágerré vált. A formáció kulcsembere, Nick Straker 1969-től napjainkig jelen van a könnyűzenei életben, ámbár a sztárkorszak nem tartott túl sokáig. Az együttes 1981-ben vezette az amerikai dance slágerlistát az A Little Bit of Jazz című felvételével. Noha a Nick Straker Band lemezei nagyjából ugyanazokkal a közreműködőkkel készültek, az 1980-as években már csak a frontember nevét tüntették fel nagybetűkkel a kiadványokon, a „Band” megnevezés lemaradt. Az együttes az 1980-as évek közepén feledésbe merült, ámbár az A Walk in the Park állandó darabja lett a diszkókorszakot felidéző nosztalgiaválogatásoknak. 


TAGOK 

* Nick Straker [Nicholas Charles Bailey] – billentyűs hangszerek, ének
* Tony Mansfield (Egyesült Királyság, London, Westminster, 1955. január 19.) – gitár 

* David McShera – gitár
* Pete Hammond – basszusgitár
* Phil Towner – dob 
* Andy Gierus – gitár, vokál 

KARRIERTÖRTÉNET 
Az előzmények 
Nick Straker édesapja egy Vox Continental orgonát vett fia tizenhatodik születésnapjára, és a határtalanul boldog srác ekkor határozta el, hogy profi zenész lesz. 1969-ben csatlakozott első együtteséhez, a Stonehenge-hez, amely meglehetősen eklektikus zenét játszott. A formáció két évvel később Matumbira változtatta a nevét, és átnyergelt a reggae műfajra. A Trojan Records szerződtette a Matumbit, amely az egyik legjobb brit reggae együttessé nőtte ki magát, ennek ellenére Nick 1974-ben kivált a zenekarból. Évekkel később úgy nyilatkozott, hogy nem kedvelte túlzottan a lemezcég vezetőit, akik szerinte eleinte semmi különösebbet nem tettek a Matumbi karrierje érdekében. Barátjával, David McShera gitárossal – őt valamiért egy interjúban McShearer néven említi –, valamint Pete Hammonddal és Phil Townerrel egy tánczenekart szervezett, amely férfiklubokban és esküvőkön lépett fel. Találkoztak Limmie Snell (1945–1986) amerikai soulénekessel, és felvették a Limmie Funk Unlimited nevet. Erősítésként a lengyel származású Andy Gierus gitáros is betársult hozzájuk. Különféle brit klubokban koncerteztek, 1978-ban Hollandiában és Svédországban is turnéztak. A svéd vendégszereplés különösen emlékezetesnek bizonyult, mivel 1978 februárjában a szokásosnál is jóval hidegebb volt a skandináv országban. A Limmie Funk Unlimitednek kislemeze is megjelent, de megfelelő promóció híján az együttes nem sok vizet zavart, ezért Nick 1978 közepén innen is távozott. 


Séta a parkban 
Még a Limmie Funk Unlimited idején feltűnt a színen Phil Towner egyik régi barátja, Tony Mansfield, aki eleinte roadie-ként ügyködött Nickék zenekarában, mígnem gitárosként csatlakozott a Mac Kissoon duóhoz (Mac és Katie Kissoon). Nagyjából akkor jött el onnan, amikor Nick is szakított a Limmie Funk Unlimiteddel. A két újdonsült cimbora Pete Diaz énekes-szerzővel kezdett együtt dolgozni. Hetente öt nap utaztak hozzá Coventryba és vissza, hogy próbáljanak, lemezfelvételük is készült, de közben Nick és Tony arról ábrándozott, hogy egyszer kettőjük saját produkcióját is rögzíthetik. Ez lett az A Walk in the Park (Egy séta a parkban), amelynek első verziója 1979 elején született meg, nagyjából akkor, amikor véget ért a Pete Diazzal való együttműködés. Ember nem gondolná, de a dalt valóban egy parkbéli séta ihlette. Nick akkoriban egy Stevie nevű lánnyal járt (nem, nem Steve: a Stevie a Stephanie becézett alakja), akit Tony felesége mutatott be neki. Stevie a Battersea Park mellett lakott. A szerelmespár 1978 novemberének egyik reggelén valamin összevitatkozott, és Nick végül leviharzott a parkba. Nem dühös volt, inkább melankolikus, és séta közben eszébe jutott egy dallam. Hazasietett, és még aznap megírta az A Walk in the Parkot. Noha akkoriban inkább a dzsessz és annak válfajai, például a fúziós dzsessz iránt érdeklődött (Herbie Hancock, Miles Davis, a Weather Report és társai), szerzeménye egyáltalán nem ezt a zenei hatást tükrözte. 


Tony Mansfieldnek tetszett az A Walk in the Park, rövidesen el is készítették a demót, melyen Nick énekelt, ámbár nem nagyon voltak énekesi ambíciói. Egyik kollégájuk ugyanarra a szalagra további szerzeményeket vett fel, amelyeket elvitt a Pinnacle Recordshoz. Nickék dalából is lejátszott egy részletet, a cég illetékeseinek pedig tetszett, amit hallottak. Ettől kezdve beindult a gépezet. A szakemberek rávették Nicket, hogy énekelje fel még egyszer a vokált. A produceri teendőket Jeremy Paul vállalta, aki igen lelkesen adta az újabb és újabb ötleteket, például az intrót és a kórust is ő javasolta. Állandó tréfálkozásával határozottan feldobta a gördülékenyen zajló stúdiómunka hangulatát. Alapvetően megtartották az eredeti zenei elképzeléseket, de több ritmust adtak hozzájuk. A vokálba Nick mellé beszállt Andy Gierus is. A keverést szintén Jeremy végezte. Állítólag forgattak egy videoklipet is, de az olyan pocsék lett, hogy végül nem használták fel a promócióhoz. A dalt a lemezcég elvitte a soron következő cannes-i MIDEM-fesztiválra, ahol többen is érdeklődtek iránta. A nyugatnémet Teldec cég érdeklődése tűnt a legkomolyabbnak. Körülbelül három hónap telt el, amikor az A Walk in the Park hirtelen felbukkant a német slágerlista 45. helyén, és gyorsan megindult felfelé. A harmadik helyig jutott, és összesen 36 hétig volt jelen a legnépszerűbbek között. Szeptemberben már az osztrák és a svájci Top 10-ben is megjelent az A Walk in the Park. Azonban senki nem próféta a saját hazájában: kerek egy év telt el, mire a dal – egy újabb változatban – felkerült a brit toplistára is, ahol a huszadik helyen állt meg. 


Egy falatnyi dzsessz 
A siker váratlanul érte a Nick Straker Bandet. Hirtelen sztárok lettek a diszkó műfajban, amelyet nem éreztek igazán magukénak, és nem volt megfelelő muníciójuk a folytatáshoz. Sem a Don't Come Back, sem a Leaving On the Midnight Train nem aratott nagy sikert, csupán két-három hétig szerepeltek a slágerlisták alsóbb régióiban. 1979-ben Tony Mansfield producerként jegyezte az After the Fire 80-f című albumát. Ezzel párhuzamosan készült a Nick Straker Band A Little Bit of Jazz című szerzeménye. Miután mindenki hazament a stúdióból, Nick és Andy megjelentek Mansfieldnél, és a billentyűs hangszereket kölcsönvéve kidolgozták az új dal hangzását: az eurodiscót próbálták összepárosítani a Herbie Hancock-féle dzsesszfunkkal. Állítólag nehezen született meg a végső változat, de megérte a kemény munka: az Egyesült Államokban az A Little Bit of Jazz vezette a Billboard dance slágerlistáját. Még az A Walk in the Parknak sem sikerült sehol a slágerlista élére kerülnie, mindazonáltal az A Little Bit of Jazz megmaradt amerikai sikernek, Európában nem futott be. A Straight Ahead ötlete egy 1981-es dániai turnén született meg. A demón Andy gitározott (ő látta el a hangmérnöki teendőket is), Nick dobolt és a billentyűs hangszereken játszott. A következő évben stúdiókörülmények között újra felvették a dalt, amely a Billboard dance slágerlistáján tizenkettedik lett. 1983-ban még megjelent egy újabb Nick Straker-album különösebb visszhang nélkül, majd az 1980-as évek közepén a formáció feledésbe merült. 1985-ben Nick és China Burton írta a Do You Want It Right Now című dalt Sidney Poitier Gyors siker (1985) című filmjéhez. Az előadó Siedah Garrett, a producer Jellybean Benitez volt. Az A Walk in the Parkból 1987-ben és 1997-ben is készültek remixek, de egyik sem került fel a slágerlistákra. Nickből stúdiózenész lett, Linton Kwesi Johnson és Dennis Bowell lemezeinek állandó közreműködője. Néhány szép emléke van a siker időszakából, bár a nosztalgiázásba olykor némi fájdalom is vegyül. 


DISZKOGRÁFIA 
Kislemezek, maxik 
* 1979: A Walk in the Park / Something in the Music 
* 1979: The Last Goodbye / A Little Bit of Jazz 
* 1980: Don't Come Back / Modern Music 
* 1980: Leaving On the Midnight Train / Magazine 
* 1980: Leaving On the Midnight Train / Play the Fool 
* 1980: Leaving On the Midnight Train / A Walk in the Park 
* 1980: Leaving On the Midnight Train / A Little Bit of Jazz 
* 1980: A Little Bit of Jazz / Space Age 
* 1981: A Little Bit of Jazz / Like Dust 
* 1981: A Little Bit of Jazz / The Last Goodbye 
* 1981: A Little Bit of Jazz / A Little Bit of Jazz (Version) 
* 1981: Like Dust / The Future's Over My Head 
* 1981: Dummy Dancing (tesztlemez) 
* 1982: Way of Life (Extended Version) / Airwaves 
* 1982: Straight Ahead / Straight Ahead (Instrumental) / Straight Ahead (Instrumental Reprise) 
* 1982: Straight Ahead / Straight Ahead (Instrumental Reprise) 
* 1983: You Know I Like It / You Know I Like It (Instrumental Version) 
* 1983: Against the Wall / Dummy Dancing 
* 1984: Turn Me Down / We Can Still Be Friends 
* 1984: Must You Dance (12" Dance Mix) / Must You Dance (Radio Mix) 
* 1985: It Only Takes a Minute / Must You Dance 
* 1985: It Only Takes a Minute / A Little Bit Of Jazz (1985 Version) / Must You Dance (King Dub Mix)
* 1987: A Walk in the Park (1987 Remix) / Way of Life
* 1997: A Walk in the Park (Handbagger's Dance Extended Mix) / A Walk in the Park (The Handbagger's Radio Dance Edit) / A Walk in the Park (Der Park Extended Mix) / A Walk in the Park (Der Park Radio Edit) 
* 1997: A Walk in the Park (The Handbagger's Radio Romance Edit) / A Walk in the Park (Handbagger's Dance Extended Mix) / A Walk in the Park (The Handbagger's Radio Dance Edit) / A Walk in the Park (Der Park Extended Mix) / A Walk in the Park (Der Park Radio Edit) 

Albumok 
* 1979: Future's Above My Head 
* 1980: The Nick Straker Band 
* 1980: A Walk in the Park 
* 1981: A Little Bit of Jazz 
* 1983: Nick Straker 

Válogatások 
* 1982: Smash Singles 
* 1993: The Best of Nick Straker: A Walk in the Park 
* 1996: A Walk in the Park – The Very Best of Nick Straker Band 

VIDEÓK 



A Little Bit of Jazz (csak zene!)

Straight Ahead (csak zene!)

Do You Want It Right Now (Előadó: Siedah Garrett)